Keresés

Részletes keresés

ho-ho-ho* Creative Commons License 10 órája 0 0 16561

Csorba Győző:

Marad a szín…

 

 Marad a szín a forma a vonal

 s ezek szépen kitervelt társasága

 

 Beszél benned az ember beszél a táj

 beszélnek a dolgok s hallgatod őket hallod is

 érted a hajszálgyökeret a virágillatot

 a bóbiskás törzset a hamvas gyümölcsöt

 a ríkatóan győztest és a ríkatóan nyomorultat

 azt amit kozmikus tragédiák se tudnak megmoccantani

 s azt amit alvó kiscsibék lehellete is elfúj

 

 Érted és szereted szereted és szánod

 magadban is érted és szereted

 magadban is érted és szánod

 s azt akarod

 hogy végső diadalként sorsukon és a sorson általában

 emberi örökkévalóság

 köntösébe öltözzenek

 

 Íme itt az öröm

 íme a borzadály

 a szorongás a nyugalom

 vagy ami sokkal kevesebb ezeknél

 íme az egymásba-fonódás

 esetleg a ridegség

 íme meglátta

 íme odaadta

 

 

kep: 

Rachel Badeau

 

 

 

ho-ho-ho* Creative Commons License 11 órája 0 0 16560

Szervusz draga jahorka :-)

 

Gyonyoru a vers es gyonyoru a kep is / kinagyitva jobban latszik:-)/ - koszonom szepen :-))

 

Szep estet, kellemes hetveget kivanok Neked!

 

***

 

"A legnagyobb megnyugvást ebből a gondolatból meríthetjük: az emberi élet célja nem más, mint hogy a magunk szerény eszközeivel segítsünk csökkenteni a tudatlanságot, közönyt és nyomorúságot ezen a gyönyörű világon."

 

Mary Ann Evans

 

(álnév: George Eliot)

 

(22 November 1819 – 22 December 1880)

 

 

 

 

 

 

 

 

Előzmény: jahorka (16559)
jahorka Creative Commons License 1 napja 0 0 16559

Szervusz, Drága Ho-ho-ho!

 Köszönöm szépen.:)

 

Gallai Gabriella:

 

Igazán kék

 

Gyermekként annyi mindent elhisz az ember,
Mesék, álmok, vágyak kísérik minden nap.
Csak hinni kell, és az ifjú hős szárnyra kap,
Valóságos az Óperenciás tenger.

Égszínkék égről szőtt álmomban suhantam,
Képzeletben szálltam acélszárnyakon.
A fellegeken túl hófehér Tejúton,
Lámpásként kísérő csillagok alattam...

Csak vártam és vágytam, hogy láthassam végre!
Arcom az égen futó felhőkre tekint.
Elmúlt már tavaszom, nyaram is búcsút int.
Közelgő őszöm lett álmaim reménye.

És eljött az a nap! Úgy, mint a mesékben.
Gyermeki izgalom pírja ég arcomon.
Igen! Útra kelek hát acélszárnyakon!
A rotorzajt is túlzengi szívverésem.

Pirkadatban szállni csodaszép színekkel.
Kísérem szemmel a távolodó tájat,
Fodros felhők alatt megbújó utcákat.
Habzsolom a látványt csordultig telt szívvel.

Ott fent a magasban az ég örökké kék!
Mondogatták, mikor gyermekként kérdeztem.
Szürkés esős napokon nehezen hittem,
Hogy a felhőkön túl az ég igazán kék.

Életre kelnek a pajkos napsugarak,
Aranyló fényükben tündöklő fellegek,
Elvarázsolt világban égi díszletek.
Lefelé repítenek az acélszárnyak.

Viharos szél ölén a gép is megremeg!
Napfény helyett a szürke fellegek között,
Eső mosta ablakban a város fölött,
Bágyadt reménnyel a kékségen merengek...

Sápadt Hold fényében is fekete az ég.
Acélszárnyak hátán repít az izgalom.
Láthatom még újra? Hisz most már jól tudom,
Hogy a felhők felett igazán kék az ég!

