Keresés

Részletes keresés

ho-ho-ho* Creative Commons License 8 órája 0 0 16100

Pihenteto jo ejt kivanok es szep napot holnapra! :-)

 

Dsida Jenő: A gyöngék imája

 

Jó Uram, aki egyként letekintesz

bogárra, hegyre, völgyre,

virágra, főre, szétmáló göröngyre, -

Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz

csak nagyon-nagyon gyönge.

 

Mert pókháló és köd a szív,

selyemszőttes az álom,

pehelykönnyű és szinte-szinte semmi

s én erőtlen kezem

még azt sem tudja Hozzádig emelni.

 

De azért vágyaim ne dobáld a sárba,

ami az Óceánnak

legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!

Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz

csak gyönge, nagyon gyönge.

 

Dsida költészetének olasz rajongója

 

 

 

 

 

Előzmény: bajkálifóka (16095)
ho-ho-ho* Creative Commons License 8 órája 0 0 16099

Dsida Jenő

Templomablak

                       

                            Szent-Iványi Sándornak

 

Kik csak az uccán

járnak-kelnek

szépséget rajta

nem igen lelnek,

kiváncsi szemmel

rá nem tapadnak:

csak egy karika,

szürke karika,

ólomkarika,

vén templomablak.

 

Rácsa rozsdás,

kerete málló,

emitt moh lepi,

amott pókháló, -

sütheti napfény,

sötét örökre,

mint világtalan,

bús világtalan,

agg világtalan

húnyt szeme-gödre.

 

De ki belép

a tág, iromba,

boltozatos,

hűvös templomba

s belülről pillant

ablakára,

megdöbbenten áll,

megkövülten áll,

elbűvölten áll: -

Nézz a csodára! -

 

Színek zengése!

Fények zúgása!

Mártir mosolya!

Szűz vallomása!

Kék, ami békül,

piros, mi lázad!

Magasba ragad,

a mennybe ragad

lángtünemény

és tűzkáprázat!

 

Ó, titkok titka:

a földön ittlent

belülről nézzen

mindenki mindent,

szemet és szívet

és harcot és békét! -

Áldja meg az Úr,

áldja meg az Úr

a belülről látók

fényességét!

 

ho-ho-ho* Creative Commons License 8 órája 0 0 16098

Széchenyi István

 

Foglalatja minden jónak

 

 Isten, te foglalatja minden jónak,

 magasztosnak, tökéletesnek, befejezettnek,

 töltsd meg szívemet és lelkemet

 a te szellemeddel.

 Erősíts meg engem mennyei hatalmaddal,

 hogy földi gyarlóságaimon erőt véve,

 elmémet hozzád felemelhessem!

 

 Tisztísd meg érzékeimet

 minden hozzám tapadó földi salaktól

 s világosságoddal töltsd be

 emberi természetemet,

 hogy ez a te műved hozzád méltó lehessen.

 

 Öntsd bizalmat lelkembe s ne engedd meg,

 hogy a te végzéseidet bírálgassam,

 vagy éppen kételkedhessem

 a te mindenhatóságodban,

 mindentudásodban

 és véghetetlen irgalmasságodban.

 Add végre a te legjobb áldásodat

 minden hozzátartozóimra s barátaimra,

 hogy egykoron mindnyájan együtt

 dicsőíthessünk és magasztaljunk téged mindörökké

ho-ho-ho* Creative Commons License 8 órája 0 0 16097

Ez az osszeallitas is nagyon szep, koszonom - hogy Te milyen verseket talalsz! :-)

 

 

"A legnagyobb dolgok mindig egyszerűek és egyetlen szóval ki lehet fejezni őket.

Szabadság. Igazság. Becsület. Kötelesség. Irgalom. Remény."

 

Winston Churchill

Előzmény: bajkálifóka (16091)
ho-ho-ho* Creative Commons License 9 órája 0 0 16096

Kellemes estet kivanok kedves Arti! :-)

 

 

Saint Petersburg

Photographer: Stanislav Zaburdaev

Előzmény: bajkálifóka (16094)
bajkálifóka Creative Commons License 12 órája 0 0 16095

ez nagyon szép,de csak félig hallgattam meg, majd elalvás elott folytatom :))

Előzmény: ho-ho-ho* (16090)
bajkálifóka Creative Commons License 12 órája 0 0 16094

"Vajon képesek vagyunk-e egymás valódi megértésére? Érzékelheti-e az ember úgy a másik lényét, természetét, ahogyan az saját magát gondolja? "szerintem biztosan NEM !

 

 

 

Fjodor Ivanovics Tyutcsev:

Száll a nap, jön az éjszaka

 

Száll a nap, jön az éjszaka.

Nyújtja a hegyi árnyakat.

Hamvad a felhők parazsa...

Jön az éjszaka, száll a nap.

 

Mit a bukó nap énnekem,

mit, hogy hideg s zord a homály,

csak te, bűvös kísértetem,

csak te soha tova ne szállj! 

 

Suhogj köröttem, égi szárny,

csöndesítsd nyugtalan szívem,

s áldott gyolcs lesz a szürke árny

lenyűgözött, bús lelkemen.

 

Ki vagy? Honnan jössz? Föld vagy éj

lakosa vagy? Égi követ?

Tündér tán...De tűz, szenvedély,

amilyen asszony csak lehet!  

 

Fordította: Szabó Lőrinc

 

                                      

 

Előzmény: ho-ho-ho* (16089)
bajkálifóka Creative Commons License 13 órája 0 0 16093

nem egy lajtos olvasmány,minden szóra figyelni kell, ido igényes a teljes megértése (számomra) -tobbszor kellett elolvasnom...

Előzmény: ho-ho-ho* (16088)
bajkálifóka Creative Commons License 13 órája 0 0 16092

na igen-nevelési kulombségek-(szépre, izlésre, igényességre, tartásra, )

Előzmény: ho-ho-ho* (16087)
bajkálifóka Creative Commons License 13 órája 0 0 16091

Szép napot, kellemes hétvégét kivánok Kedves Ho-ho-ho Neked, és Mindenkinek aki ide látogat.

 

 

Vajda János: Washington

 

Háború van Amerika földjén.
Két hires nép: angol s francia
A népeket koncokul tekintők,
Szokás szerint marakodnak rajta.

