Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
A júdaista beavatkozás feltételezhető a következő sorban a római levélben:
Rm 7,12 Azért ám a törvényszent, és a parancsolat szent és igaz és jó
Mivel a szövegkörnyezet nem éppen ezt állítja.
Ettől függetlenül a római levél elég harmonizáltan fejti ki a Pál teológia lényegét, a bűn, törvény és kegyelem megváltásban történő összefüggéseit, a test és a lélek ellentmondását, a kívánságok szerepét ebben a folyamatban, és Pálnak a törvénnyel szembeni állásfoglalása is egyébként világos.
Biztos hogy nem Jézusnak kellett volna meghalnia, ha a törvény nem isteni eredetű, hiszen akkor egy egyszerű háború meghirdetése mondjuk éppen a Sátán ellen, értelmezhetőbb lett volna. Az "áldozat" szükségessége pedig kimaradt volna, vagy egész más értelmezésben látott volna világot, amelyben az Isten teremtette testnek elhanyagolható jellege lett volna. Az ellenség legyőzése ebben a verzióban a felette való győzelmet célozná meg nem pedig a testet romlásba döntő hatalom életben hagyását egy szimpla áldozat felmutatásával.
"...mivel a Krisztus evangéliuma, vagy egyáltalán a Pál evangéliumaként nevezett tanítás..."
Az egy szövegkritikai alapelv, hogy a rövidebb szövegvariánst kell elfogadni eredetinek. Ezért idéztem a Sinaiticusból, hiszen ott nincs "Krisztus" kifejezés. Ezek fontos részletkérdések, és ennek ismeretében mondom, hogy nem mindegy, hogy Pál saját evangéliuma miről szólt.
Azt a felismerést, hogy Márk evangéliuma Pál tanításának allegóriája, meg kell előznie a páli evangélium pontos azonosításának. Az első feladat az, hogy a páli evangélium lényegét azonosítsuk, és csak után lehet rátérni Márkra, és megnézni azt, hogy hol jelennek meg hasonló gondolatok. De az első lépést meg kell tenni.
Nos, egy kis türelmet kérek még, nincs kifejtve teljesen a páli evangélium, a páli üzenet lényege.
A római levél gyanúsan bonyolult levél. Márkion, a páli levelek legkorábbi ismert tolmácsa azt állította, hogy az ő napjaiban forgalomban lévő szöveget korábban interpolálta valaki, akinek a judaizmus, illetve a Tóra elutasítása nem volt olyan radikális kérdés, mint az eredeti szerzőnek. Ha Márkionnak igaza van, akkor a törvényekről szóló leveleket két ember együttesen írta: az apostol és egy júdaista interpolátor, aki „kijavította” őket. És ha így van, akkor egy koherens szintézis lehetetlen lesz. Szétválasztás szükséges, nem szintézis. Ha szintézisre törekszel, akkor
1. meg kell magyaráznod, hogy Pál a galata levélben miért úgy fogalmaz, ahogyan fogalmaz
2. be kell bizonyítani valamilyen formában, hogy Pál időközben ebben a kérdésben meggondolta magát.
3. Markion hülyeségeket beszél, és sosem voltak a páli levelek interpolálva
Majd a későbbiekben látni fogod, hogy a páli gondolat lényege nem teljesen az, hogy a Krisztust éppen azért kellett halálra adni, mert a törvény az Istentől ered. Ez nem páli gondolat, ez egy, a fenti tényeket figyelmen kívül hagyó szintézisbe ágyazott elképzelés. Nem a Krisztust kellett egyébként halálra adni Pál szerint. Isten a Fiút adta halálra:-) De ezt majd később.
