Keresés

Részletes keresés

TURP Sorstárs Creative Commons License 17 órája 0 0 731

Nem hiszem, hogy ezen van még mit ragozni. Úgy vélem, ki kell várnom a 8 hetet. Ami kimaradt: a műtét (indulástól - érkezésig) 2 óra 10 percet tartott. 12 óra 30-kor értünk vissza.

pisti.75 Creative Commons License 1 napja 0 0 730

Gratula , nagyon jó a beszámolód . Jó egészséget , és várjuk a további beszámolódat !

 

 Azt nem írtad hogy hány éves vagy ??

Előzmény: TURP Sorstárs (729)
TURP Sorstárs Creative Commons License 1 napja 0 1 729

TURP

Az alábbiakban naplószerűen leírom a TURP műtétemet, a gyógyulás eddigi szakaszát, illetve az ahhoz vezető előzményeket. Korábban 2 hosszabb beszámolót olvastam a fórumon. Az egyik egy radikális prosztatektómiát írt le (Debrecenben), a másik egy TURP-ot (Budapesten). Mindkettőért hálás voltam a szerzőknek, különösen az utóbbiért, mivel valamiféle támpontot nyújtott a várható eseményekről. De egyben hiányérzetem is támadt. Számtalan kérdés vetődött fel bennem. Ha esetleg más is így volna vele, akkor ezt megpróbálom pótolni azok számára, akik hasonló cipőben járnak, de még előtte vannak a beavatkozásnak. Akik meg már túl vannak rajta, összehasonlítást nyújthat saját korábbi, vagy pillanatnyi állapotukhoz képest.

 

Előzmény: 12 éve jártam szakorvoshoz. Eleinte véres vizelet kivizsgálására (MR), majd enyhe vizelési panaszokkal, amelyek az idő múltával kezdtek egyre kellemetlenebbé válni. Mivel a családban előfordult prosztata rák, így évente megjelentem szűrővizsgálatra is. PSA legtöbb 11,7. A vizelési panaszokra orvosi javallatokra -változó eredménnyel- sokfajta tömegcsökkentő gyógyszert kipróbáltam. Szinte kivétel nélkül -mellékhatásként- mind látászavart idézett elő. Az orvos néhány évvel ezelőtt még túl fiatalnak talált a műtéti megoldáshoz. Tavaly tavasszal -éjszakai vizelést követően- volt egy erős vérzésem. Valósággal patakzott a vér belőlem. Megijedtem, de reggel csak néhány apró alvadt vérdarabka emlékeztetett az esti problémára. És megszűnt a napok óta tartó ágyéki és lábfájdalmam. Nem mentem orvoshoz. A nyáron egyre nehézkesebb lett az ürítés és sürgető, csípő érzés kísérte. Ősz elején vérfoltos lett a fehérneműm. Kivágtam az elejét és bemutattam az orvosomnak. Azonnal elküldött MR-re, amely negatív eredménnyel zárult. Biopsziát javasolt. Meg is ejtettük. Bár volt a vizsgáló asztal mellett ultrahangos készülék, ujjvezérlést alkalmazott és a gáton keresztül egyetlen szúrást eszközölt. Itt kissé megingott a bizalmam az orvosban, mivel láttam, hogy a modern eszközök használta távol áll tőle. Nem igen értettem, mit tud meg az egy mintából, hisz min. 6-8 vagy több minta szükséges és még akkor sem zárható ki a rák gyanúja. Úgy véltem laikusként is, hogy - hasonlattal élve -  ha egy hatalmas sötét barlangba belövünk egy nyílvesszőt, nem biztos, hogy megtudjuk, otthon van-e medve, vagy sem? Hacsak a medve nem barlang méretű, vagy nem vagyunk mázlisták, hogy beletrafáljunk. Utána 3-4 napig így is véreztem. A szövettani eredmény negatív lett. A biopsziát követően két hónappal újabb vérzés következett. Az orvosom a biopsziára fogta. Elvesztettem a bizalmam. Úgy határoztam, hogy magánrendelésen keresek fel egy másik orvost. Pazar körülmények között, nyugodt légkörben került sor a vizsgálatra és konzultációra. Ultrahang, rectalis-digitalis... Az Uh eredménye (maradék vizelet) fényképként csatolva a vizsgálati laphoz. Egyben javasolta a cystoscopiát. Ő sem fog meggazdagodni a mesterségéből, mivel rendkívül humánus módon nem az orvosi centrumban, hanem állami keretek között végezte el a vizsgálatot és később is így találkoztunk. Az eredmény a hólyagba beöblösödő, zárt lebenyű prosztata, a hólyagban apró sárga kövek. Kaptam egy prosztata tömegcsökkentő gyógyszert. Másfél dobozzal beszedtem, még eredmény is jelentkezett, de látászavaraim lettek és naponta egyszer úgy éreztem, elájulok. Abbahagytam a szedését. Legközelebbi találkozásunkkor vérvétel, (PSA). Állagfenntartásra a Prostamol Unot, valamint a kisvirágú füzike teát javasolta. A vizsgálati lapon már szerepelt a "TURT indokolt" javallat. Végül megállapodtunk abban, hogy szeptemberben visszatérünk egy estleges műtéti megoldásra. Sajnos a Prostamol Uno nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, inkább Placebo Unonak tűnt. Áttértem a Saballora, amely hasonló eredménnyel zárult. Így ez év tavaszán, a kijelölt határidő előtt rászántam magam a műtétre, mivel húsvét hétvégéjén már legszívesebben kiizzadtam volna a vizeletet. 1/2 -1 dl távozott alkalmankét, hosszas kínlódás árán. Mikor elmentem műtéti időpontot egyeztetni, a biztonság kedvéért megkérdeztem az orvostól, hogy nem lenne érdemes-e kivárni a teljes elakadást? Határozott nemet mondott, mivel az újabb kockázati tényező a prosztata fertőzésére. Így 1 hónap múlva, június elején műtétre kellett jelentkeznem az egyik vidéki kisváros jóhírű intézményében. Az altatóorvosi vizsgálaton magas vérnyomást (190/..) állapítottak meg, ami kizáró ok lehet. Hiába állítottam, hogy odahaza kutya bajom sincs a vérnyomásommal. Szívritmus- és vérnyomásszabályzót kellett szednem a műtét előtti napokban.

 

Kórház:

Hétfő reggel 7 óra 30-kor kellett jelentkeznem az urológián. A kórház ezen részét 1 éve adták át. Modern, klimatizált, 2-3 ágyas szobákkal. Néhány szinttel lejjebb a modern műtők. Megérkezéskor a nővérpultnál adatfelvétel, vérnyomásmérés (megint 190/.../100). Karszalag elkészítése, felhelyezése. Saját szobát kaptam. 3 ágyas, de csak én vagyok benne. Az ablak melletti ágy az enyém. Rálátok az alattam húzódó főútra. Később sok időt töltöttem itt nézelődéssel, mivel a TV-nek csak a helye volt meg az ággyal szemközti falon. Átöltöztem pizsamára. A szobához saját fürdőszoba tartozik, benne zuhanyzó, WC, mosdókagyló. Az előterében falifogas, kis kézmosó, egykaros csap, folyékony szappan, papírtörlő a tartóban. Alatta 2 db. lábbal nyitós szemetes. Fölül a mennyezetbe épített automata szellőzők és klíma. A padló linóleumos, a falakon üvegszálas tapéta, korlátlan számban mosható és fertőtleníthető vajszínű festékkel festve. Szemközti fal végig korszerű, alumínium keretes, hőszigetelt üvegű ablakokkal készült. Fehér nylon függöny, narancssárga sötétítő. Benn 3 ágy, mindegyik mellett szekrényke. Nem a legkorszerűbbek, ezeket hozták magukkal. Az ágyak fölötti falikonzolba épített gyógyászati célú csatlakozók, ledes, ágy szélességű éjjeli lámpa, konnektorok, nővérhívók. 2 infúziós állvány, 3 stoki, 3 támlás fehér szék. A szoba belső végében 3 zárható, beépített ruhás szekrény, vele egybeépítve az alsó felében ajtós gyógyászati kellékes (pelenka, branül, vatta, fecskendők, gumi lepedő, stb.) szekrény, felső fele nyitott tárolószekrény a tartalék infúzióknak. A falon a klíma kezelő egysége és a nővérhívó visszajelző. A középső ágy végére literes, alkoholos pumpás kézfertőtlenítő rögzítve. 7 óra 30-kor kisvizit. Egy orvos és egy nővér körbejár. 8 óra után nagyvizit. Főorvos, nővérek. Nálam: holnap műtét. Délelőtti program: branül bekötése, újabb vérnyomásmérés (150/...), vérvétel, EKG. Könnyű ebéd: zöldségleves, almaszósz, rizs, főtt hús, zöldalma, kenyér). Ezért otthon morognék, de mivel nem reggeliztem, megeszem a javát. Ízletes. A menüket csupán azért írom le, hogy kitűnjön, nem mindenütt horrorisztikus az étkeztetés. Valószínűleg szándék kérdése.

Kora délután főorvosi látogatás: annyi szövetet távolít majd el a húgycsövön keresztül a prosztata állományából, hogy legyen elég hely a vizelet távozására. Ez kb. a teljes szövetállomány 60 %-a. A prosztatám - MR szerint - 4,5x4,5x5,5 cm méretű. A délután programja még a lázmérés (36,4 oC) és véralvadásgátló injekció a hasba. Ezt mindmáig nem értem. Ha valaki véralvadásgátlót szed, leállítják a szedését napokkal a műtét előtt. Ha nem szed, a műtét előtt beadják. És azt követően is rendszeresen.