 

Megesküszik Amerika népe,
Hogy szabad lesz, bármi legyen ára.
Megválasztják Washingtont vezérül,
S szót fogad honának jó polgára.

 

Áll a harc, s az együgyű szerencse
A zsarnok-erőre mosolyog.
Nemes harag s szégyen futja végig
Az ifjú vitéz tábornokot.

 

Be akar rohanni a halálba,
De föltartja néhány jó barátja,
S szót fogad - mert népe úgy akarja -
Amerika legnemesb polgára.

 

És mig a tél sötét fátyolával
Elaltatta ellenségeit,
Ő szent buzgalommal készitette
Győzelemre elszánt hőseit.

 

És mire a szép tavasz megtermé
A koszorút győztes homlokára,
Amerika szabad volt! - Legyőzte
Zsarnokait legnagyobb polgára.

 

S elnökéül a szabad hazának
Megválasztják polgártársai.
Kétszer elfogadta; harmadízben
Nem találták őt barátjai.

 

"A hazának gazdálkodni is kell
S fölépítni, mit ledúlt csatája."
S szántott-vetett, épitett békében
Amerika legnagyobb polgára.

 

- Ezerhétszáz kilencven kilencben,
Bevégzendő a nagy századot,
"Fáradt vagyok" - gondolá magában -
"Itt a perc meghalni", és nyugodt

 

Elégülten saját két kezével
Elsötétült szemeit lezárta,
S meghalt, rá se gondolván, hogy ő volt
Amerika legnagyobb polgára

 

 

George Washington (1732. február 22. – 1799. december 14.)[Az Amerikai Egyesült Államok első elnöke (1789–1797), a függetlenségi háború (1775–1783) főparancsnoka és győztes hadvezére

 

George Washington

 

 

 

a függetlenségi háború (1775–1783)

 

Felülről, az óramutató járásával megegyező irányban: a függetlenségi háború (1775–1783) Bunker Hill i,csata,Montgomery halála Quebecnél,a cowpensi csata,a St.Vincent -foki csata

 

 az Amerikai Egyesült Államokban a „Nemzet Atyjának” hívják. Az ország fővárosa, Washington, róla kapta a nevét.Gazdag földtulajdonosok gyermekeként született Virginia államban. Brit ősöktől származó szülei ültetvénytulajdonosok voltak, akik rabszolgákat tartottak.(Virginia az Amerikai Egyesült Államok egyik alapító tagállama. Az USA délkeleti részén helyezkedik el, a történelmi Délen. Nevét I. Erzsébet angol királynőről, a „Szűz Királynőről” (the Virgin Queen) kapta.

 

College of William and Mary egyetemen végzett vámtisztviselőként

 

Huszonegy évesen őrnagyként kezdte katonai pályafutását Virginia állami milíciában.[1754-ben kitört a francia-indián háború, amiben egy kisebb kontingenst vezetett..1759-ben feleségül vette Martha Dandridge Custis özvegyet, aki előző házasságában két gyermeket szült.

1760-ra, 28 évesen már ezredesi rangra emelkedett.1774-re Virginia állam legtehetősebb emberei közt tartották számon. Az első kontinentális kongresszuson ő volt Virginia delegáltja. A fegyveres konfliktus ekkor még nem bontakozott ki, de tisztán lehetett látni, hogy ez nem elkerülhető. A második kontinentális kongresszuson a gyarmatoknak főparancsnokra volt szükségük és Washingtont választották a kontinentális hadsereg élére. 1775. július 3-án (amikor a háború már tartott) hivatalosan is főparancsnok lett, John Adams javaslatára(késobbi amerikai elnok)

 

George Washington főparancsnok

 

John Adams (az egyesult államok 2. elnoke)

 

 

 

 Washington Bostonból kiűzte a briteket, majd Ticonderogánál elfoglalta a brit nehézágyúk nagy részét.A brit ellentámadás Washington vereségéhez vezetett Brandywine-nál.Az amerikai függetlenségi háborúban 1777 karácsonyán a Delaware-on való átkelés után a patrióták 1000 lojalista foglyot ejtettek a trentoni csatában.A harc a britek visszavonulásával végződött.

 

Emanuel Leutze: George Washington átkel a Delaware folyón (1851)

 

1781 szeptemberében a  yorktowni csata az amerikai függetlenségi háború legfontosabb és leghíresebb csatája, annak ellenére, hogy európai mértékkel a csata méretére is és veszteségeire nézve is nem volt több egy kisebb csetepaténál. A szárazföldről és vízről is körülzárt angol erők megadták magukat a francia-amerikai szövetséges csapatoknak. Ezzel a háború is eldőlt a kontinensen, aminek a következménye lett az amerikai függetlenségi nyilatkozat

 

yorktowni csata

 

Cornwallis tábornok megadja magát a francia-amerikai erőknek

 

 

1789-ben az elektori kollégium egyértelműen őt választotta az Egyesült Államok első elnökének

 

1791 ben a kongresszus új adót vetett ki az égetett szeszekre, ami aztán tüntetéshez vezetett, és eredményeként kitört az ún. whiskey-felkelés, ami 1794-ben érte el a csúcspontját. Az 1792-es haderőtörvény alapján gyalogos sereget állítottak fel a lázadást leverésére, de fegyveres harcra végül nem került sor, a felkelők meghátráltak. A kormány megmutatta, hogy képes élni hatalmával. Washington az egyetlen olyan amerikai elnök, aki személyesen vezette csapatait elnökségének idején (az amerikai elnök ma is a hadsereg főparancsnoka).

 

 Washingtont a második elnöki időszakában jobban foglalkoztatta a külpolitika, főleg a britekkel törekedett békés kapcsolatra. Emiatt Washington és Hamilton – ellentétben Thomas Jeffersonnal – nem támogatta a francia forradalmat, ellenezte, hogy az Államok fegyveresen beavatkozzon a forradalmárok oldalán.Washington semlegességre törekedett. John Jay-t Londonba küldte, hogy a két ország szétválásáról tárgyaljon. Az eredmény a Jay-egyezmény, ami az 1812-es brit–amerikai háborúig volt érvényben. Az egyezmény katonai és kereskedelmi kérdésekre adott választ.

