Keresés

Részletes keresés

~Victory~ Creative Commons License 23 órája 0 0 16977

 

   Mondd ki amit erzel...

 

 

 

~Victory~ Creative Commons License 25 órája 0 0 16976

~Victory~ Creative Commons License 27 órája 0 0 16975

 

~Victory~ Creative Commons License 27 órája 0 0 16974

 

Az Empaták

 

 

 

 

~Victory~ Creative Commons License 27 órája 0 0 16973

ezt erdekesen megszerkesztette a zindex :-)

Előzmény: ~Victory~ (16972)
~Victory~ Creative Commons License 27 órája 0 0 16972

 

 

A nehézségekről

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

~Victory~ Creative Commons License 27 órája 0 0 16971

A városom 3

 

 

Fákkal körülölelve vagy fák gyűrűjében (ez a neve a városnak magyarra fordítva)

 

Mit írhat egy ember egy városról, ami kis aranyos, szép, nyugodt, békés. De hisz minden városnak ez lenne a dolga. Persze azért hibák itt is vannak, pl hogy 2000 km-re van attól a helytől, ahol most lenni szeretnék. Természetesen lelkemben jól vagyok, de ...

 

Az alábbi írást három részletben írtam meg. Most egybefűzőm.

 

Életem harmadik állomása ez a kis kedves város a maga nyugalmával, álmosságával, tökéletes helynek bizonyul egy embernek, aki írni szeret. Itt nem kell kapkodni a fejünket az eseményektől, hanem sokkal inkább a békére lehet koncentrálni. Sokat segít ebben a körös körül levő erdő. Mondhatjuk erre, tényleg, hogy a béke szigete.

A házam jó helyen van a városban és hátul folyóra néz, ami 3 perc sétára van egy kis park mentén.

 

Tavaly nyáron, miután kibékültem magammal minden szempontból azt az elhatározást tettem, hogy hosszú távon kint maradok Angliában, annak ellenére, hogy az akkori bank kölcsönöm épp lejárta előtt volt, ami tulajdonképpeni fő okát adta a kintlétemnek, s annak ellenére is, hogy a szavazás erdménye érezhető volt.

 

Aztán a decemberi események megváltoztattak jó sok mindent és most, azt látom, hogy a város, ami nekem pont megfelelő méretű és sok mindenben jóval többet nyújtott nekem, búcsúzni készül életemből. Ez a városka pár éven át a békés nyugalmat és biztonságot adta hálóhelyül. Biztonsági hálót jelentett. Ami nagyon fontos, az otthonlét szempontjából. A környező erdők lényeges lélegzet alapot adtak, s adnak. Élhetőbbé teszik számomra. Mert a természetre kiemelten nagy szükségem van. Tisztulni, felfrissülni. Amikor sok nekem valami, akkor a város szélén megállok az autóval és addig gyaloglok az erdőben befelé, amíg jól esik (jól leesik, hogy mi is a baj), amíg jó (lesz) belül is.

 

Sok emberrel találkoztam itt, akik egész életüket ebben a városban töltik, töltötték el. Nem tudom, hogy itt tudnék-e 40 évig lakni. A nyugalom nagyon fontos nekem, s ez itt megvan. Ám mivel átmenő város, amin sokan átmennek a környező úton át, így az örök béke az utak miatt nem leledzik itt.

 

Meglátjuk meddig maradok itt, s megmarad-e hátsó bázisnak vagy netán 5 év múlva elfelejtem. Bár ezeket az erdőket nem lehet elfelejteni. Most (még) fontos picit. Hogy megéljem a végső hajrát itt Angliában. A változás kérlelhetetlenül ott van az egészben benne, s ezt érzem én is. Meglátjuk.

 

A fő utca nyugalmát, a folyó part finomságát, a vendéglátó hattyúkkal, akik mindig odajönnek köszönni, az erdők szépségét, a nyugodtan legelésző vagy épp az úton elkopogó lovakat hiányolni fogom, de tudom meglelem másutt is. Mert belül megvan a nyugalom.

