Keresés

Igazából szeretnénk megtudni mi van az első két paranccsal, megérteni, és nem úgy elfogadni, hogy az mindenek felett kötelező

Hanem magunk eldönteni, tartjuk, vagy nem tartjuk

Ha az Isten oldaláról vizsgálom, ha úgy vizsgálom az Atya várja a gyermekét, akkor jogos

Ha úgy vizsgálom, a magam szemszögéből, akkor arra akar rábeszélni, éppen arról, és azokról mondjak le, ami nekem kellemes

Ha azt nézem, hogyan növünk, és hogyan változunk az évek alatt, akkor azt látom, a kamaszkor lázadó, hiszen elkezdi kibontani a saját akaratát, és kezdi azt megtartani

Elszakítva magát a szülői akarattól

És ha azt nézem, melyik család a boldogabb, akkor csak azt találom, az a boldogabb, ahol a kamasz visszatér a család békéjébe

Saját akaratát egyengetve a tisztaságban, nem lesz békétlen a kapcsolatuk

És nemhogy nem lesz kellemetlen, hanem olyan lesz a számára, mint egy sziget, ahol minden körülmények között meghúzódhat

A második törvénnyel úgy vagyunk, avval rendben vagyunk

Pedig az úgy van, ha rendben vagyunk a második törvénnyel, akkor rendben leszünk az elsővel

Igazából az elsőben tanuljuk meg a másodikat

Ha pedig az elsőből tanuljuk a másodikat, akkor csakis az első az, amit jobban körül kell járnunk, hiszen abból fakad minden

Igen minden abból fakad, beleértve az időt is

Mit teszünk a gyermekünkkel?

Próbáljuk az akaratunkban vezetni, és majd ez vezet el a kamaszkor lázadásához

És mit tesz az Isten, megpróbál minket az akaratunkban vezetni, úgy, hogy mindig meglássuk az akaratunk következményeit

És az első törvény megismerő lényege abban van, ismerd fel az akaratomat, és tedd az akaratomat az akaratoddal, azaz akard az akaratomat, ami egyszerű, tedd a tisztát a tisztaságért

És ha megteszed, megismersz engem

És a megismerésben a vágyad leszek, a tapasztalásokból születve

Egy úgy életre születve, amiben nincs halál, és nincs elmúlás

Eggyé válsz az első törvényben, és megtudod, könnyű az a törvény, hiszen vágyadat teljesíti

Ami megállít, hogy megismerjem az első törvényt, hogy szellemben, és igazságban ismerjem meg, azok a testem vágyai, amik ragaszkodnak az elmúláshoz

Értelmem akár követné is a tisztát

A testem a földé, és az akarata a földé

Isten akarata, hogy felismerjem, több vagyok, mint test, ami elenyészik

Úgy gondolom, győzhetek magam is, de mindig azt tapasztalom, elesek magamban, a földi énemben

Mondod, és rá kell döbbenjek így van, kérnem kell a segítségedet

Még visszatart az első törvény, mert benne van, és érzem, hogy lemondásban

De csak az van velem is, mint a kamasszal, vagy betérek a család békéjébe, vagy fővök a békétlenségemben

Persze egyszerűbb megoldás lenne a részemről számomra eltörölni az első törvényt, hogy ne kelljen magammal szembenéznem

És azzal csak úgy vagyok, mint a színekkel, hiába mondom a szivárványra, hogy egyszínű

A családom tagjai részvéttel néznek rám, amikor lázadok, látják szenvedek, önmagamért szenvedek

És Isten részvéttel néz rám, amikor látja, magányosan járok, magam miatt szenvedek

Aki nem akar, ne lásson

Aki a béke boldogságában akar, az töprengjen az első két törvényen

És fogadja el az igazságot, mert a szentek arra bólintanak, a második törvény az első törvényben teljesedik

És az első törvény egészen könnyen teljesedik, amikor megismerem az Istent, mert szabadon döntve, elkezdem követni az akaratát

És rácsodálkozom az aránytalanságra, milyen keveset adok, és mennyit kapok

Egykor betű szerint vették a hetedik napot, és abban megakadva, nem jutottak el a hetedik nap üdvösségére

Ma pedig egy órásnak veszik a hetedik napot, és avval úgy veszik, letudták, amit kért

Az első nem élet, és a második nagyon nem élet, amikor a hetedik nap céljának a szórakozást, és tobzódást veszik

Vagy munkásnak veszik a vagyonért

Az is annak veszi, aki abból gazdagszik, és az is annak veszi, aki a másiknak dolgozik, de mégis csak a maga boldogulásáért dolgozik

Majd meghajlítod a tölgyeket, és megtudják a hetedik napot, mi sokat vétkeztek a hetedik napon

A hetedik nap nem a vagyonnak szól, és nem a tobzódásnak szól, hanem hogy keressük a szellemit, és az a szellemi, amit tartogat a hetedik nap, az beragyogja az egész hetet

És a hat nap elég gazdagsággal szolgálja ki a hét napot, ha megáldod a hetedikben a hatot

És a hetedik nap szolgálatának elutasításában ott a követelés, nem akarom áldásban, ha pedig nem akarom áldásban, akkor a magam áldásában, ami szenvedés

Olyan az, mint az a házasság, amiben mind a ketten azon vannak, magukért

Ha nem akarták friss, és jóízű kenyérben, akkor marad nekik a száraz, és penészes

Igen tedd szabaddá a hetedik napot a haszonszerzés munkáitól, ami pedig szolgál, azt vedd fel a hetedik napon

Hogy örömöd és békéd legyen a hétben

Ha keresed a szellemit a hetedikben, örömben lesz részed, örömöket adsz, és örömöket kapsz, és kiárad rád a bőség

A hetedik nap huszonnégy óra, és az a jó kovásza a hétnek

Ha egy éppen Földet megjárt üdvözült lelket visszakényszerítenének a földi testébe, akkor lényegében alkalmatlanná válna a földi életre, hiszen belebetegedne a vágyakozásba, azért amit tapasztalt, és amit kénytelen volt otthagyni

Jézus nagyon vigyázott azokra, akiket feltámasztott a földi életében

Minden egyes feltámasztásában lelki üzenetet hagyott

Egyrészt a holtaknak, a lelki halottaknak, és egyrészt az élőknek, akik a Földön kezdték élni az örök életet

Aki él, aki lélekben él, az Jézusban él, és alkot

Aki él, az alkot, azaz vonzza a holtakat

Aki holtan jár a testében, az a lényegben koporsóban fekszik

És Jézus az Ő gyermekeiben vonzza őket az életbe

És akik felismerik Jézust az Ő gyermekeiben, azokat megszólította a felismerésükben

Mert a felismerésük a Lélektől jön, és nem maguktól

Ha a holtak, vagy a holtakat kísérőkből valaki megkéri Jézust, támaszd fel a fiamat, akkor Jézus feltámassza a holtat

Aki él, az kérhet, kérheti a holtak feltámadását az életre

Ha szellemben és igazságban kérek, azaz bizalomban kérek, akkor Jézus cselekvő

És a halálom nem tarthat a halálomban, ha bizalommal könyörgök Jézushoz az életemért

Ha bízok, akkor elnyerem a kérésemet

Onnét tudom meg, hogy élek, hogy elnyerem Jézus szeretetét, ami eláraszt, és onnét, hogy elmúlik belőlem minden félelem, mert a tűzben, elnyertem a bizalmat, és a követésben megtartottam

Aki mindenek felett Úr, Ő mindenek felett kegyelmes és irgalmas

Annak adja a kegyelmét, és az irgalmát, akinek az az akarata

Aki nem kér, aki nem vágyakozik, – aki  kér, az kimond, aki vágyakozik, az szavak nélkül kér – az  nem akarja

Ha belegondolok, a gőgös nem kér, aki gőgös, az nem vágyakozik

Ha megvizsgálom magamat, megtudom, mért nem kérek

Gondolnám kényelemből, de ha belegondolok, ráfogom a kényelmemre

Még rosszabb, még mélyebb az állapotom a sötétben, ha Téged hibáztatlak, amiért nem kérek

És még mélyebben is lehetek, ha egyszerűen azt gondolom, nem kell kérnem, hanem adj nekem

Eladtam az akaratomat fillérekért

Mintha valami szörnyűség lenne kérni, pedig nem szörnyűség, hanem a kiemelkedésem a nagyságomból

És tehetem, azaz az ígéreted, azaz a jogom, hogy elfordulva magamtól, a magam emelte tróntól, amibe magamat ültettem, élek a jogommal, és kérek, megkérlek

A szülő is arra tanítja a gyermekét, kérj, és kapni fogsz

És minden kapcsolatban az az egyenes, ha abból merítkezik, hogy kérve

Barátunk a kérés, és a társunk, a jó társunk a kérés, aki a mosollyal szeret, a tiszta mosolyt adja

Igen, mindenki előtt a lehetőség, hogy kérjen, és megkapjon Téged

Aki követel, annak önmaga az akarata, így a követelése nem jogos, mert mást mond, mint amit a valójában akar