2016. szeptember 22.

 

 

Előzmény: ho-ho-ho* (16558)
ho-ho-ho* Creative Commons License 2 napja 0 0 16558

Szia draga Jahorka :-))

 

Koszonom, hogy beneztel - gyonyoru ez a vers, koszonom :

 

"Megszakad a szívem, azt hiszem." - szinte minden napos erzes :-(((

 

Irok majd levelet - a multkori egy kicsit rovidre sikerult...

 

Neked is szep hetet kivanok - bar lassan mar itt a hetvege...:-)

 

Olellek...:-)

 

 

***

 

Bognár Barnabás:

Az alkonyat

 

 

Lassan mászik ma az alkonyat,

komótos lépte

oly nyűgös, szürke-búgó hangot ad.

 

Furcsa hangok – töprengve hallgatom –

míg ő csak terjed

szerte a lineáris utakon.

 

Szétnéz alaposan a határban,

majd magáll, sóhajt

s lágy könnye csillan az út porában.

 

Vállán terheként súlyos zsákja lóg,

s így ballag, mint a

jóságos őszszakállú télapók.

 

Körbejárja csendben a házakat,

és sorsot húzva

kiosztja a legyártott álmokat.

 

Szobámba is gyakorta be-betér,

de izzó lámpám

fényében hamarosan elvetél.

 

Most is itt van, hisz közelg’ már az éj,

s azon a kicsi

résen belopózik a szürke fény.

 

Kérlek, szép álmot hozzál ma nekem,

de hogyha éppen

nem jutott, most még az sem üt szíven.

 

Csak csukd be lassan mind a két szemem,

és ha lepihensz,

akkor álmodj majd te is énvelem.

 

Szép lesz minden felvetett gondolat,

mert csak mi ketten

leszünk ott: te, én és az alkonyat.

 

Előzmény: jahorka (16557)
jahorka Creative Commons License 2 napja 0 0 16557

Szervusz, Drága Ho-ho-ho!

Köszönet a szépségekért:-))))

Szép hetet kívánok!

 

Valentin Stipe:

 

Fohász

 

Virág unokámért

Szél, ne fújj! Eső, ne verj!
Dolgok, ne bántsatok!
Utak!
Megálljatok, s ne fussatok tovább!
Virágozzatok újra, májusi orgonák!
Diók,
Törjétek meg héjatokat!
Házfalak,
Bontsátok ki magatokat!
Fények,
A fák alatt is világítsatok,
Fák,
A szélben csak halkan sírjatok,
Ne vegye észre,
Akiért büszke derekatokkal
Könyörgőn hajlotok,
Tavasz - virágok a télben,
Újra nyíljatok!
És Ti,
Éjszakáink távoli őrei,
Csillagok!
Csonkig égjetek,
Melengessétek az életet!
Virrasszatok velem!
Nagybeteg szépséges lányunokám,
Nagybeteg a Virágom,
Megszakad a szívem, azt hiszem.

2016. január 18.

 

ho-ho-ho* Creative Commons License 3 napja 0 0 16556

Radnóti Miklós:

Don Quijote sírverse

 

Itt nyugszik Don Quijote de la Mancha,

vitéz, kóbor lovag volt ő, mig élt.

Mellette nyugszik jó dárdája, pajzsa,

kegyelmet soha senkitől se kért.

 

Az elmúlás se győzött e vitézen,

mert híre messzi századokra száll...

Igaz, hóbortos volt ő életében,

de végül bölccsé tette a halál.

 

Hóbortos volt, akár mindannyian,

kik többre s jobbra vágyunk itt e földön,

s halálunkig nem hagyjuk annyiban.

 

Legyen testének könnyű lent e börtön,

e sír! a szép erdők, mezők helyett.

Gondoljunk rá e néma hant felett!

