Korcs-Ma: Esmenn kieggyesztek, Jóska... – Hálló? Te vagyé, Jóska? Na. Immá asztot is megértük, hogy ahajt a régi pógármesterbőll alpógármestert csináltak. Kapaszkodik az is visszafelé. Én aszondom, kieggyesztek, Jóska... Kerekes, a fösső szomszéd éppeg az elébb háborodott fől, amikó montam neki, há aszongya, hogy ő nem azétt szavazott se tavaly, se most, hogy a pasas visszakerűjjön a néptanácsra. Mi? Sanyi bá, a blokkfelelős ma érdekesmódonn egéssz nap olyan vídám vót, értöttedé, hogy madarat lehetett vóna fogatni vélle. Montam neki, hogy ejiszenn ha lehet, ma Kerekest kerűjje el, s ha nem tuggya kikerűlni, akkó ne csümmesse a tanácsűléssel, me erőssen jókedvibe talál kapni. Me mosmá eddig belé van betegedvel, me tavaly amikó nem indúlt pógármesternek a pasas, s a megyénéll is elveszítette a vállasztásokot, úgy megőrvendett, hogy bódog-bódogtalannak fizetett a bodegába. Hijába montam neki, hogy ne bolonkoggyon, me úgyse jelent semmit, kérlekszépenn, me ezek se jobbak, mind azok vótak, nem vót kivel beszéllni. Így vané, Jóska, vagy nem így van? Na. Én aszondom, értöttedé, hogy itt a háttérbe fólynak a dógok, értöttedé, s ezek úgy csinájják, hogy mindenkinek jó legyen, hogy mindenkinek megérje, kérlekszépenn, me másképp nem csinájják. Osztán hallám kíváncsi vagyok, hogy mi lesz, értöttedé, me mosmá esmenn eshetnek egymásnak s mocskolódhatnak. S izengetnek, hogy így lessz, s hogy úgy lessz, s nezmeg, hogy eggy esztendő nem telik belé s esmenn kitalálnak valamit. Me ezek ilyenek, Jóska, vér nem válik vízzé, értöttedé. Mosmá asztot is elmonták, hogy mennyibe kerűltek a vállasztások, s látodé, jól montam, hogy a Szentjános uccát le lehetett vóna aszfaltosztatni belőlle, kérlekszépenn, csak há nekik fontosabb vót az amit erőltettek. Immá mekkapták, értöttedé, me Szász Jenő lett az alpógármester, s az uccába ahajt nyelik tovább a pórt, mind a kacsa a nokkedlit. Hálló? Odaföl a kórmánba is megyen tovább a ciganijáda, immá jól mekkavarta Böszészku a dógokot. Aszongyák, ha az első fórdulót meg is nyeri, a másodikba a többijek esszeállnak, mind a lovak az árnyékba, s megbuktassák. Buktassák, Jóska, me nem egyenes ember. Nem minha a többijek azok vónának, me mosmá tótuná, hogy ki van ott, mindenki csak a saját hasznát lesi. Hálló? Na, a magyarok csak továbbjuttak a tizeneggyesekkel fotbalba az Ú-húszas világbajnokságonn, aszittem, infraktot kapok, amikó Német elbódogtalankotta a tizeneggyest. Szerencsére jó kapusuk van, kérlekszépenn, me ez a Gulácsi ott van Liverpólba, s osztán csak kiütött mégeggyet, me úgy fogott, mind a ződ festék. Mi? Jőnek most a válogatott meccsek is, ezeket a Mútujékot a szerbek megeszik vacsorára odale Belgrádba, értöttedé, s a magyarok is ha kikapnak a pórtugáloktól s a dánoktóll, akkó esmenne ott vagyunk, ahól vótunk, nem léptünk előre. Itt mind verhetik meg a kicsicsapatokot, Jóska, ha tétmeccsen nem tudnak győzni. Na. De há itt van a kézilabdába a Csállendzs-kupa, Kerekessel ahajt háromnapos bérletet vettünk, úgyhogy ahogy a munkából kiengettek, a kanyart verjük lefelé a csarnokba, kérlekszépenn, hallám milyen idegeny csapatok jőnek errefelé. Hálló? Mi? Nem hallom, recseg ez a kúrva telefon. Fáj a lábam, Jóska, me valamelyiknap Suzombatfalánn a kicsiállomásnál úgy léptem a járdán eggyet, hogy egybőll megrándúlt. Igen, me megcsinálták a tolókocsisoknak esztet a feljárót az útra, értöttedé, s nem figyeltem oda, s ahajt olyan rosszat lépem, hogy a kerittésnek nekiestem, pedig csak négy sőrt ittam meg s eggy felet odaki valakinéll. Mi? Há én ennyitől ejiszenn nem kéne még megtántoroggyak, Jóska, me ha ennyit megéreznék, akkó má a Sanyi bá szintyinn vónék. Na. Jut eszembe, este micsinász? Lejösszé eggyet a bodegába?
Korcs-Ma – Kúrvák s drogok, Jóska... – Hálló? Te vagyé, Jóska? Na, immá esmenn kell menni szavazni vasárnap, mahónap minden félévre jut eggy. Kerekes, a fösső szomszéd má egy hete úgy tűzbe van jővel, mind a pap szamara, hogy esmenn mehet szavazni a vót pógármester ellen. Aszonta, hogy amikó meglátta, hogy a lista elején ő lessz, ő egyből tutta, hogy hogy fog szavazni. Mi? Kutyakomédija az egéssz, Jóska, nem győzöm hangsúllyozni, értöttedé, me a bolongyát járassák véllünk az Erremdéessz s az Emmpépé is. Minnyá nem fér a pecsét a buletinembe, kérlekszépenn, évek hosszú során annyiszór szavaztattak má véllem. Annakidejinn kesztük Ilijeszkuékkal s az Erremdéesszel, osztán itthonnyába kilencvenhattól lett mocsok a menet, s akkó jött Kosztántineszku. Őt is úgy vártuk, mind a szentlelket, de há hitván semmit nem tudott csinálni. S osztán jöttek Nösztászéjék s utánnuk Böszészku. S a vározsba mikó ilyen tanács vót, s mikó olyan, de eggyetértés soha nem vót, Jóska. Egyéb nincs, kampán, mosmá Böszészkujék odájig mentek, hogy a prostitúcijót s a drogokot is legalizáltatnák, csak éppeg nyerje meg az elnökvállasztást. Mi? Há annakidejinn amikó Kerekessel odavótunk Hollandijába, há mindennap nesztük a fehérnépeket, kérlekszépenn, me ott ki vannak űlvel az ablakba s vigyorognak, mind a sükei vadalma. Esztet a kolontos Kerekest eccer-eccer alig tuttam lebeszélni rólla, hogy részegen nem mind legyen úgy béindúlval, me erőssen sokba kerűl, inkább várjuk ki, amíg karácsonra hazakerűllünk. Úgyhogy jól fogunk kinezni, ha osztán itt is lesznek olyan uccák a fehérnépekkel s a sok kolontos ember márihuányát szív odale a bodegába, s röhörészik. Mi? Így vané, Jóska, vagy nem így van? Na. Ez a Békáli se tud nyúgodni a Sztyáuánáll, immá Bérgodit is kirúkta s esztet a Sztójkicát esmenn odatette. A lényeg az, hogy kézilabdába megvertük őköt a mútkór, úgy fogott a kapusunk, ez a Brünző, mind eggy majórkutya. Úgy ordittottunk Kerekessel a meccsen, hogy bérekettünk a végire. Na. Teszem le, Jóska, s menyek le a bodegába.
Korcs-Ma - Macskaegérjáték vót, Jóska... Hálló? Na, szerussz, Jóska. Megjött az ősz, nezmeg, mosmá nem süt olyan hegyessen a nap, ahogy szokott. De há októberbe lessz még eggy kicsi vénasszonyok nyara, osztán jő a hideg esmenn. Hálló? Na, immá a magyarok leszerepeltek, Jóska, mind a két meccsen kikaptak, a svédek s a pórtugállok is elrendeszték őköt. Mi? Nem is lehetett, Jóska, me ott ez a Kuman úgy állitotta föl a csapatot, hogy abból nem vót, aki gót rugjon. Úgyhogy búcsút monhatunk még a bárázsmecscsnek is. A rományok is kikacagtatták magukot itthonnyába Bukorezstbe, kérlekszépenn, immá magyarászkodhatott a kicsi Lucseszku, me erőssen gyengék vótak. Én az angól meccsbe is belénesztem, kérlekszéppenn,úgy megeresztették a hórvátokot, hogy két lej érőt nem hagytak rajtuk, értöttedé, macskaegérjáték vót. Hálló? Hallám, szombatonn ahajt menyünk le Kerekessel, a fösső szomszéddal a kézilabdára, me jő a Sztyáuá, hallám micsinának. Na. Béindúlt a kampán, Jóska, mahónap odakerűllünk, hogy ejiszenn nincs is olyan nap, hogy valamilyen kampán ne vóna, me vagy Böszészkujék, vagy itt a néptanács-vállasztáson kampánólnak. Ez is macskaegérjáték, Jóska, me a póllitikusok is úgyis asztot csinálnak az emberekkel, amit akarnak. Má figyeledé, kezdik, hogy lábalunk ki a válcságbóll, s minden jó lessz. Én is esztet montam, Jóska, hogy ahogy a vállasztások jőnek, hirtelennyibe nem lessz válcság, s ahogy lejárnak, esmenn válcság lessz. Így van-é, Jóska, vagy nem így van..? Na. Megválasszuk őköt, s osztán télenn megnezheted a köszkőccséget, hogy mennyi lessz. Mi? Előtte kicsi lesz, Jóska, me csak októbertőll kezdnek fütteni. Valamelyiknap Sanyi bá, a blokkfelelős osztotta a blokk előtt a füttést s a meleg vizet, spekulált, mind a zsidó az üress bótba, csak osztán Kerekes réjaszóllott, hogy ne mind űltesse a lóra az embereket, Sanyi bácsi, me nem mond igazat. Me évekig aszonta, hogy nem kell levállani a rencerről, s most asztot mongya, hogy le kell vállani, me jobb lessz. Ki érti esztet, Jóska? Na. Menyünk pityókáccedni Kerekesékkel a hétvéginn. Igen, Jóska, me ha nem menyünk el, ha most ősszel esztet-asztot nem szerzünk bé, akkó biza vehessük egéssz télenn nagy drágánn a bótba, értöttedé, me a kereskedők is osztán annyi ádáoszkomercsiált réjatesznek mindenre, kérlekszépenn, amennyit nem szégyellnek. Kicsi zőcscségféllét, eltennivalót, kábosztát essze kell szeggyünk, me nem érjük fől ebbe a válcságba. Olyantóll kell venni, Jóska, akibe megbízik az ember, s erőssen mekkel nezni, hogy mi kerűll a neccbe, me eggy szempillantás alatt bécsapják az embert. Itt-ott látom, hogy árújják a pityókát az út széllin is, de ott eccer a zsákba belé kell nezni, me hanem béveszed a bogot s reklamállni se tucc. Mi? Olyan ez is, mind a póllitika, Jóska, jóhiszeműen réjaszavazól valakire s utána nem tudod számonnkérni, hogy né, nem esztet ígérte a kampánba, uram. Vállat von s továbbmenyen, Jóska, mind ilyenek. Na. Úgyhogy nem kell foglalkozni véllük, me úgyis nekik lessz igazuk: ha aszongyák, hogy válcság van, akkó az van, s ha aszongyák, hogy nincsen, akkó nincsen. Jácodnak, Jóska. Igazoggy el rajtuk. Hálló? Én asszem béigazodok eggyet a bodegába, me ott valahogy nem látom a válcságot az emberekenn...