 

 

irta : Gy Gabor

foto: Gy Gabor

 

/ megjegyzes: a varos neve - Ringwood, az erdo: New Forest, U.K. /

 

 

 

 

~Victory~ Creative Commons License 1 napja 0 0 16970

Előzmény: ~Victory~ (16969)
~Victory~ Creative Commons License 1 napja 0 0 16969

 

~Victory~ Creative Commons License 1 napja 0 0 16968

T. Ágoston László:

Aranyka

 

Augusztus elején Horányban nyaraltunk. Gyönyörű vidék a Szentendrei-sziget déli csücske. A Duna-part tele vízbehajló fűzfákkal, amelyek olyan sejtelmesen susognak a legkisebb szélrezdülésre is, mintha évszázados nagy titkokat akarnának elmesélni az alattuk ülőknek. És azok a levegőbe kapaszkodó, hatalmas gyökerek... Olyanok, akár a zsákmányát szorongató polip. Pedig semmi vérengző ösztön nem szorult beléjük, csak azt a kis életet adó földet szeretnék megtartani, amit a nagy sodrású ár unos - untalan kimos közülük. Amelyik végképp alulmaradt a reménytelen küzdelemben, a gyökerét égnek emelve, az oldalára fordulva várja sorsa beteljesedését.

 

Laci fiam nemrég ünnepelte a hatodik születésnapját. Karcsi öcsémtől kapott egy horgászbotot. Azért is választottuk ezt a helyet, hogy kipróbáljuk az új horgászfelszerelést, és megkísértsük a szerencsénket.

 

 ‒ Hát nem is tudom... ‒ ingatta a fejét a gondnok, amikor megkérdeztük, hol érdemes bedobnunk a horgot. ‒ Akkora a hőség, hogy ilyenkor mind a meder alján pipál. No meg ez a rengeteg fürdőző, motorcsónak, hajó, vízisíző... nyáron itt nem nagyon lehet horgászni.

 

Azért estefelé csak lementünk a partra. A langyos vizű kis parti öbölben ezüstösen csillogtak az apró keszegek. Valaki egy kis szelet kenyeret dobott a vízbe, azt csipegették. Úgy táncoltak, ugrándoztak körülötte, mint a tündérek tavaszi éjszakán az erdei tisztáson.

 

‒ Itt, apu! Itt horgásszunk! ‒ türelmetlenkedett a fiam. ‒ Itt biztosan fogunk valamit.

 

‒ Ahogy gondolod ‒ mondtam.

 

Végtére is ő a horgász, én csak kibicnek jöttem. Fölszúrtuk a horogra a vajas kenyérből gyúrt galacsint, s amilyen messzire csak tudtam, bedobtam a horgot. Nagy dobás volt, legalább ötméteres... Aztán a kezébe adtam a bot végét, hadd érezze, hogy húz a hal. Megbabonázva, félig lehunyt szemmel nézte, szinte bűvölte a naplemente aranyhídjában bukdácsoló úszót. De az csak állt, ágaskodott ki a vízből, mintha belegyökerezett volna. Olykor megbillent egy kicsit, aztán újra fölegyenesedett. Eluntam a várakozást.

 

‒ Gyere, próbáljuk meg másutt! Nincs itt hal...

 

‒ Dehogy nincs! ‒ ellenkezett ő. ‒ Nem látod? Most is ott van. ‒ Ezzel akkorát rántott a zsinóron, hogy a hátunk mögött, a kavicsos fövenyen landolt a horog. ‒ Nézd meg! Lezabálta róla a csalit. Azt hiszem, valami piszok nagy csuka volt. Éreztem...

 

Új galacsint gyúrtunk, aztán bedobtuk a horgot újra, meg újra. Laci fiam egyre jobban nekitüzesedett. Már látta is a nagy csukát. Szidta, mint a bokrot, valósággal bosszút esküdött ellene, mert nem akart a horgára akadni. És egyszer csak megtörtént a csoda. Az úszó alámerült, a zsinór megfeszült, hal ficánkolt a horgon.

 

‒ Megfogtam! Én fogtam meg! ‒ ujjongott és táncolt örömében, miközben segítettem neki leakasztani a horogról a nagy halat, és besegítettem a vödörbe.

No igen... Tény, hogy hal volt, és az is tény, hogy ő fogta. Élete első nagy hala. Igazán nem akarom felnagyítani a fiam érdemeit, de az a hal a fejétől a farkáig volt legalább... legalább tizenöt centi. No jó, legyen tizennégy, de tovább nem alkuszom! Vörösszárnyú keszeg. Hibátlan alakú, gyönyörű, virgonc kis jószág.

