Jel 11.3-4
"Két tanúmnak meghagyom, hogy szőrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessenek bűnbánatot.
Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, amely a föld Urának színe előtt áll."
Zak 4.14
"Erre ő: Ez a két Fölkent, akik az Úr előtt állnak az egész földön."
Szűzanyánk, a Napba öltözött Asszony üzenetei.
Az égben mindenki egyformán törekszik a tökéletesedésére, ezért az egymáshoz képesti helyzetek változatlanok
A Földön tudok gyorsan, mértéken túl tökéletesedni, az engedelmességben
És mint ahogyan a kenyér kovászát szelíd melegítéssel segíthetem, és abban egy kicsit gyorsíthatom, úgy magam is az engedelmességem mértékével befolyásolhatom a megszentelődésemet
Mindenki megkapja ugyanazokat a kérdéseket, de nem mindenki ismeri fel, hogy kérdés
Vagy panaszkodom azokra, elutasítva a megszentelődésemet, vagy kihasználom őket, a Hozzád igazodásommal
Igen, aki újjászületett annak minden jó, aki meg ragaszkodik a régihez, annak semmi sem válik az előnyére
A bűnbánatomban a bűneim is az előnyömre válnak, legközelebb felismerve, és elutasítva azokat
Dőreségemben menekülök, nehogy helyzetek jöjjenek
Okosságomban Hozzád igazodom
Csak a vak gondolja, hogy látványos a megszentelődése
Politikus akkor ad esélyt a megszentelődésére, ha a kezedbe helyezi az akaratát
És a lényegben mindenki ugyanúgy
Gondolhatnám, hogy a kezem erejében van a sorsom, pedig az engedelmességemben
Oly sokszor, és minden nemzedék rácsodálkozik a természet törvényeire, halálára, és újjászületésére
A látszólagos halálára télben, és felébredésére tavasszal
Ahogyan virágba borul, majd a termésének a növekedésére, édesedésére
Rácsodálkozva a mustra, ahogyan a szőlő halálából élet születik a borban
És különösen a búzában, majd a kenyérben rácsodálkozva a csodákra, az igazi csodákra
Ahogyan az érett búzát aratva, a lényegben megölik a búzát
És felfedezzük a búzaszemekben az életet, ha elültetjük, meglátjuk, benne van az élet
Majd malomba visszük, és még egyszer megöljük
És nem azt teszi, hogy már tényleg nem lesz benne élet, hanem amikor vízzel összekeverjük, hagyjuk kovászolódni, meglátjuk benne, ott születik meg benne az élet
És akkor megszaporítjuk benne az életet az idővel, majd megsütjük, kenyeret sütünk belőle
Ha sarkosan nézzük, látjuk, megint megöljük a tűzben
Ha nézzük a kovászát, akkor még íztelen, ha viszont a kenyerét nézzük, akkor ízes
Ha hagyom benne a kovászt, hogy életre keltsem, és nem siettetem, hanem hagyom, ahogy adtad, olyan íze lesz, hogy leköröz minden más ételt
Háromszor megöltem, és mégis amikor ízlelem, érzem, benne az élet, nem is lehet másnak nevezni a kenyeret, mint életnek
És benne ott kérdés, annyira az emberi szükségre igazodik, a búzát igazítottad az emberhez, vagy embert a búzához, pedig nyilván a kettőt a másikhoz
Különösen, hogy felismerjük a hírt, amit hozott
És ha siettetem a kenyér érését a sütéshez, elveszem az ízét, és elveszti az üzenetét, amit hordoz
“Kedves gyermekeim! Nagy kegyelemben van részetek, hogy új életre vagytok meghívva a nektek adott üzeneteim által. Gyermekeim, ez kegyelmi idő, idő és meghívás a megtérésre nektek és a jövendő nemzedéknek. Ezért gyermekeim, arra hívlak benneteket, hogy többet imádkozzatok és nyissátok meg szíveteket Fiam, Jézus számára. Veletek vagyok és mindnyájatokat szeretlek és megáldalak édesanyai áldásommal. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”
Mikor a hitetlenek gúnyolódnak rajtatok, amikor azt látják, ugyanazt teszitek, ugyanúgy beszéltek, és ugyanúgy gondolkodtok, valóban gúnyolódhatnak rajtatok
Mikor abban bíztok, és abban nyugodtak vagytok, Jézus kiontotta értetek a Vérét, Ő megtette, és megelégszem azzal
Mikor amit a világ az egyiknek jelent, azt megkövetelitek magatoknak
És éppen nem akartok a másiktól különbözni
Jogos a gúny rajtatok
Jobb a gúny rajtatok, a jogos szégyeneteken, minthogy kényelmesen besétáljatok a halálba
Azt gondoljátok ellene mondotok a gonosznak
De az csak olyan, hogy fél szelet kenyérrel nem lehet jóllakni
Mert nem a sötétségben haladva kell a sötétséget legyőzni, hanem a világosságban kell kitiltani magunkból a sötétséget
És máshol nincs világosságom, egyes egyedül Jézusban
És ha világosságom van Jézusban, akkor már ellene is mondtam a sötétségnek, és győztem felette, legyőztem, és kitiltottam az életteremből
Azaz törekednem kell a jóra, amihez hozzá tartozik az áldozat, és a lemondás
És akkor eltöltesz vággyal a testvéremért, aki még sötétségben halad
És ha a Jézus vágya a vágyam, a testvérem már nem gúnyolódhat az igazságban
És nemhogy nem fog sokáig gúnyolódni, hanem majd elgondolkozik az igazságon, az Igazságban
És majd amikor eljön a gyümölcs beérések az ideje, és megcselekszi érted az áldozatot, majd részesül abból, ami a részem, és ami képessé tesz mosolyognom a szívem derűjében
Éppen nem békés a hitetlenségem
És éppen az az a hely, ahol valójában nem szeretek
Még azért szeretek abban, mert még nem tapasztaltam meg a szívem békés derűjét a jelenlétedben
És még gúnyolódom azokon, akik mást mondanak, és mást tartanak, akik nem tartanak, de mondanak
És hogy megértsem, nem szükségesek tömegek, csak egy szükséges, akiben jelen vagy, mert az már a megértésem
És amikor megtudom, csak egy szükséges az egyben, és az nem én vagyok, most igazán szégyenkezhetek a választásomon, és a kitartásomon a választásomban
Amikor szám mond Téged, és mégis magamat választom, amikor éppen választhatnálak Téged
Persze könnyű azzal takaróznom, hogy nem találkoztam legalább eggyel, aki magában hordott Téged
És nekem is könnyű takaróznom azzal, nem én vagyok az az egy, de nem is tudtam, hogy egy legyek, egy legyek Benned, ahogy egy vagy az Atyában
Idáig dicsérő szavakat kaptam, de kitől is?