– Hálló? Te vagyé, Jóska? Na, immá a Debrecen béjutott, kérlekszépenn, eccer nagy gólókat hajitottak oda a búlgároknak, olyanokot, értöttedé, hogy hitván kapus ahajt asse tutta hól van. Mi? Őrventünk, Jóska, ahajt Kerekessel, a fösső szomszéddal neztük nállunk, s közbe eggy kupa bórt is megittunk, olyan jókedvünk kerekedett. Igen, Jóska, me mosmá odakerűltünk, hogy nyócvanhat óta szinte semminek nem lehetett őrvendeni a magyar fotbalba. Ejiszenn amikó a ferencváros ugyanígy béjutott vót, amikó megverték az Ánderlektet. Hátha valamelyik nagycsapatot is megereszti a Debrecen Pestenn. Kerekes éppeg monta, hogy ő biza sokat adna azétt, ha legalább tévébe láthatná, hogy a Cselszit vagy a Máncsesztert meghintenék. Hálló? Kezdik a kampánt esmenn, Jóska, szeptemberbe esmenn asztot akarják, hogy válasszunk, kérlekszépenn. Kerekes má főkapta a vizet a bodegába valamelyiknap, me Bokor asztot találta mondani, hogy ő nem menyen, me itt csak az Erremdéessz játékáróll van szó. Kerekes osztán az Emmpépét útájja, értöttedé, me aszongya, hogy szerinte a vót pógármester mozgassa hátúróll a szálakot. Meglássuk. Hálló? Vettünk kocsigumit a Vartbúrgra, levótunk vasárnap a pijacra, de há kell vigyem ítépéztetni, értöttedé, s aszongyák, hogy előtte azétt eggy szervízbe le kell verifikáltatni, me hanem abból is baj lesz, me viszszadobják az ítépénél, úgyhogy át kell nézessem. Mi? Olyan bonyolúlt lett az is, te Jóska, asztot a jómárijáját mindennek, hogy el se tudom mondani. Me az a helyzet, hogyha le van járval az ítépé, s a milicista meg talál álittani, értöttedé, akkó ahajt bé kell vinni Csíkba RáRoztatni, s a tetejibe a milicista a talonnak a háccsó felit letépi. S osztán mosmá Bukorezstből blokázst is csináhatnak. Mi? Há itt tőtik ki a dógokot, béütik komputerbe, kérlekszépenn, de ha odabennről leblokkójják, akkó a kontrólt kűdik réja a szervízre, s valami büntetőpontokot kapnak. Úgyhogy itt má nem lehet sunyizni, értöttedé, me mindennel kekeckednek. Nem lehet magyarázkodni, hogy a kuplung nem jó s ne csinájják meg, me később úgy megbánnya az ember, mind a kicsi kutya, amelyik kilencet kőlykedzett. Na. Hálló? Valemerre vótatoké? Ti se, s mi se, Jóska... Ez eggy ilyen nyár, őrvendünk, hogy kihúzzuk, s túléjjük. Mások hogy vannak? Ki? Éppeg találkosztam vélle a néptanácskantin előtt valamelyik déllutánnyába, le van gagyásodval, kérlekszépenn, kérte ott a pénszt tőllem, hogy tuggyon bélépni eggyet a Szelektbe s valamit meginni. Attam neki öt lejt, legyen bódog vélle. Na. Jó időt monnak hétvégire, ki kéne mozdújjunk valamerre. Eggyet bénézünké a bodegába? »
Hálló? Szerusztok, Jóska, mi a helyzet? Mi? Éppeg beléneztem a tévébe s láttam, hogyhá fotbalba a Temesvár kiütte a Sáktiórt, Lucseszkujékot, immá eggy csomó pénztőll elütték őköt. Kell a pénz mindenkinek, Jóska, eccer ezzel mindenki így van, me akinek kevéss van, annak azétt, s akinek sok van, annak még több kell. Ez így vót, míg a világ, értöttedé, sohase elég senkinek az, ami van. Így vané, Jóska, vagy nem így van? Na. Eccer bé-bécsap eggy-eggy nagyobb esső s nagyobb vihar ide is, kérlekszépenn, me a nyárnak ez az átka a nagy meleg mellett, hogy odacsap a jég, értöttedé, s tíz perc alatt mindent tönkreteszen. Kerekes, a fösső szomszéd is mérgelődött s káronkodott valamelyiknap, hogy há a gyümölcsösssit ahajt mekkoppantotta a jég s mind lehullt a vajalma s a bingyószílva, úgyhogy abból nem lessz pállinka. Ne is legyen neki, Jóska, me azonkívűll is iszik eleget, valamelyiknap is úgy jött haza a bodegábóll, értöttedé, hogy az egéssz blokk felébrett. Valakivel ahajt essze is kapott a bodega előtt s erőbe vót, me aszongyák a szomszédok, hogy úgy elverte, mind a jég a határt s osztán ilyenkó erőssen félelmetesnek hiszi magát, nem lehet hezzaszóllani. Sanyi bá, a blokkfelelős is csak hallgat ilyenkó s bámul kifelé az ablakonn, mind a hal a szotyorbóll, de nem meri hívni a miliciját. Hálló? Éppeg elneztem ezeket a maji fiatalokot a parkba, olyan hangosonn beszélnek egymással, Jóska, hogy az ember a saját hangját nem hajja tőllük. Há mi annakidejinn olyan csendbe jártunk vizitába, értöttedé, hogyhá a kapunn bejűl má nem lehetett hallani, hogy micsinálunk a leánkával. Na. Hálló? Szabaccságra menteké? Mi? Eccer mosmá szabaccságra menni is nehéz, te Jóska, arra sincs időnk, me inkább hazamenyünk falura kicsitt dógozni s akkó lépünk eggyet előre. Pedig annakidejinn, amikó fijatalok vótunk, még el-elértünk ide-oda, értöttedé, vagy le a tengerre vagy föl a hegyekbe, csak há azóta megváltozott a világ, kérlekszépenn. Én má ejiszenn nem is érezném jól magamot ezeken a hellyekenn, me annyi rosszféle ember van, hogy... Én má csak így neked mondom, de Fogarasba ejiszenn a teleferikre se mernék fölűlni, annyi nagypofájjú s részeges fiatal van, kérlekszépenn, mindenfelé. A tengeren is a plázsára kutyát s kazettafont s mindent kivisznek, kérlekszépenn, pihenni se tucc, me vagy a káláfátinak a kutyájja jő oda s szaglász, vagy a bukoresti ereszti melletted asztot a mányélé-zenét. Mi? Engem nem idegesitt, Jóska, hogy a fehérnépek ott melltartó nélkűl jőnek-mennek, me a mai világba emmá nem nagy dolog, értöttedé, me annyit liberalizálóttunk, hogy én is aszondom immá, hogy mindenki rakja ki asztot, amije van... Csak há az a baj, hogy egymásra nem vagyunk tekintettel, Jóska. Valamelyiknap is délutánnyába ledőlök, hogy pihennyek eggy kicsitt, de há valamelyik újgazdagnak eggyfólytába ment a kocsirijasztójja, értöttedé, vagy két órán keresztűll... S mit tucc csinálni, Jóska? Főjelented a milicijánn, s utánna nekedszökik, hogy mit mind jelengeted..? Mi? Elegem van má az ilyenekbőll, Jóska, de há nekik áll a zászló ebbe a maji világba. Mi őrvendünk, hogy itt-ott meghúzhassuk magunkot mellettük, s hallgathatunk. Hálló? Mi? Há odale a bodegába, hól máshól, Jóska..? »
