Az élet nagy, igazán végzetes drámái oly csendesen kezdődnek, hogy már nyakig benne ülünk a drámai helyzetben, s még mindig nem értjük. A rák, a szégyen, a bukás, a nagy csalódás nem úgy kezdődik, mint az irodalomban: egy napon észreveszünk egy pattanást, vagy telefonál valaki, s olyan különösen beszél a készülékbe, nem is értjük igazán a szavait, vagy a nő, akit szeretünk, egyszer elfordítja fejét, szórakozottan. Így kezdődik. Nem. Ilyenkor már meg is történt. A végzet csendes. Csak a baleset ordít, sivít és csilingel.
Van, amikor a leghatalmasabb sziklák is némák maradnak, az óceánok is elcsendesednek, s van, hogy az apró kavicsok sikoltnak és üvöltenek. A hangerejük nem azonos a tényleges erejükkel. Titkot rejtenek. Kérdéseket, válaszokat, örömöket és fájdalmakat, csodákat, imákat, veszteségeket és győzelmeket. Reményt és túlélést. Az Életet. Annak teljességében és gyönyörűségében. A feltámasztott, megújított, sziklasírból előhívott életet, amelyről másoknak kell majd leoldani a gyolcsokat.
"Valahogy semmit nem lehet szavakkal igazán elmondani, semmit, ami az életben nagyon fontos... Tudod, ami olyan fontos, mint a születés, vagy a halál. Azt még azokkal a bizonyos szavakkal sem lehet elmondani. Talán a zene elmondja, nem tudom... Vagy ha az ember vágyakozik és megérint valakit, így... Ne mozdulj. Ez az én másik barátom nem ok nélkül bújta a vége felé a szótárakat. Keresett egy szót. De nem találta meg."
"Végül is, tudnod kell, mi volt dolgod a földön. Semmi esetre sem az, hogy bizonyos összegű, állagú és minőségű csontot, húst, zsiradékot és zsigereket vegyi üzemben tartsál. Az sem, hogy címeket, rangokat gyűjts, elnök legyél valamilyen társaságban, díszes ruhákban sétálj és rázzad a csengőt. Az sem s ez már jobban fáj -, hogy boldog legyél, mert boldogság nincsen, hiszen minden vágyad a megvalósulás pillanatában eltorzul, s inkább nyűg már, mint öröm. Ilyen az ember.
Nem, egyetlen dolgod, létezésed egyetlen értelme a földön, hogy megismerjed az emberi és a világi dolgok igaz természetét, az emberi és világi tünemények összetartozását, s méltányosan viselkedj akkor is, ha embertársaid méltatlanul viselkednek.
"Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás, az értelem, igen, becsesebb, mint a jóság.
Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka.
Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan, színtelen és íztelen, s mégis nélkülözhetetlen, mint fertőzéses, járványos vidéken a forralt víz, mely nélkül szomjan pusztul, vagy beteg lesz az ember.
Az a tapintat és gyöngédség mely, mint valami csodálatos zenei hallás örökké figyelmeztet egy embert mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak, és mi olyan " jó ", hogy ellenségünk lesz, ha megajándékozzuk vele és nem tudja meghálálni?
Ez a tapintat, mely nem csak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is.
Vannak ritka emberek, akik tudják ezt.
Akik a jóságot, mely mindig önzés is, pártolták és nemesítették, s nem okoznak soha fájdalmat barátságukkal, vagy rokonszenvükkel, nem terhesek közeledésükkel, nem mondanak soha egy szóval többet, mint amit a másik el tud viselni, s mintha külön, nagyon finom hallószerveik lennének, úgy neszelik mi az, ami a másiknak fájhat.
S mindig tudnak másról beszélni.
S oly élesen hallanak mindent, ami veszélyes az emberek között, mint az elektromos hallgató fülek érzékelik a nagy magasságban felhők között közeledő láthatatlan ellenséges gépmadarakat.
A tapintat és a gyöngédség emberfölöttien érzékel.
Igen, e két képesség emberfölötti."
Márai Sándor: Füves könyv -A tapintatról és a gyöngédségről
"És neveld lelked kérlelhetetlen igényérzetre. Ez a legfontosabb. A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. Te maradj mértéktartó és igényes. A világ egyre jobban hasonlít egyfajta Woolworths-áruházra, ahol egy hatosért megkapni mindent, silány kivitelben, ami az élvező hajlamú tömegek napi vágyait gyorsan, olcsón és krajcáros minőségben kielégítheti. Ennek a tömegkielégülésnek veszélyei már mutatkoznak, az élet és a szellem minden területén. Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le. Te válogass. Ne finnyásan és orrfintorgatva válogass, hanem szigorúan és könyörtelenül. Nem lehetsz elég igényes erkölcsiekben, szellemiekben. Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak. Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot."
Kedves Arti, az elkovetkezo idoszakban nem fogok feltenni dolgokat ebbe a topikba. Valoszinuleg lesz 1-2 topik, ahova felteszek verseket, egyebeket de nem itt lesz es nem a Szep versek forumra.
Koszonom, hogy itt voltal es megajandekoztal szepsegekkel. Ezt nagyon koszonom!
Szia:-) De, en is szoktam tevedni, eleg gyakran - ha eszreveszem, javitom - ez kovetkezett volna most: emlekezetbol irtam a nevet es sajnos elrontottam.
Elnézésedet kérem, de biztos hogy Volekov ? agyon kerestem és csak Volegov-ot találtam...( na dehát akinek Viktor vagy Vladimir majdnem mindegy :)),talán nem is volna szabad kérdeznie-viszont Te nem szoktál tévedni,és ha nem tévedés, akkor hajt a kiváncsiság, hogy tovább kutassak)
nem régen jottem meg a rancsról,kihordtam a lakásból a virágokat a teraszra,estig ott maradnak, aztán éjszakára vissza pakolom oket megint az eloszobába-sajnos reggelenként mindig mínuszok vannak.Ilyen hidegben nem maradok kint, inkább 2x megyek.
Hogy vagy ?
Koszonom a segitségedet, majd megpróbálom ugy csinálni ahogy mondod, ha tobb idom lesz fogok vele kisérletezni-vagy majd az unokám megtanít a nyáron:)) Sokszor hiába uldoz a tudás engem, én gyorsabb vagyok :))) szokom mondani..egyre gyakrabban..
"A szerzetes egészen addig nem volt hajlandó velem találkozni, amíg legalább háromszor fel nem hívtam. Nem tetszett ez a módszer, hiszen akárhányszor kerestem, soha nem vette fel. De ilyen a való élet is. Hányszor kérsz meg valakit valamire, vagy hányszor hívod fel, mire sikerül megbeszélned vele egy adott dolgot? Számtalanszor.
A legtöbben önmagukat hibáztatják, ha valami nem sikerül elsőre. Bár gyűlöltem, hogy olyan sokat kellett az oktatóm után járnom, visszagondolva már tudom, ez az élet legfontosabb tanítása. Egy taoista mondás szerint: Kívül légy pamut, belül viszont acél. Nekem ez annyit jelent: légy könyörületes, de ne gyenge."
