Keresés

Részletes keresés

Teresa7 Creative Commons License 4 órája 0 0 64713

Szép napot kívánok Mindenkinek!:-)

 

 

Somlyó Zoltán

 

A büszke szem...

 

A büszke szem az égre bámul; 
a néma szájban titok él. 
A büszke kéz, az összezárul; 
a büszke szív, az nem remél.

 

Én feléd nézek két szememmel 
s a szájam zárt, mert titka van. 
S feléd lengetem két kezemmel 
a szívem, amely nyitva van.

 

 

 

Teresa7 Creative Commons License 16 órája 0 0 64712

Január 6-án Boldizsár, Anasztáz, Baltazár, Epifánia, Gáspár, Gazsó, Melchior és Menyhért napja volt.:-) Isten éltesse a név viselőit!:-)

 

 

"Háromkirályok"

 

 

József Attila 

 

BETLEHEMI KIRÁLYOK

 

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!

 

Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
úgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.

 

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.

 

Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!

 

1929. december


 

 

Teresa7 Creative Commons License 17 órája 0 0 64711

Január 6-án múlt 252 éve, hogy megszületett Fazekas Mihály, költő, botanikus.

 

 

Fazekas Mihály

 

Rajta vitéz!

 

Trombita zeng, dühög a paripák nyoma, durrog az ágyú,
Bőg, morog a levegő, püfög a föld, bömböl az elgyúlt
Bombi, az aprólék tűzfegyverek egyre ropognak.
     Lóra legény! jön az ellenség, ránk hajtja kapóra
Veszni való seregét; résen kell várni vitézek!
Már elibek bukkant egy éppen rájuk irányzott
Bombi, meg is dobbantak ugyan; de megint iramodnak,
Meghökkent a halál tőlök, s ím ránk igazítja
Veszni való seregét; résen kell állni vitézek! -
     Így vetik a dühögő szelek a moccanni szokatlan
Kősziklák derekához az oktalanul hömpölygő
Nagy tenger vizeit, melyhez dulakodva rohannak,
S elbődülve locsongnak el, ők is veszteket érik
Márvány mejjünkön. Nyomd bé, fiam, a süveged jól,
S rettentő kardod magyarán markodba szorítván
Rajta vitéz! Nagy szíved után, nagy lelked azonban,
Mely a győzöttön könyörülő, nyomba kövessen.

Előzmény: Teresa7 (62428)
Teresa7 Creative Commons License 17 órája 0 0 64710

Január 5-én Edvárd, Simon, Amadil, Amáta, Árpád, Dalia, Dalton, Deli, Ében, Ede, Eduárd, Ellák, Emili, Emília, Emiliána, Gáspár, Gazsó, Simeon, Simon, Talamér és Táltos napja volt!:-) Isten éltesse a név viselőit!:-) 

 

 

 

I. Eduárd, A walesi bárdok „Edvárd királya”

 

 

Arany János 

 

A WALESI BÁRDOK

 

Edvárd király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány.

 

Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?

 

S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt’
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?

 

Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz.

 

S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir.

 

Edvárd király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.

 

Montgomery a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Montgomery, a vár ura,
Vendégli a királyt.

 

Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh;

 

S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren.

 

Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?

 

Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes.

 

Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim -
Elő egy velszi bárd!

 

Egymásra néz a sok vitéz,
A vendég velsz urak;
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.

 

Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. -
Ajtó megől fehér galamb,
Ősz bárd emelkedik.

 

Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap.

 

„Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!

 

Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sírva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!”

 

Máglyára! el! igen kemény -
Parancsol Eduárd -
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju bárd.

 

„Ah! lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé;
Szüzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé.

 

Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!...”
S int a király. S elérte még
A máglyára menőt.

 

De vakmerőn s hivatlanúl
Előáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:

 

„Elhullt csatában a derék -
No halld meg, Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.

 

Emléke sír a lanton még -
No halld meg, Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd.”

 

Meglátom én! - S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl,
Minden velsz énekest!

 

Szolgái szét száguldanak,
Ország-szerin, tova.
Montgomeryben így esett
A híres lakoma. -

 

S Edvárd király, angol király
Vágtat fakó lován;
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány.