 

‒ Aranyhal ‒ állapította meg a fiam. ‒ Mint a mesében...

 

‒ Nem, Lacikám, ez keszeg. Vöröszsárnyú keszeg ‒ oktatgattam. ‒ Az aranyhalnak az egész teste piros.

 

‒ Hmm... ‒ gondolkodott el a gyerek. ‒ Akkor is aranyos. Tudod mit? Aranyka lesz a neve. Csinálok neki egy hatalmas akváriumot, abban fog lakni. Sohase sütjük meg, bármilyen nagyra nő is. Megszelídítem, és esténként együtt fürdünk majd a kádban. Aztán ha gyerekei lesznek, azok is ott laknak majd az akváriumban. Tudod milyen szép lesz együtt az a sok hal?

 

‒ Tudom ‒ mondtam, és szedelőzködni kezdtünk, mert egyszerre ránk zuhant az este, és a szúnyogok halk zümmögéssel jelezték, hogy fölfalnak bennünket, ha sürgősen el nem hagyjuk a vízpartot.

 

A fiam boldogan cipelte a nehéz vödröt, s mindenkinek elújságolta, hogy ő fogta ki a Dunából Aranykát, ezt a gyönyörű, nagy halat, amelyik mától fogva az ő barátja. Hazaérve kicseréltük a vizet a vödörben, s megetettük Aranykát kenyérmorzsával, kukoricával, sőt még legyet is fogtunk neki, hogy változatos legyen az étrendje.

 

Az éjszaka közepén arra ébredtünk, hogy valaki, vagy valami motoz a szobában. Fölkapcsoltam a villanyt. Laci fiam ott guggolt a vödör mellett, és Aranykát bámulta.

 

‒ Pszt! Alszik ‒ mondta. ‒ Azt hiszem, ki kellene cserélni a vizét, nehogy fölmelegedjen.

 

Reggel első utunk a vödörhöz vezetett. Megdöbbenten láttuk, hogy Aranyka az oldalára dőlve fekszik az alján, és alig piheg. Gyorsan kicseréltük a vizét. Úszott benne egyet, még a tetejére is följött, aztán újra eldőlt, és leereszkedett az aljára.

 

‒ Gyorsan vigyük el orvoshoz! ‒ követelte a gyerek.

 

‒ Nem orvos kell ennek, fiam ‒ mondtam. ‒ A Duna, meg a keszeg barátai hiányoznak neki. Azt hiszem, el kellene engednünk.

 

‒ Soha! ‒ villant haragosan a szeme. ‒ Aranyka az enyém. Én fogtam, az én barátom. Engedd vissza a te barátodat!

 

‒ Rendben van, fiam. Aranyka a te barátod, te vigyázol az életére.

 

Kétségbeesetten simogatta, többször kicserélte a vizét, etetgette, úsztatni próbálta, mindhiába. Végül lehajtott fejjel elém állt.

 

‒ Te, apu! Meghal az Aranyka, ha nem engedjük vissza?

 

‒ Igen, azt hiszem...

 

‒ Megtennéd, hogy hozod a vödröt? Tudod, annyira sajnálom...

 

A vízparton letettem a vödröt és félreálltam. Vártam, mi történik. Laci fiam nagyot sóhajtott, s láttam, könnybe lábadt a szeme, amint a tenyerére fektette a kis keszeget.

 

‒ Eredj, Aranyka, és gyógyulj meg a nagy vízben! ‒ mondta. ‒ De el ne felejtsd, hogy a barátod vagyok! ‒ Ezzel óvatosan letette a sekély vízbe. Aranyka egy ideig mozdulatlanul feküdt az oldalán, aztán perdült egyet, körbeúszta a kis öblöt, örömében még bucskázott is egyet, aztán eltűnt az ezüstösen szikrázó habokban.

 

Lacika arcán két könnycsepp gördült végig. Integetett neki, aztán egy mély sóhajtással hozzám fordult.

 

‒ Apu! Ugye nem felejti el az Aranyka, hogy a barátja vagyok?

 

‒ Nem, kisfiam. Ezt soha sem fogja elfelejteni.