Igen tehetem, és teheted, hogy Jézus Szívéhez közelítsünk, és a kérésünkre teszi, hogy bevon a Szívébe

Ha a Szívébe von, a barátságába von, akit pedig barátjának fogad, azt barátjaként kezeli

A mindenség Ura, Aki Úr minden felett, az borít be a barátságával, elárasztva a kegyelmeivel, ha rászánom magam, kérjek

Igen, ha kérek, lemondok magamról, mert az alázat egy a másikban

Igen, bizalmas viszonyba kerülhetek Jézusban az Atyával, Aki eláraszt a szeretetével

És ez a kiáradása ébreszt rá a szeretetre, - amit eddig gondoltam, rádöbbenek, nem ismertem

És ahogyan a barátommal szeretek, és keresem a társaságát, úgy amikor megismerem Jézust, Jézusnak is keresem a társaságát, mindenek felett a társaságát keresem 

Megszeretem a szeretetéért, amivel eláraszt

És megszeretem mindazért, amit cselekszik 

Mikor egy öngyilkos lélek átmegy a másvilágra, akkor nemcsak ruhátlan, hanem a húsát is elvesztette a csontjairól

Amivel indult, azt elvesztette, és amit szerzett hozzá, azt elveszítette

Amit vállalt, annak mondott ellen, ellene mondott a céljának

Sem az Isten, sem az angyalai nem adnak olyan gondolatot, ami elveszejti az életet

Ott adhatnak a gonosz szellemek gonosz gondolatokat, ahova nem engedik be az Istent

Ha Istent beengedem a gondolataimba, akkor előbb utóbb magam is befogadom a szívembe

Ha valakinek gonoszak a gondolatai, akkor a gonosz lelkek hagyják a gonoszságában

Ha valaki elindul a tisztulásának az irányába, akkor támadják le a gonosz lelkek

Praktikákhoz folyamodnak, ki ne tudódjék a jelenlétük

A gőgöst, és a nagyravágyót könnyen megvezetik, az alázatossal nem boldogulnak, mert felismer

Ha az öngyilkosság gondolatával kezdek foglalkozni, most lettem megvezetve

Semmi annyi fájdalmat nem hagy hátra, maga után, mint az öngyilkosság

Az öngyilkosság gondolatát legyőzhetem az imával, különösen a Szent Mihály arkangyalt segítségül hívó imával

Ha addig mondom, amíg a kísértés rajtam, akkor addig mondom

Az egyik cselekszi, a másik azon töpreng, cselekedjen?

Szeretnék tapasztalni, de az hozzá van ahhoz kötve, hogy cselekedjek

Hiába merülök el a bölcsességben, mert nem a bölcsesség adja a tapasztalást, hanem bevezet a cselekvésbe, ahol a tapasztalás

Ha imádkozom, akkor cselekszem, ha úgy imádkozom, a gondolatom és a vágyam is viszi az imámat, az erőteljes cselekvésem

Annál nem tudok jobbat tenni, ha a másikért imádkozom, ő tapasztal az imámban

És ha elkezd értem imádkozni, én is tapasztalok

Szeretném egyszerűbben, de lehetne egyszerűbben?

A bűnnek súlya van, és az imámnak is súlya van

A bűn súlya lehúz a mélységbe, az ima súlya felemel az égbe

Amennyi súlyt vállalok az imámban, annyira emelkedek

Az nagy erő, ha azt imádkozom, amire mondod, imádkozzam

Mértékét veszem, mit mondok Tőled, és mit rakok mellé magamtól

Egyiket sem hagyom el

Jánosban elénk raktad az „Élő Isten pecsétjét”, és az angyalodban ide tetted

És mellé tetted a jó kéréseket

A bölcsesség szenved, mert azon tanakszik, felvállaljam, aki meg felvállalja, az tapasztal Téged

Aki felvállalja, a lényegben a Szeretetlángodat vállalja fel a szívébe

Az angyalodon morfondírozom, hiszen sokat tettél rája, miközben Benned megnyugodhatok, Szívedre téve az imámat

Nem mással harcolok, hanem a nagyságommal küzdök, amikor megkérdőjelezem az imáidat

A tartalmán nincs fogás, a nagyságomon van a fogás

Ha a nagyságommal küzdök, a szomorúságom akar engem

Pedig mosolyt szeretnék az arcomra, tiszta mosolyt, ami Tőled jön, ami a szívemből szakad fel az arcomra

A Szeretetláng mindig maga tanúsít, így igen könnyű a választásom a Lángodban

Mert amit adok, abból kapok, többet kapva, mint amit szétosztottam

Mikor tapasztaltad, mikor éppen érezhetően tapasztaltad Jézust, akkor valóban tapasztaltad

Annyit ad, ami éppen elég, hogy kiegészíthesd, amit adott

Jézus Lélek

Amikor Tábor hegyén megmutatta a dicsőségét, ahhoz, hogy a tanítványi megláthassák, megnyitotta lelki szemeiknek a látását

Amikor tapasztaltad, akkor megnyitotta a lelki szemeidet, olyan mértékben, ami még nem befolyásolja az akaratodat

Cselekedett, hogy legyen erőd

Megerősítve téged

Legyen erőd megállni, viharok, és zivatar közepette

Ha magából adott, akkor eljön a szükség, amihez adott

Ha kaptam, akkor veszem helyesen, ha úgy fogadom, másokért kaptam

Soha nem ad céltalanul

Hogy ne a fillérekben, ne csak a fillérekben, hanem a forintban is adjam a szolgálatomat

Megerősödve a tudattól, hogy legyen erőm, elmerülni a Szívedben, vagyonokat merítve Belőled

Hozzám lép a tapasztalásban, hogy Hozzá tudjak lépni a szükségemben

És a szükségem minden pillanat, hogy hozzá lépve elmerüljek a bőségben

Nem úgy, mint a tudatlan, aki száját tátva várja a falatot

Minden pillanat nyújtja a szükségét, és kínálja a bőséget

Ha nem ingok meg az elbizonytalanodásban, hanem kitartok a hitemben, elnyerem a bőséget, lelkem tapasztalásait a Lelkedben, és a további segítségeidet

És imával, és lemondással táplálom a lelkemet, hogy amikor meglátom a szükséget, akkor oda tudjak lépni

Hogy abból indulva újra tapasztalhassalak

Ha elhagyom, hogy tápláljam a lelkemet, könnyen jön, hogy nem ismerek fel, hiába van nálam az emléked

Az emberiségnek közel a fele azért jött a testébe, hogy szolgáljon, a másik fele azért, hogy magát szolgálja

És mindenki, aki megtalálja a szolgálatát a másikban, a másikat szolgálva, az részben elérte a célját

Aki pedig megtalálja Jézus szolgálatát, és egyesül abban, az elérte a célját

Nem olyan egyszerű, hogy elkezdjek másokban szolgálni, amikor a testem abba von, hogy magamat szolgáljam

A természet élőlényei az ösztönüknél fogva vezettek, és ahogyan fejlődnek, egyre több szabadságot kapnak, hogy szabadon szolgálhassanak

Az ember meg eldönti, kinek szolgál

Nem az a szolgálat, amit a test annak gondol

Hiszen nagy szolgálatot tettél az embernek, amikor Bábelnél összezavartad a nyelveket

És küldheted az angyalaidat úgy is a Földre, kellemetlen tulajdonságokkal, hogy mások magukba nézhessenek

Az nem szolgálat, ha valakinek biztosítom a kényelmét, és abban eléri a tespedtséget

Hanem az a jó szolgálat, ami szolgálatba vonz

Az a jó tevékenység, ami tevékenységbe vonz

A gyermekben sem az a jó nevelés, a mindent megengedő, és a gyermeket mindenben kiszolgáló

Aki elkényezteti a gyermekét, és nem tanítja tevékenységre, az megtapasztalja, kit nevelt, a bánatára

És ostorral sem lehet gyermeket nevelni

Ha ostorral próbálkozom, megkapom, hogy rajtam csattanjon az ostor

Ha szeretettel megyek, szeretetet kapok

A testnek az a szeretet, ha simogat, a léleknek az a szeretet, ha a szeretetben fejlődik

Szép szavakkal is tudok simogatni, és szép szavakkal ugyanúgy tudok gyűlölni

Ha magamat szeretem, a szavaimban sem lesz szeretet, hiába formásak

Ha Jézusban egy vagyok, egyáltalán nem biztos, hogy a szavaim szépségre formáznak

De az biztos, hogy a szavaimban nincs bántó

Ha valaki megsértődik, önmagáért sértődik meg, hatalmas önszeretete érzi bántva magát

Lassan tanulok, mert a tanulásomhoz hozzá jár a tapasztalás

Tapasztalás, és a döntés

És a döntésem következményeinek a tapasztalása

Nem dicsekedhetek avval, de igen sokat tanulok a rossz döntéseimből

Az természetes, hogy amikor keresem az útjaidat, akkor megmutatod magadat, és az erődben ujjongok, és ujjongva, és könnyűszerrel haladok

