Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Most komolyan kérdezem, mivel parancsnoki beosztásba voltál, nyilvál sokkal nagyobb rálátásod van volt a témához. Te milyen feladatra alkalmaztad volna a PSZH kat?
Én a szentendrei Kosuth Fősulin voltam sorállományú Csepel sofőr a 80-as évek végén.Napi kapcsolatban voltam aPSZH-k kal de nem vezettem egyszer sem. Emléxem az Ercsi "erőszakos" folyóátkelésre a PSZH a víz közepén leált elvitte a folyó úgy pecázták ki pár kilométerrel lejebb.És akkor mi lett volna ha lőnek is. Egy másik esetben csobánkán kiképzés közben felborult egy példány a halgató beverte a buksiját a géppuskába és elvesztette az eszméletét.No ezután a zászlóaljparancsnokunk" Kis ales" dörgedelmes beszédet intézett a sorállományhoz miszerint"És ne tessék a PSZH-val felborulni" Tök komolyan és nem volt szabad röhögni pedig mindenki tudta hogy a halgató volt a hunyó.
Megint felületes voltam, más látom hogy mik érdekelnek. Akkor sorban:
A PSZH utálta az árkokat, a szántást meg a csúszós, sekély sarat is, ellenben kordonos szőlőben (kordonnal párhuzamosan, hehe) meg poros úton nagyon elemében volt, ha a vezető bírta rendesen tartani, bár annyira nem dolgozott vissza a kormány mint a Csepelen vagy a FUG-on, azokon ugyanis nem volt szervó. Ha a zászlóalj oszlopban kavart, akkor az ötödik kocsitól kormányozni se kellett, mert megtalálta a keréknyomot, és ment magától (kézigázzal). Nem véletlenül volt a farpáncélon a bummfa. De mégis, a lényeg a gumikon volt, a terepnek megfelelő helyes nyomásértéken és leginkább a hibátlan futómintázaton. Kopott mintázattal sárban, sekély hóban rettenetesen le lehetett maradni. Az eredeti "levélmintázatú" gumijaink jobbak voltak, mint a későbbi szovjet "pinamintázatú" gumik. Az utóbbiak egyébként köves talajon (pl. Bakony) hihetetlenül gyorsan elkoptak. A futómintázat többet jelentett mint az esetleges teljesítménykülönbség a motorok terén (az kocsinként úgy 85 LE és 130 LE között ugrándozhatott, beállítástól függően). Mivel parancsnok voltam, nagyon ritkán mentem "begombolkozva". Amikor úgy kellett menni, szinte semmit sem láttam, állandóan a toronylövésszel kellett csetelnem, hogy merre kószálnak a többiek. A harcjárművezetőknek nem volt túl rossz (sokkal ergonomikusabb volt a prizmák elhelyzése, mint a szovjet páncélosokon), de persze nekik is átkozottul leszűkítette a látómezőt. VSZ-NATO? Remélem, emlékszem a számvetési mutatókra, de ha minden igaz, amikor a Bradley minőségi mutatóját 1,00-val számoltuk, ott a BMP-1 az 0,8, a PSZH meg 0,16 volt. De ennek tényleg utána kell néznem...
Dizelparadicsom: igen igazad van, bocsánat. És nem, nem tudom, hogy meg tudod-e különböztetni a két eszközt. De ezért tényleg nem éri meg összeugrani:)
Papa70: igen voltam egypár bakonyi mutatványon is a kocsikkal, mire vagy konkrétan kíváncsi?
St Patrick: szóval a rádiókkal kezdeném. A lövészeknél (pl. a zászlóaljamban) négy PSZH változat volt, és a legnagyobb (talán egyetlen) különbség a rádiókészülékek típusa és száma volt. A belső beszélő berendezés (BB) többnyire megyezett, csak a csatlakozások (A1, A2, A3) száma volt eltérő, de erről majd talán később. Kezdjük az elején. Az alaptípus (ahogy mi neveztük, a raj-PSZH) egy darab R-113-as URH rádióval bírt. Szűk hullámsáv és az R-159-es, és emiatt az 1260-as (-61-es) gyalogsági rádiókkal való összférhetetlenség jellemezte. Nagyon megbízhatatlan dög volt, nem szerettük. Mivel az elektromos vezetékek miatt rendszerint egy, max. kettő egyméteres antennatoldatot használtunk a négyből, az adóteljesítmény sem volt a legjobb. Cserébe viszont csak lassan szívta le az akkumulátorokat. 1988-90 között a PSZH-felújítási program során (tényleg, erről hallottatok már?) ezeket lecserélték R-123-as rádiókra minden felújított kocsiban. A következő a sorban a Szd.PK PSZH volt, kettő darab R-123-al (URH) és egy (vagy kettő?) darab R-107 hordozható rádióval. Na ez már jobb volt, de a gond itt abból adódott, hogy mindkét rádió ugyanarra az antennára dolgozott, tehát egyszerre csak az egyiket lehetett használni. Kapcsolgatni manuálisan kellett. Harcászati éleslövészetek során a századparancsnokot meg a rádiósát ez marha gyorsan kinyírta, úgyhogy az egyik rádióhálót R-107-el dublíroztuk, a saját antennája kidugásával (hülyén nézett ki). Eggyel nagyobb volt a zászlóaljtörzsfőniki (z.TÖF) változat egy darab R-123-al és egy darab R-130 rövidhullámúval, továbbá talán kettő darab R-107-el. Ez a változat megegyezett a felderítő alegységek szakaszparancsnoki kocsijaival. A legjobban felszerelt pedig a zászlóaljparancsnoki (Z.PK) PSZH volt kettő darab R-123-al, egy R-130-al és kettő R-107-el. Kb. ilyen volt az ezred (később dandár) felderítő századparancsnoki kocsija is. A 130-asokkal felszerelt kocsikban kettő plusz akkumulátor is volt a rendszerre kötve, de ez nagytávolságú forgalmazásnál édeskevés volt, folyamatosan járatni kellett a motort, hogy töltsön. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy ezeknek a PSZH változatoknak mi volt a hivatalos típusjele. (D-944?) Most látom, hogy igen sokat írtam, bocsi, majd visszajövök.