 

 

 

T. Ágoston László író oldala

Előzmény: ~Victory~ (16967)
~Victory~ Creative Commons License 1 napja 0 0 16967

 

 

  

 foto: 

     Hunyadfalvi László

Előzmény: ~Victory~ (16966)
~Victory~ Creative Commons License 1 napja 0 0 16966

 

 

 

   foto: 

     Hunyadfalvi László

~Victory~ Creative Commons License 1 napja 0 0 16965

 

 

~Victory~ Creative Commons License 1 napja 0 0 16964

       

      JOPORTAL 

~Victory~ Creative Commons License 1 napja 0 0 16963

 

"Megvilágosodása utáni első prédikációjában Buddha a Négy Nemes Igazságot tanította. Ezek az igazságok jelentik filozófiája alapját, a tan központi tételét, amelyet minden buddhizmusra áttérőnek el kell fogadnia.

 

1. A létezés szenvedés

 

A dukkha (szanszkrit:duhkha) valósága az első igazság. A dukkhát általában szenvedésnek fordítják, de sokféle szenvedés létezik, a kényelmetlenségtől a bánatig.

A dukkha lehet testi fájdalom, betegség, gyász, kétségbeesés vagy pszichés fájdalom. Ugyancsak törést okoz a boldogságban az anitja, vagyis a mulandóság, mint például a szeretet vége.

 

“A születés is szenvedés, az öregség is szenvedés, a betegség is szenvedés, a halál is szenvedés, kötve lenni ahhoz, akit nem szeretünk, az is szenvedés, elveszíteni azt, akit szeretünk, az is szenvedés, ha a kívánság nem teljesül, az is szenvedés.”

 

– prédikálta Buddha az iszipatanai Őzek ligetében.

 

2. A szenvedés oka a ragaszkodás

 

Minden szenvedést az erős vágy és mohóság okoz. A szenvedést jelölő szanszkrit szó, a trisna (páli:tanhá) jelentése “szomj”, de általában “vágynak” vagy “kötődésnek” fordítják.

Létezik kötődés az érzéki örömökhöz, erős késztetés a birtoklásra, mohó vágy a gazdagság, befolyás, hatalom vagy hírnév személyes megszerzésére. Van, aki az örök ifjúságot és halhatatlanságot szomjazza; mások az élet befejezését óhajtják.

 

Mindezek a vágyakozások eltorzítják a gondolkodást és az észlelést, eltakarják az elme elől a valóságot, és hazugságot, rablást, elfajzást, mások elnyomását, gyűlöletet, sőt gyilkosságot eredményezhetnek.

 

Ezek a cselekedetek másoknak szenvedést okoznak, de magának az erős vágynak a megtapasztalása is szenvedés.

 

A kielégítetlen erős vágyakozás fájdalmas, de a kielégülés vagy a kielégült vágyakozás feletti öröm rendszerint rövid életű, és helyébe veszteségérzet, egyfajta szenvedés lép, amely a vágy újraébredését okozza.

 

Tanításaiban Buddha azt tanácsolta, az ember ne törekedjen az érzékek megelégítésére, és ne hagyja a szenvedélyeket elhatalmasodni.

 

 Kötődés

 

Vágyakozás csokoládéra, cigarettára, alkoholra vagy nyugtatókra; a szerzésvágy; az emberekhez való ragaszkodás; a leggazdagabbnak, a legmenőbb autó birtokosának; a legdivatosabbnak lenni akarása – ezek a dolgok végül szenvedést okoznak. Buddha tanításaiban mindenütt felbukkan a középút, azaz a természetes óhajtásból és szükségletekből nem fakad szenvedés.

 

Az új barátságok létesítésére, télikabát vásárlására vagy a családdal, barátokkal való időtöltésre irányuló vágy nem tartozik a mohó vágyak közé. Sosem akarni egyedül lenni, vásárolni kifulladásig, öncélúan a hatalomra törni és esztelenül féltékenynek lenni – ezek azok, amire Buddha azt mondta: “A vágy tüzében égni […] a káprázat tüzében.”

 

Az égő vágytól hajtott viselkedés szenvedés, mivel elfojtja az együttérzést, megrontja az elmét, és sohasem vezethet kielégüléshez. A hirdetésekkel és reklámkampányokkal felkorbácsolt trisnának (vágynak) magnetikus hatása van az emberekre.