16 óra 15 perc vacsora: kenyér, felvágott. A takarító néni hozta be és megjegyezte: "Egyen, mert utána sokáig nem kap enni."  Igaza lett. Legközelebb ~40 óra múlva ettem.

18 óra: 2 szem vizeletfertőtlenítő pirula. Infúziós állvány feldíszítve: 2x1 l infúzió, 1 fecskendő injekció (ezt nyomták a barnülbe, amikor az infúziót lekötötték, hogy ne alvadjon be), 1 hosszú kémcső, benne 1 cm3 jód. Ebbe lógatják majd a bemenő infúziós vezeték csatlakozó végét két használat között. A párlat fertőtlenít. Egy tasakban zöld katéterdugó. Az utóbbiakat ragasztószalaggal rögzítették az állvány szárához, hogy kéznél legyenek. A szoba végében levő szekrényen még 6 l infúziós folyadék.

Esti vizit: 1 orvos, 1 nővér. Megkérdezték, hogy vagyok? Még jól. Holnap műtét. Háromnegyed 5-kor ébresztő.

19 óra 30 perc: beöntés. Sejtettem, hogy lesz hasonló, de reggelre datáltam. Előbb azonban a pizsamát kórházi hálóingre kellett cserélnem, nehogy összevizezzék a fürdőszobában. El sem tudtam képzelni, hogyan adnak beöntést a fürdőszobában? Azt hittem ahhoz oldalt, vagy hanyatt kell feküdni, esetleg térd-könyök helyzetben? A beöntést egy másik nővér adta, aki letolt, hogy miért vettem fel a hálóinget? Kivezényelt a fürdőbe. Vagy jó 5 percet vártam, mire visszajött egy hosszú csővel és egy négyszögletes tartállyal, benne 1,5-2 l folyadékkal. Alig tudott szerezni egy beöntő szettet. Úgy látszik ez kurrens cikk így hétfő esténkét az urológián. Én vagyok a negyedik ma este akinek beöntést ad. Mélyen előre kellett hajolnom és a pendelyt feltolta a hátamra. Az ujjnyi vastag cső - hála a vazelinnek - könnyen becsúszott. Mély sóhajtozás közepette 2-3 perc alatt befogadtam a folyadékot. Leülhettem a WC-re, de még néhány percig benn kellett tartanom. Így is történt. Mikor végre megszabadulhattam tőle, feltűnően soká ürültem ki. 15-20 percig biztosan eltartott. Az egész napos hasmenésnek köszönhetően nem sok kézzel fogható eredménye volt. A vizelettel egész nap szenvedtem. Szinte csak csöpögött. Többször éreztem, hogy talán segítséget kérek (katétert), mivel alig tudtam kipréselni magamból valamicskét. Az utolsó pillanatban érkeztem be. Tapasztalatból mondom, hogy az alkohol nem tesz jót a prosztatanagyobbodás okozta vizelési problémának. A kórházba jövetelem előtti estén egy családi buliban megittam 2x3 cent pálinkát és 4-sört. És most kicsi híján elakadt a vizeletem. Még elgondolni is rossz, mi történt volna, ha ez odahaza ér és mondjuk csak ekkor határozom rá magam a műtétre?

20 óra: altató-orvosi látogatás. Nem ő lesz a műtőben. Folyadékfogyasztás éjfélig lehetséges. Kiselőadás a magasvérnyomás borzalmairól.

 

Kedd: 4 óra 45 perc, ébresztő. Lázmérés, vérnyomás 161/... Fertőtlenítős fürdő tetőtöl-talpig Primasept med-del. Kórházi hálóing felvétele. Alatta semmi. Még egy falatnyi tanga sem. 5 óra 10-re végeztem. 5 óra 30 perckor infúzió bekötése. Közben megtudtam, hogy 2 műtőben dolgoznak. Én az 1-esbe megyek, 3 TURP-os van. Összesen 6 műtét lesz. Én vagyok a 4.? Vélhetően az összes közül, tehát második? A nővér 11-12 órára datálja az indulásom. Én kissé sokallom, ha fél 9-kor kezdenek. 8-kor nagyvizit. Lekésem, mivel épp előtte folyt le az infúzióm és pisiltem. Közben a szomszéd bácsikát is előkészítik a műtétre. A falak gipszkartonból vannak. Mindent hallok. Neki is át kell cserélnie a pizsamát hálóingre. Elmondják, hogy a műtőben azt is leveszik, mivel belegabalyodnának a ruhába. Meztelenül lesz. Próbálok minél többet pisilni. 9 körül érzem, hogy valóban korai volt a tegnapi beöntés. WC-re kell mennem. Utána újabb fertőtlenítő alsómosás. 9 óra 30 perc: bátorító tabletta egy korty vízzel. Elakad a torkomban. De azért hat. Még egy nagy pisi. Ülve, állva próbálkozom. Attól tartok, ha megkapom az érzéstelenítést, nem tudom kontrollálni magam és takarítani kell utánam.

 

