Tiszta szívből kívánom,hogy boldog legyél de ne feledd,hogy a szerelem vak és olyankor az ember azt látja amit látni akar. Mindig nyitott szemmel járj és ne tévesszenek meg a szavak.Mindig a tettekre figyelj az apró dolgokra mert sok piciből lesznek a nagy dolgok.Kell figyelni a részletekre is.Sőt! Egy kapcsolat nem 1 emberről szól.Társas"játék" ám!
A legbántóbb az egészben, hogy sosem hagyta volna ott a Férjét miattam, és látod miket írt, ennek ellnére ő nem akart elengedni. Rá fél évre eljátszotta ezt egy másik fiúval is, de vele össze is jött. Ez a bántó. Biztos nem voltam elég jó neki, de akkor azt nem értem miért tette ezt velem. Azóta a depi végetért, és ezt az új kapcsolatomnak köszönhetem, aki kihúzott belőle, és nagyon szeretem:)
Hát Én most végigolvastam ezt az egész történetet! "Legjobb" dolog azt mondani valakinek mikor szerelmes,hogy legyünk barátok. Nagyon sajnállak Ascer de talán Te is tudod,hogy mit szoktak mondani... Ha valaki elakar menni azt hagyni kell.Ha visszajön hozzád a Tied,ha nem akkor sosem volt az. Tudjátok legmocskosabb dolog az mikor mások érzéseivel játszunk.Nem szabad! Nem értem és sosem értettem miért kezd bele valaki egy másik kapcsolatba míg nem zárta le az előzőt.De ha kétlakinak indul is,elkell dönteni ,hogy biztos ezt akarom?Veszélyes vizek ezek és nagy a tét.Kimondani azt a szót,hogy szeretlek egy pillanat műve és csak 9 betű de a szavainknak harmóniában kell lennie a tetteinkel.Akkor hiteles csak amit mondunk. Biztos lehetsz benne Ascer,hogy rosszul döntött.-mint ahogy Te is írtad. Ne legyél depis mert nincs miért. Nagyon sokan, Ti férfiak nem ismeritek a Nőket.Csak azt hiszitek. De abban igaza van elkeseredett lánynak,hogy jobb most ,mert később még rosszabb lenne (talán) neki is,és neked mégrosszabb.Én átestem már ugyanezen mint Ti/Te. Azzal a külömbséggel,hogy ott Én voltam a szenvedő alany akárcsak most Te. Fel a fejjel, elmulik hidd el.Sokat fogsz sírni még és sokat fogsz még rá gondolni de ez legyen az utolsó "tanulópénz".Tudod,ami fáj az erősít! Tudnék még mit írni a történetetekkel kapcsolatba de nem gondolom,hogy jobban éreznéd tőle magad.Nem akarok senkit minősíteni de még annyit Neked,hogy Én eddigi életem során megtanultam,hogy ott kell harcolni ahol érdemes.
Olyat tettél amit már senki sem vislelt volna el. Azt kérted maradjak így veled. ÍGY. Már eleve nem jutott eszembe ez a dolog. Gyereket akarsz tőle. Ez tudod, hogy esett volna amikor bejelented hogy terhes vagy attól az embertől akit a legjobban útálok ezen a világon? Nem tudod. Mindegy, nem is lényeg. Szerencsére kinyílt a szemem. Sajnálom hogy így kell írnom, de vak voltam, nem veled emberileg volt a baj, hanem az amit adni akartál, az a kis morzsa amit elém vetettél, és akkor is engem hibáztattál amikor ezt nem akartam elfogadni. EZ volt az utolsó esélyünk. Az utolsó. Soha többet nem akarok hallani rólad, semilyen formában. Tudom most úgy érzed erős leszel, kibírod. De vedd észre hogy képtelen vagy elfogadni. Nem gond. EZ a véleményem. Légy boldog, az életeddel, a munkáddal a férjeddel, a gyerekeddel amit nagyon akarsz, a kocsiddal, meg úgy mindennel amit el fogsz érni az életedben. De emlékezz, úgy is emlékezni fogsz, hogy ezt elrontottad, Te voltál a homokszem a gépezetben, az aggodalmaid, és az a kibaszottul nagy lelkiismereted, ami azt diktálta hogy nehogy kitolj a férjeddel, aki az életedet jelenti. De akkor hol volt az a fene nagy lelkiismereted amikor ezt az alkut ajánlotta dnekem, és volt képed engem hibáztatni azzal, hogy én sürgettelek. Persze, ha Ő elhegyna, akkor sem engednél magadhoz közel, mert mindíg abban reménykednél hátha visszajön. De ez úgysem jön el. Nem is kívnom, mert képtelen vagy az önállóságra, képtelen vagy önállóan erről dönteni. MIndegy, elegem van ebből az egészből. Soha nem lesz másként, ahogy lehettet volna. Akarom hallani mégeszer hogy miért, minek hatásásra, hogy gondolod stb. Kímélj meg ettől kérlek, nem esik jól Sőt az sem hogy ezt és így kellett leírnom. Nem láttam kiuatat csak így. Ez jutott sajnos. De emlékezni fogsz sokáig, mardosni fog a felismerés milyen buta döntést hoztá, emlékezni fogsz hogy mit hagytál veszni. Sőt mindíg emlékezz erre, legyen ez a büntetésed. Ahogy nekem is, hogy belédszerettem. Ez a fórum emlékeztessen mindíg.
