A miniature gemstone discovered in a 3,500-year-old tomb is challenging our understanding of ancient Greek art. Now, nearly three years after it was originally discovered, experts are still trying to fathom how it was crafted.
One tiny object measuring just 3.6 centimeters (1.4 inches) was initially overlooked and mistaken for a bead. But, beneath the limestone was a meticulously carved gemstone, now considered one of the greatest prehistoric Greek artworks ever discovered.It is so tiny that a microscope is needed to fully appreciate the mastery of the engraving, as some details are just half a millimeter (0.0197 inches) in size.However, no such magnifying tool is known to have existed in the ancient Greek world."The amount of skill that was required to execute such an intricate design on such a small surface is unbelievable," Stocker tells CNN.It shows detailed understanding of the human body and movement which, until now, was thought far beyond the ability of Bronze Age artisans, she says.
Ha valóban "Szép Heléna ékszerei", akkor bizony lehet, hogy azok spártai, azaz akháj ékszerek.
Lévén - már ha jól emlékszem az Iliászra - az oly önzetlenül szerelmes Párisz herceg Heléna mellett bizony a spártai kincstár tartalmát is magával vitte. Hisz hozomány az a legszebb nővel is kell, hogy járjon ... Meneláosz emiatt is rágott be. Mind a hiúsága, mind a pénztárcája komoly sérelmet szenvedett. Már ha a szent vendégbarátság durva felrúgása önmagában nem lett volna elég.
(Amennyiben persze részleteiben is hitelesnek tartjuk az Iliászban leírtakat.)
(Szerintem valószínűsíthető, hogy a kincsek csak ezt a nevet kapták. Amolyan közönség csalogatóul.
Lévén 1.) a győztes görögök a józan ész és az Iliász szerint is hazavitték a trójai kincseket. Azaz, azok inkább a Peloponészoszon, vagy esetleg a későbbi, őket hódító és kirabló Rómában keresendők. 2.) Trója a feltárás alapján több rétegből állt, több ostromot/lerombolást átélt (pl. az Iliász is említi Heraklész korábbi sikeres sikeres Trója elleni hadjáratát), többször újraépítették, ki mondhatja biztosra, hogy a Trójánál megtalált kincs az csakis pont az agamemnóni ostromból származhat.)
A 2004-es filmet, amelyben Brad Piit játssza Akhilleuszt, azt már láttam! Még moziban néztem meg! :) Tetszett, de többet vártam volna! A görög hajóhadat, ahogy a tengeren bemutatták, hogy óriási számban vonulnak Trója felé, az rész tetszett a legjobban!
Meg Patroklosz halála az Iliászban teljesen máshogy van, mint ebben a filmben! A filmben a Mürmidónok azt hiszik, hogy a vezetőjük Akhilleusz vezeti őket a csatában, közben csak Patroklosz az álruhában. Hektór meg is öli! :(
Kenneth J. Dillon eredményei érdekesek Trója és a magyar őstörténet kapcsolatáról és ezzel kapcsolatos magyarországi régészeti eredmények is érdekesek lehetnek.
"A régészek Egyiptom nyugati részén, a Szaharában bronz fegyvereket, ezüst karkötőt, egy fülbevalót és több száz emberi csontot találtak, amelyek arra utalhatnak, hogy II. Kambüszész perzsa uralkodó i.e. 525-ben, egy félelmetes homokviharban eltűnt, 50 ezer főből álló seregének maradványait fedezték fel."
"Trója története és hősei évezredek óta kultúránk fontos részét képezik. Akhilleusz és Hektór, Parisz és a híres szépség, Helené a képzőművészet és az irodalom kedvelt figurái közé tartoznak. Vajon ezek a hősök valós személyek voltak? Trója ostroma valóban megtörtént vagy csupán kitaláció?A szerző összefoglalja a Trójával kapcsolatos kutatások legújabb drámai fejleményeit. Szerteágazó tanulmánya elemzi a z összes régészeti felfedezést, irodalmi vonatkozást és történelmi tényt, amely napjainkig a téma kapcsán összegyűlt. Részletesen foglalkozik a Moszkvából előkerült, "Helené ékszerei" néven ismeretes leletekkel, valamint a trójai régészeti lelőhely újra feltárásával, melyek egyre több bizonyítékot szolgáltatnak a történelem és a legendák kapcsolatáról. A könyv új és egyéni nézőpontból elemzi a régészet legnagyobb felfedezéseinek egyikét. "
---
Ennél többet senki sem tudna mondani erről. Olvassátok el! Megéri.
Újabb bizonyíték arra hogy Homérosz ténylegesen a késői bronzkor szereplőit mutata be az ílliászban.
"Mérionész Odüszeusznak adott íjat s vele tegzet és kardot, s a fejére erős nagy bőrsisakot tett, bévül erős szíjak fonadéka simult e sisakhoz jó szorosan, külső díszül ragyogófogu vadkan sűrü fehér foga"
Ez a fajta sisak ie VIII. már eltűnt. A késő bronzkorban viszont gyakori volt.
