Azt gondolom, hogy azért nem volt itt hozzászólás, mivel mindannyian elgondolkodtunk azon, hogy mi lesz, ha elmegy a mienk. Nem könnyű.
Minden nap úgy jövök haza (11 éves manócska), hogy várni fog-e az ajtóban, amikor meghallja a kulcs-csörgést. Ha nem látom az ajtóüveg mögött, akkor már tépem fel a lakást, hogy hol lehet:)
Nagyon sajnálom, de asszus, sajnos ez az élet rendje, ez van, nem tudunk ellene mit tenni sajna
Hosszan gondolkodtam, megírjam-e, de végül úgy éreztem, meg kell tennem. Sajnálattal tudatom, hogy május 26-án, azaz két hónapja, Silver örökre elaludt. Ez nem egyik napról a másikra történt, észrevettem, hogy nincs jól, bágyadt, kedvelten, nincs székletürítése, ezért orvoshoz vittem. paraffinolajat és némi vitamint kapott, ez valamit enyhített a helyzeten. A következő látogatás azért történt, mert szinte egyáltalán nem evett. Az orvos nem sok jóval kecsegtetett, mert valami dagantfélét tapintott ki a hasüregben. Azóta is gondolkodom, érdemes volt-e kétnaponként orvoshoz hurcolászni, mert szegénykém nagyon utálta. Egyszer-kétszer még meg is harapott, bár elég finoman. Talán jobb lett volna, ha legalább én nem gyötröm ilyesmivel. Viszont ha nem viszem el, akkor meg azért lenne lelkifurdalásom. Végül is úgy aludt el, hogy végig mellette voltam, szerencsére nem szenvedett sokat. A végére már csak csont és bőr, illetve inkább csont és szőr lett.
Felhívtam egy kisállat hamvasztással foglakozó céget, és másnapra újra visszakaptam, csak már urnában.
Ő volt a hetedik és az utolsó macskám, aki olyan mintamacska volt, ami nincs is. Mindig kedves, tapintatos, alkalmazkodó. Azt mondanom sem kell, hogy nagoyn hiányzik. Reggel mindig az az első, hogy az ágyam túloldalára nézek, ott van-e? Mindig belémszúr hogy nincs.
Nos, ennyi lett volna,elbúcsúztam tőle, csak az emléke él.
Tegnap megnéztem a macskakiállítást, gondolom, ezzel senkit nem lepek meg. Tetszett, bár úgy vettem észre, a félhosszú szőrű macskák voltak többségben. Főleg a Maine coon fajtából volt sok. Ők azok, akiknek láttán állandó és jól megindokolt kisebbrendűségi komplexusom van. Azért volt norvég erdei, amit rég láttam. A tenyésztő hajlandó volt szóbaállni velem, elmondta, hogy az első ilyen macskája valahogy elkószált, és egy hónap múlva épen-szépen került elő. Nem véletlen a neve! Akadt jó néhány ragdoll, de hosszú (valójában csak félhosszú) szőrű brit is. Azért volt skót lógófülű, de rex macskák is, nem is beszélve a thai, illetve a bengáli macskákról. Ez utóbbiak között akadt néhány kölyök is, sejthető, hogy nekik volt a legnagyobb sikerük. persze, hogy nem voltak csöndben, könnyű volt rájuk találni.
Régóta szerettem volna egy rongyszőnyeget az előszobába. Ki hitte volna, hogy ezt egy macskakiállításon találom meg! Rögtön le is csaptam rá. Továbbá láttam egy táblát, felirata szerint: A macskával nincs gond, de a gazdája nem normális! Lehet ennek ellenállni? Most keresem, hol lesz a megfelelő helye.
Ami a saját macskámat illeti, fura dologra figyeltem fel. Tegnap krumplit hámoztam és szeleteltem, egy vízzel teli tálba raktam, majd kimentem a konyhából. Mire visszaértem, Silver javában ivott a vízből. Félreértés ne essék, mindig van tisztqa vize, és elérhető helyen. Nem sajnálom tőle, ha ízesítve issza az italát, egészségre, csak furcsállom kicsit. Sebaj!
