Jel 11.3-4
"Két tanúmnak meghagyom, hogy szőrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessenek bűnbánatot.
Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, amely a föld Urának színe előtt áll."
Zak 4.14
"Erre ő: Ez a két Fölkent, akik az Úr előtt állnak az egész földön."
Szűzanyánk, a Napba öltözött Asszony üzenetei.
Amikor sokra tartod az értelmedet, és mások is sokra tartják, és valóban büszke lehetsz arra
Mégha Jézus karnyújtásnyira is állna tőled, nem lennél képes felismerni egészen addig, amíg nincs benned önmagadban felbuzdított szeretet
És az értelmed bármennyire is jó irányban halad, és telve vagy jó indulattal másokkal szemben, amíg szeretet nincs benned, nem ismered fel az igazságot igazságnak
A szeretet felvállalja az alázatot, áldoz az alázatáért
Habár úgy van, hogy az élet, csak a kereszthordozásban érhető el, de ennek ellenére, ujjongásba jutunk
Mint ahogy néha a tavasz megörvendezteti a szívünket, és amint a madarak ujjongva dalolják tavaszi dallamaikat, ugyanúgy vagyunk, amikor betérünk a Szívedbe
És lábunk azon van, hogy örömtáncot járjon, magunk meg eltelünk énekléssel
Mikor valamit tartok Veled szemben, és az megakadályoz Téged, hogy úgy lépj mellém, hogy tudjam azt, abban az elsők a bűneim, az akadályaid hozzám
Mikor a szenteskedésem az, ami megakadályoz, mikor a formát tartom, de főleg az első két parancsot nem élem, lehetek én az utolsó a halottak között, aki ezt megértem, és ellene teszek, aki ellene tennék a bűnnek
És lehetek olyan, aki soha nem bánt meg Téged a bűneimmel, de Hozzád nem megyek, mégis a legnagyobb bűnt követtem el a szemedben, ugyan egyáltalán meg tudom érteni azt, amit nem tettem milyen alapon nyugszik, fel tudom e ismerni a lázadásom Ellened?
És aki paradicsomot teremtek magamnak, akár a kéjben, akár a habzsolásban, akár a vagyonban, de alapvetően mégsem teszek az első két parancs ellen, annak ellenére, hogy nem vagyok tudatában a tetteimnek és a gondolataimnak, akár lehetnék én is az első, aki megértek
És lehetek egyedül csak magammal törődő, és távol áll tőlem minden megértés, és a fájdalmat azt nem tudom elviselni, ugyan mi lesz majd az, ami gondolatra késztet engem?
Egyik állapotomban sem vagyok más, mint egy festő, aki ecsettel próbál festeni, de festék nélkül
És még a nyolcadik évtized végére sem értem meg, mi maradt ki a gondolataimból
És bármennyire nem vagyok hajlandó megérteni, de a tettek azok nem mások, mint akarat
Akarat meg nincs gondolat nélkül
Így a halálom alapja sem más, mint a gondolatom
És az életem sem lehet másban, mint a gondolataim kiküzdéseiben
És a szenteskedésem sem indul másból, mint a tiszta gondolataim hiányából
A tiszta gondolatot meg felismerhetem a tisztuló tettekről, az önmagam háttérben tartásában
Amiben meg nyilván az első a beszédem, és a hallgatásom
Hogy majd azon leszel, hogy megmaradj Benne, az a természetes
Hogy most azon lennél, hogy bekerülj Hozzá, teheted
Hiszen az a vágya
És azt adja a Szavában, ha magadhoz veszed
Ami meg nemcsak a részéről ajándék, hanem akkor a részedről akarat
Hogy meg még nem becsülöd meg eléggé a békédet, majd mindennél értékesebbé teszi azt a számodra
Ugyan tehetné azt téged megelőzve, de érted nem teszi, hogy az akaratodhoz köti
És hogy azt gondold, hiszen akkor könnyen vagyok, akár el is fordulhatok
Majd amikor megleled Benne a békédet, a békéjében leled meg a békédet, akkor megrettensz a lehetőségtől, hogy elveszítheted
Isten Szavát venni, ugyan az nyilván a gondolatát venni
De több van abban, mint gondolat
A jelenlétét kaphatom meg a Szavából, ha elég kicsivé válok, és nem akarom Neki megmondani, hogy hogyan gondolja, hanem azon vagyok, hogy befogadjam a gondolatát a bensőmbe
