Régóta szemlélője vagyok ennek a fórumnak, most vettem a bátorságot, hogy topicot nyissak benne. Régóta figyelemmel kísérem eme nép történelmét, mindennapjait, no meg ismerve a magyarokról alkotott véleményüket, úgy vélem, egy topicot mindenképpen megérdemelnek lengyel testvéreink.
Ennél talán még meglepőbb, hogy először a lengyelek foglalkoztak komolyabban az ötlettel. Az 1930-as évek második felében Lengyelország több zsidóellenes törvényt hozott, például több szakmában csökkentették a zsidók arányát, és elvették a külföldre távozott zsidók állampolgárságát. A kormányzati szintű antiszemitizmus felkarolta a Madagaszkár-tervet. Marius Moutet gyarmatügyi miniszter tárgyalásokat kezdett Franciaországgal, Madagaszkár ugyanis akkor francia gyarmat volt. A diplomáciai lépések nyomán 1937 májusában lengyel–francia küldöttség indult a szigetre, hogy előzetes terepvizsgálatot tartson.
A delegáció lengyel vezetője, Mieczysław Lepecki úgy vélte, nagyjából ötezer zsidó családot lehetne kitelepíteni, a küldöttség zsidó tagjai viszont legfeljebb ötszáz családot tartottak reálisnak. Akárhogy is, nyilvánvaló volt, hogy Madagaszkár klímája és lehetőségei nem lennének elegendők nemhogy minden európai zsidó, de minden lengyel zsidó eltartására sem. A német nácik ezt máshogy gondolták.
Népek közt nincsenek örök barátságok és örök gyűlölet sincs, a volt ellenségekből is simán lehet szövetséges, lásd USA-Anglia, angol-francia kapcsolatok. Némileg meglepő módon a több évszázados gyűlölet után ma a szerb-magyar kapcsolat nevezhető a legjobbnak állami szinten.
Lengyelországnak a Litván Nagyfejedelemség kaparta ki a gesztenyét. Az unió után az entitás gyorsan lengyelesedett, és a lengyelek kezdték gyötörni az oroszokat, Rettegett Ivánt még a mi Báthorink is megtépte. Aztán, nagyon lassan, kezdett visszalendülni az inga. Most a jenkik háta mögül izmoznak, náluknál gusztustalanabbul csak a románok dörgölőznek. Meglesz ennek a böjtje egyszer.
Amúgy: Magyarországot háromszor is Oroszország ütötte el a polgári fejlődés útjára lépésétől: 1849/1945/1956. Még sincs itt oly eszeveszett orosz gyűlölet, mint jóbarátainknál, az okok "mélylélektaniak". (Rendszeresen nem tudják eldönteni, a németeket vagy az oroszokat utálják jobban).
Először is teljesítették szövetségesi kötelezettségüket, mivel hadat üzentek a németeknek. Arra senki se számíthatott, hogy a lengyelek ilyen gyorsan összeomlanak, mivel a páncélos ékek és a légierő együttműködésén alapuló blitzkrieg teljesen új volt és mindenkit meglepett.
A városi legendával ellentétben az se igaz, hogy semmit se tettek, pl. Franciaországból elindult egy 17 teherhajóból álló konvoj a Földközi-tengeren keresztül Romániába, amely katonai felszerelést, beleértve repülőket, tankokat, sok lőszert szállított. Arról volt szó, hogy a román (és magyar határ térségében galíciai hídfőbe és az akkor lengyelekhez tartozó Podlesiebe húzódik vissza a lengyel haderő, azonban a szovjet támadás után a lengyel kormány parancsot adott az evakuációra. A konvoj élhajója már a román Konstanca közelében járt, mikor visszarendelték őket a francia anyakötőbe.
Magyarul erről még nem olvastam, de angol nyelven elérhető (forrást most nem tudok megnevezni, ha érdekel keress rá).
