Napjaink "Einstein"-je. 1942. jan 8-án született Oxfordban. 21 éves korában diagnosztizálták nála az ALS-t (amyotrophic lateral sclerosis). Csodával határos módon azonban ma is él, betegsége hosszú időn keresztül stagnált, ennek köszönhetjük, hogy ma is tevékenyen részt vesz a tudományos munkákban. Szakterülete a kvantumgravitáció, de egyéb területeken, pl. matematikában, kozmológiában is verhetetlen.
Az utóbbi években kifejlesztette az Isten nélküli Világegyetem modelljét (melyben mint egyértelmű, nem szükséges Isten). Felesége, aki egyébként keresztény, nem nézte jó szemmel, hogy férje folyton Isten feleslegessé tételében játszott szerepet. Nézzünk egy idézetet:
What I have done is to show that it is possible for the way the universe began to be determined by the laws of science. In that case, it would not be necessary to appeal to God to decide how the universe began. This doesn't prove that there is no God, only that God is not necessary. [Stephen W. Hawking, Der Spiegel, 1989]
Szóval a dolgok magyarázatához nem szükségszerű Istennel felhozakodnunk, elég a fizikai törvények körében maradnunk. Azonban ne felejtsünk el egy fontos dolgot, ez nem bizonyítja Isten nemlétezését, csupán feleslegességét.
Ha nem mint a világ teremtőjéről, akkor hogyan vélekedjünk Istenről, istenekről.
Hawking nem hisz a személyes Istenben, akár Einstein. Hawking sokszor mondja: lehet, hogy Isten adta meg a kezdeti paramétereket az Univerzumhoz, azonban felesleges.
" Csak hogy - maradjunk a racionalitás földjén - ha a fekete lyuk mérete már olyan kicsi, hogy e hősugárzás hullámhosszánál kisebb az átmérője, akkor épen ugyanaz a kvantumfizika miatt: nem sugározhatja már tovább szét önmagát, mert kisebb az átmérője az általa sugárzott hő hullámhosszánál !
Tehát még sem lehetünk annyira nyugodtak e hipotetikus apró fekete lyukak miatt ! "
A moderátoroknak: az az elképzelésem nem az előző elképzelésem, hanem egy teljesen még újabb elképzelésem ! - remélem nem lesz gond belőle .
Inerciarendszer vs. gyorsuló vonatkoztatási rendszer.
A kvantumelmélet elve és matematikája inerciarendszerre épül, mégpedig nagyon. Annyira, hogy azt nem lehet kivenni alóla, vagy eltorzítani. Az inerciarendszer fizikailag kitüntetett. Tehetetlenségi (erőmentes) vonatkoztatási rendszer. Egy gyorsuló vonatkoztatási rendszer fizikai szempontból egészen más, és klasszikus newtoni fizikába illő jellemvonása van. Nem lehet a kvantumelméletben áttérni gyorsuló vonatkoztatási koordináta-rendszerre, teljesen szétesne a matematikai szerkezete, amely alapján az fizikaelmélet. Teljesen értelmetlen volna. (Sőt, igazából a kvantumelméletben, főként a kvantumtérelméletben az impulzustér az, ami elsődleges(ebb). A koordináta-tér csupán másodlagos, de sok tekintetben hasznos(abb) reprezentáció hozzá. A kettő között a Fourier-transzformáció adja a kapcsolatot.)
Ennek ellenére Hawking (és akik még hasznot reméltek ettől...), gyorsuló rendszerre Planck-görbe eloszlású újdonsült meserészecskéket állítanak elő, amelyek az inerciarendszerben nincsenek is ott.
A részecske (mint anyag) léte illetve nemléte egy objektív dolog. Bármilyen bármelyik vizsgálati rendszerből az vagy van, vagy nincs egyikben sem.