 

 

Man of La Mancha

ho-ho-ho* Creative Commons License 3 napja 0 0 16555

 

 

Ha nem találsz magadnak intelligens társat,

egy bölcs és jó személyt, aki

ugyanazon az úton haladna, melyen te is mész,

akkor menj az utadon egyedül,

 

mint egy király, aki elhagy egy legyőzött királyságot,

vagy mint a hatalmas elefánt az erdő mélyén.

 

(Buddha )

 

ho-ho-ho* Creative Commons License 3 napja 0 0 16554

 

"Amit az ember magára hagy, amivel nem törődik, az bekoszolódik... Ez a lelkünkkel is így van. És a kosz a koszt vonzza. Sötét gondolat a sötétséget, félelem a félelmet, hiúság a hiúságot, önzés az elvakultságot és a halált. Amire hangolod magad, azt fogadod magadba. Annak leszel médiuma, eszköze, tettestársa és megvalósítója. Ez a törvény a láthatatlan világra is vonatkozik. Jó pillanatainkban angyalok vannak körülöttünk. Ha nem is látjuk, de érezzük őket."

 

Müller Péter

 

 

 

  kep: 

    Andermanné Seres Éva

 

 

Előzmény: ho-ho-ho* (16553)
ho-ho-ho* Creative Commons License 3 napja 0 0 16553

 

,,Lelkem adta a tanácsot és könyörgött nekem, hogy dicsérettől ne legyek büszke és ne hagyjam magam a feddéstől való félelmemtől gyötrődni. Mindeddig állandóan kételkedtem képességeim értékében, de megtanultam, hogy a fák tavasszal virágba borulnak és gyümölcsüket nyáron hozzák, hogy ősszel leveleiket azért hullatják, hogy télen büszkeség, félelem és szégyenérzet nélkül legyenek teljesen mezítelenek. Lelkem adta a tanácsot és hagyta meg nekem, hogy csak a láthatatlant keressem; lelkem tette világossá, hogy amit megfogunk, az ugyanaz, mint ami után sóvárgunk. A korábbi években megelégedtem némi meleggel télen és egy hűs nyugati szellővel nyáron. De kezeim a köddé váltak hasonlatossá, már engedik lehullani mindazt, mit egykor tartottak, hogy a láthatatlant, mire ezentúl vágyom, megfogják."

 

/ Kahlil Gibran /

 

 

      kep: 

          Bolla Tünde Smaragd

Előzmény: ho-ho-ho* (16552)
ho-ho-ho* Creative Commons License 3 napja 0 0 16552

 

"Mindazt, amire azt mondhatom: enyém, azt elveszíthetem,

az ember egyetlen örök tulajdona: a lelke."

 

Kalimonasz

 

 

            kep: 

             Bódis Bence

ho-ho-ho* Creative Commons License 5 napja 0 0 16551

 

 

Kiss Tamás

Láthatatlan

 

A sziklák behajolnak a vízbe,

a tenger meghasad.

Tündéri árny vonul az égen,

alatta megremeg a csönd,

a szív végső dobbanással esdekel.

Nincs idő, nincs idő, nincs idő.

Az órák kitáncolnak

a marasztaló terekből,

nem mérik múlandóságunkat,

pörgünk a magunk törvénye szerint.

Nem az a jó, ami látható,

tapintható, vagy fogható:

három hangszerből egy zene,

a hallható, a súgható, a búgható,

a három plusz egy dimenzió.

Ahogy egy láthatatlan ágon

szólal a feketerigó.

 

 

 

  festmeny: Jenny Aitken

ho-ho-ho* Creative Commons License 5 napja 0 0 16550

Mészely József

Visszatérő álom

 

Van még

minden megnevezésen túl

valami, amiért érdemes.

Amire még kevés a szó,

a kapkodó lélegzet,

az azonosító szándék.

Mintha átderengene

az esővel bevonalazott ablakon

valami körvonaltalan

káprázat ragyogása,

elsimított hullámgyűrűkbe

altatott ébredés,

hajótörötteknek

életet ígérő sziget,

lombok alatt lapuló,

testünkkel befoltozható

háló-árnyék.