 

Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd. -

 

Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal
London utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort,
Ha bosszant bármi nesz!

 

Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
„Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik.”

 

Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma...

 

De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
A vértanuk dalát.

 

(1857. június.)

 

 

 

 

Teresa7 Creative Commons License 18 órája 0 0 64709

Szervusz kedves Bajkálifóka, szép estét Neked!:-)

 

 

Nagyálmos Ildikó

 

Vers a kisház lakójának

 

Esik. Olyan messze vagy. 
Fát vágsz… vizet a kútból… 
Nekem ma a csend marad. 
Száraz kenyér az útról.

 

Esik. Nem hallom hangodat. 
Tán nincs is. Megnémultál. 
Mikor legutóbb láttalak 
Énekeltél a kútnál.

 

Esik. Én egyre távolabb. 
Így élünk most. Mással. 
A fű nő. Elfelejtelek.

 

 

Előzmény: bajkálifóka (64708)
bajkálifóka Creative Commons License 20 órája 0 0 64708

Szervusz kedves Teresa:)

 

Juhász Gyula: A régi udvaron…

 

A régi udvaron a régi léptek

halk kopogását hallgatja szívem,

míg az alkony, mint apám idejében

leszáll fáradt fejemre szelíden.

Itt járt ő egyre lassúbb lépkedéssel,

s nézte a néma, fénytelen eget,

kihúnyó tüzek méláztak szemében,

neki oly korán csönd és este lett.

 

Most én rovom a régi kövek útját,
és régi léptek neszét hallgatom,
és rámragad a régi szomorúság,
és visszazeng egy régi bús dalom.
És körülvesz a magányos gyerekség,
s árva szegénység minden árnya ma,
s szívemben fölsír minden régi estém
vígasztalan zsongású dallama

Teresa7 Creative Commons License 20 órája 0 0 64707

Tavaly, január 5-én hunyt el Vándor Kálmán, magyar sportújságíró, dalszövegíró.

 

 

Máté Péter

 

A boldog órák nem repülnek

 

Olyan régen együtt élünk már.
Szinte egyformák vágyaink.
Körül vesznek emlék fonalak,
megvalósult boldog álmaink.
Olyan sokszor elgondolkodom;
mért akartuk azt, hogy így legyen.
Mért nem hagytuk egymást el sosem.
Összetart egy igaz szerelem.

Boldog órák nem repülnek, s rájöttünk miért.
Mért maradnak mindig itt velünk?
Az éjszakákat hajnal várja, s elmondja a hírt;
Továbbra is szép lesz életünk.

Bámulnak reám az emberek.
Nem értik, hogy miért, és hogyan?
Hogy lehet még ennyi év után
együtt élni tisztán, boldogan.

A boldog órák nem repülnek, s rájöttünk miért.
Mért maradnak mindig itt velünk?
Az éjszakákat hajnal várja, s elmondja a hírt;
Továbbra is szép lesz életünk.

 

Szövegíró: S. Nagy István - Vándor Kálmán

 

 

 

A boldog órák nem repülnek

 

 

Teresa7 Creative Commons License 22 órája 0 0 64706

Január 5-én ünnepelte 45. születésnapját Nagy Zopán, költő, író, fotográfus. Isten éltesse!

 

 

Nagy Zopán

 

Kivonat(ok)

 


(Montázs Füst Milán: Hábi-Szádi
Küzdelmeinek Könyve alapján)

 

Ez mind én voltam egykoron. Az ön-rokon.

Schőndorff úr, Borzippai, avagy Hamuján,
Gracián, vagy akár Naszr ibn Takkár - s Lokmán…
Ez mind én voltam - s az „erkölcsi praktikum”.
 

