Keresés

Részletes keresés

ho-ho-ho* Creative Commons License 8 órája 0 0 15148

Szakáli Anna :

Hátrabukfenc

 

 Sorsunkat cipeljük. A tények sem állíthatnak meg.

 És megtorpanásaink után tovább indulunk újra.

 Gyűrt, eldobott papír emlékek sodródnak szét dobálva,

 torkunkba fullad a szó, elrejtőzik a csend.

 A film is elszakad néha, s mint bőrön a heg,

 durva, egyenetlen hiba vetül szemünkbe.

 

 De ledöngöljük az éveket, mint utat a henger,

 mint győztes, öntudatos, vad ember,

 mint akinek nincs veszteni valója,

 s jókedvvel lépünk a semmi fölé feszülő padlóra.

 

 Vagy vijjogva felszállunk a zúgó szélbe,

 hogy a szemünkbe csapó, tollat tépő vihar

 dobjon fel egészen az Ég ölébe!

 Had nyesse, tépázza hulló toll jelmezünk...

 S ha az Isten, mint gyermekét karjába vesz,

 hogy tiszták legyünk, csupaszra vetkezünk.

 

 Átkelek a ringó éveken. Arcod arcomban,

 már külön nem létezel, csak együtt velem.

 A kötelék erős, szilárd és oldhatatlan.

 Szeretlek. Ma már nem szégyellem.

 Egyedül engedsz hosszú, nehéz utakra,

 a hajnali fénytörésben mindig látlak,

 velem vagy, a kereszt terhét megosztva

 fuldokló mosolyomba zárlak.

 

 Boldog boldogtalanság! Mert tékozló a nappal,

 és fagytól deres az éj. Koronánk darabokra tört,

 életre kelteni Barabás nem enged, s a pusztulás

 szülte álomvilág utat ad a rideg reménytelenségnek.

 Szobánkban meztelen a test, és fél egyedül a lélek.

 

 Jobb, ha hallgatok... hosszan, sokáig és mélyen.

 A hajnalt derengő ablakból bágyadtan nézek széjjel.

 

 Csillagokat farag angyallá zuhanórepülésben a fény.

 

 Valami kéklik odakinn... rám nevet az Idő.

Ruhák vihognak egymásba akadva a széken.

 Lassan rádöbbenek, én vagyok a világtalan vakvezető.

ho-ho-ho* Creative Commons License 8 órája 0 0 15147

szivesen :-) kozben a virusirto virust talalt, ezzel kuzdok most, remelem nem lesz nagyobb baj...

Előzmény: bajkálifóka (15146)
bajkálifóka Creative Commons License 9 órája 0 0 15146

éppen ma olvastam ezt a verset, és igy aláfestve a zenével nagyon szép:) koszonom !

Előzmény: ho-ho-ho* (15145)
ho-ho-ho* Creative Commons License 9 órája 0 0 15145

Koszonom szepen - viszont kivanok nyugodalmas jo ejszakat kedves Arti :-) 

 

 

Új színeket adok! Tóth Beáta Mária

/ Zene: Andre Rieu-Please Don't go

 

 

/...meg keresek 1-2 verset :-).../

Előzmény: bajkálifóka (15144)
bajkálifóka Creative Commons License 12 órája 0 0 15144

gondolom még nem értél haza, elkoszonok,lehet még vissza térek (nem biztos)

 

Kivánok Neked Kedves Ho-ho-ho* nyugodalmas jó éjszakát ! 

 

 

Mihail Eminescu: Ezernyi álmos kis madárka

Ezernyi álmos kis madárka
Fészkén lel altató tanyát,
Elrejti lombok lenge sátra;
Jó éjszakát!

 

Sóhajt a forrás, néha csobban,
A sötét erdő bólogat -
Virág, fű szendereg nyugodtan,
Szép álmokat!

 

Egy hattyú ring a tó vizében,
Nádas-homályba andalog;
Ringassanak álomba szépen
Kis angyalok!

 

Tündérpompájú éji tájon
Felkél az ezüst holdvilág;
Összhang a föld, egy édes álom...
Jó éjszakát!