1. Nem hozható kapcsolatba Márk evangéliuma Pállal, mivel a Krisztus evangéliuma, vagy egyáltalán a Pál evangéliumaként nevezett tanítás végig egész másról szól, mint a négy evangélium. Még akkor is, ha a 4 evangélium belső ellentmondásokat is tartalmaz, egyik vonalon sem hozható rokonságba azzal a teológiával, amely Pál tanításának lényegét képezi: tudniillik a Megváltás tana. Ez ugyanis a bűn fogalmának, eredetének és a tőle való megszabadulásnak a magyarázata, amely tipikusan nem hozható rokonságba egyik evangéliumi irányvonallal sem. Az evangéliumok ugyanis nem Megváltót, hanem a megígért Messiást igyekeznek láttatni Jézusban, amely azonban egész más feladatot és funkciót jelent, mint amiket Pál értelmezni kíván a Krisztus fogalmaként.
2. Az evangéliumokban van ellentmondás, de ez egy másik dolog, nem kapcsolódik Pálhoz, hanem Mózeshez, ugyanis a törvény betöltése illetve elvetése körüli jézusi magatartást értelmezi ellentmondóan. Jézus ugyanis az Isten Országának tanításával egy új tanítást adott, amely NEM a mózesi alapokra épük fel, hanem sokkal inkább az emberi természet Istennek tetsző magatartását próbálja körül írni nem a törvény alapján, hanem a szeretet, az igazság megismerése és a mellette való kiállás alapján. Mivel azonban a szerkesztők nem bírtak elszakadni a megígért messiási látásuktól, igyekeztek rengeteg mozdulatot, kiejtett szót úgy beállítani, sőt átalakítani, mintha egy prófétai jövendölés beteljesülése vagy a mózesi törvény betartásának a kötelezése lenne. A János evangélium sem ellent mond a szinoptikusoknak, inkább az is az emberi természet Istennek tetsző magatartását igyekszik tovább finomítani, de abban is megjelennek néhol azok a torzítások, amelyek a mózesi törvény valamilyen alátámasztását próbálja igazolni.
3. Nem állítható Pálnál, hogy a törvény nem istentől ered, hanem angyalok adták a mi megrontásunkra, mivel éppen Istentől eredése a fontos ahhoz, hogy a törvénytől való szabadulást is az Istentől tudja eredeztetni. Hiszen a Páli gondolat lényege, hogy a Krisztust éppen azért kellett halálra adni, mert a törvény az Istentől ered, de nem a mi megrontásunkra, hanem a mi bizonyságunkra, belátásunkra, hogy a törvény a testi ember számára nem betartható.
Rm 8,7Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
Ha igaza van Wrede-nek és a megigazulás tanítása jellemzően a törvény körüli viták kísérőjeként jelenik meg, és csak ezzel együtt érthető, mi több, csak erre szolgál, akkor joggal merül fel a kérdés, miért volt a törvény körüli vita? Ennek egyik lehetséges okát a törvény különös eredetének páli értelmezésében találhatjuk. Szerintem érthető, hogy Pál apostol azt mondja a szerinte hamis cselekvő testvérekről/atyafiakról, hogy “belopódznak”, de miért gondolná, hogy a törvény Istentől származik, ha ugyanazt mondja a törvényről, hogy méltatlanul lépett be, illetve belopódzott? A választ maga Pál adja meg: a törvény angyalok rendelése volt. Gondolom azok között, akik ismerik a páli leveleket, felmerül a kérdés, hogyha “az angyalok által hirdetett beszéd” (Zsid2:2) vagyis a törvény, Pál szerint nem Istentől származik, akkor Isten mely beszédeit bízta a zsidókra (Róma3:2). Nyilvánvalóan nem a törvényt bízta Isten a zsidókra, hiszen Isten ezen beszédeiben egyesek nem hittek (Róma3:3). (A tanulmány ezen részének nagy hiányossága, hogy ezt a verset figyelmen kívül hagyja, nem említi.) A törvény viszont nincs hitből (Gal3:12), a törvénybe nem kell hinni, nem azért adatott (“angyalok rendelésére, közbenjáró által”), hogy hinni kelljen benne. Isten azon beszéde, amire Pál utal, adja a hit alapját, hiszen “a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje/beszéde által” (Róma 10:17). Nyilvánvalóan a törvény nem lehet azonos Isten zsidókra bízott beszédével. Akkor mi lehet ez a beszéd, amit Isten a zsidókra bízott, és amiben egyesek nem hittek már az Ószövetségi időkben sem? A kérdés költői, hiszen már láttuk, hogy Isten beszéde valami egészen más, mint az írott törvény. A válasz nem egyszerű, de feltételezhetően az a beszéd, amit Pál "meghallott", és hirdetni kezdett.
