Keresés

Részletes keresés

Tajra Creative Commons License 2012.03.16 0 0 199

‎"Ma március idusán izgatott szabadulás emlékeit lengető,és hazafias fuvallatokat lebbentő napon,tudomásomra jutott valami,amit hónapok óta minden nap láttam délben két órakor a kávéházban,de csak ma ismertem meg közelebbről.Délben két órakor én mindig itt ülök a kávéházban,és a magam módja szerint,nem sok meggyőződéssel,tollal és papírral keresem a pénzt..."
Márai Sándor:Szemlélet/

Törölt nick Creative Commons License 2011.08.04 0 0 197

A babonákról:

Nem szabad babonákkal élni. A pénteket, a tizenhármat, a szemmelverést, a számok és jelek vajákos magyarázatát a gnosztikusok hozták világunkba, a korai kereszténység Rómájába tóduló, gyülevész és zagyva szekták, szíriaiak és alexandriai csepűrágók, kancsi szövegmagyarázók, habzó szájú és sunyi rajongók. A fiatal kereszténységnek nem volt még ereje, hogy megverje azokat, akik szemmel vernek, a péntekre ezt mondja: "Egy nap", a tizenháromra: "Egy szám, mint a többi." Zavaros és erjedő idő volt ez. A sztoikusok már nem parancsoltak Rómában, a keresztények még nem uralkodtak. Az ember elhagyatva állt szemközt természetével és a természettel. Félt, szűkölt, babonáskodott és varázsolt. Ember vagy, hited van, tudod, hogy rend van a tünemények mögött, felsőbb értelem. Vesd meg a babonákat.

De tudjad azt is, hogy értelmed és hited büszke öntudata nem fegyelmezi és félemlíti a világ titkosabb erőit, melyek születésedtől halálodig lopakodnak és settenkednek körülötted. A baleset, a számok összjátéka, a nagy számok törvénye, a föld, a lég, a sugarak érthetetlen szándékai és tervei, mindez beláthatatlan. Valamilyen kevés alázatot és remegést azért megőrizhetsz szívedben. A világ nemcsak fényes és sötét, nem, a világ zavaros is. Nemcsak sugár, fény és hő van, démonok is vannak. (Geothe hitt a démonokban.) A világ nemcsak értelmes és következetes, valahol bujkál a tüneményekben a varázs is. Nem szabad babonásnak lenned, mert ez nem illik emberhez. De nem szabad teljesen megvetni a babonákat, mert ez emberfölötti,illetlen gőg. Inkább csak szelíd gúnnyal kell bánni babonáinkkal, mint aki mosolyog - de kissé fél is.

aisling Creative Commons License 2011.07.26 0 0 196

NAPTÁR

Az éjjel kérdezi napjaimat

derengve adja a feleletet

a reggel

valaki tépdesi lapjaimat

mindennap kevesebb leszek

eggyel.

 

+ 1 fő Creative Commons License 2011.01.20 0 0 195

"Nem helyzetekben élsz, hanem útközben."

Dewdrops Creative Commons License 2010.10.16 0 0 194
Október

Emlékszem egy októbere, mikor a német erdőben éltem, tölgyek és vezérigazgatók között, egy szállodában, ahol mindent villanyos erő hajtott, vadásznak öltözött pincérek lesték a vendégek óhajait, s Rübezahl, mint régimódi házigazda, minden délután kilépett az erdőből, megállt a szálloda bejáratával szemközt, a napsütötte tisztáson, aggódó pillantással szemlét tartott a pázsit és a felhők között; majd komoran és kiség nevetségesen eltűnt a szarvasetetető irányában.

