* mete (Proto FU) = méz (a FU nyelvészektől tudjuk, a 't' hang a magyarban 'z' hanggá változik, kota > ház).
Finn mesi = méz
Mordvin med = méz Etruszk math = méz Itt is ’t’-ből ’z’
Dravida mes = kaptár (ott van a méz!)
Dravida mes nayi = méz
Dravida mas, mesi = valamilyen kis méhecske
Szláv med = méz
Angol mead = méz-sör
Medve szavunkat szláv eredetűnek tartják, de ha jobban megnézzük, két részből áll: med = méz + ve, ami az ev, evő fordítottja, így a medve jelentése = mézevő! Ezt a magyar és más finnugor nyelvből lehet levezetni, ez nem szláv szó, a szó azelőtti, mielőtt a szláv nyelvek kialakultak volna! Erre utalnak a hasonló etruszk és dravida szavak is!
A magyar nyelvben előfordul egy szó és annak fordítottja is hasonló jelentéssel: köp/pök, tér/rét, mosolyog/somolyog, bő/öb-öl, vét/tév-ed, rud/dur-ung, pöcs/csöp(p), kígy-ó/gyik, víz/ziv-atar, bog/göb.
több dolog nem tetszet (ha bár szerintem Csőke megkerülhetetlen)...
Egy szint után már az ember nem kíváncsi a magyar világfájdalomra, ha valaki nyelvészeti munkát ír, akkor ezt ki lehet, hagyni, mert olyan felhangjai lesznek, hogy érvek hiányában az érzelmekre próbálhatni. (Nagy-Moráviát emlegetni például teljes mértékben hülyeség, mert az nem nyelvészeti, hanem történelmi kérdés.) Oké, értem, hogy 75-ös száműzetéses/disszidens kiadvány, de éppen ezért nem kéne ekkora támadási felületet hagyni.
A második ehhez szervesen kapcsolódik, hogy nem kell két mondatonként írni, hogy a szerző bizonyítja, hogy… Majd az olvasó eldönti, hogy mennyire helytálló az író érvelése, illetve mennyire ugyanolyan elmélet, mint amit kétségbe von.
Ha valamilyen paradigmát cáfolunk, akkor nem árt felvezetni, hogy mi is az. A nyelvtani rendszer megkérdőjelezését bele kell helyezni egy tágabb kontextusba, hiszen a szlavisztika csak része az indogermanisztikának. Például a szláv esetragoknál vissza kellett volna fejteni, hogy van-e indoeurópai előzménye, vagy ez már önálló fejlemény. Ha nincs, ez egy fontos kiindulási pont lett volna. Ha kimarad valami, akkor joggal feltételezhető, hogy csúsztatás történik. Például a nemek jelölésének különbsége a germán nyelvekhez képest nem került elhallgatásra, bár számomra az sem volt elég meggyőző, nem volt megfelelően alátámasztva. (Ilyet írni, hogy a finn hän (ő) szó elején protetikus h lenne, mikor az egy „sz” hangból fejlődött ki, ami a magyarban kikopott vö: egér – hiiri. Szóval, ekkor az ember kezd egyre kritikusabb lenni.) Ha egy rendszert cáfolunk, akkor illik egy másikat szembe helyezni. Úgy tűnik, hogy Csőke ugyanúgy válogat, mint az indoeurópai nyelvészek. A szláv esetragokkal szemben nem látok egy egyöntetű sumér-ural-altaji paradigmát, hanem mind a három ma elismert nyelvcsaládból egy-két leánynyelvet tud csak párhuzamba állítani, amelyek mindig változnak, hogy az elméletnek éppen melyik nyelv felel meg.
Külön fejezet lett szentelve a szki/szkij képzőnek. Kár volt. Tipikus finnugorista/indogermaista hozzáállás. Van egy szláv képző, amelyik egyik turáni nyelvből sem adatolható, csak a tunguzból, ami nem elég, mert a mai ismereteink szerint nincs köze a többi ragozó nyelvhez. Csőke felbontja két részre (Gyakorlatilag két fonémára, ami már tényleg tág asszociációt megenged minden irányba, ennyi erővel akár egy bantu nyelvet is előrángathatnánk.) és külön-külön hoz gyér példákat.
