Nyucus és hallottam, hogy Kecskemétem csinálnak 3D-s ultrahangot, nem túl drágán, állítólag az szinte mindent megmutat. Egyébként 100%, hogy fognak magzatvíz vizsgálatot végezni. Én 37 évesen szültem a fiamat és minden eredményem jó volt, mégis a korom miatt kötelező volt a magzatvízvizsgálat. Nagyon féltem tőle, de szinte hihetetlen, egyáltalán nem éreztem semmit.
Na kicsit utånalestem, mert a mehlepenyvizsgålat sokkal komplikåltabb mint a magzavizes, hogy mi is a legkoråbbi idöpont itt es miert. 18.-het elött azert nem csinåljåk, mert nem elegendö meg a magzatviz. Legalåbb is, itt ez a sema. Minden 34-ev feletti kismamånak felajånljåk mindket vizsgålatot, attol fuggöen, mekkora a terhessege. ´Sosem fogom megerteni, hogy otthon miert kell ezt kerni? Hiszen nem hinnem, hogy az ållamnak drågåbb egy ilyen teszt, mint a majdani halmozottan fogyatekkal szuletö babåk ellåtåsa, tåmogatåsa. Arrol nem is beszelve, hogy idöben kiszurhetök lennenek legalåbb a komolyabb rendellenessegek. Ha nekem azt mondjåk, hogy a gyerekemnek 7-ujja van, vagy hasonlo, vigan megszulöm. De a Down korral nem szembesitem sem öt, sem magunkat.Viszont jo lett volna tudni mår 12-hetes korban, es nem most vårni a veteltetesre 18,5-hetesen....
A Down-szindrómával - úgy tudom - együttjár a szívbetegség, ahogy sok más is, csak kinek milyen fokban, ez a különbség.
Nálunk is a sztenderd eljárás az általad ismert (sőt én is így csináltam), csak - későn jutott eszembe rákérdezni, meg nem is voltam határozott a vizsgálatot illetően - elmondta a doki, hogy valójában nem is tudja, miért ilyen későn adják a beutalót a védőnők. (Én is vidéken vagyok, nagyon vidéken.)
A lényeg, aki akarja a vizsgálatokat, előre tájékozódjon, s legyen határozott, nagyon is.
Köszönöm a jokivånsågot, böven rånkfer. Gondolom akkor otthon kicsit måsok az idöpontbeli szabålyok, itt az åltalam leirtak szerint csinåljåk. En vegigmentem az összes lehetseges teszten, a mehlepenytesztet kiveve. Egyutt adnak ållitolag teljes eredmenyt, de valo igaz, hogy nålunk a Down szindroma gyanuja merult fel, ezert is kertuk a magzatvizvizsgålatot is. Egyebkent az afp sem lett jo, de ettöl fuggetlenul a genetikai ultrahang szerint semmi egyeb fejlödesi rendellenessege, /nyitottgerinc es tsai/ nem lett volna. Viszont a Down szindroma melle tarsult egy szivbillentyuprobelma is.
A magzatvízvizsgálatot meg lehet csináltatni sokkal előbb is, (ha jól tudom, már a 12. héten is), csak kérni kell. (35 év fölött ingyen van. Nem kell megvárni, amíg a tanácsadáson az eszükbe fog jutni.) Amúgy 99 %-os biztonsággal ad eredményt, és csak 3 genetikai rendellenességet vizsgál, ebből egyik a Down. (A másik kettőre nem emlékszem, de ott elmondják, melyik.) Tehát a genetikai vizsgálat eredményétől függően simán lehet a másik kb. párszáz? genetikai rendellenessége a gyermeknek, vagy simán lehet szívbeteg stb. Teljes bizonyosság soha nincs, az ember mindig csak a legjobbat reméli. Én meg a legjobbakat kívánom nektek.