Műtét 10 óra 20 perc: egy tagbaszakadt 50 körüli borostás műtőssegéd jön értem. Nagy, piros 1-es számot ír a karkötőmre filctollal. Ágyastól irány a 2 szinttel lejjebb levő műtéti blokk. A liftből egy 3x4 m-es helyiségbe tol, ahol át kell másznom az ágyból a műtőasztalra. Lépcsőt is tesznek elém, mivel az asztal az ágyhoz képest elég magas. Hossza az emberi felsőtest hosszának felel meg, a lábakat a fekete, széles, műanyag tartókra kell helyezni. Hogy ne érezzem túlságosan kényelmetlenül magam, egy keskenyre hajtogatott zöld lepedővel letakarják az ágyéki területet. Az elektromos vasajtó kinyílik és elindulunk a zegzugos folyosón. A út hosszúnak tűnik. A lábaim között látok néhány zöld ruhás nőt és férfit. Megérkezünk az 1-es műtő elé. A vasajtó feltárul. Betolnak. A helyiség nagy, 10x7-8 m lehet. a túlsó végén jobb oldalt vasállvány és 2 zöldruhás nő, az altató orvosok, távolabb egy másik, a későbbi műtősnő. A maszk alatt mindhárman kicsinek, törékenynek és fiatalnak tűnnek. A műtő jobb oldala felé tartunk. Kapok egy zöld, tasla fityulát a fejemre. Felkérnek, hogy üljek az asztal szélére, nekik háttal, arccal a fal felé, és hajtsam előre a fejem és görbítsem be a hátam. Mint a macska, mikor nyújtózkodik. A műtőssegéd elém áll, felhúzza az ingem a vállaimra és szorosan tart, nehogy leessek. Jókora darabon lefertőtlenítik a derekam. Lidocainra nem vagyok allergiás. A gerinc középvonalában, deréktájt körömmel keresztet rajzol valamelyik orvos. Lidocain injekciót kapok. Csíp. Majd szúrás. Alig érzem. Semmi eredmény. Arrébb még egy, majd még egy. Vitatkoznak a szúrás szögéről. Férfihang a hátam mögül. Hátba szúrt. Lidocain nélkül. Ez nagyon fájt. Szóvá is tettem, de azonnal melegséget érzek előbb a bal, majd a jobb lábamban is. Valamit beszélnek a vérzésről, de a zsibbadás egyre jobban elhatalmasodik rajtam. Kúszik felfelé. Lefekhetek. Lábak a tartókba. Még érzem és mozgatni is tudom a lábaim és a testem. Segítek elhelyezkedni. A testemet előrébb kell tennem, amennyire csak tudom. Az asztal széléig. A pendely - kis segítséggel - felkúszik a mellkasomra. A műtőssegéd a lábaimat kötözi le. A lábszáraknál vékony pánttal, a combokat arasznyi szélessel és a mellkasomat is egy nadrágszíj vastagságúval. Ezen talán mintha érzékelők is lennének. Az altatóorvosok közben egy automata vérnyomásmérőt erősítenek a bal felkaromra, ami állítólag 5 percenként fog bekapcsolni (később ez segített, hogy ne veszítsem el teljesen az időérzékem) és bekötnek egy infúziót is. Majd rögzítik a testem melletti kéztartóra. Jobb kezem pedig egy lepedőbe lett belegöngyölve valami különleges technikával hajtogatva úgy, hogy kicsit tudtam mozgatni, de kivenni és hadonászni már nem. A doktornő egy spray-vel megfújja a mellkasom oldalsó felét és megkérdi: hideg, vagy meleg? Hideg. Lejjebb is megfújja az oldalam. Az langyosabb. Még vagy tízszer eljátsszuk, mire megállapította, hogy készen állok. Az altatóorvosok hátrahúzódtak a fal melletti asztalukhoz és mindvégig ott is maradtak a későbbiek során. Halkan beszélgettek. Közben engem asztalostól bedokkoltak a nagy állványba. 3-4 fémes kattanás. Ezután villanymotor előrehúz, majd megemel. Az addig előttem-fölöttem levő, addig hátulról látott nagyméretű monitor mögém került. Kis vita a segéd és műtősnő között a megfelelő pozícióról. Végül a felsőtestem is megemelkedik. Félig ülök. Épp belátok a két lában közé. A műtőssegéd lefertőtleníti a műtéti területet és környékét két hurkapálcára erősített vattacsomóval. Megkérdeztem, hogy a szőrzet nem zavar? Én még előtte való reggel, odahaza leborotváltam a pénisz tövétől hátrafelé levő területet, de a felső részt nem, mivel nem tudtam, meddig kellene, és túlteljesíteni nem akartam. De nem zavarta a műtétet a szőrzet, így fölöslegesen dolgoztam. Mintha nem is engem macerálna. Ide-oda lökdösi a péniszem. Látom, de nem érzek semmit. Az az a lábaimat ólomnehéznek érzem, amelyeket két zöld lepedővel takar le, majd az ágyékomat egy középen kis lyukkal rendelkezővel. Csak sejtem, hogy a műtendő darabot kilógatta rajta. Megérkezett az orvos. Üdvözölt, majd a műtősnő ráadta a kesztyűket. Előkerült a resectoszkóp steril fóliában. Kicsomagolták és rácsatlakoztatták a vezetékeket, csöveket. A vége erősen világított. Az orvos tartotta a péniszt, a műtősnő pedig befecskendezett egy adag síkosítót, amiből jutott az eszköz csövére is. Majd egy határozott mozdulattal feldugta a resectoszkópot. Azt hittem, előbb kitágítják a bejáratot. Így utólag valószínűleg jobban jártam volna, mivel ezt a mozzanatot mindmáig sínylem. Előkerült az az elektromos, "U" alakú végű eszköz is, amivel kiszeletelik a prosztata belsejét. Megkezdődött a műtét. A lábaim között láttam minden mozzanatot. Ahogy ki-be húzgálja, forgatja. Vágáskor magas, búgó, sípoló hang hallatszott. A műtősnő leült a jobb sarokban egy székre és hol az orvost nézte hátulról, hol a monitort. Ha kellett valami, felpattant, kesztyűt húzott és odaadta. A lábaim között láttam, hogy távolabb, a műtőasztaltól néhány méternyire, a műtő végében volt egy ablak és mellette kóddal nyíló, üveges vasajtó. Azon túl átlátszatlan üveges ablaksorú folyosó. Ott állandó volt a jövés-menés. Zöld ruhába öltözött emberek mentükben benéztek, míg mások simán továbbmentek. De akadt, aki bejött. Vetett a monitorra néhány pillantást, majd hátrament az aneszteziológusokhoz trécselni. Míg benn voltam a személyzettel együtt összesen vagy 10-12 ember fordult meg a műtőben. Pedig velem csak 7-en kerültek kapcsolatba. Még a műtét elején hosszabb öblítő csövet kért az orvos. A műtősnő felpattant, kiment a szemközti ajtón és pár pillanattal később már érkezett is a nylonba csomagolt ujjnyi vastag gumivezetékkel. Egy, a falra erősített hosszú acéltartályra csatlakoztatta az egyik végét, a másikat a műtőeszközre. Minden rendben volt az öblítéssel. A prosztata-faragó magas búgó- és az időközönként bekapcsoló vérnyomásmérő hangjai váltakoztak. Egy idő után elkezdetem számolna a vérnyomásmérő működésének számait. Nagyjából 5-re tettem azt, amit nem számoltam. Aztán még ~12-őt. De lehet, hogy tévedtem. Arra mindenképp jó volt, hogy lefoglaljam magam és valamiféle sejtésem legyen az idő múlásáról. Még a műtét elején felfigyeltem, hogy különös ízt, vagy szagot érzek. A garatomban éreztem, de nem tudtam eldönteni, hogy melyik a kettő közül? Csípős retekre emlékeztetett. Később pedig a csirkekopasztás emléke idéződött fel bennem. Ott érezhető az a jellegzetes szag, amikor a letollazott csirkét láng fölött megforgatják, hogy a pihék és szőrök leégjenek, majd mosás után szétbontják. Égés és nyers hús szaga terjengett a műtőben. Később megbeszéltem a műtőssegéddel és ezt ő is alátámasztotta. Ez mindig érződik, mivel a szöveteket égetéssel választják le. És vérzik. A műtét második harmadában az "U" alakú eszközt előbb egy másik hasonló alakúra, de az alján vastagabb, talán apró forgatható hengerrel rendelkezőre? cserélték, majd később egy, a végein kihegyesedő villáságúra. Ott helyben el sem tudtam képzelni, mi célból? De később volt időm elgondolkodni, és arra a következtetésre jutottam, hogy mivel a műtét vége felé került rá sor, vélhetően a vérzéscsillapítás céljából. Ezekkel égették el a vérző pontokat. A hengeresnek tűnővel "kivasalták", a villás két pólusa között képződő ívvel elégették. Talán. Műtét közben a főorvos úr 2-3 alkalommal kért "evakuálást". Először nem értettem, de aztán rájötte, hogy a kapott üvegtartállyal a kifaragott szövetdarabok kimosásáról lehet szó. A fejem mögött-fölött levő monitort nem mertem nézni, nehogy megszóljanak, hogy mocorgok. Pedig szívesen vetettem volna egy-két pillantást rá. Hihetetlen, milyen fárasztó érzés így magatehetetlenül feküdni a műtőasztalon. Már a műtét elején úgy éreztem, mintha ólomnehéz lábakkal teljes erőből szüntelen nyomnék egy betonfalat. Kimerítő volt. Pedig valójában nem csináltam és nem éreztem semmit. A műtét utolsó fázisában szinte észrevétlenül kicserélődött a műtősnő. Egy, már korábbról, a cystoscopiámnál is jelen levő szőke, szép arcú, de kissé molett leányzó vette át a korábbi helyét. Sejtettem, hogy lassan vége lesz a műtétnek. Az orvos csipeszt kért. Kapott is egy hosszúszárú, ollós nyelű, görbe végűt. Megfogta a piros katéter alsó végét, a felsőt a műtősnő tartotta és néhány határozott mozdulattal eltüntette a függőlegesen felemelt, meggyötört farkamban. Egy fecskendőből levegőt, vagy folyadékot nyomott a háromágú katéter egyik szárába. Hozzácsatlakoztatta a vizeletgyűjtő zsák csövét. Végeztünk. Az orvos elment. Újra a műtőssegédé a főszerep. Elment egy bőszájú, folyadékkal félig megtöltött üvegért és a lábam között kanalazni kezdett. Megkérdeztem, hogy sokat faragtak ki? Elég sokat. Válaszolta, és később meg is mutatta. A szinte telt üvegben bőséggel úszkáltak a rózsaszín, kisebb-nagyobb, rövidebb-hosszabb gilisztaszerű szövetdarabkák. Egynémely 5 mm széles, 3-4 cm hosszú is lehetett. Aggódva gondoltam a későbbi vizeléseimre. Bár kétségtelen, hogy most már hely lesz bőven. Úgy vélem. Meg kell jegyeznem, így jó 2 héttel a beavatkozást követően, alaptalan volt a félelmem. De nem megyek az események elé. Megkérdeztem a segédet, hány óra? Ott van a falon. Mutatta. És valóban. Jobbra mellettem vagy 1,5 m-re tényleg volt egy méretes analóg és amellett jókora piros számokkal egy digitális óra. Hogy nem vettem észre? Ekkor mondta, hogy a műtétet én is nézhettem volna a mögöttem levő monitoron. Bosszantott, hogy nem közölte jóval előbb, ezért rátromfoltam, hogy tehettek volna egy másik monitort az előttem levő mennyezeti állványra is. Igazat adott. Kizsilipelt. A hasamra tette a vizeletgyűjtőt és az infúziós flakont, majd kitolt az egyik zöld maszkos nő kíséretében a műtőből. Visszafelé már kevésbé adtunk a szeméremre. Úgy ahogy voltam, feltűrt ingben, hasamon a kellékekkel gördültünk végig a folyosón abba szobába, ahol az ágyam várt. Nem emlékszem, hogy találkoztunk volna valakivel. Leoldotta a rögzítőket. Három markos legény, akik már ott várakoztak ránk, meg a műtőssegéd megragadták egy-egy végtagom és mint egy liszteszsákot, átdobtak az ágyamba. Fura érzés és bizarr látvány volt. Látszatra négy végtag négy irányban, de a lábaim teljesen idegenek tűntek. Láttam hogy vannak, ide-oda mozognak, rezdül a hús rajtuk, de nem éreztem őket. A bal karom viszont annál inkább. Az infúzió csöve beleakadt a műtőasztal túloldalán valamibe és majd kiszakadt a tű. Ferdén állt ki a karomból a branül. A karom sem felém, sem elfele nem tudtam mozdítni hogy lazítsak a feszítésen. Az is beszorult az ágy és a műtőasztal közé. Végre valaki kiszabadított. Levették a zöld fityulát a fejemről. Betakartak és a zöld maszkos nő visszatolt a műtőssegéd kíséretében a szobámba. A folyosón látogatók, vagy leendő paciensek várakoztak. A szobába már az osztály nővérei is bekísértek és azonnal gondjaikba vettek. Infúzió az állványra, vizeletgyűjtő az ágyszélén levő kampós tartóra, a tegnap előkészített NaCl oldatot tartalmazó literes flakon csöve bekötve a katéterbe. Ez csak úgy befolyik az egyik lyukon, a másikon pedig ki a tasakba. Öblíti a hólyagot. Másnap reggel 5-ig 6-8 l mehetett le. Rendszeresen ürítették az ágy melletti vödörbe a zacskó tartalmát. Mikor magamra maradtam, több helyen is megérintettem a testem alsó felét. Köldöktől lefelé mintha idegen testet érintenék. Szinte hideg és puha. De ezt csak a kezemmel érzékeltem. Délután fél 3 tájban kezdett zsibongani a lában. Meg tudtam mozdítani, de finom mozgásokra még nem voltam képes. 5 óra tájra éreztem, hogy múlik a zsibbadás. Kivéve a talpam. Az még este is zsiborog és úgy éreztem, mintha domború, kerekded lenne. Akartak vacsorát adni, de ismerve magam tudtam, ha eszek, mennem is kell. A WC-re. A nővér mondta, hogy majd megoldjuk valahogy, de az ágytál nem az én műfajom, így frissen műtve pedig nem akartam járkálni. Főleg hogy a talpzsibbadás miatt bizonytalannak véltem a járásom. Inkább vállaltam a másnap reggelig tartó éhezést. A délután folyamán meglátogatott a műtétet végző főorvos úr. Vetett egy pillantást a tasakomra és megjegyezte, hogy "nem szereti az ilyen színű folyadékot". Az egészen tiszta, meglepően világos sárga volt. Ez nála a humor volt. Este a pénisz kezdeti néhány centijén erőteljes, csípős érzés jelentkezett. Meg is kérdeztem a nővérkét, hogy a katéterből vannak különböző ízesítésűek? Mert az enyém mintha csilis lenne. Nem igen értette. Az éjszaka hátralevő része nyugodtan telt el. Éjjel is rendszeresen ürítették a kimenő- és csatlakoztatták az újabb flakonokat a bejövő folyadék érdekében. Az égető irritáció reggelre elmúlt.

