Keresés

Mi választja el a gőgöt és az alázatot, a kérés választja el

A gőgös úgy érzi, jár neki minden, az alázatos kér mindent

Az alázatosoké az Isten országa

A gőgösök a poklot érdemlik

Nem Isten teremtette a poklot, hanem a gőgősök építették

És a pokol nem hely, hanem állapot, miként a mennyet sem találom, ha helyet keresek

Ha kérek, ha alázattal kérek az Istentől, akkor felemelkedek, felemel a mennybe

És nem kell várnom a testem halálára, hanem ha kérek, a testem életében emel fel

És megtudom a különbséget

Vele találkozva tudom meg a különbséget

"És kapcsoljátok ki a tv-t, ha elmentek. Vacsorát találtok a hűtőben, még délelőtt készítettem nektek. Hidegtál olasz fűszerezéssel, ahogy a tv-szakácstól láttam. Jó lenne ha időt szakítanátok rá, hogy ha nem is mostok fel, legalább a porszívózás meglegyen. Puszi, égi anya."

Medjugorje, 2018. augusztus 25.

"Drága gyermekek! Ez kegyelmi idő. Gyermekeim, többet imádkozzatok, kevesebbet beszéljetek és engedjétek meg Istennek, hogy a megtérés útján vezessen benneteket. Veletek vagyok, és édesanyai szeretettel szeretlek benneteket. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra."

Ha rátekintesz a múltra, ciklikusságot tapasztalsz, ciklikusságát a fájdalomokozásnak, és a fájdalmaknak

És azt gondolnád, a fájdalmak ideje a nem természetes, holott a földek az a kedvese, így ha a föld lenne az igazi vonzó, akkor nem lehetne a békének ideje

A természetet még vezeti az ég az ösztönökben, az ember magát vezeti

És ha eljön a fájdalomokozás ideje, nem gondolhatom, hogy fájdalmak nélkül felébredek

A béke ideje, az Atya ideje, amikor felissza a föld a békéjét

Befogadja a szeretetét, szelídségét, és a békéjét

Nem a távoli Atya adja a békéjét, hanem a gyermekének kedvezni akaró, gyermekét nevelő Atya békéjét

Amikor a Fiában kinyilvánítja az Igét

És amikor eljön a fájdalomokozás ideje, a tudatlanság és a sötétség ideje, akkor kiteszi az ablakba a Bölcsességét

De a mélység nem olyan, hogy befogadja a világosságot, hanem olyan, amikor megszenvedi az akaratát, akkor felsír, és felébred

Hiszen a sötétség az alvás ideje, a béke a világosság, és az ébrenlét ideje

A mélységemben nem kérem Tőled a békémet, így nem is adhatod azt meg nekem

Ha kérném, nem lenne a szükségem, hogy fájdalmakban találkozzak magammal

Ha fájdalmakban találkozok magammal, akkor Rád döbbenek

A jó sorsom meg tovább süllyeszt a mélységemben

Majd a fájdalmakban dühös leszek, de kire is?

Ha magamra leszek dühös, kezdem megérteni az igazságot

Mert az Igazság az Atya szeretete, a Fiú bölcsessége, és a Szentlélek tevékeny jelenléte

Ha az Atya gyermekévé teszem magam a Szavához igazodásommal, akkor megismerem az Atya szeretetét, amivel meg akar ismertetni

Ha elfordulok Tőle, nem tehet mást, hagyja, hogy belépjek a fájdalmaimba, amiket okozok

Amennyi a fájdalom a világban, annyi benne a sötétség

És ha mindenki mást okolok, és nem a sötétséget, még szükségem a fájdalom

Az Atya meg a karjai közé várja az ébredőt, hogy megajándékozhasson a békével

Jön a magvető, és szétszórja a magokat

Előkészítette a talajt, majd ültet

És a magok, aszerint hova hullanak, aszerint teremnek

És ha jön, ha leszáll egy madár, aki csipeget a magokból, akkor azok a magok már nem kelnek ki

És nem gondolhatom, hogy nem az én akaratom az a madár, ami eltemetkezik a földben

És nem gondolhatom, hogy nem az én akaratom az a köves talaj, ami nem engedi kikelni azt a magot

És nem gondolhatom, hogy nem az én akaratom az a tövises bozót, ami megfojtja a magokat

Te vagy a magvető, az Igéd a mag

És magad kelsz életre, ha jó talajba került az Igéd

Azt könnyen megértem, hogy melyik mag, mért nem hoz termést, azt viszont nem akarom megérteni, sőt, elhessegetem a gondolatát, hogy mindezt az akaratom teszi, más nyakába teszem, amit elkövetek

És rosszul gondolom, mert a végével kezdem a gondolatot, mert ott kezdem, mért nem teszek

Holott ha azzal kezdek, töprengek a magon, amit nyújtottál nekem, az majd megváltoztatja a tetteimet

Majd amikor kitisztulnak a gondolataim, kitisztulnak a tetteim

Majd mikor tiszta lesz a gondolatom, majd akkor könnyen meglesznek a tetteim, az akaratom lenyomatai

Majd amikor a kicsiben tudom a nagyot, majd akkor tudom a nagyban a kicsinységemet

Igen Te vagy a szőlőprés, én vagyok a gyümölcse, majd must csordul ki az akaratomból, és megérik, és majd kóstolhatóvá válik a borom, hogy aki issza, csettintsen a nyelvével