A színes rasztahajú csaj a Fekete lyuk II előadásán nemrég mondhatni jól ismertette a hamis dolgot. (Hawking-, Unruh-, kozmológiai horizont sugárzási effektust) De ez nem jelent semmit, csupán csak annyit, hogy mennek vakon a mainstream szerint. Ha keresztbe fordulnának, a fizetésük egy részecskéjét lehet ők sem látnák a jövőben. Egy gondolatkísértet jutott most eszembe:
Két testvír közül az egyik még szökni próbál a swarcliktől, de túlzottan nem síkerül neki, és mondjuk csak legfeljebb állandó távolságra marad tőle. Ettől ideges, és folyton visszanéz az eseményhorizont felé, hogy távolodik-e a haláltól. A másik tesónak idáig jobban ment, kíjjebb jutott, de kifulladt, és feladta. Már zuhan visszafelé a swarclikba, éppen most száguld el egy inerciarendszerben a testvír mellett. Köszön is neki: Szeva tes, mi van, hogy vagy, bírod? Erre a még elfelé igyekvő: Jájj tesó, ne is mondd, meg vagyok vakúva, most sütötte ki a bal szemem egy Hóking-foton, mikó hátraníztem. A másik: Ne hazudj! Ín nem látok egyet se, akkó pedig nincs.
Most akkor úgy tartják, hogy Hawking sugárzása a feketelyuk keletkezése körülről, a kipattanó horizonton kívülről (tehát konkrétan nem a feketelyuktól) származik, csak jól megkésve, mert ugye onnan sok időbe telik megszökni?
Vicces, hogy Hawking papa fizikus volt. Az már majdnem.
Nem kellett volna sokkal mélyebben a dolgokra ránéznie, hogy a zsigeri materializmust egy kicsit átgondolja. A fizikus világa egy véges mennyiségű törvény által leírt, tökéletesen leírható képződmény. Legfeljesebb még nem fedezték fel az összeset.
A matematikus már száz éve tudja, hogy ez nem így van. Bizonyított, hogy nem így van.
Ezt én sem értem, dehát ez még mindig a népszerűsítés szintje. Az igazság az eredeti cikkekben van. Ahogy a fizikusokat ismerem, irgalmatlanul szétszedik, ha marhaság.
A relativitáselméletbe, azaz a gravitáció elméletébe bevezette a képzetes időt, majdnem mint valami új dimenziót, de mégsem egészen. Ez a ds távolságelemben egy plusz képzetes tagot jelent, azaz térszerűt, de ugyanúgy gyök(g00) mérőfaktorral, mint a rendes időé a t koordinátákból. Ez pedig így értelmetlen kutyulás lesz. Azt most teljesen nem látom át, hogyan, de hozzászabja r-et új radiális x koordinátákkal. Viszont nem törődik azzal, hogy a távolság szerint sehogy sem passzolnak össze, csak valami koordinátákkal összehozott polárdiagramra koncentrál, amiben kivágta a fekete lyukat középről, mert az új x szerint az esemény horizont került a középpontba. A képzetes t periódus fázisszöget akar jelenteni neki. Aztán vesz valami alapvető kvantummechanikai dolgot, amiben még el is basz egy egyszerű előjelet, mert -i(t1-t2)=-iiβ=β és nem -β. Itt is bevezeti a képzetes időt, majd az e-ados kifejezésre ráfogja, hogy az Planck-hőmérsékleti cucc, mert abban is van e-ad. Közben bekeveri a Feynman-féle pálya integrált is. Ezek voltak a 67-68-69. oldalak. Nagyot szövegel a 70. oldalon, amit tovább is visz, de a levezetése kb. ennyi.
Eléggé látszik, hogy mekkora egy rokkantagyú marhaság.
Nekem feltűnően hamis pl. az, hogy egyszerűen csak kiterjeszti az időt a relativitáselméletben képzetes értékekre is, mint valami választást. Ez hülyeség.
