Keresés

Mikor megkeményítem magamat, és az értelmemmel, és az elmémmel szeretek, meg vagyok arról győződve, hogy jó úton haladok

Ha Rád gondolok, úgy gondolok Rád, mint aki egyenlő fél Veled szemben

Nem is titkolom nagyratörő gondolataimat, nem is tudom elképzelni, hogy máshogyan legyen

Ha akkor vagyok ilyen, amikor ismertelek Téged, akkor szép lassan elveszítem az ismeretet

Először kiveszek a Tízparancsolatból egyet, és azt nem tartom, ugyan mi lehet baj belőle?

Az lesz belőle, az egy magához vonzza a tízet

Ha mélységben állok, ha a sötétségem mélységében állok, és felfigyelek a Tanításaidra, és Érted megragadok egyet a hét erényből, hiába nyújtózkodik utánam a mélységem, mert az az egy erény megragad engem, és lassan kiharcolom a hetet magamnak

Ha nem tudlak, támadhatlak Téged, oka van annak, hogy támadlak Téged, támadásom olyan, mint mikor egy csepp víz ki akarja szorítani a medréből a tengert

Hogy mennyire veszem a Tízparancsolatot tíznek, az nagyban attól függ, hogy a Tanításod felületét követem, vagy a tartalmát követem

Felvállalva az áldozatot

Mert a szeretet lényege, hogy lemondva magamról teszek az egyszerűségben a másikért

Ha a Tanításod felületén haladok, akkor nagy tetteket várok, hogy tehessem

Pedig a megszentelődésem az olyan, mint egy zongora, a Tanításod megtartása az olyan, mint a zongorán játszani

Lehet bennem a legtökéletesebb tehetség, lehetek kézben, és hallásban tökéletes, ha nem gyakorlok a zongorán, soha nem válik zongoraművész belőlem, hiába vágyok a sikereire

Az könnyen megy, hogy meghallgatom a Tanításaidat, még az is viszonylag könnyen megy, hogy megszentelem a hetedik napot

A magamról lemondás az nehezemre esik

Pedig onnét kezdhetném, hogy boldoggá tehetném a családom a karonülőtől a korosig

És ahogyan boldoggá válnak, úgy tesznek engem is boldoggá

Ez az első kicsi, és tökéletes tanulásom a könnyűben

Ez a tanításod mélysége, amiben ha elmerülök, akkor találkozom Veled

Magamba vetett végtelen bizalmam, ami távolt tart Téged tőlem, az hamar elenyészik, amikor elérnek a fájdalomokozásaim következményei engem

És eldöntöm, a felületén megyek a Tanításaidnak, vagy a tartalmába merülve 

Amikor azt érzem, azt gondolom, és abból merítve mondok, hogy a szüleim, és a nagyszüleim tőlem függnek, mintha származásukban is tőlem függnének, akkor mélységesen megbántom őket

És akkor értetlen vagyok, minden figyelmeztető szóra, mert az vagyok, a magasságomban fürödve, kikeményedve magamban

Majd a gyermekeimnek, és az unokáimnak jogot adok, hogy kikeményedve semmire tartsanak engem, és majd azt teszik

És majd, ha a gyermekeimben és unokáimban felismerem a viszonosságot, és magamba szállok, akkor majd véget vethetek ennek a pusztító lávafolyamnak, hiszen nem vagyok árva, és nem vagyok egyedül

És mikor az értelmemre azt gondolom, felülről olvasva a Szavadat, majd megmondom, hogyan gondolod, és abból indulok, jogom van bírni, bírni a nagyságomat, akkor nem Rólad teszek tanúságot, hanem a nagyságomról, és akik olvasnak engem, azok szégyenkeznek rajtam

Ha olvasom a Szavadat, és megértem, akkor jelen leszel nálam, és felbuzdul bennem a jelenléted, és akkor a Szavadból indulva, Hozzád érkezve, Rólad teszek tanúságot

Itt van az idő vége, hogy új idő induljon

Így megkaphatod az ismeretet, hogy döntsél

Az élő az Élőt találja, a halott, magát találja a Szavadban

Aki akar, az a Szavadból feltámad az életre, aki megtámad Téged, az a halálban marad

Ha a Szavadat támadom, és lekicsinylem, az belőlem fakad, nem a Szavadból, így a tanúságom is magamról szól

Ha a szívemet bezárom, az értelmem elveszejt, ha kinyitom, segítségemre válik

Ha bátorságot veszek az alázatra, akkor lehetőséget adsz nekem, hogy megértselek

Magam teszem, az alázatom teszi, hogy megértselek a Szavadban

Az alázatomat meg eldöntöm

Végül is mit vársz el tőlem

Nem azt, hogy ne tegyem a földet, hiszen testemnek szüksége van a földre

Hanem azt várod el tőlem, hogy figyeljem az eget, és a földért ne tegyem a rosszat, és az égért, tegyem a jót, és a helyeset, az igazságba gyökerező tisztaságot

Az igazság a szeretet

És nem azt várod el tőlem, hogy össze-vissza cselekedjek, hanem építkezve, fokozatosan emelkedve az égbe

Az első építkezésem első lépcsőfoka a felfigyelésem

A második, hogy az akaratom megtartja a figyelmet

Majd a kölcsönösség következik, részemről, amit testemben tudok tenni, részedről nincs megkötésed

Természetszerűen szereted

Rendbe rendezetten szereted

Ahogyan figyelek, és ahogyan tapasztallak, úgy egyre jobban jelentkezik a hiányod, a vágyam jelentkezik, hogy a szívemben érezzelek

Ahogyan távol vagyok Tőled, úgy a kegyelmed éreztet Téged

Ahogy közeledek, úgy arra vezetsz, a munkám vegye át a kegyelem helyét

Mert a testnek komoly munka figyelmem, és ugyanolyan komoly munka az imádság

És az első komoly imádságom, van olyan nehéz, mint egy nagy kosár tűzifa a hátamon

És ugyanúgy elfáraszt

Adtam, a lényegben imádságban adtam szeretetet, az erődből adtam, és amikor kipihentem magam, erősebbnek érzem magamat, mert erősebb lettem

Imádkozok, azaz beszélgetek Veled, és kérek, imádkozok, és kérek, tartalmat adok a kérésemben az imámnak

És mit kérjek

Minden helyzetekben az áldásodat kérem, és mindenkire kérem

És a magam tevékenységeire is az áldásodat kérem

Ha étkezem az áldásodat kérem, ha utazok, az áldásodat kérem, ha dolgozok, kérem az áldásodat

Ha imádkozok, jelen vagy, ha kérek, akkor cselekszel

A föld földet kér, ha az égbe tartok, az eget kérem

Egészséget kérek testre és lélekre

És ha imádkozok, és kérek, akkor a szívem Veled szeret, a jelenléted megteszi az átalakulásom

Észrevétlenül történik meg az átalakulásom, és lassan a táplálékom lesz az ég

Megváltoznak a gondolataim, és megváltozik a beszédem, és megváltoznak a tetteim

És akkor majd velem szeretsz, és magam Benned szeretek

A hitemben alakulok át a jóra

És amennyi a Földön a hit, annyi a bőség

Minden egyházszakadás abból indult ki, hogy különbnek érzem magamat

Pedig csak egyetlen különbség van köztünk, és az a kegyelem

Hogy mikor és hogyan, mivel, és milyen mértékben takar be a kegyelem

És ha rajtam van a kegyelem, magam nem lehetek arra büszke, hanem arra hálás lehetek

Az első a kegyelem

Sietek, hogy utolérjem a kegyelmet

Arra jár a kegyelem, ahol az alázat befogad

A kicsiknél jár a kegyelem

Felajánlod a kegyelmet

Azé lesz a kegyelem, aki meghal a halálnak, aki meghal az önös, testéből kiinduló akaratának