Láttam a lába nyomán a vérét serkenni, amikor másokért küzdött az áldozatban?
A vérét serkenni, ami annyit tesz, magáról lemondva másokért cselekedni
Szavad azt mondja, kövessem lábad nyomát, ahol vércsöppek vannak
Keresztülszúrva, a szép, és kerek, dicsérő szavakat
Lemondva a kényelmemről a teljesen elégő áldozatokban
Az nagy hiányosságunk, hogy elvették Mózes illetve Áron utolsó könyveit
Amelyben szemlélhető a mindenséget felemelő Irgalom
A módok, és az eszközök, a visszatalálásban az igazságba
A pokolban amitől rettegnek a pokoli lelkek, az az ítélet
Ami megállítja a további zuhanásukat
De nemcsak megállítja, hanem a kezükbe teszi abban a felemelkedést
Lehet mondani, lekötözöd a pokoli lélek szubsztanciákat a kőbe
Teheted, mert a lélek jellemzője, a szubsztanciális tartalma
És ahogyan szétosztod az elemeire, abban, amiben tisztul, újra egyesül
És amikor esik az eső, az nem csak a földi értelmezésben eső, hanem a lélek értelmezésében is áldása a lekötözöttnek
És nem gondolhatom, hogy az egyszerű, mert ha ránézek az égitestekre, és belegondolok korukba, akkor szembetűnő, hogy nem egyszerű
Mégis ami lekötözött, az kiszabadul, mert amit Isten elkezd, azt bevégzi
Így minden, ami még nem kapta meg a szabad akaratot, az törekszik Isten felé
A helyzete kényszerében, de nem kényszerítve
Abban fejlődik, és az meglesz, és megtörténik
És amihez az Isten hozzáadja az akaratát, az tökéletes
Ha szemlélem a természetet, akkor a tökéletest szemlélem
És amikor belemélyedek egy szegmensébe, akkor felismerem a tökéletességét, és a végességemet
Minden, amiben a gőg az úr, az lassul, egészen addig lassulhat, amíg olyan nem lesz, mint a kő, ha pedig olyan lesz, sóhajtasz egyet a fájdalmadban, majd kimondod, legyen meg az akaratod a kőben
És amint emelkedik a lélek szubsztancia, egyre jobban szabadabb helyzetbe emelkedhet
Rácsodálkozhatok, hogy természet minden teremtménye tökéletességre törekszik a helyzetében, egyedül az ember az, aki még ragaszkodik a kőhöz
Nem a formájához, hanem a tartalmához a gőgben, a büszkeségben, az ítélkezésben, és az uralom vágyában
Habzsolva, minél jobban kikeményedjen
Hogy ne keljen mozdulni a jóra
Aki nem tud, azt a tudatlanságában nem lehet megítélni
Ha ezért ítéletet nem kap, mást sem ért el a Földön
Aki pedig tud, de nem cselekszi a tisztát, az elítélhető, ha gőgöt vet, megkapja a lassulását, hiszen az a vágya
Ha pedig eljut a Tanítás hozzám, akkor már nem mehetek vissza a tudatlanságba, felelősséget hozott hozzám a Tanításod
De véletlen nincsen, csak meg nem értett helyzetek
Ha elér hozzám az intelmed, az azt jelenti, felkészültem a fogadására
Rajtam áll, mit teszek
A szeretet nemcsak az, hogy tisztán szeretek, hanem éppen elutasítom a lassulásom abban, hogy kivetem magamból a gőgöt
Ha gőg van bennem, a kérésem is gőgös, ha megemelném magam a kérésbe, akkor azt kérem abban, amit nem hallgatsz meg
Gondolnám a szeretetem határoz meg előtted, de sokkal inkább az alázatom
Mert ha még keményebb is lennék a legkeményebb kőnél, de ha alázatban fordulok Feléd, lehullik rólam a keménység, és feltöltesz engem magadból
Így könnyen megy, hogy olyanokkal találkozhatok a pokolban, akik sokra voltak hivatva, de nem engedték el a gőgöt, tudtak, és értettek, mégis ragaszkodtak a gőghöz
A mennyországban pedig mást nem találok, csak, és egyedül alázatos lelkeket
Ugyan mitől van az, hogy egyszer elfogadunk, máskor meg nem
Ha tapasztalunk, akkor tudunk, akkor már nem kérdés a kérdése
És mitől van az, ha egyszer bemutatnak, akkor elfordulunk, máskor meg azonnal befogadunk
Persze, ha még a bemutatkozásom előtt vagyok, nem foglalkozok ezekkel a kérdésekkel
Ha valaki Veled jár, és látom, könnyem megy, hogy magam is befogadlak
Ha pedig valaki ontja magából a mérget, a gyűlölet mérgét, és nem akarok abban részes lenni, akkor is befogadlak, az ellenpólusodban, annak ellen mondva
Az elsőben, az örömödben, a másodikban, a bánatodban
Te tudod azt a pontot, amikor megnyílok
És nem tudatlanul nyílok meg
Hanem vizsgálva nyílok meg, vizsgálódom, amint felkelt az érdeklődésem, és egyre több igazolást találok
Hogy ég az égből, föld a földből
Égen tapasztalom az eget, és a föld nem tud elszakadni a gyűlöletétől
Magam meg megállnék az ég és a föld között a kényelemben
De az egy labilis pont
Ott a súlypont mindig kívül esik az egyensúly pontjától, így az eredménye mindig szenvedés
