Végre hazánkban is a kultikus brit sci-fi sorozat. Mindenkinek, akit érdekel a kilencedik és tizedik doktor története, de a klasszikus sorozat kedvelői is teret kaphatnak itt.
Én meg pont most fejeztem be a nézését :) Tetszett, hozta a szokásos DW-minőséget, a poénok is ütöttek ("Van egy horrorfilm idegenekről? Ez nagyon sértő, már értem, miért akarja mindenki megszállni magukat."), csak nem értem, hogy Moffat minek írja ki a karaktereit, ha a következő karácsonyi részben visszahozza őket, Amyékkel is ugyan ezt játszotta a hatodik szezon végén. A Mikulás kicsit fajsúlyosabban is jelen lehetett volna, én igazából arra számítottam, hogy lesz majd valami sötét, közös múltja a Doktorral (az MF-részekben többször poénkodnak vele, hogy a Doktor ismeri, vagy hogy ő maga a Télapó), de összességében jó volt ez így. :D
Nekem nagyin beött, de érdekes módon pont Capaldi lógott ki belőle. Azt nem tudom, a szülők mit szóltak, mert elég kemény rész volt karácsonyhoz képest, Philip Hinchcliffe büszke lehet a sorozatra :) Eközben nem vették komolyan, és némi édesbús melankólia is belefért. A végén pedig nem maradt semmi szomorúság, az "ijesztősség" is eltűnt, és a télapót se gyalázták meg :)
Én most csak arra leszek kíváncsi, hogy még a karácsonyi rész is Claraval fog-e foglalkozni, vagy a "tudod, hogy nem lehet így vége" szöveg csak arra vonatkozott, hogy kell egy vidám jelenet az epizód végére? Csak mert Clara kiírása tényleg elég hülyén sikerült így, hogy voltaképpen egy félreértés miatt szakadtak el, és mindketten azt hiszik, hogy a másikat segítették boldogsághoz. Bár azt is jól modellezi, hogy mik a hátulütői annak, ha valaki Doktorként gondolkodik (ami gondolkodást végül Clara is átvett) és jótétemény címén manipulál másokat és dönt a sorsukról.
Addig izélgették Moffatot azzal, hogy túl timey-wimey-sak az évadzárói, hogy írt egy RTD stílusút. Wow. A jennás főcímmel pedig kimaxolták a trollkodást... a végén pedig a Télapóval überolták, ilyen évadzáró már több mint fél évszázada nem volt, az tuti :)
Én most néztem meg ezt a régi részt dinókkal Londonban. Nagyon jó története volt, de a dinók nevetségesen néztek ki, mint egy gyerekjáték gumiból és mindig egy helyben állt az a szerencsétlen t.rex és csak ordított mint a fába szorult féreg.
Remélem az új Dr Who részekben nem fordítva van hogy szuper a számítógépes animáció gyerekes történettel.
Wow, nekem meg újra tetszik a sorozat :) Ennyire hülye alapötletet nem lehet más sorozatban megjátszani, csak a DW-ban, ami az első naptól kezdve átugorja a cápát. Amit meg kihoztak belőle, az más, mint eddig. Ha a pókok nem lettek volna, nálam tizenegyes lett volna.