Igen, ha lehalkítom a hangomat, meghallom a hangodat

Kiárasztod magadból a Szabadat, hogy a Szavad befogadóiba átáraszthasd a kegyelmeidet

Azokba, akik felismernek a Szavadban

Aki meghal magának másokért, annak adod a felismerést

Aki életre kelti a Szavadat, azé lesz a kegyelem

Az alvásomból ébredek

A Szavad ébreszt, és a szívembe helyezed a buzgalmat

Eldöntöm, hogy ébredjek

Senkit sem ébresztesz, aki megkülönböztet magában

Hagy menjen jó kanyargós ösvényekre az értelme

Ha nem akart hinni az egyszerűben, járja meg a bonyolult utakat

Azt kapja, amit ad

Magam meg kérlek, hogy kapjak

Morfondírozok a saját akaratom kérdései felett, pedig töprenghetnék az akaratodon

A legjobb töprengésem, amikor felvállalom az áldozatot, amit kérsz, hogy felvállaljam

Mert nem hagysz egyedül abban

A jelenléted meg felismertet az igazságra, mert a jelenléted pecsét, le nem törölhető, le nem tagadható, el nem rabolható pecsét vagy a szívemen

Mikor először meglátom a keresztedet, azaz amikor először elkezdek a kérdésein töprengeni, az első gondolatnak azt kellene kiásnom, ez másért nem történhetett így, csakis a szabadságomért

Így ez a gondolat máris sok gondolatot megdönt, ami fél Tőled

Sokáig még menekülök Előled, amit valószínűleg nem sejtek

Hiszen a szentjeid is méltatlannak érzik magukat melletted, bármennyire is részük a világosság

Akkora különbség a tisztaságod, és a „tisztaságunk” között, hogy menekülök a világosságod elöl

Te közelítesz, magam meg távolodok

A kereszted kérdést ad, és mellé rakod a válaszodat

Minden, ami távol tart Tőled, sőt, ami engem menekülésre késztet Előled, azt feloldja a kereszt, ha befogadom a gondolatait

Ami azt is jelenti, hogy a keresztemet nem rám rakod, hanem felajánlod, hogy vigyem, elém rakod, hogy felvállaljam a győzelemért

És mi a győzelmem?

Az nem, ha az elmém tud, és többet és többet halmoz, hanem csakis az, ha a szívem felbuzdul, és tovább ad a szeretetedből

Ha megérkezünk az égi haza kapujába, a földi tudásunk és értelmünk már nem számít

Ami egyedül számít, az a szeretetünk, ami abban épült, hogy Tőled kaptuk, és tovább adtuk

A kereszted képessé tesz, felkészíti az akaratomat, hogy felvállaljam a keresztedet, búza szála legyek a konkoly földjén

És ha megállok, akkor felismer a konkoly, a menekülő

És amikor lerázza magáról a konkolyt, akkor maga is, mint tiszta búza elültetésre kerül a szereteted Tüzében

Kérlek, ajánljátok fel magatokat, és családtagjaitokat, Jézus Szent Szívének, és Szűzanya Szeplőtelen Szívének

És arra kérlek benneteket, hogy gondoljátok át az akaratotokat

Hogy befogadókká váljatok a kegyelemre

Vagy azon túl, a kegyelem kiárasztói legyetek

Igaz, ha bennetek van a kegyelem, az önmagától tovább árad, de ha szeretetet adtok, akkor mint a folyó árad szét a kegyelem

És hogyan adhattok szeretetet az egyszerűségben

Mindig az egyszerű a jó, és az egyszerű a hatalmas a gonoszság fondorlatosságával, és bonyolultságával, és rejtettségével szemben

Mert rendbe vezetem a felajánlásomat, egyszerűen felhasználom az első szombatokat, és minden elsőszombatot a felajánlásomra

És avval gyökeret ver bennem a felkészülés, és a rákészülés, és abban gyökeret ver bennem az átgondolás, és a befogadás, és abból ered az újabb felismerés

És megteszem a legnagyobbat az egyszerűségben, egyrészt szeretet adok, másrészt a rákészülésben átveszem más szenvedését, különösen a Két Szent Szív szenvedéseit

És az már magasság, és hatalom

Anélkül, hogy abban bármilyen nehézségem lenne

És erőt nyerek, és abban rácsodálkozhatom az erőre, ami bennem meggyökeresedett a rendezettségben, és az egyszerűségben

Az alázatos hatalmat kap, ha részt vállal

És látást a szenvedtetők vonaglásaira, ahogyan az akaratuk rajtuk marad

És ahogyan bennem erősödig az irányukban a részvét, ha megtartóztatom magam az elítélésüktől, akkor felismerik a világosságot, ami a felajánlásból kiárad

Az első felajánlásom megengedi a kegyelemnek, hogy rám szálljon, a második tovább adja a kegyelmet

A Kegyelem adja, magam csak részes vagyok

És ez a részességem a föld sója

Hogy milyen feladatra milyen anyagot építek, azt meghatározza a feladat

És ha erős dinamikus igénybevételnek van kitéve a szerkezet, akkor kovácsoltvasat használok

És a kovácsolható alapanyagot alakítják, és alakváltozásra kényszerítik, hogy kialakulhasson az anyagban a szívós szerkezet

És a kovácsolásnak is van jó hőmérséklete, és a különböző hőkezeléseknek is megvan a jó hőmérséklete

És magam is olyan vagyok, és magam az te vagyok, szabadságom van, hogy elfogadjam magamon az alakításomat, és avval megtisztítsam magamat jóra

Ha az alakításom idején, a részben kényszerű alakváltozásaim idején, azaz a Földön, befogadom azokat a hatásokat, és a helyükre teszem őket, akkor kitartó leszek a jóra

Ha elutasítom őket a valójukban, és egy látszat világot teremtek magamnak, és csak annak élek, akkor amikor elhagyom a kovácsműhelyemet, nem lesz bennem alkalmasság a jóra

És elveszítem az erőt, amit a Földre kaptam, amit segítségül kaptam a jóra

Vagy magamat szeretem, és ezt a szeretetet nevezem szeretetnek, és megkapom magamért amit adtam

Vagy felismerem a Szeretet

És akkor megszeretem a Szeretetet, olyan szeretettel, ami több mindennél

Hallás útján rácsodálkozom, tapasztalás útján megkapom

És elmúlik bennem a csodálkozás a természetességében

Ha pedig megszeretem a Szeretetet, akkor megszeretem a testvéremet ugyanúgy, különösen a testvéremben jelenléteddel

Vagy pedig úgy alakul a sorsom, a testvéremet szeretve ismerlek meg Téged, ismerlek fel a lényegedben

A sorsom az alakításom, amit adsz

Ha elutasítom, marad a kihasználatlan lehetőségem

Minden sors méretes, és igazított

És alkalmas, különösen alkalmas

Hogy megtörténjen az átalakulásom, és felébredjen bennem az új ember

Elhagyva a régit, az önmagát szeretőt

Máshogy nem megy az átalakulásom, csak szenvedtető körülmények között, amikor az ó szenvedtet

És amit a kereszt ad, azaz a felvállalása a jónak az ígéretedért, az meghozza az eredményét, a jelenlétedet

És részt adsz az égből a szeretetedben

Amikor tapasztalom, akkor bólintok rá egy nagyot, avval bólintok rá, hogy letérdelek

És az újnál elmúlik a kényszer, hiszen szabadságba került

Ha a pokolban kijelenti valaki, hogy itt vagy, akkor az nem pokol

Ha pedig Te jelented ki egy helyre, hogy itt vagyok, akkor az akaratodat jelented ki

Kijelentetted, itt vagyok, hogy egyesülhessen az akaratunk

Elsősorban a Házadnak jelented ki

Hogy felismerjék a szamarat, és a vemheit

Hogy ne a szamárral törődjenek, és ne a vemhével

Mert aki bekopog, és nem őt fogadom, hanem a szamarat, és a vemhét, akiken érkezik, az szerfölött nagy butaságom

Egy egész országot mutatsz a Házadnak, hogy felismerjék az akaratodat

Tudsz e kevesebbet kérni pecsétnek, mint a Húsvét dátumának az egyesítését?

