Belföldi hegyitúrák sokakat vonzanak. Könnyű terepen szép tájakon barangolni, emberekkel beszélgetni és nevezetességeket felkeresni azt másokkal megosztani eme tájakról, legyen e topik.
Odafönn az Ecskend-tetőn (tszf.: 321 m) azért nem lenne hülyeség egy kisebb kilátótorony, akár a régi troposzféra-állomás valamelyik tornyának átalakításával.
Négy vörös torony áll a csúcson jelenleg, mint Mordorban, Szauron országában. :-)
Esetleg egy esőbeálló asztallal, padokkal, szemeteskukákkal, ha már a kulturált turizmuson gondolkodunk. :-)
Odalenn a Céklási-patak völgyében, pontosabban a Rózsakútnál, a forrásnál szintén érdemes lenne kiépíteni valami minimalista turisztikai infrastruktúrát - ti. néhány esőbeálló, asztalokkal, padokkal, tűzrakó helyekkel, esetleg 1-2 ismeretterjesztő táblával - , mert az eldugottsága és a viszonylagos ismeretlensége ellenére is népszerű kirándulóhely, főleg tavasszal, nyáron és ősszel a hosszú hétvégék alkalmával...
Akkor egy hozzászólás a "Galgamentiek ide!" topikból átollózva, de ez kifejezetten a Galgamentére és a kapcsolódó déli-cserháti részekre vonatkoztatva, nem a topik témáját képező teljes térségre:
"Valóban csodaszép tájak vannak errefelé, de aránylag kevés turista vagy természetjáró látogatja, az én tapasztalataim szerint főleg helybéliek vagy környékbeliek túrázgatnak errefelé.
Mondjuk Csővár vagy Szanda várához azért jönnek turisták távolabbról is.
Azért ha a fővárosiak eszével gondolkodunk, a Pesthez jóval közelebb eső Dunakanyarban vagy a Pilisben még szebb, turisztikailag értékesebb tájakkal találkozhat, jóval kedvezőbb közlekedési lehetőségek mellett..."
Érdekes, de nyilván csak véletlen, hogy a Csővári-rög legmagasabb csúcsa, a Vashegy (tszf. 358 m) és a Szóri-erdő legmagasabb "csúcsa", a Nagy-Szór (tszf. 359 m) majdnem hogy méterre pontosan ugyanolyan magasak.
Ráadásul 17-18 m-mel magasabbak, mint az Ecskendi-tető, az Ecskendi-boltozat legmagasabb pontja.
Érdekes, hogy ebben a modern világban az ember a net segítségével akár több ezer km-re fekvő tájakat is bejárhat virtuálisan, ugyanakkor gyakran még nem járt a való életben a lakhelyétől 10-20-30 km-re lévő tájakon.:-)
Ezért az én jövő évi túratervemben első helyen szerepel a Szóri-erdő és a Szóri-fennsík, azon belül a Nagy-Szór csúcs "meghódítása"...:-)
Ez a kistáj a Déli-Cserhátban található, Püspökszilágy községtől északnyugati irányban.
Jól járható. Az erdő képe helyenként megváltozott, különösen a Rakottyás völgy felé. Keletkezett egy-két új kilátásos rész. Feljebb is van azért nyoma a jégkárnak.
Meg tudná valaki nekem mondani, hogy a Nagy-mána-Királyháza útvonal mennyire járható jelenleg? 2 éve a jégkárok miatt képtelenség volt feljutni Királyházáról.
Diósjenő-Kámor-Királyháza-Nagy-Mána-Csóványos útvonalon mennénk most a hétvégén.
"Még olyanról is hallottam, hogy a juhászok a kutyát uszították a túrázókra.
Egyszer terepbringával én is alig tudtam meglépni egy feldühödött kuvasz elől.
Szóval csak az túrázzon arra, aki szereti a kalandokat meg az adrenalint:-)
Egyébként ki lehet kerülni a juhászatot észak felől, a dombtetőn át, kis kerülő.
Annak idején ritka bunkó társaság volt ott kinn juhásznak, hogy most mi a helyzet, nem tudom."
Neken nem kell bemutatnod azt a veretes társaságot, egyszer egy koszos kis, feldühödött pulitól én is csak úgy tudtam magam megvédeni, hogy "véletlenül" épp a kezem ügyében volt egy jó kis, másfél méteres husáng.