– Hálló? Na, szerussz, Jóska! Micsináltok ebbe a nagy melegbe? Eccer-eccer eggy-eggy kicsi esső van, de há semmire nem elég, kérlekszépenn, ahajt szárad ki minden mindenfelé. Mi? Odavótunk lakadalomba, immá ehettünk s ihattunk annyit, amennyi belénkfért. Szezonnya van a lakadalmaknak, minden szombatonn valaki végigdudájja a várost, értöttedé, az ember ha eggy kicsitt lepihen, há vagy eggy rijasztó vagy eggy ilyen lakodalmas menet főveri az álombóll. Mongyuk itt idefelé nállunk nincs olyan szokás, mind azoknáll odabé Bukorezstbe, értöttedé, hogyhá mossák a kocsit a blokk mellett a slaggal, s sütik a miccset a grötáronn két méterrel arrébb, s a kóbór kutyák várják, hogy mit dobnak le nekik a lehúzott sláp mellé... De há itt egyéb bajok vannak, Jóska, me mi se vagyunk sokkal jobbak, mind ők, csak há asztot hisszük. A lakadalomba is Kerekes, a fösső szomszéd is ahajt részegenn veszekedni kezdett a feleségivel, me még nem akart hazamenni, s osztán ott a bőr sűlt le a pofámról, értöttedé, me ott mindenki előtt a szégyennel megöletett. Hijába mondom neki, hogy csendesebben, szomszéd, me nem a te lakadalmadba vagyunk, értöttedé, azzal nem lehet beszélni három pohár pállinka s két liter bor utánn. Ott a zenészektől kezdve az ismeretlen rokonokig mindenkivel kötöszködött, s bőcselkedett, s dillóskodott, mind eggy udvari bolond, értöttedé, s én mind abba vótam, hogy híjjam ki eggy kicsitt levegőzni a vendéglő elé, me addig legalább nem hajják a vendégek a nagy pofájját. Ott póllitizált mindenkivel, s osztotta Böszészkut s a Peszedét s az Erremmdéesszt, má itthonnyába is a könyökömön jő ki, nemhogy lakadalomba, te Jóska... Most ugyé ősszel esmenn jőnek a vállasztások s eggyesek Böszészkutóll nagyon meg akarnak szabadúlni s osztán mindent megmozgatnak, értöttedé, s semmitől se rijadnak vissza. Az ígérgetést má elkeszték, csak ezeknek mindig a bétartásukkal van a baj. Me az ember nezi, hogy épittnek, s aszfaltoznak s autópálya, s minden, de há mindig azzal maradunk, Jóska, hogy ebbe mi úgyse kerűllünk belé, mi mindenbőll kimaradunk. Itt éllünk az órszág közepibe, Jóska, s mégis aszongyák, hogy a magyar megyék a legszegényebbek, itt keresnek a lekkevesebbet az emberek. Na. Úgyhogy eggy-eggy ilyen lakadalomba az ember legalább eggy kicsitt jóllérzi magát s osztán utánna menyen minden a régibe, kérlekszépenn, s várjuk, amíg eltelik valahogy. Mosmá kezdünk öregedni is, értöttedé, s semmi se menyen úgy mind régebb. Mongyuk úgy még nem vagyunk, mind Sanyi bá, a blokkfelelős, hogy má a járás is kezd nehezire esni, me még bírjuk magunkot s dógozunk. Hálló? Ejj, a mútkór esmenn fölidegesitett az öreg az Újpest-Sztyáuá fotbalmeccs mijánn. Há jövünk haza a bodegából Kerekesel, me ott nesztük, s Kerekes éppeg káronkodik, hogy milyen gyengék vótak a magyarok s hogy ez a sok majom román drukker kiment Pestre, s izé, amikó kiszóll az öreg az ablakon, hogy fogjuk bé, me késő van s külömbe is a Sztyáuá jobb vót, mit mind drukkolunk az Újpestnek. Osztán a cukrom nekem is főfutott, me abba igaza vót, hogy jobb vót a Sztyáuá, de attól még engeggye meg nekem, Jóska, hogy annak drukkójjak, akinek akarok s nekem ne szabjon senki rendet, értöttedé! Osztán Kerekes is odatette a száját s ahajt réjaórdittott az öregre s csend lett. Úgyhogy immá a fotbalszezon is mérgelődéssel kezdődőtt nekünk, kérlekszépenn. Na, ejiszenn eggyet bé kéne nézzek a bodegába, hallám Kerekes lenn vané..?.
– Hálló? Te vagyé, Jóska? Na. Hogy vattok? Immá Böszészkut jól kifűtyőlték Tusnádonn, mekkapta a magájét.
S igazuk vót az embereknek, értöttedé, me egyéb nincsen, minnyá-minnyá jő ide s vigyorog, mind a sükei vadalma, s mindent megígér, kérlekszépenn, de amikó arról vóna szó, hogy adni is kéne valamit, akkó má sehól sincsen. Há így vané, Jóska, vagy nem így van? Idejő egy rövidújjú ingbe, issza a pálinkát s eszi a kürtöskalácsot, mindenkivel olyan jól van, kérlekszépenn, s osztán két nap múlva esmenn kioktat mindenkit az ótonómijáról. Má annyit emlegette asztot a Kárákált, hogy a könyökömönn jő ki. Na neféjj, me ott biztosonn nem ígénylik az ótonómiját, me aszongyák, hogy álittólag a börtön a Drúmúl Libertőcinn van. Hálló? S ott vót az is, hogy leégett a tűzoltóság. Na. Úgyhogy ennyit Kárákálról s az ótonómijáról. S máskülömbe? Ízzadunk, Jóska, ízzadunk a melegbe. Levótunk a strandra valamelyiknap, de há olyan emberek vannak ott is, hogy az embernek az esze megáll. Há végignesztem, ember, eggy menetet, s aszontam, ilyen nincs, te Jóska. Há béjő eggy nagy újgazdag pasas, értöttedé, akkora aranylánca vót, mind nekem a kicsiújjam, lefekszik oda a pokrócra, s az eggyik kicsi fának az ága ahajt árnyékot tartott a fejire, kérlekszépenn, s erre aszongya a fijának, hogy ahajt tőrje le az ágat. Mi? S letőrte, Jóska! Asse tuttam, mit mongyak vagy mongyaké valamit. Osztán nem szóllottam semmit, én minek gyűlőltessem meg magamot..? Há én úgy marattam, mind a fogászatonn. Eccer ilyen világot éllünk, ilyen emberekkel s ezek között éjj meg, te Jóska..! Mondom idehaza Kerekesnek, a fösső szomszédnak, hogy mit láttam, s aszongya, hogy szomszéd, az semmi, há ő olyant látott, kérlekszépenn, hogy valahól Szombatfalánn a másik a kerittést két centivel bennébb vitte, s valami újgazdagnak vót a telke, vagy fél hektár, s biza le kellett szeggye az egésszet, s odébb vigye, kérlekszépenn, me a másiknak nem vót mindeggy az a két centi. Há mommeg, te, hol éllünk?! Mi? Hálló? Szabaccságól mindenki, kérlekszépenn, én megmontam, Jóska, hogy az ilyeneknél csak kifogás a válcság, ugyanúgy menyen mindenki tovább. Mna. Menyünk lakadalomba a hétvéginn, má eggy hónapja mondom Manyinak, a feleségemnek, értöttedé, hogy há ejiszenn ne mind egyen annyit déllutánonként s eggy kicsitt ahajt mozogjon, me a tavalyelőtti ruhájja minnyá nem menyen réja. Kerekesék is jőnek, me munkatársnak a léjánya menyen férjhez, s éppeg panaszólta valamelyiknap odale a bodegába, hogy eccer neki is úgy hiánzott ez a lakadalom itt július végire, mind az üveges tótnak a hanyattesés. Na, de há el kell menni, értöttedé, me ha nem megsértődnek. Valamit adni is kell, hogy jusson s maraggyon is. Na, ejiszenn teszem le s eggyet lemenyek a bodegába, hogy ahajt eggy jó hideg sőrt igyak meg.
– Hálló? Szerussz, Jóska. Éppeg fől vagyok idegesedvel, me szinte főlpofosztam ahajt eggy taknyos gyermeket a blokk előtt, me odapisílt a béjárat elé.