Ahogyan az elektrodinamika elméleténél van, hogy egy bizonyos mikroszint alatt már nem alkalmas, úgy ez a gravitáció elméleténél is így van szerintem. Sőt látszik, hogy ezek egy bizonyos makroszint felett is így vannak.
Azt mondják, hogy az elektron minden kölcsönhatásban pontszerűnek mutatkozik. A szórásképen belső struktúrája nem látszik. Másrészt viszont Feynman sokat agyal az elektron átmérőjén, amit az elektromágneses tömegből próbálnak kiszámolni - különféle töltéseloszlások esetén.
Az a probléma, ha az elektron pontszerű lenne, bármilyen kicsi is a tömege, ez a tömeg teljes egészében a Schwarzschild-sugár által megadott eseményhorizont mögött lenne. Másrészről viszont a Schrödinger-egyenlet alapján a szabad részecske időfejlődése egy időben táguló hullámfüggvény. Ennek a legkisebb határozatlanságú alakját a Compton-hossz határozza meg, vagyis ennél kompaktabb a hullámfüggvény nem lehet.
Na de most ne is szabad részecskét vegyünk, hanem például a hidrogén kötött elektronját. Ez semmiképpen sem pontszerű. Sőt, a Compton-hossz is nagyobb a Schwarzschild surárnál.
Márpedig az egy érdekes kérdés lenne, hogy egy eleve fekete lyuk elemi részecske töltése hogyan hozhat létre bármiféle erőhatást az eseményhorizonton kívül. A fene se érti ezt.
#Következésképp: Az ált.Rel nem kompatibilis teljesen az elektrodinamikával, legfeljebb a töltések nélküli EM-hullámokkal.
>Töltések nélkül tényleg egyszerű a dolog, de a következtetés attól még hibás.
#Lehet, hogy ezt elkapkodtam, de azt hiszem, meg van a megoldás a "bezuhanásra"(vagyis ellene). Viszont még akkor is gyanús nekem, hogy az ált.Rel lehet duplikáltan számítja fel a töltés gravitációját (töltéstömeg+EMenergiamezője). Ezen agyalok még...
#Nem, nem kapkodtam el. Teljesen jól látom a dolgot. Voltam ma biciklizni, úszni egy bányatónál, meg kicsit napozni, és közben átgondoltam fejben. A dilemmám jogos.
Emlékeztem, hogy se a Novobátzky, se a Landau könyv nem taglalja sokat az elektrodinamika általános relativizálását. Hraskó könyve mintha többet rágcsálná a témát, ha jól emlékszem, de az sem veszi észre a bibit.
A dolog lényege kettő. Egyszer az, amin alkalmasnak tűnik (de csak tűnik), másodszor pedig az, amin elbukik.
mert Fik antiszimmetrikus, de ∂2/∂xi∂xk szimmetrikus.
ált.Rel: A töltésmegmaradásnak feltétlen kell teljesülnie. És mit ad Isten? Ez éppen egy kovariáns divergenciához vezet, ami spec.Rel-es határesetben az előbbi szokványos divergencia. Ezt visszavezetni egy Fik antiszimmetrikus tenzorra, illetve Ai vektorra olyan, mintha majd ugyanaz lenne itt is, vagyis az elektrodinamika, csak most relativizált kovariáns módon felírva, DE NEM!! Mert ez hamis, ennyi nem elég hozzá. Lássuk képletekben is:
Töltésmegmaradás: (sűrűség formában) (és koordinátaváltozókra szabott mennyiségekkel)
ϱkoordinátai = gyök(γ) ϱ ahol γ a háromdimenziós metrikus tenzor determinánsa,
vikoordinátai = gyök(g00) vi ahol g00 a metrikus tenzor időszerű aldetermináns,
és mivel -g = γg00 valamint ji = ϱ0cui = ϱvi
jikoordinátai = gyök(-g) ji ahol g a négydimenziós metrikus tenzor determinánsa.