 

(A francia forradalom ):Eugène Delacroix: A Szabadság vezeti a népet

című festménye az 1789-es forradalom szimbóluma, s valamennyi francia felkelésé

 

 

1812-es brit–amerikai háború a Brit Birodalom és az Amerikai Egyesült Államok között zajlott. június 18-án amerikai hadüzenettel kezdődött James Madison amerikai elnök amerikai kongresszushoz június 1-jén intézett felhívását követően és 1815 elején ért véget. (Angol nyelvterületen a konfliktus neve egyszerűen csak „1812-es háború”

 

Brit-amerikai háború (1812) 

A genfi békeszerzodés aláirása (1814)

 

 

1797-ben a második elnöki mandátuma is lejárt, azonban egy harmadik időszakot nem vállalt fel.1797 márciusában visszatért virginiai földjére, ahol felépítette az Államok akkori legnagyobb desztilláló üzemét. Ez 1798-ban 7500 dollár bevételt hozott.

 

1799. december 13-án benáthásodott. Torka begyulladt, amiért nehezen lélegzett. Magánorvosa, James Craik kőrisbogárporral kezelte, de eredménytelenül. Ezután két másik orvossal egyetértésben többször is eret vágott a betegen – négy alkalommal összesen mintegy 2,5 litert. Washington elvérzett, és tüdőgyulladást kapott. A nagy vérveszteség hatására december 14-én elhunyt.

 

Georg Washigton szobra –Budapest-Városliget

 

 

A Washigton-emlékmu-Washingtonban

 

 

ho-ho-ho* Creative Commons License 20 órája 0 0 16090
ho-ho-ho* Creative Commons License 20 órája 0 0 16089

 

Fjodor Tyutcsev: Silentium

 

Ne szólj, rejtőzz el és tagadd

Az álmod s minden vágyadat -

Ha lelked mélye megtelik,

Halkan ragyogjon mindegyik,

Mint csillagok, ha jő az éj, -

Gyönyörködj bennük - s ne beszélj.

 

A szív hogy tárja fel magát?

Mások hogy értsék meg szavát?

Hogy értenék meg, hogy ki vagy?

Ha zúg a hangos gondolat...

A forráshoz lábbal ne érj, -

Igyál belőle - s ne beszélj.

 

Tanulj meg élni egymagad -

Ezernyi bűvös gondolat

Cseng benned, ám a nagyvilág

Ha ontja fényét és zaját,

Számukra mindez csak veszély, -

Figyelj dalukra - s ne beszélj!

 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

Vajon képesek vagyunk-e egymás valódi megértésére? Érzékelheti-e az ember úgy a másik lényét, természetét, ahogyan az saját magát gondolja? Átadhatóak-e a gondolatok csorbulás nélkül? Tyutcsev nemmel válaszol ezekre a kérdésekre: a nemek okozta fájdalomról és a költő számára elfogadható megoldásról szól a Silentium című vers. Megtanulni hallgatni, elrejteni a vágyakat, a gondolatokat, elmeríteni azokat a tiszta, zajtól mentes némaságban. Hazudik a kész gondolat, már csak azért is, mert a nyelv által kénytelen artikulálódni.

 

Az orosz romantika e filozófikus gondolatokkal átszőtt remekművét 1830-ban olvashatta először a nagyközönség. A számos magyar fordítás (Szabó Lőrinc, Szilágyi Erzsébet) közül Galgóczy Árpádé áll most itt.

 

Pokorni Anna Aliz

 

 

 

 

ho-ho-ho* Creative Commons License 21 órája 0 0 16088

Lukács György: A regény elmélete

(részlet)

 

I. A NAGYEPIKA FORMÁI AZ EGÉSZ KULTÚRA ZÁRTSÁGÁVAL

VAGY PROBLEMATIKÁJÁVAL ÖSSZEFÜGGÉSBEN

 

1. ZÁRT KULTÚRÁK

 

Boldog kor, melynek a csillagos ég a járható és bejárni való utak térképe, melynek útjait a csillagok fénye világítja meg. Minden új a számára és mégis régtől fogva ismerős; kaland és mégis birtoklás. A világ tágas és mégis otthonos, mert a lélekben lobogó tűz egylényegű a csillagokkal; élesen elválik egymástól a világ és az én, a fény meg a tűz, és mégsem válnak soha egymástól örökre idegenekké; mert a tűz lelke minden fénynek, és fénybe öltözik minden tűz. Így a lélek minden tette értelmes és kerek e kettősségben: teljes az értelemben és teljes az érzékeknek; kerek, mert cselekvés közben önmagában nyugszik a lélek; kerek, mert tevékenysége különválik tőle, s önmagává válva megleli saját középpontját, és zárt kört húz maga köré. „A filozófia tulajdonképpen honvágy”, mondja Novalis, „az a vágy, hogy mindenütt otthon legyünk”. Ezért a filozófia akár életformaként, akár a költészet formameghatározó és tartalomadó elemeként mindig az Odakint és az Odabent meghasadásának a tünete, az én és a világ lényegi különbözőségének, a lélek és a tett meg nem felelésének a jele. Ezért nincs a boldog koroknak filozófiájuk, vagy, ami ugyanazt jelenti, e korok minden embere filozófus, valamennyi filozófia utópikus céljának birtokosa. Mert mi más az igazi filozófia feladata, ha nem amaz ősképszerű térkép felrajzolása; mi más a transzcendentális hely problémája, ha nem annak meghatározása, hogy a legmélyebb bensőben támadó minden rezdülés hozzá van rendelve egy számára ismeretlen, de öröktől fogva kiméretett, őt megváltó szimbolikába burkoló formához? Ilyen korokban a szenvedély az ész által kijelölt út, mely kiteljesült önmagunkhoz vezet, és az őrületből egy máskülönben némaságra ítélt transzcendens hatalom talányos, de megfejthető jelei szólnak. Ilyenkor nincs még bensőség, hiszen Odakint sem létezik: semmi, ami a lélek számára Más. Amikor kalandra indul a lélek, és megállja a próbát, ismeretlenek neki a keresés igazi kínjai és a meglelés igazi veszélyei: önmagát sose kockáztatja; nem tudja még, hogy elveszítheti, és sose gondol arra, hogy keresnie kell önmagát. Az eposz világkorszaka ez. Nem a lét szenvedésmentessége vagy biztosítottsága öltöztet itt derűs-szigorú körvonalakba embereket és tetteket (a világ folyásának értelmetlensége és gyászos volta nem gyarapodott az idők kezdete óta, legfeljebb a vigaszénekek hangja zeng tisztábban vagy tompábban), hanem az, hogy a tettek megfelelnek a lélek belső követelményeinek: nagyság, kibontakozottság és teljesség tekintetében. Amikor a lélek még nem ismer önmagában szakadékot, mely zuhanásra csábíthatná vagy úttalan magasokba űzhetné, amikor a világot kormányzó s a sors ismeretlen és igazságtalan adományait osztó istenség érthetetlenül bár, de ismerősként közel áll az emberekhez, mint kisgyermekhez az apa, ilyenkor minden tett a lélekre szabott öltözék csupán. Lét és sors, kaland és beteljesülés, élet és lényeg ilyenkor még azonos fogalmak. Mert az a kérdés, amelynek alkotó válaszaként az eposz megszületik, így szól: hogyan válhat az élet lényegivé? És az, ami Homéroszban – mert szigorúan véve csak az ő művei eposzok – olyan megközelíthetetlen és elérhetetlen, abból ered, hogy ő már akkor rálelt a feleletre, mielőtt a szellem, történelmi útján haladva, a kérdést feltette volna.