Hízelgés – kérkedés – csábítás – áhítás…
Merénylet (mindez) az önuralom ellen:
Kegyesen kellene lenni kegyetlennek…
Az ember újra meg újra állat, aztán:
 

Megtér (hi, hi): advocatus diaboli…
De kérdem én, jó filoszok horkolásban:
Hogyan kell érvényesülnünk a világban? -
Schopenhauer sem volt rest lerugdosni
 

Egy öregasszonyt, mert az túl sokat jártatta
Az ajtó előtt a száját, miközben Ő
Etikus műveinek mélyén merengő,
Principium(ok)ba mártott pennáját nógatta…
 

Az ízléstelenséget bizonyítani
Nem lehet. Mert az ízlés (kis) birodalma
Zárt ország. - Émelyítő célzásokkal a
Női test titkairól… - Ilyen „lírai”
 

A mocsok (is), ha buta fráter akarja
Gátlástalanul (poézissal) föltárni,
Végső marhaként: vágyát analizálni;
Ám így, mintha csak kérődzés-genny fakadna…
 

 

Az igazságot mindig a megismerés

Útján akarják… A régi eredmények
Képletté porosodnak; puhul a lélek -
S a „lényeg”: önfelemésztő, híg csevegés…

 

A lelkek merev formái hipnotikus
Ragaszkodáshoz, makacs, rút - és földéhes
Sértődésekhez hasonlatosak. - Téves
Kikötőben (mondjuk: ez gusztus) misztikus

 

Lehet süllyedő-égő hajóra szállni… -
Ez is olcsó gesztus, mint cékla-lé vérrel - 
(S) mondom mindezt halálos keserűséggel:
Méregkeverés közben harmonizálni…(?)…
 

A lény: saját hasznára formálja magát…
(Vegetatív szisztémát vesz át a tudat…
Gondoskodás – rombolás: mutatnak utat…)
Megrázó az üldözés: mű-nyúl és agár…

 

Az esetlegesség megvetése: hiba.
Nem „egységes” a pusztulás - s nincs egységes
Gondviselés… De az egyén: az „fenséges”… =
Pompás hibáidat ne áruld el soha…(!)…

 

 

Nagy Zopán

 

 

 

Előzmény: Teresa7 (62426)
Teresa7 Creative Commons License 23 órája 0 0 64705

Grimm testvérek meséi

 

Magyarba átültette: Benedek ELek

 

A békakirályfi

 

(folytatás)

 

- Mit akar tőled az a béka?

 

- Jaj, lelkem édes jó apám, mikor tegnap az erdőben játszottam, aranygolyóm a kútba esett. Keservesen sírtam, s ekkor egy béka felhozta a golyót a kút fenekéről. S merthogy nagyon kívánta, megígértem neki, hogy játszótársa leszek, de ki gondolta volna, hogy ez a csúnya béka ide jöjjön? S lám, most itt van s be akar jőni hozzám.

 

E közben másodszor is kopogtatott a béka s bekiáltott:

 

- Nyiss ajtót, nyiss ajtót, szép királykisasszony! Talán bizony elfeledted, mit iíértél tegnap nékem? Nyiss ajtót azonnal!

 

Mondta a király:

 

- Bizony, édes lányom, amit ígértél, meg is kell tartanod. Hát csak eredj és nyiss ajtót.

 

Mit volt mit nem tenni, fölkelt az asztal mellől a kicsi királykisasszony, az ajtót kinyitotta, a béka meg, hopp, hopp, pliccs, placcs, végig ugrált a szobán, éppen a kicsi királykisasszony széke mellé.

 

- Végy föl magadhoz, szólt a királykisasszonynak.

 

A kicsi királykisasszony húzódozott, vonakodott, de a király rászólt haragosan:

 

- Vedd föl!

 

Fölvette hát a békát, az meg a székről egyenesen az asztalra ugrott s mondta:

 

- Na most told közelebb hozzám a tányért, hogy együtt együnk.

Odatolta kénytelen-kelletlen, de majd kirázta a hideg, úgy félt. A béka jóizüen falatozni kezdett, de bezzeg a kicsi királykisasszonynak elment az étvágya. Mikor aztán a béka jól lakott, azt mondta:

 

- Most már eleget ettem, fáradt vagyok, álmos vagyok, vígy a szobádba, fektess selyem ágyadba s feküdj le te is, aludjunk.

 

De most már "eltört a cserép". Sírt a kicsi királykisasszony, sírásától zengett a palota. Hogy ő a mellé a hideg, utálatos béka mellé feküdjék! Inkább meghal!