Ez az október minden más októbertől különbözött. Fiatal voltam és igényes. A szállodában már fűtöttek. Este a társalgó kandallója előtt ültem, szmokingban és escarpinben, könyvvel kezemben, s úgy éreztem magam, mint lord Byron, mielőtt elment meghalni a görög szabadságért. Abban az időben én is hajlandó lettem volna elindulni és meghalni, esetleg csak egyszerű levélbeli hívásra, valamilyen idegen ügyért, érthetetlen szabadságért. Sejtettem, hogy minden összetartozik. Minden reggel azzal az érzéssel léptem a szállodai szoba ablakához, hogy szerepem van a világban, a feladatom feltűnés nélkül, tapintattal, de kegyetlen következetességgel kell majd elvégeznem. Gyanítottam, hogy sietnem kell, mert nem élek soká; de ezt a távoli, kissé bizonytalan időpontot mindenesetre száz éven túl képzeltem. Óriási fák között éltem, valószínűtlen hegyóriások között, valamilyen sugárzó és illetlen fényűzésben, mely nem illett társadalmi helyzetemhez, nem illett anyagi viszonyaimhoz, de csodálatosan megfelelt igényemnek, mellyel az élet felé fordultam. Mindehhez október volt, kevés köd, kevés napsütés, az életnek az a meleg, kissé színházias félhomálya, mely múlhatatlanul színészkedésre késztet fiatal embereket. Mire az ember hozzáöregszik az évszakokhoz, mintegy kitanulja világításukat, esélyeiket, szépségüket és veszélyeiket, már nem érzi díszletnek a világot. A valóság érdekli, mely olyan más, olyan meglepő s oly független szándékainktól! Ifjúságom e pillanata számára az október egyetlen naplemente volt, tele német irodalommal, általános szabadságvággyal, öntudatlan dandyzmussal, melyben oly nyugodtan és természetesen mozogtam, mint egy színész a színpadon, élete egyik jelentős szerepében.

A szálloda nagyon finom volt, s természetesen a hozzávaló október is finom volt, mintha az igazgatóság mindent elkövetne, hogy jó minőségű évszakot nyújtson elkényeztetett vendégeinek. Időnként köd szitált, ahogy illik. A golfmező pázsitja halványsárga volt; de senki nem golfozott, mert a németek, s mi, többiek, közép-európai vendégek, nem tudunk golfozni. Ebéd után a szálló bejárata előtt hevertünk, fekvőszékekben, sportszerűen marcona, kötött ingekben, s arcuknak a napfény felé fordítottuk, mely oly gyöngéd volt e hetekben, mint egy öregedő férfi érzése, mellyel egykori vetélytársaira és szerelmeseire gondol. Senki nem akart semmit. Az erdőnek olyan szaga volt, mint egy régi, nemes fából faragott ruhásszekrénynek. A tisztásra néha kilépett egy őz vagy egy öregedő moziszínésznő. Volt valami századon kívüli ez októberben. Soha nem éltem ilyen választékosan: az október sugártörésének oldatában lebegtünk, s csaknem jambusokban szóltunk a pincérhez. A világ elegáns volt és illatos. De néhány nappal később leesett az első hó, és kitört a Spartacus-forradalom. Akkor mind hazautaztunk, őzek, vezérigazgatók, finom költők: az ünnepélynek vége volt, új évszak kezdődött, Berlinbe érve, a gépkocsi ablakából láttam egy embert, amint a sárban feküdt, s nyakából vér szivárgott.

Erre az októberre emlékszem most. Soha többé nem éltem meg ilyen finom októbert. Mintha népszerűsítették volna e nemes hónapot. Magamra öltöm puha anyagát, mint valamilyen átmeneti konfekcióöltönyt, várakozás nélkül szemlélem a táj tárlatát, közönyösen járok színes és kopott díszletei között. Az emberről lassan lekopik minden hazugság, így a világfájdalom is. Marad a fájdalom és a világ.

Ponta Milende Creative Commons License 2010.09.07 0 0 193
"S mint ahogy csak az egyféle vércsoporthoz tartozó emberek tudnak egymásnak a veszély pillanataiban segíteni, mikor vérüket adják embertársuknak, kinek rokon a vérképlete, úgy a lélek is akkor tud csak segíteni egy másik léleknek, ha nem "másféle", ha szemlélete, meggyőződésnél is titkosabb valósága hasonló."