Ha áldozatban, akkor áldozatban, a könnyűben

Belőled lélegezve

Ha ujjongva haladok, az erőd tart engem a haladásomban, a haladásom ott van az erődben

Már tudom az erődben, és meg kell Neked mutatnom, hogy az erőmben, a belőled töltekezésem eredményeként

Így eltakarod magadat, hogy a szemem tőlem elszakadjon, mintha elszakadna Tőled

Mintha elmentél volna tőlem, de mit nekem az a távolság, hiszen tudom, mellettem állsz

A szívemmel a Szívedbe lépek, nem tarthat vissza, hogy szemem mást akar nekem mondani

Ó leányoknak ez nagy teher

Ha szikla maradok a bizalmamban, és nem terhellek meg a nyomorúságommal, ahogy jött, elmegy a próba

Sokkal inkább az ujjongásomban is tudom, nyomorult vagyok, és sokkal inkább a szegénységemben is tudok, Belőled venni

Ha nem engedem meg magamnak, hogy az ujjongásomban azt gondoljam magamról, ami nem vagyok

És ha szomorú helyzetemben, amikor szemem más úton jár, tudjam, rész vagyok a Testedből, és megragadjam azt magamnak, akkor sem az ujjongásom nem fog elveszejteni engem, és a szomorúságom nem késztet majd a halálba

Hiszen életre keltettél, és nem hogy meghaljak, hanem hogy éljek

Erőszakot veszek magamon, a nyomorúságomon, az ujjongásban, és az ínségben

Nem elszakadok a benttől, hanem éppen visszakényszerítem magam a bentre

És amikor visszalépek Melléd, attól kezdve a Szavad is megint magadat nyújtja

És nyugodt lehetek, mert ahogyan kitelik a gonoszság ideje, úgy a jóság ideje is kitelik

Ha legyőzöm magam ösztönzéseit a magányra, megtettem a legtisztább szeretet ormon járó lépteit

Attól befogadva, aki visszaadja a békémet, Aki megosztja velem a békéjét

Legyőzve a kétségbeeséseimet

Hogy azt gondold, hogy azt tedd, amit mondok, alapvetően nem a célom

Kivéve, hogy nézz a szívedbe

Mert ha a szívedbe nézel, akkor elindul benned egy önálló akarat

Félve elkezdesz mondani egy imádságot, és felismered, mi szakad fel benned

És körbeveszed, és azt találod, jó

Igen, nem az hív titeket, aki idegen

Hanem az hív titeket, aki már örömkönnyei között a kezében tartott

Igen, Aki a gyengéd, Aki gyengéd Atya, gyengéd Apa, azt találjátok meg a szívetek egyszerű útjain

Őt találjátok meg, Aki nincs távol, hanem egészen közel, és Akit a szív útján tapasztalhattok

És ha a szívetek útján tapasztaljátok, akkor az értelmetek útján is megtapasztalhatjátok, amint cselekszik

És nem azért szólít meg titeket, mint Aki távol akar tőletek lenni

Hanem azért szólít meg titeket, hogy ott legyetek, ahol van

Mert az szólít meg titeket, Aki Lélek, a legtisztább Lélek, Aki cselekvő

És persze zavart vagyok, amikor megértem, mert azt gondolom, jó helyen vagyok, és mindenre befolyásomat gyakorolhatom

Igen, befolyásomat gyakorolhatom, de magam, mint lélek a Lélek nélkül elveszett vagyok a jóra

Nem akarom elhinni

Most még ott állsz az akaratom előtt, és részben megállítod a következményeit, meg ne haljak

Mert ha nem állnál ott, akkor elveszejteném magamat

Persze nem értem, azért nem értem, mert a szívemben nem találom meg az Igazat

Mert ha megtalálom az igazat, akkor látom meg a valómat, és abban felismerem, nem lehetek büszke magamra

Ezért jössz, és ezért szólítasz meg százszor, és ezerszer, mindennap százszor és ezerszer, mindenben és mindenhol

És ezért formálod meg az értelmem felé a hívásodat

Nem értem, mért nem lépsz mellém a nagyságodban, mért jössz felém kicsinységben, megalázva magadat

Ha közel kerülnék Hozzád, amikor nem takarod el a fényedet, összeroskadnék a megrettenéstől

Amit nem a fényed okoz, hanem a sötétségem, amit fényemnek gondolok

Felkínálod a szelídségedet, hogy megtaláljalak, bárhol állok, bármilyen állapotomban állok, mégis képes legyek a kegyelmedben

És intesz, most hívlak, de majd megengedem, hogy találkozz magaddal

Ha tudnám annak a fájdalmát, akkor tudom, nem késlekednék a szívembe nézni, és megszólítani Téged

Nehéz  döntésem, mert ahhoz le kell győznöm magamat, nehéz addig eljutnom, hogy a szívembe nézzek

Ha a segítségedet kérem, akkor megsegítesz engem, ehhez a lépéshez

És ha elhiszlek, de nem tapasztallak, akkor ugyanez a gondolat neked is szól

Nem, nem könnyű a szívembe néznem, nem könnyű legyőzni a nagyságra törekvésemet

Ha összehívnak mindnyájunkat, akik úgy gondoljuk, hogy hiszünk, hányan maradnak abból állva, ha Te mutatsz rá a hitünkre

Folyamatosan tanítasz minket, hogy megtaláljuk magunkban az élő hitet

És hányszor megrendülünk a bizalmunkban, amikor igencsak megkérdőjelezhető, van hitünk?

Mi az a hit?

Ha megrendülő bizalmunkban összeomlik a hitünk, akkor nem az a hit, hogy hiszlek, hogy a személyedben hiszek, hanem csakis az, hogy cselekszel, és a cselekedeteidet hiszem

Ha pedig hiszem, hogy cselekszel, akkor akkor is cselekszel, - és bízom abban, - amikor összeomlik a világ körülöttem

És ha hiszem, hogy cselekszel, akkor azt is hiszem, hogy megosztod velem az uralmadat

Nem úgy hiszem, hogy abban én leszek a cselekvő, hanem én leszek a kiesdő

És akkor omlanak össze a hegyek, az uralkodók

Cselekvővé válok, mert cselekvővé teszel a cselekedeteidben

Részt adsz, a vágyad a részem nekem nyújtása

És nem úgy, ahogy a világ kér, hanem úgy, amint Tanítasz, hogy kérjek

Ha pedig imádságot adsz, és elutasítom, hogy mondjam, akkor a cselekvésemet utasítom el, azaz ellene mondok a hitemnek

Van formája a hitemnek, mert az a békédben mosolygó

De nem magamból, hanem Belőled merítve

Meghalva a világnak, felvállalva a lemondásokat, a felajánlott áldozatokban

Nem magamtól kifundálva, hanem Tőled befogadva

Az élő hit hiszi, és tapasztalja, cselekszel

Nem úgy, ahogyan a világ meg akart koronázni

Hanem felvállalva a keresztedet

És ha cselekszel a kérésemben, akkor megmutattad az arcodat

Az égben mindenki egyformán törekszik a tökéletesedésére, ezért az egymáshoz képesti helyzetek változatlanok

A Földön tudok gyorsan, mértéken túl tökéletesedni, az engedelmességben

És mint ahogyan a kenyér kovászát szelíd melegítéssel segíthetem, és abban egy kicsit gyorsíthatom, úgy magam is az engedelmességem mértékével befolyásolhatom a megszentelődésemet

Mindenki megkapja ugyanazokat a kérdéseket, de nem mindenki ismeri fel, hogy kérdés

Vagy panaszkodom azokra, elutasítva a megszentelődésemet, vagy kihasználom őket, a Hozzád igazodásommal

Igen, aki újjászületett annak minden jó, aki meg ragaszkodik a régihez, annak semmi sem válik az előnyére

A bűnbánatomban a bűneim is az előnyömre válnak, legközelebb felismerve, és elutasítva azokat

Dőreségemben menekülök, nehogy helyzetek jöjjenek

Okosságomban Hozzád igazodom

Csak a vak gondolja, hogy látványos a megszentelődése

Politikus akkor ad esélyt a megszentelődésére, ha a kezedbe helyezi az akaratát

És a lényegben mindenki ugyanúgy

Gondolhatnám, hogy a kezem erejében van a sorsom, pedig az engedelmességemben

Oly sokszor, és minden nemzedék rácsodálkozik a természet törvényeire, halálára, és újjászületésére

A látszólagos halálára télben, és felébredésére tavasszal

Ahogyan virágba borul, majd a termésének a növekedésére, édesedésére

Rácsodálkozva a mustra, ahogyan a szőlő halálából élet születik a borban

És különösen a búzában, majd a kenyérben rácsodálkozva a csodákra, az igazi csodákra

Ahogyan az érett búzát aratva, a lényegben megölik a búzát

És felfedezzük a búzaszemekben az életet, ha elültetjük, meglátjuk, benne van az élet

Majd malomba visszük, és még egyszer megöljük

És nem azt teszi, hogy már tényleg nem lesz benne élet, hanem amikor vízzel összekeverjük, hagyjuk kovászolódni, meglátjuk benne, ott születik meg benne az élet

És akkor megszaporítjuk benne az életet az idővel, majd megsütjük, kenyeret sütünk belőle

Ha sarkosan nézzük, látjuk, megint megöljük a tűzben

Ha nézzük a kovászát, akkor még íztelen, ha viszont a kenyerét nézzük, akkor ízes

Ha hagyom benne a kovászt, hogy életre keltsem, és nem siettetem, hanem hagyom, ahogy adtad, olyan íze lesz, hogy leköröz minden más ételt

Háromszor megöltem, és mégis amikor ízlelem, érzem, benne az élet, nem is lehet másnak nevezni a kenyeret, mint életnek

És benne ott kérdés, annyira az emberi szükségre igazodik, a búzát igazítottad az emberhez, vagy embert a búzához, pedig nyilván a kettőt a másikhoz

Különösen, hogy felismerjük a hírt, amit hozott

És ha siettetem a kenyér érését a sütéshez, elveszem az ízét, és elveszti az üzenetét, amit hordoz

Medjugorje, 2018. október 25.