A 30-as években a lengyel külpolitára dokumentáltan hatással volt a magyar érdek figyelembe vétele, úgy a román, mint a csehszlovák viszonylatban (nyilván a saját értekkel összhangban), erre dokumentált példa, hogy a lengyel diplomácia a háttérből támogatta a magyar-szlovák viszony rendezését, egy rövid pillanatra felmerült a magyar-szlovák perszonálunió lehetősége is, miután ez Horthyék fafejűsége miatt ugrott (nem voltak hajlandóak garanciákat adni a szlovákoknak a szlovák többségű vármegyék területi autonómiájára, illetve a szlovákság nyelvi jogaira) utána a szlovákkal szemben támogatták a magyar revíziós törekvéseket.
Nem is gondoltam, hogy mindenben egyet kellene értenünk, nekünk sem. Kölcsönösen tiszteljük egymás nézeteit.
A NATO 5. cikkelye hajánál fogva iderángatott felvetés. Jelenleg arről van szó, hogy egy nem NATO tagot melyik ország mennyire támogat, vagy nem támogat.
Zárójelben megjegyzem, hogy erős kétségeim vannak afelől, hogy az említett cikkely minden esetben minden állam által be lenne tartva. Pont a lengyeleknek van tapasztalatuk 1939-ből az angol és francia szövetségesi hű(tlen)séggel kapcsolatban. Azt el tudom képzelni, hogy ha pl. az USA egy területét támadás érné, akkor mindjárt ugrasztanák a magyar haderőt is, de fordított esetre vonatkozóan kétségeim vannak. Magyarországnak három olyan szomszédja van. amelyik nem NATO-tag. Ön el tudná képzelni, hogy egy Magyarországot érő osztrák támadás esetén az USA, Németország, vagy Belgium a segítségünkre sietne? Mert én nem.
Nem hiszem el azt, hogy a lengyel-román államközi viszonyt bármikor is befolyásolta, vagy befolyásolná a magyar érdek. De én nem is várnám el a lengyelektől, hogy a mi csicskáink legyenek. Ők a barátaink. Ha valamelyik fél bajban van, akkor segít a másik. Ha egyenlő ajánlatot kap a baráttól és egy másiktól, akkor a barátot választja. De nem válik a másik érdekeinek szolgájává és ezt nem is várja el a másiktól.
Nem kell gyűlölni a barát ellenségét, viszont az érzékenységét figyelembe kell venni, ráadásul most ettől jóval többről van szó, egy táborban vagyunk ugyebár, a NATO-ban, s az 5. cikkely ránk is vonatkozik. Tehát, ha az oroszok megtámadják a lengyeleket, bizony az maga után vonja a magyar katonai részvételt. Ezért téves az a felvetés (amire eredetileg reagáltam), hogy majd befogadjuk a menekültjeiket, mint 39-ben. Nem, érvénybe lép az 5. cikkely és akcióba lépünk!
A kapcsolatok alacsonyan tartása nem azt jelenti, mint amire utaltál, a lengyel-román viszony felpörgetése pedig tény. Ha kétségeid vannak, akkor lapoz vissza márciusig a diplomáciai almanachban.
S egy idősebb barátom története a magyar-lengyel-román viszonyrendszerre. Hivatásos felderítő tiszt volt, s a 80-as években részt vett egy VSZ hadgyakorlaton Lengyelországban. Egy román tiszt hepciáskodott vele, mint magyarral, ezért jól pofán verte. A hadgyakorlat hátra lévő részét mind a kettő a fogdán töltötte. Elmondása szerint a lengyel tisztek szinte egymásnak adták a zárkaajtót, baráti látogatásaiknak köszönhetően sosem fogyott ki vodkából :)
„a lengyelek eredendő orosz ellenessége (és nagyhatalmi allűrjeik)”
A lengyeleknek „eredendő” az oroszellenességük történelmi tapasztalaton alapul. 1772-1920 között az országuk nagy részét megszállva tartották. Ezalatt sok forradalmukat brutálisan leverték. Az I. vh. után újra létrejött lengyel államra a Szovjetunió fegyverrel támadott. A II: vh.-ban a fasisztákkal közösen támadtak Lengyelországra. A katinyi mészárlás közismert. 1944-45-ben a varsói felkelés németek általi leverését passzívan támogatták. A szovjet hatalomátvétel talán a mienkénél is brutálisabban zajlott. Pl. az Armia Krajowa tagjainak az üldözése.
A „béketáborhoz” tartozásunk élményei már közösek.