(Valahonnan az internetről, Márai idézetek-bölcsességek)
Dewdrops Creative Commons License 2010.07.30 0 0 192

“Van egy ilyen szelíd nyári világ, málnaszörppel, aludttejjel, citromos vízzel. Aztán van egy másfajta, tűzvésszel, vérrel, kéjgyilkossággal. Valahol a két világ között élek, málnaszörpöt szopogatok, s közben várom a tűzoltókat vagy a detektíveket.”

 

(Ég és Föld)

Ponta Milende Creative Commons License 2010.07.20 0 0 191

"...Reggel érkezik a férfi és estig marad. Estére kifosztja a házat, a lakást, a nő szívéből az emlékeket, a nyugalmat. Kifosztja, mert nem tehet másként: ilyen a természete. A nő védekezik. Aztán estére megérti, hogy van egyfajta ember aki ellen nem lehet védekezni, oda kell adni neki mindent, az élet utolsó nyugalmát is. Nem lehet védekezni ellene, mert szereti. Ez a szerelem torz és fájdalmas. De az emberi szív olyan csodálatos, hogy a méltatlant is szereti. S ha egyszer elkezdődött valami két ember között, végig kell csinálni a kapcsolat minden bonyodalmát. Ezért végül nem is védekezik. Estére megérti, hogy szeretni annyi, mint beleegyezni és feláldozni magunkat. Nem lehet óvatosan szeretni. Bölcsen sem lehet szeretni. Csak hősiesen lehet szeretni. Ezért belenyugszik, hogy kirabolják...."

 

(Márai beszél)

Dewdrops Creative Commons License 2010.07.12 0 0 190

“A dolgok nem csak önmagukban vannak: perspektívájuk is van. Ezért soha ne mondjad egy tüneményről: „ilyen vagy olyan” – csak ezt mondjad: „ebből és ebből a távlatból ilyennek látszik.”

 

 (Füves könyv)

Ponta Milende Creative Commons License 2010.06.23 0 0 189
"Van valami, ami úgy tud fájni, sebezni és égetni, hogy talán a halál sem tudja feloldani az ilyen gyötrődést: ha egy ember vagy két ember megsebzi bennünk azt a mély önérzetet, mely nélkül nem tudunk többé emberek maradni. Hiúság, mondod. Igen, hiúság... s mégis az emberi élet legmélyebb tartalma ez az önérzet."
Dewdrops Creative Commons License 2010.06.14 0 0 188

“Legtöbbet és legkegyetlenebbül a hiúságtól szenvedtél? Mindig be akartad bizonyítani magad? Értelmed, szellemed vagy más, gyanúsabb és nevetségesebb képességeid, társas biztonságod, fellépésed vagy az emberi dolgok ismeretében való jártasságod? Forgolódtál a világi piacon, s oly nevetséges voltál, mint a clown * a cirkusz fűrészporos porondján, mikor utánozza az állatszelídítők és erőművészek veszélyes mutatványait. S miért nem gondoltál soha arra, hogy a tetszés, melyet így arathatsz, egy unatkozó, kaján és gyermekes tömeg alkalmi tetszése csak? Egyetlen pillanata a magánynak, az önismeretnek, mikor legyőzted a hiúságot, többet adott neked is, az emberi világnak is, mint minden mutatvány, mellyel a világ előtt illegetted magad. Egyetlen mozdulata az alázatnak nagyobb hőstett, mint minden mohó produkció, melyet az emberek megtapsolnak. Gondolj erre, míg nem késő.”

(Füves könyv)

Ponta Milende Creative Commons License 2010.05.25 0 0 187
"A rokonszenvek, melyek emberek között szemem láttára kialakultak, végül mindig belefulladtak az önzés és hiúság mocsarába."
Dewdrops Creative Commons License 2010.05.22 0 0 186

“Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk.Ez a pillanat, mikor egyszerű és világos lesz valami, ami az elébb homályos és érthetetlen volt, ez a pillanat, mikor fölénk hajol Isten. Hiszek benne? Néha azt hiszem, csaknem frivolitás és túlbuzgalom hinni benne. Több és más Ő annál, semhogy hitem vagy tagadásom eldöntené kettőnk viszonyát.”