“Kedves gyermekeim! Nagy kegyelemben van részetek, hogy új életre vagytok meghívva a nektek adott üzeneteim által. Gyermekeim, ez kegyelmi idő, idő és meghívás a megtérésre nektek és a jövendő nemzedéknek. Ezért gyermekeim, arra hívlak benneteket, hogy többet imádkozzatok és nyissátok meg szíveteket Fiam, Jézus számára. Veletek vagyok és mindnyájatokat szeretlek és megáldalak édesanyai áldásommal. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”

Isten Szava, Szó a mindenségben, és egyetlen betű sem veszik el belőle, ahogy Isten örök öröktől, a Szava is örök az egész mindenségben

Isten mindenhol vonz, és mindenhol teremt, ugyanúgy a Földön is vonz, és a Földön is teremt

Akik befogadják a Földön, meghívást kapnak a mindenségbe a teremtésbe, a részesedésben

Isten lényege a szeretet, és önmaga Lélek

A Földön a lelket vonzza

És amit mond, a léleknek mondja a lélek útjain

A szeretet lényege ott van az első két törvényben, az egy törvényben

A szeretet mindig mozgás, és mindig teremtés

Ahol nincs szeretet, ott megszűnik a mozgás, és a rezgés

A szeretet alkot, ha nem lenne szeretet, akkor nem lenne teremtés, és Isten sem lehetne

Ha azon polemizálok, mi lenne, ha nem lenne szeretet, akkor a pokolban vagyok, és a pokol gondolataival foglalkozom

Ha megérint a Szeretet, akkor mozgásba vonz

Szabadságban vonz, mert az az értékes a mindenségben

Ha megérint a Szeretet, megmozdulok, használva a szeretetet

Ha az önszeretet alkotásai látványosak az elmúlóban, mennyivel inkább több a tiszta szeretet az el nem múlóban

Aki a Földön jár, az a kicsiben alkothat, ha akarja, az örök életre alkothat

Az Isten lényege a szeretet, és rész vagyunk Istenből

Tökéletesből tökéletesre alkotva, minden megfogható lényege a tökéletlenségünk

A tökéletes alkotás az, ami a szabad akaratában is tökéletes

Az elmúlás tökéletlenség, és kikeményedés

Ami tökéletes az örök

Aki a tökéletlenséget szolgája, az szolgája lesz az időnek

Az idő a szolgája a tökéletesnek

A szeretet mindig teremt, és hozzá tesz

Az első törvény tökéletes megtartása a második törvény megtartása

Akkor tudom a második törvényt, ha az első törvényben szeretek

Ha az egyik hibádzik nálam, a másik is hibádzik nálam

Ha az egyik hiányos nálam, a másik is hiányos nálam

Ha az egyiket tökéletesre tudom, a másik tökéletességében tudom

Ha az egyiket elhagyom, hogy a másikat tökéletesítsem, a másikat is elhagytam

Ha elzárom magam az egyik lehetőségétől, elzárom magam a másik lehetőségétől

Aki nem tudja a kicsiben, az egyáltalán nem tudja a nagyban

Ha tudom az első két törvényt az Isten szeretetében, akkor még meg kell tanulnom a szeretetemben

Ha megtanultam a szeretetemben a szeretetét, akkor kész vagyok az Isten országára

Amennyit tudok a szeretetemben a szeretetéből, annyit alkothat bennem

Ha meghalok a magam szeretetére a szeretetéért

Amikor meghalok az elmúló szeretetére

Tökéletesből nem tudok tökéletességre jutni, mert akkor hiányzik a döntésem

Tökéletlenségből tudok eljutni Isten tökéletességére, az Isten tökéletességében, mellette döntve

Elhagyva tökéletlenségemet, aki magamnak akar

A tökéletes szeretet nem ölelés

A második törvény nem az, hogy mindenáron adok

A bölcsesség sokszor mondja, hogy nem, ahhoz, hogy megtartsa az igenét

Ha a tökéletlenség mindent megkapna, amit kér, az biztosan elvinné az elmúlásba

Abban is tanulom a tökéletességet, mit adsz meg a kérésemben

Abban is tanulok a tökéletlenségemben, mi az, ami jó, hogy adok, hogy továbbadjam a tökéletességet

A töredékességemben a Tökéletesben tudok a Tökéleteshez vonzani

Töredékességem is képes befogadni, és tovább adni, tudva, töredékes vagyok

Ha a Tökéletesben, a töredékességemet nem tartod tökéletesnek, kiszabadít az a tökéletlenségedből

A második törvényben a töredékes szolgálva a töredékest

Az első törvényben vágyakozva a Tökéletességre

Mikor vallástalanságomban megkérdezem, mikortól kezdődött a vallást, azt a kérdést kapom vissza, mikor kezdődött a vallástalanság?

És ez a két kérdés egyáltalán nem olyan, mint a tyúk és a tojás kérdése

És nemcsak korszakokról beszélünk, hanem az életemről

Mert a gyermekben ott szunnyad az ismeret, a felnőtt meg ott van, ahova elment

Ugyan az újszülöttnek minden új, mégis a szívében ott van a folytatás

És abban az ébredése

Ugyan hallomásból kapom, de a szívemből folytatom, amit a szívem előbb tudott

Az értelmem a lassú, neki van szüksége a vizsgálódásra

És amikor lehet mondani, tagadva kérdezek, az már a szívemből induló fájdalom eredménye, aki ösztönöz, hogy keressem, és találjam meg az igazat

Ha közömbös vagyok, és nem kezdek vizsgálódni, és ezért nem tagadok, becsuktam a fülem a jóra, akkor is, ha passzív vagyok a rosszra

Ugyan az a jó nekem, ha az arany középúton járok, ami valódi arany, de az sem nem közömbösség, sem nem passzivitás

Mert az a bátrak, és a felvállalók útja, akik levetik a közömbösségüket, és állást foglalnak, és vizsgálják, jó helyen vagyok?

Vallástalanságomban kilépek az ítélkezésbe, és most küzdök, hogy legyőzzem

Ha keres az igazságot, akkor megtalálom, és akkor az ítélkezéseimet is legyőzöm

Az igazság pedig azért elrejtett, mert aki sötétben jár, az nem lát, hiába szemlél

Az kezd el látni, aki leveti azt, hogy azt lássam, amit látni akarok

És mindenhol ott vannak a fények, ott világítanak, ahol él a vallás az ő hitében

És aki él a hitében, az mindenben lát, és mindenben szemlél

És minden ugyanazt mondja, dicsőít, és hálás a sorsában

A hitemet meg akkor kapom, amikor a szívem tanúsít az egyszerűségében

Mikor a hitetlenek gúnyolódnak rajtatok, amikor azt látják, ugyanazt teszitek, ugyanúgy beszéltek, és ugyanúgy gondolkodtok, valóban gúnyolódhatnak rajtatok

Mikor abban bíztok, és abban nyugodtak vagytok, Jézus kiontotta értetek a Vérét, Ő megtette, és megelégszem azzal

Mikor amit a világ az egyiknek jelent, azt megkövetelitek magatoknak

És éppen nem akartok a másiktól különbözni

Jogos a gúny rajtatok

Jobb a gúny rajtatok, a jogos szégyeneteken, minthogy kényelmesen besétáljatok a halálba

Azt gondoljátok ellene mondotok a gonosznak

De az csak olyan, hogy fél szelet kenyérrel nem lehet jóllakni

Mert nem a sötétségben haladva kell a sötétséget legyőzni, hanem a világosságban kell kitiltani magunkból a sötétséget

És máshol nincs világosságom, egyes egyedül Jézusban

És ha világosságom van Jézusban, akkor már ellene is mondtam a sötétségnek, és győztem felette, legyőztem, és kitiltottam az életteremből