A tanulmány ezután rátér a Róma levél 3. fejezetének elemzésére a zsidók szerepéről. Mielőtt komolyabban elgondolkodnánk a szerző állításain, érdemes azokat a tényeket figyelembe venni, amihez sem teológia végzettség, sem újszövetségi phd tanulmányok, a páli levelek alapos ismeretén kívül nem szükséges, nevezetesen, Pálnak a sinai- hegyi törvényekhez való sajátos viszonyulását. Ellenfeleivel folytatott vita központi témája ez. Ennek okát a sorok között megbújó, és időről időre megjelenő motívumban (Gal3:19-20; ApCsel7:53; Zsidó2:2) , a törvény eredetének meglepő páli gondolata adja. William Wrede már a múlt század közepe táján felismerte, hogyha a római levéltől teljes függetlenségében tudjuk értelmezni a galata levelet, (ahogyan ezt egyébként az eredeti olvasóknak is tennie kellett), akkor úgy tűnik, hogy Pál megtagadta, hogy Istennek bármi köze is van a törvényhez, “valami, amit Isten nem szándékozott megtenni” (Martinus C. de Boer, Galatians,). Az angyalok tehát Isten engedélye nélkül cselekedtek. Vannak, akik ezeket az angyalokat „a világ elemeinek” nevezik (sztoicheia), akikről Pál a galaták következő fejezetében beszél. A törvénynek tett engedelmesség tehát nem Istenhez, hanem csak az angyalokhoz tartozik. A törvény az embereket a világelemek kiskorúságában tartja ( stoicheia tou kosmou, Gal. 3, 9), akik maguktól függően tartották őket, amíg Isten Krisztuson keresztül nem szabadította meg őket a törvény átkától (vö: Gal. 1-5). Schweitzer, Pál apostol misztikája c. munkájában találóan jegyzi meg: “Azzal az állításával, hogy a törvény az angyalok uralmát jelentette, és nem Isten uralmát, Pál lépést tett a zsidó gondolkodási világon kívül, és előkészítette az utat a gnoszticizmushoz.” (70-71.o). Pálnak azt az állítását, miszerint a sinai törvény angyali, nem isteni eredetű, a Róma5:20 is megerősíteni látszik. Itt a fordítások általában nem adják vissza az eredeti olvasatot, a legtöbb fordítás az első igét egyszerűen „bejött” vagy „belépett”- ként fordítja megfosztva eredeti jelentésétől: a görög „pareiserchomai” ige azonban szó szerint azt jelenti, hogy „lopakodva jön” vagy „méltatlan motívumokkal” (lásd Bauer Lexikon). Az egyetlen más alkalom, amikor a szót a páli levelekben használják, a Gal. 2: 4, és a fordítók itt már helyesen adják meg azt a jelentést, amit valóban jelent: „belopózkodott hamis atyafiakért, akik alattomban közénk jöttek, hogy kikémleljék a mi szabadságunkat…”(Károli).
"Róma 1,18: Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják"
A célom nem a tanulmány állításainak tételes cáfolata, hanem a páli teológia és az Újszövetség állításainak megértése, ezért Pál evangéliumának részletezése előtt még érdemes megjegyezni, hogy a fenti idézet nagy valószínűséggel nem páli betoldás, tehát nem tartozik Pál érveléséhez.
Mindezeket azért tartom fontosnak megjegyezni, mert a tanulmány már az elején megjegyzi, hogy az Újszövetség kétféle evangéliumot tartalmaz, és hogy "Pál Megváltásról szóló evangéliuma eltér Jézus Isten Országáról szóló evangéliumától..."
ezért "a Bibliában két féle evangéliumról kell beszélnünk."
