Belföldi hegyitúrák sokakat vonzanak. Könnyű terepen szép tájakon barangolni, emberekkel beszélgetni és nevezetességeket felkeresni azt másokkal megosztani eme tájakról, legyen e topik.
Életem első erdei sátrazása a Karancshoz kötődik. Már igencsak esteledett, mikor neki indultunk a Somoskőújfalu-i vasútállomástól a hegynek a évekkel azelőtt megismert ösvényen én és három túratársam. Hiba volt. Azóta a túraútvonalat áthelyezték onnan egy kocsiútra, amit csak másnap fedeztünk fel. Felkínlódtuk magunkat a határsávig a tüskés-vizes bokrokon keresztül. (Akkoriban délutánonként voltak zivatarok, mivel nyár volt.) Sötétben botorkálva mentünk a Karancs csúcs felé. Kb este fél 10-tíz körül fel is értünk a kilátóhoz. Sátrat állítottunk és elkezdtünk készülődni a szalonnasütéshez. Szerencsére a kilátó alatt volt pár száraz ág ami nélkül igencsak nehéz lett volna tüzet csiholni. De sikerült és jót falatoztunk a sült szalonnából és kenyérből. Kb éjfél körül elmentünk aludni. Számomra reggel fél hétkor volt az ébresztő, mert ismétlődő dörgésre ébredtem. Aggódásomat csillapítani szándékozva kimásztam a sátorból és felmentem a kilátóba, hogy tájékozódjak egy esetleges zivatar érkezése felől.
Fent kissé fújt a szél és gyönyörű volt a reggeli panoráma, ahogy ébred Salgótarján, Somoskőújfalu, Karancskeszi és a többi település. A dörgés hangja a Börzsöny felől volt hallható, így nem kellett számítani meglepetésre. Lemásztam a kilátóból és elsétáltam a határig, ami kb 50 méterre van. Közben fotóztam is.
A srácok (túratársaim) is felébredtek már ekkor. Megreggeliztünk, összeszedelőzködtünk és a jobb úton leereszkedtünk Somoskőújfalu állomásra. Itt sajnos az egyik túratársunk elhagyott minket, mert rosszul lett. Így Ő vonatra ült és haza utazott.
Mi hárman tovább mentünk a terv szerint a Somoskő-i várba, ahonnan a szlovák tanösvényen ereszkedtünk le Sátorosbánya faluba. Mire odaértünk, megérkezett a menetrend szerinti délutáni zápor. A buszmegállóban vártuk az égi áldás megszűnését, de egy busz hamarabb jött, mint hogy az eső elállt volna. Nem volt nálunk euró, de rendes volt a sofőr és elvitt minket a határig, ahonnan már derült időben baktattunk fel a Somoskőújfalu vasútállomására, hogy hazajussunk a kalandos túra után. :)
Bár elég szűkszavú a belinkelt oldal, de annyi azért megállapítható belőle, hogy ez a Magyalos-puszta vagy Püspök-Magyalos aféle majorság volt, ahol püspöki rezidencia (udvarház) is állt, meg iskola és kápolna.
Érdekes, hogy csak a 70-es években számolták fel, sok ilyen jellegű majorságot már az 1950-es években megsemmisítettek, mint feudális csökevényt:-(
Ettől függetlenül tavasszal vagy nyáron mindenképpen elmegyek oda.
Bár ez itt fél OFF téma, de igen. Sajnos pont a kirándulásra alkalmas járatok nem állnak meg Becske Alsón. Én azon gondolkoztam, hogy ha legközelebb oda megyek, vészféket húzok, lesz ami lesz. Volt olyan helyzet, amikor bevált. Na nem mellékvonalon, hanem az adácsi ingázók csinálták rendszeresen, amikor nem állt meg az egri gyors. Pár hónapon belül jött a módosítás és hivatalosan is megállt. :-))
Rendben, tegeződjünk. Kényelmesebb is! Nem kizárt, hogy találkoztunk már! :-)
Én szerintem templom rom, de mások azt írták, hogy az valami víztározó vagy szivattyúház volt. Effelől vannak kétségeim. Az építészeti stílusa valamiféle imahelyre utal. Lehet, hogy zsinagóga volt.
Íme:
Ez meg itt a túraútvonalunk, amiről írtam. 99%-os pontossággal rajzoltam le. :)
Szandavárra leginkább a panoráma miatt érdemes fölmenni. Az gyönyörű :-)
De hát neked nem kell mondanom, láttam néhány fotót, amiket ott készítettél:-)
Azért az jó kis kitolás a természetjárókkal, hogy nem minden vonat áll meg Becske alsón.
Legalább feltételes megállási rend lenne kialakítva, mondjuk tegyük föl, szólni kellene a leszállási szándékról a jegyvizsgálónak, az meg jelezne a mozdonyvezetőnek.