 

 

Somewhere In Time/Rhapsody On A Theme of Paganini 

ho-ho-ho* Creative Commons License 5 napja 0 0 16549

Végh Tamás

Kegyelem

 

Az irgalmas éj palástja vállunkra hull,

S kezében tartja szíveinket a szél.

 

Csenddé nőtt a vihar, s fénnyé az eső,

Renddé lett az álom, útiránnyá, mi szép.

 

 

 

 

Ködszivárvány - Altorjai Balazs

 

 

 

ho-ho-ho* Creative Commons License 6 napja 0 0 16548

 

 


Nature Angels & Crystal Angels

 

                             

ho-ho-ho* Creative Commons License 6 napja 0 0 16547

kep: 

Autumn in Portland Japanese Garden - Portland, Oregon, USA

Előzmény: ho-ho-ho* (16546)
ho-ho-ho* Creative Commons License 6 napja 0 0 16546

Johannes R. Becher:

Szelek vándorai

 

Egy talajuk van még, ez a kemény föld,

s túl erős őrük mégis a talaj.

Minden águkkal szöknének a széltől,

s kitart szilárdan valamennyi gally.

 

Orkánban az ágak szilánkra törnek,

s a tenger mélyét szél kavarja, mely

nagy, hullámhegyeket terel,

hogy gyökerükig reszketnek a törzsek.

 

A kimarjult végtagú alakoknak

csak gyökere, ahol még akarta van

Egyetlen súly szél, tenger, szürke ég:

 

érzik a fák, akkor is vonagolnak,

ha a tenger s égbolt újra mozdulatlan.

Szélcsendben is mind menekülne még.

 

/Ford.: Kálnoky László/

 

ho-ho-ho* Creative Commons License 6 napja 0 0 16545

Tóth Árpád

 SZEPTEMBERI SZONETT

 

 Szeptember szép szultánja, Ősz, pompás, buja zsarnok,

Már vár a hódoló táj; a zöld és elviselt

Kaftánú bús tuja mind furcsa dervised,

Mind mélyen hajladoz, s halkan imázva mormog.

 

Sárga selyemben várnak a szép, hervatag ormok,

Rabnők, kiket elgyötresz, s kik engedelmesek;

S te jössz, puhán s pompázón, s gyűrűfényes kezed

Aranyos reflexétől a tiprott fű is csillog.

 

Ki gőggel és egykedvűn, de fénylőn s mégis áldva

Ölsz meg mindeneket, hervadás padisáhja,

Köszöntelek e szirtről, leghívebb dervised.

 

Hatalmas úrkezed ereszd vállamra keggyel,

S ha térdre tör hűs súlya, szólj halkan: most eredj el,

S átkos, dús ajándékul az őszi bút vigyed.

 

ho-ho-ho* Creative Commons License 2016.09.23 0 0 16544

 

A nemzetközileg is elismert Mihail Litvak / pszichologus/  elmond 20 olyan dolgot, amit mindenkinek érdemes megjegyezni és alkalmazni. Ő volt az első aki megoldást talált a konfliktusokra és a módszerével gyakorolni kezdte a konfliktuskezelést. Fontos, hogy tanulj, értsd meg önmagad és másokat.

 

Ez a 20 tipp rengeteg élethelyzetben a segítségedre lehet:

 

-Ha valakinek nincs őszinte és pozitív mondanivalója saját magáról, de beszélgetni akar, rosszakat mesél másokról.

 

-Jobb ha valamilyen gyümölcsbe harapsz bele, mintsem a környezetedben élők nyakát harapod át, ha harapós kedved van.

 

-A depresszió egy adomány az ember számára, ami rákényszeríti, hogy végre megismerje önmagát.

 

-Senki nem hagy el senkit, az egyik csak tovább halad. Aki nem lépett tovább, csak az hiszi azt, hogy elhagyták.

 

-Jó véleményed vagy magadról? Akkor miért van rá szükséged, hogy mások is jókat gondoljanak rólad?