Azaz törekednem kell a jóra, amihez hozzá tartozik az áldozat, és a lemondás

És akkor eltöltesz vággyal a testvéremért, aki még sötétségben halad

És ha a Jézus vágya a vágyam, a testvérem már nem gúnyolódhat az igazságban

És nemhogy nem fog sokáig gúnyolódni, hanem majd elgondolkozik az igazságon, az Igazságban

És majd amikor eljön a gyümölcs beérések az ideje, és megcselekszi érted az áldozatot, majd részesül abból, ami a részem, és ami képessé tesz mosolyognom a szívem derűjében

Éppen nem békés a hitetlenségem

És éppen az az a hely, ahol valójában nem szeretek

Még azért szeretek abban, mert még nem tapasztaltam meg a szívem békés derűjét a jelenlétedben

És még gúnyolódom azokon, akik mást mondanak, és mást tartanak, akik nem tartanak, de mondanak

És hogy megértsem, nem szükségesek tömegek, csak egy szükséges, akiben jelen vagy, mert az már a megértésem

És amikor megtudom, csak egy szükséges az egyben, és az nem én vagyok, most igazán szégyenkezhetek a választásomon, és a kitartásomon a választásomban

Amikor szám mond Téged, és mégis magamat választom, amikor éppen választhatnálak Téged

Persze könnyű azzal takaróznom, hogy nem találkoztam legalább eggyel, aki magában hordott Téged

És nekem is könnyű takaróznom azzal, nem én vagyok az az egy, de nem is tudtam, hogy egy legyek, egy legyek Benned, ahogy egy vagy az Atyában

Idáig dicsérő szavakat kaptam, de kitől is?

Láttam a lába nyomán a vérét serkenni, amikor másokért küzdött az áldozatban?

A vérét serkenni, ami annyit tesz, magáról lemondva másokért cselekedni

Szavad azt mondja, kövessem lábad nyomát, ahol vércsöppek vannak

Keresztülszúrva, a szép, és kerek, dicsérő szavakat

Lemondva a kényelmemről a teljesen elégő áldozatokban

Megtalálva az egyet magamban

Az nagy hiányosságunk, hogy elvették Mózes illetve Áron utolsó könyveit

Amelyben szemlélhető a mindenséget felemelő Irgalom

A módok, és az eszközök, a visszatalálásban az igazságba

A pokolban amitől rettegnek a pokoli lelkek, az az ítélet

Ami megállítja a további zuhanásukat

De nemcsak megállítja, hanem a kezükbe teszi abban a felemelkedést

Lehet mondani, lekötözöd a pokoli lélek szubsztanciákat a kőbe

Teheted, mert a lélek jellemzője, a szubsztanciális tartalma

És ahogyan szétosztod az elemeire, abban, amiben tisztul, újra egyesül

És amikor esik az eső, az nem csak a földi értelmezésben eső, hanem a lélek értelmezésében is áldása a lekötözöttnek

És nem gondolhatom, hogy az egyszerű, mert ha ránézek az égitestekre, és belegondolok korukba, akkor szembetűnő, hogy nem egyszerű

Mégis ami lekötözött, az kiszabadul, mert amit Isten elkezd, azt bevégzi

Így minden, ami még nem kapta meg a szabad akaratot, az törekszik Isten felé

A helyzete kényszerében, de nem kényszerítve

Abban fejlődik, és az meglesz, és megtörténik

És amihez az Isten hozzáadja az akaratát, az tökéletes

Ha szemlélem a természetet, akkor a tökéletest szemlélem

És amikor belemélyedek egy szegmensébe, akkor felismerem a tökéletességét, és a végességemet

Minden, amiben a gőg az úr, az lassul, egészen addig lassulhat, amíg olyan nem lesz, mint a kő, ha pedig olyan lesz, sóhajtasz egyet a fájdalmadban, majd kimondod, legyen meg az akaratod a kőben

És amint emelkedik a lélek szubsztancia, egyre jobban szabadabb helyzetbe emelkedhet

Rácsodálkozhatok, hogy természet minden teremtménye tökéletességre törekszik a helyzetében, egyedül az ember az, aki még ragaszkodik a kőhöz

Nem a formájához, hanem a tartalmához a gőgben, a büszkeségben, az ítélkezésben, és az uralom vágyában

Habzsolva, minél jobban kikeményedjen

Hogy ne keljen mozdulni a jóra

Aki nem tud, azt a tudatlanságában nem lehet megítélni

Ha ezért ítéletet nem kap, mást sem ért el a Földön

Aki pedig tud, de nem cselekszi a tisztát, az elítélhető, ha gőgöt vet, megkapja a lassulását, hiszen az a vágya

Ha pedig eljut a Tanítás hozzám, akkor már nem mehetek vissza a tudatlanságba, felelősséget hozott hozzám a Tanításod

De véletlen nincsen, csak meg nem értett helyzetek

Ha elér hozzám az intelmed, az azt jelenti, felkészültem a fogadására

Rajtam áll, mit teszek

A szeretet nemcsak az, hogy tisztán szeretek, hanem éppen elutasítom a lassulásom abban, hogy kivetem magamból a gőgöt

Ha gőg van bennem, a kérésem is gőgös, ha megemelném magam a kérésbe, akkor azt kérem abban, amit nem hallgatsz meg

Gondolnám a szeretetem határoz meg előtted, de sokkal inkább az alázatom

Mert ha még keményebb is lennék a legkeményebb kőnél, de ha alázatban fordulok Feléd, lehullik rólam a keménység, és feltöltesz engem magadból

Így könnyen megy, hogy olyanokkal találkozhatok a pokolban, akik sokra voltak hivatva, de nem engedték el a gőgöt, tudtak, és értettek, mégis ragaszkodtak a gőghöz

A mennyországban pedig mást nem találok, csak, és egyedül alázatos lelkeket

Tevékeny lelkeket

Ugyan mitől van az, hogy egyszer elfogadunk, máskor meg nem

Ha tapasztalunk, akkor tudunk, akkor már nem kérdés a kérdése

És mitől van az, ha egyszer bemutatnak, akkor elfordulunk, máskor meg azonnal befogadunk

Persze, ha még a bemutatkozásom előtt vagyok, nem foglalkozok ezekkel a kérdésekkel

Ha valaki Veled jár, és látom, könnyem megy, hogy magam is befogadlak

Ha pedig valaki ontja magából a mérget, a gyűlölet mérgét, és nem akarok abban részes lenni, akkor is befogadlak, az ellenpólusodban, annak ellen mondva

Az elsőben, az örömödben, a másodikban, a bánatodban

Te tudod azt a pontot, amikor megnyílok

És nem tudatlanul nyílok meg

Hanem vizsgálva nyílok meg, vizsgálódom, amint felkelt az érdeklődésem, és egyre több igazolást találok

Hogy ég az égből, föld a földből

Égen tapasztalom az eget, és a föld nem tud elszakadni a gyűlöletétől

Magam meg megállnék az ég és a föld között a kényelemben

De az egy labilis pont

Ott a súlypont mindig kívül esik az egyensúly pontjától, így az eredménye mindig szenvedés

Hiszen a föld látja rajtam, az eget keresem, de nincs, Aki körbevegyen, és megvédjen a földtől

A földtől, aki önmagával van betelve

Nem bizonyosságban kezdem, de bizonyosságra juthatok, a hitben egészen biztos bizonyosságra jutok

Olyanban, amit a föld nem él, nem tapasztal, ezért sejtelme sincs róla, a kapcsolatról

Az Isten, és teremtménye közötti szoros szeretet kapcsolatról

Hiszen az a hit, hogy cselekszel, úgy cselekszel, hogy tudjam, Te vagy a cselekvő

És amíg nem élem a hitemet, nem tudhatom, ha akarnám, akkor tudnám

Ha meg nem akarom, nem tudhatom

Szeretném a csodáidban, de a legkevesebb, ami félrevisz az is több a soknál, mert attól kezdve arra számítanék, Te viszel és nem a lábaim

Ha látok valakit, aki Veled jár, azt látom, és láthatom

Igazából az is egy bizonyosság, de az nem kényszerít

Most már csak a tudás kell, az élet, és a halál tudása, hogy mi az, ami életbe visz, és mi az, ami a halálba

És a felelősség felismerése

És a felismerés, semmi sem történik, aminek ne lenne folytatása

És amilyen a történés, olyan a folytatás

Megváltottál minket a halálból, ha elfogadom, akkor az az életem

Ha meg a halálba akarok menni, nem akadályozod meg, mert az a szabad akaratom

Ha valakiben meglátlak Téged az igaz

És ha igaz, akkor dönthetek

És nem azt látom, védtelen, hanem éppen Tőled segített

Még mindig azon vagyok, amikor másban meglátlak, szeretném kényelemben

De ez az a pont, ami nem mehet, éppen a kényelmemben nem mehet

Hanem az erődben mehet, kitartva a Hozzád igazított akaratomban

A gonoszság nyíltan használja, hogy dicsér, mintha jót cselekedne

Magam meg elhiszem, amikor elhitetnek, hogy jót teszek

A gonoszság támogatja a büszkeségemet, hogy amikor”jogos”, akkor nyugodtan sértődjek meg