 

3. A szenvedés megszüntethető

 

Buddha tanításaiban benne van a remény üzenete:az, hogy a szenvedés megszüntethető. Ha végső soron a kötődés, az önző vágyak és sóvárgások okoznak minden szenvedést, akkor ebből az következik, hogy a velük való leszámolás megszünteti a szenvedést.

 

Ehhez azonban vissza kell térni azok gyökereihez, és fel kell számolni az ember tudatlanságát önmagával, a dolgok mikéntjével és a Négy Nemes Igazsággal kapcsolatosan.

A nemtudást disznó jelképezi, amely üldözi a kakast (a kötődés jelképét) és a kígyót (az irtózás jelképét), ezzel tartva mozgásban az Életkereket.

 

Buddha azt tanította, hogy az a tanítvány, aki a dolgokat a maguk valójában szemléli, közömbössé válik irányukban. A tanítvány ha “mindezektől elfordult (közömbössé válik), eléri a vágytalanságot. A vágytalanság révén megszabadul.”

 

 

4. A szenvedés megszüntetéséhez vezető út

 

A szenvedés megszüntetésének útja, amint azt Gautana Sziddhárta sramana-évei alatt megtanulta, a féktelen önkényeztetés és a szélsőséges önmegtagadás közti középút.

Ez a Nemes Nyolcrétű Ösvény útja – erről még lesz szó – amely a keresőt elvezeti a nirvánához. Buddha a megvilágosodáshoz vezető e nyolc lépcsőfokot az iszipatanai Őzek ligetében elmondott első prédikációjában tanította."

 

 

 

 

~Victory~ Creative Commons License 1 napja 0 0 16962

 

„Keresd az egyszerűséget!” Ezt az egyszerűséget a dolgok gyökerében, magjában kell keresni, és ez a mag a szívben rejlik, ez a szív rózsája. Benne rejlik a megszabadulás ereje! A szív rózsája elvezetheti a kereső embert az egységig. Már nem része eme világ sokféleségének, hanem az örökkévalóságé, és ezért tulajdonsága lett az egyszerűség, mert összeköttetésben áll Istennel, aki maga az egység. A rózsa egyszerűség. Létünk szellemi központjában egy nyugvó erő rejlik, amely bizonyos feltételek mellett szabaddá válhat. Ez az erő - melynél a szív kundalinijáról beszélünk -, elsősorban új belátást ébreszt, új látási képességet: a szívvel való gondolkodást és felismerést! A dolgok belülről jövő megkülönböztetéséről és felismeréséről van szó, a középről, a magból kiindulva. Akinek gondolkodása és felismerése ilyen „fordított” módon működik, az egyszerűen lát, mert a világ és az emberiség sokszínűségét Isten egységének ötletébe és tervébe ágyazódva látja. És ott érzi az élet lüktetését, ahol a valódi élet keletkezik, ahol az új emberiség- és világtörténelmet írják, és végbe megy az, ami lényeges. Akkor közel áll Istenhez, aki őbenne van.

 

Pentagram magazin 2005/1 - egyszerű élet

 

 

~Victory~ Creative Commons License 1 napja 0 0 16961

 

"Ha földobsz egy teniszlabdát a levegőbe, tudod, hogy le fog esni. Jó eséllyel a szomszéd virágágyásába esik, vagy a benzinkút tetejére, ahonnan csak létrával lehet leszedni, de garantáltan földet ér valamikor.

 

A szándék pont olyan, mint a teniszlabda. Ahogy feldobtad, vissza is esik. Ahogy Newton is leszögezte híres harmadik törvényében, a kölcsönhatás során minden erőre pontosan ugyanakkora, de ellentétes irányú erő a válasz. Azt, amit kiadsz magadból, amiért áhítozol, ugyanakkora mértékben fogod visszakapni.

 

Ha félelmet sugárzol, akkor félelmetes dolgokat kapsz cserébe. Ha hazudsz, hazugságot kapsz. Ha kritizálsz, téged is kritizálni fognak. De ha szeretetet küldesz, akkor szeretetet kapsz vissza bőséggel. Ha áldást küldesz, te is áldásban részesülsz.

 

Ha tudni szeretnéd, hogy valóban miért imádkozol nap mint nap, akkor csak nézz körül az életedben. Tetten érheted legbelső gondolataidat, titkos vágyaidat, felfedheted a könyörgést, amelyet senki más nem hall soha, csak te.