Az alsó szövedhez hozzáfüzném hogy én válaszoltam http://englishrussia.com/?p=381 -erre nézd meg. És inkább nézd vissza a hozzászólásokat rendesen és úgy válaszolj. Előre is köszönöm! És szerinted nemtudom hogy VSBRDM más mint a PSZH???
Először is, köszi a topicot, MN. Szakmai karrierem első hat évét PSZH-s parancsnokként éltem meg és némi nosztalgia maradt még bennem. Jártam velük hegyen-völgyön, vizen és mindenhol, pedig igen koros jószágaim voltak. Most is fel tudok idézni majd minden harcászati-technikai jellemzőt meg gyakorlati fogást, szóval bárkinek szívesen állok a rendelkezésére, ha valamire PSZH-ügyben kíváncsi. A kocsival egy nagy gáz volt, hogy nem arra használták, amire igazán alkalmas lett volna, azaz felderítő- és járőrkocsi helyett gyalogsági harceszközként rendszeresítették, ahol pedig (legalábbis harcászatilag, és legalábbis szerintem) minden szempontból a követelmények alsó határát súrolta (mozgékonyság, páncélvédettség, tűzerő, híradás etc.). Ezt viszont bőségesen kárpótolta a viszonylag egyszerű karbantartás és szerelés, a relatíve alacsony fogyasztás (egy BMP lövészzászlóalj húszperces idítási gyakorlata során elfüstölt üzemanyagából majd egy hétig elgyakorlatozgathatott egy PSZH-s zászlóalj), és az a hihetetlen előny, hogy bárhová simán el lehetett vele jutni közúton, viszonylag gyorsan (a személyes rekord 110 km/h volt, enyhe lejtőn, de túléltük). Nekem jó tapasztalataim voltak vele: megfelelő harcjárművezetőkkel, rendszeres karbantartással és persze tartalékalkatrészekkel (ez volt a nehéz része a dolognak) szívós és megbízható csatalovak voltak. A kulcskérdés a jó kiképzés volt, akár harcjárművezetőről, akár toronylövészről, akár rádiósról volt szó, és ez nem propaganda. A gyalogság pedig hamar megtanulta, hogy ha segít ezeknek, akkor nem kell túl sokat kutyagolnia, télen nem fázik (bizony, ellentétben az egyik korábbi hozzászólóval a PSZH tapasztalataim szerint messze a legjobb fűtésű páncélozott eszköz volt), tud hol szundítani stb.stb.
btw, az egyik korábbi hozzászóló (bocsi, nem néztem meg a nicket) kettő VSBRDM-ről készült képet tett föl. Az nagyon nem PSZH, merthogy benzinmotoros, más a páncéltest kialakítása, más a tornya, meg más sokmindene. A géppuskái meg a rádiója ugyanazok, kábé ennyi a hasonlóság).
Az MN részére D–944-00, D–944–21, D–944–22, D–944–31 és D–944 M modifikációkat gyártották. A határőrségünk részére a D–944–77 változatot szállították. Külföldi megrendelésre NDK-ba a D–944–40, D–944–41 és D–944–42 változatokat, Irak részére a D–944–50 és D–944–53 modifikációt adták át.
Össze tudnánk szedni melyik típusszám melyik változatot jelenti? Esetleg a különbségeket is?
Ha katona lettem volna, ilyenben szerettem volna nyomulni:-)
(Nem PSZH, de mint lentebb kifejtette egy tapasztalt topictárs, igen hasonlít)
http://englishrussia.com/?p=381
(Valaki betehetne egypár képet róla!)
Igazad van... úgy látom, a 70-80-as években volt ilyesmi. Én szerencsére már nem éltem meg, bár javítottam a 101-es tü dd. vezetési pontjait, de a 90-es évekre már csak BTR-ek maradtak (gondolom nem véletlen) - no meg UAZ-ba szerelt R-130 rád.áll-ok.
így néz ki, ha érdekel, és az Árpád rendszer, illetve egy R-142 közepes teljesítményű rádióállomás volt beszerelve. Amúgy a tü.o-k is ezt használták vezetési pontnak az egykori önjáró tü.o-k vezetésére (25. gl.dd - 1996)
2 dolgot szeretnék hozzáfűzni. A Tüzér vezetési pont nem PSZH, hanem BTR -II PU-50 típusú lánctalpas eszköz volt, ebben volt az Árpád tűzvezető rendszer telepítve. Második megjegyzés, hogy a gépesített lövészek szakasz szinten R-107 és R-105D rádiókat, a harcjárművekkel R-123 és R-130-as közepes rádiókkal kommunikáltak. A helikopterekkel való kapcsolattartásra is volt egy külön rádió, R-159 és még egy típus.
Ha már a BRDM-nél tartunk akkor abból is kettő volt. A BRDM-1 torony nélkül, a BRDM-2 pedig a BTR-60PB tornyával. Mi ezt utánoztik, talán ezért is könyvelték el a PSZH-t nyugaton felderítőjárműként. Nem néztek az oldalajtó mögé:))
Mentségképp mondom, hogy a Haditechnika-beli cikk említi, hogy tartozott hozzá egy MK-67 jelű mentesítőkészlet. (?) Azmiaz? Talán ezzel lehetett mentesítőjárműként is használni?