(A négy évszak)

tipla Creative Commons License 2010.04.16 0 0 185
:)

"Nem félek a bombáktól, a tankoktól, sem a hírhedt és fogvicsorgató
ellenfelektől. Szemlét tartok a világ felett, s megdöbbenve érzem, hogy
semmi nem köt elég erősen, tehát nem is félek már semmitől. Csak az
fél, akinek van mit veszteni.
De önmagamtól, nem tagadom, félek még kissé. Gyanakvással
szemlélem magam, ezt a különös ellenfelet, kinek minden titkos
gondolatát ismerem, s lépéseit és cselekedeteit mégsem tudom
kiszámítani. Félek önmagamtól, minden eszközzel védekezem magam
ellen, fegyelmezem, és ha kell, megfélemlítem, sőt büntetem magam.
De ki az erősebb?...
Néha félek, hogy végül mégis ő az erősebb, a másik én, az ismerős és
érthetetlen, akinek nincs névjegye, nincs teste, és aki legalább olyan
erősen én, mint a kezem, vagy a szemem. Félek, hogy mégis erősebb,
mert fölényesen bánik velem, mint egy vívó, aki talán le is becsüli
ellenfelét: sebeket ad, óvatosan és játékosan, s talán csak azért nem
döf le, mert - egyelőre - mulattatja ez az aránytalan bajvívás. Pardont
kérjek tőle? Akkor nincs értelme az egésznek. Szökjek meg az életből?
Akkor ő győzött. Semmit nem tehetek. Nem elég meggyőzni és
leteperni az ellenfelet. El is kell viselni.
Ez a nehezebb... "

Márai Sándor: Ellenfél
Előzmény: Ponta Milende (184)
Ponta Milende Creative Commons License 2010.04.13 0 0 184

Okay :)

 

(azt találtam ki, hogy leemelem egy művét a polcról, és rajtaütésszerűen, ahol nyílik, mert hiszen nem mindegy...? )

 

íme:

"...Egy alacsony, kövér férfi átölel egy magas, kövér, fekete nőt, reálép tánc közben a nő lábára, s halkan, búgó hangon mond valamit. Mégis, üzenet áramlik a testeken és tárgyakon át, a zenéből is. Mindenki mondani szeretne valamit. Éjfél elmúlt húsz perccel, közép-európai idő szerint. Mindenki mondani szeretne valamit, kínlódva keresik a szót, talán függőleges, talán vízszintes, összesen nyolc vagy tíz betű, magánhangzóval kezdődik, mássalhangzóval végződik, csak be kell illeszteni a megfelelő kockába, adott pillanatban, s akkor rögtön értelme lesz az egésznek. De mi az a szó? Folyó Brazíliában? Női név Európában? Latinul "o"-val keződik? Nem tudják. Ezért figyelnek kínlódva, bandzsin, ezért táncolnak, mint Keleten a papok. Csak a mixer áll komoran a bárpult mögött, karba font kezekkel, korrekt és szomorú pillantással pillant a félhomályba, mint aki mindent tud, semmit nem ért, s legszívesebben közbekiáltana:

- De uraim!

 

(Kabala, Rejtvény, Lóugrással )

Előzmény: tipla (183)
tipla Creative Commons License 2010.04.13 0 0 183

"A hajós fáradt szíve dobolni kezdett a májusi napfény érintésére. Talán ez a legszebb az életben, gondolta most, a rozzant kocsiban, botjára dőlve és csukott szemekkel.
Ez a legszebb az életben, megélni még egyszer a májusi reggelt, megfürdetni arcunkat a sistergő tavaszi napfény illatában és gőzeiben, s tudni, hogy az élet mögöttünk van és semmi nem fáj már többé igazán, a nők hazudhatnak, amit akarnak, a férfiak rabolhatják a pénzt és törhetik a fejüket gonosz mesterkedéseiken, s mi közben tudjuk, hogy az élet közömbösen megy tovább velünk és nélkülünk, s mindaz, amitől szenvedtünk, eloszlik az időben és a napsütésben, amint ahogy eloszlik a májusi fény érintésére a reggeli köd a Duna fölött."