 

bajkálifóka Creative Commons License 12 órája 0 0 15143

 

Őri István: Tündérálom

Ott, messze fenn északon
túl gomolygó ormokon
ott, ahol a madár se jár,
lakik egy Tündér és kedvesére vár.

Minden reggel ablakhoz suhan,
s tekint világok felé
bejár eget, földet, poklokat,
de kire vár, nem lelé.

Kezét nyújtja, hátha jön -
éneke hegyeknek köszön
ajkán mosoly, mert remél -
napra nap, éj éjre kél.

Nem fárad minden nap kelni fel
hinni erővel: a nap közel,
mikor megnyílik a felhők óceánja,
s a ködön át feltűnik szerelmes párja.

Hiszi akarattal: itt van az óra,
bár százévek teltek el azóta,
hogy Ő elment, messze el,
de mégis hiszi: az idő közel.

S akkor a felhőóceánon át
meghallja kedvese dalát,
s már repül is felé...
Tündéralakját a sötét völgy elnyelé.

 

 

 

 

 

bajkálifóka Creative Commons License 12 órája 0 0 15142

Szabó Magda: Madár

 

Azt kérdezed, hogy ki vagyok,
micsoda kis lélek vagyok,
ki ablakodon kopogok,
és mint a gránát, tüzelek,
és lengek-ingok-libegek,
és hámba fogom a szelet,
és hintálom a levelet,
összekuszálom a leget,
s azt a suhogó szövetet,
amit a hajnal tereget,
min villogás az erezet?

 

Vagyok az élő suhanás,
vagyok az élő zuhanás,
lengés vagyok, kerengés,
zengés meg visszamerengés
arra, amiről azt hazudod,
azt hazudod, hogy elfeledted,
ám én megszólalok feletted,
ám én átsuhanok feletted,


megvillantom szárnyaimat,
a selyem kardokat,
melyek átmetszik az eget
és hazugságodat,
és akkor már tudod,
akkor rögtön tudod,
hogy az angyal vagyok,
aki gyerekkorodban
úgy magadra hagyott.

 

 

bajkálifóka Creative Commons License 13 órája 0 0 15141

Őri István: Csillagösvény

Te gyakran jársz fönt,
az Ösvényen, a csillagok között
s ugye tudod: az űr nem sötét,
mert ha egy csillag kinyitja szemét,
s rád kacsint kedvesen,
és fényt szór szerteszét,
tündérfény vonja be az eget,
s e ragyogásban szép szemed
int a végtelennek,
a fagyos űrnek,
a félelemnek,
s a többi csillagnak,
hogy ragyogjanak,
mert te jössz
készüljenek,
utadra fény-port hintsenek,
hogy lépteid ragyogjanak,
s az árnyak messze fussanak
előled...
mert te jó vagy
s jók néha félnek,
néha bátrak,
néha kevélyek,
mert azt hiszik,
a világ is jó,
mint ők...
te jó vagy
és hiszel,
szeretsz,
emlékezel,
s közben mész az utadon,
a csillagok között,
mint egy álom-tündér,
ki Fénybe öltözött.

 

 

 

ho-ho-ho* Creative Commons License 19 órája 0 0 15140

Rendben - ezt nem tudtam :-)))

Előzmény: bajkálifóka (15138)
bajkálifóka Creative Commons License 19 órája 0 0 15139

 

ÁPRILY LAJOS:
Északi rózsák

Nem álmodtam: szín, illat volt, valóság,
bár észak adta, nem csodás kelet.
Már őszutó volt s nyíltak még a rózsák
Saint-Andrewsnál, a tengerpart felett.

A Golf - mondotta egy tudós kisérő -,
az itt a skót parthoz közel vonul.
A pázsitunk is attól frissen-élő,
a rózsánk is Golf-klímában virul...

Ha most, mikor betegség, baj megintett,
s a lelkünk nagy, komor fagytól remeg,
mint azt a partot, úgy becézne minket
egy hervadástól védő Golf-meleg.