Nekünk kevesebb „panaszunk” lehet a ruszkikra. 1849-es, 1944-45-ös és 1956-os harci cselekmények, valamint a „malenkij robot”.
A fentiek miatt mi kevésbé utáljuk a ruszkikat, ideértve az ukránokat is, mivel az előbbi bűnlajstrom rájuk is vonatkozik.
Azt pedig tudomásul kell venni, hogy a történelmi magyar-lengyel barátság nem a „teljes nézetazonossággal” egyenlő. Az ész nélküli „szolidaritás” elvárása hülyeség. A barátoknak egymást segíteniük kell amikor egyikük, vagy másikuk arra rászorul. De nem várható el az, hogy az egyik haragosát a másiknak is gyűlölnie kelljen.
„A lengyelek a magyarokra tekintettel elég alacsony szinten tartották a román kapcsolataikat,….”
Nekem eddig egyáltalában nem tűnt fel az, hogy pl. Erdély hovatartozása, vagy az ott élő magyarok emberi jogai érdekében Lengyelország exponálta volna magát. Nem is várható el tőlük. Ez magyar-román ügy. Ugyanígy semmi alapja nincs az egyes propagandaszervek elvárásának arra vonatkozólag, hogy a lengyelek iránti „szolidaritásból” ellenségesen viselkedjünk az oroszokkal szemben. Pláne nem úgy, hogy ezzel saját magunkra hozzunk csak bajt. Az ilyenfajta gondolatok terjesztése a brüsszelitáknak a V4 együttműködésének a szétverésére való igyekezete.
Látod, prezentáltad az eltávolodás egyik fő okát, a barátok nem így állnak a másikhoz. Egyébként az "oroszellenességüknek" meg van a történelmi oka, amely a valós tapasztalatokon alapul. Nagyhatalmi allűrjeik nincsenek, legfeljebb középhaltalmi, regionális.
Ha a barát problémái a legkisebb mértékben se befolyásolják a magyar politikát, akkor ott nincs szó többet barátságról csak érdekszövetségről. Azon pedig el kellene gondolkodni, hogy érdemes-e feladni a barátságot az oroszhoz dörgölőzés (pávatánc) miatt?
A lengyelek a magyarokra tekintettel elég alacsony szinten tartották a román kapcsolataikat, az elmúlt pár hónapban látványos változás történt ezen a téren. Ha mi az oroszokkal hetyegünk, akkor ők meg a románok felé közeledtek. Bár egyelőre nem olyan cinikusan, hogy majd legfeljebb befogadjuk a menekülteket, mint 19-ben és 45-ben.
Most miért kellene, hogy a lengyelek eredendő orosz ellenessége (és nagyhatalmi allűrjeik) a magyar politikát a legkisebb mértékben is befolyásolják? Ill. mindez az 1000 éves népi barátságra hatással legyen?
Dehogynem, a két nép között, csak lemorzsolódnak a politikusok, ami nem is feltétlen probléma. Egyébként már 6-7 éve is erősen panaszkodtak a lengyel vezetők a putyinizmusra zárt ajtók mögött, személyesen hallottam szejm képviselő szájából is, pedig nem is ellenzéki, hanem PiS -es volt.
Nagyon érdekes dolgot tudtam meg! Feltételezem, hogy rajtam kívül mindenki tudja, de hátha mégse. :)
Nézzétek meg ezt a kis filmet! Már csak a zene miatt is érdemes, de nyilván mindenki felismeri az elején a mi Szent Koronánkat! De mit keres Báthory István fején??? Nos, mint innen megtudtam, a Korona Węgierska a lengyel koronázási ékszerek része, valóban a mi koronánk másolata, s ezzel koronázták meg Báthoryt. A többit lásd a hivatkozott Wikipédia-cikkelyben.
A lengyel-magyar barátság jegyében - Limanowa hagyományőrzőinek oldala beszámolt a minap megjelent BAZ megye történeti könyvről - a kapocs a miskolci M. Kir. 10-es honvédek, akik a huszárok mellett kivették részüket a muszka megállításából, csak őket nem szokták emlegetni itthon.
Lolka és Bolka Bielsko-Bialában... :-)