Miként a szőlő érik, érik a lélek

Miként a szőlő kivonja a durva anyagból az éterit, kivonja azt a lélek

És miként a szőlőnek szüksége van vízre, és napfényre, úgy van szüksége a léleknek a Lelkedre

És szüksége van a durva anyagra

És ez nem statikus, hanem dinamikus a folyamat

Egyáltalán nem elfekvésben történik az átalakulás, hanem folyamatos mozgásban

És miként szüksége van a szőlőnek vízre, az igazodására, és mozgására, úgy van a szüksége a léleknek

És szakaszai vannak a fejlődésnek

Miként az élet körforgása születéssel kezdődik, úgy az éteri továbblépése a test elmúlásával folytatódik

És miként a bor élete először a szőlőszemek érlelésével kezdődik, majd mustból, a préseltből folytatódik, úgy van ez a lélekkel, amikor a földi érlelődése az égi érlelődéssel folytatódik

Befogadva a földön az eget

Majd az égben az égivel

És miként az élet gyermekkorral kezdődik, majd folytatódik felnőtt korral, majd eljön neki az agg kora, a felkészülés az átlépésre, úgy van ez a lélekkel

És miként van ez a lélekkel, úgy történik ez az emberiség koraival

A feleszmélés a hitben az emberiség gyerekkora

Az ismeret a felnőtt kora, akkor is, ha telítődött túlkapásokkal, és vakbuzgalmakkal a vallásüldözésekben, és a lényegben avval hasonlókkal

És vehetem úgy, meghívott vagyok a menyegzőre

De ha túlbuzgóságomban helyet adok az életemben a túlkapásoknak, az erőszakoknak, akkor hiába vagyok meghívott, de belépő nem lehetek

Hiába szólítalak, de csak azt mondhatod, nem ismerlek, a felnőtt koromból nem léptem az agg koromba, a méltó helyemre, hogy felemelj az égbe

Nagy lépés az, felnőtt korból agg korba lépni, a méltóságba lépni

És nemzedékünk kora, az agg kora, telve felnőtt lelkekkel

És szüksége van fájdalmakra, és nehézségekre, hogy elhagyja a túlbuzgóság önös szentélyét, a halál szentéjét

És miként a must forrásában borrá alakul, úgy alakul át a présben a nemzedékünk

És ha magához engedi a Szavadat, mint a bor a tejsavas erjedésben nyeri el a végső jó ízét

Érett és jóízű szőlőből jóízű, és égi musttá, majd jóízű borrá alakulva

Mikor valaki megbetegszik, és az életmódjának egy változtatásától meggyógyulhatna, akkor a betegek egy része az önként vállalt változtatásban meggyógyul, akik meg nem változtatnak az életvitelükön, azok többnyire betegek maradnak, vagy csak igen nehezen gyógyulnak, és aztán könnyen visszaesnek a betegségeikbe

A bélpoklosság, és bőr fekélyes megbetegedései a mértéktelen evés, és ivás, és a tobzódások betegségei

Amikor a test meg akar gyógyulni, és kiveti magából a számára mérgező anyagokat

Sok és fáradtságos, és hosszadalmas kezelésben, mértékletességgel lehet kigyógyulni ezekből betegségekből a gyógyszeres kezelések mellett

Ugyan egykor meggyógyítottad a bélpoklost, de feltétele van a gyógyulásnak

Hiszen nemcsak a test tobzódásaiból, hanem a lélek tobzódásaiból is kell gyógyulni

A fekélyek kezelése a gyógyulás útja

És a szégyene a fekélyeknek a lélek gyógyulásának az útja

Aki már meggyógyult a lelkében, az ő alázatos kérését meghallgatod, és megsegíted testének a gyógyulásában

Mindenki önként választja az életvitelét, a sorsát választva

Hogy Isten temploma lehessek, ahhoz méltónak kell bizonyulnom, testben, és lélekben

És ahogyan a tobzódásaim ragályosak, úgy a fekélyes bőrbetegségeim is többnyire ragályosak

És ahogyan a békém is vonz, úgy az egészségem, is egészségbe vonz

Így a cselekedeteim testben éppen úgy stafétabotok, mint lélekben

Így nem verhetem magamat meg úgy, hogy másokat is meg ne bántanék

A menekülő fájdalma meg mindenkit érint

Az igazi gyógyító az, aki maga is gyógyult

Mikor utolér a felismerés, akkor mit teszünk?

Rohanunk Hozzád, vagy rohanunk másokhoz

Bizony azt tesszük, hogy rohanunk másokhoz, gondolva, térítünk

És Te mit teszel, vágyakozva nézel utánunk

Várod, hogy százat kérjük, egyet vonzzunk

Sokkal inkább elharapva, mint teljességben

Hogy sokkal inkább az vonzzon, ami bennünk vagy

És letegyük azt, ami vagyunk

Igen

És amennyi a kor világossága, annyi a tisztasága

És amennyi a bűn, annyira öltözködöl a koldus gúnyájába

És nemcsak hogy koldus ruhát öltöttél, hanem a lábad kisebesedett, kékül, és dagad, az utánunk való járásodért

Vakságunkért, és süketségünkért

Igen, értünk öltött zsákvászon ruhád vérben ázik

Véredben ázik

Tehetem, hogy rákényszerítelek a hadak útjára, és tehetem, hogy szelídségedben lépj

Tehetem

És ha a szelídségedben lépsz, akkor úgy lépsz, ahogyan szeretsz

És annyit adsz, amennyit megengedek

És sokat akarsz adni

És a vágyad, hogy sokat kérjek

Nem kényszerítve akarod, hanem a felismeréseimben akarod

Ugyan, aki még nem merült el a fájdalomban, az még nem sokat élt, de mégis a vágyad nem a fájdalmam, hanem a jelenléted, ami tűz, és élet, és béke