Olyan egy mocsok, műveletlen világot éllünk, te Jóska, hogy nem emberi! Jómútkórjába eggy véllem eggyidős pasast szólittok meg, hogyhá ejiszenn ne a blokk mellé a bokórba pisíljen, értijé, de há nem vót akivel beszélni, olyan részeg vót. Mi? Me éreztem, hogy nekimenyek, mind eggy kaszagép a határnak, értöttedé, s ott mindenki előtt úgy megrendezem, hogy ahajt eggy esztendő múlval még otthonnyába is félve fog pisílni. De há nincs mit kezdeni az ilyenekkel. Hálló? Odakerűltünk, Jóska, hogy az emberek a nagy szegénség mijánn má ahajt mindent megengednek maguknak. Valakit a rendőrök megfognak, me lopott, értöttedé, s azzal védekezett, hogyhá szegén ember, s nincs amit megegyen. Há kérdem én, te Jóska, me én is elég szegén ember vagyok s te is ugyanolyan szegén ember vagy, értöttedé, de há ha én most ellopom a kenyeret s a tejet az alimentárábóll, s megeszem, kérlekszépenn, akkó azétt engemet ne büntessenek meg..? Szegénség ide vagy oda, az még nem mencség, értöttedé. Me az osztán más kérdés, hogy azok lopnak a legtöbbet, akiknek amúgy is a legtöbb van – itt napminnap hajja az ember a tévébe, hogy hány millijót s hány százezer eurót lopnak el vagy hajittnak ki a semmibe. Csak éppen assincs éppeg a legnagyobb rendbe, ha valaki lop s azzal védekezik, kérlekszépenn, hogyhá ő szegén ember, s neki haggyanak békit. Me odakerűllünk, hogy mahónap csak asztot büntetik, aki becsűlletesenn él s dógozik, s próbáll megéllni ebbe a nehéz helyzetbe. A millijomos ha radarba fut kéccázzal, nem büntetik meg, értöttedé, a szegénnek nincs miből fizessen, de aki becsűlletesenn végzi a dógát s ahajt tíz kilóméterrel túllépi a sebességet, kérlekszépenn, annak osztán fizetni kell, mind a katonatiszt. S az adókkal is így van, Jóska, me asztot is azok csajják el, akik a legtöbbet tudnának béfizetni. Na. Hálló? Kesereg Sanyi bá valamelyiknap, a blokkfelelős, hogyhá nem bírja magát mosmá, s eggyre jobban fáj a lába s ugyé vót vaeggy infraktja is. Osztán montuk neki Kerekessel, a fösső szomszéddal, hogy ejiszenn ne mind keseregjen annyit, értijé, me más feleannyit se él meg, mind maga, me mosmá fijatalon viszen el mindenkit az agyvérzés s az infraktus, értijé, me úgy főlgyórsittották esztet a világot, hogy eggyik napróll a másikra mennek el az emberek. Vagy esszeesnek, mind a tótorgona s eggy életre megnyomorodnak. Maga őrvengyen, hogy ennyit élt, s jól élt, me más végigkínlótta az életit s úgyse vót semmilyen láccatja, csak a munka, a bánat s a keserüség... Úgyhogy leültettük az öreget, osztán nem osztotta tovább a betegségeit s a hülyeségeit. De há éppeg betegek ne legyünk, Jóska, kopogjuk le, hogy még jól vagyunk. Nehéz az élet, értöttedé, de há ez eccer-eccer vélle jár. Na, ejiszenn eggyet bénézek a bodegába, me Kerekes aszonta ma odabé a munkába, hogy a mai napot ő biza nem bírja ki sör nékűll... (katona)
– Hálló? Na, szerussz, Jóska. Odavótunk eggyet Kerekesékkel, a fösső szomszédékkal nyaralni. Há kivettünk kicsi szabaccságot, s kimentünk a házukba, értöttedé, s tettünk-vettünk esztet-asztot. Na. Jó szép kicsi ház, Kerekes rendberakta, amijóta a církusz lejárt a rokonysággal, s megszereszte. Ugyé még a tavaly lement vót a nagy veszekedés, kérlekszépenn, me az öregasszon, aki réjahagyta, ugyé nem azzal vót a baj, csak há magtalan juss vót ott a menetbe, s Kerekesék rendeszték. Úgyhogy dógozgattunk, s esténként iddogáltuk a sőrt a bodegába, s nappal a fehérnépek süttették a hasukot hátúll a kertbe. Hálló? S máskülömbe? Kezdődik az ubórkaszezon, Jóska, de há ezeknek a póllitikusoknak most is csak a veszekedés menyen s a kórrupcijó, éppeg nesztem a tévébe, hogy most esztet az ifjúsági minisztert szorongassák, esztet a Mónikát, kérlekszépenn, me nem tiszták ott valami pénzek. Itt eddigelé se vót tiszta semmi, te Jóska, csak éppeg hallgattak vélle, mind a süldődisznyó a búzába... Csak há hijába lássa s mongya az ember, me úgyse ér semmit. Hálló? Ahajt esszehúszták a Sztyáuát az Újpesttel fotbalba, eccer lessz menet Bukorezstbe is, s Pestenn is, értöttedé, me mind a kettőnek olyan galériája van, kérlekszépenn, hogy azoknak nem kell kéccer mondani, hogy üssék egymást, ha odakerűlnek... Na. Kíváncsi vagyok, hogy ősztől mi lesz itt nállunk a futszállal, me a magyarok hazamentek, s nem tudom hogy eggyáltalánnyába mire lesznek képesek eggy-eggy Dévával vagy Khiázsnával szembe. Hálló? Viharos idők vannak, Jóska, csattog, s dörög, s villámlik, valamelyiknap este Sanyi bá, a blokkfelelős má meg vót ijedvel, hogy annyi víz leesett, hogy a pince megtelik. Me látta, hogy odabé a Regátba főlvette ezeket esmenn a víz s má ki vót fehéredvel, hogy mi lessz, ha ide is béüt a ménkő. Montam a blokk előtt, hogy ne mind idegesiccse magát, Sanyi bácsi, az isten mekfizeti, me én s Kerekes kimerjük viderrel, ameddig jó egésségbe vagyunk. Csak éppeg jég ne legyen, me ha ebbe a válcságba még az is béüt, akkó nem tudom, hogy mi lesz. Elveri a vetést, s osztán nezhetünk szerteszét s bámulhatunk, mind a hal a szotyorból, kérlekszépenn, me mindennek úgy főmenyen az ára, hogy az állunk főkopik. S amíg az ember éhes s nem érzi jól magát, addig nincs mit kezdeni vélle, Jóska, így vané vagy nem így van..? Na. Aszongyák, hogy továbbra is ilyen nagy idők jőnek s esső esső hátánn lessz. Me a kánikúla is mocsok, de osztán az is mérgesittő, hogy ahajt egéssz nyáron csorog a nyakadba az esső. Na, asszem egyet lemenyek a bodegába, Kerekes eddig odale van.
– Hálló? Na. Immá csak béjuttak, Jóska. Mi? Há az Európapárlámentbe. Hogy mondod? Há Dzsidzsijék. S Vádimék. Igen-igen, de há esztet montam én neked, Jóska, hogy ezek úgy tűzbe jöttek ketten, mind a pap szamara, értöttedé, hogy béjuttak, me asziszik, hogy onnan válcsák meg a világot. Osztán megnézem, hogy odaki Dzsidzsi amikó beszélni kezd, asztot ő hogy foglajja össze eggy percbe, me ott nem lehet osztán lémitálni jobbra s balra. Úgyhogy így állunk. Az Erremdéessznek ugyanazok mennek, Tőkés, Vinkler s Sógor, a negyedik má nem jutott bé. S Böszészkunak a léánya, immá őt is béjuttatták valahogy. Mi? Mittuggyuk mi asztot, Jóska, hogy mennyit csaltak... Ebbe az órszágba mindent lehet s mosmá az ember kezdi asztot hinni, hogy nemcsak itt van, hanem máshól is. Osztán asztot nezd meg, amikó ősszel Böszészku s Dzsoána esszefeszűlnek az elnökvállasztásonn. Ott eccer kő kövön nem marad. Hálló? Immá az Úrzicsén csak megnyerte a bajnokságot, s a Dinamót esmenn úgy kiütték Pitesten, hogy még a drukkerek is béfuttak a pályára s esszevissza leköpkötték őköt. Micsoda cigánijáda vót..! Ehetik a kefét odabé Bukorezstbe Mitikájék, kérlekszépenn, hogy esmenn a provincsiábóll nyert valaki, s a pénzük odalett. Hálló? S máskülömbe? Menyünk kicsengetésre, me a sógoroméknak az unokájját ahajt kicsengetik, s oda kell mennyünk, s valami ajándékot is kell vigyünk. De há ez ilyen, Jóska, ők is ott vótak a mijénkekénn, értöttedé, s illedelmetlenség, ha nem menyen oda az ember. Kerekes, a fösső szomszéd aszongya, hogy há nekik lakadalomba kell mennyenek a hét véginn ki falura, de há oda is muszáj elmenni. Na. Micsinájj..? Mi? Nyaralni? Mi az idén nem, az eccer szentbisztos. Megmontam Manyinak, a feleségemnek, hogy idén nekem nehogy az isten asztot aggya, hogy itt álmodozzon, kérlekszépenn, hogy bár a tengerre, Mámájára lemenyünk, me szó se lehet rólla. Mennyen az, aki a válcságba is jól keres, me mi őrvendünk, hogy bár a munkahellyünk megmarad, ha megmarad. Ejiszenn megmarad. Annyi a somer, Jóska, éppeg az újságba is ólvasom, hogy há szünnek meg a munkahellyek, s ki tuggya mi lessz annyi emberrel. Na. Hálló? Sanyi bá, a blokkfelelős bőcselkedett valamelyiknap odale a blokk előtt, hogyhá ilyenkó nyugdíjjasnak lenni a legjobb, me a nyugdíjjat a válcságba is mekkapja az ember. Igen-igen, de mennyit ér az, Jóska..? Me biza mindenkinek nem annyi a nyugdíjja, mind amennyi neki, kérlekszépenn, me éppeg a jómútkór láttam a tévébe, hogy odabé valahól eggy faluba eggy vénasszonnak két lej a nyugdíjja. Mommeg, te Jóska..! Nem szégyellik magukot! Ezek mindennel foglalkoznak, értöttedé, saját magukkal s a klientúrájukkal, de nem szégyellik órszág-világ előtt, hogy még mindig vannak olyan Cséápé-nyugdíjjasok, értöttedé, akik ahajt eggy kissebbecske kenyeret tudnak venni. Azok osztán tényleg nem érzik a válcságot a bőrükönn, Jóska! Csak há akkó vajon mit éreznek..? Na. Embertelen világot éllünk, kérlekszépenn, s eccer akármit monnak, én asztot mondom, hogy itt sose lessz olyan világ, hogy az mindenkinek jó legyen, értöttedé, itt beszélhessük hónap estig s hónaputánig. Na. Úgyhogy eggyet ejiszenn lemenyek a bodegába, s valamit megiszok. »
Esmenn menyünk, Jóska... – Hálló? Na, szerussz, Jóska. Na, immá elrendeszték a Dinamót múlt vasárnap este, elveszittették a bajnokságot, értöttedé, Brassó kiütte őköt s úgy nez ki, hogy Úrzicsény nyeri meg, ha Temesvárnak nem aggyák vissza a pontokot.