Hogy meg ne bocsássam, véletlenül se mondjam ki a megbocsátás, a kiengesztelődés szavait

Hogy ne engedjek másokat tükörbe nézni, és meg ne történjen, hogy véletlenül tükörbe nézek

Igen, felelősség Istennel járni, és igen, mindig megmutatja a nyomorúságomat

Nem azt a nyomorúságot mutatja bennem, ami nincs bennem, hanem azt, amit elrejtek magam elől ugyanúgy

Azt mondhatom, a félszemű a bénák között a császár, magam meg nyomorék, és teljesen vak vagyok

Nyomorék vagyok a jóra, és büszkeségemben, és sértődöttségeimben teljesen vak vagyok

Persze, hogy menekülök a világosság elöl, hiszen rámutat a tehetetlen lábamra, és rámutat a szememre, amikor körbenézek a sötétben

Gyere, tanulj meg járni, gyere, nézz körbe, lásd meg azt, amit mutatok

Segíteni fogok neked

Nézz a szívedbe, és meg fogod találni a segítségemet

Mikor ránézek a keresztedre, akkor nem értem, mégis, olyanná válik, amin keresztül elindulhat felém egy kis patak

Még éppenhogy csak csörgedezik, még nem is tudom, hogy elért hozzám a kegyelem

Az apostolok sem igen értették, egészen addig, amíg a feltámadásod nem hozta el számukra a világosságodat

Pedig nyíltan elmondtad, mi fog történni

És magam sem igen értem, egészen addig, amíg nem kényszerülök választás elé

Olyanná válik, mint egy messziről látható irányfény a hegyormon

És amint van személyes tartalma, úgy van egy általános tartalma a nemzedékeknek

És van egy igen személyes tartalma a nemzedékünknek

Olyan az, ami keretbe fogadja a Tanítást

És olyan az, ami felemeli, messziről látható legyen

Szentjeid felujjongtak a keresztben

És a nemzedékünk is felujjong a keresztben, amikor a rá váró szenvedés elszakítja a világtól

Kiszakítva a nemzedékünk gondolatait a földből

Ha megkérdezzük a nemzedékünket, nem kér a szenvedésből, de majd olyat tesz, mint a fiú, aki megköszöni az apjának a fenyítését, ami visszarántotta a mélységből

Áldva a rásújtó kezét, az ébresztésért

Majd a nemezékünkben is felébred a hála, amikor felismeri a szenvedés értékét, aki kirántotta a morajló örvényből

Ha nemzedékünk nem vállalja fel, hogy Veled beszéljen, nem lesz több ok arra, hogy megkíméld a szenvedéstől, attól, amit magának okoz, amit magunknak okozunk

Mert olyan a bűn, mint egy bumeráng, és ha megüti az eldobóját, ki más felelhet érte, ha nem az eldobója

A bumeráng a lendületét veszti, mire visszatár, a bűn pedig erősödve tér vissza, és belém mar

A kereszted nem a szenvedést dicsőíti, hanem a feltámadást

Mint ahogy magunk is feltámadunk a bűn halálából a tisztaság életébe, örök életébe, ha lemondunk a  föld uralmáról, ránk telepedő uralmáról

Ha pedig élünk, akkor Benned élünk

Ha elvetem a keresztedet, becsukom magam a sötétbe

Ha megragadom, felvállalva, követem a Tanításodat, ha megtartom, akkor öröm forrásává válik

Egyetlen fájdalom, és szenvedés sincs ok nélkül

Szomorú lehetek, amiért kaptam, és örvendhetek, mert kirántott a szomorúságának az okából

Az ébredésemben már ellene mondva, hogy szomorúságot okozzak

Nem azt üzeni a kereszted, hogy szenvedj, hanem azt üzeni, mond le az elmúlóról

És vállalj fel az életért 

Szia, elég jó ez az irás. (szép volt)

Nekem sikerült megnevettetnem (és majdnem megrikatnom is) a világ egyik legszebb csaját, és követőit. Persze a királynő nála sokkal szebb és jobb lesz (sokkal különlegesebb), de neki is ötezer jó zenéje van, boldogsága nagy, nagyon okos, spirituális fénye szinte mindig átüt a dolgai körül, szép házban él, van jövője, családja, áldott (fiatal) dekorativ stb. Boldogsága egy átlagembernek elképzelhetetlen, és mivel most mindenki átlagember, ezért az is marad... (+ mert nekem is segitett)

Hogy kell hirdetni az igét egy idegen házban?

Rettentő nagy óvatóssággal, és tudni kell MINDIG hogy egy vendég/idegen vagy, és hol a határ. Az irást 1 sorba kell összetömöriteni (2 már üt, 3 már nagyon kemény és könnyü elrontani) és nagyon sokat várni (késleltetni) mielött leirod, inkább kitörölni és újra leirni (más szavakkal) helyzetnek megfelelően (ha muszáj). Legalább egyszer el kell mondani hogy idegen vagy, és nem akarod ezt (betrollkodni), egy idegen házban nem szabad uralkodni úgy hogyha jobbat irsz vagy beszélsz a többieknél akkor ez automatikus, mert a stranger furát is jelent. Tudni fogod, mert feszültséget generál, és alapesetbe észre sem vennéd, a jó alkalom meg nagyon ritka, és utána mindig visszajön az mielött elmulik (amikor nem beszélsz). Vendégként igen nehéz cselekedni, egyszerre kell megfelelned a királynak és követőinek. Vendégként maximum 5 percig maradsz meg a vezető fejében, mielött mással foglalkozna, ő az aki kitüntetett de mindenki másra is figyelni kell, összhangban (vagyis aszerint hogy ő miről beszél, a többiek miröl beszélnek, és csak picit lehet eltérni). Nagyon ügyelj a szavaidra, hogy mit mondasz ki, mert ők máshogy, másképp gondolkoznak, másik országban is.

Hogyan kell hirdetni az igét amúgy?

Itt lehet lazábban is, és nagyobb az öröm (de igy hirdetve ők sem felejtik el). Ez is nagyon csajos téma, mert reggel sok gondolatom volt róla, de azokat mind elfelejtettem (az ilyen témák könnyen elfelejtődnek, még a pillanatban is nehéz visszaidézni őket) Mivel magasabb szinten leszek (1 van még elvileg, még mindig nem láttam csak életembe egyszer régen 1 percig) még gyorsabb leszek akkor, és az is erősiti az irást (mindenféle módon). A lényeg hogy erre kell gyúrni, te meg tudod hogy nem számit semmi. A csajnak viszont azok kellenek (pasinál más de őket is vigasztalni kell lehetőség szerint, könnyü). Egy csaj mindig rosszkor jön a pasinak (mert más a rendszere), és a pasinak úgy kell bizonyitania, mindig nehezitve. Más szabályok szerint, amiket még én is nehezen látok, ezért kell egy csaj társaságában (alapesetben) a hibákban úszni, nem tudni melyik fogja meg de ha okos vagy, valamelyik megfogja. Ha jól csinálod, a látszat ellenére a többi is megalapozza.

Amúgy hazai pályán teljesen más hirdetni. Rögtön le lehet irni mindent, a teljes igét (1-2 oldal). A bódhiszattva és Buddha szint határán (ami már közel elérhetetlen) lehet úgy irni hogy naponta csak egyet, és az egész napra kinccsel tölti meg az egész pályát. Nem kell ilyen aljas trükköket alkalmazni, mert hazai pálya, hisz annak van itt az ideje. Nem mindig lehet kincset szóratni, de annak is mindig jó oka van, ami erősiti a következőket. Egy bódhiszattva-fokozat már mindegyik vallást ismeri, és igen sok ajándéka van ami megváltoztatja az irását. Egy bódhiszattva sosem lehet gazdag, amig meg nem tökéletesedik, be nem teljesiti a saját szintjét, mig van hova fejlődnie (ezért). Egy bódhiszattvának már komoly sikerei vannak, és komoly ihletettséget (és igy szépséget) képes elérni, ugyanis ez (most) folyton, de lassan növekedni fog egészen a végig, de neki nagyon kao, kiszámithatatlan eredménnyel (is).