 

Ha úgy tetszik, itt bepillanthatunk a görögség titkába: számunkra elképzelhetetlen teljességébe és áthidalhatatlan idegenségébe is: a görög csak válaszokat ismer, kérdéseket nem; csupán megoldásokat (ha mégoly talányosakat is), de sohase rejtélyt; csak formákat, káoszt soha. A formák alkotó körét még a paradoxonon innen húzza meg, és mindaz, ami a paradoxon aktualizálódása óta szükségképp sekélyességhez vezetett, őt teljességhez segíti. A görögökről szólva mindig összekevernek történetfilozófiát és esztétikát, pszichológiát és metafizikát, formáikhoz korszakunkkal való kapcsolatokat költenek. Széplelkek egy megálmodott nyugalom sajátos, gyorsan elsuhanó, mindig megfoghatatlan legszebb pillanatait keresik ezek mögött a hallgatag, mindörökre elnémult maszkok mögött, és elfelejtik, hogy e pillanatok értéke épp a tünékenység, s hogy ami elől a görögökhöz menekülnének, nem egyéb, mint saját mélységük és nagyságuk. Mélyenszántóbb szellemek, akik kiömlő vérüket szeretnék bíborszín acéllá szilárdítani s páncéllá kovácsolni, hogy sebeiket örökre elrejthessék, hősiességük gesztusát pedig az eljövendő, valódi hősiesség paradigmájává tegyék, mely új hősiességet hivatott ébreszteni, saját megformálásuk törékenységét a görög harmóniával vetik egybe, saját szenvedésüket, e formák forrását pedig megálmodott kínokkal, amelyek lecsillapításához a görög tisztaságra volt szükség. Vagyis – a formatökélyt önkényes szolipszizmussal a belső sebzettség funkciójának fogva fel – a görög alkotásokból valamiféle kín hangját hallanák ki, melynek intenzitása éppoly mértékben múlja felül az övékét, mint alkotásaikat a görög művészet. Itt azonban a szellem transzcendentális topográfiájának olyan teljes átalakulásáról van szó, mely lényegét és következményeit illetően leírható, metafizikai jelentőségét tekintve értelmezhető és megérthető ugyan, ám örökre lehetetlen marad valamiféle, mégoly finoman beleérző vagy akár csak megértő pszichológiát is találni számára. Mert minden pszichológiai megértés feltételezi már a transzcendentális helyek bizonyos adott állapotát, és csupán azok körén belül működik. Ahelyett, hogy a görögséget ily módon próbálnánk megérteni, végső soron öntudatlanul azt kérdeznénk: hogyan teremthetnénk ilyen formákat? vagy: hogyan viselkednénk e formák birtokában? – termékenyebb volna, ha a görög szellem tőlünk lényegét tekintve idegen transzcendentális topográfiájára kérdeznénk rá, amely ezeket a formákat lehetségessé, sőt szükségszerűvé tette.

[…]

ho-ho-ho* Creative Commons License 21 órája 0 0 16087

Esterházy Péter: Harmonia caelestis

(részlet)

 

 

Titokzatost érzékeltünk a szegénységhez való viszonyunkban, valami nem rendeset. Gyakorlatilag, így láttuk, szegények voltunk, szegényes a ruházatunk (sokáig úgy tudtuk, a gyerekruhák eleve használtak, új ruha nincsen is), nem jártunk nyaralni, kopottak a szőnyegek, ritkán van hús, csirke szinte sose – de mi erre sose gondoltunk! Rosszul kezdtem tehát: nem láttuk mi ezt a szegénységet, részint eltakartatott előlünk, anyánk eltakarta, részint meg megvolt mindenünk, ami nyilván azt jelentette, hogy ami megvolt, azt véltük mindennek. Apánk nem gondolt rá, mi nem vettük észre, az egyensúlyt anyánk tartotta fönn: nem szerette volna veszni hagyni a szegénységgel járó erkölcsi micsodát. Ha már robotol, mint a barom, legalább sajnálják. Vagy még ennél is kevesebbet kívánt: ha már robotol, mint a barom, legalább. Ha már.

 

Mégis voltak jelek, amelyek arra utaltak, hogy ez a gyakorlati szegénység homályos alapra épül. Hát már maga a főzés! Mert jó, hogy szegényes, de hogyan szegényes! Ne kerteljünk, anyánk az előételek rabja volt. Még a kitelepítésben is. Az előételügyet osztálytársaink előtt egyszerűen letagadtuk. Minek reménytelen magyarázkodásokba bonyolódni. Kapros túróval töltött paprika, paradicsom, vagy csak egy főtt hagyma majonézzel, májkonzerv tejföllel, kakukkfűvel följavítva, egy kis valami. Forma. Anyánk mindenből tudott valamit csinálni, illetve nem valamit, hanem szépet. Az élet minden területén harcot folytatott a csúfsággal, a formátlannal. Kecsketejből, búzadarából kemény tejbegrízt, amit kisimított, megsütött, karikákat vágott belőle, s azt feltornyozta, a karikák közé meg lekvárt tett. Ez volt a Bábel tornya. Ekkor összevissza beszélhettünk, részint nyilvánvaló ökörségeket, részint halandzsanyelven (nyilvánvaló bölcsességeket). Kacsa sans orange. Ki kér még a szanzoranzsból? (A deklasszált humor.) Szóval előétel és dolce. Dolcse.