Így se s úgy se nyer a Dinamó s a Sztyáuá mosmá bajnokságot, s ez a lényeg, Jóska, értöttedé, hogy Didzsijék s Túrkujék s Bórcsájék ahajt le kell nyejjék, hogy eggy hitván kicsi beregáni csapat nyerte a bajnokságot az órruk előtt. Le vótak tőrvel, mind a bili füle s mindent réja akarnak fogni Rednikre, az edzőre. Hallám kíváncsi vagyok, hogy a válogatott is micsinál Litvánijába, hogy mútatkozik bé a kicsi Lucseszku. Ugyé agusztusba a magyarokkal is jácodnak eggy baráccságost odaki, ideje vóna megverni őköt, kérlekszépenn, me ha jól emlékszem, ahajt nyócvaneggy óta nem verték meg a magyarok őköt. Na. Hálló? Immá vasárnap esmenn menyünk vállasztani, Jóska. Kerekes, a fösső szomszéd is aszongya, hogy ejiszen elmenyen, me má csak azétt is, me minél többen menyünk el, ezek odabé annál jobban eszik a kefét s mérgelődnek, hogy nem tuggyák esszeugrasztani a magyarokot. Mi? Én eszondom, Jóska... Immá Böszészkunak a léánya is bénevezett, belőlle is póllitikus lesz. Csak éppeg ez a Dzsidzsi s Vádim ne jussanak bé, me akkó biza erőssen kikacagnak minket Brüsszelbe. Ha ezek ott ketten megjelennek... Egéssz Európa minket fog röhögni, hogy milyen embereket kűttünk oda. Hálló? S máskülömbe, Jóska? Pénz, pénz, de kicsi egésség, az a fontos. Jöttem-mentem a napokba, pijacra, ide oda, Kerekessel megjártuk magunkot. Éppeg láttuk, hogy odaki Szombatfalánn a kicsi hídat megcsináták, de há takonmunkát csinátak, értötedé, mind főjjő a decka, ha rámenyen az ember nagykocsival. Azzal is úgy vagyunk, mind az útakkal, hogy minden esztendőbe leaszfaltoznak valamennyit, s osztán a tél úgy széjjelrepeszti, hogy kezdhetik előrőll az egésszet. Na. A Mólnáll tennap-tennapelőtt valami dugúlást javittottak az egecselések, me délbe alig lehetett közlekedni, le vót lassúlval minden. Hálló? Ott vagyé? Sok baj van, Jóska, me jól lássa mindenki, hogy itt erőssen kevesset foglalkosztak a várossal, értöttedé, mindenki csak a saját hasznát hajcsa, s az ember napminnap vagy azonn veszi észre magát, hogy a budilé főjött a pincébe, vagy veszik el a villant, vagy nincs meleg víz, vagy valami egyéb. Mindennapra jut valami, kérlekszépenn, s ha az ember szóvá teszi, csak letácsójják, hogy csinájja jobban, ha tuggya. Sanyi bá is, a blokkfellelős esmenn fölidegesitett tennapelőtt, értöttedé, me asztot találtam mondani, hogy esmenn kilopta valaki a villankőrtét a lépcsőházbóll. Réjámszökött, hogy ő nem tuggya őrizni. Há montam neki, hogy nem asztot montam, Sanyi bácsi, hogy őrizze, csak há asse mehet míg a világ, hogy az ember újjat veszen, s valaki rittig kiveszi. S hazaviszi s kiteszi a vitrimbe, me ha megfogom, értöttedé, hogy ki vót, s ki csinájja, én ahajt úgy megtépem, mind a szél a jegenyét. Eccer vót vihar elég kedd estibe odale Bukorezstbe, jól kiszette a fákot a fődbőll. Na. Ejiszenn eggyet lemenyek a bodegába, hallám Kerekes ott vané.
Korcs-Ma – Ilyen világ, ilyen válcság... – Hálló? Na, szerussz, Jóska, mi a helyzet? Eccer meghintette a Bárszelóna a Máncsesztert, végignesztük szerdánn este Kerekessel, a fösső szomszéddal.
Etó s Messzi megeresztették a bőcsességüköt, értöttedé, ez a Krisztiánó Rónáldó is csak tipegett a pályán, mind eggy beteg pipe, semmi erő nem vót bennük. De jó meccs vót, Jóska, ezétt szeretem nezni a Csámpijonsz Ligát. Hálló? Immá Dzsidzsi is, s a Dinamó is eheti a kefét, me még a véginn az Úrzicsén nyeri meg a Mitika-bajnokságot. Lerendeszték a nagy cigönijádát ahajt múlt hétenn, értöttedé, s még mindig nincs vége. Há Dzisdzsi meg akarta venni az Úrzicsént, de há nem megy az olyan könnyen. Úgy képzelte, hogy azok megnyerik a bajnokságot, s utánna békebelezi őköt, értöttedé, csak há az nem menyen olyan simmán, kérlekszépenn. S egyébként? Nagy meleg van, ólvad le az emberről minden, tennap ahajt Kerekes olyan leízzadval jött haza munkábóll, hogy ahajt a liftbe megéresztem a szagját, hogy előttem ért haza. De aszongyák, hogy há most pünkösdre essős idő lesz, vihetik az essőernyőköt Somlyóra. Hálló? Ilyenkó annyi magyar jő errefelé, Jóska, értöttedé, hogy ejiszenn többen vannak, mind mi. Jőnek ott a nagy buszokkal s táccsák a szájukot a köszpomba a szobórparkba a cigánpúrdék mellett, minha az vóna az eggyetleneggy látványosság ebbe a vározsba. Ahellyett, hogy a várat vagy a múzeumot vagy a templomokot megnéznék. Na. Há így vané, Jóska, vagy nem így van? Mi? Idejőnek, s asztot gondójják, hogy ahajt ebbe a vározsba a szobrokonn s a púrdékonn kívűll semmi sincsen, értöttedé. Mekkéne má mongya valaki nekik, hogy Székelyfőd nemcsak Korondbóll s Somlyóbóll, s az udvarhellyi szobrokbóll áll, hanem van itt egyéb is. Sógoromék is a tavaly hosztak valami magyar családot ide nyaralni vagy tíz napra, de há úgy meghórdoszták őköt, neféjj, hogy a nyócadik nap má nem tutták vóna megmondani, értöttedé, hogy az elsőnn hól jártak. Elé kellett vegyék a fénképeket... Ott Gyílkos-tótóll elkezdvel, Ilona-vőgyinn keresztűll az Almási barlangig mindent megmutattak nekik Sanyijék, értöttedé, hogy ne azzal mennyenek haza, hogy Korondonn megálltak, jól bévásáróltak s eggy helyütt megszálltak s mentek haza. Itt szívták tíz napig a jó levegőt, értöttedé, a sok pesti kipuffógófüst utánn. S odafel Varságon is vótak, s még szílvapállinkát is vittek haza, hogy tuggyák meg, hogy mi a jó. Na. S máskülömbe? Szárasság van, Jóska, a blokk körűll a gruppokot ahajt mekkel öntözzem, me mind kiszárad. Sanyi bá, a blokkfelelős betegeskedik esmenn, kérlekszépenn, úgy le van gyengűlvel, hogy ejiszenn a slagot nem tudná fölemelni. De osztán helyrejő, értöttedé, me ahogy Kerekes az első csípős megjegyzést megereszti, egybőll úgy tűzbe jő, mind a pap szamara. Hálló? Menteké valahova a nyáronn? Mi ejiszenn sehova, űllünk itthonnyába. Mindenki aszongya, hogy ahajt itthon tarcsa az embereket a válcság, de lefogadom, hogy az idénn is ugyanazok mennek, akik a tavaly vótak. Ez egy ilyen világ, s egy ilyen válcság, Jóska, mongyon nekem akárki akármit. Na. Eggyet lemenyek a bodegába.
Illedelmetlenség, Jóska – Hálló? Na, szerussz, Jóska! Meleg van. Mongyuk, kellett ez a szerdaji esső, me a főd úgy ki vót szikkadval, értöttedé, hogy semmit nem lehetett kezdeni vélle.
Szárasságnak nezett ki erőssen, de há hátha ez a kicsi esső valamit megódott belőlle. Na. Végignesztem a meccset szerdánn este, csak megnyerték Lucseszkujék az Uéfa-kupát, kérlekszépenn, de há az a bohóc bíró esmenn kiviselte magát, nem adott meg egy gólt a németeknek. Immá őrvendhettek az ukrányok a kupának, mind a pékkutya a zsemlének. Hálló? Úgy nez ki, hogy a Roszíl megnyeri a bajnokságot, s háha főjut a Céligába a bárázsmeccsen. Mehetünk nagypályás fotbalra jövőtőll, csak éppeg szeggyék rendbe eggy kicsitt asztot a pályát s a tribünt, me há úgy nez ki, minha lebombászták vóna. S máskülömbe? Valami taknyos gyermeket szinte főképeltem déllutánnyába, me a blokk előtt elhajiccsa, uram, a sznekszes nálonyt. Illedelmetlenség, Jóska, de há ezeknek a maji fijataloknak szinte semmi nem az, mahónap meg se mered szóllittani őköt, olyan nagy hellyen vannak. Montam, vedd fől, fijam, me ha én kell fővegyem, úgy főpofozlak, hogy kiződűlsz, mind a parizel a vitrinbe. S még neki jár a szája. Igen, Jóska, me az apja nem nevelte meg otthonn. Hálló? Kerekes, a fösső szomszéd is ahajt panaszkodik, hogy hazajártak falura, s az üllü elvitt vagy nyóc csírkét a hétvéginn, alig maratt vaeggy belőllük. Mérgelődött, hogy a vakondok is főtúrta a fődet a kertbe, s nem tuggya agyoncsapni. Na. Hálló? Ott vagyé? Erőssen bé vannak indúlval ezétt az Epéválasztásokétt odale, minnyá minden évre jut eggy vagy két kampán, Jóska. S mind asztot mongyák, hogy nem mindeggy, hogy milyen ledzsiszlácijót csinának odaki Brüsszelbe, s ezétt kell elmenni szavazni. S osztán ezek a Böszészkujék s Dzsoánájék is egymásnak feszűlnek ősszel, hallám le tuggyáké váltani Böszészkut. Csak há ki jő a hellyibe, Jóska? Mindenik mindenkivel úgy essze van fonódval, értöttedé, hogy mahónap ők se tuggyák megjegyezni, hogy kivel kell jóba lenni, s kit kell mocskólni a tévébe. Ilijeszku is fől-főltűnik esténként a tévébe, s én aszondom, hogy az öreg még mindig sajnájja, hogy nem kőtözhet vissza a Kotrocsénybe. Ajjó hely vót neki, alig tutták kifüstőlni onnétróll. Odaragatt neki is a seggihez a bársonszék. Csak há ezzel nincs egyedűl, Jóska, me aki a póllitikába eccer belékóstólt, értöttedé, asztot eccer vissza nem hozod a nórmális életbe. Azétt mondom, hogy ejiszenn maraggyunk itt meg mi a saját kaptafánknáll, s ne rúgjunk a fingunk utánn, me mi eccerű emberek vagyunk. Nem kell senkinek megfelejjünk, Jóska, ez a lényeg. Asztot a kicsi munkát elvégezzük, bé-bénézünk a bodegába, s áldás s békesség. Este lejösszé eggyet?