Fájdalmamnak annyit engedsz, ami elszakít a fájdalomokozástól

A gőgös okozza a fájdalmakat

A gőgből erednek a fájdalmak

Onnét ered az önösség

A megkülönböztetés

A hasonló a hasonlóval szeret, ha felismerem magamat, rádöbbenek, Veled szeretek

Az önös meg van arról győződve, hogy ismeri önmagát, magával szeret

Addig nem ismerem meg magamat, amíg nem ismerlek meg Téged

Mert Tőled kapom, amiben felismerem magamat

A felismerésed a felismerésem

A tökéletes éji sötétségben, erdőben lámpa nélkül járó többet lát, amint amit látok, amit láthatok nélküled

És addig, amíg nem látok világosságot, a sötétségemet gondolom világosságnak

És mindent megteszek, hogy megóvjam a sötétségemet

Rákényszerítve Téged velem szemben a hadak útjára

Ha a világosságodban meglátom a sötétséget, megállítanám, de azt mondod, várj türelemmel, amíg a sötétség szembetalálkozik a sötétséggel

És kiárasztod a Szavadat, hogy abból ismerjem fel a világosságot, és a sötétséget, hogy ne kelljen a hadak útját járnod miattam

Mert a sötétségem olyan, hogy terjeszkedne, de nem bír a fénnyel

Így az erőszakom kiteszem mindenki látására, és kiviláglik a világosság szelídsége

És a sötétségemben nem azt mondod, távozz tőlem, hanem azt, fogadd be a világosságomat, és akkor elmúlik a sötétséged, és befogadlak

És ha megadod, a felismerésben találkozom a sötétséggel, és találkozom a világossággal, és nem térek le az utamról, akkor mondod, távozz el tőlem, vedd az akaratodat

És még akkor sem úgy jössz hozzám, mint hadak Istene

Hanem egyszerűen szembeállítasz az akaratommal

Előfordul, hogy mikor kamaszok beszélgetését halljuk, megcsapja a fülünket, hogy szapulják a szüleiket

Ha kénytelenek vagyunk azt hallani, felfordul a gyomrunk, és elfordulva tőlük, próbálunk messzebb kerülni tőlük, hallótávolságon kívül kerülni tőlük

És előfordul, hogy mikor kamaszok beszélnek mellettünk a szüleikről, amikor beszélnek róluk, mosoly önti el az arcukat

Jólesően nézünk rájuk

Hogy az Isten jelen van valakinek a szívében, vagy távol kénytelen maradni, az ez a különbség

És ez a különbség az is, hogy az elsőknek ott van a békétlenség a szívében, a másodikoknak pedig ott nyugszik a szívükben a béke

És aki a szüleiről beszél, arról beszél, akit ismer

Ha azt ítéli el, akit nem ismer, az nem olyan bántó

Ha Istent olyan szapulja, aki ismeri az Istent, az mélyen megbántja

És az könnyen megy, hogy bárkit is szapuljak, ismertet, és ismeretlent, ha magamból indulok ki a gondolataimban

A kegyelem megelőz engem, pedig megelőzhetném a kegyelmet, ha abból indulok ki, ami a másik, és a másik körülménye

Addig el sem indulok a másikért bármit is tenni, amíg nem gondolok bele a sorsába

Szelíd az Isten, mert a gyermekeimben eleve megtanulom, hogy belegondoljak, a helyzetükben segítsem őket a gondoskodásommal

És amennyit teszek értük, annyira könnyűvé válik másokért tennem

És akkor értem meg a tanításodat, amikor cselekszem, amikor önként vállalva cselekszem másokért, az ismeretlenekért

Nem is botlik meg, vagy legalábbis nehezebben botlik meg a nyelvem, ha cselekszem azt, amit tanítasz

És ha ifjúságomban szapultam a szüleimet, jogos, hogy szapuljanak a gyermekeim, hogy eljöhessen hozzám a megértés

Hogy nekem is felforduljon a gyomrom, amikor eltévedt gyermekek szájából felhangzó szapulást meghallom

Az alázat és a szeretet a nagy azonosság, a menny vallása

És a nagy megkülönböztetés, a gyűlölet, és a különbségtétel, a Sátán megvallása

És egyszerre két urat nem szolgálhatok

Az alázatomat a szívembe merülésemben, a szívemből merítem, kimerítem a Szívedből, elmerülve a csendben

Habár elő nem készítettem, nem szántottam, nem ültettem, és nem neveltem, most ne gondold azt, hogy aratok

Aki meg a szeméből néz, lássa, amit akar

Mert aki ültetett, és nevelt, az arat

Mert aki ültetett, az pontot ültetett

Hogy az igazság olyan legyen, amit kiírnak az égre

Mert azzal kezdted Kánában, hogy pontot tettél a mondat végére

Mi egy házasság - egy férfi és nő szellemi döntése, és közösen pecsétet raknak arra

Így egy házasságkötés jelentése szellemi

Ha pedig elhagyják a szellemit a testtért, mi jó származhat abból számukra?