A cím sokkal grandiózusabb volt, amit Csőke sok szabadkozással akart feloldani, érezve, hogy kevés, amit ír. Szét kellett volna választani a morfológiát, illetve a szókészletet elemzését, ami egy külön téma, hiszen a lexémák a legváltozékonyabb részei a nyelveknek. Az utóbbi területen egyébként vártam volna, hogy fel lesz oldva a német Jahr szó két értelmezése. Igaz mindkét esetben Pokornyra hivatkozik, de egyszer a nyár, egyszer pedig a jár szóval rokonítja, két külön sumér szóra vissza vezetve.
Volt egy olyan megjegyzés is, miszerint a magyar a sumér egyenesági leszármazottja. Lefordultam székről. Igaz nem vagyok járatos a sumér nyelvben, de azt sikerült megállapítanom, hogy éppen az állandó, a nyelvtan terén akkora nagy különbözőségek vannak a két nyelv között, hogy csak rokonságról lehet szó. Sőt, gyakran a többi turáni nyelv sokkal közelebb van a sumérhoz, mint a magyar. A magyar névszóragozás és az alanyi igeragozás, vagy a mutató névmások teljesen egyediek, még a finnugor nyelvektől is különbözőek. Mondjuk nem is meglepő, hiszen a Kárpát-medencei kultúra régebbi, mint a mezopotámiai:-)
A szláv - magyar szóegyezések a magyarból valóak, ennek ellenére a szefárd szolga akadémi felcserélte a viszonyt.
A gorod a szumír gar (kör) szóból lett, kör alakban körbesáncolt favár.
A garat, kerít, körít, kerek, kerék, kerget szavaink mindegyikében a kör motívum van meg.
A zablát is szlávnak hazudják, holott a szótő a zab. A zabla ugyanis a ló pofájára (amivel "zabál") erősített etetőkosár neve is! Zaboláz, szelidít szavunk is innen.
Azzal magyarázzák a szláv mivoltát, hogy mi akkor nem áltunk olyan minőségi fokon, hogy használhattuk volna a zablát mint eszközt, a szlávok akik a szkítákkal határosak ekkor, igen.
Ormótlan csúsztatás melynek alapja a saját hazugsángukkal (finnugor elmélet) még bizonyítunk is elv. A szkíták pedig, akiktől átvették mi voltunk.
Egy barbarus (dadogó, ragozó görögül) nyelvű nép akinek nyelvét nem értették Európában!
Nyelvi emlék is van , Issyk kul ezüst csésze rovással, egy akademista sem vizsgálta sem Kazahsztánban, sem mikor a minap kiállították itt.
Helyette a görögből fennmaradt , görögösített személynevekkel igyekeznek árjásítani eleinket. Palacus, Skilurus de akkor a hun miért nem görög-árja? Tyrax, Glon és perzsák is görögök Xerxés, Dareios. El ne higyjük, hogy ez volt a valódi nevük!
Bendegúz-Mundzuk ugyanazon személyek vagy Irnik és Csaba.
Kikellene takarítani az akadémián, és létrehozni egy több tudomány ág jeles és nemzeti érzelmű képviselőiből álló őstrténeti kerekasztalt!
Előbb utóbb mindennép genetikai vándorlása fel lesz térképezve!
És akkor mit mondanak majd, finnugorok a szkíták is?
Lényegében a szlovákok is csak annyit tagadnak le, amennyit nem lehet kisajátítani. Ehhez tódítanak még jó nagyokat. A magyart azt persze letagadják úgy ahogy van, helyette azt mondják: Uhorsko. De úgy ám, mintha ez valami teljesen más lett volna. A magyarok ebben legfeljebb jelentéktelen mellékszereplők voltak szerintük.
Kár keresni a rokon szavakat, mert keresés nélkül is a legtöbbje az. Ha mindenáron szlovák rokonszavakat keresünk, akkor elsősorban a szlovén, másodsorban a horvát nyelvben érdemes matatni. A többi az általában nem rokonszó, hanem egyenesági magyar és cseh átvétel, nagyon kevés az egyéb szó. Ennek az oka az, hogy a szlovák az egy teljesen művi úton, valmely délszláv keverékből létrehozott nyelv. Szlovákia területére ez a délszláv keverék nyelvjárás is viszonylag későn került már. Nyugati szlávnak mondják ugyan a szlovákot, a cseh és a lengyel nyelvhez hasonlóan, valójában ezekhez semmi köze.
Visszatérve a főcímre: a közös történelmet nem lehet letagadni.
A minap szlovák adón néztem valami történelmi filmet. Az egyik jelenetben a csárdában csendőrök, szegénylegények, koldusok ebédeltek a hosszú asztal mellett.