– Hálló? Szerussz, Jóska... Mijócsinátok? Jő a pünkösd, esmenn jőnek a magyarok a buszokkal, értöttedé, úgyhogy szezonnya lessz a kódusoknak odale a köszpomba. Jőnek Magyarbóll, s itt a cigánpúrdék támaggyák le őköt, Jóska s kérik a pénszt. Ejiszenn eggy kicsitt idén má odafigyel réjuk is a város, s vagy miliciját vagy zsándármériját odakűd legalább nappal, értöttedé, me há nem közönséges az, ami ott van, kérlekszépenn. Eccer sétáltunk vót arra Kerekessel, a fösső szomszéddal, tavaly vagy mikó, jöttünk éppeg a meccsről, amikó odajő a púrgyé, hogy agyak valamit. Mondom, nem adok fijam, me nekünk sincs, értedé, me ahajt mi is vízzel főzünk s bottal réjarántunk. Erre a mocsok kőlyke elkezd szájalni, hogy hogyhogy nem adunk, s kezdett átkozódni, mire Kerekesnek a cukra főfutott s eggy nagy pofot szinte béhúzott a legénkének. Mommeg, te! Még ő van főháborodval, a taknyos, aszittem a fülit a kezibe adom! Montam vót, ejiszenn menny haza s menny iskolába, mind mások, értöttedé, nem szégyelled magadot?! Egéssz áldott nap ott jőnek-mennek, koslatnak ott a szobrok között s a köszpomba, s mindenkinek esnek neki. Csak éppeg valaki má ki kéne tílcsa onnan őköt, Jóska, há mit gondólnak a magyarok, amikó idejönnek?! Mi?! Le se szálltak a buszróll, uram s má kőrbevették őköt s követelőznek, kérlekszépenn, s azoknak amennyi eszük van, még adnak is nekik, csakhogy szabadújjanak tőllük. Na. Csak az ember hezzaver valamelyik gyermekhez s még a véginn őt fenyegetik meg. Hálló? S egyébként? Odavótunk bérmálláson jómútkórjába, a feleségemnek valami rokonyságának, de osztán ebéd után eljöttünk, me nem éresztem jóll magamot. Az étel se vót jó, s a bór olyan savanyó vót, hogy borvízzel se tuttam inni. Na. Valamerre vótatoké? Mosmá a fotbal s minden kezd lejárni, má úgy nez ki, hogy immá a Dinamó megnyeri a bajnokságot, a Cséféré nem tuggya béérni. Hallám kíváncsi vagyok, osztán a Csámpijonsz Liga döntőjibe micsinál a Máncseszter a Barszelónával, kérlekszépenn, de erőssen nagy meccs lesz, aszondom. Dzsidzsi immá belényúgodott ejisze, hogy a csapata nem lesz benne a Ligába, elesik eggy csomó pénsztőll. Hálló? Jő a nyár, Jóska, de há idén ejiszenn nem lessz se kirándúlás, se tenger, se semmi. Vékonyra kell húzzuk. Csak asztot nezd meg, hogy mindenki, aki beszéll a válcságróll, idénn hól fog nyaralni... Sok embert fognak idén imitt-amott még somázsra kűdeni azétt, hogy a patron a csalággyával tuggyon nyaralni... Így vané, Jóska, vagy nem így van? Na. Ejiszen lemenyek eggyet a bodegába...
Korcs-ma – Aprókot lépik, Jóska... – Hálló? Te vagyé, Jóska? Na. Vótatoké valamerre május elsejinn? Mi kivótunk eggyet a ződbe. Kerekesékkel, a fösső szomszédékkal kimentünk déllutánnyába eggyet, értöttedé, süttünk miccset, kicsi flekkenyt. Ittunk sőrt melléje, s ahajt este nyócig böfögtünk vóna tőlle, ha a jégesső haza nem vert vóna. Béhúzóttunk ahajt a fák alá, megvártuk amíg elállott s osztán hazajöttünk. De há esett még akkó is, kérlekszépenn, me Kerekes a plédet a fejire tette, úgy nezett ki, hogy az uccába a gyermekek ijettek meg tőlle. Jól telt, Jóska, jól telt, csak há az idő nem vót éppeg a legjobb. Na. S máskülömbe? Megvagyunk, Jóska. Éppeg nesztem a Cselszi-Bárszelónát valamelyiknap, eccer kiszámithatatlan, mocsok dolog ez a fotbal, eggy perc alatt ki lehet esni. A Máncseszeter eccer hamar elintészte az Árszenált, tíz perc alatt megvót, hogy ki lépik tovább. Kerekes őrvendett, neféjjj, hogy kiesett a Cselszi, me egyeseggyáltalányába nem szereti őköt, vigyorgott a bodegába, mind a sükei vadalma. S osztán ahajt mérgelődött valamelyiknap, kérlekszépenn, me esmenn nem menyen a melegvíz nálluk, s aszongya, hogy tizennyóc percig csórgatta a vizet, amíg főmelegedett. Csak há asztot melegvíznek számiccsák fől a köszkőccségbe. Ez a baj, értöttedé. Na. Sanyi bának, a blokkfelelősnek is monta valamelyiknap, de há az öreg csak a vállát vonogassa, me nem ő számiccsa ki a pénszt, értöttedé. Valamelyiknap is elneztem az ablakból az öreget. Aprókot lépik, Jóska... Meg van totyogósodval az öreg, értöttedé, de há lépett ő nagyot eleget, kérlekszépenn, me amikó annakidejinn a néptanácsnáll dógozott vót, há nagy helyen vót. Csak immá a kenyere javát ő is megette s még mindig nem akarja főladni itt a menetet. A téllen ígérgette ott elé s hátra, hogy há nem akar blokkfelelős lenni, kérlekszépenn, de há csak visszatáncólt. Én akkó hiszem, amikó látom, Jóska, amikó a pappirokot Kerekesnek a kezibe nyomja. Én úgy vagyok vélle is, mind a póllitikusokkal: akkó hiszem el, amikó asztot látom, hogy meg is csináták. Ígérgetni mindig lehet, Jóska, de mozdittani valamit má sokkal nehezebb. Sanyi bá má blokkfelelősként hal meg, úgy hezzaragatt a funkcióhoz. Én megértem, hogy sok veszőccség van vélle, de há Kerekes sokkalta fijatalabb, értöttedé, s tudná vinni itt a menetet, s a lakóbízoccságnáll is ahajt jobban kitátaná a száját, kérlekszépenn, hogy a melegvíz s a füttés egy kicsitt legyen jobb, ha má ennyit fizettetnek érte. Há így vané, Jóska, vagy nem így van? Na. Az embert az ilyen dógok idegesittik a legjobban, hogy valamijétt fizet, értöttedé, mind eggy katonatiszt, s akkó nem kapja meg érette asztot, amit ígértek. Eccer áldom asztot a napot, amikó úgy döntöttünk, hogy levállunk az Igerétőll. De én aszondom, hogy immá mekkel várjuk, amíg Sanyi bá eldobja a kanalat, vagy annyira legagyásodik, hogy má nem tuggya írogatni se a dógokot s akkó kell lépjünk. Így vané, Jóska? Na. Eggyet nem jössz le a bodegába..?
– Hálló? Na, szerussz, Jóska? Há hogy teltek az ünnepek, locsólni vótállé? Szépen kitavaszodott, mosmá ejiszenn több hó nem jő, me elég vót belőlle. Kerekessel, a fösső szomszéddal közösönn vettünk báránt idénn is, odale a pincébe váktuk le.
Mi? Én is sajnálom elvágni a tórkát, Jóska, de há valakinek esztet is mekkel csinálni. Kerekes csak állott, s fokta s komentált. Nem akartam réjaszóllani, hogy én inkább mekkötöm a lábát s egyedűll csinállom meg, me húsvét fejibe nem akartam vitatkozást. Osztán megnyúsztuk s a bőrit odaattam neki, immá csinátassa meg lábtőrlőnek. Hálló? Na, immá Dzsidzsi Békáli odabé tőti a Húsvétot az áresztbe, kérlekszépenn, me mekkötték, s tarcsák mind eggy kutyát a ketrecbe. Immá most őt nem hajjuk csak rólla hallunk. Nagy külömbség, Jóska. Ha bé talájják hosszabb időre zárni, onnétróll is éllőbe fognak a tévék jelenkezni. Csak asztot nem értettem és, hogy métt pont ezétt a székésztráré-ügyétt fokták le, me ott biza egyéb is lett vóna elég, kérlekszépenn, mást ne mongyak, a kolozsvári válizá-ügy a tavaly. Na. Hálló? Most osztán béindúltak, mind tavasszal a hólé, értöttedé, me esztet a milijárdos Pénészkut is mekkötték, s a bíróknak a főnökit is, asztot a Kosztántint. Csak asztot nem tudom, hogy az egéssz honnétróll indúlt, s hogy Böszészkunak a keze benne vané. Mekkéne kössék az egésszet, Jóska, me annyi gazemberséget csinátak, értöttedé, évek hosszú során, s annyi pénszt eltettek, hogy ha nekünk abból csak a töredéke meglenne, Jóska, az unokájink se kéne dógozzanak. Annyit lop mindenki ebbe az órszágba, értöttedé, amennyi a bőre alá fér, kérlekszépenn, s éppeg csak csepp a tengerbe, akiket mekkötnek. S úgyis eleresztik őköt eggy idő utánn, s ott fólytassák, ahól abbahagyták. Csak indúlna bé most a hullám, értöttedé, me én aszondom, Jóska, hogy itt ebbe a fotbal-ügybe annyian sárosok, kérlekszépenn, hogy nem vóna annyi áreszt az órszágba s helly a bőrtönökbe, ha ahajt mindenkit lefognának. Me eggy darabig egyéb nem vót, hogy atták-vették a meccseket az Á-ligátóll a falusi bajnokságokig, s beszélltek is rólla, s most eggy pár éve nem beszélnek, me Mitikö aszonta, hogy ne beszéjjenek. S azóta is aggyák-veszik, edzők, bírók, patronok s játékosok. Hálló? S mindenki tudott rólla, s senkiccse büntettek meg mijánna. Neféjj me tavalyelőtt az olaszoknáll a Juventuszt úgy kipenderittették a Szérijé Ábóll, hogy a lábuk se érte a fődet, értöttedé, me réjajöttek, hogy manipulájják a bírókot. S nállunk mindenki menti mindenkinek a bőrit. Ez a kűlömbség. S az, Jóska, hogy láttadé a Cselszi-Liverpólt a kedden? Mi? Na, ott osztán nem manipuláltak, kérlekszépenn, ott rúkták a gólokot, me a fotbalt arra jácoggyák. Kerekes aszongya, életibe ejiszenn vagy négy-öt ilyen meccset látott, amin ilyen menet vót. Na. Hallám valami takarittást kéne csinájjunk a blokk körül, me Sanyi bá, a blokkfelelős ahajt mekkért, kérlekszépenn, hogy legalább Kerekessel mi ketten eggy kicsitt fogjuk meg a gereblyét s valamit intézzünk, me másra nincs kire számittani ebbe a blokkba. Máskór átkozódik, de ilyenkó csak mi vagyunk jók neki. Na. Teszem le, Jóska, s hallám eggyet bénézek a bodegába is.