 

-Csináld azt amit szeretsz.

 

-Az egyedüllétet a szellemileg fejlett emberek élvezik.

 

-Nem tudom a siker titkát. De tudom a bukás titkát – mindenkinek megfelelni.

 

-Nincs női és férfi logika, csak egyesek képesek helyesen gondolkodni, mások nem.

 

-Az éretlen emberek sokszor tudnak, de nem cselekszenek. Az érett emberek tudnak is és cselekszenek is. Az éretlenek kritizálnak, az érettek megvalósítanak.

 

-Megismernéd a legnagyobb ellenséged? Nézz a tükörbe – ha felismered, a többi megoldódik.

 

-Légy sikeres és nem leszel szomorú.

 

-Az ismerősökkel beszélgetni kellemes, az ellenségekkel viszont lényeges.

 

-A kapcsolat tönkretételére és a munkahely otthagyására csak egy ok van, ha valaki képtelen fejlődni az adott szituációban.

 

-Oszd meg az örömöd a barátokkal és az ellenségekkel is. A barátok boldogak lesznek, az ellenségek dühösek.

 

-Ne fuss a boldogság után, találd meg hol van. Tudod hol van a te boldogságod? Benned! A boldogságot akkor érheted el, ha fejleszted a saját képességeidet.

 

-Boldogság – a terméke annak ha jót teszel a megfelelő időben.

 

-Ha szeretnél valakinek valamit bebizonyítani, az azt jelenti, hogy fontos neked.

 

-Álmok – a képességeink hangjai. Nem álmodozom arról, hogy operaénekes leszek. Nincs hangom és zenei hallásom. Ha erről álmodoznék, törekednék rá, hogy elérjem a célomat.

Át kell gondolnom, hogyan valósítható meg ez az álom. Fontos, hogy ne siess, mert akkor túl hamar történik meg. Helyes amikor valaki ezt mondja magáról: “most csak erre koncentrálok, de arra törekszem, hogy megvalósítsam az álmaim.”

 

-Okosabb, ha egy jó könyvvel töltöd az idődet, mintsem egy buta emberrel.

 

 

 

 

 

ho-ho-ho* Creative Commons License 2016.09.23 0 0 16543

Hollósy Tóth Klára

Tudod-e?

 

                Hommage á Jékely Zoltán

 

               „ Tudod-e, hogy az igazi nagy szerelmet

                az őszi erdőn a legszebb kezdeni?

                Nincs nagyobb csók, mint amelynek

                váltását ezer halál lesi?”

                Jékely Zoltán

 

Tudod-e, hogy az igazi, nagy szerelmet

az ember szinte bárhol kezdheti?

Csak tartson soká az a nagy csók, amelynek

„váltását ezer halál lesi”!

Ismersz-e olyan igazi, nagy szerelmet

mely kezdettől a végéig megmarad?

Mely nem oszlik semmivé az idővel,

őrlő, nagy malomkövek alatt?

 

Vannak-e oly igazi, nagy szerelmek,

mik a sírig tartanak, nem tűnnek tova,

melyek ártatlanok, akár a gyermek,

s nem hagy rajtuk nyomot bűnök démona?

Van-e őszinte holtomiglan, s holtodiglan,

szelíd patak, s visszafoghatatlan visszhang,

van-e tűzsugarú, rózsalángú nap,

mely örökre marad, soha el nem illan?

 

S van-e oly élet, hol mélység őriz mindent,

nem veszik kútmély időverembe?

Hol szent a parancs, a törvény, mint az Isten,

s nem pusztítja szószegő csalárdság veszte?

Tudod-e, hogy az igazi, nagy szerelmet

az ember szinte bárhol kezdheti?

Nem a hely, az évszak, nem a körülmény a fontos,

az ember, aki tartását, becsületét,

makulátlan jellemét nem nélkülözheti!