És hagyom, hogy a gondolata kísérjen az utamon, és igazítson engem az igazsághoz
Veszem a gondolatát, mint egy téglát, és a helyére rakom, hogy a részemmé váljon
Hogy belépjek a szívem ismeretébe, hogy el ne tudjon engem hitetni a hazugság, az az ellenkezőjét jelenti annak, amit gondolsz
Mert avval, hogy oda betérek, az azt is jelenti, hogy nem egy másik ajtón lépek be, hiszen már benn vagyok
Mint ahogy a Nagyfigyelmeztetés azt jelenti, hogy felismerem hova léptem be, és az undorom a helytől kiléptet engem, hogy belépjek az ismeretbe, ami az egység
És akik belépnek az egységbe, azok késztetnek a vonzásban, hogy magam is belépjek
És ha belépek az egységbe, magam is késztetni fogom a bátortalanokat
Hogy hogyan képzelem el az egységet, az a rendelkezésemre álló információktól függ
És abban a legfontosabb maga az egység, ami maga tűz
És ami a szárazságomban is megtart az egységben, az nem az, hogy minden jól megy, hanem éppen a kereszt az, ami képes megtartani az igazságban, amikor felvállalom
Mindenféleképpen egyesülhetünk az Atya szeretetében, és képesek vagyunk magunk is szeretetté válni, hasonlóvá válva szeretetünkben az Atya szeretetéhez
A Bölcsességben meg befogadókká válhatunk, bár Jézus bölcsességét a teljes terjedelmében át nem láthatjuk, sem a Földön, de még a mennyben sem
A bölcsesség kezdete meg az istenfélelem, ami egyrészt alázat, másrészt befogadás az akaratába lépve
Kilépve abból, hogy mások mondják mi a helyes, belépve a felismerésbe
Az meg ott kezdődik, hogy magamra veszem, amit mond
Lehet mondani, titokba lépve, feloldva a titkot
Aki meg továbbra sem kutatja az akaratát, nem is véve magára azt, amit valójába rá gondolva is mondott, annak titoknak marad a titok, illetve titokká teszi a nyilvánvalót
És bár távolságunkban meg nem érthetjük, mit jelent a közvetlen vezetése, nem érthetjük meg, hogy lesznek láthatóvá a miértek és a hogyanok
Aminek a kulcsa a szeretet, a Tőle befogadott szeretet
Hiszen a szeretet a kulcsa a megértésünknek
Ami nem az értelmünkből indul, hanem a szívünkből, az egységben
Senkire sem rákényszerítve az igazságot, hanem a vonzásban egyesülve
Vagy továbbra is megmaradva a sötétségben, amibe befér, hogy szemléljük mások világosságát
Értelmet adva a Hegyi beszédnek, vagy kívül maradva a megértésből
És hogy nehézséget jelent a megértés, nem, nem okoz nehézséget, attól kezdve, hogy felvállalom az áldozatot
Hiszen maga a Szeretet lesz az, Aki önmagát adja, mérlegelés, és latolgatás nélkül
És bevon a megértésbe
És arra rácsodálkozom, hogy egyrészt milyen egyszerű, másrészt miért is nem tudtam önmagamtól megérteni a nyilvánvalót
Jó ha tudod, illetve tudnod kell, hogy vagy emelkedsz, vagy süllyedsz
Hogy lélek szerint ne történjen veled semmi, ahhoz az kell, hogy ne hallj semmit az igazságról
És ugyan az akaratodat mindenek felett tiszteli az ég, de mégis az van, és az történjen veled, hogy megértsél, hogy abból tudj dönteni
Az meg velejár a felelősséggel
Az meg nem lehetséges, hogy megértesz, és mivel nem kívánod a felelősséget, ezért elfelejtesz
Mint ahogy a gyermek megtanul járni, és azt el nem felejtheti
És tudatosan felvállalja a járást, és nem is tűrne meg maga felett semmilyen akaratot, ami megakadályozná, hogy megtanuljon járni
Így azt is meg kell értened, hogy máshogy nem mehetsz a halálba, mint tudatosan
És máshogy nem mehetsz az életbe, csakis tudatosan
Hogy nem vállalod fel a felelősséget, az sem más, mint tudatosság, és döntés a halál mellett
Ráadásul mindenki kap az életében egy tapasztalást Istenről
Így nem mondhatom a halálomban, hogy nem tudtam, hanem elém tehetik, hogy hányszor meg lettem kérdezve, és felszólítva, vállald fel a felelősséget az élet mellett, hogy életed lehessen