Márai Sándor
Részlet a Szindbád hazamegy c. könyvéből

( ez volt az első Márai könyv amelyet olvastam. Krúdy Gyulának állított emléket olyan csoda nyelvezettel, amit nem lehet nem szeretni, amit mindig kéznél kell tartani, ugyanúgy ahogy a Füveskönyvét, ahogy a Gyertyák csonkig égnek című művét... és sorolhatnánk, sorolhatnánk....
Soroljuk hát...! :)
tipla Creative Commons License 2010.04.05 0 0 182

"Amíg azt hiszed, hogy dobog valahol egy szív, mely érted dobog, bocsáss meg az embereknek. Egy emberi szív, mely önzetlenül érez irányodban, elég, hogy megbocsáss mindazoknak, kiknek önző és komisz szívét megismerted; elég, hogy megbocsáss az emberek összességének. Nem kell sok ahhoz, hogy e reménytelenség közepett megengeszteljenek. Egy ember elég. S nem igaz az sem, hogy nem találkoztál ezzel az emberrel. Csak éppen ideges voltál, vagy türelmetlen és mohó, s odább mentél. Mert ember vagy, mert ilyen az emberi szív."

tipla Creative Commons License 2010.03.21 0 0 181

"Néha csak egy szó hiányzik, pontosan egy szó, az a bizonyos, melytől elevenebb, értelmesebb, igazibb lesz a mondat, a fejezet, talán az egész könyv. Az a bizonyos szó, amely kimondja az igazat, de oly lágyan és erősen, oly dallamosan és félelmetesen, oly igazán és süvöltő keménységgel, ahogy a végzetet kell néven nevezni. Csak ez a szó hiányzik, néha, legtöbbször. Már olyan szépen árad a mondat, már minden a helyén van, jelző, ige és főnév, már olyan következetes, színes az egész! Csak éppen nincs értelme, mert hiányzik egy szó, egyetlenegy - melyik? Várj, rögtön kimondom, itt van a nyelvemen.."


Előzmény: Ponta Milende (178)
Törölt nick Creative Commons License 2010.02.27 0 0 180
Azért linkeltem be "türelmetlenül" ezt a néhány sort, mert az eredeti cikket olvasva éreztem, hogy nem akarok olyan orvos kezébe kerülni, aki nem vallja-gyakorolja a lenti elveket. (Azaz mégiscsak léteznek abszolút erkölcsi elvek.....???)
Előzmény: Törölt nick (179)
Törölt nick Creative Commons License 2010.02.26 0 0 179
"ENGEM AKARTOK BECSAPNI?" mondta a nagy sebész egyik orvostársának. A sebész barátja, a belgyógyász elfordult és zavartan morgott valamit. Abban a szobában álltak, ahol ezer és ezer ember fölött mondott már ítéletet a "lelet", darabka papír, telefirkálva rejtélyes rövidítésekkel és latin műszavakkal. Az orvos lehajtotta fejét a nagy sebész előtt, elfordult, zavartan keresett valamit az íróasztalon.....................
.............. (A sebész) ismerte az élet és a halál törvényeit, ismerte a roncsoló kór félelmes és arcátlan kínzásait, s módja lett volna bölcsen, szakszerűen elmenekülni a végzet elől........ Van-e joga az orvosnak gyökeresen segíteni ott, ahol a természet már nem biztat semmi reménnyel... Mint minden igazi orvos, minden igazi sebész, elintézte önmaga számára az örök kérdést. Tudta, hogy az erkölcsi szerződés, melyet az emberekkel kötött, mikor kezébe adták a diplomáját, csak gyógyításra jogosítja fel. Nincs joga ítélni, amíg a természet nem ítélt, s ez volt a másik szerződés, a titkosabb, melyet az emberfölötti erőkkel kötött. (S most mikor őt is utolérte, miért nem nyúlt a ....?)..... (A reménytelen szenvedése példa arra,) hogy élettel és halállal szemben, szenvedés és emberi nyomorúság végzetével szemben, tehát a lázadással és a türelmetlen terrorral szemben az igazi ember egyetlen, különös fegyvere a türelem és az alázat...... Mert igazi élet, mint igazi halál, nincs méltóság, bölcsesség és türelem nélkül. Ez a "stílus", amelyet ma sokan lenéznek.
(Hírlapi cikkek 1938. nov. 27.)
Ponta Milende Creative Commons License 2010.02.14 0 0 178
"Emberek között, akiket egymáshoz kötött a végzet, nincs büszkeség."