Jogodban åll ragaszkodni ahhoz, hogy megcsinåljåk a mehlepenyvizsgålatot. Ebben biztos vagyok, es ezert fizetned sem kell, mert az eletkorod indokolttå teszi. Ne hagyd magad leråzni. Egyåltalån nem szukseges dråga magånklinikåra menned, az eletkorod jogosit erre a vizsgålatra. A Nupp teszt/az ultrahangos tarkoredömeres/ nem biztonsågos. az en eredmenyem pl tökeletes lett. Ha ujra kezdem, csakis biztosra megyek. Azonnal a mehlepenyvizsgålattal kezdem. En nem elek Mo-n, viszont a magzatvizvizsgålatot kiveve, az összes többi diagnosztikåra hazamentem. A kombinålt teszt egy lopikula. Fölösleges a köröket futni. Beszelj az orvosoddal, vagy a vedönövel es hatårozottan ållj ki amellett, hogy te akarod a mehlepenyvizsgålatot. Nincs joguk megtagadni.
már 14 hetes vagyok. a 12-hetes UH-on nem csináltak nyaki redő vizsgálatot. se...mire a beszélgetésre megyek 17-18 hetes leszek. kifutok az időből....de ez senkit se érdekel, mert nem vagyok gatdag és ő a 6. gyermek lenne. egyébként nagyon köszönöm a segítségedet..
A legelsö elvegezhetö vizsgalat ami 100%-os eredmenyt ad, az a mehlepenymintavetel. 12-hetes terhessegnel tudjåk csinålni. Mehetsz meg kombinålt tesztre is de nekem az teljesen jo eredmenyt adott, s mellette sajnos a kicsi Down szindromås. A kombinålt tesztet is a 12-14 hetben vegzik, de szerintem megbizhatatlan. 16.-heten csinålnak egy negyes tesztet. Nekem annak az eredmenye mår sajnos rossz lett. Akkor döntöttem el, hogy megcsinåltatom az omniocentezist, vagyis a magzatvizvizsgålatot. Azt a 18.-hettöl csinåljåk, legalåbb is nålunk. Ennek a tesztnek is 100%-os a biztonsåga, mert a magzat genjeit, koromoszomåit vizsgåljåk. Viszont ha javasolhatok, a lehetö legkoråbban menj el a mehlepenytesztre, mert pokoli a bizonytalan vårakozås. es megpokolibb az, amikor mår erzed a kicsi mozgåsåt, låttad ultrahangon, megszeretted, majd kiderul, hogy beteg. Ha en meg egyszer terhes lennek, egeszen biztosan a mehlepenyvizsgålattal kezdenem, mert utåna vagy teljes nyugalomban vårhatom ki a szulest, tudva, hogy a baba tökeletesen jol van, vagy meg idejekorån tehetek az ellen, hogy egy mår kialakult embert kelljen elvetelnem. Az indokokat olvashatod a regebbi hozzåszolåsokban. Mindazonåltal elöre ne rettegj, hiszen teljesen ertelmetlen. Bizz benne, hogy minden rendben lehet es remelem ugy is lesz:)
Jó reggelt! Én ápr.ban leszek 40 éves. Febr. 28.-án megyek genetikára. Nagyon félek az eredménytől!!! Nem tudom melyik vizsgálati módszer a legbiztonságosabb, anyai vérből magánlaborban, vagy a magzatvízmintavétel, de végül is ez utóbbi mellet döntöttem. Sose gondoltam volna hogy ilyen lassan megy, mert 20 nap múlva még csak első megbeszélésre kaptam időpontot. Ezek után nem tudom a vizsgálat mikor lesz meg, és mennyit kell az eredményre várni? De nagyon félek, hogy valamit találnak.
Ket ember verrel kiizadt döntese amit teszunk. Mindig szerettuk egymast, de most ugy erzem, soha ennyire. Közben pontosan tudjuk, hogy a kicsi mindig velunk marad. Fizikai valojaban nem, de a lelkunkbe beegette lenyet. Veszunk egy kisfat. Ö lesz a mi kicsikenk. Igy fizikailag is lesz kihez szolni, kit dedelgetni.Talan az idö egyszer segit es enyhiti ezt a maro fajdalmat ami most bennunk izzik.