Megint írok, most egy kicsit aggódom, mert nem válaszoltál még az üzenetemre, sőt a beszélgetésünk után sem írtál. Mi ez ha nem ok az aggodalomra. Ma is sokmindent megbeszéltünk, fontos hogy tudd ezeket, nagyon számít nekem ez a dolog. Nagyon nagyon. (Közben megnyugodtam mert válaszoltál.:)) Nagyon sokat változtál, először el sem hittem,aztán mégis el kellett hinnem. Változol, nagyon jó irányba, és kezdem nagyon elhinni. ELőször erőteljesen kételkedtem hogy meg tudsz változni, még éltek bennem az előző esések kék, zöld foltjai, de múlnak, egyre jobban, és hiszem hogy egyszer elhiszem hogy nem is voltak. Most boldog vagyok, itt vagy, részben mellettem. Örülök neki, egyre többet kapok az igazi Elkeseredett lányból ami nagyon jó. Ha hiszed ha nem, nagyon jó.
Tegnap nagyon szép délutánt töltöttünk, együtt hihetetlenül éreztem magam. Elmondtam mindent amit érzek, azt is amit tudtál, és azt is amit sejtettél. Úgy érzem elmondtam mindent amit tudnod kell. Úgy érzem most boldog vagyok. Azt az üzenetet azért küldtem mert féltem nem tudsz ezzel azonosulni, és bántani fog, ezért ajánlottam fel, nem akartalak ezzel megbántani, nagyon boldog voltam attól ami történt, de nem akarom hogy Te úgy okozz nekem örömöt hogy nem élvezed, és toljon előre az "elvárás." Ezt nem akarom, azt szeretném hogy mindent azért tégy mert szeretnéd, mert akarod...Ezért mondtam hogy csinálhatjuk úgy is. Nem megbántani akartalak.
Csak mennek a napok, s, Te nem vagy itt velem, pedig annyira, annyira kellenél nekem! Talán nem is sejted mennyire megváltozott minden, más szemmel látom a világot, és ezt Neked köszönhetem. Tudnál-e szeretni? Lehetnék a barátod? Kezdhetnénk-e újra? Begyógyult a régi seb? Mennyi a kérdés, és a válasz Benned van, ne siesd el kérlek, fontold meg nyugodtan. S ha úgy érzed, valamit el kell mondanod, csak nézz a szemembe, én majd mindent tudni fogok. Mert elég egy pillantásod, hogy megértsem, lobog még a Láng, vagy meghalt egésszen...
Szijjasztok nagy problémája van az egyik naon kedves barátomnak eltűnt a kutyája ebben kéne segítség ha esetleg látta vki jellezzen legyen szíves itt lesz a képe meg az elérhetőség http://keresem.uw.hu/
Azt tudom, hogy elfelejteni nagyon nehezen tudom a dolgokat vagy lehet nem is tudom soem elfelejteni. De az elmult csalódások arra ösztönöznek hogy lépnem kell valamelyik irányba.
VAgy vissza, és ha elfeledni nem tudom de urrá tudok lenni ezen, de az érzések megmaradnak. Vagy hagyom hogy elinduljon megint valami, bízva hogy másként lesz, sokkal jobb...De félek attól hogy megint csak csalódásba fog fordulni az egész... Jó lenne ha jó lenne...De mint mindíg félek megint kudasrcba fulladna...
Szeretnék újra a közeledben lenni, szeretném ha újra az életed része lehetnék és Te is az enyémnek.... És igen, sok mindent szeretnék visszakapni és visszaadni... Úgy érzem a felejtés annyira úgysem megy nekünk, minek szenvedni tovább, miért ne próbálhatnánk meg újra, okosabban, ügyesebben.... Szerintem a szál ami kettőnket összeköt sokkal erősebb és értékesebb annál, mint hogy veszni hagyjuk... Szeretném ha Te is így gondolnád....
Vajon meddig tart majd az igaz élet?! Amíg nem jön egy újabb szikra, ami lángra gyújtsa a lángot?!? Vajon tényleg megtörtént a szembenézés? Vajon a kívül, a felszínen is igazzá vált minden? Vagy csak Benned?
Ide írok Neked, mert megígértem, hogy nem kereslek többé, nincs is hozzá képem, ez meg az a fórum, ahol ha akarod elolvasod a levelemet, ha akarod, akkor nem, Rád van bízva és nem én tukmálom Rád...