 

Szerda: 4 óra 45 ébresztő. Lázmérés, vérnyomás 128/.... Hát igen. Látszik, hogy túl vagyok rajta. Elmúlt a fehérköpeny szindrómám, meg a műtét miatti szorongásom is. Állítólag az osztályvezető főorvosnak is "fehérköpeny szindrómája" van. Ha vérnyomásmérővel közelítenek hozzá, felmegy a vérnyomása. Mi lehet, ha munka közben tükörbe néz? 5 óra. Ágynemű és hálóing csere. Mindkettő véres és az ágy alattam csupa víz. Szétcsúszott a katéterbe bejövő öblítő cső. Most már mindegy, mivel mostantól lecsatlakoztattak róla. Elmegyünk fürödni. Én és az elkövetkező 52 órában elmaradhatatlan társam, a vizeletgyűjtő tasak. Fürdés után szólnak, hogy az új hálóingem véres a hátamon. Fogalmam nincs. mitől lehet? Megtapogatom. Fáj a derekam fölött és valami ragasztó is van ott. A nővérke levette. Egy vérrel és vízzel átitatott kötés. Az érzéstelenítés maradványa. Még napok múlva, odahaza is fájt. A nejem elmondása szerint apró vágás volt a hátamon. Azt hittem, szúrtak.

Jó napom van. Az a gyönyörű, szőke, szép arcú, csinos nővér van műszakban, akire már egy hete, az altató-orvosi vizsgálatkor is felfigyeltem a földszinten. Akkor kék pólót viselt, hátán nagy "UROLÓGIA" felirattal. Gondoltam is, hogy ahol ilyen az ápolószemélyzet, ott öröm a páciensek élete. Egy jókora fecskendőt hozott, fellebbentette a pendelyemet és a katéter egyik ágába nyomta a tartalmát. Ekkor éreztem először, hogy nem lesz baj a potenciállal. Úgy kalkuláltam, hogy a váltásokat figyelembe véve esélyem is lehet, hogy ő vegye ki a katétert pénteken. Még néhány alkalommal láttam a nap folyamán, de aztán soha többé. 2 tanulóápoló kislány meghozta a reggelit. Nagy buzgalmamban, hogy végre ehetek, megfeledkeztem a katéteremről és leszállás közben a lábammal szétrúgtam a csatlakozást. Valószínűleg meg lehetett törve korában is, mivel éreztem én belülről a feszítő érzést, de nem tudtam, hogy mitől van? Így aztán tekintélyes mennyiségű vizelet került belőlem az ágyam elé és a pendelyemre. A szőke nővér ígért újat. A takarító néni pedig zokszó nélkül feltakarította. Mivel 22 éve dolgozik már itt, vélhetően több ezredszer. Bennlétem alatt legtöbbet ő volt a környezetemben, ő biztosította a tiszta, szinte steril környezetet. Naponta többször letörölt mindent. Felmosott, söpört, elvitte az ételmaradékot, stb. Ezért ő volt az egyetlen, akinek néhány ezer forinttal dotáltam a tevékenységét. Meg bizonyára ő keresett a legkevesebbet az itt lévők közül. Pedig nem messze van a nyugdíjtól. Sokkal idősebbnek nézett ki, mint valójában volt. Esze ágában sincs maradni sem szövetkezeti, sem egyéb formában. Elfáradt. A többi ápolószemélyzetnek nem igen gyűlt meg a baja velem. Meg elég sokan is voltak. Egyszer sem hívtam nővért, a műtéti nap kivételével napi 2-3 percnél több időt nem kellett áldozniuk rám. A reggeli 2 méretes korpás kifli, méz, 2 dl langyos tej volt. Megpótoltam egy hazai májkrémmel. Így már tökéletes. Küzdök a katéterrel. Néha megfeledkezem róla és szétcsúszik. Gyorsan feltörlöm azt a néhány cseppet. Reggeli nagyvizit. Járkáljak, de igyak 2,5 l vizet. Így elkerülhetem az infúziót. Később meglátogat a főorvos és azt mondta, hogy a mai nap legyen még a pihenésé. Péntek délelőtt katéter kivétel. Várom is, meg félek is tőle. Iszogatok. Vizet. A reggeli megzavart. Irány a WC. A katéter mellett vér szivárog belőlem. Kissé ijesztő. Ebéd: karalábé leves, krumplipüré, ropogósra sült bőrű egész csirkecomb (alsó-felső), méretes savanyú uborka, zöldalma, kenyér. Roppant ízletes és bőséges volt minden. 15 óra: lázmérés. Csinos szőke által. Fél gyógyulás. 16 óra: véralvadásgátló injekció a hasba. Köldök vonalában. Egyik nap balról, másnap jobbról. Váltakozva. Fekvés. Pendely fel, fertőtlenítés, szúrás. Mivel itt az ember nem más, mint egy munkadarab, a világ legtermészetesebb dolga és nem is érzem sem megalázónak, sem kiszolgáltatottnak magam ezekben a helyzetekben. Hisz egy pillanattal sem tart tovább, mint szükséges. Egy beteg, egy szoba. Így nem stíroljuk, nem zavarjuk egymást. Csak a személyzet lát, nekik pedig ez mindennapos. És ez nem a szemészet. Ott furább lenne a feltűrt ing.

16 óra 30: vacsora. hatalmas szelet mazsolás kuglóf, 2 dl Tolle kakaó és 2 szem vizeletfertőtlenítő a szőkétől. Magamnak számoltam: ~ 2,4 l vizelet az eddigi termés. Kellett némi idő, mire rájöttem, hogyan üríthető a tasak? Nem tűnt bonyolultnak, de a kék nyúlvány mindkét végét nyomtam és nem mozdult. Azt hittem rugós. De kiderült, hogy fecskendőfogással egyszerűen át kell nyomni a túloldalra. Kiürülés után pedig vissza. 22-től hajnali 2-ig alvás. Irány a toilette. Széklet. Ok. Sajnos ilyenkor az erőlködéstől néhány csepp vér is szivárog a katéter mellett.

 

Csütörtök: 4 óra 45-kor ébresztő. Szokásos láz-és vérnyomásmérés (115/...). Ágynemű és hálóingcsere. Fürdés. Alulról mindig a kórházi fertőtlenítős fürdetővel, felülről a saját pipere szerrel tisztálkodom. Úgy gondoltam, nem árt az óvatosság. Fürdés után kimerészkedtem a folyosóra és elmentem a "kútra" vízért. Elfogyott a hazai. 2 vízkivételi lehetőség van a folyosó két végében. 20-l-es tartályokból szűrt ivóvíz. Ezt kell fogyasztanunk. Állítólag 8-an vagyunk betegek. Ebből kettővel találkoztam. 7 óra 30: osztályos vizit. 8 óra: nagyvizit. Jól érzem magam. Kilátásba helyezik holnap az ünnepélyes katéter kivételt. Fanfárokat is ígérnek. Reggeli: 2 korpás kifli, Top csirkekrém, 2 dl langyos tej, 2 szem vizeletfertőtlenítő tabletta. Délelőtt megszabadultam az infúziós tűtől, ami kissé viseltes lett az elmúlt napokban. Elgörbült, megtört és magától ki is csúszott a karomból, csak a ragasztó tartotta. 1 gonddal kevesebb. Tisztul a vizelet is. Már csak narancsvörös. Déltájt kezd olyan érzésem lenni, mintha erősen fenéken billentettek volna. Ülés közben sajog a műtéti terület környéke. Épp ekkor látogatott meg a műtétet végző főorvos úr. Tájékoztatott, hogy holnap reggel katéter kivétel. A seb belső felszíne kb. tenyérnyi méretű, ha kiterítenénk. Magam is így kalkuláltam. Egy közepes tyúktojás felszínének felel meg. Ha kivették a csövet, legyen a közelben kacsa, az esetleg hirtelen rám törő inger miatt. A hólyag kiürülése következtében is lehet fájdalmam, annak összeesése miatt. A belső sebfelszín kb. 2 hónap alatt gyógyul meg. Az első 2 hétben kímélő életmód és legyek WC közelben. 5 hét múlva találkozunk, a szövettan elkészülte után és akkor beszámolhatok a gyógyulási tapasztalataimról. A fájdalom kis idő elmúltával megszűnt. Ebéd: húsleves néhány húskockával, jókora kocka arany barnára sült mazsolás tejbegríz? málnaöntettel, kenyér, zöldalma. 16 óra: véralvadásgátló injekció, változatosság kedvéért állva, mivel épp sétából jövök. 17 óra: vacsora, 2 korpás kifli, párizsi, retek, tea, 2 pirula vizeletfertőtlenítő. A vizelet a reggeli vérnarancshoz képest már-már citromlé.