Múlt hét szombaton voltam a macskakiállításon, nem is bántam meg. Igaz, nem volt túl sok macskafajta, de annál szebbek! Van új kedvencem, a new mascarade, ami a szibériai macska egyik variációja, olyan dús nyakszőrzettel, hogy az már-már sörény. Sajna, a ketrecen az a felirat szerepelt, hogy ne simogassunk. Nem is tettem, bár erős kísértést érezte. Ehhez a macska is hozzájárult, mert hangos és lelkes dorombolással dörgölődött a rácsokhoz, szemlátomást örült volna, ha becézgetik. Nagy örömömre volt igazi, klasszikus angóramacska is, hosszan nézegettem.
A legtöbb brit rövidszőrűből, illetve a Maine coon-ból volt, mindkettőt számos ember bámulta.
Úgyhogy megint örültem, hogy ott lehettem, és kedvemre kigyönyörködtem magam.
Befejeztem az idei karácsonyi nagytakarítást, mostanra már Silver is megbocsátotta, hog ymindne kedves helyéről le kellett mondania, és mindent büdös löttyökkel kentem össze.
Továbbá mindenkinek, aki ezt olvassa, örömteli, családi körbe eltöltött, macskadorombolásos karácsonyt kívánok, továbbá jó egészséget!
A mai délelőtt egy részét a már régen várt macskakiállításon töltöttem. A látogatók eleinte nem voltak sokan, de ez nem is baj, mert legalább nyugodtan nézelődhettem.
A kiállított macskák viszont sokan voltak, de nem túl sok fajtát képviseltek. Legtöbbjük az impozáns kinézetelű Maine Coon, Kicsit meglepődtem, mert két MC ketrecén is azt olvastam, hogy ők Szibériából származnak. Nem értem, ott miért nem szibériai macskát, szobamacska estén meg miért nem peterbaldot tenyésztenek? No de ez az ő dolguk. Ráadásul nem messze tőlük tényleg volt néhány szibériai. Elég sok volt a bengáli. Ők rászolgáltak a hírnevükre, mert egy percig sem voltak hajlandóak nyugton maradni, játszottak-kergetőztek, igyekeztek minden percet kihasználni.
Szerencsére akadt néhány a doromboló díványpárna kategóriából is, ragdoll, illetve perzsa. Viszont találtam egy új fajtát, aminek a fura kinézetele csábított ketrec elé. Ez az ún. lykoi-macska, egyesek szerint a vérfarkasra emlékeztet a külseje. Engem nem, de ámulatomat látva, a tulajdonos megengedte, hogy megsimogassam, eléggé sprőd a szőre, és ez a példány olyan volt, mintha cvikkert viselt volna.
Miután nyulakat, törpesünöket és tengerimalacokat is beígértek, egy másik szobába mentem át, nos, az első kettő nem volt, de láttam a már ismerős óriáskígyót, szép óvatosan felmászott a vállamon.
Aztán kiszúrtam egy szépséges ragadozó madarat, a Harter-héját.(Vagy valami hasonló, a héja biztos). Egy solymászkesztyűn üldögélt, büszke fejtartással és csodás profillal, A sok emberre való tekintettel nem röptették, de közelről meg lehetett nézni, és meg is tettem.
Aztán jót mosolyogtam, mert odajött valaki a solymászhoz, és közölte, vigyázat, az egyik macska megharapta a zsűri elnökét, és meglógott. Persze kizárták a versenyből, de én nem álltam meg, hogy jót nevessek rajta.
Hosszas szemlélődés után arra a következtetésre jutottam, hogy igenis az ÉN macskám a legszebb!
Másfél óra nézegetés után irány haza, várt a jól megérdemelt ebéd.