– Hálló? Na, immá jól elrendeszték Picurkájékot szerdánn az osztrákok. Szégyen, Jóska, nagy szégyen, de aszongya Kerekes, a fösső szomszéd, hogy immá béfogják a szájukot évekre, s nem hajjuk eggy darabig, hogy nekik milyen jó csapattyuk van Mutustóll s Khivustóll.
Immá Mitikájék, s Szándujék s a többi nagyokos is elhallgat, mind a húggyos disznyó a búzába, s főfogják, hogy itt ha valamit kezdeni akarnak akkó elsősorba az ilyen vezetőktől kell megvállni. Csak itt minden úgy bé van betonozval, Jóska, hogy az ember asziszi, hogy soha semmi se vátozik. Én a Picurka hellyibe egybőll lemontam vóna, értöttedé, ilyenkó nincs párdon, Jóska. A fotbal az fotbal, s még eggyelőre Románijába erőssen nagy hellyen van az, aki a fotbalba ilyen szinten benne van. Me azétt van, hogy az ember a mindennapi dógokot elfelejcse, értöttedé, me itt annakidejinn is mindig azétt erőltették a fotbalt, kérlekszépenn, me ha az ment, akkó az ember nem figyelt a nyomorra s a bajra. Most ha itt Mutujék jól mentek vóna, úgy fő lenne mindenki buzdúlval, értöttedé, hogy se a válcság, se semmi nem idegesittené az embereket ennyire, ez még Böszészkunak is jól jött vóna a választásokra. Hálló? A magyarok jól megindúltak, Jóska, csak há a nehéz meccsek még hátravannak. Me éppeg számógattuk Kerekessel, hogy há biza a nehéz meccsek még hátravannak a svédekkel, dánokkal s pórtugálokkal, értöttedé, de ki tuggya... Hálló? Eccer a kézilabda is jól le van gagyásodval mostanába, egyfólytába kikaptak. Mosmá ötödikek nem tudnak lenni, de há attól még egy–két jó meccset ejiszenn csinálnak. Osztán jövőbe meglássuk. Na. Immá csak kitavaszottunk húsvétra, Jóska, csak kisütött a nap, immá lehet kimenni a veteménbe s tenni-venni. Odale a blokk előtt Sanyi bá, a blokkfelelős esszetakarított esztet-asztot s ahajt bégyújtotta valamelyik déllután, de há réja kellett szójjak, kérlekszépenn, hogy ejisze ne tőccse meg füsttel a blokkot s a kőrnyéket, me másnak nem esik jóll, értöttedé. S aszonta, hogy akkó ejiszenn fogjam meg a gereblyét vagy vigyem el valahova a szemetet, ha má nekifogtam bakalódni vélle. Mondom, ne idegesiccse fől magát eggy ennyiétt, Sanyi bácsi, me nem éri meg, s mahónap elviszi eggy agyvérzés. Na. Osztán főszóltam Kerekesnek, lejött papucsba, s megcsinátuk, hogy immá kíméjjük az öreget. Ahajt a szemétbe átalvittük talicskával a kerti mocskot, s áldás s békesség. Na. Én má nem kötölődöm az öreggel, értöttedé, inkább megcsinálom a helyibe, ha van időm, kérlekszépenn, me nem hiánzik a církusz. Hálló? Neki kéne essek pincét takarittani is, me a feleségem feszitt föl érte. De valamelyiknap is allett belőlle, hogy Kerekes is lejött ahajt, s nekifogtunk inni a háziborát s abból osztán minden lett, csak pincetakarittás nem. Úgyhogy így vagyunk. Hallám eggyet bénézek a bodegába estefelé, milyen világ van...
Hálló? Na, szerussz, Jóska. Ejiszenn csak lejár a tél immá. Kerekes, a fösső szomszéd éppeg szerdán délelőttyibe jött hazafelé a Kalondánn, aszongya alig tudott átaljőni, olyan havazás vót. Eccer hideg itt is vót s van elég ezenn a télenn, te, nekem osztán ne magyarázzák esztet a glóbális főmelegedést, értöttedé, me én asztot mosmá nem hiszem el, Jóska. Tőllem monhat bárki akármit, kérlekszépenn, de még ezelőtt húsz esztendővel is a hónapos retket s a dukhagymát ilyenkó má rég elnyomtuk, értöttedé, s most ott vagyunk még, hogy Sanyi bá, a blokkfelelős még tennap reggel is tőrte a jeget a blokk előtt. Montam, ejiszenn elolvad az magátóll, Sanyi bácsi, nem kell asztot tőrni, ott egye meg a fene, ahól van. Erre réjámszóllott, hogy ejiszenn ne szójjak belé, ha nem veszem ki a kezibőll a lapátot. Még jó, hogy Kerekes ahajt nem vót mellettem, me esmenn úgy odaszóllott vóna az öregnek, hogy az egybőll eldobja a lapátot s béfut. Na. Hálló? Eccer Bákó elintézett rendesenn mút szombatonn kézilabdába, immá nem nagyon látom, hogy hogy lehetnének ötödikek. Most szombatonn osztán hallám ezek jácodnak a szerbekkel Kostancán, mind aszongyák, hogy ha ki találnak kapni, há Picukra mond le s jő Bölöni a hellyibe. Meglássuk. Hálló? Na, immá az Iemmefftőll csak mekkapják a kőcsönt ezek, s abból osztán gazdáskodhatnak, de há asztot velünk fizettetik vissza kamatostúll, Jóska. Me én aszondom, hogy most ugyé Böszészku bé van indúlval a vállasztások mijánn, s oda pénz kell, értöttedé, s osztán ki tuggya, hogy az a sok pénz hova menyen el..? De hogy mi abból eggy banit se kapunk, az is biztos, Jóska. Hálló? Immá Gyúrcsán is béatta a kúlcsot, végre lemondott, me ő is bélátta ejiszenn annyi idő utánn, hogy vélle csak veszitt az órszág, s nem tud eggyrőll a kettőre lépni. Csak ott most egymásnak estek esmenn, me ki tugygya, hogy a másik háromból milyen miniszterelnök lessz. Soha se lehet tudni, Jóska, mi lessz itt előre vagy odaátal. Ott is a nagy hitelt mekkapták ők is, de nem lássák a végit, csak reszketnek, mind a nyárfalevél, me ha nem eggyeznek ki s nem az órszág érdekit nézik, ott eggy–két hónapon belűll úgy esszeesnek, mind eggy tótorgona. Az Unijó is csak nezi esztet az egésszet, me segitteni nem tud, a cseheknél is kórmánválcság van. Ez mind arra menyen ki, Jóska, hogy ott is, s itt is az ilyen szerencsétlenek isszák meg a levit az egésznek, mind amilyenek mi vagyunk. Neféjj, me eggyik póllitikusbóll se lessz se somer, se semmi, csak az ilyenekbőll, mind mi, amilyenek vagyunk. Így vané, Jóska, vagy nem így van? Na. Mennyek le, igyak meg valamit odale a bodegába, legalább annyi örömünk legyen ebbe az életbe...
– Hálló? Na, szerussz, Jóska. Eccer annyit mind beszél esszevissza ez a Böszészku, hogy má nem lehet eligazodni rajta.