Hogy benne legyen döntés gyötrelme, és a megtalálás öröme, hogy Te lehessél a pecsét a műveiden

Itt vagy, és kinyilvánítod, itt vagyok

Ha itt vagy, itt vannak a kegyelmeid

Nem helyhez kötve, hanem kiosztva

Mégis forrásból merítve

Itt vagy, és elénekled az ódádat

Hogy elkezdjek gyötrődni

A részemben gyötrődni, és a részedben buzgóságot kapni, és ujjongani

Legyőzve magamat

Kettő a tanúság, az első az örömöd, ami a második, amikor legyőztem a gyötrődéseimet, amikor legyőztem magamat

Tétlenül várni az örömödet, a tétlen nem részesül

Hanem az részesül, aki igazodik a Szavadhoz, ami az akaratod

A cselekvő Istent mutatod meg egy nemzetben, magadat mutatod meg, egy méltatlan nemzetben, akit felébresztesz a Szavaddal, felkínálás az

Felkínálod a mintában az engesztelést

És az engesztelés az ismeret, mert aki ad, az kap

És ismeret meg ott van, ahol a cselekvő jelenléted

Ha megváltozik a minta körülménye, azt Te adod, annak az arányban, amit minta adott

Az egy a száz, és az egy az ezer arányában

A Szeretetlángod önmagában hordozza a tanúságot, nincs szüksége külső tanúra

Rám van szüksége, hogy a tanúságát adhassa a szívembe

A szeretete, a buzgalma, a vonzása, az ereje a kegyelmei

A jelenléte adja a kegyelmeit

Jelen teszem magamat Nála, és akkor jelen lesz nálam

Avval leszek jelen Nála, hogy keresem az akaratát, hogy befogadjam az akaratomban

A Szavát veszem, a Szava meg mindig közöl, és igazgat

És ahogyan igazgat, úgy próbálok igazodni

Ha azt mondja, böjtölj, úgy teszem, ahogy mondja, ha a számmal, akkor a számmal böjtölök

Ha azt mondja, indulj, megkeresem az irányt, amit mutat, és indulok

Ha a hajnalt kéri, a hajnalt adom, ha testvéremet kéri, adom

Veszem a Testét, és veszem a Vérét

Letérdelek előtte a Szentségimádásban

A szívemben keresem, az értelmemet használom

Igyekszem, ne kelljen megalázni engem

Előre megyek, hogy utána járhassak

Nem az akaratom, hogy beszéljek

Látom a nyomorúságot, és látom a nyomorúságomat

Kincsekért megyek, kincskereső vagyok

Szívembe helyezi a kincseit

Mennék, addig maradok, amíg mondja

Legyen a tied a felismerés az akaratában

Ahol nincs szükség külső tanúságra

Ahol a befogadásban ébred a kegyelem

Úr vagy a mélység és a magasság felett

Aki a mélységben időzik, az nem kér

Aki a magasságban tölti az idejét, az kér

A mélység tétlenségre kárhoztat Téged

Ha ismerek, de nem kérek, hasonló vagyok ahhoz, aki tudatlan, és ezért nem kér

Ha kérek, akkor cselekszel, azt szereted, ha kérek

Ha kérek, az a szeretet legtisztább cselekvése

A mélységnek a szüksége, hogy meglássa a cselekvést, az imát nem látja

Hanem részesül a terméseiben

Az ima termése, hogy cselekszel, és alkotsz

Magam úgy alkotok, hogy kérek

És ebben részt kapok, mert részt vállaltam

Aki kér, annak ifjúság költözik a szívébe

Ifjú marad a szívében, és csodálkozik az öregedőkön

Kérek, ezért kapok, magam meg ifjú leszek, és maradok

És a legtermészetesebb dolgokat is kérem, mert a lényegben nincsenek legtermészetesebb dolgok

És a csodákat is kérek, és evvel meglesz, és ebben megtörténik, többé már nem lesz csoda, hanem csatlakozik a legtermészetesebb dolgokhoz

Ha kérek, megtudom a cselekvéseidben, cselekszel

Ha nem kérek, honnét ismerném fel, hogy cselekszel?

És amit kértem, abból mutatsz, hogy felismerjek

Szívemnek bent adsz, a szememnek, kint mutatsz

Abból alakul ki a hitem, hogy kérek

Hogy elismerjem a cselekedeteidet, tehetem azt az értelmemmel, de akkor, abban a kényelmemben, miből kaphatna a szívem, ha nincs, amiből részt kapjon?

Mindig abban van a részem, amit adok, legtöbbet a kéréseimmel adhatok

Mikor történik meg velem, hogy szeretetet adok?

Mikor történik meg velem, hogy eldobom a félelmemet, hogy adjak

Mikor történik meg velem, hogy azt adom, ami a vágyad, és felébredek, elűzve e félelmeimet az adakozástól

Addig nem érezhetem meg a szereteted, amíg nem adok szeretetet, hiába tudom elölről, és hátulról a Szavadat

Akkor tudom meg a csodáidat, akkor élem meg majd a csodáidat, ami ott kezdődik, jelen leszel nálam

Elém teszed az akaratod, ami egyenlő avval, megmutatod a szeretet helyes útjait, amikor felvállalom az imádságot és áldozatot másokért

Avval tudom kimutatni az irántad érzett szeretetemet, ha megmutatom a mások iránt érzett szeretetemet

Ami élő a Szavadban, ami cselekszik bennem, az lesz az élő rész bennem

Igen, a szeretet az égbe vezető út

A szeretet hódítja meg a szíveket

A szeretet kiterjeszti az országodat

Még azt keresem, mi foghatót adjak, és elfecsérelem a pillanatot

A pillanat a nap lényege, és nem a napban van a pillanat, hanem a pillanatot veszed körbe a nappal

Hogy a nap is részesülhessen a pillanatból

Medjugorje, 2018. április 25.

„Drága gyermekek! Ma arra hívlak benneteket, hogy Jézussal éljétek új életeteket. A Feltámadott adjon nektek erőt, hogy mindig erősek legyetek az élet megpróbáltatásaiban, és az imádságban odaadók és állhatatosak legyetek, mert Jézus sebei által megmentett titeket és feltámadásával új életet adott nektek. Imádkozzatok gyermekeim és ne veszítsétek el a reményt. Legyen öröm és béke szívetekben és tegyetek tanúságot az örömről, hogy az enyéim vagytok. Veletek vagyok, és édesanyai szeretetemmel szeretlek mindnyájatokat. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”

Fogom, és elhajtom az árnyékot, az ágait, ami próbálja betakarni a világosságot

Elkezdek kutatni, nem a zavarosban, hanem a világosságban

Hogy az elrejtett előre jöjjön, az eltakaró, pedig elenyésszen

Nem az értelmemmel, hanem a szívemmel, hogy az értelmem megtalálja a kibontottat

Nem sokra tartva az értelmemet, a nagyságom próbálkozik vele rajtam

Hanem abból szedve, amit adsz

Szavadat adod

És az olyan, mint egy folyam, ami körbejárja a Házadat

Fonva, és újra fonva az igazságban

A végtelenből véve a fonalat, nincs az megszakítva, erőlködhetsz, emberi kéz, nem tudja elszakítani