Hogy egy-egy színt lobbantsunk, elmulóban,
s virággal várjunk zúzmarát, telet,
pompázva - mint a rózsák őszutóban
Saint-Andrewsnál, a tengerpart felett.

 

 

Előzmény: ho-ho-ho* (15137)
bajkálifóka Creative Commons License 19 órája 0 0 15138

nagyon szépek, de én a szoknyás angyalokat jobban szeretem :)))))))))) koszonom!

Előzmény: ho-ho-ho* (15135)
ho-ho-ho* Creative Commons License 19 órája 0 0 15137

 

Ion Pillat

POGÁNY TENGER

 

Vihar vijjog, vadul a tenger,

mint a vágtató paripa.

Hullám nyerít, hívón felel fel

a szél szilaj szavaira.

 

Futok a partra, hol kopáran

mered a szikla: két karom

végtelen ölelésre tártan

remeg a hányódó habon.

 

Reátámadok, reám támad.

Megrándul a hó-hab-sörény:

megfutamítom - visszaárad,

s a semmibe markolok én.

 

Hívnám becsületes birokra,

hogy legyűrjem: de hasztalan:

hűs láncait testemre fonja,

s egy perc múltán már messze van.

 

Elönt a hullám és megingat-

meg is adom magam? De ő

gyöngédre vált , anyaként ringat,

s én tűröm, mint egy csecsemő.

 

Meztelen mellemen, pillámon,

orcámon elhúzza kezét:

cirogató, akár az álom,

végtelen kék, akár az ég.

 

S elszunnyadok. Ringat a tenger,

mint a kikötőben a hajót,

- mely - immár örök szerelemmel-

vízein kóborolni fog.

 

Puha estébe burkolózva

alszunk: a hullámok meg én,

s szirmait egy csillag kibontja

megbékélt, lelkemnyi egén.

 

Szilágyi Domokos fordítása

 

 

 

ho-ho-ho* Creative Commons License 19 órája 0 0 15136

Kálnoky László:

Aki bennem lakik

 

 

 A leghitványabb kavics is

 felragyog néha, mint a drágakő

ha napfény érinti meg. Az ismeretlen

 lény, aki bennem hallgat,

 néha megszólal. Sorokat mond,

 olyan gyorsan, hogy nem tudom leírni,

 máskor csak kisegít egy-két szó erejéig,

 mikor elakadok. Nem tudhatom,

 férfi-e, nő-e? Valószínűleg nincs neme.

 Nem öregszik velem együtt. Ő kortalan.

 

 

 Mikor még fiatal voltam és erős,

 sokszor nem hajlottam szavára,

 sőt letorkoltam, mint valami mihaszna

 okvetetlenkedőt. Most már ő az erősebb.

 Hiába vagyok gyenge és öreg,

 megdolgoztat kegyetlenül.

 Szolgámnak hittem, és parancsolóm lett.

 De így a jó! Különben

 haszontalanná válnék életem. Napot napra

 morzsolnék, és nem látnám meg soha

 azokat az ismeretlen világokat,

 amiket ő tár elém karjának

 egy mozdulatával vagy föllebbentve köpenyét.

 

Ő, aki általam van,

ő, aki nélkül nem lennék több

 lesöprendő szemétnél egy isten asztaláról.   

ho-ho-ho* Creative Commons License 19 órája 0 0 15135

Szervusz kedves Arti, szep napot Neked is :-)

 

A Tolcsvay es az Illes nekem sem tartoznak a kedvenceim koze - de a "Kek virag" a fontos - koszonom :-))

 

Ma elmegyek Southamptonba, csak este jovok vissza.

 

Kuldok Neked szep angyalokat, szeretettel :-)

 

Bond - Victory / Albert Hall 

 

 

 

 

 

Előzmény: bajkálifóka (15134)
bajkálifóka Creative Commons License 20 órája 0 0 15134

Kék virág (Tolcsvay)


Soha semmire nincs időnk, olyan gyorsan jár a nap
Én is nagyon ritkán látom a barátaimat
Künn az utcán annyi ember, szinte alig férnek el
Egyszer találkoznunk kéne, hát holnap gyertek el!