Hiszen a föld látja rajtam, az eget keresem, de nincs, Aki körbevegyen, és megvédjen a földtől
A földtől, aki önmagával van betelve
Nem bizonyosságban kezdem, de bizonyosságra juthatok, a hitben egészen biztos bizonyosságra jutok
Olyanban, amit a föld nem él, nem tapasztal, ezért sejtelme sincs róla, a kapcsolatról
Az Isten, és teremtménye közötti szoros szeretet kapcsolatról
Hiszen az a hit, hogy cselekszel, úgy cselekszel, hogy tudjam, Te vagy a cselekvő
És amíg nem élem a hitemet, nem tudhatom, ha akarnám, akkor tudnám
Ha meg nem akarom, nem tudhatom
Szeretném a csodáidban, de a legkevesebb, ami félrevisz az is több a soknál, mert attól kezdve arra számítanék, Te viszel és nem a lábaim
Ha látok valakit, aki Veled jár, azt látom, és láthatom
Igazából az is egy bizonyosság, de az nem kényszerít
Most már csak a tudás kell, az élet, és a halál tudása, hogy mi az, ami életbe visz, és mi az, ami a halálba
És a felelősség felismerése
És a felismerés, semmi sem történik, aminek ne lenne folytatása
És amilyen a történés, olyan a folytatás
Megváltottál minket a halálból, ha elfogadom, akkor az az életem
Ha meg a halálba akarok menni, nem akadályozod meg, mert az a szabad akaratom
Ha valakiben meglátlak Téged az igaz
És ha igaz, akkor dönthetek
És nem azt látom, védtelen, hanem éppen Tőled segített
Még mindig azon vagyok, amikor másban meglátlak, szeretném kényelemben
De ez az a pont, ami nem mehet, éppen a kényelmemben nem mehet
Hanem az erődben mehet, kitartva a Hozzád igazított akaratomban
Mikor ránézek a keresztedre, akkor nem értem, mégis, olyanná válik, amin keresztül elindulhat felém egy kis patak
Még éppenhogy csak csörgedezik, még nem is tudom, hogy elért hozzám a kegyelem
Az apostolok sem igen értették, egészen addig, amíg a feltámadásod nem hozta el számukra a világosságodat
Pedig nyíltan elmondtad, mi fog történni
És magam sem igen értem, egészen addig, amíg nem kényszerülök választás elé
Olyanná válik, mint egy messziről látható irányfény a hegyormon
És amint van személyes tartalma, úgy van egy általános tartalma a nemzedékeknek
És van egy igen személyes tartalma a nemzedékünknek
Olyan az, ami keretbe fogadja a Tanítást
És olyan az, ami felemeli, messziről látható legyen
Szentjeid felujjongtak a keresztben
És a nemzedékünk is felujjong a keresztben, amikor a rá váró szenvedés elszakítja a világtól
Kiszakítva a nemzedékünk gondolatait a földből
Ha megkérdezzük a nemzedékünket, nem kér a szenvedésből, de majd olyat tesz, mint a fiú, aki megköszöni az apjának a fenyítését, ami visszarántotta a mélységből
Áldva a rásújtó kezét, az ébresztésért
Majd a nemezékünkben is felébred a hála, amikor felismeri a szenvedés értékét, aki kirántotta a morajló örvényből
Ha nemzedékünk nem vállalja fel, hogy Veled beszéljen, nem lesz több ok arra, hogy megkíméld a szenvedéstől, attól, amit magának okoz, amit magunknak okozunk
Mert olyan a bűn, mint egy bumeráng, és ha megüti az eldobóját, ki más felelhet érte, ha nem az eldobója
A bumeráng a lendületét veszti, mire visszatár, a bűn pedig erősödve tér vissza, és belém mar
A kereszted nem a szenvedést dicsőíti, hanem a feltámadást
Mint ahogy magunk is feltámadunk a bűn halálából a tisztaság életébe, örök életébe, ha lemondunk a föld uralmáról, ránk telepedő uralmáról
Ha pedig élünk, akkor Benned élünk
Ha elvetem a keresztedet, becsukom magam a sötétbe
Ha megragadom, felvállalva, követem a Tanításodat, ha megtartom, akkor öröm forrásává válik
Egyetlen fájdalom, és szenvedés sincs ok nélkül
Szomorú lehetek, amiért kaptam, és örvendhetek, mert kirántott a szomorúságának az okából
Az ébredésemben már ellene mondva, hogy szomorúságot okozzak
Nem azt üzeni a kereszted, hogy szenvedj, hanem azt üzeni, mond le az elmúlóról
Nekem sikerült megnevettetnem (és majdnem megrikatnom is) a világ egyik legszebb csaját, és követőit. Persze a királynő nála sokkal szebb és jobb lesz (sokkal különlegesebb), de neki is ötezer jó zenéje van, boldogsága nagy, nagyon okos, spirituális fénye szinte mindig átüt a dolgai körül, szép házban él, van jövője, családja, áldott (fiatal) dekorativ stb. Boldogsága egy átlagembernek elképzelhetetlen, és mivel most mindenki átlagember, ezért az is marad... (+ mert nekem is segitett)
Hogy kell hirdetni az igét egy idegen házban?