Szavadban adsz, annak adsz, aki befogad

Az tud befogadni, aki megalázza magát, hogy kaphasson

A világ is nevel, előnevel az égre

Amit a világ ad szégyent, és megalázását, az teszi a képességemet

Hozzá rakva ahhoz, ami már kaptam

Amit tudok adni, az az alázatom

Minden más az adományod, nem más adta, nem más szerezte, hanem céllal kaptam, és amit kaptam, azt is formálod, az alázatom mértékében formálod

Akkor tudsz formálni, ha engedelmes vagyok az akaratodhoz

Más nem tud engedelmes lenni, csak az, aki a világban is engedelmes, előnevelésem az az égre

Így a megalázottságaim a világban engem szolgálnak

Minden ad, és minden beszél, ha a Szavad ad, akkor minden ad

A számok is adnak, a 666 is ad, és hatalmam van, hogy az értelmét visszafordítsam az eredeti értelmére

Olyan, mint a rablott holmi, fogom, és visszaviszem

Ha magamban látnak, mért ne lássalak másokban, ha másokban meglátlak, akkor tudom uralni a világot, az uralkodót

Meghívva azt is, aki uralkodik, szeretet adva

Szeretetlángod kiáradását kérem

És fordítok a mértékén, mert hatalmam van, százszorozni

Ha kérem, adod, ha adom, akkor százszorosan adod, így törekszem, hogy adjam, és százszorosan árasztod

Éppen nem bennem felismerve, hanem a jelenlétedet meglátva

Elhagyva a gyűlöletet, lemondva a képmutatásról

Keresve az éket, közted, és köztem, hatalmas samuval kiütve közülünk

Felfedezve, hogyan ösztönzöl engem

Mikor fájdalmat adsz a lábamnak, megállítasz a hiábavalóságokban, mikor fájdalmat adsz a kezemnek, a figyelmemet ösztönzöd az igazságra

Ugye találsz fájdalmakat, mit végeznek azok rajtad?

Mondod, hogy tegyek, hogy lemondásokat tegyek, hogy ami sok bennem, ellenállás, az töpörödjön

Lemondva ételről, és az ugyanaz, lemondva a jóllakásról

Lemondva, hogy valamiben éppen eltemetkezzek, lemondva munka hajszolásáról, lemondva a sport hajszolásáról, jó mértéket véve

Lemondva beszédről, majd lemondva a hallgatásról

Lemondva kávéról, italról, és különösen lemondva minden ajzó szerről, és italról

Lemondva dohányzásról

Felvállalva, kiharcolom az akaratomat

Megkeresve, hol van az engedelmesség, az akaratodban

A tisztaságra törekvésemben van az akaratod

Megállítva bennem minden másikat elítélő gondolatot

És nemcsak megállítok gondolatokat, hanem indítok gondolatokat

Áldva haladva

Magam előtt küldve az áldásodat, Te jársz előttem

Járva utánad, az áldásodat kérve, tovább haladva, maradva, ott maradsz, áldást osztva

Előttem, mögöttem, velem járva

Aki tud adni, ahhoz csatlakozva

Találkozunk, és Téged találsz meg

Az örömöd határtalan

Szentektől veszünk példát a szeretetünkben, és a szabadságunkban?

Vagy abból indulunk, és indulok ki, aki vagyok

Ha porból indulok, akkor porhoz érkezek, a porban ott a por

Senki sem tud mást adni, mint ami a sajátja, magamnak sem tudok mást adni, csak amit magam fogok

Ott kezdem, mit gondolok a szeretetről, majd ott folytatom, mit gondolok a szabadságról

Szeretetből ott indulok ki, ami magamnak jó, szabadságból ott indulok ki, amit látok

Pedig magam is a Szeretettől származok

És lélek vagyok, és szabadságra születtem

És ha lélek vagyok, akkor amivel táplálkoznom kell az igazságban, az sem lehet más, mint lélek

És ha igazságban akarok, akkor nem táplálkozhatom mással, csak igazsággal

Szabadságot akarok, ezért elutasítok mindent, amiben a gondolatom szerint megkötöznek

Ha a testemet tolom előre a szeretetemben, akkor test szerint gondolom, ha a lelkemet tolom előre, a lélek szerint gondolom

Ha lélek szerint tolom magam előre, akkor feladatot adsz, és ha teljesítem, akkor tapasztallak

Nem lehetetlen feladatot adsz, hanem a kitartás feladatát a jóban

A másnak jóban

Mert azt tanítod, megtanítod, mi a lélek tiszta szeretete

Ha a testemet tolom előre, akkor eladom a gondolataimat a testemnek

Ítéletet szenved a testem

És ha nem akarom kivonni magamat az ítéletből, marad a lekötözésem

Ahova teszem magamat, onnét jönnek a gondolataim

Ha tisztaságba öltözködök, akkor tisztaságból kapom a gondolataimat

Ha a testem körül forognak a gondolataim, akkor az ítéletre méltó gondolatok jönnek hozzám vendégségbe

És az csak olyan lesz, mint mikor ősszel összegyűlnek a varjak a földeken

Lélek vagyok, ha keresem a lelkit, megtalálom a lelkit

Ha tisztaságot megtartva keresem lelkit, engedem a tisztának, hozzám jöjjön

Szereteted tüzében érkezik hozzám a tiszta

Lélek jön a lelkemhez, mit érthet a test abból?

Egyedül a békémet

A szentek Belőled indulnak ki, és Hozzád érkeznek, és jelen vagy náluk

És nincs senki, akit ne megszentelődésére ösztönöznél

Hozzám jöhetnek a gondolataid, mert kiszabadítottam magam a halál gondolataiból, az önmagammal foglalkozó gondolataim lekötözöttségéből

Oda teszem a szeretetemet, és az akaratomat, ahova a gondolataimat

Megszületésünknél jelen van nálunk a hit alapja, amire építkezhetünk, majd többnyire fogjuk, és eldobjuk

Majd elkezdünk a magunk útján járni, nem engedve senkit, hogy beleszóljon a sorsunkba

Majd elkezdünk magunknak gyűjteni, és hiába szerzünk, mégis ott érezzük jól magunk, ahol kapunk, ahol szeret a béke

Nagy kincsünk, ha megtartjuk a barátságot és a hűséget, mert akármerre nézünk, mégiscsak ott szeretünk, ahol szeret a béke, ahol a szívünk békéje

Sokfelé járunk, mégiscsak azt találjuk, ott szeretünk

És amellett szeretünk, ahol nyugszik a béke

Ha egy erényt megtartunk, akkor amellett bejön hozzánk a következő, és bemutatkozik, a békéd vagyok

És a harmadik sem marad el tőlünk, ha befogadtuk a következőt

Előbb utóbb elkezdjük keresni az igazságot, ha Tőled távol keressük, akkor is az igazság Hozzád visz

Kapok egy felismerést, és gyötrődöm abban, elfogadjam, vagy ne fogadjam el

Máshogyan nem tudom elfogadni, csak ha igazodom az igazsághoz

Ott pedig szeretek, ahol az igazság szeret, mert ott a béke

Béke pedig ott van, ahol a jelenléted

Az Igazság pedig a Szeretet, akihez egyszerre vonzódom, és akit eltaszítok, a szeretetről alkotott fogalmaimban

Mert az az első fogalmam, hogy nekem jó legyen, Te meg azt tanítod, add tovább azt, ami jó

Ha azzal találkozom, aki továbbadja a jót, felismerem az Igazságot, Aki nála lakik, és Akinek meríthetek a békéjéből