A töltésmegmaradás így:
∂/∂xi[gyök(-g)ji] = 0 és akkor az 1/gyök(-g) ∂/∂xi[gyök(-g)ji] = 0 is áll,
ami vektor kovariáns divergenciája. Látható, hogy ha ez nulla, akkor a gyök(-g)ji úgynevezett vektorsűrűség szokványos divergenciája is nulla.
Vektor az ált.Rel-ben is felírható egy felsőindexes antiszimmetrikus tenzor divergenciájaként, csak itt kovariáns divergenciájaként. Jelölhetjük ezt Fik -val, mint a spec.Rel-ben.
És amin bukik az egész:
Az ált.Rel-ben azonban ez elveszti az elektrodinamikai és potenciálalapú értelmét, hiába jelöljük ugyanúgy Fik -val, mert szükség lenne arra is, hogy ez mondhatni közvetlenül legyen egy négyesvektor (a vektorpotenciál) rotációja (mint a diagonális egyesekből álló spec.Rel-es metrikus tenzor esetén). Ámde a rotáció alsóindexes mennyiséget ad, nem pedig felsőindexeset, és ez itt végzetes gond. Fik és Fik között a kapcsolatot a metrikus tenzor teremti, ami itt a gravitációs tér geometriai szerkezetét is tartalmazza, és ez nem fér bele az elektrodinamika magjába, hiszen éppen itt kapcsolódna az elektrodinamikai potenciálelv a töltésekhez. Hiába írjuk fel a rotációt egy Ai -vel jelölt vektormezővel, hogy Fik = ∂Ak/∂xi - ∂Ai/∂xk (ami egyben kovariáns is), ettől az Ai még nem lesz elektrodinamikai.
Ezt a hamis dinamikát az ált.Rel-ben nevezhetjük gravi"elektrodinamikának", ami a spec-Rel-es határesetben illeszkedik a rendes elektrodinamikához, de semmi több.
>akkor az nyilván nem ugyanaz, mint egy folytonos töltéseloszlás.
Nem, de az egy szem töltés esetére csak az egyszerűsítés végett helyezkedtem.
#Már az elektrodinamika is begőzöl, ha azt firtatjuk benne, hogy hol van annak az egy elektronnak a tömege (a centrumban? vagy össze kell integrálni a távoli térből körülötte?),
>Nem.
#Dehogynem. Feynman a Mai fizika 6 végén pont ezen kattog elég részletesen. De a Landau II is mondja.
#Az ált.Rel viszont ezt nem tudja felfogni, és rosszul akar operálni vele, azaz külön-külön.
>Nem.
#Ezt csak így idevágtad, de azért igen elgondolkodtató szerintem.
#Következésképp: Az ált.Rel nem kompatibilis teljesen az elektrodinamikával, legfeljebb a töltések nélküli EM-hullámokkal.
>Töltések nélkül tényleg egyszerű a dolog, de a következtetés attól még hibás.
#Lehet, hogy ezt elkapkodtam, de azt hiszem, meg van a megoldás a "bezuhanásra"(vagyis ellene). Viszont még akkor is gyanús nekem, hogy az ált.Rel lehet duplikáltan számítja fel a töltés gravitációját (töltéstömeg+EMenergiamezője). Ezen agyalok még...
>A kompatibilitáshoz azt a feltételt kell kielégíteni, amit már írtam.
#OK.OK. De kicsit akkor is furcsa, hogy mintha úgy kétszer gravitálna a töltés, egyszer a tömege folytán, és még egyszer az EM-mezője folytán. Ezen agyalok, hogy ez így rendben van-e bitos? Minden szempontból?
Igen, változatlan mozgást akartam érteni alatta, lehet a "stacionárius" jelzőszó lett volna sokkal jobb helyette.
>Ám a mező ettől még nem zuhan a forrásába, ...