Az ivartalanítás tervbe van véve, de a macska nem a miénk. Akkor kezdtük magunkhoz szoktatni, mikor a melléképületünkben megtaláltuk a kb. 5 hetes kölykeit, addig csak ritkán láttuk, természetesen nem is etettük. Ezeket a kölyköket befogadtuk, és már akkor terveztük az ivartalanítást, de ahogy elvettük a cicákat, az anyjuk rögtön vemhes lett, most azzal az alommal próbálunk valamit kezdeni. Ez utóbbi kiscicák még szoptak, felálló farkú, kék szemű, bolyhos kiscicák voltak még, mikor feltűnt, hogy az anyjuknak nagy a hasa. Most lessük, hogy tényleg vemhes-e, és rövidesen meglesznek a kölykök, vagy csak fel van fújódva. Régóta ilyen, úgyhogy nem tudjuk biztosan. Ha vemhes, meg kell várni az ivartalanítással a kölykök 4 hetes korát, hogy kibírják, míg az anyjuk egy napra be van zárva a műtét előtti koplaltatás miatt. Ehhez az kellene, hogy hozzáférjünk a kölykökhöz, és meg tudjuk etetni őket... Ha nem, rövidesen sort kerítünk az ivartalaníttatásra, az állatorvossal már meg van beszélve.
Szóval nem az anyagi keret, hanem a macskához és utódaihoz való hozzáférés az, ami korlátoz.
Szia Nóri, jól értelmezem, hogy még ivaros a mamacica és hogy újabb ciccek várhatóak? Ha igen, akkor nem kekeckedésből írom, de nem kellene ivartalaníttatni? Elég sok helységben vannak szervezetek, melyek támogatják az ivartalanítást, ha esetleg nem lenne rá keretetek. Tudom, hogy nem olcsó mulatság, én a most 10 éves Mazsolámat kb 9 éve ivartalaníttattam (benti cica, de az ordításától én kapartam a falat, nem Ő:)))), akkor 12.000,- volt ősszel akciósan a dokinéninél (felszívódó varrattal)
Hátha valaki olyan is benéz ide, aki vágyik macskára.
Minél több helyre igyekszem felrakni. Az anyamacska összes eddigi kölyke nagyon szép volt, az előző alomból származó kettő is gyönyörű, akiket megtartottunk (a lejátszási lista leírásában ott a link a róluk szóló videókhoz), jól járna velük, aki elviszi.
Most kicsit sok a jóból, egynél több macskára nem vágytam. Lemonka mellé lett ez a kettő, aztán pátfogásunkba vettük az eléggé alultáplált anyjukat is, neki meg itt van most ez az alom. És a hasa elég nagy...
Örülök, hogy jelentkezet, rég hallottam rólad! Sajnos, nem tudok már macskát (más állatot sem nagyon) örökbe fogadni, hiszen biztos, hogy jóval túlél engem, és nincs kire hagynom. Szeretni szeretném, de...
Őrőmmel értesítedk mindnekit, hogy Silver kedélyállapota majdnem teljesen, az egészsége négyötöf résdzben tért vissza. Mindne okom megvan arra, hogy a holnapi napra mindne tökéletes lesz. Háromszoros hurrá! Avagy, hogy Weöres Sándor versét idézzem: Kilenc mély bók a nevének!
Silver jól rémijesztett tegnap, mert egélsz nap egy falatot sem evett, ammennyire megítélhetem, nem is ivott, és egész nap az ágy alatt gubbasztott.
Ma orvoshoz vittem. (mondhatom, nem volt könnyű nyakon csípni) és kezdek megnyugodni. Kapott valami pasztát, az tápláló, a következő adagot nekem kell beadni, méghozzá fokozatosan. Nem lesz könnyű, de nem adom fel!
Holnap viszem vissza, de az vigasztal, hogy bármi is legyen, az orvos szerint kifelé megy belőle. Visznt sosem bocsátottam volna meg magamnak, ha nem viszem el a dokihoz.