És az, hogy az élet fenyeget, az nem igaz, hanem sokkal inkább meghív az életbe, hiszen más nem lépheti át a küszöbét helyetted
És az a gondolatod, hogy jó vagyok, és az elég az élethez, az a tévedésed, mert egyedül Isten az, aki a sötétségedben megadhatja a világosságot
Az meg ott kezdődik, hogy gondolat, majd ott folytatódik, hogy felvállalt áldozat
Hiszen a szeretet lényege az áldozat másokért, lemondva magamról
Találkozás híján, az egész könnyen előfordulhat, és gyakran elő is fordul, hogy naivitásnak tartod az istenhitet
Mint ahogy léhaságnak a pap hivatását
Csakhogy abban nincs semmi naivitás, hanem sokkal inkább vizsgálat, és visszakérdezés
Nem is téglák kerülnek egymásra, hanem homokszemek mésszel
Hogy megálljanak a téglák
És ki kell ábrándítanom a hivatásokról alkotott nézetedet, ha azt gondolod, hogy az könnyű
Az sokkal inkább hasonlatos a bányászhoz, aki a mélyben keményen dolgozik
És sőt, egy vájár nem dolgozik annyit, mint egy hivatását komolyan vevő
És mint ahogy minden más hivatásokban, amikor letelik a műszak ideje, akkor megfürödnek és átöltöznek, addig aki a hivatását istenfélelemben tölti, annak a műszaka minden nap huszonnégy óra
És bár nem tudsz róla, de viselik a keresztedet, amikor fájdalmakat okozol másoknak
És mivel meglátja mindazt, amit keménységed nem akar meglátni, ezért a fájdalmai sem mérhetők a fájdalmaidhoz
És adja magát a kérdés, Ki lehet az, akiért érdemes ezt az áldozatot meghozni
Kettétöröm az elhatározásodat, hogy beburkold magadat a magányodba, hiszen egy melletted, és téged figyelő Istenről beszélgetünk
Akinek szándéka van veled szemben
Hogy szándékod legyen Vele szemben
Először is abban, hogy felismerd, nem vagy egyedül
Majd abban, hogy Benne van egy akarat, ami nem hagy magadra téged
És bár nem szívesen hallgatod meg, de abban léptél testedbe, hogy tested szándékai ellenére, a lelked legyen az, aki érvényesül a felismerésben, és a kapcsolatban
Hogy akár egészen egyszerű értelmi úton, mindenféle nyakatekert gondolatok nélkül eljussak az önmagam felismerésére, az teljesen egyszerű, és természetszerű dolog is lehetne
Hogy amikor oda jutok, hogy valakivel jó értelemben elkezdenek foglalkozni a gondolataim, az jó dolog
És benne van a szívem indíttatása, anélkül, hogy bármi is befolyásolná az akaratomat
Önként adom a jóleső gondolataimat
De a gondolataimnak két síkja lehetséges
Hogy egyszerűen jól esik nekem, a testem indíttatásaiban
Vagy már jelen lesz benne az áldozat, hiszen az is megjelenik benne, hogy többet másokért, mint magamért
Mert az kettő, hogy a testem indíttatásában, amiben akár büszke is vagyok arra, aki vagyok, ami a tévedésem, hiszen a testem az ösztönző
Vagy már a lemondásomban, és a lemondásom következtében jelenik meg nálam az, aki nem vagyok, mégis a jelenlétének örvendezésében
És tudatom képes megkülönböztetni a kétféle jóleső gondolatomat, és ne mond, hogy az nyakatekert gondolat, hiszen egyszerű, csak annak kell látnom magam, aki vagyok, és nem annak, akinek szeretném elképzelni magamat
Így lesz az életemre döntő hatással a gondolatom
És abban a felismerésemben teheti már a Lélek, hogy közelít hozzám, anélkül, hogy tudnám az óráját, és a módját a közeledésének, mégis az érzékelésében
Hiszen tehetem, hogy mások iránt érzett szeretetemben magamat tolom az előtérbe
És tehetem, hogy magamat a háttérbe tolom
Hogy akarati tevékenységem legyen az, aki felmér, dönt, és megtart – a másikért, amiben benne van, lemondva magamról
És annak az első lépése valóban nehéz, és a folytatása mégis a legkönnyebb, hiszen abból adok, ami nem az enyém, de abban, hogy adom, mégis a részemmé válik
Mint aki tapasztalta, mondja, jónak lenni jó, abból mondva, amit átél