Dewdrops Creative Commons License 2010.01.28 0 0 177
Márai Sándor: Esik a hó    


Ebben a három szóban: "esik a hó" - számomra az élet egyik legtitkosabb alapérzése szólal meg. Mintha azt mondanák: "Boldog lehettél volna, de elmulasztottad." Vagy ezt mondanák, háromszor: "Haza, haza, haza" Vagy ezt: "Emlékszel?..."
Erre az érzésre nem lehet felelni, elemezni sem lehet ezt. A hó számomra egyszerre a kassai ház, mikor még volt igazi Kassa és igazi ház - mert az érzéseknek a történelmi és tárgyi tényekhez semmi közük -, a gyermekkor, aztán az ifjúkor, München, utazás, egy szállodaszoba, Salzburgban a harangok, az a vad szívdobogás, mellyel hajnalban felnéztem a harmadosztályú vasúti kocsi ablakából Innsbruck fölött a havas hegycsúcsokra, hópehely egy fiatal nő hidegtől vörösre csípett, pisze orrán, Tolsztoj, egy csésze kamillatea Párizsban, az "Univers" kávéház kártyaszobájában, s még sok minden, amit nem tudok felsorolni, nem is érdemes, mert pontosan benne van e három szóban: "Esik a hó."

golgotavirág Creative Commons License 2009.12.29 0 0 176

Meglep, mert egy emberből kibuggyan az aljasság, mint a varangyból a méreg? De gondold csak meg, miféle ez az ember? Milyen torz, milyen erőtlen, mennyire csak gyűlölt és irigység az ereje?

Töröld le a váladékot, mely arcodra fröccsent, ne taposd el a varangyot, mert cipőd bepiszkolod vérrel és gennyel.


( Arról, hogy nem szabad meglepődni )
Ponta Milende Creative Commons License 2009.12.29 0 0 175

Csodálatos az is, mennyire érzékenyek az emberek. Mint egy rózsa. Mint egy kankalin. Oly végzetesen figyelnek minden szóra, mely hiúságukat sértheti, mint senki és semmi az élők világában. Egy hanglejtés is halálra tud sebezni egy embert, igen, már az is, ha éppen hallgatsz róla, mikor ő úgy várja, hogy dicsérjed, vagy helyeselj neki: örökké ellenségeddé változtat egy embert. S ugyanezek az emberek, akik ilyen félelmesen finom hallással érzékelnek mindent, ami személyükre vonatkozik, akik egy kézszorítás bensőségén, egy telefonbeszélgetés hanglejtésén is átérzik a személyük felé villanó véleményt vagy igazságot, ezek a mimózánál gyöngédebb és érzékenyebb emberek gondtalanul követik a legotrombább aljasságokat, szemrebbenés nélkül kegyetlenkednek, közömbösen és néha jókedvűen is. Az emberi léleknek ezt a rugalmasságát nem érdemes bírálni; csak tudni kell erről. S nem lepődni meg semmin, soha.

 

(az emberi érzékenységről)

Törölt nick Creative Commons License 2009.11.03 0 0 174

Azokról akiknek igazuk van:

Nagyon kell vigyázni azokra az emberekre, akiknek igazuk van. Például, nagy méltánytalanság, galádság sújtotta őket: elrabolták munkájuk gyümölcsét, szabadságukat, megölték kedvesüket, s mindezt jogtalanul cselekedték mohó vagy aljas, vagy kegyetlen emberek. Ezeknek az embereknek igazuk van, s úgy járnak a világban, mint a lángoló fáklya, vörhenyes vésztüzet hordoznak körül, a maguk kétségtelen igazságát. S kárpótlást akarnak, vagy bosszút akarnak, s néha maguk sem tudják, mit is akarnak? - csak történjen valami..... Ezek a szerencsétlenek nagyon veszélyesek, mert igazuk van; minden ember veszélyes, akinek igaza van és tudja ezt.