 

– Egy kis dolcse? Pur la bon buss.

 

Mindig elhangzott ez a kettős mondat, mintha döntenünk kéne.

De már a paradicsomlevet nem tudtuk letagadni, borssal, szerecsendióval, gyömbérrel, ha volt, narancshéj reszelékkel. Mi nagyon szerettük. A barátaink fintorogva otthagyták.

 

– Micsoda úri pofátok van?!

 

Itt mintha lett volna valami úri gőg bennünk, büszkék voltunk az ízlelőbimbóinkra.

 

Noha időnként mi is anyánk szemére vetettük, hogy túl úriasan főz. Nehéz volna megmondani, mit értettünk ezen. Talán hogy a krumplileves nálunk nem olyan jó zsíros, és nem úsznak benne nagy hagymadarabok, mint „idegenben”, hanem sápadt, tejfölös. Franciás, állította anyánk. Hagymalevest is kaptunk. A húsokhoz, ezt se láttuk sehol másutt, kis édes kontraízt, például sült gyümölcsöket, vagy a legendás „szósz pikant”-ot, mindközönséges mustár mindközönséges lekvárral.

 

És hát a legsúlyosabb: az ezüst evőeszközök. Hogy mi mindig, nemcsak vasárnap vagy ünnepen, ezüsttel ettünk.

 

– Mért?

– Mert nincs más – vigyorgott apánk, anyánk meg a fejét csóválta. Benne is maradt a kezünkben az ezüst súlya. Vendégségben, napköziben mintegy át kellett állnia a kezünknek az alumíniumra.

– Mi van, nem tudtok rendesen enni?! – mert a túl könnyű kéz kapkod, kilötyböl, ledisznóz. Hallgattunk. De aztán lebuktunk. A strandon. Az még ezüsteszcájg nélkül is lebukás lett volna.

 

Szinte az egész nyarat a házunkkal szemben lévő strandon töltöttük, reggel ki, zárórakor be. Lehetett volna a büfében enni, de az drága, lehetett volna, ahogy uzsonnát az iskolába, kenyeret magunkkal vinni, vajas paprikást, olykor meg is történt, mindegyik külön szalvétába csomagolva, de délben meleget kell enni. Ha lehetett, mi tizenkét órakor ettünk, ezt hoztuk a kitelepítésből, faluról; harangszó, ebéd, évszázadokon át. Vagyis tizenkettőkor abbahagytuk, amit épp csináltunk, focit, úszást, csajozást, és mentünk a kerítéshez, ahol anyánk már várt az ételhordóval, mert enni kell, és enni rendesen kell, meg kell adni a módját, az egyik rekeszben tehát nem étel volt, hanem szalvéta meg a házban föllelhető egyetlen eszcájg, ama ősi. Ültünk testvérek egymás mellett, ezüstkés, ezüstvilla – ami a félmeztelen testek közt még abszurdabbul vette ki magát –, jöjj el Jézus, légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk. Körben a barátaink finoman fitymálva figyelték a kapros zöldbabsalátát(!).

Ezek az ebédek nem segítették összeforrásunkat a dolgozó nép tömegeivel.

ho-ho-ho* Creative Commons License 21 órája 0 0 16086

PilinszkyJános: Itt és most

 

  A gyepet nézem, talán a gyepet.

Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,

vagy egyszerűen az, hogy létezel

mozdítja meg itt és most a világot.

 

ho-ho-ho* Creative Commons License 21 órája 0 0 16085

Szep napot, hetveget Mindenkinek - jo reggelt kedves Arti! :-)

 

ho-ho-ho* Creative Commons License 1 napja 0 0 16084

Koszonom szepen, nagyon-nagyon kedves vagy :-)) Tihanybol hoztam egy zacskonyi magot / valami meg bele van keverve/...de itt a hazaknal is rengeteg van a kertekben / a mi hazunk elott is van magasra nott/ ...gyakorlatilag barmerre megyek mindenhol erezheto a levendula illat :-))

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Előzmény: bajkálifóka (16082)
bajkálifóka Creative Commons License 1 napja 0 0 16083

(azok csak magok, pici lehullott virágokkal)

Előzmény: bajkálifóka (16082)
bajkálifóka Creative Commons License 1 napja 0 0 16082

szivesen adnék Neked egy-egy zacskócskával (azok csak magok,és nagyon iillatosak)

Előzmény: ho-ho-ho* (16081)
ho-ho-ho* Creative Commons License 1 napja 0 0 16081

Koszonom szepen - nagyon szeretem a levendula illatot :-)))

Előzmény: bajkálifóka (16080)
bajkálifóka Creative Commons License 1 napja 0 0 16080

Jó éjszakát Neked is Kedves, :)))

 

ezt pedig a mi munkánk gyumolcse-fogadd szeretettel.

 

 

 

a zenék nagyon jó választások-mindkettot szeretem.Koszonom

 

 

Előzmény: ho-ho-ho* (16079)
ho-ho-ho* Creative Commons License 1 napja 0 0 16079

Jo ejszakat, jo pihenest kivanok kedves Arti! :-)

 

***

 

 

''Az öröm leghívebb szószólója: a csend. Alig volnék boldog, ha volna rá szavam.''

 

- William Shakespeare -

 

 

 

Antonio Vivaldi - Summer - The Four Seasons

 

ho-ho-ho* Creative Commons License 1 napja 0 0 16078

BARTALIS JÁNOS

VERS: FÁJÓ SZÉPSÉG

 

Rovom naponta -

nekikezdve és megállva,

rovom a kusza sorokat,

 

suttogom az éjbe,

hogy megszülessék a Vers,

az egyetlen, a nagy.

 

de látom -

csak álom, vágy, akarat marad,

megfoghatatlan,

eloszló tündérzene.