És amikor eljutok addig, adjam a jót, megjelenik nálam a békéd, azaz elértem a jelenlétedet nálam

A csábítás többnyire ártatlannak látszik

Ha nincs csábítás, vagy kevés és gyenge a csábítás, nem magam vagyok az erős, hanem éppen a csábításra gyengeségemért tartasz távol a csábításoktól

És ha jön a csábítás, akkor nem én vagyok az erős a legyőzésére, hanem készen állok, hogy Veled legyőzzem

Ha látszatra egyedül győzöm le, abban több az őrangyalaim segítsége, mint a saját erőm

Ha tisztákká teszem a gondolataimat, akkor a csábítás nem talál fogást rajtam

Ha Veled foglalkozom, ha a Tanításaiddal foglalkozom, észre sem veszem a csábítást, és elhaladok felettük, mert felül emelsz azokon

A csábítás jön, mert jönni akar

Ha engedek a csábításnak, azért engedek, mert nem látom a rétegeit

Minden réteg újabb fájdalomokozás

A csábítás bájos, és megnyerő, mintha ártatlan lenne, de nem ártatlan

És ha már beleestem, nem sok esélyem van arra, hogy vonzással kikerüljek, a szükségemmé válik a taszítása

Nem akarod, de a szükségem

És mivel a szükségem, legyőzi az igazságod az irgalmadat

Magam pedig majd szenvedek, szenvedést adva, és eljött az ideje, hogy elérjen egy egy rétege

Az a legteljesebben természetes állapot, ha együtt járunk Veled

Ha megosztjuk egymással a gondolatainkat, és közvetlenül vezetsz minket

És az a legboldogabb állapot

És abban van a bőség

A vágyad, és az akaratod, ez az állapot

És ez az állapot hozza el nekem a megszentelődésemet

Nem úgy akarsz nekem, mint egy idegen, hanem úgy, mint Aki legjobban szeret engem

És csak annyi szenvedésemben, ami a helyes útra terel engem, és nem többen

Velem akarsz lenni, így minden, amiben távol vagyok Tőled, az tőlem, magamtól ered

Szavad megmutatja a jó utat Hozzád

Nehéz leckém, hogy a testvéremben tudlak Téged legjobban szeretni

Ha egy ország vezető ereje hisz Benned, áldott az az ország

Ha buzgó a hite, az megszenteli az országot

Senki sem tud annyit adni, mint amit Isten adhat

Magyarországot engesztelésre hívtad

Legtöbb, amire meghívsz, az az engesztelés

Az engesztelés megszentel

Hogy felébredjek az igazságra, ahhoz a Tízparancsolat a mérce

Ha megtartom, nekem ajándékozod a Lángodat, és a Lángod erőt ad

A Lángod maga az erő

Ha enyém a Lángod, enyém az ereje

Az abortuszaink, még elszakítanak Tőled

Ha becsukom a fülemet az intő szóra, akkor majd amikor keresztúthoz érkezek, nemigen tudok jól dönteni

Nálad van a jó tanács, és a segítség

Ha nem tartom meg a Tízparancsolatot, a Sátán szolgáinak sem kell velem törődnie

Nem egyszerre és mindenben megszentelődök, hanem egyesével szabadulva a köveimtől

Mutatod a helyeset, felismerem, és elhagyom a helytelent

A család csodálatos, ha csodákat viszek a családomba

A gyerekáldás maga csoda, a gyermeknevelés csodák halmaza

Mint ahogy a tanító tanul a legtöbbet, úgy a nevelő maga szentelődik meg

A nemzetem is a családom, ha sokan visznek csodát a családjába, csoda lesz a része

Ahol erőt kaphatok Tőled, az az Eucharisztia

Ha veszem a Testedet, és veszem a Véredet

Ha megbánom azt, amivel megbántottalak, és bocsánatodat kérem

A Szetségimádás különleges erővel tölt meg engem, rád vonatkozva az engem

Veled járni munka

A testem meg akar, amit akar

Nincs annál több a Földön, mint mikor Melletted járok, és velem jársz

Nekem adod magadat, és attól kezdve nem elégszem meg a testem akaratával

Ha Veled járok, az edzőm vagy, aki nagyobb teljesítményre ösztönöz engem

És megadja a segítségét a Lelkében, és megadja a segítségét a Szavában

Ha inkább a testem ösztönzéseit követem, kényelmes nekem az az eszem iszom állapotom

És kényelmes, hogy nem kell megküzdenem az akaratommal, avval, aki tervez, küzd, és végez

Kényelmes az, amikor más akarata vezet, nincs abban béke, de kényelmes

Képes vagyok megmagyarázni, és állítani a békémet a békétlenségemben

Másokat testem akaratába vonhatok, szenvedhetnek tőlem, és hihetem, jó úton járok

Könnyen jöhet a gazdagságom

Lelkem szegényedésében

Semmit sem vársz el tőlem, amit nem fogadtam el

Ha kutatom a Szavadat, Téged, és magamat kutatom

Nem nézel el amellett, hogy kutatok

A jóga jó példa arra, hogy megtévesztettek engem, jó példa, hogy nem hiszem el, de ha keresem az igazságot, akkor megmutatod a foga fehérjét azoknak, akik a jógában társultak mellém

Ezer más jó példa van, de ha rádöbbenek, az ártatlannak tűnő jóga nem ártatlan, ha meglátom benne az ártatlanul elhurcolt életeket, akik lemondtak a lelkük akaratáról, akkor kevésbé leszek kitéve a tévedéseimnek, mert először Hozzád fordulok

Veled járni, az akarati állapot

Felvállalása az az akaratodnak

Hogy felvállaljam az akaratodat, akit láthatok, és lemondjak az ártó akaratokról, akik láthatatlannak akarnak maradni

Nem úgy van, hogy meglátom a láthatatlan akaratokat

Hanem az akaratodba lépve megmutatod őket

És nem úgy van, hogy elsőre elhiszem, hanem megmutatod őket a lényükben, és elborzadok azokban

A szereteted meg Hozzád emel engem, a nyomorúságomban

Szenvedésektől akarsz megkímélni, amikor megmutatod a valókat

Az könnyen megy nekem, hogy ragaszkodjak a tévedéseimhez

A legjobbat akarod nekem, ezért adod a Szavadat

Töprengjek, lássak, halljak, megfontoljak, és még egyszer megfontoljak, majd döntsek

Minden láthatónak van szellemi tartalma, és minden megfogható az elmúlásé

A külsőség elporlad, a lényeg megmarad

Lehetőség a földi élet

Senki sem dönt helyettem, mert nem dönthet, ha azt gondolom helyettem döntenek, még nem láttam meg az igazságot

Az Isten Szeretet, és a szeretetének teljességéből fakad a teremtés

És a szeretetének teljességéből fakad a vonzása, és a vágy a szívünkben, a szeretetének a világosságába lépjünk

És a szeretetének a teljességéből származik a kegyelem, aki megszentel

És a magasságban is úgy van, mint ahogyan a mélységben is van, a hasonló vonzza a hasonlót

És magam a szentség útján magamhoz vonzom az Istent

Vonz, és magam is vonzom, ha hasonulok a szentségéhez

És az Isteni Hármas, a hármasságomat vonzza

A testem lényege ítélet, és mint ilyen, lekötözött a muszájba, és testemet is vonzod a világosságodba

A lelkem meg próbát áll, ott áll a mélység és a magasság vonzásának a kereszteződésében

Majd ahova teszem magamat, majd ahhoz vonzódom

Szellemem pedig a beteljesítő harmadik

Ő nem próbát áll, és nincs köze a muszájhoz

És tanításra sem szorul, mert lényege lényeg a lényegedből

A lelkemnek a szüksége a szellemem, ha fel akar emelkedni, ha ki akarja menteni a testemet a muszájból