Felszállási szándék esetén meg egy egyértelmű kiállás és egyezményes kézi jelzés a megállóhelyről a mozdonyvezető felé.
Ehhez még pénz sem kellene, csak kb. 1 oldalas szabályozás.
Egyszer az Ecskend környékén bringáztam, a honvédségi rádióállomástól lefelé Kálló felé gurultam le, mikor egy erdős részen elkezdett ereszteni a kerékpár első gumija.:-(((
Annyi levegő még maradt benne, hogy Kállóra le tudtam gurulni, visszafelé azonban már végig toltam, ráadásul a Nagyvölgytől északra belekeveredtem valami k...rva sűrű akácosbozótba, amin csak úgy tudtam átverekedni magam, hogy a fejem fölé emeltem a defektes drótparipát, részben azzal törtem magamnak utat a bozótoson át.
Hát elég viharvert külsővel, éppen hogy sötétedés előtt értem haza...
Az említett részen voltam gyalog unokaöcsémmel. Azóta is emlegetjük! :-) Mi Aszódról Kartal felé indultunk, végig a dombtetőn mentünk, egészen az Emzse patak eredetéig. Itt csak vízgyűjtő területről van szó, forrása nincs. Onnan felkapaszkodtunk egy másik dombháton, ekkor már látszott jobbra a Magyalospuszta (temető és egykori templom romja) előre felé meg az ecskendi BARS troposzférás katonai objektum. Amit mi már nem tudtunk közvetlenül megközelíteni, mert jóval előtte elzárták az utat a vaddisznós kert kerítésével. A kerítés alatt mögöttünk egy kis csíkos fúrta át magát a szemünk láttára. A kicsik ezek szerint ki be járnak a vaddisznóskertből. Így lekanyarodtunk egy völgybe, ami tulajdonképpen a Nagy völgy/Hosszúvölgy kezdete. Fiatal akácos van itt. Onnan felmásztunk a szénégetők felé, majd leereszkedtünk az Ön által is említett rétre. Az öreg tölgy alatt olyan jól esett a kis elemózsiánk, hogy régen esett olyan jól a szabadban enni! :-) Onnan a műúton az autósmozi érintésével lesétáltunk Galgamácsa újtelepre. Az öcsi nem tágított és gyalog akart hazáig (Aszód) visszasétálni. Hát jó. Még mondogattam neki a vonatot, de nem. A sínek mellett beértünk Ikladra. Az Iklad-Domony felső mh-nél tettem egy kísérletet, hogy hátha kötélnek áll és vonattal roboghatunk hazáig. De nem! :-) Sétáltunk a falu főutcáján és elértük a templomot, ahol elhangzott a máig emlegetett kérdés: - Attila! Mikor jön a vonaaat? :D Én meg válaszolni sem tudtam, hogy nem tudom, vagy valami, mert futni kellett Iklad Domony megállóhelyre, hogy elérjük, mert hallottuk dudálni mögöttünk. De azóta is rengeteget derülünk ezen a kis történeten! :-)
Voltunk sok más helyen is, így például a Szandavárban is, de azok nem hatottak ekkora sikerrel, mint ez a kis spontán kiruccanás! :-)
A galgamácsai Csúzi-rét tkp. már az Ecskendi-erdőhöz tartozik.
Van ott egy nagyon szép, nagy rét, körülötte erdőség, a réten található egy hatalmas méretű, rendkívül öreg tölgyfa.
Van egy nagy méretű, fedett esőbeálló, benne asztalokkal és padokkal. Tűzrakási, bográcsozási lehetőség szintén.
A gödöllői erdészet előzetes engedélyével bármikor látogatható. A galgamácsai erdészet csak kirendeltség, ezért kell Gödöllőt felhívni.
Általában nem szoktak akadékoskodni, kivéve, ha vadásztatás van.
Még a sátorozást is meg szokták engedni.
A galgamácsai vasútállomásról gyalog vagy kerékpárral is megközelíthető. Galgamácsa Galgagyörk felé eső végén jobbra kell fordulni, a valamikori autósmozi mellett. Az az aszfaltos út fölvisz egészen az erdészetig (jobbra lesz egy leágazás ha egyenesen megyünk tovább, az a lovardához visz), az erdészet mellett el, onnan már földút visz tovább, de kerékpárral is járható.
Az erdészház fölött kb. fél kilométerre lehet.
Nagyon jó kis hely a kikapcsolódásra, érdemes baráti társasággal kimenni, tüzet rakni, bográcsozni.
Bár nemrég mondta egy haverom, hogy a Rózsakútra vezető túristaösvényt újabb kerítéssel zárták le, így a Rózsakút csak kerülővel, a galgamácsai erdészet fölött lévő Csúzi-réten át közelíthető meg.
Teljesen abszurd és nonszensz dolgok ezek különben, hogy az erdőtulajdonosok és erdőkezelők (erdészetek) saját kényük-kedvük szerint lezárogatják a kijelölt turistautakat!!!