És nem gondolhatjuk, hogy testtért mentél el a Kánai menyegzőre, hanem sokkal inkább, hogy tanításodat adjad a végidőkre, hogy szelídségben lehessen lezárni a régit

Házadnak adtad a tanításodat, személyesen a számukra

Mert amint borrá változtattad a vizet, úgy fog most történni, és majd megkérdezik az egyházak, mért nem kaptunk eddig ebből

És majd azt válaszolod, előttetek volt az ajtó, most elvettem tőletek azt, ami visszatartott, hogy belépjetek

Mert eljött az idő az egyházaknak, hogy azon csodálkozzanak, és azon rágódjanak, milyen kis eltérő különbségek tették a szakadást

Ha az azonosságokat nézzük, akkor tűnik fel a különbségek kicsinysége

És amint tisztul a gondolat, ahogy az alázat, és a szeretet terjeszkedik, úgy tisztul az elme

És amikor eljöhet az idő, akkor megáldod őket borral, a vizet borrá változtatod előttük

És nem fogják érteni, mi volt az a vakság, ami nem engedte nekik látni a fától az erdőt

Ezt fogod tenni, amikor beengedik, és befogadják magukhoz, az alázatot, és a szeretet

Megáldod a vizet, és borrá változik, és micsoda borrá

És megtörténik a nász, az áldásodban, bort fakasztva a vízből

Szellemben történik, alázatban, és szeretetben, túlcsorduló hálában

Az én olvasatomban Medjugorjét valaki összeszarta.

Érdekes cikk:

http://valasz.hu/vilag/botrany-a-medjugorje-i-maria-jelenesek-korul-24116

Miként a vízhordó, aki a terhét viszi

És nem úgy, mint a vízhordó, hanem éppen úgy, minél nagyobb a teher, annál könnyebbé válik

Akik meg keveset merítenek, nekik marad a kétségbeesés

Jézus tizenkét éves korában három napot a templomban töltött, sokat kérdezve, és válaszolva

Az ifjúság keres, keresi és kutatja az igazságot

A ma kora az ifjúság, aki keresi és kutatja az igazságot

A tizenkét év, a ma kora

És Jézus, Aki fellibbenti az igazság előtt a fátylat

A tizenkét éves Jézus kérdéseket keltett a templomban, és rányitott a válaszokra

Sokan befogadták az igazságát, és voltak, akik nem

Ha mindenki befogadta volna, akkor avval nem vert volna gyökeret, hanem az ellenállásban keltett kérdésekben vert gyökeret az igazság

Egy magot ültetett, és az az ellenállásban keltett hullámokban gyökeret hajtott

Mint a szőlő a sziklás hegyoldalban, amikor gyökere egészen mélyen a kövek közé hatol

Mint mikor a téli fagy, és a nyári hőség együtt szétrepeszti a legkeményebb köveket

És a feltett kérdésekre, a három napos kérdésekre a három éves útjában választ adott

Tizenkét évesen előkészített, majd aratott

Minél több a tizenkét évesben az ellenállás, annál nagyobb az igazsághoz a vonzás

Kényszer nélkül, szelídségben

Minél mélyebbről, annál több hálával

Az Ó Testamentum bevezetés az Új Testamentumba

Formából a tartalomba

Az Új Testamentum meg bevezetés a végidőkbe, ami egy régi korszak vége, és egy új korszak kezdete, az ismeret és a tisztaság új korszakába

Minden leírt szónak jelentősége van

És minden gondolata lelki

És meg van a bevezetésbe a jelentése

A megszületett Jézust bemutatta Szűz Mária, és Szent József a templomba

És próféciával fogadták Jézust

Az első eljövetelében testbe született, a második eljövetelében pedig visszatér

És az első eljövetelében sem mindenki ismerte fel, és a visszatérésekor azok ismerik fel, akiknek a szívében már megszületett

És ujjongani fognak a visszatéréséért

A szívükben megszületett ujjongásban

És úgy tér vissza, ahogyan eltávozott

Amikor a szellemi tanító és tanítványai megkezdték szokásos esti meditációjukat, a macska, ami a kolostorban élt  zajt csapott, hogy képtelenek voltak folytatni a gyakorlatot. Elrendelte hát, hogy kössék meg a macskát az esti meditációk alatt.

Évekkel később, amikor a tanító meghalt, a macskát továbbra is megkötötték az esti gyakorlatok idejére. Amikor az öreg macska is eltávozott, egy másik macskát hoztak a kolostorba, amit ugyancsak megkötöttek.

Évszázadokkal később, a szellemi tanító leszármazottai tanulságos, és igen értékes tudományos tanulmányokat írtak a macskák megkötésének rituális és vallási jelentőségéről.

A Szeretet teremt, a Bölcsesség megtart

Megtart, és felemel

Ha felismerné a föld, milyen fenséges célja van, megdöbbenne, majd ujjongana

Ha felismerné a föld, a sötétségét, akkor felsírna

Az egész mindenség telve van élettel, teremtéssel

A Föld a mindenség sötét pontja

Ahol egymás mellett küzd a gonoszság, és a szeretet, az első magáért, a második másokét

Már nem ítéletben, és nem a muszájban, de még messze nem az örök életben, hanem az elmúlásban tapasztalva

Az ítéletbe állított lelkek meg szenvednek a saját magukra kimondott ítéletben, amiben másokat ítéltek

Örökkévalóságokig szenvedve a másokra kényszerített sorsukban

Egészen addig, míg nem nyújtasz nekik világosságot

És nem gondolhatom, hogy akkor nyugodtan elkövetem a gonoszságaimat

Hasonlóan a gyermekhez, aki úgy gondolkozik, ami nincs tiltva, azt szabad, azonos gondolatból indulva, mindent magamért gondolatából kiindulva

Ha érezném a mélységet, akkor befogadnám a magasságot, mert viszolyognék akkor a mélységtől