 

Az egyik ismerősöm irtózott a pókoktól. Attól rettegett, hogy egy reggel majd benyúl a sminkdobozába, és rúzs helyett egy óriási pók akad a kezébe. Ez a valószerűtlen gondolat hónapokig kínozta, nap mint nap, míg egyik reggel… na mi történt?

 

Kotorászott a sminkesdobozban, és egy gusztustalan, kövér, szőrös farkaspók akadt a kezébe.

 

Fogalmazhatunk úgy is, hogy a gondolat teremtőerővel bír. Tudatos és tudattalan gondolataid teremtik meg a világot magad körül. Minden gondolatnak megvan a maga rezgése.

 

Intenzitásának, frekvenciájának és érzelmi töltésének megfelelően fog visszatérni hozzád, mint egy bumeráng. A gondolataid gyakoriságuknak, intenzitásuknak és erejüknek megfelelő mértékben bukkannak fel az életedben."

 

Felhasznált irodalom: Pam Grout: E2 – A bizonyíték, hogy gondolataid alakítják a valóságot

 

 

 

 

 

~Victory~ Creative Commons License 2 napja 0 0 16960

 

 

~Victory~ Creative Commons License 3 napja 0 0 16959
Törölt nick Creative Commons License 4 napja 0 0 16958

 

Törölt nick Creative Commons License 4 napja 0 0 16957

 

 

  foto:

 

   Harmann Roberta

Törölt nick Creative Commons License 4 napja 0 0 16956

 

 

 

   foto:

          Abaffyné Vnuk Vera

Törölt nick Creative Commons License 5 napja 0 0 16955
Törölt nick Creative Commons License 2017.02.19 0 0 16954

 

   "I believe in fairies, the myths, dragons. It all exists, even if it's in your mind. Who's to say that dreams...aren't as real as the here and now?"

 

    John Lennon

 

 

      Josephine Wall

Törölt nick Creative Commons License 2017.02.19 0 0 16953

 

 

Az igazi tars...

 

 

 

Előzmény: Törölt nick (16952)
Törölt nick Creative Commons License 2017.02.19 0 0 16952

 

Az Ikerlangomnak ...

 

 

Magamra ismertem Benned...

 

 

 

 

Törölt nick Creative Commons License 2017.02.19 0 0 16951

 

 

Szerelem

 

 

 

Törölt nick Creative Commons License 2017.02.19 0 0 16950

Temple Grandin (1947 – )

 

Amikor ezen az Igén gondolkodunk: „Ti vagytok a föld

sója.” (Mt 5, 13) – szemünk elôtt rendszerint egyfajta só jelenik

meg, mégpedig egy többé-kevésbé fehér, és egy

többé-kevésbé finomított sófajta, amit a háztartásokban

használunk. Pedig a sók éppen abban különböznek egymástól,

hogy a Na és a Cl mellett milyen ásványi anyagokat

tartalmaznak. Hallottunk már a Hawaiin elôállított

fekete láva sóról, ami a lepárlás elôtt a tengervízhez kevert

aktív széntôl nem csak színt, hanem értékes ásványi anyagokat

is kap; vagy a perzsa kék elnevezésû, az észak-iráni

sóbányákban bányászottról, ami a világ egyik legritkább

sója , és amely pont a sajátos szerkezete miatt létrejött

fénytörés eredményeként kék színû.

 

Ahogy számos különleges sófajta létezik, úgy számos kü-

lönleges ember van, akinek sajátságos adottságai – netán

sajátságos hiányaiból adódó adottságai – az élet egy-egy területén

válnak különlegesen hasznossá. Ilyen személy Temple Grandin is.

 

1947-ben született, négyéves koráig nem beszélt, sikítással

és zümmögéssel kommunikált. Amikor édesanyja orvoshoz

vitte, autizmust diagnosztizáltak nála, amit akkoriban

gyermekkori skizofréniaként emlegettek. Azt javasolták,

adják intézetbe, mert soha nem fog beszélni, és nem lesz

képes önálló életet élni. Édesanyja azonban nem törôdött

bele ebbe a diagnózisba, és egy másik orvos beszédterápiára

vonatkozó tanácsát fogadta meg. Nevelôt fogadott lánya

mellé, aki különbözô társas- és szerepjátékokkal elérte, hogy

Temple elkezdjen beszélni és fejlôdni.