Csak egy kék színű virág, ennyi a jelünk
Aki jön, mind barátunk és boldog lesz velünk
Csak egy kék színű virág, mit a kezedben hozol
Csak egy kék színű virág, s már hozzánk tartozol

A városszéli réten fényes nagy tüzet rakunk
Beszélgetünk örömszóval, vagy jókat hallgatunk
Dombok alatt szól az ének, fejünk felett az est leszáll
Mosolyunkat továbbviszi mind-mind, aki arrajár

Csak egy kék színű virág...

Nem érdekel hajszín és az emberek kora
Minekünk csak egy a fontos: a barátok szava
Nefelejcs vagy búzavirág minden földben megterem
Hozzátok a virágokat, de mindegyik kék legyen!

https://youtu.be/7m27dNndSpk

(hallottam ám szebb zenét is :)))

 

bajkálifóka Creative Commons License 21 órája 0 0 15133

 

Áprily Lajos: Utolsó tutaj


Olyan némán suhannak, mint az évek,
álmatlan évek végtelen vizen.
Bátran vágnak az ismeretlen éjnek
s ki hol kötnek, nem tudja senkisem.

Utolsó fény játszik a vizek árján,
estébe fúl a harmatos határ,
s föléjük, mint egy hamvadó szivárvány,
kitérő ívet húz a jégmadár.

Az egyiken egy asszony áll: alakja
az evezőre hajlik; szobra vonz.
A szél az ingét zászlóként ragadja.
És más ruhája nincs. A bőre bronz.

A másik késve küzd a fordulóban,
a partba vágta szédült homlokát,
de már magához tért s a hosszu sorban
siet megint az éj felé tovább.

Olyan némán suhannak, mint az évek.
Csak egy kiáltó jel száll: hosszu jaj -
s csüggedt kezed lassan kezembe téved
s remegve kérded: "Utolsó tutaj?"

 

 

 

 

bajkálifóka Creative Commons License 21 órája 0 0 15132

 

Jevgenyij Vinokurov: A boltban egyszer

A boltban egyszer, hosszú évek múlva,
teát veszek majd. Lépésben nyomulva
előre, blokkom tenném már a pultra,
s akkor meglátom: mögöttem te állsz.

A blokkot tétován gyűröm kezembe,
s a boltsarokba, néptelen szigetre,
majd félreállunk, s ezt-azt emlegetve
halkan a múltból, elbeszélgetünk.

Te meglátod, hogy borostás az állam,
hogy tüskéin már fehér csillogás van,
hogy rojtos ujjú és öreg kabátban
járok, és gombom egy-szálon fityeg.

S én meglátom süppedt szemed, s elázott
kalapkádon az esetlen virágot,
s hogy rozzant ernyőd sok vihart kiállott,
rég meg kellene javíttatni már.

Elbúcsúzunk. Te eltűnsz a tömegben,
s én kiáltoznék utánad rekedten:
úristen, mért is váltunk el mi ketten
harminc-egynéhány évvel ezelőtt?

(Rab Zsuzsa fordítása)

 

 

 

bajkálifóka Creative Commons License 21 órája 0 0 15131

Szép jó regelt Neked Kedves Ho-ho-ho. és az erre járóknak is !

 

 

Casblanca-(Marokkó) II. Hassan mecset, a nyugati arab kultúra büszkesége

 

Itt található a nyugati arab világ legnagyobb csodája a II. Hassan mecset, mely az ország korábbi királyának 60. születésnapjára készült.
A tizenhárom évig tartó és mintegy 700 millió dollárt felemésztő vállalkozás eredményeképpen épült fel 1993. augusztusára Casablanca új jelképe, melyet a világ harmadik legnagyobb mecseteként tartanak számon. (Az építkezés költségeit egyébiránt nagyrészt közadakozásból finanszírozták.) A padlófűtéssel, elektromos ajtókkal, nyitható tetővel, rendelkező mecset büszkélkedik a világ legmagasabb, 210 méteres minaretjével is. Mindemellett tökéletesen földrengésbiztos is. A minaret tetejéről éjszakánkét pedig egy lézernyaláb egyenesen Mekka felé mutat. És még egy elképesztő adat: belső terében kényelmesen elférne a párizsi Notre-Dame… Így ugye már egyáltalán nem megdöbbentő, hogy 25 ezer hívő befogadására képes; a mecseten kívül pedig még további 80 ezer embernek jut hely.