Tudom, hogy nem hiszel nekem, de én mégis szeretném leírni mindazt amit érzek.
Szívből sajnálom ami történt. Nincs rá magyarázatom. Megijedtem.
Másra sem vágytam jobban, mint hogy újra lássalak, érezzelek, de féltem, hogy nem tudok megfelelni mindannak amit ígértem, féltem, hogy egy találkozó csak felkavarna mindkettőnket, fellángolnának az érzések.
Nagyon sokat gondolkodtam az utóbbi időben. Amit ígértem, azt úgy is gondoltam, nem volt benne hazugság. Rengeteg meg nem tett dolgot sajnálok és sajnálni is fogok mindig. De nem tudok ennél többet adni. Akármennyire is szeretlek. Nem tudok beleharapni abba a kézbe aki "enni ad", abba az emberbe, aki szeret, akit szeretek. Végiggondoltam, de akármennyire is szeretlek, nem tudom megerőszakolni magam, nem tudom megtenni, nem tudok kétlaki életet élni, nem tudnék úgy tükörbe nézni.
Biztos felmerül most benned a kérdés, hogy akkor minek ígérgettem. A válasz egyszerű. Mert szeretlek, mert nem akarlak (akartalak) elveszíteni.
Megígértem Neked is és magamnak is hogy a következő találkozó alkalmával szabadjára engedem az érzéseimet, nem állok útjukba. De mikor közeledett a talákozó ideje nagyon megijedtem, féltem, hogy nem tudok Neked annyit adni amennyit szeretnél, amennyit szeretnék, féltem a haragodtól, féltem, hogy csalódást okozok, féltem, hogy mindketten csak jobban sérülünk. Azt gondoltam, hogy ha szabadjára engedem az érzéseimet, csak még nagyobb okot adok a reménynek... Ha nem engedem szabadjára akkor meg hazugnak tartasz... Abban az egyben voltam biztos szombatra, hogy maradéktalanul mindent nem tudok Neked megadni, amit adok az meg kevés lesz Neked, még akkor is ha az több lett volna, mint amit eddig adtam. Ezért írtam az az üzenetet Neked, ezért hátráltam meg a találkozótól.
Szívből sajnálom az egészet. Soha nem akartam, hogy fájjon, soha nem akartam játszani az érzéseiddel, soha nem voltam képmutató és hazug Veled. A fura viselkedésem a fura helyzetből adódik és abból, hogy folyamatosan örlődtem. Remélem, hogy hiszel nekem és még ha most haragszol is rám, csalódott is vagy, elgondolkozol mindazon amit írtam most és mondtam telefonon korábban...
Nagyon fontos és különleges ember vagy számomra és mindig az is maradsz! Szeretném ha tudnád, hogy minden egyes szavad, amivel változtatni akartál rajtam, amivel irányítgattál ha letértem a helyes útról, megfogant bennem. A hétvégén nagyon sok mindenre ébredtem rá a Te korábbi szavaid hatására, így minden furcsa, hazug, nem igaz kapcsolatomat le is zártam. (És emellett minden olyan kapcsolatomra, barátságomra és a családra, amire nem jutott eddig elég figyelmem, megerősítettem.) Sajnos a miénket is lezártam, de azt más okból.. abban nem volt hazugság, azt amiatt zártam le, hogy ne okozzak több sérülést.. féltem, hogy ha most szabadjára is engedem az érzéseimet, előbb utóbb behúzom a vészféket és azzal csak újabb fájdalmat és sérüléseket okozok Neked...
Csak remélni tudom, hogy nem veszítelek el végleg, hogy a csalódások és fájdalmak feldolgozása után majd barátként tudsz tekinteni rám és hogy még sok közös dolog vár ránk az életben!
Gondoltam rád sokat a hétvégén, soxor akartam írni....
Furcsa nagyon hogy ennyi körülmény van ami megnehezíti a dolgunkat, de ez engem csak megerősít abban amit érzek, és nem hagyom hogy ezek a dolgok befolyásolják a helyzetünket/helyzetemet.
Egy kicsit morbid ez az egész, az ahogyan kialakult, ahogy érzek, ahogy ragaszkodok hozzá/hozzád, és az hogy nem karom hogy vége legyen...
Sokat gondolkodtam hogy nincs ennek semmi értelme, de mégis látom benne a jót, és érzem hogy sokat jelentesz nekem...
Tisztában vagyok vele hogy mennyi buktatój a van a dolognak, és hogy sosem lessz benne semmi előrrébb lépés vagy történés de még is ki vagyok vele békülve...
Szeretlek nagyon ezt tudnod kell és szerintem sosem mulnak el ezek az érzések...
A pénteki nap is csak megerősített ebben, nagyon jól éreztem magam, és...
Szeretlek...
Remélem jól telt a hétvégéd és sokszor jutottam eszedbe..