 

- De így meg úgy! - förmedt rá a király - ha jól esett a segítsége, essék jól a fekvés is mellette. Indulj!

 

Tetszett, nem tetszett, meg kellett fogni a béka hideg testét s vitte a szobájába. Az ám vitte, de a szobában ledobta egy sarokba s egyedül feküdt a puha selyem ágyba.

 

- Nem addig a'! szólt a béka. Fáradt vagyok, álmos vagyok, s éppen olyan jól akarok aludni, mint te. Végy föl az ágyadba, különben megmondom az édes apádnak.

 

A kicsi királykisasszony leszállott az ágyból nagy bosszúsan, felkapta a békát, s a falhoz dobta.

 

(Vége következik.)

 

 

 

Előzmény: Teresa7 (64696)
Teresa7 Creative Commons License 23 órája 0 0 64704

Január 4-én  Leona, Titusz, Agamemnon, Aggeus, Amélia, Angéla, Angyal, Angyalka, Benáta, Benedetta, Benedikta, Beneditta, Benita, Izabel, Izabell, Izabella és Rut napja volt!:-) Isten éltesse a név viselőit!:-)

 

 

 

Dugovics Titusz

 

 

Vörösmarty Mihály

 

A nándori toronyőr

 

Hasztalanul küzdött, nem tudta leverni fokáról
     A zászlós törököt Nándoron a magyar őr.
»Vagy te ragadj engem, török, a mélységbe magaddal,
     Szóla, vagy én húzlak büszke jeleddel alá.«
S egyszersmind megölelte merőn a holdemelő tart,
     S száz öli fenségről szörnyű halálba rohant.

/holdemelő tar = félholdas zászlót tartó török
száz öli fenségről = száz ölnyi magasból/ 

 

 

 

 

Teresa7 Creative Commons License 27 órája 0 0 64703

Javítva: 53 éve.

Előzmény: Teresa7 (64702)
Teresa7 Creative Commons License 27 órája 0 0 64702

Január 4-én múlt 51 éve, hogy elhunyt Thomas Stearns Eliot, amerikai születésű, Angliában letelepedett irodalmi Nobel-díjas költő, drámaíró és kritikus.

 

 

T. S. Eliot

 

Csiribícsiribá

Mr. Mistoffelees

 

 

Ismered-é Csiribícsiribát,

A Fő Cicamágus Urat?

(Mert nincs vita: híres alak!)

Csiba hát! Idesüss! - A sok új figurát

Maga ötli ki, egymaga csak.

Cica nem lakik erre furább. -

S alkotja magánmonopóliumát

Csupa kunszt, cseles és csalafinta,

Csupa zűr, csupa trükk, csupa hinta.

Csali cselt soha nem vét:

Kavarint-keverint,

S mire már kifigyelnéd,

Becsap újra, megint...

Tanulhat a mester is épp eleget,

Ahol ő veti-hányja a bősz cseleket.

Fuss, cicc!

Huss ki, sicc!

Hú, csuda vicc!

Nézd, no, nézd

Ezt a csibészt,

Ezt a nagy észt,

Ezt a cseles Csiribícsiribát!

 

Kicsi és puha és az egész

Feketéllik, akár a korom.

Kapu néki a lyuk vagy a rés,

Alig-ujjnyi palánkon oson,

Bubit-ászt emelinteni kész,

Napi csínye a kockavetés,

Noha azt, aki nézi, csupán megigézi

Bemesélve, hogy ő egerész.

Gurigázza kerek fadugód,

Cseni sülthalad és kanalad,

S ha a kést keresed-kutatod,

S hiszed épp idetetted - ágyő! Odalőn!

Odakint van a késed a kerti füvön.

Hú, buta vicc!

Nézd, no, nézd

Ezt a csibészt,

Ezt a nagy észt,

Ezt a cseles Csiribícsiribát!

 

Gyanakodva oson s remegőn,

Mint aki éktelenül fél.

S fönt hallani: sír a tetőn,

Noha itt heverészik a tűznél,

S itt hallani néha a tűznél,

Noha fönt kaparász a tetőn -

(Legalábbis a hang idelent szól!)