 

 

  https://youtu.be/p4dbx7gF8gk

 

ho-ho-ho* Creative Commons License 1 napja 0 0 15130

Miklya Zsolt :

Fölülről minden

 

 Anya a kimondhatóban hisz

 apa a kimondhatatlanban

 ezt onnan tudom

 hogy amikor ordítanak egymással

 mindig apa hallgat el először

 én ilyenkor már a diófa tetején kapaszkodom

 kivéve hogyha esik az eső

hull a hó vagy ilyesmi

 innen fölülről minden fordítottan arányos

 a kicsiből nagy lesz

 a nagyból kicsi

 a kimondhatóból kimondhatatlan

 az ordibálás is lecsendesül

 a levelek zizegése viszont tengermorajlás

 és amikor egy aranylevél lehullik

 csak azért nem engedem el én is az ágat

 mert odaát várnak

 öreg hajóst a túlsó parton

 és amíg valaki vár rád

 addig még bízhatsz benne

 hogy a kimondhatatlanból egyszer

 kimondható lesz

ho-ho-ho* Creative Commons License 1 napja 0 0 15129

Federico García Lorca:

 A CIGÁNY APÁCA

 

  

 Mész és mirtusz némasága.

 Mályva nyílik gyenge fűben.

Ő meg ibolyákat hímez

 sárga tüllre gyönyörűen.

 Csillárra száll a szivárvány

 hét madara, büszke, tünde.

 Távolban a templom dörmög:

 öreg medve, hanyatt dűlve.

 Szépen hímez! Milyen édes!

 Ó, ha végül sikerülne

 ráölteni, amit képzel,

 rá a szalmasárga tüllre!

 Magnólia, napraforgó,

 szalag, inda, flitter-ünnep,

 sáfrány s hold - a szent oltári

 terítőre testesülnek.

 Öt vérnarancs künn a konyhán,

 most érik be cukros üdve,

 Krisztus öt sebe - a forró

 Almería napja küldte.

 Káprázattól ragyog, izzik

 az apáca szeme-tükre,

 két lócsiszár üget benne,

 tépik ingét kihevülve.

 A messzeség: magasság lett,

 hogy mered föl, felleg csüng le,

 lujzafüves cukor-szíve

 most reped meg üdvözülve.

 Ó, meredek, tömör fennsík,

 nap fölötte húsz is lüktet!

 Ó, megindult folyók zúgnak

 s képzeletén elterülnek!

 De ő itt ül, ő csak hímez,

 virágokat ölt a tűje,

 s fény játszik a rácsok sakkján

 szélben állva, eltünődve.

 

 (Nagy László fordítása)

 

 

 

ho-ho-ho* Creative Commons License 1 napja 0 0 15128

Szep, nem ismertem...

Előzmény: bajkálifóka (15126)
ho-ho-ho* Creative Commons License 1 napja 0 0 15127

Koszonom szepen - szepek :-) A hortenziat nagyon kedvelem - eleg sok van belole Angliaban:-)

 

Jo ejszakat kedves Arti :-)

 

 

 

Mihail Lermontov

Imádság

 

 Ha sorsom néha megtapos

 s bú fogja szívem át,

 elmondok egy csodálatos

 igéjű mély imát.

  

 Megnyugtató, áldott varázs

 árad belőle rám,

 s gyógyít a szent vigasztalás,

 míg mondogatja szám.

  

 S egyszerre nem fáj semmi sem,

 gond és bú nem sebez,

 sírok, hiszek s nehéz szivem

 oly könnyű, könnyű lesz.

 

 (fordította: Áprily Lajos)

 

 

 

 

 

Előzmény: bajkálifóka (15125)
bajkálifóka Creative Commons License 1 napja 0 0 15126

Reményik Sándor: Porszem a Szaharából


A Szaharában jártam egyszer, régen,
A napperzselte sivatagfövényen.