Ha befogadom a magasságot, akkor viszolygok a mélységtől

A mindenségben élő élet szemléli a Földet

Teheti, mert él benne a szeretet

A Föld nem szemlélheti önmagában a mindenséget, mert még csak tanulja a szeretetet

De mivel a sorsa, hogy mélységében látja meg a magasságot, ezért adódik a lehetőség Jézusban

Hogy Jézusban, Őt átölelve győzzem le a mélységet

És ebben a mindenséghez kerül, mint vonzó Jézusban, Jézushoz

És a száműzött kerül arra a szerencsébe, az akarata által, hogy világosságot hozzon a mindenségbe, hogy mindenség átölelje a Teremtőjét

A száműzött visszatérése, és hálája legyőz mindent, ami távol tarthatna Jézustól

Hogy azoknak a szívében is helyet kapjon a hála, akiknek eddig nem volt szüksége segítségre, hiszen a Földön nem ismert szeretetben éltek

Mert szeretetben élni, vagy Jézus szeretetében szeretetben növekedni, az két hely, egymástól elválasztva

A szeretetben élő még nem látja, honnét van a szeretete, Jézusban pedig felujjong benne a felismerés

A mindenség sötét pontja a Föld, és rendeltetése, hogy a mindenség világosságává váljon

Hogy aki teremtett, az nyugodtan ölelje meg a Teremtőjét, abban teljesedve

A Föld egy homokszem, önmagában humusz nélkül

És rálehelsz, és zsíros termőföldé válik

Jézushoz ragaszkodásodban

A gonoszság mellé állítva a szeretet, felismerve a mélységet, és a magasságot 

Mikor hozzám jöttél, jelen vagy

És attól kezdve figyelnem kell arra, hogy jelen vagy

Tisztelnem kell a jelenlétedet

És azt a bensőmben érzem

Gondolataimat őrzöm, hogy tiszták legyenek, és ügyelek a beszédemre, meg ne botoljon a nyelvem

És ügyelek a tisztaságomra, mint ahogyan ügyelek a lelkem tisztaságára, ügyelek a testem tisztaságára

És ügyelek arra, mit iszok, és mit eszek

Olyat iszok, és olyanokat eszek, amikkel nyugodtan megkínálhatlak Téged

És első sorban arra ügyelek, hogy keressem a jót, és tegyem a jót

Nem rákényszerítve másokra

Hanem az ösztönzésedre meglátva az ínséget

És megtisztelem a hetedik napot, és tiszteletben tartom a hatot

Erősödöm Testeddel, és Véreddel

És meglátogatlak, magamban hordozva Téged

És ha meglátogatlak, Te is meglátogatsz a segítségeddel

És szemlélhetlek, ahogyan cselekszel

Ahogyan szelíd vagy a holtakkal

Szelídséged mindent megelőz, egészen addig, amíg az akaratunk azt engedi

Mindenkit megérintesz legalább egyszer, hogy ne hivatkozhasson, nem találkoztunk

Ha találkoztunk elmegyek Hozzád

Ha gondolok Rád, elmentem Hozzád

Előkészíted bennem a trónodat, a megtisztulásommal

Sok mindent szerethetek, de semmit sem szeretek annyira, mint amikor jelen vagy nálam

És boldogan felvállalom a tiszteletet

Mindig is úgy volt, hogy a nehézségekben jött az ébredés, abból fakadt a kegyelem, és abból kiáradt a béke

Majd a békében és a jólétben könnyen jött a kényelem

A kényelemben pedig eljött a szakadás

A szakadásból meg kiszakadt a békétlenség, és az ínség

És először ajánlatot adtál a békétlennek, ajánlottad neki a békédet

Ha elfogadták a békédet, akkor kiáradt a békéd

Ha ragaszkodtak a békétlenséghez, jött a szükség

Mindig azt tetted, kiragadtad a nyomorultat, és a kezébe helyezted a Szavadat, hogy elhiggyék a Szavadat

Amikor jött az ínség, kiárasztottad a Szavadat

Amikor meg a békédben kiáradt a jólét, akkor a szívekbe helyezted az ismeretet

Ha jön a szükség, kiárasztod a Szavadat

Ha találkozom a kiáradó Szavaddal, itt az ínség

Ha valakinek mindene megvan, de a szíve ínséges, az ínség

Békét keres a szívében, mindent adna érte, és mindent megpróbál, hogy elnyerje

Ingyen adod a békédet

A szeretetedet adod szeretetért

Szeretetemmel tudom kifizetni a szeretetedet

Ha terjesztem az ínséget a bőségemért, mért kapnék a békédből?

Jogosnak tartom a jó sorsomat, és jogtalannak érzem, hogy nincs a szívemben béke

Kiárasztod a Szavadat, hogy felismerjem az igazságot

Ha többre tartom a bőségemet, minthogy megszabaduljak az ínségemtől, akkor a félelmem megmar engem, amikor a Szavad érint

Aki legyőzte az ínségét, az már nem küzd a bőségéért

Csak annyit, ami a szükséges

Ha kinyílok az igazságra, mert keresem, akkor elér a Szavad

Hogy milyen formába helyezed elém, az lényegtelen, de felismerhetem benne a véletlent, ami nincsen

Amikor a sors szervez

Ha még értelmetlen lenne velem vesződnöd, akkor nem vesződsz velem, hanem hagyod, hogy az ínég puhítson

Ha okos vagyok, akkor a Szavadat veszem, és rágódok, mi a tartalma

Az első szükségem az ínség, a második a Szavad, az okosnak az első szüksége a Szavad