S e csudát idelenn-odafönn

Csak a bűvös erő magyarázza.

Más példa: kiált a család,

A cicát hívogatja a házba,

Noha rég odabent a galád.

S az imént cselezett ez a mágusi macska

Hét szép cicakölyköt egy ócska kalapba.

Hú, fura vicc!

Nézd, no, nézd

Ezt a csibészt,

Ezt a nagy észt,

Ezt a cseles Csiribícsiribát!

 

Ford.: Tellér Gyula

 

 

 

Előzmény: Teresa7 (60322)
Teresa7 Creative Commons License 28 órája 0 0 64701

Szép napot kívánok Mindenkinek!:-)

 

 

Varró Dániel

 

Sóhajnyi vers a szerelemről

 

Bár volna tél még, bár havazna hó! 
De vigyorog a nap. Tavasz van, ó. 
Nyúlik megint a vágyak kurta titka, 
miként ha füst, fonódik ujjaidra.

 

Volnék nyakadra csöppent körtelé, 
volnék ruhádba kent hasonlatok, 
apró göröngy, ha megbotolsz belé, 
kicsiny bogár, ha eltaposgatod.

 

Dacolnék érted kisgyerek gyanánt, 
peregne rólam minden intelem, 
köhögnék érted, szívnék rossz dohányt, 
vacognék érted éjjel ingtelen.

 

* * *

 

Szánalmas házaló a vers emitt, 
hivatlan álldogál az udvaron, 
előpakolja ócska rímeit: 
„Magának, kedves, ingyenér adom.”

 

Csilingelnek szavában kincsei, 
batyujában csupán a csillagok. 
Az ember arról ír, mi nincs neki. 
Azt adja el, amit kölcsönkapott.

Teresa7 Creative Commons License 1 napja 0 0 64700

Január 4-én múlt 66 éve, hogy megszületett Horváth Attila, szövegíró, költő. Isten éltesse!

 

 

Taurus EX-T 

 

A kőfalak leomlanak

 

1. Fáradt vagyok, és te oly messze vagy,
És már alig értem szavad.
Végigéltél, tudom kemény dolgokat,
És szíved mélyén súlyos csönd maradt.
De félek már, sosem érhetlek el,
Kőfalakba ütközik kezem.

2. Kőfalak állnak az emberek között,
A szó még nem tört rajtuk át,
Nincs társ a bajban és nincs egymáshoz út,
És áll, a kőbe zárt világ.
De elmúlnak egyszer a szörnyű éjszakák,
És lelkünkben felenged a jég.

3. Fáradt vagyok, és te oly messze vagy,
De indulok, indulj velem.
Mindenki jöjjön, ha én hívom el,
Ha hívom, hogy boldog legyen!
Az éjszakát végre felváltja a nap,
És a kőfalak leomlanak.

 

Zeneszerző - Szövegíró: Balázs Ferenc, Brunner Győző, Horváth Attila

 

 

 

Taurus - A kőfalak leomlanak

 

 

 

Előzmény: Teresa7 (62424)
Teresa7 Creative Commons License 1 napja 0 0 64699

Szervusz kedves Bajkálifóka, szép estét Neked!:-)

 

 

Győrffy Ákos

 

Lassan eltűnő

 

Kibukkan a nap, pillanatokra csak, 
felhőárnyékok, porzik a hó. Lelátni 
egészen a völgy aljába, két szürke 
csík a hóban. Nyomaink, ahogy 
megtelnek fénnyel. Az a valami, 
én, az a ködnél alig nehezebb rész 
belőlem, most alattunk lebeg, mint 
egy hibás tükör, elnyújtja, széttördeli 
a meztelen bükkök kontúrjait. Az a 
valami, én, összetördeli a valódi 
képeket. Az a valami, én, elnyújtja, 
hamis színekkel festi meg a valódi 
képeket. Az a valami, én, most alattunk 
lebeg, szememet jégkristály zárja 
le. Az érzés, hogy igazából akkor 
vagyok csak az egyszeri, meg nem 
ismételhető valami, amikor nem vagyok. 
Amikor átjárhatóvá leszek, s nem 
vagyok más, mint saját lassan eltűnő 
lábnyomom a hóban. 