A narrátor ilyet mondott: " V krcme, zandari, bet'ari a zobraci jest' gulas."
És valóban: A KORCSMÁBAN A ZSANDÁROK, BETYÁROK, ZSEB-RÁKOK ETTÉK A GULYÁST!
There is no match between the modern linguistic, political, or ethnic maps of Europe and the genetic maps of the continent (some genetic traits in the Basque and Sámi regions are isolated exceptions). Most maps of genetic variations show gradual geographic changes with increasing distance, not an association with the current nations or languages. Calculated genetic averages for individual countries are sometimes at odds with what is seen as their cultural and historical closeness or distance.
Ancient farmers
An example of the multitude of genetic traits that override modern national boundaries may be a remnant of how farmers spread from the south-east into Europe 8-10 thousand years ago. That particular trait is most concentrated in the bottom right corner in the map below and becomes less frequent with each neighboring shaded area (SK marks Slovakia):
Source: L. Luca Cavalli-Sforza, The History and Geography of Human Genes.
Asian links
The same gradual change across Europe applies to human physiological attributes that may be more common in Asia and less so in Europe. Blood types B and AB, for instance, are more frequent in Asia (although AB is never more frequent than types A and 0). Their frequency gradually drops from east to west in Europe:
........... A..... 0 ....... ... B....... AB
Beijing, CN27%29%32%13%
Finland 44% 31% 17% 8%
Sweden 44% 38% 12% 6%
Poland 38% 37% 17% 8%
Slovakia 42-44% 32-39% 14-19% 5-8%
Liptov area 43% 42% 11% 4%
Germany 44% 38% 12% 6%
France 44% 42% 10% 4%
Britain 42% 44% 10% 4%
Slovakia: a range of estimates for the country and areas; data for north-central Slovakia: Juraj Mitura, Central Military Hospital.
Igen, 1907 és 1918 között, amiből ha leszámítjuk a világháború zavaros időszakát, sehogy sem lesz ezeréves elnyomás, már amennyiben elnyomásnak számít, ha a négy elemit megjáró szlovák gyerek tanul pár magyar szót is.
Nem e? Attól, hogy esetleg az oroszok elszlávosodott nordikus népesség, ami számszerint megdobja a nagy szláv statisztikát, attól még a hegyvidéki tótok nem voltak nordikus jellegű népek, sőt ki tudja szlávok voltak-e. Vándorolni meg vándoroltak. Eredetük sem tisztázott, honnét jöttek a németek közé, valószinűleg lengyel területről. Egyébként nagyon vegyes ám a tótság származása etnikai és antropológiai szemponból. Amit például ma a turistáknak mutogatnak, mint jellegzetesen szlovák cuccot, az viszont mind vlach eredetű, ebben sincs semmi szláv eredet. A vlachok ugye félnomád román pásztornépek voltak. De ha mind összeadjuk ezeket a népecskéket, akkor sem voltak túl sokan. Az hogy ma ennyire szlávok lettek, és ennyire sokan, az nem természetes fejlődés eredménye.
Mindenesetre a tótságnak nem voltak városaik, sőt tulajdonképpen a városiasodás szász-német hagyaték. Nem a német szorította ki onnan a tótot, hanem idővel épp fordítva.
"Ha megvakarnánk a szlovák lakosság eredetét kiderülne az, hogy még csak szláv sem volt."
Mindenesetre az a biztos, hogy a ma szlováknak nevezett nép, egy nagyon kevert etnikumú társaság. Kialakulása nagyjából a huszita- és a török idők találkozására tehető, amely időszakok számunkra sajnos nem voltak kedvezőek.
Ugyanis az egykori magyar Felvidékre beözönlő husziták és a hozzájuk csapódott prédaéhes martalóctömegek közel negyven évig tartó vérengző, fosztogató rémuralma következtében nem csak mérhetetlen anyagi kár keletkezett, de ekkor veszítette el a Felvidék az akkori magyar és német többségű lakosságát is. Egy Mátyás formátumú uralkodónak kellett jönnie, hogy megszabadítsa az országrészt ettől az ördögi, rablóbandák uralta sorscsapástól. Az anarchikus állapotok megszűntek ugyan, de a Felvidék népessége megváltozott a szláv nyelvű népcsoportok javára.