 

Péntek: 5 óra, ébresztő. Láz nincs, vérnyomás 130/... Szokásos fürdés. Alul Primasept med-del. Ezzel vélem sterilebben tartani a műtéti terület környékét, illetve a gombás fertőzés megelőzését. A reggel gyönyörű, napsütéses. És megkaptam bennlétem eddigi legpipecebb réklijét. Szinte új. Minden zsineg a helyén, nem szakadt, nem rojtos. Kezd minden tökéletes lenni ehhez a szép naphoz. Ma végre újra önállósítva leszek a "kényelmes" átfolyós üzemmódból. Kissé parázok, de tegnap a nővérke megnyugtatott, hogy nem olyan vészes a katéter kivétel. Hiszek neki. Hiszen látott már néhányat. És neki biztosan egyik sem fájt. Épp mostanra tanultunk meg egymással élni. A zacskó, meg én. Megtanultam, hová kell akasztani: az ágyra szerelt kampós vas alsó ágaira, a felsőre pedig a vezetéket kell helyezni, hogy a zsák ne törjön meg. Ellenkező esetben vizeletelakadás történik. A memoár írása közben épp egy ilyenre lettem figyelmes. Megigazítottam a csövet és az apró uszadékok mutatták a vizelet megindulását. Meg is szűnt a feszítő érzés azon nyomban. 7 óra 30 perc: osztályvizit. 1 orvos, 1 nővér. Érdeklődtek, hogy vagyok? Még jól. Válaszoltam. Reméljük így is marad a katéter kivétel után is. Nem fogom visszasírni? - kérdeztem. Reméljük, mert akkor mi is sírunk. Válaszolták. A reményem, hogy a 2 szőke, fiatal nővér valamelyike veszi ki a katétert, szertefoszlott. Volt ugyanis egy másik, 30 körüli, kicsi, törékeny, filigrán, nagyon kedves, segítőkész teremtés is a nővérek között. Sajnos nincsenek beosztva mára. Na mindegy. Bízom az idősebbek tapasztalatában. Lehet hogy az többet ér.

7 óra 45: nagyvizit. Saját orvosom tartja. Szombaton, vagy vasárnap hazamehetek. Én döntöm el.

8 óra 30 perc: reggeli. A szokásos 2 korpás kifli, mini sárgabarack jam, kakaó. Egy kis májkrém elmenne hozzá kiegészítésnek. Sajnos elfogyott.

8 óra 50 perc: katéter kivétel. Egy jó középkorú, reggel határozottan morózusnak tűnő nővér jelentkezett a feladatra. Hanyattfekvés. Hálóing fel. Fecskendővel kiszívta a katéter ballonjából a folyadékot (tehát nem levegő). Nagyot kellett sóhajtanom és azzal egy időben egy határozott mozdulattal kihúzta a katétert. Fájt, de rosszabbra számítottam. Életemben most örültem először, hogy nem hosszabb a szerszám 20 centivel. Hogy a katéter hová lett, fogalmam nincs? Később gondoltam megnézem, de nem volt a szobai kukákban. Biztos veszélyes hulladék. Mikor toltak vissza a műtőből, a kísérőim arról beszélgettek, hogy a kórházat rendszeresen büntetik amiatt, hogy az egyik kollégájuk (név szerint említették) notórikusan rossz hulladéktároló edényzetet használ a gumikesztyűk eldobására. Már jóval a kivétel előtt készítettem az ágyra papírvattát, hátha szivárgás lesz és ne a tiszta ágyműm lássa kárát. De a nővér is hozott rutinból, azt adta a kezembe. Némi véres váladék szivárgott  a végéből. Mikor egyedül maradtam, kerestem a kacsákat a fürdőszobában. Egész héten ott lebzseltek, de mostanra nyomtalanul eltűntek. 9 óra. A reggeli szokás szerint megzavart. Irány a toilette. Préselésre minden jött egyszerre. És nem fájt. Csak úgy kizuttyant a pisi is. Igaz nem sok. Ez örömteli. Kíváncsian várom a folytatást.

10 óra 30 perc: első pisi. Nem volt erős a késztetés,de gondoltam próbát teszek. Könnyedén megindult, folyamatos , rég nem látott bőséges sugárban. Nem fáj a műtött rész. 1 dl után hirtelen elakadt. Ennyi. A WC oldalára ragadt 2 szürkés, néhány mm-es darabka. Valószínűleg a szeletelésből visszamaradt szövetdarabok.

11 óra 10 perc: Hirtelen fellépő, sürgető inger. A biztonság okáért vittem kacsát, amit a takarító néni szerzett. A vizelet piros, de egyéb származék nincs. Kb. 1,5 dl a termés.

11 óra 25: Égetően sürgető. 1 dl. véres. De a prosztata továbbra sem fáj. Annál inkább a húgycső alsó szakasza. A katéter irritációjának tudom be. Ezután sűrűn járok: 12;    12.20;    12.45;    13.10

13 óra: ebéd. zöldségleves, tenyérnyi rántott sertésszelet, párolt zöldségek (borsó, répa, kukorica), kenyér, szokásos zöldalma.

14 óra 15: ebéd után szundítottam egyet. Hirtelen inger, vágta ki. Alig van időm felrántani a pendelyt. 2 dl az eredmény. Orvosom meglátogatott. Újra kell tanulnom vizelni. Terhet ne emeljek, zuhanyozva tisztálkodjak. Ha bármi gond van, ultrahang vizsgálat, esetleg katéter újra. Nincs gond!!!

15 óra 20 perc: 1 dl véres vizelet. A végén veszettül éget. Mint a parázs. Reggel, a katétert eltávolító nővér mondta, hogy vegyek fel alsónadrágot. Oda is készítettem az ágyam végére. De még nem vettem fel Két oknál fogva: nem biztos hogy lenne időm letolni, pláne a rám ragadt papírbetéttel pepecselni. A másik, hogy összevérezném. Úgy, mint a hálóingem belső oldalát most. Csupa narancsvörös és rózsaszín foltos. Pedig mindig megtörölgetem papírral a végét. 16 óra: lázmérés.

16 óra 30: vacsora. tenyérnyi szelet sajt, kenyér, zöldhagyma, 2 pirula vizeletfertőtlenítő. Vacsora sürgősen megszakítva. Könnyedén kiszalad a termés, de a vége égető. 18:20: 1 dl.

18 óra 45: vizit. A dr. kíváncsi a vizelésemre, utána megnézne Uh-al. Ki kell ábrándítanom. Nemrég voltam. Próbát tettem a kedvéért, de csak vágyálom maradt. Így is megultrahangoz a vizit után vizsgálóban. Hanyattfekvés, pendely fel. Nincs maradék vizelet. Holnap hazamehetek. Az éjszaka folyamán sokszor kimentem (19.30;  20.15;  21.20;  22.10; 23.20;  1.30;  3.40;  4.45;  5.40). Könnyedén megindult, de a vége mindig égető volt. Mintha izzó csavarhúzót forgattak volna meg az utolsó 5 centin, ami reggelre mintha kissé enyhült volna. Biztosan haza megyek. Ágyneműt már nem cseréltetek, de hálóinget kértem tisztát. Nem bajlódok az alsógatyával. Az elejétől felfigyeltem, hogy a vizeletnek sajátos (kellemetlen) szaga van. Már a katéteres időszakban is éreztem, ahogy körülleng. Hogy a vértől, vagy egyéb szerves anyagoktól, esetleg a vizeletfertőtlenítőtől? Fogalmam sincs. Vérnyomásmérés 140/...  A takarító nénitől kezdve mindenki tudja, hogy hazamegyek. Nem tőlem. Úgy látszik, nagy hír az ilyesmi erre felé. Már csak hatan maradnak. A zárójelentést még tegnap megírták. Ma ugyanis szombat van. Búcsúzóul megkaptam a mai véralvadásgátló injekciómat. Mindenre odafigyelnek. Akartak reggelit adni, de már nem kértem. Szállodában biztosan reklamáltam volna, hogy kissé egyhangú a koszt. Főleg a reggeliknél a sok korpás kifli. De kórházinak viszont pazar. Igazi bőségmenü. A kórházról a legnagyobb rosszakarattal sem tudnék semmi elmarasztalót mondani. Bár nem is voltam egy komplikált eset.

Kocsit intéztem. Az épületből kilépve érződött, hogy benn működött a klíma. A kórház előtti gyógyszertárban kiváltottam a felírt gyógyszereket: 10 napra való antibiotikumot (2x1 szem/nap) és 20 napra való véralvadásgátló injekciót. 3.500,-Ft. 9 előtt otthon voltam.