Az eb csak ugatott dühödten, de azért nem mert a husáng "lőtávolába" jönni.
Aztán jött egy juhásznak kinéző ember, kivörösödött arccal, dülöngélő léptekkel - már egyáltalán nem volt szomjas : -) - és szép, ékes magyar beszéddel elhajtott " melegebb éghajlatra".
Jobbnak láttam nem vitatkozni vele, mert a Gömör vármegyei "nappal juhász, éjjel betyár" típusú emberekről már sok történetet hallottam, így visszavonulót fújtam és eloldalogtam Aszód városa felé.
Ha még nem késő, akkor a börzsönyi falvak szállásait kellene átnézned: kisebb kiadó házak mondjuk a falu szélén a szó közvetlen és életérzés értelmében is megadják az erdei szállás hangulatát. A "vendégházak"-ban csak a vendég tartózkodik, tehát magatok vagytok.
tegnap megcsináltam a Koppányt és a Gallát. a Nagy-Koppánytól délre van egy jó minőségű dózerút, két P jelzés vezet északra. (a régi, áthúzott van nyugatabbra, az újról lehet rámenni a hegyre K+ jelzésen.) az új horribilis állapotú, dzsuvás.
a K jelzésnek is van nehezen járható benőtt része, de utána is célszerű a régi K jelzésen maradni (szerintem).
a Gallára vezető ösvény nagyon meredek, eső után ellenségemnek se ajánlanám.
Sziasztok! Börzsönyben keresnék csendes, lehetőleg erdei szállást négytagú családnak (2 felnőtt, 5+7 éves gyerekek). Nézegettem a kulcsosházakat, de mindenhol az van, hogy betehetnek a szobába idegeneket is és ezt a család nemigen díjazná. Tudtok ajánlani olyan helyet ahol egész házat vagy apartman jellegű házrészt is lehet bérelni?
Életem első erdei sátrazása a Karancshoz kötődik. Már igencsak esteledett, mikor neki indultunk a Somoskőújfalu-i vasútállomástól a hegynek a évekkel azelőtt megismert ösvényen én és három túratársam. Hiba volt. Azóta a túraútvonalat áthelyezték onnan egy kocsiútra, amit csak másnap fedeztünk fel. Felkínlódtuk magunkat a határsávig a tüskés-vizes bokrokon keresztül. (Akkoriban délutánonként voltak zivatarok, mivel nyár volt.) Sötétben botorkálva mentünk a Karancs csúcs felé. Kb este fél 10-tíz körül fel is értünk a kilátóhoz. Sátrat állítottunk és elkezdtünk készülődni a szalonnasütéshez. Szerencsére a kilátó alatt volt pár száraz ág ami nélkül igencsak nehéz lett volna tüzet csiholni. De sikerült és jót falatoztunk a sült szalonnából és kenyérből. Kb éjfél körül elmentünk aludni. Számomra reggel fél hétkor volt az ébresztő, mert ismétlődő dörgésre ébredtem. Aggódásomat csillapítani szándékozva kimásztam a sátorból és felmentem a kilátóba, hogy tájékozódjak egy esetleges zivatar érkezése felől.
Fent kissé fújt a szél és gyönyörű volt a reggeli panoráma, ahogy ébred Salgótarján, Somoskőújfalu, Karancskeszi és a többi település. A dörgés hangja a Börzsöny felől volt hallható, így nem kellett számítani meglepetésre. Lemásztam a kilátóból és elsétáltam a határig, ami kb 50 méterre van. Közben fotóztam is.
A srácok (túratársaim) is felébredtek már ekkor. Megreggeliztünk, összeszedelőzködtünk és a jobb úton leereszkedtünk Somoskőújfalu állomásra. Itt sajnos az egyik túratársunk elhagyott minket, mert rosszul lett. Így Ő vonatra ült és haza utazott.
Mi hárman tovább mentünk a terv szerint a Somoskő-i várba, ahonnan a szlovák tanösvényen ereszkedtünk le Sátorosbánya faluba. Mire odaértünk, megérkezett a menetrend szerinti délutáni zápor. A buszmegállóban vártuk az égi áldás megszűnését, de egy busz hamarabb jött, mint hogy az eső elállt volna. Nem volt nálunk euró, de rendes volt a sofőr és elvitt minket a határig, ahonnan már derült időben baktattunk fel a Somoskőújfalu vasútállomására, hogy hazajussunk a kalandos túra után. :)