As the suitors are sitting down for their noontime meal, the goddess Athena "confounds their minds" so that they start laughing uncontrollably and see their food spattered with blood.
Then the seer Theoclymenus prophesies their death and passage to Hades, ending with the phrase: "The Sun has been obliterated from the sky, and an unlucky darkness invades the world."
The Greek historian Plutarch interpreted this as signifying a total solar eclipse, and many others have agreed. But modern scholars tend to discount this interpretation, arguing that the passage is simply metaphorical.
Previous researchers have determined that a total solar eclipse occurred in the region over the Ionian Sea on April 16, 1178 BC, which would be in agreement with recent data suggesting the fall of Troy around 1192 to 1184 BC.
"Főként a korai lovagregények esetében (Trója-mondakör, Artúr-ciklus) volt jellemző fogás, hogy a szerzők fordításként tűntették fel művüket, a nyelv azonban, amelyre többnyire hivatkoztak, a latin volt, lévén ez az akkoriban az isteni tanítást mindenképpen közvetítő nyelv."
Noch vor wenigen Jahren waren wir gewohnt, Troia und seine historische Bedeutung aus der Perspektive Homers zu sehen d. h. als exotisch-fernes Königreich am östlichen Rand des mykenisch-griechischen Kulturraumes, dessen bronzezeitliche Vergangenheit sich der Mythos um Paris und Helena, Achill, Hektor und das „Troianische Pferd“ bemächtigt hatte. Seit aber kürzlich die Altorientalistik umfangreiches Archivmaterial aus der hethitischen Hauptstadt H_attusa auswerten konnte, müssen Archäologen und Historiker umdenken: Die Keilschriftdokumente erlauben einen ganz neuen Blick aus östlicher Richtung auf Troia, aus dem hethitischen Großreich auf den westasiatischen Raum, zu dem auch Wilusa gehörte. Hinter diesem Namen ist unschwer Homers (W)Ilios erkennbar. Auch der Name Truwisa taucht auf, wahrscheinlich die hethitische Namenformvon Troia. Zusammen mit seinen nordwest-kleinasiatischen Nachbarstaaten, die zeitweise
unabhängig, zeitweise zu einem Staatenbund zusammengeschlossen erscheinen, geriet Troia/Wilusa nach einer längeren Periode freundlichen Nebeneinanders ab ca. 1400 v. Chr. in die politische Abhängigkeit vom Hethiterreich: Alaksandu, König von Wilusa, begegnet um 1300 v. Chr. in Verträgen als Vasall des Hethiterkönigs Mutawalli II.
Bereits kurz nach 1400 v. Chr. ist in hethitischen Texten auch von Ah_h_ijawa die Rede, aller - auch philologischen - Wahrscheinlichkeit nach die Achaier der homerischen Dichtung, sehr bald auch von Millanwanda, dem von mykenischen Griechen besiedelten Milet, das gegen Ende des 14. Jahrhunderts von den Hethitern zerstört wird. Aus dieser Zeit gibt es in hethitischen Quellen das Echo politisch-militärischer Konfrontationen der westlichen Randstaaten, darunter auch Wilusa, mit überseeischen Angreifern, die aus Ah_h_ijawa kommen. Hier, wenn überhaupt, muß der historische, der politisch-militärische Hintergrund des Mythos vom „Troianischen Krieg“ gesucht werden: Mykenische Griechen, die auf dem Höhepunkt ihrer eigenen Kulturentwicklung übers Meer nach dem westlichen Asien ausgreifen und das im 14. Jahrhundert v. Chr. aufblühende „Troia“ (archäologisch Troia VI und VIIa), die strategisch wichtige Position an den Dardanellen, dem Eingang zum Schwaren Meer, in ihre Hand bekommen wollen. Erstmalig wurde bei den neuen Troia-Ausgrabungen ein luwisch geschriebenes Siegel gefunden, Beweis für die kulturelle Verbindung mit dem Hethiterreich: Luwisch ist in dieser Zeit die dem Hethitischen verwandte indogermanische Sprache des nordwestlichen Kleinasien.
Das Troia der neusten Forschung ist demnach ein Troia zwischen West und Ost, zeitweise möglicherweise mit kultureller Scharnierfunktion zwischen Europa und Asien.
Engem az íliászban az fogott meg, hogy nem kamuzik, a csaták leírása hiteles. Nem úgy értem, hogy biztos hogy a trójai háborúból lennének a csaták, hanem úgy hogy majdnem biztos hogy ie 5. sz nál korábbiak, és aki leírta az részt vett nem egy csatában.
Akármekkora hősökről van szó a csaták egyáltalán nem heroikusak. Meglepően gyakran sebesülnek meg eldobott kövektől, nyílvesszőktől. Ilyenkor visszahúzódnak a csatából és nem vesznek részt egy darabig a küzdelemben. A harcosok nagy része dárdával küzd ez is hiteles és az összecsapások ritkán hosszabbak 1-2 csapásváltásnál.
Michael Wood: A trójai háború nyomában