Ha befogadom a Szavadat, Téged fogadlak a bensőmben

Jelenléted elűzi az ínséget, és rám köszönt a bőség

Ha jelen vagy, mosolygok, a szívemből fakadó mosollyal

Az ínséges a bőségéért mosolyog

Ha a szívemben a békéd, a békédből mosolygok

Eszemben sincs valamiért mosolyogni, amikor valamiből mosolygok

Azt gondolnám a bűn az ok, holott a bűn az okozat

Azt gondolnám, képes vagyok, hogy magamtól is képes vagyok, és súlytalannak érzem a gondolatot, nem érzem a súlyosságát, holott az az ok

Nem a bűnnel kezdődik a bűnöm, mert az a folytatás

Szemedben az elszakadásommal kezdődik a mélységem, ami valódi sötétség

Azt gondolnám, tudja a gondolatom az igazat

Holott a tetteim viszik az igazat

Hogy kimondom az igazat, és a kényelmem mondom, tudom azt, az nem világosság

Jól tudom az igazat, amikor az nekem kényelmes

Ha keresem az igazat, megadod az alkalmat alkalmatlan időre, megadod az alkalmat a sikertelenségre, a kudarcra, és a fájdalmakra, hogy Veled egyesülve meglehessen a siker, és a győzelem Benned, tudva, nem tőlem való a győzelem

Hogy már a szememből előkívánkozzanak a könnyek, annyiszor, és annyira nem sikerül

Hogy a nagyságom megsemmisülhessen bennem, aki azt szajkózza, tudom egyedül

Az egyedül, az a süllyedésem, a ketten, az emelkedésem

És minél kisebbé válok a kettőben, annál nagyobb leszek az egyesülésben, megragadva a küzdelmet, és az alázatot

A nagyságod lesz a képes a kicsinységemben, ha megtalálod bennem a kicsinységet, odaajándékozod magadat

Az a nagy változásom, amikor megszentelsz a Tüzeddel, Szeretetlángoddal

Helyére kerülök magam is

A vágyamban, hogy cselekedj

Várva várod a vágyamat, hogy cselekedhess

A szeretet kutat, felismer, felemel, és megtart

Ha pedig egy golyót egy lejtőre helyezünk, akkor megindul, és egyre gyorsul a süllyedésében, és ha mélység fölé ér, akkor lezuhan

Ha egy követ a kezünkbe vesszük, benne van a lezuhant

Benne van a lezuhant, a keménysége önmaga, mégis hogy bezárt, az kiemeli a tartalmát a kőből

Nem a bezárás, hanem a választás

A kő lefelé halad, a felismerésben a lélek pedig felfelé törekszik

A kő az önösség eredménye

Ahol nincs önösség, ott kő sincs

Formája, és a tulajdonságai mutatják a tartalmát

Ha nem lett volna megkötözve, akkor tovább zuhant volna

A kő az egyik oldal, a másik oldal gyökereiben más

A Hozzád ragaszkodásában más

És az abból fakadóban más

Mert ültetsz, ápolsz, és aratsz

Magam addig látok, amíg elér a horizontom

Amikor felismerem az azon túlt, akkor megállok a lejtőmön lefelé haladásomban

Mert van azon túl

Zuhanok a lejtőmön, és panaszkodom a lejtőmre, mintha nem én zuhannék, én választottam

A tenger minden homokszemét felhasználod, magam meg eldöntök

Szeretnék úgy megállni a lejtőmön, hogy Te legyél, Aki megállítasz, és kiemelsz

Te pedig elküldöd magad helyett a Szavadat

Ha életre keltem a Szavad életre kelsz a Szavadból

Magot küldesz a Szavadban, Aki képes kiemelni

Ha arra várok, Te emelsz, helyettem emelsz, akkor tovább zuhanok

Ha pedig megállok, akkor megállítottál

A lelkem eleped, amikor felismer mindenben

Bármelyik homokszemben ott a felismerés

Erősebb is a kőnél

Aki nem akart felismerni

Felismerni, megragadni, és emelni

Ezt kínálja a Szavad

Ha imát veszek, ide lépek

Ha veszem a rózsafüzért, belefoglalva a Szeretetlángot, emelkedik a lelkem, emelve a lelkeket

Felismerve, megragadva, emelve

És attól kezdve hiába kelleti magát a lejtő

A gyermekáldás, áldás, és kegyelem, és magában hordozza a felismerést

És a test elmúlását körbe lengi az áldás és a kegyelem

Ha felvállalom, mint a régi időkben, a búcsúzást, a gondozást, és a gondoskodást

A születés egy esőcsepp, az elmúlás áztató eső

A felvállalásban

Amíg nem tapasztalom, nem értem, ellentmondásnak érzem a nyomorúságomban

Amikor átélem a felvállalásban, többé már nem lesz bennem félelem, az elmúlással szemben

Kitárulkozik előttem a horizont

Ha ketten imádkoznak egy harmadikért, és hegyi beszéddé válik az a harmadikban, megtörténik, amit a ketten kérnek

Ha a harmadik feljebb lép Sion hegyén

Könnyebb a megértés, ha a kettő mondja a harmadiknak, növekedj Jézusban szeretetben, hitben és reményben – abban van a gyógyulás

A gyermek először elvárja, hogy érte

És amikor kilép abból abban, hogy maga is tesz a szüleiért, akkor megváltozik a család, szétárad benne a béke