Ez véleményem szerint ebben a formában nem igaz, és a bevezetőből már talán érthető, hogy azért nem igaz, mert a több, egymástól független, de ugyanazon kutatási eredményekre jutó kutatások szerint a Márk evangéliuma nem más, mint Pál evangéliumának allegóriája. Az Isten Országáról szóló evangélium ugyanúgy része Pál teológiájának, mint Márk evangéliumának (Róma14:17; 1Kor4:20). Tehát ha van is kétféle evangélium az Újszövetségben, akkor az nem Pál és Márk, hanem János és Pál különböző evangéliumai kell legyenek.
Az a felvetés, hogy Márk tulajdonképpen egy Pál allegória (vagyis a Márk evangéliuma Pál teológiájának népszerűsítése), nem újkeletű. Legelőször Gusztáv Volkmar német újszövetségi tudós vetette ezt fel. 1857-ben tette közzé "Jézus vallása a tudomány mai állása szerint" c. művét, amiben arra a következtetésre jutott, hogy a Márk evangélium egy allegória, ami Pál életén alapul. Ezt a művet nagyon sokan bírálták, és érveket hoztak ellene. Legfőbb bírálója az a Martin Werner lett, akinek az érveit aztán elfogadta a fősodratú bibliai tanulmány, és azóta ez a mérvadó a mai kutatásokban is, ezért ez irányban viszonylag ritkán kezdtek el kutatni. Időközben voltak olyanok akik Márk irodalmi függőségét más írásoktól bizonyították, de a páli függőség melletti érvelés csak napjainkban erősödött fel.
A következő irodalmak azok, amik valószínűsítik a Márk irodalmi függőségét Páltól:
The Gospel of Mark as Reaction and Allegory By R. G. Price - October 20, 2007
Mark Canonizer of Paul: A New Look at Intertextuality in Mark's Gospel by Tom Dykstra Paperback – October 2, 2012
The Quest for Mark's Sources: An Exploration of the Case for Mark's Use of First Corinthians by Thoomas P. Nelligen Paperback – July 7, 2015
Ezek nagy részéről nem is tudnak a mai kutatásokat meghatározó tudósok. Bart D. Ehrman a blogján maga ismerte el, hogy nem is olvasta a Nelligen könyvet.
A "János vagy Pál" kérdés jogosságát a fentiek mellett az is igazolja, hogy a 2. században a johannita dominancia teljesen kiszorította Pált. Létrejöttek nem páli gyülekezetek, és ez szinte kizárólag János hatása volt.
Hiába viszont a történelem hatása, ha a kanonizáció során a páli vonal vált erősebbé, ugyanis a páli leveleket Markion már a 2. században kanonizálta, így azok viszonylagos épségben (a markion elleni betoldásokat kivéve) fenn tudtak maradni.
Egy kedves ismerősöm javaslatára kapcsolódok be a beszélgetésbe:-) Az eretnekplatformról egy link irányított ide, és a Jézus vagy Pál (http://jezusvagypal.andreanum.hu/roma1.htm) dolgozatot fogom kommentálni. Kezdem az elejétől, és ahol problémát látok, azt lábjegyzetekkel látom el, amikből remélhetőleg ki fog derülni, hogy a kérdés nem az, hogy Jézus vagy Pál? hanem az, hogy János, vagy Pál?
A feltett kérdés mögött az a felismerés áll, hogy a Márk evangéliumának szerzője alapvetően irodalomi/teológiai, és nem történelmi igénnyel írta meg evangéliumát. Ha jól végzem az elemzést, talán egyértelművé fog válni, hogy jelentős annak a valószínűsége, hogy a Márk evangéliumának szerzője felhasznált Pál apostol hitelesnek mondott levelei közül legalább egyet, vagyis a Márk evangélium szerzőjének irodalmi függősége Páltól (Homérosztól, illetve más zsidó apkrifáktól és az ószövetségtől) sokkal valószínűbb, mint egy hipitetikus Q, vagy az orális, illetve a Péter tolmács hagyomány. Ez elég nagy feladat, és a dolgozat terjedelme miatt egyáltalán nem biztos, hogy a célkitűzés sikeres lesz, de egy próbát megér.