Idehaza kiadtam az utasítást, hogy a WC mindig legyen szabad. Délelőtt kocsival elmentünk a Szent Anikó forráshoz friss vízért. Azt iszom évek óta. Kimentünk a temetőbe is. Élveztem a szabad életet, a vezetést. Katéter és egyéb kötöttségek nélkül. Jó 2 órát kibírtam pisilés nélkül. Viszont ha menni kellett, akkor menni kellett. Nincs apelláta. 5 másodpercem van az akció kezdetéig. A gatyóba mindig tettem sokrétegű WC papírt itatósnak a foltocskák ellen. Egyébként a fehérneműimet kicsivel korábban előrelátóan lecseréltem sötétneműre. Egy bő hetet voltam otthon lábadozni. Ezen idő alatt háromszor fordult elő, hogy fél, egy másodpercet késtem. Egyszer vezetés közben tüsszentéskor csurrant be egy kevés. De nem  ütött át a ruhán. Ha meglátom a WC-t, ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy birtokba vegyem. Ilyenkor olyan vagyok mint a Pavlov kutyái. Megindul a csorgás. Csak nekem nem a nyálam kezd el csorogni. Képtelenség visszatartani. A vizelet napközben tűrhető árnyalatú, estefelé pirosabb. De mindig éget a kijárat közelében. Ha éjfél közelében kimegyek, utána 2,5 órát kibírok. De néha csak másfelet. De volt, hogy 5-öt is. Napról-napra nő az időintervallum. De változó. Napközben igyekszem sokat inni. Van hogy 4-5 l/nap is elfogy. Ilyenkor hígabb, kevésbé piros. De estefelé kisebb vértócsa alakul ki a WC kagylóban alattam a végére. Hétfőn kimentem a nagyfiammal a közeli játszótérre, ahová új, vandálbiztos játékokat (kondigépeket) telepítettek. Megmutattam néhány használatának a technikáját. Jól éreztem magam. Mintha semmi nem történt volna a közelmúltban. Az egyik szerkezeten párpillanat alatt vagy 10-szer kinyomtam magam. Egy unokájával arra járó néni oda is jött megérdeklődni, hogy ez ilyen könnyű? Mert messziről annak tűnt. Gyorsan észbe kaptam és visszafogtam magam. Még korai. Napok telnek el, mire kezdek rájönni a gyógyulás szisztémájára. Ha a katéter irritált volna, akkor annak így a kivétel után 6 nappal már meg kellett volna szűnnie. Viszont időről-időre határozottan vérzek. Reggel kevésbé, de este 7-8 óra után jobban. Egyre kevesebbet mozgom, mert a kiválasztásom jobban hasonlít egy jó rose borra, mint vizeletre. Csütörtök reggel hasított belém a gondolat, hogy mitől lehet ez így? A véralvadásgátlót mindig este 5-6 óra tájban adja be a "főnővér". Pár órával utána kezdek el vérezni. Reggelre kezd kicsit kitisztulni. Az utolsó 5 centin az égető érzést pedig nem a katéter irritációja, hanem a drasztikusan, lendületből feldugott kisujjnyi vastag műtőeszköz okozhatta. Vélhetően nyálkahártya sérülést, vagy repedést okozott a szűk járatban. De akkor hogyan gyógyuljon be, ha nem tud heg képződni a véralvadásgátló hatására? Attól a naptól lemondtam az injekciókról. És valóban néhány nappal később már jelentősen csökkent az irritációs érzés. Lényegesen kevésbé fájt. Ha az első, katéter kivétel napit veszem 100-nak, akkor ez már csak 8-10. Viszont érdekes, hogy 2 héttel a műtét után is "rosé"-t vizelek. Néha némi üledékes darabkák, alvadt vércsíkok is megjelennek. Különösen, ha erekciót éltem át. Na az viszont kezdetektől kivétel nélkül fájdalmas. A kritikus 5 centin erős fájdalom, húzó érzés. Így egyik sem tart sokáig. A kiszivárgó kismennyiségű szakanyag színe állaga műtét előtti kinézetű. De utána komoly vérzéses tünetek. Gondolom az égetett sebfelszínen történik valami nemkívánatos. Úgyhogy itt tartok 15 nappal a műtét után. A 16. reggelen a vizelés eleje nagyon véres. Jókora alvadt vérdarab is kicsusszant (jó körömnyi, nyúlvánnyal). A középsugár határozottan elfogadható, de a vége ismét véres. Úgy vélem, a műtött területről leváló, vagy megrepedt sebfelszínek bevéreznek. De az égető érzés mintha megszűnt volna. Csak néha idéződik fel a vizelés végén olyan érzés a húgycsőben, mint amikor a 4,5 V-os laposelemet megnyaltuk, ellenőrizendő hogy van-e benne feszültség? De a hámsérülés úgy vélem begyógyult a húgycső kezdeti szakaszában. Szinte bizonyos vagyok, hogy a mostani vérzés most már csak a prosztatából ered.

 

Elnézést, ha kissé hosszúra sikeredett a beszámoló. De gondolom mindenki addig jutott az olvasással, amíg meg nem unta. Valószínűleg nincs két egyforma intézmény, ahogy nincs két egyforma eset sem. Az enyém így történt. De nem bántam meg - a még fennálló vérzéses tüneteim ellenére sem-, mivel bizakodással tekintek a jövő elé. Ahogy a főorvos úrral is beszéltem, türelem és idő kell a teljes gyógyuláshoz. Az pedig - remélhetőleg --még van bőven. A ráktól való félelmeimtől nem szabadulhattam meg a műtét által, mivel az épp a tok közelében kezd el kifejlődni. Azt pedig nem érintette a beavatkozás. Aki súlyos vizelési problémákkal küzd, a saját tapasztalatom alapján azt mondom, nem érdemes gyötrődni. Ha a vizeletem nem jelezné, teljesen egészségesnek érezném magam. A vizelés korábban is sürgető volt. De a sugara legényes lett. És nincsenek fájdalmaim. A potenciál sem változott, csak még van némi mellékhatása.

1948. Creative Commons License 2017.05.24 0 0 728

Kedves Betegtársak

 

Érdeklődni szeretnék, hogy van e valakinek személyes tapasztalata a  a prosztata rosszindulatú daganatának  "brachyterápiás" gyógyításáról?

Köszönöm

sajovolgyi Creative Commons License 2017.05.14 0 0 727

Próbáltam szedtem,de sajna nincs hatása :(

Csak caverjectel megy de valami olcsóbb forrás kéne.

Előzmény: pisti.75 (721)
vanilia61 Creative Commons License 2017.05.06 0 0 726

Szép napot mindenkinek!Oké.Majd írok én is csak most mindig a kórházba rohanok a férjemhez.Kevés az időm de majd talán este vagy valamikor jövök.Ja és akkor majd kérem az infót.Meg azt is hogy mennyire viseli meg az embert a kemó.Kell-e mellé valami vitamin.Minden infó érdekel.Köszönöm előre is.

Előzmény: lacobell (725)
lacobell Creative Commons License 2017.05.05 0 0 725

Ezeken a vizsgálatokon már kétszer voltam.Aztán a teljes prosztata eltávolítás után ismét,mert nem volt egyértelmű,hogy mitől ment fel a PSA.3 hónap alatt a több,mint 3x-osára.

Akkor küldtek át az onkológiára,ahol a doki olyanokat írt,hogy a bizonytalanságot erősítette bennem.Sehol nem volt megerősítve,hogy áttét van vagy nem.  De úgy érzem volt bennem valami,mert azóta jobban érzem magam.

Szóval most itt tartok.Majd valami lesz.Megírom a változást,ha lesz olyan.

 

Előzmény: vanilia61 (724)
vanilia61 Creative Commons License 2017.05.05 0 0 724

Férjemnek csont izzótoppal nézték meg meg, azelőtt volt neki EME-r vizsgálata már azon láttak valamit és azért küldték csont izzótopra. Ma műtötték érszűkülettel ha felépül kb 5 hét múlva kezdik nála a chemót.Kitartást kívánok vannak már nagyon jó gyógyszerek.Remélem kitalálnak valamit erre a randa betegségre.Nem kevesen szenvednek tőle.

Előzmény: lacobell (723)
lacobell Creative Commons License 2017.05.04 0 0 723

6 kemón vagyok túl.Január óta kapom a zolderon savat és LHRH-agonistát 3 havonta.Nálam megállapították,hogy a csontokra is átterjedt,de nem biztosak benne.(ezért kapom)Vicces,de nem tudok vele mit csinálni.

Jól érzem magam,de bennem van a gondolat,amikor valami fáj,hogy az mitől lehet?A tudat az nem hagy nyugodni,hogy ez vagy az miért fáj.Mert akárhogy is vesszük mindegyikünkben benne bújkál ez a hátrafelé menetelő állat.Hát még akinél már kimutatták,hogy ott van!...

Egyébként sokat kirándulunk.Pl. ezen a hétvégén is 4 nap alatt mentünk gyalog kb. 50 km-t.Szóval bírom,de ettől függetlenül nem vagyok nyugodt!

 

Előzmény: vanilia61 (722)
vanilia61 Creative Commons License 2017.05.04 0 0 722

Üdv.Azt szeretném kérdezni,hogy-hogy a csontokra nem kell kezelés.Ez a nagy dilemám.A férjemet nem mütötték de neki 4 év után pattant meg a gonoszka a tokból és rászorodott a prosztata körüli csontra is.