Rettentő nagy óvatóssággal, és tudni kell MINDIG hogy egy vendég/idegen vagy, és hol a határ. Az irást 1 sorba kell összetömöriteni (2 már üt, 3 már nagyon kemény és könnyü elrontani) és nagyon sokat várni (késleltetni) mielött leirod, inkább kitörölni és újra leirni (más szavakkal) helyzetnek megfelelően (ha muszáj). Legalább egyszer el kell mondani hogy idegen vagy, és nem akarod ezt (betrollkodni), egy idegen házban nem szabad uralkodni úgy hogyha jobbat irsz vagy beszélsz a többieknél akkor ez automatikus, mert a stranger furát is jelent. Tudni fogod, mert feszültséget generál, és alapesetbe észre sem vennéd, a jó alkalom meg nagyon ritka, és utána mindig visszajön az mielött elmulik (amikor nem beszélsz). Vendégként igen nehéz cselekedni, egyszerre kell megfelelned a királynak és követőinek. Vendégként maximum 5 percig maradsz meg a vezető fejében, mielött mással foglalkozna, ő az aki kitüntetett de mindenki másra is figyelni kell, összhangban (vagyis aszerint hogy ő miről beszél, a többiek miröl beszélnek, és csak picit lehet eltérni). Nagyon ügyelj a szavaidra, hogy mit mondasz ki, mert ők máshogy, másképp gondolkoznak, másik országban is.
Hogyan kell hirdetni az igét amúgy?
Itt lehet lazábban is, és nagyobb az öröm (de igy hirdetve ők sem felejtik el). Ez is nagyon csajos téma, mert reggel sok gondolatom volt róla, de azokat mind elfelejtettem (az ilyen témák könnyen elfelejtődnek, még a pillanatban is nehéz visszaidézni őket) Mivel magasabb szinten leszek (1 van még elvileg, még mindig nem láttam csak életembe egyszer régen 1 percig) még gyorsabb leszek akkor, és az is erősiti az irást (mindenféle módon). A lényeg hogy erre kell gyúrni, te meg tudod hogy nem számit semmi. A csajnak viszont azok kellenek (pasinál más de őket is vigasztalni kell lehetőség szerint, könnyü). Egy csaj mindig rosszkor jön a pasinak (mert más a rendszere), és a pasinak úgy kell bizonyitania, mindig nehezitve. Más szabályok szerint, amiket még én is nehezen látok, ezért kell egy csaj társaságában (alapesetben) a hibákban úszni, nem tudni melyik fogja meg de ha okos vagy, valamelyik megfogja. Ha jól csinálod, a látszat ellenére a többi is megalapozza.
Amúgy hazai pályán teljesen más hirdetni. Rögtön le lehet irni mindent, a teljes igét (1-2 oldal). A bódhiszattva és Buddha szint határán (ami már közel elérhetetlen) lehet úgy irni hogy naponta csak egyet, és az egész napra kinccsel tölti meg az egész pályát. Nem kell ilyen aljas trükköket alkalmazni, mert hazai pálya, hisz annak van itt az ideje. Nem mindig lehet kincset szóratni, de annak is mindig jó oka van, ami erősiti a következőket. Egy bódhiszattva-fokozat már mindegyik vallást ismeri, és igen sok ajándéka van ami megváltoztatja az irását. Egy bódhiszattva sosem lehet gazdag, amig meg nem tökéletesedik, be nem teljesiti a saját szintjét, mig van hova fejlődnie (ezért). Egy bódhiszattvának már komoly sikerei vannak, és komoly ihletettséget (és igy szépséget) képes elérni, ugyanis ez (most) folyton, de lassan növekedni fog egészen a végig, de neki nagyon kao, kiszámithatatlan eredménnyel (is).
A telepátia nem úgy müködik, ahogy azt a többiek elképzelik. Nincs alanya, de tárgya sem, és kizárólag az irás erején alapul. A telepátia mindig olyan erős, amilyen erős lesz az irás a jövőben (végül, sok idő múlva amikor sokan megismerik), tehát sokkal inkább olyan a hatása mint a gravitáció. Ugyanigy van a látnoksággal is, de ha valaki rájönne a teljes igazságra, annak látnám a testét, kinézetét és nevét is (a múltbéli kapcsolat miatt). Ez a gyémánt szútra szerint igy lesz a halál után is, mármint olyan messziről is (pl a következő Buddha esetében). Ezzel nem akartam senkit sem megtéveszteni, de ilyenekkel lehet látni a jövőt, vagy a mostani dolgokat messziről. Olyan mint a (helyes) következtetés, és olyan nehéz elérni mint pro szakértelmet szerezni valamely dologban, ami más emberekkel van kapcsolatban (verseny) A Buddha ennél tovább megy, és már bármit képes leirni, nehezen de sikerül leirni azt amit akar, és nehezen de mindenkit sikerül elérnie stb. Meghatározott témákkal, de változatosan, minnél ritkább egy téma annál ritkábban kell rola irni, valóságnak megfelelni, minden képességet birtokolni stb.
Nem fogok örökké irni, mert igy nincs idő hogy visszaolvassák a többi régebbi irást is, ami (szintén) segit. Az új irás mindig izzik és elvonja a figyelmet, az beteljesedés szintü de azt tanulmányozni is kell pl. A bódhiszattvák mindig szégyenlik a régi irásaikat, mert meglátják benne a hibáikat, de tudniuk kell hogyha jön az újabb ihletettség, az (időlegesen) eltünteti a hibákat, csak aztán mindig visszatér (az ujbol is). Emiatt képesek újból teljes erőböl dolgozni, de nem állandó az ihletettségük emiatt, amig csak van bármi hiba stb. Viszont komoly balhék is kitörhetnek emiatt neki, de tudni fogja hogy megéri, mert fejlődés stb.