Még a földi vakságunkban is felismernénk az öngyilkosságban meghalt lelkeket, és nagyon könnyen felismernénk a szekszuálisan aberrált lelkeket, az öngyilkosokat a ruhátlanságukról, és arról, hogy a csontjaikon nincs hús, csak mint csontváz láthatók, az aberrált lelkeket meg a félelmükről, és hogy azon vannak, hogy elbújjanak félelmükben, és szégyenükben
Ugyan a vakságunk szembeszökő, de Jézus szeretet érintése feloldja a vakságunkat
Ugyan gondolnánk, hogy adja akkor is, ha nem kérjük, de nem, mert akaratunk ellen nem cselekszik
Így minden, ami feloldja az eltemetkezésünket a halálba, célravezető az utunkon
Azok pedig a fájdalmak, betegségek és a sikertelenségek, és a megaláztatás
És ide tartozik a rossz kedélyállapot, ami értéktelenné teszi mindazt, amit a halott értékesnek tart
Ugyan ezeket nem mondhatjuk jónak, de hát a magunk megalázását nem tesszük
Mert ha kicsik lennénk az önösségnek, akkor nem mennénk el az élet mellett, anélkül, hogy meg ne ragadnánk
Az élet a vonzásban van, és ott kezdődik a jó kedélyvilágunk
Minden, amit a világ nyújt, híján van annak
A gyermek kedélyvilági is abban lesz teljes, hogy azt adjuk magunkból, ami az égbe mutat
És ugyanakkor teremtett voltodat felválthatott nem teremtetté, az akaratodban
A Szavát küldi a vizeknek, a gondolatoknak
Hogy a gondolatai életre keltsék a vizeket
Ami megformált akarat
Befogadva a köszöntést, Kristos Annesti! – felismerésedben
Hogy már ne idegenként fogadd, hanem a megismerésedben
És a megismerése akkor már nemcsak gondolat, hanem az, aki kész megváltásodban paradicsomivá tenni a sorsodat, ami meg nem kényelem
Hogy előbb a kedélyvilágod találjon helyet a békéjében
Ami meg megismerés a tetteiben, amint érted cselekszik
A Szava felismerteti a Jelenlévőt
A figyelmed meg a késztetése, hogy kezébe vegye a sorsodat, ami megint nem a kényelmed
Hanem ami a késztetéseddé válik
Hogy még jobban a közelében ismerd meg
Amikor közelítesz, a kisujjadat nyújtod, amikor közelít, a karját nyújtja
Azt nem mérlegeli, mennyit adjon, hanem mérlegelés nélkül adja, amit adhat
Amit meg adhat, az nincs másban, mint az akaratodban, aki meg is gátolhatja, hogy adjon, mint ahogy ezért adja a Szavát, hogy fellebbentse azt a fátylat, ami mögé magad lépsz
És amint azon van, hogy megismerd a szeretetében
Úgy azon is van, hogy megismerd magadat a valódban
Hogy azon legyél, hogy részesedj, hogy bővelkedhessél
Krisztus feltámadt, valóban feltámadt, és velünk van
Neki kétezer év egy pillanat
És mivel semmi sincs, ami titok maradjon az új Égre, ezért eléd lesznek tárva a nyílt titkok
Nyíl mindazoknak, akik megismerték a jelenlévő Jézust
Mint ahogy a Szentírás nyelvezete is megadta az önösnek az igazolásait a vakságában, hogy az önelégültségében tehetetlenné váljon a gonoszságokra
Jézus szemlélésében eltöltött fél óra, a mennyben ezer év fejlődése
Ami nemcsak annyit jelent, hogy mit kezdesz egy óráddal, hanem azt is, hogy a tiszta környezetben kimondott igen, az természetes, hogy az önmagában a tiszta környezetében nem emel téged
Ugyan nyilvánvalóvá válik a jelenlévő Krisztus, de nem mindenki tér meg
Sót, aki a sötétségében felismeri azt a gúnyt, amit magára kimond a bűnös, és akit a sötétsége gyilkosságra késztet, gyilkolni is fog a sötétségében
Így önmagában a felismerés nem élet, hanem csakis a választás hozhatja el valakinek az életet
Így ne gondold, hogy a felismerés önmagában az életbe emel, hanem csakis te tudsz életbe lépni, vagy a halálban maradni
Hogy a felismerés az kegyelem, igen valóban kegyelem
Hogy a felelősséget és a döntést a kezedbe teszi, hiszen eddig is megvolt a felelősséged