"De önzö modon inkabb leszek gyilkosa magzatomnak, minthogy egy szenvedesekkel teli, majd magånyos eletre iteljem."
erre sokan talán ráharapnak majd, de megértelek, és én egy (talán) egészségest búcsúztattam el amiatt, hogy úgy gondoltam, hogy nem lesz lehetőségünk felnevelni...ami azért be is bizonyosodott, mert a másik az abortuszom után visszavonult
légy gyilkos a mások szemében, de csak az legyen a fontos, aki esténként Melléd göndörödik
Valoban igy van. Nem csak benne fogom siratni, hanem egy eletre magamban is, hiszen kötödöm hozza. Ö a Down szindroma melle kapott egy sulyos szivbillentyuproblemat is. Nincs jogom szenvedesre itelni es mi is elgondolkodtunk azon, mi lenne vele, ha mi mar nem vagyunk. Mi lenne a testvereivel? Hiszen az ö felelösegukke is valna. Van-e jogunk erre itelni öket es öt, a kicsit... Mara eldöntöttuk, hogy az abortusz mellett döntunk. Minden percben siratjuk, megsem dönthetunk maskent. Hogy vallalunk-e ujabb jövevenyt? En tennem. A ferjem kizartnak tartja. Van a csaladban egy Down szindromas fiucska. 18-eves es 3 eves gyermek szintjet sem eri el. Majdnem suket, alig lat. A csalad rament erre a nehez keresztre. Az edesanya imadja fiat, s mert fogyatekos ezerszeresen probal megadni neki mindent, beleertve szeretetet is. Közben eszrevetlenul a masik ket egeszseges gyermek hatterbe szorult. Egyikuk talpon maradt, a masik elzullött. A beteg fiu semmit nem tud ezekröl, el a sajat kicsi vattaval belelt vilagaban. Par eve eljutottak addig, hogy nem kell pelenkazni. Hatalmas dolog ez eseteben. En keptelen lennek vegignezni ezt a sajat gyerekem eseteben. Masenal is megvisel, de a sajatommal kizart, hogy ep esszel kibirnam. Önzö vagyok? Lehet. De önzö modon inkabb leszek gyilkosa magzatomnak, minthogy egy szenvedesekkel teli, majd magånyos eletre iteljem.
olvaslak, és folyamatosan tolulnak fel mindenféle érzések bennem...:(
tehát második párod, elsőből három csemete, boldog családélet....és most kopogtatott volna "a közös" manó, akit kiszűrtek...most vetessük el, vagy nem? próbálkozzunk még? van-e még esélyünk egészséges gyermekre?
szerintem igen, de amikor a másodikbaba egészségesen fogan meg, Őbenne fogod megsiratni a közös elsőt, akit elvetettetek...most ezzel nem azt mondom, hogy tartsátok meg...egyszerűen nem vagyunk abban az állapotban, hogy egy Down-kóros manó lelkébe belelássunk....én csak egy barátosném mindennapi életküzdéseit érzem, amikor egy autista gyermeket kapott a Teremtőtől...és nem az a legnagyobb "gondja", hogy hogyan is kezelje az egyre inkább felnőttkorától félő kamaszát, hanem az a legnagyobb kinja, hogy ha Ő nem lesz már, akkor ki fogja a Manócskáját terelgetni az élet útjain...ki lép a helyébe, aki minden rezdülését ismeri már 18 éve, ki teheti teljessé az Esőmanója életét?...ez vhol olyan, mintha a híd alá kitenné az ember a szeretteit:(((
gyilkosság az abortusz. ebben nics vita részemről. én is az voltam.