"Róma 1,16: Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek"
A Kódex Sinaiticus a kiemelt kifejezést nem tartalmazza, ami a szövegvariánsok és a kéziratok sokfélesége miatt nem perdöntő, de az általam eddig feltárt páli teológiába leginkább hitelesnek tűnő megfogalmazás a "Krisztus" szó nélkül így tűnik hitelesnek: "Mert nem szégyellem az evangéliumot...". Pál teológiájában a Krisztusnak ugyanis nincs evangéliuma, hiszen a Krisztus nem egy rangot/titulust, legfőképpen nem egy bizonyos(!) személyt, hanem egy állapotot, egy szellemi pillanatot, lelepleződést, isteni titkot jelöl. Pál evangéliuma tárgyának megértése szempontjából perdöntő ennek a megértése, ezért innen kell majd folytatnom.
"Ezért kapta a mûvelt és tehetséges Saulus azt a feladatot, hogy felderítse és a római rendõrségnek kiszolgáltassa a birodalom érdekeit veszélyeztetõ illegális, földalatti úgynevezett keresztény csoportokat, szektákat."
"a MÁSIK EMBER ÁLLÍTÁSÁT hatványozottabban óvatosan kell kezelned, mert ugyanolyan az elmével rendelkezik, és még hazudhat is neked!"
Sajnos ebben tökéletesen igazad van. Én azt mondom a mai világban egy megbízható ember igen nagy kincs. Szakemberek például, akiknek igen fontos lenne a szakmai hírük, megígérnek egy vállalást, aztán vagy el se jönnek a teljesítésre, vagy félig teljesítik, aztán elérhetetlenné válnak majd köddé. Azért nem mindenki ilyen, és szavahihető is van. Azért ebben is a személyes tapasztalat nagy segítség, mert akinek beszédeit a cselekedetei, munkája és hovatovább az élete is alátámasztja, (és nem cáfolja) az vélhetően nem is fog tenni olyan felelőtlen kijelentést, amely megkérdőjelezheti a belé vetett bizalmat.
"az istenről - természettudományos ismereteinknek és a mindennapi józan ész tapasztalatainak szögesen ellentmondó valószínűtlen entitásról - tett kijelentéseknek pontosan ugyanolyan erős szkepszissel kell hozzáállni, mint a pegazusokról szóló történetekhez"
Persze, ha Bikafejű Istenről vagy Repülő Spagettiszörnyről beszélnek, nem is csodálom, ezzel szemben található sok olyan élmény, átélés, tanúságtétel, amelyek ugyan utólag nem bizonyíthatóak, mégis jeleznek egy olyan működést, amely talán nem fizikai mérőműszerekkel kutatandó.
Egy dologról tudni kell, nem csodálom szegény keresztényeket, ha tényleg van neki valamilyen saját személyére szóló tapasztalata, átélése, de annak magyarázatára valamilyen biblikus vallási csoporthoz fordul és jól elmagyarázzák azt neki a Biblia Minden Szava Igaz alapján. Na ez aztán jól el tud tévedni.
" Ki volt Jézus? Valóban meghalt és feltámadt-e? - és ha igen akkor MIÉRT?"
Amikor kiderül, hogy a Pál apostoli magyarázat tévtanítás Jézus halálára és feltámadására, (mert a MEGVÁLTÁS nem elégíti ki az igazság kritériumait az Istennel, az élettel, és az emberekkel szemben), csupán helyére kellene kerülni Jézus eredeti jelentőségének, azaz az Isten megismerésének gyakorlati lehetősége valamint az erkölcsös élet kiemelkedő jelentőségének a tanítása. Ezekből vizsgálva Jézus szerepét, nem mindegy, feltámadásnak voltak-e tanúi, vagy csodatételei mennyire lettek szerkesztések eredményei?
Jn 4,48 Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.
"A személyes tapasztalatok összességét ma úgy hívják tudomány."