Csak a sarlatán teszi, hogy először megöli a beteget, majd aztán kezd el gondolkodni, az orvos beteget gyógyít, sőt megmutatja, hogyan kerüld el a betegségeket
Ha nem hiszel, akkor csakis akkor hallgatsz meg másokat, ha valóban keresed az igazságot
Ha meg keresed az igazságot, ha kutatod Isten létét, és istenségét, akkor eljutsz oda, hogy nem tudsz elképzelni más Istent, csakis egy mindenek fölött jóságos Istent
És amikor szétnézel a világban, azt találod, vannak gazdagok, és mérhetetlenül gazdagok, és vannak éppen elélő rétegek
És ha megkérdezed, mért van ez a különbség oda lyukadsz, hogy azért, hogy akinek van, annak még többje legyen
Ez pont az a válasz, mint amikor megkérdezed, mért kell a frissen ültetett szőlő oltványt betakarni, és azt a választ kapod, hogy ne száradhasson ki az oltvány
Hát ez a válasz egy megszolgált elégtelenhez elegendő, hiszen kimaradt belőle a lényeg
Mert a takarás azt a célt szolgálja, hogy legyen a gyökerének ideje megerősödni, mielőtt elkezdene hajtani, ez a tartalmas válasz
Éppen ezért tartják távol tőled a Világosságot
Hogy nehogy megtörténjen, hogy a jómódú ne tudjon munkást keresni magának, hiszen nincs más, csak jómódú
És bármennyire is olyan mint egy ellentmondás, éppen a vallást használták fel minden időben, arra használták fel, hogy meg ne ismerd az Istent a valójában, és a Tanításában
Nem megismertetve az Istent, hanem a céljuk szerintinek mutatva
Mert amilyen mértékű volt az istenismeret, olyan mértékű volt a gazdagság
És bár most nem látható, olyan mértékűvé válik a gazdagság, amilyen mértékben kiárad az ismeret
Ugyanakkor meg a valódi szükséged a szükség, hogy elkezd keresni az igazságot
És ezért engedi meg az Isten a szükséget, hogy magad legyél az, aki elkezd keresni
Hogy meg más mondja meg neked milyen az Isten, és azt mondja, felesleges Hozzá menned, miközben magad is megtapasztalhatod, azt ne nézd máshogy, mint a kihasználásod lehetőségét, ami a kihasználásodra irányul
Mikor a felnövekvő gyermeked rossz irányba halad, és nem hallgat a jó szóra, sőt bosszankodik törekvéseden, ugyan melyikőtök fájdalmai a nagyobbak, sőt a sokkal nagyobbak, ha nem a te fájdalmaid
És mennyivel nagyobbak a fájdalmaid, ha meglátod, hogy a gyermeked a halálba tart
És mit meg nem tennél, miközben tehetetlennek érzed magadat, az önpusztító akaratával szemben
És mennyivel nagyobb az Atya fájdalma a fájdalmadhoz képest, amikor meglátja a halálba tartó akaratodat
És ugyan még láthatatlan az Egyház egységének a hiányának a következménye, ami lehetővé teszi ezeket a tévedéseket
Ugyan azzal, aki maga akarja tudatosan a halálát, a lelki halálát, azzal az akarattal szemben nem sokat lehet tenni
De azzal az akarattal szemben, ami tévedésből fakad, az ellen fel lehet lépni, jó eséllyel gyógyítható a betegsége
Az a gyógyító erő pedig ott van a papságban, mégha nem is igen érted
Amikor maga is lelki életével törődik, aminek a része, hogy a lelki fejlődéseddel törődik
Amikor már megszólal benne a Lélek
Amikor ugyanez a Lélek megjelenik a Szóban, és felismered a Lelket
És találkozik veled, és beköltözik a lakásodba
És Aki tanácsot ad neked, és adhatja, hiszen a tanácsát kéred
És minden szándékos tévedés lelepleződik
És minden kérdés megmutatja a valódi lényegét
És ahogy eggyé válsz a Lélekben, úgy meglátsz másokban
És avval a megértéseddel kiárad a béke a világra
Ebben van a béke, és másban nincs béke
És amikor megvalósul az egység, amikor Isten Háza újra egy lesz
Akkor majd rácsodálkozol a Lélek igazságára
A Szeretet lángja szikrát gyújt benned, és megmutatja mindennek az értéket
És az majd arra késztet téged, hogy hagyd el az értéktelent, sőt megragadod, és magadtól messze hajítod
És még rá is kiáltasz - vissza ne gyere, itt nincs semmi keresni valód!