ám lehet, hogy el kellene gondolkodni azon, hogy mi a fontosabb:hogy a testünk belőlünk növő pici virágja nélkülünk is boldoguljon majd(nem tud!), és teljes életet éljen majd(mert mi akartuk a létét)... vagy az, hogy mindenáron gyermeket akarunk, mert azt bizonyosfajta összetartó kapocsnak hivják, és anélkül nem érezzük TELJESNEK a kapcsolatot..........sem mi, sem a közmegitélés
Tulajdonkeppen mikortol szamit valaki öregnek a gyermekvallalashoz? Mondjuk 50-evesen en sem hiszem, hogy vallalnam es nem magam, hanem a gyerek miatt. Van igazad abban amit irsz. Az idösebb korral egyuttjar egy mas latasmod, talan mas ertekrend is. Nem biztos, hogy ez hiba. Akkor valik csak azza, ha a gyerek kenytelen mindent szo es ellenvelemeny nelkul elfogadni amit a szulö mond. Ha a szulöben nincs kompromisszum es megujulasi keszseg. Nalunk mint irtam 3 gyerek van. a legkisebb es a legnagyobb, söt a közepsö es a legkisebb közt is nagy a korkulönbseg. Erdekes volt megfigyelni magam amikor a kicsi szuletett es összehasonlitani azzal az enemmel, amikor a ket nagyobb. Sokkal higgadtabban, nyugodtabban es turelmesebben eltem meg az anyasagot mint korabban. S nem utolso sorban azt is erdekes volt latnom, ahogy a ket nagyobb gyerek viszonyult es viszonyul ma is a kicsihez. A ket nagy eleg sokat veszekedett kiskoraban. Viszont a kicsit ugy ovtak mindentöl es mindenkitöl, mint a tigrisek. Nincs ez maskent ma sem...
Nagyon remelem, hogy en is beszåmolhatok majd hasonlo sikertörtenetröl. Mår csak tul kell lennem ezen a remålmon testileg es föleg lekileg, aztån elkezdhetem meggyözni a ferjem, hogy megis tegyunk meg egyetlen probåt.
Az elsö ket gyerekem fiatalon szultem, Az elsöt 21, a måsodikat 24-evesen, mig a legkisebbet 34-evesen. Fura belegondolni, hogy amikor a legkisebbel teherbeestem, akkor milyen öregnek ereztem magam a szuleshez. Ma pedig 40-evesen bevållalnåm egy ilyen borzalom utån is a következöt. valoszinuleg az ember låtåsmodja nagyon sokat våltozik az evek sorån.
Az én nagyim 40 és 48 éves kora között még 3 gyermeket szült az utolsóval 47 évesen lett állapotos,okosak egészségesek lettek.Pedig a legfiatalabb nagybátyám 1950-ben született.
Nekem volt egy rokonom, akinek 44 éves korában született a 2. gyermeke, egészséges, tavaly érettségizett fiatalember lett és a mamája még mindig nincs nyugdíjban.
60 éves korban gyereket vállalni csak azért, hogy éljem át azt, hogy milyen anyukának lenni az tisztán örültség.Ez tulajdonképpen önzőség, mert csak amgára gondol, és nem arra, hogy az a gyereke, hogy fog felnőni. Ebben a korban már bármikor beállhat egy halál és akkor a gyerekkel mi lesz? Erre senki nem gondol, hogy anya nélkül kell majd felnőnie, a jobbik eset ha örökbe fogadják.Hát én mindenképpen nem voksolok mellette.
Tudod, bår rettenetes ez az egesz, de ugy tunik, tulelö alkat vagyok. Ha tehetnem, amilyen hamar csak lehet ujra vållalnek gyereket. Nekem is 3 egeszseges gyermekem van az elözö håzassågombol. A ferjem nagyon szereti mindhårmat, bår tagadhatatlanul a kicsi åll legközelebb hozzå, mert Öt gyakorlatilag 2,5-eves kora ota neveli. A ferjemnek nincs verszerinti gyermeke, igy minden szeretete Benire zudul, aki tulajdonkeppen nem is tudja / a genetikai apja a vålås utån egyåltalåban nem törödött a gyerekeivel/, hogy a ferjem nem a verszerinti apja.