Ha meghallgatom, amit mondok, akkor megismerem magamat

Ha megnézem a barátaimat, akkor magamra is nézek

Ha Hozzád megyek, azért megyek, mert a vágyam a tisztaságod

A tisztaság mindig ad, és egybegyűjt

A tisztátalanság az mindig elvesz, és szétszór

Amit teszek, az a részem

Ha tisztátalant teszem, az a részem

Mivel a részem, nem dobhatom el, hanem a segítségeddel megszabadulhatok tőle

Ha azt gondolom, nélküled lehetek tiszta, az ellentmondás

Ha ellened mondok, nem lehetek melletted, nem is lehetek tiszta, mert a tiszta mellett jelen vagy

És ugyan utálkozhatnak rajtam a mélységemben, de az olyan, mint az árnyék, amit elűz a jelenléted

Ha Hozzád megyek, megszentelsz engem, nem számít, milyen mélyen vagyok

És lehetek bármilyen magas hegyen, nélküled akkor is csak a mélységemre ébredhetek

Ha meghallom, mit mondok, akkor elgondolkozhatok magamról

Ha nem tetszik, mert nincs abban szentség, Hozzád megyek, hogy megszabadíts

A jelenléted magamra irányítja a figyelmemet

Közelebb akarok menni Hozzád, hát figyelnem kell magamat, hogy megszabaduljak mindentől, ami Neked idegen

Milyen sok apró homokszemcsét kell kivetnem magamból, súlyuk egyenként is tetemes

A szeretet útját keresem, és a szél kisöpri a homoktól az udvaromat

Nem győzelemért küzdök, hanem a jelenlétedért küzdök, ha pedig jelen vagy nálam, akkor győzelemre viszel

Majd amikor megszentel a Szentlélek, majd akkor máshogyan fogtok gondolkodni, mert megtaláljátok magatokban az eleve helyét a Szeretetnek, megtalálva, hogy a Szeretetnek vagytok rendelve

Nem úgy, mint akit kényszerítenek, hanem úgy, mint aki maga akarja

Majd megértitek a fokozatokat

Felismerve merre jártatok, és felismerve hova tartotok, hova akartok tartani

A szexről a szexért most máshogyan gondolkoztok, központi helyet szánva neki a szeretetekben

De a központi hely az Istené, eleve helye az a Szeretetnek

Majd amikor megostromol a Szentlélek, majd elmentek Vele együtt megismerni a Fiút, Aki a Lelkében bemutatkozik

És ahogyan megismeritek a Fiút, az Atyát ismeritek meg

A szeretet mindig cselekszik, önmagában erő, és hatalom

És hatalma van a világ felett, akkor is, ha a világ hatalmasnak mutatja önmagát a halálában

A testi kapcsolat, a testi kapcsolatért, az egy égés, elégetése az erőnek

Ha szeretem az Istent a Fiában, akkor a lényem elmerül a szeretetében

A testi kapcsolat nem hoz a léleknek kielégülést, ha az Istent szeretem, az békét hoz nekem

Ma még fordítva van a sorrend, mert nincs meg az ismeret, az Isten szeretetében

Majd amikor eljön az ismeret, mert elhozza a Lelke, majd akkor másodlagossá válik a testi kapcsolat

A másodlagos válik másodlagossá benne

Tehetem, hogy a szeretet erejében maradjak, vagy elégethetem

A világnak fontos a másodlagos, a Téged szeretőknek pedig az másod, és harmadlagos

Az ember tervez, alkot és végez

És amint tervez, abból alkotva végez

Ha az égbe indul, akkor az égbe megy

Ha nem törődik az élettel, akkor a halál lesz az osztályrésze

Azon igazán nincs mit csodálkozni, ha bogáncsot ültetek, akkor bogáncsot kapok

Ha virágot ültetek, telve lesz minden vázám virággal

Ha nem tervezem magamnak az eget, a lényegében nem történik velem semmi, hiába van tele a magtáram földi javakkal

Az ember azt gondolja, amennyi a birtoka, annyi az uralma

Pedig az igazi uralom nem földi

Ha az eget tervezem, megalázom magamat, és bevallom, magamtól nem vagyok semmi, ha nemcsak felismerem a nyomorúságomat, de elfogadom a gyermekségemet, és Hozzád könyörgök, felajánlva magamat, mindenemet, és az akaratomat, akkor Te leszel nekem mindenem, és mindenben minden

Akkor Te veszel engem körbe, és jelen leszel nálam

A jelenlétedben meg részes leszek

Hatalom birtokosa leszek az erődben

És minden, amit az akaratodban tervezek, avval, hogy tervezem, már meg is valósul

Föld szeretné a hatalmában az uralmat, de csak szolgaságot kaphat

Szolgaságot oszt, ezért nem lehet más, mint szolga

Ha pedig a testvéremet ölelem, akkor a gyermekedet öleled bennem, és abban részes vagyok Tőled

Két tervezés, az egyik eredménytelen, a másik nem lehet más, mint eredményes

Hiszen az erődben, Te vagy maga az erő

Befogadhatom az erődet, hatalmat kapva, ha befogadom, és követem az akaratodat

Az akaratodat megérteni, és követni nem nehéz, mert mellettem vagy

Hogy keressem a kibúvót az akaratodból, hogy ne kelljen követnem, még távol vagyok abban az országodtól, és részese sem lehetek az erődnek

Az erődben, vagy az erődön kívül, ezt tervezem

Mindig tervezek, és annak mindig lesz valamilyen eredménye

Ha Veled vagyok, akkor tapasztallak

Ha nem tapasztallak, és azt gondolom, és mondom, meghaltál a kereszten, akkor azt mondod, feltámadtam

Ha felébresztem magam a tisztára, Rádcsodálkozok, a Feltámadtra, magad leszel az élő, és cselekvő Tanúja az életnek

Nyilvánvaló takartba vezetsz be minket

Tőled nyilvánvaló, tőlünk takart

Mert mikor veszem a Szavadat, és töprengek rajta, és abban tevékennyé válik a szellemem, az imádság

Minden imádsággá válik, amiben a szellemem küzd, hogy megkapjam Tőled az igazságot

Nem Veled küzd, velem kell megküzdenie, hogy le tudjam magamról söpörni a port

Hogy úgy lássam meg az igazságot, a valójában

Ó, igen könnyen imádkozom, előveszem a Szavadat, töprengek az értelmén, és abban imádsággá válnak a gondolataim

Bőven adtad a Szavadat, hogy megtaláljam a helyes értelmét

És imádsággá teszem a napomat, ha a helyzetemet a Szavadban keresem

Bőven adtad a Szavadat, kezdve az ősatyáktól

Ha keresem az igazságot, akkor elvezetsz a Szavadhoz, a segítőhöz

Ha megdolgoztatom a szellememet, akkor jelen vagy nálam

És eggyé válunk, jelen vagy bennem, és jelen vagyok Benned

Egyszerű, nem fárasztó, hanem éppen felüdítő

Ha pedig jelen vagy nálam, kifordulnak tőlem az üres gondolatok

Hiába rakják elém az üres írásokat, bensőm kiveti azokat

Az Írásaidban meg örömömet lelem

Ezt teszi a szellemem, ha életre kel bennem, mert életre keltem

És könnyen életre kelthetem, ha keresem a Szavad értelmét, nem megmondva, mit mondjon, hanem keresve, mit akarsz nekem mondani

Ugyan mikor érint meg a Kegyelem?