 

 

 

/sajat fotok/

Előzmény: ho-ho-ho* (16542)
ho-ho-ho* Creative Commons License 2016.09.23 0 0 16542

Hollósy Tóth Klára

Nyár van

 

                 „S te mi volnál föld, ég, tenger árja,

                 hogyha az emberálmú képzeletnek

                 nem rád meredne hallgatag magánya?"

 

                 Percy Bysshe Shelley

 

Izzó acélkohó a nap megint,

nyár van újra, csókokat termő nyár,

mint forró tenger magába merít,

kalászosokat lánggal koronáz.

A végtelen tűz bűnöket izzaszt,

szikrázva izzik, porzik a homok,

láng-fehér gyöngyházboltozat tikkaszt,

fojt a kábulat, lobog a pokol.

 

A lüktetés szinte forr a nyárban,

tikkad a föld, színeket gőzölög,

forróság vibrál a nyílt világban,

liheg a lég, szomjasan hömpölyög.

Vakító villódzással ég a fény,

szikrák káprázó, vad tüzű tánca

a végtelenség kék felületén

lázítanak újabb szomjúságra.

 

Peng a hőség, lankad a lomb, alél,

a levegő béna, rezzenetlen,

napi feladatát oldja meg a kéz,

s ami fontos, jóvátehetetlen.

Mi maradt? - a visszahozhatatlan,

a mozdulatlan, megválthatatlan,

az, ami végleg elmondhatatlan,

visszhangok a hallójáratokban.

 

A soha visszafordíthatatlan,

a múlton csüggő, döcögő napok,

az éjszakák titka, bonthatatlan

kínja ezer sugárban felragyog.

Barlangmélyi csendben a némaság

a múlt tűnt varázsát sokszorozza,

mint az alkonyodó nap sugarát

a messze - ringó tengerek fodra.

 

Kétkedések közt döcög a muszáj,

szédül a jelen vasmarka között,

„ nem lehet" szűkíti a láthatárt,

mint szomj a vágyat két korty között.

Fényzuhogás az izzótüzű nyár,

forrva kavarog a völgy ölében,

pattogó szikráin már száz varázs

készülődne újra útra készen.

 

Nyár van újra, nyár...és bánatkönnyek

hullnak az ígéretes napokra,

acélsúlyával virraszt a lélek,

mint kómában a tágult pupilla.

Az idő most viszonylagos béke,

mint vadvízen ringó könnyű csónak,

rajta a száraz ágnak nincs fogódzó,

nincs megtartó ereje a szónak.

 

ho-ho-ho* Creative Commons License 2016.09.21 0 0 16541
ho-ho-ho* Creative Commons License 2016.09.21 0 0 16540

 

Ha az elme gyakorlásában megfelelő mélyre merülsz, képessé válsz felismerni mások szenvedéseit.

Megtanulsz helyesen reagálni, közöny helyett együttérzést tanúsítani. A szenvedések láttán nem érzel többé tehetetlenséget.

Amikor mások szenvedéseit szemléled, vigyázz, ne légy öntelt, beképzelt, fölényes.

Ezt a csapdát a helyes világlátás, a bölcsesség fejlesztésével kerülheted el.

Hogy mindehhez mennyi gyakorlásra van szükséged, lehetetlen megmondani.

Ez a szenvedések iránti fogékonyságodból, a tűréshatárodtól és a bátorságodtól függ.

 

Őszentsége, a XIV. Dalai Láma

 

 

(fordította: Sári László)

Előzmény: ho-ho-ho* (16539)
ho-ho-ho* Creative Commons License 2016.09.21 0 0 16539

 

 

"Ha egyetlen hibádat felismered, többet ér, mint ezernyi hibáját felismerni másnak. Ahelyett, hogy rosszat mondanál az emberekről, ütköznél velük és nyugtalanságot keltenél az életükben, szemléld őket teljes valóságukban. Gondolj inkább a jó tulajdonságaikra. Ha mégis örömödet lelnéd valaki becsmérlésében, azonnal képzeld azt, hogy rohadt gyümölcsbe haraptál. Így elég gyorsan leszokhatsz a sértő viselkedésről."