Elvileg cserélhető a manipulátor-karjuk, a NS01 utolsó részében is szerepelnek olyanok, akik az ajtók leküzdésének érdekében lángvágót viselnek :) De azért lássuk be, a klasszikus formula a legcoolabb ;)
Sárkány? :o Lehet, csak nem figyeltem, de szerintem nem derült ki, hogy mi volt az (bár nekem is beugrott a sárkányok eredetmítosza a Trónok Harcából :)) Nem tudom, szerintem ha azt vesszük, hogy ez DW, akkor max. az volt necces hogy bármi is kelt ki a Holdból, annak az élettere ezek szerint a vákuum és a zéró gravitáció, de ez már a csillagbálnánál sem okozott gondot. Az az elképzelés meg, hogy a naprendszer egy jól ismert objektuma nem is az, aminek hittük, elég régi, mondhatni klasszikus sci-fi téma :) Én csak abba tudnék belekötni, hogy a fő fordulatok kissé kiszámíthatóak voltak, de ezzel együtt tetszett a rész (jobban, mint az előző), Courtney is egész jó Susan-pótlék, remélem, lesz még párszor :)
Hát ez a Öld meg a Holdat rész... nem is tudom. Moffat elvetette a súlykot szerintem. Emlegette ugyan nem is egyszer, hogy Doctor Who inkább mese, mint sci-fi, de ez a sárkánytojás Hold nekem túl sok volt. Pedig egész jól indult a rész, aztán a végére nagyon elfajult. Hasonló nagyságrendű ökörség, mint amikor a tizedik Doktor a TARDIS-szal vontatta a Földet. Nem bánom, ha ilyesmi történik Narniában vagy valami hasonló fantasy világban, de a mai földi jelenünkbe ültetve eszement dolog. Jó, legyen mese. Demjén Rózsi megénekelte, hogy sajtból van a Hold. Most Moffat rátett még egy lapáttal, hogy sárkányból van a Hold.
Na, és még egy felvetés: vajon véletlen, hogy az eddigi történetek bizonyos síkon, kisebb vagy nagyobb mértékben régebbi részek elemeit gondolják át/használják fel/emlegetik fel? Úgy értem:
1. láttunk már dinoszauruszt Londonban, és láttunk már magukat emberekből összerakó űrhajót
2. van egy Dalekunk fogságban, és benne járunk, mint magunkban az Invisible Enemyben
3. említik a Miniscope-ot, és azt, hogy valakiből legenda lesz, pedig létező személy (mint a Doktor)
4. ez nekem nagyon Blinkes volt
5. a fogságban tartott, bika-szerű szörnyeteg, aki érzi másban a valamilyen rossz érzéseket, és megöli őket, nem láttam már hasonlót egy űrbeli szállodában?
6. á, ez csak egy vidám school reunion volt :)
Stílszerűen:
(körülbelül 99%, hogy Moffat is csak ezért csinálja;)
Az alapvető kérdés az, hogy mit akar mondani az a párhuzam, hogy Clara ott volt Danny mellett, amikor fél kiskorában, és ott volt a Doktor mellett, amikor félt kiskorában. Úgy értem, a párhuzam, miszerint Mr. Pink és Tizenhárom is katona, akik maguk mögött akarják hagyni a harc traumáit. A Doktor évszázadokig élt azzal a tudattal, hogy kiirtotta a saját népét, és Mr. Pinknek is van valami csomagja. És akkor itt el lehet kezdeni fantáziálni, hogy vajon több van-e mögötte.
Ja, és van még egy kérdés: a Mr. Pink névről csak nekem jut állandóan Tarantino az eszembe? :)
Viszont a mostani rész jó volt. Kicsit a gyors és lassú részek változtatásán csiszolhattak volna, de jó volt, hogy nem csak egy Doktorunk van, akit nem érdekel, mit gondolnak róla, hanem van egy mellékszereplőnk, akit meg az nem érdekel, hogy a Doktor mit gondol. Volt már ilyen: Rory, csak ő a vicces oldalról jött az ügyetlenségével, itt meg van valaki, aki a PTSD túloldaláról nézi a dolgokat.
Ez a Time Heist a legolcsóbb Moffat-loop volt eddig. Eddig tetszett, hogy újra és újra feldolgozza a lehtőségeit annak, hogy mi van, ha valamit azért csinálunk, mert egyszer láttuk, hogy megcsináltuk már, de itt a "megoldás" csak úgy jött, és úgy volt, és kész. Pedig az alapötlet, hogy nem tudják, mit csinálnak és miért, csodálatos volt, csak mintha nem tudtak volna egy hozzá méltó feloldást kitalálni.