Mikor hozzáadott élesztővel készült kenyeret veszek, teljesen mindegy melyiket veszem, hol veszem, egy célom lehet csak, hogy ott vegyem, ami az utamba esik
Mikor megkóstolom, és befogadom a kovászolt kenyér, a jól elkészített kovászolt kenyér ízét, amihez magam élesztőt nem teszek, hanem hagyom a természetes élesztő törzseket működni, akkor már egészem máshogyan teszek, attól kezdve, hogy belopta magát az íze a szívembe, attól kezdve nem sajnálom az időt, és szinte a távolságtól függetlenül elmegyek oda, ahol készítik
És amilyen a jól elkészített kovászolt kenyér íze az ínyemnek, olyanná válik a Szavad a szívemnek, ha befogadlak az akaratomba
És amint egy íz özönt ad a kovászolt kenyér, egy íz özönnel árasztod el a szívemet, ugyanúgy mindenben azt keresed, hogy azt az ízt ad nekem, a tökéleteset
És amint a tökéleteset adod a kenyérben, úgy a tökéleteset adod mindenben, és a tökéleteset adod a jelenlétedben, ha hajlandó vagyok elhagyni a bűneimet, és bocsánatot kérni Tőled
És ha még inkább félrerakod a kenyeret, sőt nem sokba tartod, az azért van, mert azt etted, ami az akaratunk
Ha pedig sajnálod a költségét kifizetni a jó kenyérnek, akkor igencsak ugyanúgy van, hogy sajnálod meghozni az alázat áldozatát a Szent Szívednek
És amint így nem ismerheted meg a jó kenyeret, ugyanúgy nem ismerheted meg az értünk fájó Szívedet
Azt gondolod túlzás a párhuzam
Nem olyan az Isten műve, és művei, hogy magányosak
Hanem éppen keresi a társakat
Csodát kínál
És imádságot kínál, hogy befogadva megérezzük a nagyszerűségét a jelenlétének
S ha megértem a különbséget a langyosságomnak, és a buzgóságomnak a Kegyelemben, az ugyanolyan különbség, mint ami ott van a kenyérben, aki akarja megtalálja a valódi ízét, és abban megtalálja az egészségét
Ha szelídségedben megtaláljuk a lelkünk egészségét, nem akarjuk már a lelkünk szegénységét
És ha már megízleljük a jó kenyeret, már nem akarjuk, sőt elutasítjuk a rosszat
Az életről döntünk, a testünk, és a lelkünk egészségéről, de úgy dönthetünk, hogy csodálatos az egészség
Kenyérnél egyszerű a helyzet, csak meg kell keresnünk azt a péket, aki felvállalja, hogy az Isten kezébe teszi a kenyeret, Szavadnál ugyanúgy egyszerű a helyzet, ha imát adsz, azt imádkozom, és úgy imádkozom, ahogyan mondod
És amit kérsz tőlem, azt megteszem, és úgy teszem meg, ahogyan kéred
A jól elkészített kovászol kenyér önmagáról tesz tanúságot, megmutatja, megáldottad
Az akaratod követése önmagáról tesz tanúságot, hiszen az történik, jelen leszel
És nem úgy leszel jelen, hogy eltakarod magad előlem, hanem éppen megmutatod magadat, igaz, a lélek útjain
A jó kenyér meg megváltoztat minden korábbi étkezési szokásomat, nemcsak magáért a kenyérért, hanem azért, hogy mindenben azt keressem, ami ott van a jó kenyérben
És nem teszed azt, eddig nem kértél jó kenyeret, ezután már nem adom
És főleg nem teszed azt, hogy elzárkózz a hozzád közeledő elöl
És hogy mindenkit megérintesz, az kegyelem, de még nem az életem, hanem ott kezdődik az életem, hogy megkeresem az igazságot, és befogadom
Aki még nem ízlelt jó kenyeret, az tudatlan, nem a képessége miatt, hanem azért, mert még nem kereste
Aki még nem járt Veled kettesben, az megtévesztette önmagát, mert összetévesztette a kegyelmet a saját akaratában
A kegyelem jön, mert jönni akar, a jó kenyérnek meg egyszerű a receptje, csak igényli a türelmes törődést
Hogy jön a kegyelem, vagy megragadom a kegyelmet az kettő, és nagyon más kettő
És akkor még nem ragadtam meg a kegyelmet, ha rábólintok, amikor befogadom a Szavadat, hanem akkor ragadom meg, ha felvállalom azt, amit kér, különösen abban az imádságban, amit adott, mert az imádságban ott a felismerés
És ugyanúgy, ahogyan elárassza a bensőmet a jó kenyér íze
A kenyér ízében a teremtésed van, a Szavad követésében meg Te vagy jelen
És mennyivel több a jelenléted, minden más kegyelemnél, mint mikor azt mondom a Neved Szent, de több a jelenléted a Nevednél
És jelenléted adja át nekem a Neved szentségét, a felismerésben, kicsinységemre döbbenésemben
A Veled való találkozás, és együttlét túláradó örömében
A jó borász alázatos, keresi mi van a szőlőben, majd azt feltálalja a borban
A rossz borász büszke, beleteszi azt a borba, amit a borra a gondol
A jó bor íze elkísér, az igazán jó bor ízére egy életre emlékezem
Hasonlatos a jó bor, az Isten szívemben való jelenlétére, amit adott a bornak, hasonlóan adja a szívemnek
A jó borász eggyé válik Istenben, felfedezte a művében, felismerte szeretetében
A jó pék alázatos, minden veknijére emlékszik, felismerte mit tett a búzába az Isten
Kilókban gondolkodik
A jó pék kenyere olyan, hogy arra egy életre emlékezem, és attól kezdve azt nem máshoz eszem, hanem mást is eszek a kenyerem mellé