 

 

 

 

Előzmény: bajkálifóka (64697)
Teresa7 Creative Commons License 1 napja 0 0 64698

Január 4-én múlt 70 éve, hogy megszületett Mózsi Ferenc, költő, műkritikus, szerkesztő.

 

 

 

MÓZSI  FERENC

 

A SZÓTÁR LOMTALANÍTÁSA 

 

 ( - fontolgatva - )     

   
,,Az ,,új tudatra ébredés, tehát 
az újbóli hazaérkezés?
                
(Kaslik Péter: A ZEN, ki érti?)

 

az Útról megérkezni a hasonlatok erejével
hazatalálni túlhaladott fogalmak
újraértelmezhető szavak
átfestett jelzők
a lét leegyszerűsödőben
a változatok megszűnőben

végcél végállomás végeredmény
talánytól, talanig
ténytől, telenig
a csend és a nyugalom felfedezése
a találékonyság rendszerbe foglalása
a remény szándékos kiközösítése

a szótár lomtalanítása

érvényüket veszített fogadalmak
a vér elválik a víztől
a hús lemállik a vázról
csontjainkra fagy a szenvedély
elégedetlenségünkből könyvtárak
tornyosulnak

az idő is felmondja a szolgálatot
törvények és szabályok ellenünk
uszítva az önrendelkezési jog félreértve
az autonómia autonómiája
totalitáriánuséknál
lottószerelvények vizuális variációja
betiltott demonstráció a tiltakozás érdekében
illatszerboltok szagtalanítása illő olajjal

minden az illanat ajzott játéka nagyban és
összegezhetetlen tét nélkül
fantáziátlan és végzetes
pártérdek feszítő kólika
irány az illegalitás vívmányai felé:

bachanarchinália...

 

 

Mózsi Ferenc

 

 

Előzmény: Teresa7 (62416)
bajkálifóka Creative Commons License 1 napja 0 0 64697

Szép napot Neked is kedves Teresa:)

 

Baranyi Ferenc: Házi feladat

 

Jaj, istenem, hogyan szeressem?
Egy mód marad csupán: nagyon.
Egymásnak tőr vagyunk mi ketten
és egyedüli oltalom.


Nem lesz könnyű vele az élet,
de nélküle nem élhető,
ha összeadsz két gyöngeséget -
kijöhet abból egy erő.


Ilyen a matematikája
a szerelemnek - logika
nincs benne. Egyetlen szabálya:
osztással kell szoroznia.


E feles számrendszer - mi bölcsre
s balgára végzetes lehet -
saját dugába dől, ha össze
nem osztható az egy meg egy.


Tudom, ha nem is hiszek benne:
ő velem összeosztható.
Oldjuk meg együtt. Ez a lecke.
S majd jegynek jó lesz rá a jó.

 

Teresa7 Creative Commons License 1 napja 0 0 64696

Január 4-én múlt 233 éve, hogy megszületett Jacob Grimm (Grimm fivérek) német író, irodalmár, jogász, nyelvész.

 

 

Grimm testvérek meséi

 

Magyarba átültette: Benedek ELek

 

A békakirályfi

 

Itt sem volt, ott sem volt, de valahol mégis volt, volt egyszer egy király s ennek három leánya. Szép volt mind a három, de különösen a legkisebb. Ez olyan szép volt, olyan gyönyörű volt, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem.

 

Volt a király palotájához közel egy rengeteg erdő, rengeteg erdő közepén öreg zádogfának árnyékában egy kút. A kicsi királykisasszony, ha meleg idők jártak, mindennap kisétált az erdőbe, leült a kút mellé. Itt ült, üldögélt sokáig, s ha elunta magát, elővette arany golyóját, azzal labdázott. Ez volt az ő legkedvesebb játéka.