A pusztának a Számum nekivágott,
Megálltak remegve a karavánok.

A homokot a szél seperte zúgva,
Meglapult ember, állat összebúva

Én kitártam a kebelem a szélnek,
A szélkavarta, roppant, üres térnek.

Akkor, nézve a nagy kietlenséget, -
Egy vándorporszem a szívembe tévedt.

Ő megpihent, a szívem védi, ója -
De lettem én a földnek bujdosója.

Örökkön-szomjas, elátkozott lélek,
Akit a Számum hagyatéka éget:

Egy porszem csak, de szívemhez tapadt
És benne van az egész sivatag.

 

Előzmény: ho-ho-ho* (15118)
bajkálifóka Creative Commons License 1 napja 0 0 15125

 

 Sziaaaaaa:)  fogadd szeretettel a kék virágokat :)))

 

    Erdélyi Májvirág       Bojtocska              Léggombvirág           Kék hortenzia

 

    ******************************

 

   

 

Horváth Attila: Érints meg

Megint elment a nap,
ahogy mindig szokott.
Nem túl sok van már,
amit még itt hagyott.
Ami félig van kész, az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok
most nélkülünk változzanak.

Egy felhőn ülünk fenn a város fölött.
Távolról néztük, ahogy átöltözött.
Indulhatunk. Itt már tudjuk, milyen.
Rád bízom, merre.
Ne ez a bolygó legyen.

Érints meg még egyszer, lassan.
Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.
Érints meg még egyszer, lassan,
érzékenyen,
és kívánj jó éjszakát.

Ki mondja meg, vajon meddig lehet,
hogy minden nap,
mindenhol erős legyek?
A csönd volna jó.
Kicsit könnyebb napok.
Ne kérdezz semmit, ha látod,
hogy fáradt vagyok.

Érints meg még egyszer, lassan.
Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.
Érints meg még egyszer, lassan,
érzékenyen,
és kívánj jó éjszakát.

Elment a nap,
ahogy mindig szokott.
De túl sok van már,
amit még itt hagyott.
Ami félig van kész,
az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok
most nélkülünk változzanak.

 

 

 

bajkálifóka Creative Commons License 1 napja 0 0 15124

 
Anna Ahmatova: Mint fehérdereng

Mint fehér kő dereng a kútfenéken,
mélyembe zárva bennem él egy emlék.
Ez mindenem: vigaszom, szenvedésem.
Ellene mit tegyek - hiába tennék!

Tudom, meglátja, aki rám hajolva
nagyon-nagyon közelről néz szemembe.
Szomorúbb lesz, és elszorul a torka,
mintha fájdalmas mesére figyelne.

Minden tárgy egy-egy elvarázsolt lélek,
eszmél, hát ember-lelkét hogy feledné?
Örökkön-élő, bűvös szenvedésnek
te változzál át emlékezetemmé.

(fordította: Rab Zsuzsa)

 

bajkálifóka Creative Commons License 1 napja 0 0 15123

Kamarás Klára: Titok...

Gyengék vagyunk és sérülékenyek,
de hogy ne lássa rajtunk senki,
öklünket rázzuk a világnak,
büszkén viseljük sebeinket,
hisszük, hogy nem tartozunk másnak,
csak önmagunknak.

Éjszaka...vagy,
ha álmatlan hajnal éber
forgolódás közben talál,
megrebbenve, mint gyertya fénye
kimondjuk sugva, szinte félve
mindenkinek a titkok- titkát,
mit eltemetni végleg nem lehet:
gyengék vagyunk...és sérülékenyek...

ho-ho-ho* Creative Commons License 1 napja 0 0 15122

"Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte! Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül."

 

Seneca

Előzmény: ho-ho-ho* (15121)
ho-ho-ho* Creative Commons License 1 napja 0 0 15121
ho-ho-ho* Creative Commons License 1 napja 0 0 15120

A többi gyerek és én

 

Vannak az iskolában a gyerekek és vagyok én. Nem mintha én nem lennék gyerek, egyszerűen én nem vagyok olyan mint ők. Bár néha nagyon is szeretnék hasonlítani rájuk.