Nem egészen. Mondjuk az igazolható ismeretek tartozhatnak a tudomány területére, ha akar vele foglalkozni. De a te személyes élményeidet nem feltétlen kutatják, pedig a személyes tapasztalatok inkább ezt szolgáltatják, mint a tudományos megismerést. A személyes tapasztalatok nem feltétlen igazolhatóak, nem biztos hogy tudom azt igazolni, mit ettem vacsorára másoknak. Csak ha az igazolásra külön felkészülök.
"Az embernek nem szükséges ismerni mi van odaát."
Az Isten megismerése nem az "odaát" megismerése. Lehet hogy a kvantummechanika nem képes kimutatni az Isten létezési szféráját, de az ember mégis képes azt megtapasztalni, tehát nyilván másképp működik az Isten megismerésének az útja, mint azt megismerni a kvantumechanika eszközeivel lehetne.
"Ha tehát Jézus viselte a cicitet, akkor az imaszíjat is. Ezek szerint elfogásakor rajta volt. Sehol sem olvassuk, hogy levették volna róla."
Olvasod. Ha egyáltalán nem a szöveg szerkesztője színezi ki a történeti leírást. Már pedig színezésre nem egy példa van az evangéliumi szövegekben, bizonyítékként kezelni bármit a szövegekből elég merész gondolat ha józanul ítéled meg a Bibliát és nem keresztény elfogult hittel.
Honnan lehet tudni, hogy ez egy kitalált történet?
Az általad megfogalmazottak nem Bizonyítják, hogy ez kitalált történet.
Onnét, hogy olyan, a történet szempontjából lényeges dolgok vannak benne leírva, amit egy külső megfigyelő nem tudhatott.
A vérfolyásos asszony ezt mondta magában: „ha csak megérintem a ruháját, meggyógyulok.”
Tehát magában mondta, gondolta, vagyis hallhatóan nem mondta ki.
Ha figyelembe vesszük, hogy állítólag az evangélium sok évvel Jézus halála után lett emlékezetből megírva, akkor bizony hogyan emlékezhet bárki is arra, amit az asszony ki sem mondott.
Mivel magam sem hiszem, hogy a Lélek sugallta a szöveget, vagy fogta az evangélisták kezét, ezért a szöveget évszázadokon át tanulmányozó exegétákra is figyelemmel másként is lehet értelmezni: A rövid találkozás valóban megtörtént. Az asszony valóban meggyógyult csak a szöveg bővült, változott egyre csodásabb részekkel imigyen - mint más helyen is a Bibliában:
Ez egy igaz ember volt.
Ez az ember Isten fia volt.
Ez Isten fia volt.
Az egész hasonlatos ahhoz, ahogy az idő múlásával a kifigott hal egyre nagyobb lesz, majd túlhaladja már Moby Dicket is.
Honnan lehet tudni, hogy a történet a hit erejének a demonstrálása?
Jézusnál a gyógyítás előfeltétele a hit.
Tehát előbb van a hit, és utána a gyógyítás. Hit nélkül nincsen gyógyítás.
Sajnos könnyű összekeverni a a Jézus által cselekedetteket azzal amivel az evangélista szerzői kör kibővítette.
Jézusnak a földre köpése és sár csinálása már akkor sem volt túl higiénikusnak tartott és elfogadott dolog. Jézust isten fiának tartó evangélisták részére pedig ez elfogadhatatlan lett volna, ha valóban nem esik meg
Ezért különbséget kell tenni a hitre vezető teológiai mondandó és a valós események között!
"1.) Bizonyítsd be, hogy ez egy kitalált történet.
2.) Azt is, hogy célja a hit erejének demonstrálása.
3.) Végül, hogy mindez a szimbolika nyelvén íródott."
Nem miattad,mert téged nem sokra tartalak, hanem a többi ember miatt magyarázom el:
Honnan lehet tudni, hogy ez egy kitalált történet?
Onnét, hogy olyan, a történet szempontjából lényeges dolgok vannak benne leírva, amit egy külső megfigyelő nem tudhatott.
A vérfolyásos asszony ezt mondta magában: „ha csak megérintem a ruháját, meggyógyulok.”