 

Hanem egyszer mi történt? Az történt, hogy a golyó nem esett a kicsi királykisasszony kezébe, hanem esett a földre, onnét pedig belegurult a kútba. Belegurult s abban a pillanatban el is tűnt. Hiába nézte, vizsgálta a kicsi királykisasszony: mély volt a kút, nem látott a fenekére, - volt golyó, nincs golyó! Hej, sírt a kicsi királykisasszony, nagy búnak eredt szegény feje. Egyszerre csak hallja, hogy valaki beszél hozzá:

 

- Mi bajod, királykisasszony, mért sírsz olyan keservesen?

 

Körülnézett, de nem látott eleven lelket. Az ám, nem ember szólt hozzá, hanem egy nagy csúnya béka a kútból.

 

- Hát te szóltál hozzám, mondotta a királykisasszony csudálkozva. - Azért sírok, mert arany golyóm a kútba esett.

 

- Egyet se búsúlj, - mondotta a béka. - Visszaveszem én a te arany golyódat. De mit adsz nekem, ha felhozom a kút fenekéről?

 

- Amit csak kívánsz, édes békám. Ruháimat, gyöngyeimet, drágaköveimet, de még aranykoronámat is.

 

Mondotta a béka: Nem kellenek nekem a te ruháid, gyöngyeid, drága köveid, szép királykisasszony. Az arany koronád sem kell. Hanem ha megígéred, hogy jó barátom, játszótársam leszel; ha megígéred, hogy asztalkádnál melletted ülhetek, a te arany tányérkádból ehetem, a te poharacskádból ihatom, a te ágyacskádban hálhatok, felhozom neked az arany golyót.

 

- Mindent megígérek, mondotta a kicsi királykisasszony, csak hozd fel az én kedves arany golyómat! De magában egyebet gondolt. Azt gondolta: csak brekegj, béka, brekegj, itt maradsz te a kútban s bizony nem ülsz te az én asztalom mellé. No bezzeg!

 

Több sem kellett a békának, csak a kicsi királykisasszony ígéretét hallja, hopp, leszállott a tó fenekére, egy szempillantás múlva újra felbukott a víz színére, hozta szájában az arany golyót s szépen átnyújtotta a kicsi király kisasszonynak. Hej, örült a kicsi király kisasszony! Ugrált, táncolt örömében s futva indult hazafelé az ő kedves játékával.

 

- Várj csak, várj, kiáltott a béka, vígy magaddal, én nem tudok úgy szaladni, mint te! De hiszen brekeghetett, ahogy a torkán kifért, a királykisasszony rá sem hallgatott, futva futott haza s úgy elfeledte a békát, mintha nem is lett volna. A béka pedig mit tehetett? Nagy búsan leszállott a tó fenekére.

 

Hát hiszen jó, jó, de mégsem úgy történt, mint ahogy a kicsi királykisasszony magában elgondolta. Másnap délben, mikor éppen ebédnél ültek mind, a király, a királyné, a királykisasszonyok s az udvarbéliek, hallják, hogy odakint a márvány garádicson pliccs, placcs, ugrál fölfelé valami, aztán egyszerre csak az ajtó mellé lepcsen, kopogtat s beszól:

 

- Nyisd ki az ajtót, kicsi királykisasszony!

 

Szalad a kicsi királykisasszony az ajtóhoz, nyitja, kikukkint a nyíláson, s hát a béka ül ott, az ajtó előtt. Hirtelen becsapta az ajtót, visszaült az asztalhoz, de bezzeg nem ízlett az ebéd, s csakúgy dobogott a szíve az ijedtségtől. Látta ezt a király s kérdezte:

 

- Mi bajod, kis lányom? Mitől ijedtél meg? Talán bizony valami óriás áll az ajtó előtt, s el akart vinni téged?

 

- Nem, nem, felelt a királykisasszony, nem óriás, hanem egy csúnya béka, az áll az ajtó előtt.

 

(Folyt. köv.)