Pontosan benne van a lisztben minden, igaz, huszonnégy órás törődést igényel, olyan az, mint az üdvösségem, huszonnégy órás törődést vár el tőlem
A rossz pék büszke
Mázsákban gondolkozik, és még nagyobb mennyiségekben gondolkozik
Amit gondol a kenyérről, beleteszi, nem sokra tartja a jó péket
Olyan a kenyere, mint az önmagába forduló világ, aki nem kér az Istenből
Amit Isten alkot, azt tökéletesre alkotja
Nem haszonra alkotta a mulandónak
Hanem hogy szolgáljon, és kielégítsen
Szolgálva testet, és szolgálva a lelket
A jó pék lassan belefárad, annyit mondja a valódi hasznot, hasznot és egészséget a testnek, hasznot és egészséget a léleknek
Egyáltalán nem arról van szó, hogy jó bort igyak, és jó kenyeret egyek, hanem arról van szó, hogy Isten alkotása ott van mindenben, és ha azt alázatban fogadom, akkor a tökéletest kapom
A tökéletes bor, egy kortyában is már tökéletes, és a tökéletes kenyér, már önmagában teljes és egészséges étel
Szükségem a böjtöm, hogy felismerjem a tökéletlent, hogy vágyjak a tökéletesre
Ahogyan rácsodálkozom a jó borra, és a jó kenyérre, csodálkozva, milyen tökéletesek, hasonlóan csodálkozom rá Isten szeretetére
És a jó bor és a jó kenyér, és a rossz bor és rossz kenyér között pont annyi a távolság, amennyi a távolság, az ég és a föld között
És a tudatlanságomat mutatja, amíg nem ismerem meg a jó bort, és a jó kenyeret, addig a rossz társaikra gondolom, finomak
És a rossz borból nem kérek, és a rossz kenyér bármennyire is olyan, mint egy beöltözött, kifutón lépkedő manöken, kifordul a számból, ha ráharapok
Még azt a morzsát is kiköpöm, ami a számban maradt
Jézus Jeruzsálembe bevonulását ujjongva fogadták, akik befogadták a Tanításait
Akik meg nem ismerték fel, azokat kikezdte a nagyságuk
És most arra vár, hogy bevonulhasson a szívekbe, ahol örömujjongással fogadnak Téged
Egyszerű a képlete, hogy felismerem, vagy kikezd a nagyságom
Mert ha imádkozom, alázatot veszek, és követem a szeretetedet, akkor felismerlek
Ima, az alázat, és a szeretet, a helyes útja a felismerésemnek
Addig meg csak nézem, ahogy mások örvendeznek a Tanításodban
Rettegek, hogy mást mondasz, de nem mást mondasz, hanem kitakarod a betakartat, hogy aki meg akar botránkozni, botránkozzon meg, aki meg Téged kíván, az találjon meg a szív egyszerűségében
Nem mást mondasz, és mást sem teszel, hanem elénk teszed az ígéretedet
És mivel eltávolodott Tőled ez a nemzedék, annyi kegyelmet adsz, mint korábban még sohasem, az eltávolodásunk mértékében
És nem úgy van, hogy ráérünk, és nem is úgy van, hogy kapkodjunk
Hanem imában, alázatban, és szeretetben kereslek
Nem abban a szeretetben, amit magam gondolok, hanem abban kereslek, amit Tanítasz
Mert amit gondolok, az magamból indul ki, amit Tanítasz, az az igazságból indul ki
És aki keres Téged, követve az ígéreted útmutatásait, az megtalál Téged, az találkozik Veled a szívében
Le nem írható módon, és le nem írható örvendezésemben
Ha kutatlak, akkor megtalálom az égi Jeruzsálemet, a lelkem találja meg a szellemedet
Ha örvendezel bennem, akkor örvendezek Benned
Örvendezel bennem, ha meglátod, amint kitartok az alázatban, és igazodom, hogyan szeresselek Téged, és hogyan szeressem testvéreimet
Nehezen indulok el az áldozatban, a magam feláldozásában másokért, de amikor Lángod érint, attól kezdve már keresem az alkalmakat, hiszen többet akarok, részt kíván a lelkem Belőled, hogy részed lehessek
Kettészakítok egy papírlapot, ha színükkel egymás mellé teszem őket, akkor passzolnak, ha szétforgatom őket, nem tudom őket összeilleszteni, hiába próbálom, nem sikerül
Amit meg lehet mutatni élettelennel, az élőhöz, benne van a papírlapban
A többit az életben kell keresni
A szőlőt nevelik, gondozzák, és vigyáznak a fürtjeire, hogy épek, és egészségesek legyenek, hogy az ízük minél jobb legyen
Majd mikor megérik, leszüretelik, darálják, bogyózzák, és majd préselik
Ki-ki a maga módján erjeszti
És amikor erjed, kivet minden idegen anyagot, és mikor borrá válik, letisztul
A gondos borász segíti az erjedésén túl az erjedését az almasavbontásban, tudva, ízt hoz az az erjedés a borba
A búzát elültetik, nevelik, majd aratják, és a végén a malomba kerül
A végén pékhez kerül, süssön jó kenyeret
Az ó élesztőt vesz, és sietve kisüti, az új kovászt készít, és időt hagy a tésztának, hogy jó íze legyen
Az új megkéri a plusz munkájának az árát, az ó besöpri a hasznot, az újhoz visszajárnak a vevői
Ha meszes talajra fát, vagy szőlőt ültetek, a gyümölcsük savasabb lesz az átlagnál
Ha valakitől rendszeresen sok vért vesznek, vagy ha sűrűn vért ad, akkor megnövekszik a vérnyomása
Az ó előírásokat alkot, és uniformizál, az új mindig és mindenben keresi az okokat, és a célokat
Az ó siet, az új ébred, és ébreszt
Az ó mindig hasznot keres, és abban remél