Ha Jézusban már nemcsak elvárom, hogy tegyen értem, hanem magam is teszek érte, az a meggyógyulásom

Mindenkinek megadod az akaratát, testben és lélekben

Addig a pontig adod testben, amíg nem éri kár a lelket

Te tudod a határokat, mi pedig feszegetjük a határainkat

Mindent adsz, szeretetből adod

Megadod minden korosztálynak a szükségét, és a szükségében a tanításaidat

Még a felismerést sem erőszakolod, hanem vagy magunk vesszük, vagy magunk elutasítjuk

Az elutasításban nincs felismerés, mert akarat sincs a felismerésre

Aki cselekszi a jót, az felismer

Minden tanításod arra vezet, tegyem a jót

Magamtól csak addig teszem, amíg kényelmes nekem, Veled pedig addig, amíg jelentkezik a szükség

Szelíd vagy és alázatos

Türelmes vagy, azon túl, hogy azt megérthetném

Ha kérem a tanításodat, tanítasz, ha elutasítalak, elfordulsz tőlem, tegyem csak az akaratom

Ha az akaratom rám esik, és megtalál az ínség és a fájdalom, Téged okollak, pedig azt mondtam, egyedül

Ha megteszem az akaratod, munkás az, a szeretet munkás

Nem úgy teszem meg az akaratod, hogy egyszerre, hanem lépésekben azokban növekedve

Mint a gyermek, aki járni tanul

Ahogy megérzi a gyermek a járás ízét, attól kezdve jár

A szükségem, hogy addig növekedjek, hogy a lábaim elbírják a testem súlyát

Ha már elbírják, és nem járok, egész biztosan segítségre van szükségem

Értek, és olvasok is, ha megszólít a Szavad, járjak, az a szelídséged

Aki elkezd az élet után járni, az belép az életbe

Még azt várom, Te vigyél

És azt adod, vigyelek

Ha viszlek, az már a járásom

És ha már járok, nem akarom a fekvést

Hogy vannak olyan ismeretek, amik károsak a számomra, igen vannak olyan ismeretek, amik károsak a számodra

És ha ennek az ismeretétől megtántorodok, és megállok, látod már is bebizonyosodott

Az első lépés, hogy sziklára álljak

Ha önmagamra állok, az nem szikla, nem is lehet szikla, és nincs is abban szikla

Ha magamra állok, ott kezdődik, és ott folytatódik a lassulásom, ami keménység

Keménység a jóra, ellenállás a jóra

A szikla keménysége a szeretet ereje, állhatatossága, és türelme

A szikla táplál engem, és táplál téged

És kitárja az ismeretet, hogy egyre kevesebb lehessen káros a számomra, számodra

Amint figyelek, annyit látok, amennyit a szívemben imádkozok, olyan messze látok

Ahogy veszem a Szavadat, és ahogyan töprengek azokon a gondolatokon, beengedve magamhoz, szűnnek meg a fehér foltok

Ha szükségem a fájdalom és az ínség, akkor meglátom az okait, és kisebbedek a nagyságomban

És ahogyan meglátom magamban, meglátom a látóhatáron

És amikor meglátom a mások szükségét az ínségre, sajnálom őket, segíteném őket, de merevek

És megemlékezek merevségeimről

És a türelemről, amivel körbejártál engem

Megérinteném őket, de rettegnek

Hiszen abból indulnak ki, amit adtak

Ha abból indulok ki, amit adsz, elvetem a rettegésemet, és nem húzódom vissza, amikor megérintesz engem

Keresztelő óta megváltozott a próféták feladata

Hogy Jézust adják, hogy vonzzanak Jézushoz

Hogy Jézusban ébredjen lángra a szeretet

A parázsra száraz rőzsét téve

És a korszakunknak tartogatott segítséged a jelenléted

A szívekbe költözésed

Megmozgatva lanyhát, a keménynek a burkát repesztve

A buzgót buzgóbbá téve

Magával cselekedve a buzgóságot Tőled Lángot véve

Szavával ébresztve magamat

És a Szeretetláng lép közénk

Ébresztve, gyújtva, és táplálva minket

Nem kevesebbel, hanem magával

Befogadva az igazságot

Értelmet nyerve a Belőle figyelésem, a gondolataink indítójának

Folytatva a gondolatot

Megtisztítva a gondolatainkat a Tisztaságban

Szentségbe hívva

Nem megijedve, éppen nem megijedve a megszentelődéstől

Hanem megragadva az igazságot

Bizalmat véve a Lelkében

Hogy egyek legyünk Benne

Együtt legyünk egyek Benne

És az együtt-ben megvalósuljon az egység

Mert az együtt úgy kezdődik Benned

Felismerve testvéremet, és testvérem felismer engem

A mindent betöltő Egyben, Aki volt, és jelen van, és pecsétjét teszi a jelenlétére annak, aki megteszi, hogy befogadja

Lángra gyúlva a Szeretet Lángjától

Van választási lehetőségem, és a választásban örök életem

Aki nem választja az életet, az marad a halálban

A test elmúlás, a lélek nem múlik el, ha maradok a halálban, akkor a lélek, a lelkem a halálban marad

Mert fel kell támadni a léleknek az életben, hogy élete legyen

Hogy az élete ne az örök halál legyen, hanem az örök élet

Ajándékot készítettél a végidőkre, Szeretetted Lángját

Életet ad, és tanúsít, önmagát tanúsítja, magáról magával ad tanúságot

Lángra gyújtva a parazsamat

Elégetve a halál gúnyáját

Felöltözve az életbe

Az a kívánságod, hogy mindent kérjünk

Ha belegondolok a gyermekkoromba, és a szüleimbe, ha belegondolok a gyermekeinkbe, és magunkba, akkor a legtermészetesebb dolog a viszonyunkban, a kérés