 

Előzmény: lacobel (616)
pisti.75 Creative Commons License 2017.05.04 0 0 721

Tablettát nem szedhetsz ??? Szildenafil , Tadalafil , Valdenafil , hatóanyagút ??? Mert ez tényleg ku....a drága . Tabiból 4 szem kerül ennyibe , és még szurkálni sem kell ..

Előzmény: sajovolgyi (719)
vanilia61 Creative Commons License 2017.05.04 0 0 720

 

Tisztelt Urak!

 

 Bele olvasva a topikba még nem túl sokat ídő hiány miatt.De lenne kérdésem hátha valaki meg tudná fejteni

 a bizonytalanságom.Férjem 2013 óta prosztata rákos.Eddig urologus kezelte mivel akkor nem vállalta be a chemoterápiát.Most áttét lett a prosztata körüli csontba.Ahol élünk az onkologus csontra javasolta Zoledron sav Vipharm nevű gyogyszert amit só oldatos infúzióba adnak be.A lányom úgy gondolta hogy elviszi a kék golyó utcai intézetbe.Mivel holnap  a férjemnek érszűkület műtétje lesz addig nem adnak semmi kezelést.Ma kelett feltelefonálni a kék golyó utcai intézetbe mert az ottani urologus aki azt mondta,hogy 4 évvel ezelőtt meg lehetett volna műteni mert 35 meg volt 25 is a PSA érték és ők akkor meg műtötték volna.Az ottani konzilium úgy döntött,hogy csak chemot fog kapni de csak a teljes műtéti felgyógyulás után.Én nem értem,hogy egyik orvos ezt mondja a másik azt .Én úgy gondolom,hogy fontos lenne a csontokat kezelni.Kérem valaki mondja meg mit csináljak.Még van 5 hét a felépülésig.Melyik onkologust válasszuk.Aki a csontjait is kezelni akarja vagy azt aki csak chemót akar.A férjem jó fizikai állapotban van.Igaz kicsit megviselte a hír,mint mindanyiunkat de reménykedünk.Remélem kapok magyarázatot.Bocsi az össze visszaságért de nem vagyok nyugodt.Üdv mindenkinek és jobbulást!

sajovolgyi Creative Commons License 2017.05.03 0 0 719

Sajna Velem is csak ennyi, felálló tehetség csak caverjectel(injekció) , de baszott drága 7000-Ft esetleg , ha tudsz olcsóbbat értesíts.

Előzmény: lacobell (716)
alfio2 Creative Commons License 2017.04.26 0 0 718

Szia!

Segítenél ezt értelmezni?

Prosztataspecifikus antigén tot. 13.41 M ng/ml <3.10

az utolsó érték után nincs semmi jelölés.

Előzmény: Tom102 (687)
daneg Creative Commons License 2017.04.24 0 0 717

Szia,

 

végül bevállaltad a prosztata teljes eltávolítását?

 

üdv,

daneg

Előzmény: p83po (583)
lacobell Creative Commons License 2017.04.23 0 0 716

Ez attól függ hány éves vagy?De előttem már valaki kérdezett.Ha igen,akkor annak örüljél...

 

Én 59 és azóta semmi,de nem pisálok be éjszaka kivéve,ha nagyon fáradt vagyok.Akkor néha bepöttyintek,de kiszaladok mielőtt elázik minden.

Előzmény: sajovolgyi (714)
La Goméra Creative Commons License 2017.04.23 0 0 715

És a vizelettartás sikeres e?

Előzmény: sajovolgyi (714)
sajovolgyi Creative Commons License 2017.04.21 0 0 714

2014 ben radikális prosztata eltávolítás után potencia O. Tud valaki valami megoldást?

OldPiet Creative Commons License 2017.03.19 0 0 712

Valamiért csak mondta, hogy miért nem lenne jobb a turp-tól?

Bár lehet azt is rosszul csinálni- azaz nem szednek ki elég anyagot- csak farikcsálnak valamennyit. Nálam is először ezt csinálták, de úgyan úgy el volt záródva a húgycsó.

A tuip-ot még nem csináltak senkinek akivel én a kórházban találkoztam, tudtommal az még kisebb beavatkozás.

Azt se értem miért ne lehetne a másik után csinálni, max. nincs értelme.

Előzmény: watson75 (711)
watson75 Creative Commons License 2017.03.19 0 0 711

Engem Pálfi dr műtött a dél-pestiben. A turp nem ajánlott 41 éves korban a protokoll szerint túl sok a kockázat a tuiphoz képest! tuip után még lehet turp fordítva nemigen. volt olyan urológus aki turp-ot javasolt nekem de nem garantálta h jobb lesz. xarnak ezek mindenre.....

Előzmény: scott.tiger (710)
scott.tiger Creative Commons License 2017.03.19 0 0 710

Kedves Watson75 !
Egy hülye kérdés: Mi alapján dőlt el, hogy nálad nem TURP, hanem TUIP
került "alkalmazásra" ?
Ja és mégegy, ugye téged is az idősebbik Bécsi doki műtött ?

Kedves elias51 és Tom102 !
Köszönet a nagyon-nagyon részletes leírásotokért, nekem (is) sokat segített !

Mindenkinek Jó egészséget !

Scott

OldPiet Creative Commons License 2017.03.18 0 0 709

Nem véletlenül mondták, hogy kell antibiotikum elötte- alatta- utánna. És ahogy tapasztaltam minden orvos másként csinálja (még biopsziánál is fontos)

Nekem ugye már több mint 1 éve volt, de ahogy emléxem a műtét után 1-2 nappal amikor hazaengedtek,már megkönnyebbűlés volt szinte már egészséges voltam, se fájás, se véres vizelet  és azóta se kell éjszaka kimennem.

Előzmény: elias51 (707)
pisti.75 Creative Commons License 2017.03.16 0 0 708

Köszi a választ - Javulást kívánok . Majd még várjuk a beszámolókat a javulásodról .

Előzmény: elias51 (707)
elias51 Creative Commons License 2017.03.15 0 2 707

Próbálgattam egyszer a potenciát, úgy néz ki, megy, de még korai lenne szexelni...

kb 6 hét míg a seb begyógyul... Tehát nem tesz jót a prosztatának. Másrészt ilyenkor retard ejakuláció alakul ki, ami azt jelenti, h az ejakulátum nem jön ki, hanem visszafelé megy a hólyagba... ami aztán a vizelettel kiürül, de állítólag nem tesz jót a hólyagnak...

2 hete vagyok itthon, nagyjából jól vagyok… azt szoktam mondani: - Lábadozok… Eléggé fáj még a vizelés, nem tudom ez mikor fog elmúlni… Valahol azon a tájékon, ahol a prosztata van… Napközben egész rendesen megy, de éjszaka – nem tudom miért – óránként mennem kell.

Tegnap délután és este nagyon megijedtem: egyre sötétebb (véresebb?) lett a vizeletem… Azt gondoltam, hogy az előző nap megevett céklától… Aztán este megmutattam nejemnek egy üvegben a sötét bordó-lila folyadékot, aki megrémült, és mondta, menjek orvoshoz. Kocsiba ültem, és irány ismét az Üllői úti Urológiai klinika, ahol egy fiatal doktornő volt az ügyeleten. Megnézte az üvegben vitt vizeletet, és azt mondta: „… gennyes, fáradt, véres vizelet… A műtét helye, a hólyag alja és a prosztata gyulladásban van… Vesékben tágulat nem látható, koagulátum nincs.” Antibiotikumot írt fel, és ismét eszembe jutott, hogy ilyenkor feküdni kell… Remélem ezek hatására elmúlik…  Nem tudom, hogy a műtét után 2 héttel, mitől gyulladt be? Pedig 2 hétig már egész rendesen ment.

Szerencsére egy nap után megszűnt a véres vizelet... Még sűrű, - valószínűleg gennyes -  de már sárga! Nagyon megkönnyebbültem!

(mert a doktornő azt mondta, ha nem jön rendbe, vissza kell mennem a kórházba... katéter, átmosás, infúzió...)

Előzmény: pisti.75 (705)
Piet1952 Creative Commons License 2017.03.12 0 1 706

Nem változott, max kicsit kevesebb lé:D

 

Előzmény: pisti.75 (705)
pisti.75 Creative Commons License 2017.03.12 0 0 705

Én is nagyon jó írásnak tartom elias51 (701) 

 

kapott is tőlem egy  + . de arról egyikőtök sem ír hogy a potencia hogy alakult ???

Előzmény: Piet1952 (704)
Piet1952 Creative Commons License 2017.03.12 0 0 704

jó írás!

Hasonlókat éltem át én is 1 éve (de 2xműtötek, mert az első nem hozott eredményt)

Most 5 nappal később mint a beírásod javult  a vizelet?

Mert nekem pár nap múlva véglegesen jó lett: éjszaka soha nem kell kimennem, és napközben is csak3-4x.

De ezekben az is benne van, hogy már megszoktam ,hogy sűrűn jártam Wc-re. A sugár is (csak) olyan mint az elején , pár nap múlva (közepes sugár, de az sokáig jön).

Előzmény: elias51 (701)
watson75 Creative Commons License 2017.03.12 0 0 703

én a dél-pestiben voltam TUIP-on. Hihetetlen mennyit számítanak a szobatársak. 4 ágyas szobában minden  hapsit Sanyinak hívtak :-) Engem nem. Jókat beszélgettünk és a legsúlyosabb beteg aki már tényleg nagyon el volt keseredve is nagyon rendes volt. Meg is látogattuk mikor áttették egy másik szobába.

A TURP-ost nálunk is húzatták 1 napig,. de f.csillapítót adtak amennyi kellett.