A telepátia nem úgy müködik, ahogy azt a többiek elképzelik. Nincs alanya, de tárgya sem, és kizárólag az irás erején alapul. A telepátia mindig olyan erős, amilyen erős lesz az irás a jövőben (végül, sok idő múlva amikor sokan megismerik), tehát sokkal inkább olyan a hatása mint a gravitáció. Ugyanigy van a látnoksággal is, de ha valaki rájönne a teljes igazságra, annak látnám a testét, kinézetét és nevét is (a múltbéli kapcsolat miatt). Ez a gyémánt szútra szerint igy lesz a halál után is, mármint olyan messziről is (pl a következő Buddha esetében). Ezzel nem akartam senkit sem megtéveszteni, de ilyenekkel lehet látni a jövőt, vagy a mostani dolgokat messziről. Olyan mint a (helyes) következtetés, és olyan nehéz elérni mint pro szakértelmet szerezni valamely dologban, ami más emberekkel van kapcsolatban (verseny) A Buddha ennél tovább megy, és már bármit képes leirni, nehezen de sikerül leirni azt amit akar, és nehezen de mindenkit sikerül elérnie stb. Meghatározott témákkal, de változatosan, minnél ritkább egy téma annál ritkábban kell rola irni, valóságnak megfelelni, minden képességet birtokolni stb.

Nem fogok örökké irni, mert igy nincs idő hogy visszaolvassák a többi régebbi irást is, ami (szintén) segit. Az új irás mindig izzik és elvonja a figyelmet, az beteljesedés szintü de azt tanulmányozni is kell pl. A bódhiszattvák mindig szégyenlik a régi irásaikat, mert meglátják benne a hibáikat, de tudniuk kell hogyha jön az újabb ihletettség, az (időlegesen) eltünteti a hibákat, csak aztán mindig visszatér (az ujbol is). Emiatt képesek újból teljes erőböl dolgozni, de nem állandó az ihletettségük emiatt, amig csak van bármi hiba stb. Viszont komoly balhék is kitörhetnek emiatt neki, de tudni fogja hogy megéri, mert fejlődés stb.

Szerintem elég lesz ennyi most, légy jo, helloka

Mikor hozzáadott élesztővel készült kenyeret veszek, teljesen mindegy melyiket veszem, hol veszem, egy célom lehet csak, hogy ott vegyem, ami az utamba esik

Mikor megkóstolom, és befogadom a kovászolt kenyér, a jól elkészített kovászolt kenyér ízét, amihez magam élesztőt nem teszek, hanem hagyom a természetes élesztő törzseket működni, akkor már egészem máshogyan teszek, attól kezdve, hogy belopta magát az íze a szívembe, attól kezdve nem sajnálom az időt, és szinte a távolságtól függetlenül elmegyek oda, ahol készítik

És amilyen a jól elkészített kovászolt kenyér íze az ínyemnek, olyanná válik a Szavad a szívemnek, ha befogadlak az akaratomba

És amint egy íz özönt ad a kovászolt kenyér, egy íz özönnel árasztod el a szívemet, ugyanúgy mindenben azt keresed, hogy azt az ízt ad nekem, a tökéleteset

És amint a tökéleteset adod a kenyérben, úgy a tökéleteset adod mindenben, és a tökéleteset adod a jelenlétedben, ha hajlandó vagyok elhagyni a bűneimet, és bocsánatot kérni Tőled

És ha még inkább félrerakod a kenyeret, sőt nem sokba tartod, az azért van, mert azt etted, ami az akaratunk

Ha pedig sajnálod a költségét kifizetni a jó kenyérnek, akkor igencsak ugyanúgy van, hogy sajnálod meghozni az alázat áldozatát a Szent Szívednek

És amint így nem ismerheted meg a jó kenyeret, ugyanúgy nem ismerheted meg az értünk fájó Szívedet

Azt gondolod túlzás a párhuzam

Nem olyan az Isten műve, és művei, hogy magányosak

Hanem éppen keresi a társakat

Csodát kínál

És imádságot kínál, hogy befogadva megérezzük a nagyszerűségét a jelenlétének

S ha megértem a különbséget a langyosságomnak, és a buzgóságomnak a Kegyelemben, az ugyanolyan különbség, mint ami ott van a kenyérben, aki akarja megtalálja a valódi ízét, és abban megtalálja az egészségét

Ha szelídségedben megtaláljuk a lelkünk egészségét, nem akarjuk már a lelkünk szegénységét

És ha már megízleljük a jó kenyeret, már nem akarjuk, sőt elutasítjuk a rosszat

Az életről döntünk, a testünk, és a lelkünk egészségéről, de úgy dönthetünk, hogy csodálatos az egészség

Kenyérnél egyszerű a helyzet, csak meg kell keresnünk azt a péket, aki felvállalja, hogy az Isten kezébe teszi a kenyeret, Szavadnál ugyanúgy egyszerű a helyzet, ha imát adsz, azt imádkozom, és úgy imádkozom, ahogyan mondod

És amit kérsz tőlem, azt megteszem, és úgy teszem meg, ahogyan kéred

A jól elkészített kovászol kenyér önmagáról tesz tanúságot, megmutatja, megáldottad

Az akaratod követése önmagáról tesz tanúságot, hiszen az történik, jelen leszel

És nem úgy leszel jelen, hogy eltakarod magad előlem, hanem éppen megmutatod magadat, igaz, a lélek útjain

A jó kenyér meg megváltoztat minden korábbi étkezési szokásomat, nemcsak magáért a kenyérért, hanem azért, hogy mindenben azt keressem, ami ott van a jó kenyérben

És nem teszed azt, eddig nem kértél jó kenyeret, ezután már nem adom

És főleg nem teszed azt, hogy elzárkózz a hozzád közeledő elöl

És hogy mindenkit megérintesz, az kegyelem, de még nem az életem, hanem ott kezdődik az életem, hogy megkeresem az igazságot, és befogadom

Aki még nem ízlelt jó kenyeret, az tudatlan, nem a képessége miatt, hanem azért, mert még nem kereste

Aki még nem járt Veled kettesben, az megtévesztette önmagát, mert összetévesztette a kegyelmet a saját akaratában

A kegyelem jön, mert jönni akar, a jó kenyérnek meg egyszerű a receptje, csak igényli a türelmes törődést

Hogy jön a kegyelem, vagy megragadom a kegyelmet az kettő, és nagyon más kettő

És akkor még nem ragadtam meg a kegyelmet, ha rábólintok, amikor befogadom a Szavadat, hanem akkor ragadom meg, ha felvállalom azt, amit kér, különösen abban az imádságban, amit adott, mert az imádságban ott a felismerés

És ugyanúgy, ahogyan elárassza a bensőmet a jó kenyér íze

A kenyér ízében a teremtésed van, a Szavad követésében meg Te vagy jelen

És mennyivel több a jelenléted, minden más kegyelemnél, mint mikor azt mondom a Neved Szent, de több a jelenléted a Nevednél

És jelenléted adja át nekem a Neved szentségét, a felismerésben, kicsinységemre döbbenésemben

A Veled való találkozás, és együttlét túláradó örömében

Az igen könnyen megy, és még annál is könnyebben megy, hogy megítélek, és mégcsak észre sem veszem

Könnyen megy, hogy a vámossal, az alázatossal egy térbe kerülök

És az ítéletem, majd az ítéletemnek, az elítélésemnek számít

És egészen könnyen ki tudnám magam vonni a nyomorúságom felsősége alól

Mert annyit kellene tennem, hogy imádkozom

És a felajánlásokban imádsággá tehetem minden látszatra más tevékenységemet, ugyanúgy

És amíg imádkozom, addig előtted a kérésem

És amíg előtted a kérésem, addig tisztává teszed a gondolataimat

Mégha meg is indulnék az ítélkezésbe, de Te megállítod azt, a felismerésben, nyomorúságos vagyok a jóra

Amíg felvállalom az alázatot, addig győzelmem van a jelenlétedben, a jelenlétedből

A jó borász alázatos, keresi mi van a szőlőben, majd azt feltálalja a borban

A rossz borász büszke, beleteszi azt a borba, amit a borra a gondol

A jó bor íze elkísér, az igazán jó bor ízére egy életre emlékezem

Hasonlatos a jó bor, az Isten szívemben való jelenlétére, amit adott a bornak, hasonlóan adja a szívemnek

A jó borász eggyé válik Istenben, felfedezte a művében, felismerte szeretetében

A jó pék alázatos, minden veknijére emlékszik, felismerte mit tett a búzába az Isten

Kilókban gondolkodik

A jó pék kenyere olyan, hogy arra egy életre emlékezem, és attól kezdve azt nem máshoz eszem, hanem mást is eszek a kenyerem mellé

Pontosan benne van a lisztben minden, igaz, huszonnégy órás törődést igényel, olyan az, mint az üdvösségem, huszonnégy órás törődést vár el tőlem

A rossz pék büszke

Mázsákban gondolkozik, és még nagyobb mennyiségekben gondolkozik

Amit gondol a kenyérről, beleteszi, nem sokra tartja a jó péket

Olyan a kenyere, mint az önmagába forduló világ, aki nem kér az Istenből

Amit Isten alkot, azt tökéletesre alkotja

Nem haszonra alkotta a mulandónak

Hanem hogy szolgáljon, és kielégítsen

Szolgálva testet, és szolgálva a lelket

A jó pék lassan belefárad, annyit mondja a valódi hasznot, hasznot és egészséget a testnek, hasznot és egészséget a léleknek