 

Tendzin Gjaco

 

 

 

ho-ho-ho* Creative Commons License 2016.09.21 0 0 16538

Márai Sándor

 Füveskönyv

 

(részlet)

Arról, hogy az ember része a világnak

 

Az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenök. Mintha a vízcsepp ezt mondaná: „Én más vagyok, mint a tenger.” Vagy a szikra: „Rajtam nem fog a tűz.” De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak, éppen olyan romlandó anyag, mint a tej vagy a medve húsa, mint minden, ami egy pillanatra megjelenik a világ nagy piacán, s aztán, a következő pillanatban, a szemét- vagy a pöcegödörbe kerül. Az ember, testi mivoltában, nem is magas rangú eleme a világnak; inkább csak szánalmasan pusztulásra ítélt anyagok összessége. A kő, a fém is tovább él, mint az ember.

 

 

 Foto: Hidvegi Tamas

ho-ho-ho* Creative Commons License 2016.09.21 0 0 16537

József Attila

ELMARADT ÖLELÉS MIATT

 

Úgy vártalak, mint a vacsorát este,

ha feküdtem s anyám még odajárt.

Úgy reméltelek, mint kétségbeesve,

hülyén, (még ifjan) hívtam a halált -

nem jött, hálisten… Látod, ilyen boldog

vagyok, ha most meggondolom a dolgot.

De az még ostobább,

hogy nem jöttél, bár jönni fogsz tovább!

 

Makacs elmúlás tolja a világot

maga előtt, mint bányász a szenet,

melyet kifejtett, darabokra vágott.

De mélyben, egyben él, aki szeret.

Milyen tűzvész, miféle kivont kardok

káprázata volt, ami visszatartott,

hogy míg a hold haladt,

nem fogózhattam beléd azalatt?

 

 

Hogy a holt csillagvilággal, esengve,

csak szálltam tehetlen, mint a kövek -

s nem is úszhattam a sodorral szembe

kedves öledben!… Hol volt az öled?…

Míg itt hadart s hazudozott az óra,

te fölbámészkodtál egy dobogóra

s a szétterült ütem

hálójában remegtél nélkülem.

 

Ugye sopánkodsz, milyen kellemetlen,

harisnyádon ha egy szem leszalad!

Most szerelmünkből kivált s kellemedben

egy ölelés örökre szétszakadt.

Az a művész pörölt az elmúlással -

tanúskodj néki! De velem, ne mással.

Tudd meg már, mi a gond.

Hogy mit csinálsz. Én nem vagyok bolond.

 

 

 

ho-ho-ho* Creative Commons License 2016.09.21 0 0 16536

Reményik Sándor

 MINDENEMET MAGAMMAL HORDOZOM

 

Mindenemet magammal hordozom.

És ami enyém volt, enyém marad

Innen is, túl is a csillagokon,

Mert lélek vagyok, végtelen, szabad.

Bennem elférnek mind, kik rámhajoltak,

A fák, s a lombok - s az aluvó rét,

Bennem elférnek az élők s a holtak.

 

Ki vehet el éntőlem valamit,

S szegényebbé ki tehet engemet?

Mindenemet magammal hordozom,

Ha nem vesztettem el a lelkemet!

Felidézem a hegyek szellemét

És a fűszálak kicsiny lelkeit,

S megkérdezem: hány nőtt azóta még.

 

Nem enyém tán a házam, ha leég,

Vagy véletlenül más foglalta el? -

A kémény most már bennem füstölög,

És illatot a kert bennem lehel.

Bennem hallik az eső kopogása,

Amint veri a hű öreg tetőt.

Bennem van mindennek igazabb mása.

 

Bennem van mindennek a mennyországa,

Aminek temetője lett az élet,

Bennem jár az angyal a harsonával,

És hirdeti az örök üdvösséget.

Mindenemet magammal hordozom,

És ami enyém volt, enyém marad

Innen is, túl is a csillagokon.