 

Keresem a mezők csendjében,

keresem a gyárak zajában,

a Kedves szemében.

 

Megpeng egy hang a lelkemben,

s aztán elszáll messze,

ki tudja: hová?

 

Ki tudja: merre?

Mint gyermekláncfű

ezernyi légi gömbje,

ha kegyetlenül rátör a szél.

 

Ó, Vers! örök nagy Csoda!

Fájó szépség a lelkemben.

Akiért meghalok naponta,

elvérzek véres tüskén.

 

Kereslek, futok utánad.

Feltűnsz, megcsillansz.

,,Már megvagy!" - kiáltom.

Nyújtom a kezem ujjongva.

De csak a halvány párát

öleli karom.

 

...Sárból és égi fényből szőtt alak: Vers!

Vajon nem foglak meg?

Nem érlek be soha?

 

Bartalis János

(Apáca, 1893. július 29. – Kolozsvár, 1976. december 18.)

erdélyi magyar költő.

ho-ho-ho* Creative Commons License 1 napja 0 0 16077

 

Kiss Judit Ágnes - A költő éjszaka

 

Mikor feküdni készült, a világ fejreállt,

Megéledt mind, miből csak egy verssort is kreált.

Az ablakon a függöny, a hibásan szövött,

Zöld-barna táncot lejtett a kinn s a benn között.

 

Az ócska bőrkabát, mi már hártyásra kopott,

Levedlett, mint a kígyó, és újabb bőrt hozott.

A konyhaszekrény szélén a kék stelázsicsík

Kanárisárga lett, s most madárhangon visít.

 

A kávézfőző roncsa, mit más már elhajít,

Lelkesen feketévé kotyogta titkait.

Pipája megtömődött, de nem égett sokat,

Füstkarikákból fonta a furcsa álmokat.

 

S míg odabenn a költő édesen aludt,

Fölkeltek a versek, és megírták maguk.

ho-ho-ho* Creative Commons License 1 napja 0 0 16076

Szia kedves Arti - szep estet kivanok! :-)

 

Nem a mennyiseg, hanem a minoseg szamit - de olyan sok szep dolog kerul fel, hogy gyorsan szaporodnak a hozzaszolasok :-))

 

Ezt a szomoru tortenetet nagyjabol ismerem/ ismertem - volt idoszak, amikor Erzsébet királyné eleterol olvastam konyveket...-szep osszeallitas, koszonom...nem csodalom, hogy "belefaradtal", hiszen ez eleg aprolekos munka igy osszeszerkeszteni :-))

 

 

***

 

Für Elise ~ James Last / Beethoven 

Előzmény: bajkálifóka (16074)
bajkálifóka Creative Commons License 1 napja 0 0 16075

 

A vers  Habsburg–Lotaringiai Rudolf Ferenc Károly József trónörökösrol szól (Laxenburg, 1858. augusztus 21. – Mayerling, 1889. január 30.) osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg I. Ferenc József és Erzsébet királyné fia, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse,

 

Rudolf trónorokos

 

 

Vallással,neveltetésével,politikával itt most nem fogok foglalkozni, osszpontosítani a vers címébol kifolyólag ,haláláról és megelozo magánéletérol próbálok egy kis osszefoglalót szerkeszteni.

Szexuális felvilágosításra tizenhárom éves korában került sor. A feladat a természettudományokat oktató tanárára, Josef Kristre hárult, aki egy salzburgi haltenyésztéssel foglalkozó telepen magyarázta el Rudolfnak a mesterséges haltenyésztést, majd ebből levezetve a szaporodást és különböző keresztezések kérdéseit, amit "a császári fenség feszült figyelemmel követett".

Valószínűleg első szeretője a Burgtheater egy nála jó 10 évvel idősebb színésznője, Johanna Buska volt. A nő később, 1880-ban ment feleségül a hetvenéves Török Miklóshoz és a rákövetkező évben fia született, Alexander, akit a bécsi pletyka Rudolf gyermekének tartott

 

Szeretői sorát bővítette Helene Vetsera báróné (Helene von Vetsera báróné, született Helene Baltazzi (Marseille, 1847 – Bécs, 1925), görög-olasz származású osztrák úriasszony

 

Helene Baltazzi

 

Házassága:A számításba joheto feleségjeloltek kozul József foherceg leányával kotendo házasság tervét Albert foherceeg vetette el, arra hivatkozva, hogy a lány az anyja caládjának genealógiája hiányos.

Viktória,német trónörökösné egyik lányával kötendő házasságot a felekezeti különbségek hiúsították meg

 

 Viktória királyi hercegnő

 

 

Viktória, Németország császárnéja és Poroszország királynéja lett

 

1880. márciusában Rudolf Brüsszelbe utazott és megkérte II. Lipót belga király lányának, Stefániának kezét. Olyan pletyka is szárnyra kapott, hogy Rudolf még ez idő alatt sem fogott vissza kicsapongó életmódjából és Brüsszelbe is magával vitte akkori szeretőjét, a badeni színház fiatal zsidó színésznőjét, erről későbbi anyósa is értesült, de az eljegyzést nem bontották fel

 

Stefánia belga királyi hercegnő (Laeken, Brüsszel mellett, 1864. május 21. – Pannonhalma, 1945. augusztus 23.), a Szász–Coburg–Gothai-házból származó belga királyi hercegnő, osztrák–magyar koronahercegné, Rudolf koronahercegnek, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörökösének felesége, özvegye. Később Lónyay Elemér magyar gróf (később herceg) felesége (Stephanie Fürstin von Lónyay). 

 

Stefánia belga királyi hercegnő

 

 

Rudolf 1881. május 10-én Bécsben, az ágoston rendiek templomában vette feleségül az akkor 17 éves lányt.A fiatal pár egy ideig Prágában élt. Kettejük temperamentuma teljesen eltérő volt. Rudolf kiemelkedően intelligens, liberális szabadgondolkodó, mindenfajta konvenciótól mentes, impulzív és túlérzékeny lélek volt, Stefánia komoly, formákhoz mereven ragaszkodó, kevésbé intelligens, színtelenebb személyiség volt.

 

Stephanie és Rudolf-az ifjú pár

 

 

 1883-ban leányuk született, Erzsébet Mária főhercegnő,

 

Habsburg-Lotaringiai Erzsébet Mária fohercegno.