Itt ahelyett, hogy a válcsággal foglalkoznának, értöttedé, há helyette inkább osszák Sólyom Lászlót, hogy repüllővel jötté, s mit mondotté s mijét monta s hogy antikonsztitúciós. Há mommeg, te Jóska! Ahelyett, hogy azzal foglalkoznának, hogy mahónap annyi lesz a munkanélkűli az órszágba, mind annakidejinn a kilencvenes évek közepinn. Na. Sok víz lefolyik még a Küköllőn, Jóska, amíg aszongyák, hogy na, immá vége van a válcságnak, kérlekszépenn, s lehet jőni dógozni. Csak én aszondom, értöttedé, hogy ez tíz esztendővel ezelőtt is így vót s asztot is mondom, hogy azóta egyfólytába válcság van ilyen értelembe. Na. Hálló? Nem akar tavasz lenni, Jóska, pedig má úgy kívánom a ződhagymát s a hónapos retket, hogy veszek meg érte. Esmenn hideg jött, le van fagyval a főd. S ha elhúzódik a tél, abból soha semmi jó nem lesz, Jóska, me akkó minden húzódik s mindent réjafognak az időjárásra. Én meg-megfigyelem, hogyha más baj nincsen egéssz évbe, értöttedé, há a véginn úgyis aszongyák, hogy há szárasság vót vagy sok esső vót s azétt viszik fel mindennek az árát. Há így vané, Jóska, vagy nem így van? Na. Eccer ez a közlekedés is olyan a vározsba, értöttedé, hogy mahónap az uccára is félsz kimenni. Tennap éppeg jöttem el a Vojinca előtt a köszpomba a járdánn, s eggy kocsi úgy ment el mellettem az útonn, Jóska, hogy ejiszenn ment vagy nyócvannal. Valami nagy gazdag bőcs lehetett, me azok mennek ilyen gyórsan, kérlekszépenn, azoknak asse számitt, ha nekimennek a jövő hétnek. De ha te a hitván Dácsijáddal öttel túl találod lépni a sebességet, má a policok megbüntetnek, írják a procsesz verbált s mehecc fizetni a néptanácshoz. Hálló? Ott is nem tudom, mit akarnak, Jóska, esmenn elkeszték, hogy oszlassák fől a tanácsot, de há úgy láccik, hogy az senkiccse érdekel, hogy valamit immá dógozni is kéne, me csomóan ott vannak munka s lakás nékűll. Sanyi bá is, a blokkfelelős jártassa a száját odale a pincébe, hogy milyen csúf világ van mostanába, s hogy így a tanács s úgy a tanács, kérlekszépenn, de asztot nem ismeri el, hogy biza annakidejinn, amikó az olyanok, mind ő, a szócsiállizmust főlépitették nekünk, ahajt mennyi rosszat hoztak a jónépnek. Én nem mondom asztot, hogy most jó világ van, Jóska, de amit akkórra ők megcsináltak, értöttedé, s ahogy éltettek, ammá elviselhetetlen vót. De há ők most is jól megvannak, értöttedé, az ilyen Sanyi bá-féllék, hálistennek a fija jól viszi, aszongyák akkora házat építt, hogy öt családnak is nagy vóna. De há érezze jól magát benne, Jóska, de há eggy nap ő is háromszór eszik, mind én. Én osztán nem akartam csúfondároskodni, me Kerekes, a fösső szomszéd úgyis asztot csinájja napminnap az öreggel, én csak hallgatok, mind a disznyó a búzásba. Mindig mekkapja az öreg a leteremtést a múltétt, de nem tanúl belőlle. Na. Teszem le, Jóska, me ez a telefon is annyiba kerűll, hogy mahónap asse tuggyuk kifizetni. Este lejösszé eggyet a bodegába..?
– Hálló? Szerussz, Jóska. Na, ezeknek esmenn elment a szép eszük, há esmenn vállasztásokot akarnak. Én nem tudom, Jóska, ők tuggyák, de há aszongyák, értöttedé, hogy tán mosse férnek el egymás mellett a tanácsba az Emmpépé s az Erremdéessz, s azétt kell.
Én mindig úgy vagyok ezekkel, kérlekszépenn, hogy a póllitika olyan magass nekem, mind a récének a szakszofon, de há emmégse közönséges, hogy eggy árva esztendőnn belűll má újból vállasztani akarnak. Kíváncsi vagyok, hogy vasárnap mi lessz odale a Patkóba márcijustizenötödikénn, hallám mit monnak a színpadról a popórnak, me ilyenkó mindig odamonnak. Böszészkujék is úgy tűzbe jöttek, mind a pap szamara. Há mommeg, te Jóska, há fél esztendővel ezelőtt még ahajt Csíkba parolázik Sóloym Lászlóval, s most kötik az ebet a karóhoz s nem akarják, hogy ide jőjjön ünnepelni? Há milyen dolog ez? Valamikó kilencvembe vót még ilyen menet, hogy mindembe köttek belé s húsvét első napja fejibe úgy zúktak a helikopterek, hogy a papot nem lehetett hallani a templomba. Na. Akkor is mocsok világ vót, a fórradalom utánn. Éppeg most nezem a tévébe, hogy Ilijeszkut ahajt főlmentették a sok disznóság alól, kérlekszépenn, s a kilencvenbélli minerijáda mijánn nem vonnyák felelősségre. Pedig mongyanak nekem akármit, Jóska, me én tudom, amit tudok, s az ilyesmit biza nem nyelem bé, mind a kacsa a nokkedlit. Agyonverette ott a szerencsétlen tüntető egyetemistákot a bányászokkal a Pijácá Universztőcinn, s közijük lövetett s minnyá odakerűllünkk hogy azok kell bocsánatot kérjenek tőlle, hogy métt kijabálták két hónaponn keresztűll, hogy Zsoszilijeszku. Éppeg az jutott most eszembe Sólyom Lászlóróll, hogyhá annakidejinn Ilijeszkujék viselkettek vót így, ilyen módonn, hogy az öreg Mihály királyt nem akarták hazaereszteni egyeseggyáltalán. Féltek, Jóska, én aszondom, me annakidejinn ugyé törékeny vót még a hatalmuk s vaj vót a fejükönn, s nem akartak a napra menni vélle. Na. Me ott az egéssz gazdaságot s mindent ők tettek tönkre a sok rossz fődtőrvénnyel s a privatizációjukkal. Eggy-eggy helyt a gyárakba olyan privatizácijós menet vót, értöttedé, hogy ahajt mindent elhórtak s elvittek, ami nem vót lecsavarozva, s még asztot is elkeszték feszegetni. Mindenki vitt, amit bírt, annyit lopott, amennyi a bőre alá fért, értöttedé, s ez vót a nagy privatizácijó Románijába. S annak isszuk a levit azóta is. Kerekes, a fösső szomszéd is aszongya, hogy ha abba a zavaros időszakba eggy kicsitt ahajt meg tuttunk vóna kapaszkodni, há ma kicsitt joban állanánk. Há így vané, Jóska, vagy nem így van? Me sokan akkó gazdagottak meg, s aszongyák, hogy akinek pénze van, az most a válcsággal jó bótot csinál, me ingatlannak s kocsinak s nagyobb dógoknak jő le az ára. Éppeg mongya Kerekes, hogy a válcságra annyi mindent réja lehet fogni, értöttedé, hogy eggy-eggy munkahellyrőll a részegesebbjit kűdik somázsra, s viszonlátás, gúdbáj, me aszongyák a válcság áldozata, s így ahajt megszabadúlnak tőlle. Ilyen menet van. Hálló? Szombatonn itthon vagytoké? Hallám menyünk le eggyet Kerekessel a kézilabdára, me jő Resica, s nagy menet lessz. Ma este eggyet lejösszé a bodegába valamit meginni..?
– Hálló? Na, szerussz, Jóska. Micsinátok? Szép időnk van eccer, nem panaszkodhatunk. Odavótunk a veteménbe, csinálgassuk, értöttedé, me jólesik a jó finom házi zőccség. Kerekes is, a fösső szomszéd eddig rágja a ződhagymát odafől, me valamelyiknap bőcselkedett, kérlekszépenn, hogy ahajt eggy románnyal erőssen jó árba alkudott a pijaconn a hagymára s a retekre. Na. Mozdiccsuk mi is a veteménbe, Jóska, me ha mindent a pijaconn kéne megvegyünk, há az állunk főkopna. Aszongyák a tévébe, hogy most eggy kicsitt tán mindembe lejőnek az árak a válcság mijánn, de há én úgy vagyok má ezzel, hogy akkó hiszem, ha látom. Na. Dzsidzsit csak kieresztették a ketrecbőll, az áresztbőll, de a Cséférét úgyse tutták megverni. Osztán most kúrkásszák a bírókot a sok blattmeccs mijánn, hallám hátha lessz valami eredménye annak is. De én aszondom, hogy szemfényvesztés az egéssz, Jóska, me mindennel így vagyunk ebbe az órszágba. Itt bolondiccsák a népet elé s hátra mindennel s hitegetik, hogy így lesz s hogy úgy lessz. Nem lessz az sehogy, Jóska, úgyis magunkra vagyunk utalva. Itt ennyi esztendő után ebbe a nagy demokrácijóba az ember már megtanúlta, hogy úgyis csak magunkra számithatunk, me helyettünk senki eggy gyufaszállat keresztbe nem teszen. S ha úgy teszed keresztbe asztot a gyufaszállat, még a véginn téged vonnak felelősségre, értöttedé, me ilyen világot éllünk. Na. Sanyi bá, a blokkfelelős esmenn esszeveszett Kerekessel, me valamelyiknap, keddenn este főjött eggy vót katonakollégája, me lekéste az esti buszt s ottmaratt a bodegába, értöttedé, s Kerekes főhívta, de há a pasas úgy meg vót má részegedvel, hogy asse tutta mi merre van, ejtette ki a raffijaneccet a kezibőll. Osztán a lépcsőházba olyan hangosonn beszélt, hogy az öreg kidukta a fejit az ajtóbóll s kezdődött a církusz. Én akkó jöttem bé hátúlról s csak asztot hallottam, hogy az öreg esmenn a milicijával fenyegetőzik. Montam, Sanyi bácsi, maga ne foglalkozzék, me csak magát teszi tönkre, nem a maga baja. Szerencsére Kerekes nyúgottabb kedvibe vót s így nem futott essze az egéssz blokk. Hálló? Valamelyiknap én is réja kellett szójjak az uccánn eggy pasasra, me szinte elütte az eggyik biciklis gyermeket. Há bórzalmas, hogy eggyesek mit meg nem engednek maguknak, te Jóska, kérlekszépenn! Há ha a gyermek ahajt fére nem kapja a biciklikórmánt, értöttedé, há egybőll elüti a pasas. S mikó odaszóllok, hogy kicsitt fogja vissza magát, még ő áll az erdő felőll. Aszittem úgy kiszedem onnétróll a kocsibóll, hogy a lába nem éri a fődet, de réjalépett a gázra s úgy eltűnt, mind a szamár a ködbe. Még ő integetett vissza nekem a kocsibóll. Na. Mahónap a járdánn ütnek el, Jóska. Hálló? Hallám mennyek le eggyet a bodegába, nezzem meg, hogy ott milyen világ van...