A gyakorlatban csak a bűntudatos emberekkel lehet megvalósítani az együttélést, azokkal, akik rossz fát is tettek a tűzre, így vagy úgy, s ezt tudják. Ezekkel lehet működtetni a társadalmakat. A megsértettek s azok, akiknek feltétlenül igazuk van, rosszabbak, mint az egykönyvű emberek. Mert ezeknek csak egy igazságuk van, s azt akarják, hogy az egész világ ezt az egyetlen igazságot, az ő méltatlan szenvedéseik igazságát szolgálja. Értelmi és érzelmi érvekkel egyáltalán nem lehet közeledni hozzájuk. Meg kell várni, amíg az idő kiszívja lelkükből az első fájdalom kígyómérgét. Akkor megnyugosznak. S egy napon ráeszmélnek, hogy ők, az igaztalanul üldözöttek és megkínzottak, igen, ők is felelősek mindazért, ami történt. Mindenki felelős azért, ami történik vele. Akkor vigasztald őket; ne előbb. 

Ponta Milende Creative Commons License 2009.10.23 0 0 173

És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”

 

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

 

(Mennyből az angyal - részlet )

golgotavirág Creative Commons License 2009.10.23 0 0 172
1956 . Márai Sándor írásainak tükrében

...Márai Sándor mondja most el New Yorkból, hogyan fogadta Amerika a magyarországi szovjet támadás hírét. Most átkapcsolunk New York-i stúdiónkba....

New York éjfél előtt értesült arról, hogy az orosz árulás bekövetkezett és Moszkva elszánta magát a merényletre. A rádiók első híreivel egy időben, nyomtatott röplapokat kezdettek osztogatni éjjel a New York-i utcákon. Ezek az angol nyelvű röplapok figyelmeztették a közönséget, hogy Magyarországon e pillanatokban elkezdődött a tömegmészárlás, és az amerikai nép és kormányzat azonnali beavatkozását követeli. Az első táviratok Budapestről éjjel két órakor jutottak el az Egyesült Nemzetek hivatalaiba. A New York-iak akkor még csak a röpcédulákból és a rádiók híreiből értesültek a szovjet merényletéről. Éjjel két óra után néhány perccel az Egyesült Nemzetek üléstermeiben, ahol a szuezi eseményekkel kapcsolatban a világszervezet közgyűlése teljes ülést tartott, az Egyesült Államok megbízottja sápadtan és könnyekkel a szemében, elcsukló hangon jelentette be, hogy e pillanatban kapott távirati jelentést Magyarországról, és ezek a jelentések minden félelmet és aggodalmat fölülmúló tényekről adnak hírt. Az ausztráliai megbízott a hír hallatára tenyerébe rejtette arcát, testét rázkódtatta a megrendülés. Lodge, az észak-amerikai megbízott a Biztonsági Tanács azonnali összehívását követelte. A közgyűlést elnapolták, és a Biztonsági Tanács tagjai, tizenegy hatalom képviselői egy órával később, éjjel háromkor gyűltek össze, hogy a Magyarország ellen végrehajtott szovjet merényletről döntsenek. A Biztonsági Tanács hajnali ülésén, amikor Budapestet már bombázták a szovjet hadosztagok, az Egyesült Államok delegáltja föltárta a magyar tragédia teljes borzalmát és azonnali segítséget és beavatkozást követelt. A közgyűlés ma, vasárnap este nyolc órakor ül össze. A hírek, amelyek Budapestről és a vidéki magyar helyzetről hajnal felé ideérkeztek, a világ közvéleményének teljes mozgósítását és az itt élő magyarság és a rab nemzetek leszármazottainak azonnali tüntetését eredményezték. Amíg beszélünk, gyülekeznek a tüntető tömegek, melyek New York utcáin és az Egyesült Nemzetek előtt vonulnak fel ma délután, hogy Magyarország megmentését követeljék a világtól. New York-i újságok vasárnap reggeli kiadásaiból a szovjet merényletről már megjelentek az első tudósítások. Leo Cherne, a nemzetközi segélyszervezet elnöke, aki az első gyógyszerszállítmányt személyesen vitte három nap alatt Magyarországra, ahol beszélt Mindszenthy hercegprímással is, tegnap, november 3-án éjjel érkezett vissza Budapestről és azonnal jelentette az amerikai nyilvánosságnak útja tapasztalatait. Reggel hétkor a világ arra ébredt, hogy nagy és kis nemzetek azonnali cselekvésére van szükség, ha az újkori történelem egyik irtózatos katasztrófája, amely világvonatkozásban is katasztrófát idézhet fel, különösen ha nem akadályozzák meg. A világ e pillanatban tudja, hogy az árulás, amelynek célja a magyar függetlenség teljes megsemmisítése, magyar gyermekek, asszonyok és férfiak kiirtása nem fasiszta lázadók, hanem a magyar nép ellen tervezett tudatos, cinikus és könyörtelen merénylet. A világ e pillanatban, november 4-én, vasárnap reggel tudja, hogy Európa közepén tömeggyilkosság történt. Egy nemzetet meg akar gyilkolni egy idegen hatalom. A nemzet ezt a gyilkossági kísérletet túléli. Milyen áron? Azt nem tudjuk e pillanatban, de túléli! Minden embernek tudni kell otthon, hogy e pillanattól minden, ami odahaza történik, a világ ügye. Együtt pusztulunk, együtt menekülünk. Isten óvja Magyarországot!