 

 

 

1886 elején Rudolf megbetegedett. A hivatalos orvosi vélemény reumát és hashártyagyulladást állapított meg. Gyógykezelés céljából Lokrum szigeti kastélyába utazott, ahol feleségének is továbbadta a kórt. Rudolf betegsége azonban feltehetően gonorrhoea volt, ami Stefániánál meddőséget okozott, így a várva várt fiúgyermekének születése elmaradt.Rudolf nőügyei megszaporodtak, különféle prostituáltakkal (többek között Mizzi Kasparral, aki élete utolsó két évében volt a főherceg nagy szerelme) is rendszeres kapcsolatai voltak

 

Mizzi Kaspar

 

 

romlandó egészségi állapota végett  Rudolfot folyamatos megfigyelés alatt tartották, de nem csak a hivatásos spiclik, hanem  Mizzi Kaspar is tett jelentéseket Florian Meissner rendőrnyomozónak. Wolf(spicli) Mizzi Kasparon keresztül is fontos információkhoz jutott, melyeket szintén továbbított. Többek között azt is, hogy 1888 nyarától Rudolfot foglalkoztatta a közös öngyilkosság gondolata (Kasparral), melynek szerinte a legalkalmasabb hely a mödlingi Husarentempelben lett volna. Mizzi Kaspar nem vette félvállról az ajánlatot és személyesen is megjelent a rendőrségen és a trónörökös öngyilkossági tervét jegyzőkönyve diktálta.

 

Akivel végul is ongyilkosságot kovetett el, az :

Vetsera Mária Alexandrina bárónő ( 1871. március 19. – Mayerling, 1889. január 30.)

 

  

 

 Maria (Mary) von Vetsera bárókisasszony 1888. április 12-én, a bécsi Práterben, a freudenaui lóversenypályán találkozott először Rudolf koronaherceggel.Mary – mint abban az időben a legtöbb ifjú leány – szerelmes rajongással tekintett a koronahercegre, aki az azt megelőző években viszonyt folytatott Mary édesanyjával, Helenével is, aki több mint 10 évvel volt idősebb Rudolfnál.

 

1888 őszén már viszonyuk volt. Találkáikat Marie von Larisch grófnő (1856–1940), Erzsébet császárné és királyné legidősebb fivérének, Lajos Vilmos bajor hercegnek leánya, Erzsébet unokahúga, Rudolf trónörökös unokatestvére szervezte, aki diszkréten biztosítani tudta Mary Vetsera bejutását a Hofburgba, Rudolf lakosztályába

 

 Mary von Vetsera baronesz (jobbra) utolsó fényképe. A képen látható ruhában temették el. Baloldalt Marie von Larisch grófnő

 

 

 

1889 januárjában a trónörökös házasságon kívüli viszonya Maryvel nagyon szenvedélyessé vált, és már elég sokan tudtak is róla.A túlérzékeny lelkű, egzaltált Rudolf erre az időre már régen eldöntötte, hogy véget vet életének, de ehhez egy társat keresett magának, aki elkísérné őt a halálba.1889. január 28-án Rudolf főherceg arra kérte Larisch grófnőt, hogy hozza el a Hofburgba Mary von Vetserát, azzal az ürüggyel, hogy még egyszer utoljára látni szeretné őt-

 

Mary Vetsera bárónőt Bratfisch kocsis előbb Breitenfurtba vitte, itt várták be Rudolfot, aki beszállt a hintóba, és együtt hajtattak a mayerlingi vadászkastélyba. Másnap reggel mindkettőjüket holtan találták. Mind a mai napig tisztázatlan, hogy Maryt Rudolf trónörökös lőtte-e agyon azon az éjszakán, vagy mindkettőjüket valaki más gyilkolta-e meg. Az eset részleteit az uralkodó család eltitkolta, rendőri vizsgálat nem folyt. Nincsenek döntő bizonyítékok, de nagyon valószínű, hogy Rudolf előbb Maryt lőtte agyon, azután maga is öngyilkos lett.

 

A vadászkastély Mayerlingben

 

 Mary Vetsera bárónő halálát szigorúan elkülönítették Rudolf trónörökös halálhírétől. Még annak puszta tényét is, hogy ő is ott lett volna Rudolffal együtt a mayerlingi kastélyban a trónörökös halálának éjszakáján, el kellett titkolni. Csupán a trónörökös halálának ténye került nyilvánosságra, a bárónőről hivatalosan sehol nem eshetett szó. A leány holttestét azonnal, a legnagyobb titokban eltávolították Rudolf mellől, kicsempészték a mayerlingi kastélyból, és titokban a közeli heiligenkreuzi cisztercita apátságba vitték, ott az öngyilkosok kriptájába helyezték. Temetéséről még családját is kizárták, csupán nagybátyja, Alexander Baltazzi és gyámja, Stockau gróf vehettek részt (Mary édesanyja már nem). Rajtuk kívül csak kolostorbéli szerzetesek, és Bécs rendőrfőnöke volt jelen, embereivel.A császári család a majd' 18 éves Mary Vetserát tartotta bűnösnek a 31 éves, évek óta kicsapongó életet élő, prostituáltakat látogató trónörökös elcsábításában, és őt okolták Rudolf halála miatt is.

 

Heiligenkreuz, Mary von Vetsera sírja

 

 

Mary von Vetsera sirfelirata

 

 

Mary Vetsera személye ismét a közfigyelem középpontjába került, amikor 1992 decemberében újsághírek jelentek meg egy sírgyalázásról, amely a heiligenkreuzi temetőben történt. Hivatalos vizsgálatot rendeltek el, ennek keretében felnyitották a Mary Vetsera kriptáját, azt üresen találták, a holttest eltűnt.

A nyomozás megtalálta a tettest, Helmut Flatzelsteinert, egy (akkor) 52 éves linzi vállalkozót, aki saját vallomásában önmagát a Mayerling-mítosz megszállott kutatójának írta le

 

 

(hát ebbe rendesen belefáradtam-nem és nem akarta a gép felrakni a képeket (: ) 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

bajkálifóka Creative Commons License 1 napja 0 0 16074

Szia Kedves Ho-ho-ho, én is sok ujdonsággal találkozom a tallózások során,remekul lehet igy "tanulni"

 

Ma 2 részben ( vers,tájékoztató) teszem fel a dolgokat,mert egyben nagyon hosszu lenne, de rovidíteni nem lehet mert értelmetlenné válna-

(na meg a 16 000-et is szaporítani kell-ugye Kedves Ho-ho-ho így igaz ? :))))

 

Tiszteletem Minden erre járónak is.