Nem is fogja még egy darabig használni a TARDIS-t a harmadik Doktor, mert éppen földi számüzetésre ítélték az Idő Lordok és kitörölték a fejéből, hogyan lehet megjavítani a gépezetet. De azért sok érdekes kalandba keveredik.
Érdekes, nekem pont az utolsó két résszel kezd igazából helyrekerülni Capaldi Doktora. Igaz, az ötödik epizód inkább történetközpontú volt, nem volt benne túl sok karakterizálás, de a Doki viselkedése az adott helyzetben teljesen hiteles volt. Meg jó volt látni, hogy ő is lehet néha kiszolgáltatott.
Végre volt időm megnézni a hétvégi részt, és ha valakit megnyugtat, akár csak puszta kárörömből :) kicsit nem tudom, mit gondolok. Még pár ilyen rész, és észre se vesszük, ha eltűnik a Doktor. Pedig Capaldi tök jó, de csak pár bohókás gesztus és morgás jut neki.
Én most kezdtem el nézni a 7. évadot. A kezdetben nem tetszett, mert állandóan a Földön játszódik, nem is használják a telefonfülkét stb. De el kell ismernem nagyon jól sikerült ez a sorozat idáig 3 részt látva. (és nem azért mert itt már vannak színes részek :) ). Az Ambassadors of Death igazi hard sci-fi volt. A 4. rész még hátra van.
A DW-ben a jövő változékony. Ez a jövőbeli Gallifrey dolog olyan, mint Schrödinger macskája: amíg nem megy előre megnézni, hogy ott van-e, addig van esélye megmenteni. Ha megnézi, és nincs ott, akkor az onnantól kőbe lesz vésve, és minden próbálkozása kudarcra van ítélve, szóval semmi értelme ilyet tenni. De ez egyébként akkor is állna, ha nem került volna be az utolsó jelenet. A régi Gallifreyvel eddig is bármikor kommunikálhatott volna, viszont arra a Gallifreyre az Időháború gyötrelmei várnak, amit megint csak nem akadályozhat meg világvége paradoxonok előidézése nélkül. Szóval mit csináljon, menjen vissza, és jópofizzon a szenvedésre vagy halálra ítélt barátaival? A Doktor nem ilyen, a Pondokat sem kereste meg többé, amikor már ismerte a sorsukat. Egyébként nyilván nem véletlenül lett úgy megoldva, hogy csak Clara tudja, hol is jártak.
Ez volt az első rész ebben az évadban, ami igazán tetszett, viszont pont a vége nem. Oké, hogy az időutazás (visszafelé) rengeteg problémát rejt, ha az ember belegondol, de ezt egy jó sci-fi elrejti. Meg az ember elfogadja, hogy bizonyos dolgokat nem kell észrevennie, hogy jól szórakozzon. De azzal, hogy ez a jelenet belekerült, Moffat maga nyitotta ki Pandora szelencéjét. Ha simán el lehet menni a múltbeli Gallifreyre, akkor a jövőbelire, a visszatérése utánira is. Ha meg nem tér vissza, akkor örökké be lesz zárva oda, ahol van? Az olyan, mintha tényleg felrobbant volna. De a régi is bőven elég, hiszen ugyanúgy kommunikálhatna a régi Gallifreyjel, mint ahogy a régi sorozatokban.
Egy másik gyerek viccelődött. Az üzenetet a Doktor hagyta magának a táblán, az állomáson vagy min pedig a burkolat hűlt. Épp az volt a lényeg, hogy az összes furcsaságot meg lehetett magyarázni valamivel, csak a Doktor beleképzelt egy nagy őskonspirációt, mert "a nagy és félelmetes időúr fél a sötétben"
A vége amúgy hatalmasat ütött, az ember azt hinné, hogy valami búcsúepizód volt. :o
Hatása azért volt rám, éjjel felriadtam, mert úgy éreztem, van valaki a szobámban, fejemre húztam a takarót és visszaaludtam, persze akkor meg azt álmodtam, hogy letépem az ágytakarót arról a valakiről/valamiről, de becsukott szemmel, mert nem mertem ránézni.