Amelyik családban szeret a béke, ott szeret a kérés

Az könnyen lehet, hogy először megrökönyödök, hogy kérjek

De ha belegondolok, akkor a megrökönyödésem a természetellenes

A gyermek kér, és magam is, mint a gyermek, ha kérek, felnőtt korba lépek

A kérésben minden a helyére kerül, és megtörik az átok

Mindazok, akik befogadják Szavadat, és követnek Téged azzal, hogy követik a Szavadat, Téged követve, követed őket

Előttük jársz, mögöttük haladsz, és jelen vagy náluk

Követve Szavadat, kiengesztelődve, nyújtva magadból, adsz magadból

És azon túl, Te leszel, és vagy a védőtök, és őrizőtök

Mindent megtéve, hogy a békédet adjad

A haragvóknak meg maradsz a hadak istene

Vonzásodban legyőzve az indulatokat

Magadhoz szorítva a vonzásodat

Megbocsátva, csodát téve

Erejét veszítse el rajtad minden hatalom

Felismerve Nevedet

Benned felismerve, régi új nevedet

Mögéd lépve pajzsom lehetsz

Lerakva a haragvásomat

Vonzásod legyen az, aki lerakja a haragvásomat 

Mikor az emberek filozófusai az igazságon töprengenek, azt találják, számtalan van, és mindenkinek van igazsága

Amikor a Téged szeretők töprengenek, egy igazságot találnak, bármennyire egymástól független kutatják, ugyanazt találják

Szóból ébred az ember, Aki Szó előtted halad

Az erdőben ahány fa, formára annyi féle, az emberek fiai is tulajdonságaikban számosak

Elindul mindegyik maga igazában, majd jön a találkozása az igazsággal

Különböző formák, és különböző alakzatok, és mindegyiknek ugyanott kell áthaladni

Ahány forma, annyi lehetőség, hogy kitudódjon az igazság

Minél nagyobbak a különbségek, annál jobban közelítünk az igazsághoz

Medjugorje, 2018. augusztus 2.

"Gyermekeim, édesanyai szeretettel hívlak benneteket, hogy nyissátok meg a szíveteket a béke előtt, nyissátok meg a szíveteket Fiam előtt, hogy szívetekben a Fiam iránti szeretet fakadjon dalra, hiszen csakis e szeretetből születik meg a lélekben a béke.

Gyermekeim, tudom, hogy van bennetek jóság, tudom, hogy van bennetek szeretet - irgalmas szeretet -, mégis gyermekeim közül sokan még mindig zárva tartják szívüket. Ők azt hiszik, hogy meg tudnak lenni anélkül, hogy gondolataikat a megvilágító Mennyei Atya felé irányítsák, Fiam felé, aki mindig veletek van újra és újra az Eucharisztiában, s aki meg akar hallgatni titeket. Gyermekeim, miért nem beszéltek Hozzá? Mindegyikőtök élete fontos és értékes, hiszen örök ajándék a Mennyei Atyától. Ezért hát sose feledjétek szüntelen hálát adni Neki: beszéljetek Hozzá. tudom, gyermekeim, hogy ami ezután jön számotokra ismeretlen, viszont minden választ megkaptok, amikor a ti ezutánotok eljön. Édesanyai szeretem azt kívánja, hogy legyetek felkészülve. Gyermekeim, életetek által helyezzetek jó érzéseket azoknak az embereknek a szívébe, akikkel találkoztok: békét, jóságot, szeretetet és megbocsátást. Az imádság által halljátok meg Fiam Igéjét, s cselekedjetek aszerint. Ismét hívlak benneteket, imádkozzatok pásztoraitokért, akiket Fiam hívott. Emlékezzetek, nekik is szükségük van imákra és szeretetre. Köszönöm nektek."

Minden Ház a Te Házad, és mégis minden Ház felülről próbál nézni a másikra

Az a rész néz felülről, ami még nem halt meg a halálnak

Megkérdeznek Téged, és a válaszod ott áll előttük

Amíg még él a régi Ádám, addig értetlenül állnak

És amikor megszületik bennük az új Ádám, akkor pedig szelíden és megértően néznek a másikra

Egy a Tanításod, és egy vagy, egy vagy a Háromban

A vonzásod is egy, hogy meghaljunk a halálnak

A másik felé szelíden, magunk felé meg erőszakot véve gyűrjük le az ó embert, aki életet akar adni a halálnak

Mert az új, Benned új, erőszakot véve az önösön

Legyőzve, és Belőled merítve, egyesülve Benned, megszületve Benned

Halálba küldve a halált, befogadva az életet

Kérdéseket állítunk, holott a válasz egyszerű, haljak meg a halálnak

Azaz szellemben, és igazságban

Ami megmutatkozik az eredményében, a megtalált bizalomban

Ha bízom Benned, akkor tehát nem máshogyan, szellemben, és igazságban

Így felteszed a kérdést, bízol bennem?

Mindenkinek egyesével, személyesen

Megtalálva a kérdésben a gyengeségem, a helyzetben a gyengeségem

Az alázatomban egyesülve az erődben, cselekvővé téve Téged

Testet véve az Igében

Figyelmemet elfordítva a kétségbeesésről, Feléd fordulva, bizalmat véve Benned

Nem tétlenül, hanem cselekedve