Előzmény: elias51 (701)
arpad-lajos Creative Commons License 2017.03.11 0 0 702

Szuper jó és reális leírás. Légyszíves folytasd.

Előzmény: elias51 (701)
elias51 Creative Commons License 2017.03.07 0 4 701

TURP műtétem naplója:

2017. február 28. Kedd

Rengeteget szenvedtem már… másfél hónapja járok katéterrel, - mert teljesen elakadt a vizelet - amivel már minden bajom volt… állandóan eldugult, volt mikor éjjel kellett beülnöm a kocsiba és bemenni az üllői úti urológiai klinikára… Ha a katétert cserélték, az volt a legrosszabb. Ha csak átmosták, akkor megúsztam. Ilyenkor mindenféle szövetdarabokat mutattak, melyek elzárták a cső útját… Az elején fájt, aztán egy hét után megszoktam… Az ember egy idő után sok mindent elvisel, még azt is, amiről korábban azt gondolta nem bírná ki…

A 7. emeleti urológián a nővérkének elkezdtem jópofizni:

-Csókolom, egy tengerre néző szobát szeretnék… És tényleg… egy 2 ágyas szobába vezetett be. – Na, mondom, mekkora szerencsém van: tv, fürdőszoba… aztán később rájöttem: az urológián minden szobában van zuhanyozó meg wc, mert sokat kell járni… Adtam egy kis pénzt a nővérkének, és megkaptam a wi-fi jelszót is.

A panoráma az ablakból: egy felújítás alatt álló nővérszálló és egy hatalmas préri a tízemeletes kórház mellett, távolban az M5 autópálya…

Pár óráig voltam csak egyedül, aztán megjelent egy 77 éves bácsika is, prosztata biopsziára-mintavételre. Állítólag 20! mintát vesznek szegénynek a végbélen keresztül. Az se lehet kellemes. Tizet vesznek ambulánsan is, de húszra már be kell feküdni.

A kaja rendben van, reggelire, vacsorára két-három zsömle, vaj, sajt vagy felvágott, ebédre kétfogásos kaja. Mondjuk a diabetes diétához nem értenek: levest adnak tésztával, vadast tésztával, halat krumplival...

Délután megjelent az orvosom – akiről közben kiderült, hogy vagy négy kórházban dolgozik! Ultrahang, vérvétel, tévézés…

Szoba-szomszédomról kiderül erősen kormány-ellenes és rengeteget dumál… Nehéz visszatartani a véleményem…

2017-03-01. Szerda. (Jó kis 66. születésnap)

Reggel 5-kor egy kemény ember beviharzik, - mint a katonaságnál - villany fel: - „Beöntésre sorban állás wc-papírral a folyósón!” – kiabálja…

Azt mondták hetedik vagyok a műtétre. Közben infúzió. Legszarabb a bizonytalanság… Kb. egy órakor jött értem egy műtősfiú, és ágyastól - most már ilyen modern, guruló ágyak vannak - letolt a negyedikre, a műtő előterébe, ahol már vagy hárman várakoztunk… Jó nagyüzem… Állítólag négy műtő van, és napi 8-10 műtét..

Betoltak az egyikbe, nőgyógyászati székre fel, lábakat a magasba, megszúrták a gerincem… Először csak egy érzéstelenítő kis injekcióval, aztán mikor már nem nagyon éreztem kaptam az epidurálist… Közben beszélgetett velem egy aneszteziológus doktornő, és ott volt még egy altatóorvos, aki a műszereket figyelte, meg két műtős-asszisztens, amikor megérkezett az orvosom. Lassan kezdtem zsibbadni az injekciótól, majd nemsokára már csak sejtettem, ahogy matattak a lábam között. Deréktól lefelé már érzéketlen voltam, és elkábultam az előtte beadott xanaxtól. Több mint egy órát tarthatott a műtét, amiből hála Istennek semmit nem éreztem. Nagyon megörültem, mikor a műtét végén az egyik asszisztens felmutatott egy üveget, melyben a prosztatámból kivágott szövetcsíkok úsztak.

Amikor visszatoltak a kórterembe borzasztó furcsa érzés volt, hogy bénák a lábaim, hiába akarom megmozdítani. Mintha betonba öntötték volna. Jobb, ha nem is próbálja az ember mozgatni… Amikor megérintettem a derekam meg a combom, mintha valami idegen testet fogdosnék… Nehezen tudtam mély levegőt venni, mert a tüdőm alsó része is el volt zsibbadva. Pedig a műtőben az altatóorvos többször is mondta, hogy lélegezzek mélyeket. Aztán nyomták belém az infúziót és a hólyagmosó folyadékot a katéteren át.

Már késő este volt, mikor kezdett múlni a zsibbadás, és végre megmozdultak a lábaim. Azt hittem a nehezén túl vagyok, de csak ezután jött a meglepetés: egyre jobban kezdett fájni a farkam vége, mintha húzná valami… Amikor már képes voltam rá, lehajoltam az ágy végébe, és próbáltam megnézni mitől fáj… A pöcsömből kilógó katéterre rá volt kötve egy zsinór… Mi a túró ez? Felhúztam a zsinórt… egy fél literes üveg volt rajta… - Ez mi? – kérdeztem a nővérkét. – Ez a húzatás! A húgyhólyagban fel van fújva egy ballon, azt szorítja neki a súly a hólyag aljának és a kitágított prosztatának, hogy csökkenjen a vérzés…

Aajaj, ez egyre jobban fáj… Kértem egy fájdalomcsillapítót, de nem használt. Végül éjfél körül kénytelen voltam titokban kikötni az ágy végéhez a zsinórt… Még így is húzott a kötél, mint az inkvizíciónál... Alig aludtam éjszaka. Szerencsére reggel ötkor leszedte a vizesüveget a nővérke…

Következő meglepetés: - „Költözzek át a szomszéd ötágyas szobába, mert ide valaki olyan jön, akinek egyedül kell lennie!” Pakolás, vonulás négy másik szerencsétlen öreg közé: a szomszéd ágyon egy hordóhasút most műtötték, úgy horkol, mint egy vaddisznó (de még nem tudja mi vár rá, ha elmúlik az érzéstelenítés.) Szemben egy szenilis bácsika, azt se tudja, hol van, mi történik, és mindent háromszor kell elmondania a szomszédjának…

A harmadik – szintén hordóhasú – úgy köhög, hogy még véletlenül sem teszi a szája elé a kezét, permetezi a bacikat, foga nem sok, alig érteni amit mond, pedig nyomja a sódert rendesen. Az ablaknál lévőt tegnapelőtt műtötték, de még mindig vérzik… Most tudom meg, - mire jó a sok betegtárs - hogy nyugodtan kell feküdni, mert ha mászkálsz, véres lesz a vizelet. Igyekszem nyugton lenni, de most kiültem az ágy szélére, írni… Piros is lett a pisi…

A szemben lévő két hapsit két napja műtötték ugyanazzal, ma reggel szedték ki a katétereket.. járkálnak már a vécére, azt mondják, már tudnak vizelni… Erre várok nagyon én is!

Holnap kiveszik nekem is, és remélem utána már menni fog. Ha minden rendben, lehet szombaton hazaengednek!

2017-03-03 Péntek

Minden reggel 8 körül bevonul a „nagyvizit”: a prof: Kende főorvos úr, az összes rezidens orvos, medikusok, asszisztensek… Vannak vagy tizen… Mindenkit megnézegetnek, és okoskodó arccal tovább mennek… Nálam azt mondták, ki lehet venni a katétert…

A nővér valóban jön egy fél óra múlva, és kitépi belőlem a csövet… nem volt piskóta…

Várok a vizelési ingerre… Valóban nagyon elcsodálkozik az ember mikor másfél hónap után szabadon jön a pisi… Ilyen már hónapok óta nem volt...

Kicsit piros a vizelet, de a harmadiknál már enyhül… Megnéztek ultrahanggal. Csak egy deci marad a hólyagban… hol van ez a régi egy literhez képest…

Remélem, holnap reggel elmehetek…

2017. március 4. szombat.

Reggel már tűkön ülök, pakolászunk ketten, várjuk a reggeli vizitet és az elbocsátó szép üzenetet… Jön is egy fiatal doki és hozza a zárójelentést: „…transurethralis postatarezekciót (TURP 8g) végeztünk…” Összehasonlítom a másik beteg zárójelentésével: neki 54g!-ot távolítottak el! Az nem semmi! Mekkora lehetett a prosztatája?! Állítólag csak bizonyos mennyiséget lehet kivágni… akkor az enyém nem is lehetett olyan nagy… Mindegy, a lényeg, hogy folyjon a víz!

Micsoda boldogság megszabadulni egy kórházból! Az ember tele félelemmel érkezik, nem tudja mi vár rá, végigszenvedi a kínzásokat, és ilyenkor mikor végre megkapja a zárójelentést és elengedik, mennyei boldogság! (Állítólag urológiai szempontból a Dél-Pesti kórház az egyik legjobb!)

2017. március 7. Kedd

Próbálgatom a katéter nélküli életet. Hihetetlen jó érzés, hogy szabadon mozoghatok! Természetes, hogy fájdogál, de jön a pisi. Igaz, azt vártam sugárban fog jönni, de azt hiszem arra még várnom kell, igaz, egyre jobban jön. De ami a furcsa, hogy éjszaka óránként ki kell mennem… Remélem ez majd csökkenni fog.

Előzmény: elias51 (700)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!