Ezt a tendenciát nemcsak a Habsburgok által támogatott katolikus egyház erősítette, de a török elől menekülő délszláv népesség is, amely elsősorban az egykori Szlavónia-Tótország lakosságának (tótok) a felvidéki területekre történő beáramlását jelentette. Nem véletlen, hogy ezektől az időktől kezdve hívják a magyarok a felvidéki szláv lakosságot tótnak, hiszen az ide menekült délszláv népesség itt is úgyanúgy használta a saját nevét, mint eredeti hazájában, Szlavón-Tótországban, ami természetes is volt.
Ezt bizonyítja a mai szlovákok "szlovenszko" kifejezése is, ami szintén a déli, szlavóniai-tótországi szlávoktól származik, ugyanis ők az országukra a saját nyelvükön a "szlovinszka" szót használták. Egyértelmű tehát, hogy a "szlovenszko" kifejezés ennek a "szlovinszka" szónak a felvidéki tót változata.
Összefoglalva tehát, a felvidéki tótság kialakulása a 15.szd. végi és a 16.szd. eleji időszakra tehető, nemzeti azonosságtudatuk kialakulása pedig – elsősorban cseh izgatásra – a 18 szd. végére...
"A tót elnevezés eredetileg germánt jelent."
Én úgy tudom, hogy a tót név a teuton szóból származik. A teuton szó eredete annyiban nem tisztázott, hogy egyesek szerint egy kelta-, mások szerint egy korai germán törzs neve volt. A kutatások szerint ez a törzs a mai Dánia (Jütland) területén élt és onnan vándorolt a kimberekkel (szintén egy germán törzs) délfele. Így érték el a későbbi Szlavónia területét is, ahol egy részük megtelepedett, majd Cirill és Method térítései nyomán elszlávosodott. A magyarok erre a népcsoportra használták először a tót (teuton) kifejezést és szállásterületeikre a Tótország, Szlavón-Tótország megnevezéseket...
"A Magyar Királyságban nem területileg - nemzetiségileg - azaz függőlegesen, hanem vízszintesen, azaz gazdaságilag voltak a határok. Tehát a tót drótos, meg az oláh pakulár azonos szinten volt kezelve a rác sajkással, meg a magyar zsellérrel. És - mivel ez szervesen alakult ki - igazából nem jelentett problémát. - egymásközt. A tót, vagy horvát, vagy székely nemes ugyanazt a jogot élvezte. Na, ezért - is - álságos ez a mai hiszti. S az elkendőzésekkel, meg a félretanításokkal ezt csak erősítik."
Pontosan így van! Nem voltak a szlovákok nezetiségi alapon elnyomva, egyforma sorsa volt egy magyar vagy egy szlovák zsellérnek! Nem nagyon tudok arról, hogy a szlovákok bármikor is fegyveresen fellázadtak volna a magyar "elnyomás" ellen! Viszont mi ezer évig védtük őket, megőrizhették nyelvüket, a magyarság vérét hullatta mindenkiért külső támadás esetén, aki ebben az országban élt. "Hálából" néhány évtized alatt felére fogyott a magyarság, végig hazudják a múltat, mindent átírnak, átkeresztelnek, letagadnak.
Elég saját tapasztalatom van a szlovákokról, mert a hetvenes évek közepétől nagyon sokat dolgoztam kiküldetésben az akkori Csehszlovákiában több, mint egy évtizeden keresztül. Mivel hivatalosan mentem ki, köztük éltem, alkalmam volt megismerni őket. Nem általánosítanék, de rengeteg negatív élményem volt! Nyitrán a Priorban a magyar eladók nem mertek magyarul megszólalni, ahogy a vendéglátó helyeken is ritkán akadt olyan, aki felvállalta magyarságát, mert meg voltak félemlitve! Találkoztam a cseh-lengyel határ közelében, Ústí nad Orliciben olyan magyar családdal, akit a háboru után elhurcoltak otthonából, néhány órát adva nekik összepakolni, aztán elvitték cseh területre, és ott egy gazdánál szinte rabszolgaként kellett dolgozniuk éveken keresztül! Tele vannak gyülölettel irántunk, haragszanak ránk, és félnek, rettegnek, mert tudják, hogy Trianonban igazságtalan döntés született, rettegnek, hogy mikor kell visszaadni az elrabolt magyar területeket!