Ezt hozza neked az egység, ezt kínálja fel, hogy örvendezhess
Hogy én mint a toronynak az őre, nem lépek be a toronyba, és másokat sem engedek a toronyba lépni, azzal felelni fogok azokért, akiket kint rekesztettem
Jeruzsálem toronyfalainak hagytál negyven évet, az őrizői nem hallgattak meg téged, az a torony leomlott
Most itt vagyunk, hogy lassan kitelik a negyven év
Haraggal a szívedben mondod, ne fenyegess
Valóban fenyegetnélek, ha nem lenne kőbe vésve az a negyven év
És valóban fenyegetnélek, ha nem itt jönne, hogy kitelik a negyven év
Ha meg tudod tenni bármelyik negyven évvel, hogy ne legyen, ne hallgass a Szavára
De ha nem tudod megtenni, akkor vagy rettenj meg attól, amit nem tettél, és amit megtettél, vagy változtass a sorsokon
A most letelő negyven év tanúságot hordoz magában, attól, Akinek hatalma van az évek felett is
Hogy az egyik tanúsítja, hogy találkoztam a Tanúval, magam meg nem találkoztam Vele, az nyilván az én hiányosságom, amikor ragaszkodtam az életemhez, és evvel elveszítettem az életemet
Hogy a vaknak a vakságomban azt mondjam, ne menj arra
Azzal beteljesítettem a sorsomat, mint vak vezettem a világtalant
Mit is lehet velem tenni, amikor pedig meg lettem hívva a Vőlegény menyegzőjébe
És hogy azt látom, koldusokat öltöztetnek ünneplő ruhába, hát végül is én maradtam távol
És hogy megvárjam az utolsó pillanatot, hiszen itt van a pillanata
Az igába fogott okosabb nálam, hiszen arra megy, amerre szóval ösztökélik
Ugyan amikor a világgal foglalkozom, merre járnak a gondolataim, az bizonyos, hogy nem az égben
Hanem célokat és vágyakat fogalmazok meg magamnak, és az is megtörténik, hogy eszközöket
És amint engedem, hogy eszközeim egyek legyenek a bűnnel, úgy lekötözöm magam a bűnbe, és meggátlom a gondolataimnak, hogy szabadon fussanak
A gondolataimat vezetem rács mögé, és onnét más nem is tudja kihozni őket, csakis én
És megtehetik a gondolataim, hogy lefejtem mindazt rólam, amivel bírok, és amíg a gondolataimat a bűn fogságában tartom, addig azt találom, hogy nincs semmim
Ha viszont a gondolataim szabadok, és kvázi nincstelennek veszem magamat, azt találom, mégis birtokolok
A bűn lekötözi a gondolataimat, és avval a lehetőségeimet az eszmélésre
Amíg a bűnbánat nem szabadít meg attól a gúzstól, addig lekötözött is maradok
És amikor megkérdezik tőled, mivel bírsz, arra is gondolj, hogy mid van a föld múlandó kincsei nélkül
És az örök kincsek, az nem egy igen, hanem egy kiküzdés
És nem csak egy kiküzdés, hanem egy építmény, alappal, falakkal
Ami pedig nemcsak munka, hanem tervezés, latolgatások, és döntések, azaz küzdelmes gondolatok, és küzdelmes szív
És a gondolat meg olyan, ha tiszta az alapja, tiszta marad maga a gondolat is, bármerre jár, tiszta