#Arra céloztam, hogy a töltés körül az inerciarendszerek a töltés gravitációja miatt a töltés felé húznak, és így az ezekben felírt EM-mezők, illetve energiájuk, illetve energiájuknak tömeg-egyenértéke is. Na de szerinted ez így rendben van? Mert akkor idővel az ált.Rel szerint, ez beáramlik a centrumba. Nem stimmel valami. Vagy hogyan lehet ezt kimagyarázni szerinted? (Most eszembe jutott valami, az alapján, amit mondtál, és azt hiszem, meg van a megoldás. :DD Aki leírja, az kap egy piros pontot! :) )
"az elektromos töltés EM-tere bele kellene zuhanjon a töltésbe a gravitáció miatt"
Az áltrel szerint természetesen gravitál maga az EM mező is, a forrásául szolgáló töltött tömeg gravitációján felül.
Ám a mező ettől még nem zuhan a forrásába, sőt még csak nem is mozog. Mert a mezők nem afféle dolgok, amelyek mozoghatnának. Hisz ezek a fizikai jelenségek modellezésének olyan eszközei, amelyeket mindig az éppen használt vonatkoztatási rendszer pontjaihoz kötötten definiálunk. Így még akkor se mozognak, ha a forrásuk mozog. Csak a mező értékei változnak. Ahogy pl. a töltés mozog, úgy változnak az E vektorok körülötte minden egyes pontban. Mondjuk a t1 pillanatban az x1 pont volt tőle r távolságra, s ott E volt a mező értéke, majd a mozgás során ez megváltozik, később x2 lesz r távolságra, és ott lesz E. De ez nem jogosít fel minket arra a kijelentésre, hogy E átvándorolt volna x1 -ből x2 -be.
Azt meg nem értem, mit nevezel "statikusan mozgó töltés"-nek?
Talán a nem gyorsuló töltést? De ezt legfeljebb "stacionárius" mozgásnak lehetne nevezni.
A Bianchi-azonosság az Einstein-egyenletekkel egyszerre van érvényben, mert szorosan kapcsolódik a kettő egymáshoz. Ez azt is leszögezi, hogy az energia-impulzustenzornak a kovariáns divergenciája nulla.
Igen.
Ez, amit mondasz, nem probléma,
De igen, mégpedig a két sorral feljebbiek miatt.
és természetesen csak a teljes energia-impulzustenzorra vonatkozik, hogy (kovariáns)divergenciája nulla.
Igen, és ehhez be kell vezetni az anyagi állapot-egyenleteket, amire klasszikus elektrodinamikában nincsen feltétlenül szükség.
Az előbb megtévedtél, és ezt már végképp nem tudom hova tenni:
Ha konkrét kérdésed van, arra talán válaszolok.
de a töltéshez szorosan és szigorúan hozzá tartozik az EM-tere (statikusan mozgó töltésnél ugye M rész is van). Ezt az egyenes téridőben kiterjedt Ai négyes vektorpotenciál adja, ahogy kell az elektrodinamikának.
Igen, és ezzel nincsen gond akkor, ha a teljes energia-tenzor divergenciamentes.
viszont csak egy töltésről van szó
akkor az nyilván nem ugyanaz, mint egy folytonos töltéseloszlás.
Már az elektrodinamika is begőzöl, ha azt firtatjuk benne, hogy hol van annak az egy elektronnak a tömege (a centrumban? vagy össze kell integrálni a távoli térből körülötte?),
Nem.
Az ált.Rel viszont ezt nem tudja felfogni, és rosszul akar operálni vele, azaz külön-külön.
Nem.
Következésképp: Az ált.Rel nem kompatibilis teljesen az elektrodinamikával, legfeljebb a töltések nélküli EM-hullámokkal.
Töltések nélkül tényleg egyszerű a dolog, de a következtetés attól még hibás. A kompatibilitáshoz azt a feltételt kell kielégíteni, amit már írtam.