Márai Sándor mondta el New Yorkból, hogyan fogadta Amerika a magyarországi szovjet támadás hírét.


golgotavirág Creative Commons License 2009.10.22 0 0 171
Bocsássatok meg, én nem tehetek
magamról. Befontak e testbe.
Együgyű vággyal nézek, ügyelek, figyelek
szövetréseken át s az idő sugarát
lesem, mint lobban el a térbe, a mélybe, az estbe.
Ponta Milende Creative Commons License 2009.10.16 0 0 170
„Ne szégyelld te azt, ha szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van lelkedhez, mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz. Hazug próféták és otromba, komisz emberek azok, akik megrónak e vonzalom miatt, s ezt mondják: »Az emberektől lopja el az érzéseket, melyeket a kutyára pazarol! Önző, rideg fráter!« – ne törődj velük. Szeresd csak nyugodtan kutyádat, ezt a csillogó szemű, fáradhatatlan barátodat, aki nem kér barátságáért mást és többet, mint valamilyen szerény koncot és egy-egy simogatást. Ne hidd, hogy gyöngédség és önzés késztet az állatokat szeretni. Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért – te sétálj csak kutyáddal. Jó társaságban maradsz; s Isten tudja ezt.”

                                                                                    

Jávorfácska Creative Commons License 2009.10.11 0 0 169

 

Márai Sándor: A tapintatról és a gyöngédségről


Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás, az értelem, igen, becsesebb, mint a jóság. Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan, színtelen és íztelen, s mégis nélkülözhetetlen, mint fertőzéses, járványos vidéken a forralt víz, mely nélkül szomjan pusztul, vagy beteg lesz az ember. Az a tapintat és gyöngédség mely, mint valami csodálatos zenei hallás örökké figyelmeztet egy embert mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak, és mi olyan "jó", hogy ellenségünk lesz ha megajándékozzuk vele és nem tudja meghálálni? Ez a tapintat, mely nem csak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is. Vannak ritka emberek, akik tudják ezt. Akik a jóságot, mely mindig önzés is, pártolták és nemesítették, s nem okoznak soha fájdalmat barátságukkal, vagy rokonszenvükkel, nem terhesek közeledésükkel, nem mondanak soha egy szóval többet, mint amit a másik el tud viselni, s mintha külön, nagyon finom hallószerveik lennének, úgy neszelik mi az, ami a másiknak fájhat. S mindig tudnak másról beszélni. S oly élesen hallanak mindent, ami veszélyes az emberek között, mint az elektromos hallgató fülek érzékelik a nagy magasságban felhők között közeledő láthatatlan ellenséges gépmadarakat. A tapintat és a gyöngédség emberfölöttien érzékel. Igen, e két képesség emberfölötti.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!