Az új mindig a szívének a jó érzését keresi
Mindenben ott a két oldal, és minden passzol
Az ó magához igazítja azt, ami addig passzolt
Szakítsuk le Éva almáját, hogy megvizsgáljuk a tartalmát
Tízezer búzafajtából kiragadni néhány tucatot, ez termeszthető, nincs abban logikai hiba, és micsoda szegénység
Vannak, akiknek az önként felvállalt vállalkozásukban, lelki vállalkozásukban, a mások lelki vezetése a céljuk, a Veled egyesülésben
Szívükön az Isten pecsétjével
Így minden összefüggés fontos a számukra
Bár a farizeusok megnevezés tartalmaz egy csomó ítéletet, az önmaguk elítélésében, de nem úgy volt, hogy közülük mindenki keményszívű maradt
Volt, aki abban maradt, és voltak számosan, akik befogadták a szívükbe Jézus Tanításait
Ha valamit nem értünk, vagy elmegyünk a befogadása mellett, és ha bennünk a szándék a jóra, akkor Jézus addig ismétli különböző irányokból, amíg egyszerre csak rá nem érzünk
Azonban, ha a tanító útja alatt, két látszatra hasonló esemény történik, akkor abban ott a kettőben az egymásra, és egymásból egymás mellé állítás
Esetünkben különösen a lelki vezetőknek
Mikor a két kenyér és halszaporítás történt
Mert az egyik hétből indult, és elérkezett a tizenkettőhöz, a másikban halmazból történt, és megérkeztünk a héthez
A hétből az isteniből, a hét erényből kiindulva, azaz befogadva, elérkezünk a tizenkettőhöz, Izrael tizenkét oszlopához, azaz a befogadásból a világosságba
A másikban a héthez jutunk, mint maradékhoz, azaz a meghallgatás megtörtént, de az erények felvállalása nem történt meg
Tehát a különbség ott van, a Tanítás a lényegben egy, az eredmény meg ellentétes
És különösen a lelki vezetés számára fontos a megértés, azoknak, akik másokért felelősek
Mert egy ismeretből két eredményre lehet jutni, úgy, hogy mindenki elégedett, befogadtam
Az elsőben, szellemben és igazságban
A másodikban az értelem talaján
A második úgy megy a templomodba, Hozzád megy, hogy találjon, de mikor kilép a templomodból, nem visz magával
Nehéz megrengetni ezt a nagyságomat, mert hitem van magamban, anélkül, hogy hitem lenne Benned, azt gondolva hiszlek, pedig csak tudlak az értelmem útjain
Igen nehéz akkor ahhoz eljutnom, hogy a szívembe nézzek, és elfogadjam a szívemből kiáramló érintéseidben a vezetésedet
Ez a nagy különbség, amire azt mondja a Szentírás, dőljetek le ti halmok, hegyek omoljatok a porba
Azt hiábavalóan gondolod, hogy a régi és az új tanítások eltérnek, mert akkor sem térnek el, ha az első a bevezetője a másodiknak
Mert az elsőben is megtették, és a másodikban is megteszik, hogy kényelmessé teszik maguknak, ami éppen nem kényelmes, hanem küzdelmes
Mert más nem tud felemelkedni az ég felhői közé, csak az, aki lemond magáról a másikért
Aki böjtöt vesz testében, és lelkében
Aki megérti, és cselekszi, hogy nem az a szeretet, ha magamat imádom
Hanem áldozattá teszem magam a lemondásokban a másikért
Felismerve az alkalmakat, az alkalmatlanságukban
Az nem szeretet, ha megvárom az alkalmas lehetőséget
És az sem szeretet, ha megvárom a nagyot
Hanem az a hatalmas szeretet, aki a kicsiben cselekszik, láthatatlanul, önmagát áldozva
Mert mi a teljesen elégő áldozat, amikor a saját elhatározásomból, minden kényszerítő körülmény nélkül cselekszek a másikért
És a kicsiben, a kicsiben lemondva, arról, hogy beszéljek, és felvállalva a beszédet
És felvállalva, hogy nem az számít, amit mondok, hanem amit cselekszek
Amit beszélek, az megállít, amit cselekszek, az elindít
És nem a végén kezdem, hanem az elején
Mert amit gondolok, az olyan előtted, már elvégeztem
Cselekvésemhez kell az alkalom, amit gondolok, az már ott van az alkalomban
Így amit gondolok, az letaszíthat a hegyedről, és amit gondolok, az felemelhet a hegyedre
És a kezem sem mást fog tenni, hanem azt, amit már gondoltam, így amit teszek, az a pecsétje a gondolataimnak
És ha jön bárki a Nevedben, és megmozgat a langyosságomban, és kimozdít a kényelmemből, tehetem, hogy megvizsgálom magamat, és tehetem, hogy felbőszülők, hiszen megzavarták a kényelmemet
Ha annak állok, akit hozzám küldtél, ellened állok, akkor is, ha büszke vagyok a hatalmamra, sőt annál inkább az lesz a halálom
És ha megvizsgálom magamat, és újból, és ismét, és ismét elvetem a kényelmemet, akkor a segítséged elvitt az életbe
Zsinórmértékül a szemem előtt tartva a hegyi beszédedet
„Drága gyermekek! Arra hívlak benneteket, hogy legyetek bátrak, ne lankadjatok el, mert a legkisebb jó, a szeretet legkisebb jele is legyőz minden láthatóbb rosszat. Gyermekeim, hallgassatok rám, hogy a jó győzhessen, hogy megismerjétek Fiamat. Ez a legnagyobb boldogság: Fiam ölelő karja, Ő, aki szereti a lelket, Ő, aki önmagát adta értetek, és mindig újra ezt teszi az Eucharisztiában, Ő, akinek örök életet adó igéi vannak.