 

 

 

ho-ho-ho* Creative Commons License 2016.09.21 0 0 16535

Wass Albert:

Mire a fák megnőnek

 

Az ember csak szánt, vet, kalapál, arat. Ganét hord, újra szánt, újra vet, újra meg újra. S egyszer csak észreveszi, hogy a hajában szürke szálak vannak, megszélesedett a homloka, szakálla szürke már, s bajusza bozontos. Az ember csak észreveszi, hogy a csikóból csontos, öreg ló lett, a gyermekek szakállt eresztettek és bajuszt. A bölcsőben síró leánykák férjhez mennek, és új bölcsőt ringatnak. Az ember, ha ezeket észreveszi, meglepve megtorpan és csodálkozik. Istenem, mondja, hát így... hát így vagyunk már. Eltelt az idő. (...)

 

 

Igen, hát ez a rend, mondja magában az ember. Ez a rend. Csak kár, olyan rövid volt az egész. Hogy tulajdonképpen semmi sem történt, csak volt néhány szép és nagyszerű élmény, és volt néhány csúnya és gonosz élmény. Volt néhány gazdag, örömtől dagadó perc, és volt néhány megaláztatás, néhány kellemetlen kaland, betegség, bánat, egyebek. És volt járkálás az eke után, volt néhány szép, kellemes mozdulat, mikor a kéz magot lendített a tavaszi föld felé, mikor a tüdő tágultan szívta be a fák virágát, évszakok illatát, mikor a láb mezők puha pázsitjára hágott. De egyéb tulajdonképpen nem történt semmi. És maholnap ennek is vége van. Ennek a kevésnek, ennek a semminek, ennek az életnek.

 

 

Azért... egy kicsit szomorú, gondolja az ember, s azzal továbbmegy, mert eszébe jut valami, amit még nem végzett el, s ami fontosabb, mint az elmélkedés.

 

(Wass Albert: Mire a fák megnőnek. 1940. Részlet.)

Előzmény: ho-ho-ho* (16534)
ho-ho-ho* Creative Commons License 2016.09.21 0 0 16534

 

Szervusz draga Jahorka :-)

 Koszonom szepen sz idezeteket, kepeket, az emailt /irok majd/:-)

 Szep estet kivanok Neked, szeretettel...

 

 ***

 

Állj csendben. A fák elõtted és a bokrok melletted nincsenek elveszve.

Bárhol is vagy, ezt úgy hívják: ITT,

és úgy kell bánnod vele, mint egy hatalommal bíró idegennel,

elõször engedélyt kell kérned, hogy megismerhesd, és megismerhessen téged.

Az erdõ lélegzik. Hallgasd. Válaszol,

„Én teremtettem ezt a helyet körülötted,

ha elhagyod, talán újra visszajössz, és azt mondod: ITT.”

Nincs két egyforma fa a holló számára.

Nincs két egyforma ág az ökörszem számára.

Ha nem érted, hogy mit tesz egy fa vagy egy bokor, akkor tényleg elvesztél.

Állj csendben. Az erdõ tudja, hol vagy. Engedned kell, hogy megtaláljon.

 

(egy régi indián történetből)

 

 

Ildiko Neer Photo & Art –képek

Előzmény: jahorka (16532)
jahorka Creative Commons License 2016.09.19 0 0 16533

"Több ezer gyertyát gyújthatnak meg egy egyetlen gyertyáról, de a gyertya életét nem fogják megrövidíteni. A boldogság sem csökken soha azáltal, hogy megosztják."

Buddha

jahorka Creative Commons License 2016.09.19 0 0 16532

Szervusz, Drága Ho-ho-ho!

Köszönöm a szép idézeteket, verset...a képek gyönyörűek:-)))

Kellemes hetet kívánok!:-)

 

"Az erdő a határtalan kedvesség és jóakarat sajátos szervezete, amely semmit sem igényel a létezéséhez, de védelmet ad minden lény számára. Árnyat kínál még a favágónak is, aki elpusztítja."

Buddha

Előzmény: ho-ho-ho* (16523)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!