S tiszta lelkiismerettel merem mondani, hogy verszerinti apåt nem låttam jobban szeretni a gyereket, mint Attila a Benit. Kepes 10 perceket nezni, ahogy a gyerek alszik, ållandoan kesz foglalkozni vele, es szinte minden elsö gondolata az ö kicsi fia, aki ugye a legszebb, a legokosabb, stb:) Pontosan ezert is szerettem volna, ha lett volna egy közös baba is, mert ugy erzem, ilyen embernek joga van hozzå, hogy låsson csecsemökoråtol felnöni egy csöppseget. Remelem idövel våltozik majd a velemenye, es belevågunk egy ujabb probåba.
Vanessa, amennyire én tudom, jócskán simán születhet még egészséges babátok. 3. gyermekemet én is elég későn szültem, s amikor a genetikai vizsgálatokra jártam, ott tapasztaltam, (no meg várakozás közben hallgattam), hogy milyen sokan jóval 40 fölött is vállalnak babát, s az eredmények kiosztásakor mindent lehetett tudni a kijövők arcáról, s többnyire mosolygós arcok jöttek kifelé.
Az abortuszról (ami rád vár) semmit sem tudok, a gyásznak meg kell lennie. Ez biztos.
Nagyon köszönöm, hogy vålaszoltål. Måra mår tudom, legalåbb is az agyam tudja, mi is fog törtenni. Tegnap voltunk a korhåzban, ahol reszletesen mindent elmondtak. Miutån låtta az orvos, hogy lelkileg rettenetesen megvisel bennunket a dolog, felkuldött a korhåz psichiåterehez, aki szepen elbeszelgetett velunk. Nem tudom, hogy jo volt-e. Teny, hogy olyan dolgokat is elmondott, amit nem is biztos, hogy akartunk tudni. A ferjem teljesen összeomlott, föleg amikor a nö azt ecsetelte, mi törtenik majd a baba testevel... Engem is borzasztoan megvisel ez az egesz, sokat sirok, de most több energiåm megy el arra, hogy a ferjemben tartsam a lelket. Soha sem låttam meg ilyen megtörtnek:( Az orvos szerint egyebkent simån lehet egeszseges babånk meg, mert szerinte nem gyakori, hogy ketszer egymås utån ismetlödjek egy ilyen genetikai hiba...
Amikor a kisfiammal terhes voltam, nem a legjobb volt a vérnyomásom, egyszer kb. egy hétig a klinikán voltam megfigyelésen. Ott találkoztam egy asszonnyal, aki fiatal volt, huszas éveiben járt, 2. vagy 3. gyermekét várta. A gyermekről az AFP vizsgálatkor derült ki rendellenesség, amit aztán további vizsgálatok megerősítettek, a gyermek meghatározhatatlan mértékben torzszülött lett volna. Nem volt más választása, mint az abortusz kb. 16-18.héten. Sajnos nekünk kismamáknak is mindent hallanunk kellett és majdnem átéltük vele a történteket. Annyit szeretnék mondani, hogy legyél erős, nagyon erős. A családodnak szüksége van rád és történnek az emberrel olyan dolgok, amit a legjobb akarata és tudása ellenére sem tud kivédeni.
40-eves vagyok es julius 3.-ån szuletett volna meg a negyedik gyermekem. Ma derult ki, hogy Down koros lenne, igy bår azota is egyutt zokog a csalåd, de nem merjuk vållalni, nem merjuk fogyatekos eletre itelni. 18.-hetben vagyok.... Abortusz vår råm, amiröl fogalmam sincs, hogy fog törtenni. Felhivtåk a figyelmem rå, hogy 40-eves kortol nagy a kockåzat. Ugy ereztem, hogy 3geszseges /elözö håzassågbol szuletett / gyermek utån velem ez nem törtenhet meg. Megtörtent... Nem tudom, mi lenne a jobb? vållalni ujra a kockåzatot, vagy hallgatni az eszemre es feladni.... Pillanatnyilag ezt erzem reålisnak. Ha valaki tud valamit az ilyen magzatikorban törtenö abortuszrol, kerem irjon.
Hát nem tudom,de engem idegesít,mikor hallom a tévében,hogy 60 éves nők esnek teherbe mesterségesen..... Meg se igen éri a gyereke felnőttkorát,és nem is tud róla normálisan gondoskodni.Sztem.