Egyáltalán nem arról van szó, hogy jó bort igyak, és jó kenyeret egyek, hanem arról van szó, hogy Isten alkotása ott van mindenben, és ha azt alázatban fogadom, akkor a tökéletest kapom

A tökéletes bor, egy kortyában is már tökéletes, és a tökéletes kenyér, már önmagában teljes és egészséges étel

Szükségem a böjtöm, hogy felismerjem a tökéletlent, hogy vágyjak a tökéletesre

Ahogyan rácsodálkozom a jó borra, és a jó kenyérre, csodálkozva, milyen tökéletesek, hasonlóan csodálkozom rá Isten szeretetére

És a jó bor és a jó kenyér, és a rossz bor és rossz kenyér között pont annyi a távolság, amennyi a távolság, az ég és a föld között

És a tudatlanságomat mutatja, amíg nem ismerem meg a jó bort, és a jó kenyeret, addig a rossz társaikra gondolom, finomak

És a rossz borból nem kérek, és a rossz kenyér bármennyire is olyan, mint egy beöltözött, kifutón lépkedő manöken, kifordul a számból, ha ráharapok

Még azt a morzsát is kiköpöm, ami a számban maradt

Kiköpöm, mielőtt kiöklendezném 

Jézus Jeruzsálembe bevonulását ujjongva fogadták, akik befogadták a Tanításait

Akik meg nem ismerték fel, azokat kikezdte a nagyságuk

És most arra vár, hogy bevonulhasson a szívekbe, ahol örömujjongással fogadnak Téged

Egyszerű a képlete, hogy felismerem, vagy kikezd a nagyságom

Mert ha imádkozom, alázatot veszek, és követem a szeretetedet, akkor felismerlek

Ima, az alázat, és a szeretet, a helyes útja a felismerésemnek

Addig meg csak nézem, ahogy mások örvendeznek a Tanításodban

Rettegek, hogy mást mondasz, de nem mást mondasz, hanem kitakarod a betakartat, hogy aki meg akar botránkozni, botránkozzon meg, aki meg Téged kíván, az találjon meg a szív egyszerűségében

Nem mást mondasz, és mást sem teszel, hanem elénk teszed az ígéretedet

És mivel eltávolodott Tőled ez a nemzedék, annyi kegyelmet adsz, mint korábban még sohasem, az eltávolodásunk mértékében

És nem úgy van, hogy ráérünk, és nem is úgy van, hogy kapkodjunk

Hanem imában, alázatban, és szeretetben kereslek

Nem abban a szeretetben, amit magam gondolok, hanem abban kereslek, amit Tanítasz

Mert amit gondolok, az magamból indul ki, amit Tanítasz, az az igazságból indul ki

És aki keres Téged, követve az ígéreted útmutatásait, az megtalál Téged, az találkozik Veled a szívében

Le nem írható módon, és le nem írható örvendezésemben

Ha kutatlak, akkor megtalálom az égi Jeruzsálemet, a lelkem találja meg a szellemedet

Ha örvendezel bennem, akkor örvendezek Benned

Örvendezel bennem, ha meglátod, amint kitartok az alázatban, és igazodom, hogyan szeresselek Téged, és hogyan szeressem testvéreimet

Nehezen indulok el az áldozatban, a magam feláldozásában másokért, de amikor Lángod érint, attól kezdve már keresem az alkalmakat, hiszen többet akarok, részt kíván a lelkem Belőled, hogy részed lehessek

Sem azt nem tudom, mennyire tiszta, és fenséges vagy, se azt nem tudom, mennyire tisztátalan, és nyomorúságos vagyok

Már a gondolataimmal kezdem a nyomorúságomat

Ugyan megrökönyödök, de majd bólintok, a Neved szentségén

És ugyancsak rácsodálkozok, mennyi hatalom van már a Nevedben

Mert olyan az, hogy már magában képes megdönteni királyságokat

Királyságokat, a nagyságokat

Szemem becsukom, mert nem akarom látni, magam akarnám, de a nyomorúságomnak magamban nem megy

Tenném a csodákat, de csak azt tapasztalom, Te teszed a csodákat

És azt teszed, magadhoz vonzol, hogy Benned magam is tehessem

Nem ahogyan gondolom, hanem ahogyan gondolod

És visszatérek a gondolathoz, az elsőhöz, ami visszatérő és alkotó, és alkotó erő az erődben

Te vagy a Teremtő, és mint Teremtő, mindenható vagy, mindenek felett

De nem úgy vagy mindenható, hogy kérkedsz, hanem úgy, hogy a békédbe vezetsz

Vonzva, és nem taszítva, magam meg próbálok visszatérni a taszításból

Hogy békédben a béke szigete lehessek

És nem úgy van, hogy ki akarod mondani, hanem úgy van, hogy hallani akarod, hogy kimondhasd, legyen

Gyermekedben akarod, amint Atya magad is teheted

És mint Atya, a gyermekedben szereted

Igen, ébredj fel gyermekem a szeretetemre

Ébredj rá, hogy befogadhassalak a szeretetembe

Ha színről színre láthatnám az arcodat, akkor az elemésztene engem

A sötét foltjaim emésztenének el engem

Ezért amit megengedsz magadból látni, az a tükörképed, szellemed, szellemem közvetítésével

Hogy ne haljak meg a bűneim súlyában, hanem éppen megragadjam a kezedet, az értem kinyújtott kezedet

Ha akarom, látlak a testvéreimben, és ha akarják, látnak Téged bennem

Megengeded a nyomorúságnak, hogy visszatükrözze az arcodat

És mindenben megtalállak, és mindenben fellelek, amiben kereslek

És csak azt találom, azt a gondosságot, és törődést, amit nekünk adsz

Ami túlhaladja az értelmünket

És egyre azt találjuk, túlhaladja a gondoskodásod, és a törődésed az értelmünket

És úgy van, ki hol áll, aszerint lát, aszerint ért

Így amint teszem az akaratod, aszerint tapasztallak

A böjt, és a virrasztás nem felesleges, elmúló esemény

Mert események a hozzád közeledésben

Mert aszerint közelítesz, amint közelítünk Hozzád

És Házaddal is ugyanúgy van

Aki szívéből indulva böjtöl, és imádkozik, virraszt, és keresi az akaratodat, az megszentelődik, a saját akarata követésében, az akaratodat követve

És a megszentelődés az jó, hiszen oda kerülünk, ahol az igazi otthonunk, és az úgy van lélekben is, mindenhol jó, de legjobb otthon

Bőséges útravalóval indítottál az utunkra avval, hogy sáfárkodjunk felette

És az könnyen lehet, hogy valaki bepanaszol Nálad, nem vigyáztunk a ránkbízottakra

Igen, a világból nem szakadhatunk ki, hanem a világ akaratából kell kiszakadnunk

Így mehetünk azokhoz a világban, akikben ott az ínség, megkönnyítve terhüket

Kinek megkönnyítve a harmadával-felével a terhét

Okosokká válva a szemedben

Tartozásukat leírva az adósságlevelükben

Mert amivel bírunk, az megkönnyíti a világ viselésének a terheit

Megosztva azt, amit ránk adott a kegyelem

Mint ahogyan nem lehet egyszerre két úrnak szolgálni, úgy a jó fán jó gyümölcs terem, a rossz fán pedig rossz gyümölcs terem

És a jó fán nem terem rossz gyümölcs, és a rossz fán nem terem jó gyümölcs

És senki sem tiszta, csak az, aki megfürdik a Tisztaság kegyelmében

Így mindenekelőtt első a kegyelem

És senki sem mondja, hogy jó vagyok, csak az, aki az önszeretetében fürdik, mert akit megérint a kegyelem, azt mondja, én méltatlan és rest szolga

Az ó az önszeretetéből indul, és mikor jót próbál cselekedni, az önszeretetéért cselekszi

Az új Érted cselekszik, és ami nem sikerül neki tisztaságban, az is a hasznára válik, és megtisztul, hiszen támaszkodik a kegyelemre

Azt cselekszem, amit gondolok, és azt mondom, amit mondani akarok

Nem amit mondok, hanem amit cselekszek, az mutat rá a valódi gondolataimra

Ha meg akarok ismerni valakit, megnézem, mit cselekszik

Amit pedig mondasz, azt addig nem fogadom el, amíg nem látom, mit cselekszel

Amit cselekszek, próbálom eltakarni, de csak ideig, óráig sikerül

Értelmemmel törekedhetek a tisztaságra, de csak a szívemből kiinduló kegyelemben leszek képes

Ha felvállalom, hogy hallgatózok a szívemben, felvállalom, hogy megérinthessen engem a kegyelem

A kegyelem ott jön, és úgy jön, amint akar, de az ígéretedre hallgatva, a tisztaságra törekedő akaratomban, befelé hallgatózva a vágyam kiesdi

Sőt, akarod, hogy így legyen

Éppen nem Rád kényszerítve, hanem befogadva Tőled

Azaz keresve az akaratodat, követve az akaratodat, megformálva