Szerintem mégsem úgy néztek ki mint a Kaszás. Az a leiras, amit adsz nem konkrét népcsoportra jellemző, hanem a vándorokra. Egyébként meg szlávok nem nagyon vándoroltak német városkákba, éppen ellenkezőleg a németek szorították ki őket az NDK területéről és terjeszkedtek egyre keletebbre.
Persze vannak jellegzetességek, de alapvetően a szlávok és a germánok is nordikus tipusúak. Tapló arc, kék szem, szőke haj szálfa termet. Tiszta árják. Mondjuk azt leszámítva, hogy valójában az árják nem így néztek ki, mert azok a turániak:-) Szóval Hiteler mégiscsak tipikus árja volt?
Leginkább ennek az elméletnek az a hátulütője, hogy a németeknél ez a kifejezés így nem ismert, csak Magyarországon használatos.
na azért eléggé fetünő jelenség lehetett egy tipikus sombrero jellegű kalappal, köpennyel, vándorbottal, esetleg batyuval a német városkába érkező tót, antropológiai jellegzetességtől függetlenül is, ...amelyek mellesleg szintén voltak
Nem kötelező a rosszat eltanulni, ez nem minket, hanem őket mínősíti. Rajtuk múlik, hogy miért nem mondjuk a zsidó emancipációs törvényből okultak.
Na meg azt sem kellene elfelejteni, hogy már eltelt száz év. Kéne haladni a korral.
Ráadásul nincs okunk semmi szégyenkezésre, ha a magyar viszonyokat összehasonlítjuk a korabeli állapotokkal. Az európai kisebbségek örültek volna, ha ennyi anyanyelvi lehetőségük lett volna. Még az angoloknál és a franciáknál is gyakorlatilag be voltak tiltva a nemzetiségek nyelvei.
Erről volt szó korábban valamelyik topikban. Valaki elmésen megjegyezte, hogy ezek az ide települő németek biztos válogatott antropológusok voltak, hogy az általuk egyébként ismert, és tőlük nem is annyira különböző szláv fizimiskára csak Magyarországon ezt a kifejezést használják.
Szerintem nem elvetendő, hogy a németek önelnevezésével van kapcsolatban.. Akár a halott jelentést is bele lehetne szőni. A feltételezett indoeurópai alapnyelvi szó, a teut jelentése nép, emberek. Tehát halandók.
Érdekesebb, hogy hogyan kerülhetett át a Magyarország fennhatósága alatt álló szlávokra az elnevezés. A Hun Birodalom ágyútöltelék-népe a germánság volt, aztán ezt a nemigen hálás szerepet a szlávok vették át az avarok révén, és lettek Hungária-Bulgária alattvalói. Régen nem az etnikum számított, hanem a társadalmi szerep. A népek változhattak, de a név maradt. Úgy, mint például a vlachok esetében, a turáni pásztornép neve alatt hol románok értendőek, hol éppen a szlovákok ősei.
Végeredményben a magyarban szolga, vagyis dolgozó, cseléd, munkás jelentése lehetett. És akkor jön a kisördög a következő kérdés alakjában, hogy a magyarban van-e ilyen gyök?
Van, méghozzá a tesz ige. Szóval lehet, hogy a tót, mégiscsak független a deutschtól és annyit jelenthet, hogy tevő.
Viszont minden mindennel összefügg.
A dead-tot szónak a finnugorban is megvan a párja. A finnben a tähti maradványt, a lappban a dakte csontot jelent, a magyarban meg a tetem tartozik ide. Aki meg halott, az nem csinál semmit. Az élő még tesz, de a halott már csak tett. A tesz-tett töve pedig egy nosztratikus ősszó, így germánban is meg van, például do, tun.
Tudod, ha valakinek nincs baja, az a legnagyobb baj, mert minden szarért képes nyafogni. Ha lenne igazi baja, akkor azért az egyért nyafogna.
A Magyar Királyságban nem területileg - nemzetiségileg - azaz függőlegesen, hanem vízszintesen, azaz gazdaságilag voltak a határok. Tehát a tót drótos, meg az oláh pakulár azonos szinten volt kezelve a rác sajkással, meg a magyar zsellérrel. És - mivel ez szervesen alakult ki - igazából nem jelentett problémát. - egymásközt. A tót, vagy horvát, vagy székely nemes ugyanazt a jogot élvezte. Na, ezért - is - álságos ez a mai hiszti. S az elkendőzésekkel, meg a félretanításokkal ezt csak erősítik. Kár a világért, mert belefullad a hazugságokba. Illene megnézni Hieronymus Bosch képeit.