Tehát magában mondta, gondolta, vagyis hallhatóan nem mondta ki.
Ha figyelembe vesszük, hogy állítólag az evangélium sok évvel Jézus halála után lett emlékezetből megírva, akkor bizony hogyan emlékezhet bárki is arra, amit az asszony ki sem mondott.
Honnan lehet tudni, hogy a történet a hit erejének a demonstrálása?
Jézusnál a gyógyítás előfeltétele a hit.
Tehát előbb van a hit, és utána a gyógyítás. Hit nélkül nincsen gyógyítás.
„Hiszitek-e, hogy meg tudom tenni? Ezt felelték: Igen Uram! Ekkor megérintette a szemüket, és ezt mondta: Legyen a ti hitetek szerint!” Erre megnyílt a szemük.
Hogy történik ez a vérfolyásos asszony esetében?
Jézust nagy tömeg veszi körül, rángatják a ruháját, mindenki meg akarja fogni, de hit nélkül.
Az asszony csak hátulról tud a tömeg miatt Jézushoz jutni, és csak éppen hogy meg tudja érinteni Jézus ruhája szegélyét (vagy bojtját, mindegy), Jézus nem is látta az asszonyt, de a hitére azonnal reagált.
Azért mert az asszony hite erőt vont ki Jézusból.
Jézus azt kérdezi, ki érintette meg? A tanítványok is érzik a kérdés abszurditását, hiszen ha a tömeg rángatja Jézus ruháját, akkor azt tényleg nem lehet tudni, hogy ki az aki csak érintett.
És itt az érintésen van a hangsúly. Mind a három evangélium érintésről ír. Nem rángat, cibál, csak érint. Vagy még talán azt se, mert Jézus nem az érintést érzékelte , hanem az asszony hite miatti erő kiáramlását.
„Jézus ekkor ezt kérdezte: Ki érintett engem? Péter így válaszolt: Mester, a sokaság szorongat és tolong körülötted! De Jézus ezt mondta : Valaki érintett engem, mert észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem.”
Maga a történet szimbolikusan a valódi hit erejét demonstrálja.
Azért szimbolikus, mert nem meg történt, itt nem a történet a lényeg, hanem a hit ereje.
Vagy máshogyan kifejezve, nem kell bemenni a templomba a tömegbe, hogy megtaláljad az istent (mert nem te találod meg, hanem ő talál meg téged), elég csak hinni, és akkor isten azonnal megtalál. Bárhol is vagy.
Minden idõben voltak és vannak bigott vallásos emberek.
Minden idõben voltak és vannak misszionárius hajlamú (többnyire epileptikus) emberek.
Minden idõben voltak és vannak vallási tébolyban szenvedõ emberek.
Minden idõben voltak és vannak az elõzõ 3 csoportot kihasználó, megtévesztõ szélhámosok.
Minden idõben voltak és vannak, akik magukat, vagy mást prófétának tartanak.
Minden idõben voltak és vannak, akik magukat, vagy mást messiásnak, megváltónak tartanak.
Minden idõben voltak és vannak vallási csoportok,melyek a „világvégével” ijesztgetnek.
Az idõk folyamán így egy-egy karizmatikus személy körül szekták, csoportok alakultak, megszüntek és újak alakultak.Voltak, amelyek a római uralom ellen lázadoztak és az eljövendõ, vagy már eljött messiás királyságát hirdették. Ez már a római titkos rendorségnek is sok volt.
Saulus-Paulus.
Ezért kapta a mûvelt és tehetséges Saulus azt a feladatot, hogy felderítse és a római rendõrségnek kiszolgáltassa a birodalom érdekeit veszélyeztetõ illegális, földalatti úgynevezett keresztény csoportokat, szektákat.
Ezek különféle és egymástól független csoportok voltak, és egy-egy messiásnak nevezett személye, vagy annak alárendeltje körül csoportosuló hívekbõl álltak.