 

 

Vajda János: A meyerlingi halott

            I

Egy királyfi, szép, jó, kedves,
Eszményképe ifjuságnak,
Aminőt olykor szerelmes
Szűzek álmaikban látnak...

 

Ép, erős testben, lélekben.
Leventék virága, éke.
Sok nagy ország, nép egyetlen
Reménysége, büszkesége.

 

Ami drága e világon,
Mit kivánhat epedő szem,
Ami sok másnak csak álom:
Bírja mind valóban, bőven.

 

Szép fiatal felesége
Szende, mint husvéti bárány.
Egy kis lány repes feléje,
Angyal, templomok oltárán.

 

Gazdagsága mérhetetlen.
Fellegvára, palotája
Édeni kert közepében
Annyi, hogy se szere száma.

 

Ott az arany, ékszer, gyöngysor,
A sok gyémánt szemfényvesztőn
Úgy hever, mint jó terméskor
A vadalma, tilos erdőn.

 

Ott a koronák csoportja,
Bűvös fényt lövellve szerte.
Ha tizenkét feje volna,
Jutna egy-egy mindegyikre.

 

Látva ezt, fájón, merengőn
Hajh mi sokan elgondolják:
Van bizony, van itt e földön -
Nem mese a tündérország.

 

S ennyi kincsnek, földi jónak,
Dicsőségnek öröklője,
- Ó, csodája szörnyü sorsnak! -
Halva fekszik ím, megölve

Halva fekszik a királyfi;

Öngolyója fúrja testét.
Népek vándorolnak látni,
Hogy valóban elhihessék.

 

Ó, csak jertek is, csak jertek,

Nézzétek meg e koporsót,
Dús, szegény, aggastyán, gyermek,
Világbölcsek és tudósok;

 

Megtanulni, megkönnyezni,

Hogy mi hát e földi élet?!
Van-e sír, hol dics, fény, ennyi
Összeomlott, semmivé lett?

 

S jertek ide sorba mind ti,

A haláltól kik irtóztok,
És aztán nevessétek ki
E kimerült vén birkózót,

 

Aki itten eljátszotta
Legmerészebb mutatványát;
Kinek eztán a kunyhókba

Hanyatlását csak kacagják...

 

Nézzetek e hamvvederre
És ha jön a végső óra,
Jusson e kép eszetekbe
S haljatok meg mosolyogva...

            II

Egy nagy név, utána pontnak
Egy golyó, és ezzel vége.
Ennyi áll majd írva rólad
A történetek könyvébe.

 

De azért nem léssz feledve.
Csak dohos sírbolt a könyvtár.
Múmiát rejt pergamenje.
Szebb, dicsőbb sor, ami rád vár.

 

Hogy kifosztva egy félszázad,
Hadd sirassa a történet
Veszteségét a világnak -
De te örvendj a cserének.

 

Szárnyain tündérregének
Neved a földet bejárja.
Rólad zúg majd a szeleknek
Méla bánatos hárfája.

 

Költők énekelnek rólad
Versenyezve váltig, dalban,
S akit emleget dalnok-lant,
Az igazi halhatatlan.

 

Boltozatos titkos erdő
Halkan csörrenő patakja
Zengedez majd rejtelmedről
Szaggatott hangon, zokogva.

 

Arató lányok, legények
Hazamenve éjszakára,
Adogatják át regényed
Unokáról unokákra,

 

Mialatt a nyári égen
Hallgatózó csillagoknak
Reszketeg szelíd fényében;
Nagy, nehéz könnyek ragyognak.

 

Várak omlanak, bedőlnek
Koronás fejek kriptái;
A rege még szól felőled:
"Egyszer volt egy szép királyfi,

 

Kinek ágyát rózsakelyhek
S líliomokból vetették;
Kinek oly korán meg kellett
Halni, mert nagyon szerették"...

 

Előzmény: ho-ho-ho* (16073)
ho-ho-ho* Creative Commons License 2 napja 0 0 16073

Koszonom szepen :-)

 

Sokat tanultam ma is :-)

Előzmény: bajkálifóka (16072)
bajkálifóka Creative Commons License 2 napja 0 0 16072

 Jó éjszakát Neked is Kedves Ho-ho-ho :)

 

 

Egyed Emese: Mint holdfényt a fák 

 

Fellegpaláston, csillaghálón át

súgjon neked a csönd jó éjszakát,

öleljen puha testű nyugalom

álomba: és mint friss havon,

selymes ábrándok lassú dombjain

vezessenek altató szavaim,

ringassanak keringő vérárammal,

csitítsanak dobogó ritmusokkal.

 

Hagyd, hogy az éjjel, mint jóízű sóhaj

messze sodorjon minden érthető

és érthetetlen sebtől, félelemtől.

Hagyd, hogy emeljen ködkarjaival,

terjedjen benned hullámaival,

 

s akkor fellegen, csillaghálón át

engem is érzel. Mint holdfényt a fák.

 

 

 

 

 

 

Előzmény: ho-ho-ho* (16069)
bajkálifóka Creative Commons License 2 napja 0 0 16071

Sapphó

Arignóta

 

Sardes felől

gondolata gyakran száll erre hozzánk.

Mikor még együtt éltünk, téged mindig

istennőnek mondott s leginkább

örült az énekednek Arignóta.

Most meg Lydia asszonyai között

tündöklik, mint mikor leszállt már

a Nap, s a Hold, a rózsaujjú,

minden csillagnál szebben ragyogja be

fényével a sötét, sós tengert

és a virághozó mezőket.

Szép harmat ömlik, és virulnak

a rózsák, gyönge tubolyák és

mézizü lótuszok illatoznak.

Sokat jár-kél és nyugta nincsen,

Atthisra gondol, kedves lelkét

vágy tölti el, és nehezebb a sorsa...

 

Fordította: Trencsényi-Waldapfel Imre

 

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!