Az értelmem, ha lát, akkor kutat, de kegyelem nélkül tehetetlen

Képes lenne, ha mellette van a Kegyelem

Mert nincs alapja, amihez igazítson, nincs összehasonlítási alapja, amiben felismerjen

A gyűlölködő is szeret, és a gyűlölete messze tartja magától a Kegyelmet

Ha megérint a Kegyelem, akkor elindul az értelmem a kutatásban, és elkezdi építeni a lelkemnek az örök életet, a házat, ahol szeret a Szeretet

Elöl jár a Kegyelem, sietve követi az értelem, a tetteim meg cammognak

Azt tudja az értelmem, amit a tetteim

Sokszor visszatérek, ugyanahhoz a téglához, hogy a helyére igazítsam

Az önző is szeret, szeretetének tárgya az önzése, a szeretete nem élet

Meglátom a Kegyelmet, mert az akarata, hogy megértsem

Azt szereteted, ha mérlegelek

Elém teszed az utat, ha még nem fogadtam el az utat, nem siettetsz, hanem segítesz

Előttem a Tanításod, az a jó út, amit felértem, elfogadtam, és úgy követem, - amit nem láttam be, aminek még nem fogadtam el az igazságát, abban először kivárod, hogy elfogadjam

Amit még nem látott be az értelmem, azt nem várod el, hogy kövessem

Azt szereted, ha a szeretetben sarkos vagyok, ragaszkodva hozzá mindenben és mindenkor

A szeretetet csak rugalmasan tudom követni

Ha úgy találom, megsérteném a szeretetet, megállok, és töprengek

Szereted, ha töprengek

Mint ahogyan szereted, hogy a hitemben találjalak

Hitem van, ha velem jár a Kegyelem

Az értelmem is elhisz, ha megérti az összefüggéseket, az önmagában mégiscsak hiányos hit

A házasság két ember, a hit az együtt, Te és én

Egykor Ádámnak és Évának tiltást adtál, hogy felébredjenek a kapcsolatban

Hogy a külső belsővé váljon

Az ősatyák is úgy fogalmaztak, előttünk a sok nehézség

A gyermek úgy születik, felkészült, hogy felébredjen a hitben

Amikor a piramisuk beteljesíti a küldetését

Amikor a test, a lélek, a szellem harmóniában kommunikál, ad, vesz, közöl, és fogad

Ha nem adok, és nem veszek a szellemem útjain, akkor eltorzul a piramisom

A piramisom mutatja, gyermeke vagyok az Atyának, és nem hagy el engem

Ha ép a piramisom, akkor minden az előnyöm, a bukásaim eredményei is az előnyöm lesznek

Ha nem ép, és torzult, akkor a látszólagos tisztaságom sem az előnyöm, sőt, a tudásom rákényszerít Téged az ítéletre

Ha mint tudós lépek fel Veled szemben, és a szívemben nem hajtom meg magamat, akkor nem közölhetsz velem, ha még mindent is tudok, sőt, látszólag irgalmas vagyok, akkor is megakadályozlak, hogy legyél jelen nálam

Hogy az értelmemből fakad a tisztaságom, az semmi, hiszen nem a hitben vagyok

A hit olyan, mint egy gyermek, aki támaszkodik a szüleire

A tudós az értelmére támaszkodik

Jó társam az értelmem, ha felébredt a hitem

A hitemet nem a jólét erősíti, hanem a szükség, és a nehézség

A válaszaidban tudok erősödni, ha kérdezek

A szükség az én oldalamat erősíti, a kérdezést, és a kérést

Ha betegség jön hozzám, hogy leverjen a lábamról, nem véletlenül jön hozzám

Megfejteném, de felesleges az erőlködésem, mért az, és mért úgy jön hozzám

Hiszen úgy nem adsz, hogy azt egy szempontból adod

És ha mellettem látom meg a szenvedést, és a betegséget, azt éppen úgy nekem is adod, lehetőséget adsz nekem a szolgálatra

Lehet mondani, nem szeretem a betegséget, és Te sem szereted, hogy adnod kell miattam

Sokkal inkább azt szereted, ha a szeretetedben épülök

Ha pedig lemaradtam, mért ne érjem utol magamat, mért ne érjem utol az értelmedet, elhagyva a betegséget, felvállalva a szeretetedet

Hiszen a felvállalása az tevékenység

A befogadása az után jön, hogy felvállaltam a tevékenységét a szolgálatban

Ha akarom szenvedésemben, ha akarom a szereteted tüzében

Ha pedig lemaradtam, és utolér a betegség, veszem az imádat, amit ebben az esetben adsz, hogy utolérjelek

Ha pedig felfelé sietek, akkor másokért is mondom

„Uram, Te nem ismersz szükséget, csak erőt és világosságot.

Uram, Te csak gyógyítani és megbocsátani akarsz, nem ítélkezni és elítélni,

Te csupa jót akarsz nekünk, és elűzöl minden rosszat.

Uram, Te búslakodók mentsvára, minden gyógyulás, üdvösség forrása!

Uram, könyörülj ezen a lelken, áldd meg, gyógyítsd meg, szabadítsd meg – hiszen szíved szent vágya, hogy enyhülést adj, gyógyítsd, megszabadítsd minden fájdalomtól.

Jézus, Gyógyító, Megváltó, könyörülj minden hiányosságunkon, és kérünk, ne járj el velünk igazságosságod szerint, hiszen annak alapján mindenkor bűnösök vagyunk előtted.

Uram, erősíts meg minket szeretetedben, szabadíts meg minden hiányosságtól, hogy szabadon járhassuk üdvözítő útjaidat!

Uram, a test, a lélek és a szellem legyen neked felajánlva gyógyításra!

Uram, fogadj be mindent a te szent szívedbe, és gyógyítsd meg! Mert Te vagy az egészség, a gyógyulás és az üdvösség minden szenvedésben. Te megbocsátó Atya vagy, és mindent elnézel, ha szeretünk téged, és megbocsátásért esedezünk.

Jézus, Gyógyítónk, Üdvözítőnk, legjobb Atyánk, a te mindenkor szent akaratod teljesüljön rajtunk és minden szenvedőn – mert akaratod szent gyógyulás a testnek, léleknek és szellemnek!"

                                                                                                                                       Ámen!

Most még az ég nem nyilvánvaló, a halál az nyilvánvaló

Pedig az örök élet is nyilvánvalóvá válik abban, amit adok

Kényelmem meg azt diktálja abban keresse a nyilvánvalót, amit kapok, de abban az nem történik meg

Kényelmem azt diktálja, elég ha kivárok, pedig az az elég, ha elé megyek abban, amit adok

Amit adok, amit jól adok, az a Tanításaidban található

És nem kell helyet, és időket keressek

A legtökéletesebb bányája a nyilvánvalónak, az örök életnek a családom

A nyilvánvaló az örök élet, ha követlek a kereszteden

Ha engedem, és kiharcolom, hogy meghaljak a halálnak, lemondva a testem önös ösztönzéseiről

Helyet cserélve, a helyét megcserélve a fontosnak, első helyre téve

Olyan a nyilvánvaló kitudása, mint a családom boldogsága, ha meghalok a családomban magamnak a családomért, akkor a családom boldoggá válik a nyilvánvalóban, a megtalált nyilvánvalóban

És a boldogsága boldoggá tesz engem

Ha szerelemben köttetik egy házasság, és benne megtalálják az életet a magukról lemondásban a másikért, akkor kitudódik a rejtett, még nem nyilvánvaló, és nyilvánvalóvá válik

Az a házasság bomlik fel, ahol elvárják, hogy kapjanak

Pedig ott a titok, az adokban

Ha felbomlik egy házasság, az is abban bomlik fel, amit adnak, keserű a pirulája, a keserű adásának keserű a pirulája

Benne van a nyilvánvaló, a kényelem nem akarja tudomásul venni, majd a keservek elűzik a kényelmet