Saulusnak áttekintése volt ezen csoportok erejérõl, létszámáról és eszméik terjedésérõl, ami a római császárság ellen is irányult. Vagy saját indíttatására, még inkább valószínû, hogy a titkosrendõrség utasítására, arra törekedett, hogy a mozgalom élére állva, a keresztény csoportokat egy egységes és új ideológiával úgy átszervezze, hogy az ne fenyegesse a római uralmat.
Ügyes csellel beférkõzött az eddig általa üldözött keresztény szekták bizalmába, majd mindinkább a vezetésre törekedett és meg is valósította azt.
Ennek érdekében ténykedése arra irányult, mivel a zsidóságban nem nagy visszhangra talált a kereszténység, általánossá tegye a nemzsidók körében.(Róma.10.f.12.sor)
A híveket a hatalmi rendszerhez loyálisságra nevelje.(róma.13.f. és több más levélben.)
Részletesen meghatározza a papság szerepét és anyagi ellátását. A férfiak és nõk viszonyát a társadalomban.(I.Korinthusi levél.9.és11.f.
Holott egyik evangéliumban sem szerepel, Pál terjeszt olyan legendát, hogy a „feltámadt” Jézus több, mint 500 atyafiának megjelent.(mint fenn:15.f.)
Proklamálja a feltámadást.(I.Thessaloniki levél.4.f).
A püspökök és a diakónusok egy-feleségûek legyenek.(I.Timotheus.3.f.). (Többnejûség egyébként.megengedett??)
Pál apostol intellektuális és szervezõ képességével, a "Jézus-Megváltó' személyi kultusz kialakításával, a keresztény vallás megalapítójának tekinthetõ és tekintendõ.
Denis Diderot (1713 - 1784):” Elveszitek egy keresztény rettegését a pokoltól, elveszitek a hitét.”
Gaius Iulius Cäsar (100 - 47 v. Chr.):”Az emberek szívesen elhiszik azt, amit kívánnak.
A vallások szaporodásának „törvénye”.
Amíg egy vallás, vallási csoport kicsi és ellenzékben van az állammal szemben, szoros fegyelemmel összetartóak. A hatalmaságokkal, a javak elosztásával, a hatalommal szemben kritikusak.
Amikor olyan mértékben megnövekedik, hogy hatalmi tényezõt jelent, és az állam hivatalosan is elismeri, a mindenkori államhatalom támogatójává válik, beépül annak rendszerébe.
Ez a folyamat azzal jár, hogy a hívek kis és kritikus része, különösen, ha egy karizmatikus vezetõre talál, elkülönül a többitõl és újabb és újabb szekta alakul. Tehát egy nagy uralkodó vallás kialakulása mindíg azzal jár, hogy belõle „reformista, revizionista” csoportok, szekták alakulnak és válnak le.
"A gondolatmeneteddel az a baj, hogy nem ismered az evangéliumoknak a keletkezési módját, körülményeit, mondandóját és a korabeli időszak stílusát vagyis semmit."
Nahát, hogy te mennyire zseniális elme vagy.
Tudsz már mindent, még azt is amit a teológusok csak feltételeznek.
Még a végén az is kiderül, hogy az íróit is jól ismered. vagyis mindent.
"Az evangélista itt egy konkrét eseményt írt le."
Egy fenét azt, ez egy kitalált történet, amelynek a célja a hit erejének a képi bemutatása.
Persze aki nem érti a szimbolika nyelvét, az nem ért ebből semmit.
Ezért aztán rángathatod Jézus ruháján a bojtokat, abból Jézus nem fog érezni semmit.
A gondolatmeneteddel az a baj, hogy nem ismered az evangéliumoknak a keletkezési módját, körülményeit, mondandóját és a korabeli időszak stílusát vagyis semmit.
Az evangélista itt egy konkrét eseményt írt le. Ugyanis az írásokban vannak valóban, és úgy megtörtént dolgok, míg sok más kitaláció.
Ennek bizonyítéka, hogy több más helyen ezt a motívumot már általánosítva fűzi bele a történeteibe, hogy még nagyobb hatást érjen el hazugságával. - az más kérdés, hogy ez anno elfogadott szépítés volt, amit az olvasók értettek, te meg nem.