 

Az általános iskolában a többi gyerek csúfolta, mivel

képtelen volt az érzelmek beazonosítására és önmaga megvédésére.

Védekezésként verekedésbe keveredett. Ezután

egy speciális iskolába került, ahol fizikatanára ismerte fel

különleges képességeit, és jött rá, hogy képekben gondolkodik.

 

Ô csalogatta elô belôle azt a technikai érzéket is,

amivel egyre bonyolultabb szerkezetek megtervezésére és

megalkotására vált alkalmassá.

 

A nyári szüneteket mindig rokonainál töltötte, miközben

nehezen boldogult az emberek világában, problémái

voltak és vannak az érzelmek azonosításával, nagyon közel

került az állatok világához. A fôiskolán pszichológiát tanult,

és elkezdett magatartás-kísérleteket végezni. Itt alkotta

meg – azért, hogy önmagát megnyugtassa – az ölelô gépet,

amit elôször el akartak venni tôle. Azért, hogy megtarthassa,

elkezdett kísérleteket, méréseket végezni, és ez lett

késôbbi munkásságának alapja. Egy olyan korban nôtt fel,

amikor még rendkívül keveset tudtak az autizmusról, és

amikor a nôket nagyon nehezen engedték be a férfiasnak

tartott szakmákba. Temple Grandin az Arizona State University-n

szerzett mesterfokozatot zoológiából, és gyakorlatát

egy marhavágóhídon folytatta. Itt figyelt fel a marhák

bôgésének sajátosságaira, ebbôl írta diplomadolgozatát.

Megértette, milyen módon mûködnek az állatok, milyen

hatások zavarják ôket. A farmerek eleinte nem értették ôt,

mert autista, és nem fogadták be ôt, mert nô.

 

 

Idônként nagyon méltatlan módon bántak vele.

Eközben tudományos cikkei jelentek meg a marhák viselkedésérôl.

Egyre inkább felfigyeltek rá, és egy váratlan

találkozás lehetôséget adott neki egy etikus vágóhíd megtervezésére.

(Ma a vágóhidak több mint 50%-át az USAban

már az ô tervei szerint készítik.) Életfilozófiájává vált,

hogy „magunknak tenyésztjük az állatokat, ezért tisztelnünk

kell ôket”, és ebbe – Temple gondolkodása szerint –

beletartozik az is, hogy etikus, számukra stressztôl mentes

módon vessünk véget életüknek.

 

Temple 1980-ban szerzett PhD. fokozatot. Az autizmus-kutatás

fejlôdésével annak diagnózisát Aspergerszindrómára

változtatták. Az ilyen emberek egy része az

élet egy speciális területén az átlagosnál kiemelkedôbb ké-

pességekkel rendelkezik.

 

Ma Temple Grandin a Colorado Egyetemen tanít, és

világszerte elôadásokat tart a humánus állattartásról és az

autizmusról. Az HBO filmet készített életérôl, ami nagyon

szemléletesen mutatja be sorsán kívül gondolkodásmódjának

sajátosságait is.

 

A világ szegényebb és sótlanabb lenne nélküle, nélkülük…

 

Szabó Ildikó

 

 

Temple Grandin on Visual Thinking and Animal Behavior

Törölt nick Creative Commons License 2017.02.19 0 0 16949

 

"Mi öt magyar vágóhídon forgathattunk volna, és ezt többek között az igazgató személyisége miatt is választottuk. Már az üzem alaprajzán láttam, hogy aki ezt tervezte, pontosan tudja, mi történik itt, és miért – később kiderült, hogy ő maga tervezte az épületet is. Egy hajdúnánási mészárosból lett vágóhíd-tulajdonos.

 

Minden munkását alapos szűrőn keresztül válogatja ki, és utána is sokáig rajtuk tartja a szemét, mert ezt a szélsőséges nyomást, amit az ottani munka jelent, nem mindenki bírja. Ennek eredményeként fantasztikus emberek dolgoztak nála, velük megismerkedni az egész filmes stábnak életre szóló élményt jelentett. Valamiféle ösztönös, testvéri szövetségben dolgoztak azokkal az állatokkal, akiket meg kellett ölniük."

 

Enyedi Ildikó

Előzmény: Törölt nick (16947)
Törölt nick Creative Commons License 2017.02.19 0 0 16948

Előzmény: Törölt nick (16947)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!