Ha szolgálatban élem a házasságomat, akkor felbuzdul a családomban a szeretet, és ahol szeretet van, ott jelen vagy, és kitudódik az addig rejtett nyilvánvaló

Éggé tettem a földemet, így a nyilvánvaló kitudódik az ég felhői között, oda emelkedtünk, ahol vagy

És az hatalmas különbség, hogy nem az értelmünk lát, hanem a szívük tapasztalja a Szívedet, befogadsz a szeretetedbe

És amikor befogadsz, leesik a szemünkről a hályog

Amíg az élet szeretetéből nem adok, amíg várom, hogy kapok, addig nyugodtan várhatok, emberöltők jöhetnek, és mehetnek

A karonülő gyermek pedig már tudja, amikor ránevet a szüleire, azt adja, amiben kap, és élvezheti a nyilvánvalót

Az Isten Neve Szeretet, a lénye Szeretet

Ha megérint a szeretetével a szeretetében, a lényében részesülök

Hogy megérintsen, szeretetet adok

Nem az érzelmek szeretetőből, mert az egy következmény, hanem az előzményekből

És a környezetem, a helyem, és a korszakom, az alkalmas

És minél kisebben ültetek, annál magasabbra növekszik

Ha egy nemzet sorsa egy kicsit jobbra fordul, a lényegben fordult jobbra, és abban meglátható a látható

Ezerrel elosztom a jobbat, és akkor megkapom az áldozatot, ami jobbá tette

Részt vállalva Tőled az ezrelékben

A nemzet is úgy van, ahogy magam vagyok, ha akarom szeretetben lesz jobb sorsom, ha akarom szenvedésben

A jobb sorsot megelőzi vagy a szeretet, vagy a szenvedés

Az ébredés hozza a jobb sorsot

Úgy vagyok, és mindnyájan úgy vagyunk, a szívünkben parázs ég

És magam tehetem, hogy fellángol, vagy parázs marad

Ha hagyom, hogy más megrázza a rostélyomat, és evvel friss levegőhöz jusson a lángom, akkor tűz ébred bennem

Ha tűz ég bennem, a táplálója az Isten, a Fiában, a Szentlelkével

És ha felvállalom a tisztulásom, elutasítva a bűnt, különösen az abortuszt, akkor ezerszer több kegyelemben lesz részem, és abban ezerszer több kegyelemben lesz része a nemzetemnek

Tehetem, hogy nemzetem bőségét táplálom a tisztulásomban

Felvállalva a lemondást a világról

És az nem olyan, hogy amiről lemondok, ahelyett nem kapok semmit, sőt, ezerszer többet kapok

És ha megkapom, senki sem tud elhitetni, hogy visszacseréljem

Hányszor van, hogy valaki iránt szeretetet érezünk, és hányszor előfordul, hogy valaki taszít

És ha taszít, akkor elítéljük, függetlenül attól, hogy van e ahhoz alapunk, tett e valamit ellenünk

És hányszor teszünk valaki ellen valamit, anélkül, hogy tenne ellenünk

És hányszor de hányszor kölcsönösen támadjuk egymást, anélkül, hogy annak bármilyen előzménye lenne

És mi történne, ha valaki mellettünk lekötözné a bennünk ártó démonokat, és szellemeket, ott maradnánk egymás iránt érzett ellenszenv nélkül

És mi van akkor, ha magunk kérünk meg Téged, távolíts el tőlünk minden ártó gonosz erőket

Eltávolítod őket

Ó micsoda hatalmas tett a megbocsátás, aminek az alapja az eltévedésünk

Amikor azt gondoljuk, jogos, hogy ítélkezzünk, és akit elítélünk, úgy érzi, jogos az ítélete rajtunk

A lényegben nem tudunk arról semmit, akit elítélünk, és ő sem tud a lényegben rólunk semmit

A Neved Szeretet, és a lényeged, Szeretet

És nem teszel az akaratunk ellen

Ha ítélkezni akarunk, és beengedjük magunkhoz a bukott lelkeket, és hagyjuk, hogy elvezessenek minket az igazságtól, akkor megengeded, mert az az akaratunk

Nem úgy engeded meg, hogy nem fáj az Neked

Ha megbocsátok, és megkérlek Téged, segíts engem megbocsátani, és megkérlek Téged, vigyél világosságot a testvéremhez, akkor megtörténik, amit kérek

És ha testvéremhez, vagy hozzám hozol világosságot, és nem ébredünk rá az irgalmadra, ha elutasítjuk az irgalmadat, majd szembeállítasz minket magunkkal, és az fájdalmas, hiszen nem tudtál előtte megbocsátani nekünk, és ezért nem jöhettél hozzánk szeretetedben

És ez a fájdalom felébreszt minket, és akkor rohanva ragadjuk meg az irgalmadat, hogy kiragadj minket a fájdalomból

És ha kérjük, megteszed

Eldöntöm, hogy szeretetedben ébredjek, vagy eldöntöm, hogy fájdalomokozásaim fájdalmában ébredjek

Ha szívből imádkozik értem valaki, akkor cselekvő leszel velem szemben

Akkor a szereteted, hogy elviseled a magamért elviselt szenvedéseimet is értem

És mennyivel inkább arra vágysz, ne szenvedésben ébredjek, hanem a szeretetedben

A megbocsátás hatalmas szeretet, az akaratom tudja, a testem nem tudja

A megbocsátás gyógyít, gyógyítja a testet is

A megbocsátásban jelen vagy, Te vagy a Gyógyító

Ha felismerem magamban az ellenszenvet, a haragot, és a gyűlöletet, akkor le is tudom Veled győzni azokat

Amikor felismerem ezeknek a gondolatait, a gondolataim felismerésével kezdem, és Te folytatod a szeretetedben, azok elűzéseit

Kiűzve belőlem az idegent

Ne gondoljam, hogy nehézségek nélkül átmehetek a Földön

Ugyan magam választom a sorsomat, de mégis, a nehézségek a szükségeim

A nyomorúságomban a szükségeim

A nehézségek átalakítanak, és befogadóvá tesznek engem, és nemcsak befogadóvá, hanem elhagyóvá

Elhagyom az ó emberemet, és nem nézek többé vissza rá

Magam választom a sorsomat, hogy a vezetésedben alakuljak, szolgálva, és abban elnyerve a szolgálatodat

Vagy szenvedtetve, és akkor rajtam az igazságosság, hogy szenvedve

Semmi ami kimegy tőlem nem olyan, hogy eltávozik, és nem tér vissza hozzám, és a gondolataim is olyanok, hogy visszatérnek

Amit adok, azt megkapom, és az úgy van, és úgy lesz, mert jogos, és igazságos

Ha pedig azt akarom, akkor elfogadom az irgalmadat, és nemcsak elfogadom, hanem kérem

Két út van, az egyik rövid, egyenes, és kaptatón vezet

A másik út könnyűnek látszik, és tele van fájdalmakkal

Tehetem az utamat békében, és a szívem békétlenségében

Ha megtapasztalom a békét, és mellé teszem a szívem békétlenségeit, nem nehéz a választásom

Mert választok, döntök, és azokból akarok, amit meg akarok, az az enyém

Ha a másét akarom, akkor jogos, hogy elveszítsem azt is, amivel bírok

Ha pedig adok, jogos az, és vég nélkül irgalmas, százszor és ezerszer többet kapok, mint amit adok

És ha Veled, akkor beszélgetve Veled

Részemről imádkozva, Részedről a Szavadban

Ha pedig imádkozva, akkor életre kel bennem a Szavad

És akkor megismerem az igazi bőséget

Nyomorúságom elhagyásának a mértékében adhatod a bőséget