Az Ő szeretetét megismerni, lábnyomát követni, lelki gazdagságot jelent. Olyan gazdagság ez, amely jó érzéseket kelt, szeretetet és jóságot lát mindenhol. Szeretetem apostolai, gyermekeim, legyetek olyanok, mint a napsugarak, akik Fiam szeretetének melegével mindenkit felmelegítenek maguk körül. Gyermekeim, a világnak szüksége van a szeretet apostolaira, a világnak sok imára van szüksége, de nemcsak szájjal mondott, hanem szívvel és lélekkel mondott imára. Gyermekeim, vágyakozzatok a szentségre, de alázatban tegyétek, alázatban, amely megengedi Fiamnak, hogy azt tegye általatok, amit Ő szeretne. Gyermekeim, imáitok, szavaitok, gondolataitok és cselekedeteitek, mindez, vagy kinyitja, vagy bezárja előttetek a mennyország ajtaját. Fiam utat mutatott és reményt adott nektek, én pedig vigasztallak és bátorítalak benneteket. Mert gyermekeim, én megismertem a fájdalmat, de volt hitem és reményem. Most az élet jutalmában van részem Fiam országában. Ezért, hallgassatok rám, legyetek bátrak, és ne lankadjatok el. Köszönöm nektek.”
Meghívod a meghívottakat a bőségesen megterített asztalodhoz
Akik pedig úgy érzik, elegek önmagukban, ők távol maradnak, szorgosan festik szürkére a napjaikat
És ha megkérdezed őket, akkor mentegetőznek, hiszen elfoglaltak a szürkével
És kiküldöd az angyalaidat az utcára, hogy behívják azokat, akik éppen arra jártak
Mindig is úgy volt, hogy a nagyok, bár közel vannak a tűzhöz, nem értenek, hiszen nem kérnek a segítségedből
Kénytelen leszel rájuk engedni önmagukat, hogy megtapasztalják önmagukat
És mindig is úgy volt, hogy akik távol maradtak a nagyságtól, és megtartották az alázatot, és a szerénységet, ők ujjongva veszik az angyalaidtól a meghívásodat
És beözönlenek a termedbe
És felismerik, Ki hívta meg őket, és igen hálásak lesznek a sorsukért
Nem olyan könnyű legyőzni a nagyságomat, hogy felismerjem, engem szólítasz meg személyesen, és személyesen próbálod felolvastatni velem a meghívódat
És senki sem mondhatja, nem kaptam meg, és arról is gondoskodsz, hogy azt se mondhassa senki, nem olvastam
És tudnom kell, hogy a lényem társas
És azt is tudnom kell, hogy az étkezés tartalma is kettő
És mint ahogy étkezik a testem, úgy szomjazik a lelkem is a társas vacsorára
Így amikor leülök közösségbe, akkor adok ugyanúgy, és kapok ugyanúgy
Így a vacsora is olyan, hogy nemcsak veszek, hanem viszek ugyanúgy
És ha felismerem, akkor már törekszek arra, hogy magam is vigyek
Hiszen vacsorában ott van a nap végzésének a jóleső öröme
És ha lélekben adok, és kapok, akkor telve van a vacsora a békéddel
Felismerve, segítségedben adok, és kapok
Testben és lélekben bővelkedve, sőt, túlcsordulva
Ünnepi napra emelve napot a hálámban
Szivárvány alá vonva napot, eltűnnek a szürke napok, és már nem is emlékszem azokra
Nekem már majdnem sikerült a dolog, vagyis egy utso irás maradt ezen kivül. Sajnálom, de lebuktál mert nem te vagy a szerelmem, neked most van pasid igy nem tudok rád sugározni ugy stb. Ez ilyen egyszerü, ki kell érdemelni a múltban azt (hogy olyat kapjon valaki, csak igy lesz természetes) Azt kell tudnod hogy engem figyelnek, tehát mindig van valaki (és többen is) a térben akik engem abban a pillanatban figyelnek, teház ez odafent is igy van (nem tudni csak max jelekböl, sokkal korábbi eredményekből) Mivel nagyon szépen kértél engem, az csodálatos lesz neked stb.
Sajnállak, de a királynő olyan hogy nem ismer félre engem, elviseli azt (mert magábol indul ki és korábban legyözött) de nem mentem hozzá, nem értem hozzá soha mert féltem tőle és ő se értette miért, igy kölcsönösen kerültük egymást de azért voltak fura dolgok és 1 napig jártunk, csak én ugy féltem tőle és tiszteltem hogy nem tettem semmit, fiatal voltam.. és ő is, de érettebb sokkal és ezt biztos tudta, ezért elhagytuk egymást. Tehát olyan vagyok neki, mint az exe, direkt az a legrosszabb fajta de saját képességeiből adódoan majd (korábbiakból) felismer engem a megfelelő pillanatban stb.
Tehát neked lézer-erőd van, de neki az olyan, hogy a tekintetével (már), ő mindigis tudta hogy különleges vagyok stb. Nagy, átható tekintetü ő, általában mosolygos, tüzrölpattant de emellett szépséges, egészséges, teljes.. (inkább olyan mint egy sárkány, de vele nem) mert neki és benne több dolog van amenyinek (valojában) szabad lennie, ő az első bodhisattva, azelött ismertem meg miután rájöttem volna és azota is folyton emlékeztem rá, többé-kevésbé (de nem lehet őt elrejteni) és ugyse menne addig a dolog.. tehát most már rég odáig jutottunk hogy nem emlékszek rá, csak dolgozom tőle függetlenül, és tudom az egészet
Tehát nem tudni ki ő de ő fogja megnyerni a versenyt, ez az ami el van rendelve, nem másvalami stb. (mindet felülirja) ez egy Buddha dolga, tevékenysége, kötelessége és bölcsessége (másra nem tartozik mert akkor nem sikerül) de aki közel van hozzá, azért annál nagyobb erök jutnak neki késöbb, főleg igy mindennek az elején (mert ez olyan idő, az eleje stb.)
Pihi kell mert már ő sem birja tovább, de a szülinap még erőt adhat neki is egyet holnapra (meglátja a jövöt, a garantált nyeremény olyan) szivből remélem hogy jo lesz neki a drágámnak, és annak igéretével nekem is, ami neki szol (abban)