Ők sokszor olyan népszerűek, viccesek, az osztály középpontjai és ami legfőbb dolog, hogy vannak barátaik.

Megtanultam, hogy hogyan kell viselkedem a tanórákon. Csendben kell lenni és figyelni kell, nagyon figyelni. De fogalmam sincs mit kell csinálni amikor nem az órán vagyok. Néha bármit megadnék, ha nekem is lennének barátaim. Bár csak szorongás és megfelelni vágyás nélkül telnének a tanórák közötti szünetek.

Sokszor bántanak a többiek. Csúfolnak, kergetnek, megaláznak vagy meg akarnak verni. Nem értem ez miért jó nekik. Ha megvernek az persze nagyon fáj, de végül begyógyulnak a sebeim. Lelkileg azonban ez sokkal jobban megvisel. Ők azt hiszik, nekem nincsenek érzéseim, pedig nagyon is vannak.

Semmi mást nem szeretnék mint beilleszkedni és barátkozni a többiekkel. Minden erőmmel igyekszem megfelelni és ha kell, le is járatom magam, bár erre csak utóbb jövök rá.

Amikor pedig teljesül az álmom és velem is játszanak a többiek, akkor madarat lehet velem fogatni. Kérik, várjam meg őket a suli előtt, hiszen együtt megyünk BANDÁZNI. Milyen szuper dolog ez.

Természetesen várok az iskola előtt ahogyan azt megbeszéltük. Várok, és várok, végül elkezdek fázni, és észreveszem, hogy sötétedik – télen hamar sötétedik. Biztosan késnek- gondoltam magamban- hiszen az egész banda nincsen sehol. Édesanyám eközben nagyon izgult értem mert nem tudott rólam semmit. Én csak álltam ott és vártam, és még tovább vártam. Végül megláttam az iskola melletti erkélyt, tele az osztálytársaimmal, megismertem a nevetésüket. Nagyon hangosan nevettek, végül helyesbítettem magamban: rajtam nevetnek. Megértettem végül, hogy ők tényleg jót bandáztak amíg engem figyeltek fentről. Én pedig haza mentem, ahol édesanyám leteremtett mert sokat késtem és ágyba parancsolt. Aznap nem írtam leckét, ezzel a tudattal keltem fel reggel, hiszen mennem kellett, mert várt már az iskola és az osztálytársaim is.

 

Írta: Kapuvári Cintia

Előzmény: ho-ho-ho* (15117)
ho-ho-ho* Creative Commons License 1 napja 0 0 15119

"A folyamatnak két nézete, két dimenziója van: egy a sok lovagi kalandban kifejeződő emberi dimenzió, és egy isteni dimenzió, melyet az ember a véghezvitt hőstettek után ér el. Az emberi nézet a saját én-rögeszme elleni, az érzéketlenség és a magasabb élettel kapcsolatos tudatlanság szégyene elleni harcban nyugszik. Ezek az ember jellegzetes ellenségei a Grál-várhoz vezető úton.

 

Parszifál az újra meg újra ajándékba kapott belső erő segítségével legyőzi ezeket az ellenségeket. Mégis gyakran tűnik úgy, mintha bátorsága és leleményessége ellenére nem találná a Világosságot. A nyugtalanság mégis mindig előre sürgeti. Ez a nyugtalanság a Grál utáni sóvárgásból táplálkozik. A vörös lovag feletti győzelme után beléphet Artúr király várába. A vörös lovag a földi életre irányuló természetléleknek tekinthető. A komoly kereső számára ez az első akadály, melyet le kell győznie, hogy magasabb szintű lélekélethez jusson. Véröröksége, az ebből adódó jelleme, és környezete, amelyben él, ugyancsak olyan akadályok, amelyek felett győzelmet kell aratnia. Ez a győzelem az Isten Szellemével való találkozásra felkészülő lélek tisztulási folyamatát jelenti."

 

A Grál és a Rózsakereszt c. könyvből

 

 Kep : Martin Wiegand

Előzmény: ho-ho-ho* (15069)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!