 

 

 

Teresa7 Creative Commons License 2 napja 0 0 64695

Jó reggelt, szép napot kívánok Mindenkinek!:-)

 

 

Csurai Zsófia

 

halkan

 

néha még koppan 
lassan kimértem 
belőlem is valami tiszta 
valami új és valami annyira 
ismerős mozdulat 
ami közel tud vinni 
a valósághoz és néha nehéz 
elhinnem hogy mindennek 
épp így kell lennie 
épp ennyire bonyolultnak 
már nem kéknek 
csak valami halvány derengésnek 
oszlopokkal és boltívvel 
vállamtól válladig 
feszült várakozásban a 
tudathasadás peremén

 

 

 

 

Teresa7 Creative Commons License 2 napja 0 0 64694

Január 3-án  Benjámin, Genovéva, Dzsenifer, Dzsenna, Dzsenni, Filadelfia, Gvendolin, Gyöngyvér, Hermina, Kardos és Zsinett napja volt!:-) Isten éltesse a név viselőit!:-)

 

Bánki Benjámin 

istenbácsi nem pislog

jófej ez az istenbácsi
nagy távcsöve lehet
vagy csak simán tökéletes
nem tudom de lát minket
az biztos mert tegnap
nem írtunk földrajz dogát
pedig Pali bácsi beígérte
és ha ő beígér valamit

jófej ez az istenbácsi
tökre nincs baj vele
mert nem készültem semmit
hacsak Julcsi nem készülés
hiszen a szemében
mintha égkék kőzetrétegek
vetődtek volna egymásra
de tudom ez tavalyi anyag
Julcsi meg nagyon is idei
a földrajz doga is idei
méghozzá csillagászat
mit tehettem volna

jófej ez az istenbácsi
mert vagy nem érdekelte a dolog
vagy becsukta a szemét
a nagy távcsövet
és hagyta hadd fedezzem fel
a szerelem ismeretlen tájait
a ködöt meg csak elhessegette
volt doga nincs doga

jófej ez az istenbácsi
biztos van egy terve arra is
ha Julcsi nemet mond a mozira

jófej ez az istenbácsi
de mégiscsak távcsöve van
(valamit csak tanultam)
hogy a saját egét kémlelje
csillagokat amikor épp pislognak

 

 

Bánki Benjámin2017-ben beválasztották az 50 Tehetséges Magyar Fiatal programba, ahol Lackfi János a mentora. 

 

 

Teresa7 Creative Commons License 2 napja 0 0 64693

Január 3-án múlt 11 éve, hogy elhunyt Nagy Gáspár, Kossuth- és József Attila-díjas költő, prózaíró, szerkesztő.

 

 

Nagy Gáspár

 

Aki állítólag

 

Kivezették a városfalon kívül 
a kapunál majdnem elgáncsolta az őr 
a harang majdnem elkondulta magát 
hivatalos eljárás a bizalmasok szerint 
"csak a megkövezés után következik" 
szóval a kivezetett volt a bűnös 
aki állítólag másképp akarta építeni a várost 
illetőleg az addigi gyakorlattal 
és a fejével nem tudott mit kezdeni 
ezért is "megváltás volt számára a kövezés" 
az eltemetést engedélyezik 
de nem a katakombába 
az utókort meg akarják kimélni 
egy "vértanú-históriától"

 

(1970)

 

 

 

 

Előzmény: Teresa7 (62404)
Teresa7 Creative Commons License 3 napja 0 0 64692

Január 3-án múlt 94 éve, hogy elhunyt Jiří Wolker, cseh költő, író, újságíró.

 

 

Jiri Wolker


Mikulás napján


Mikulás van, teljesül a kívánság
utazom haza a gyorsvonattal,
szememmel szelem a tájat mint a sűrű tejeskását,
melyet cukorral s fahéjjal beszórtak teljesen,
újságról, villamosról, utcákról megfeledkezem
a szürke kupéban,
az emberek közt, kik elutaznak vagy megérkeznek,
hogy szívüknek igaza legyen.
A szent estén
vonatunk ablakba tett cipőcske lett.

 

Mikulás bácsi, ide is jöjj, ne feledd,
hogy e nyugtalan gyerekek is sokat várnak tőled.
Ők útjaikkal át akarják ölelni a földet,
és szándékaikkal az eget.
A hit szavait mondd nekik, s lelj vigasztalni szót,
s kérlek, tegyél piros almát és arany diót
ebbe a Prága-Bohumin vonatba,
s az egész világ vonatába.

 

Eörsi István fordítása

 

Előzmény: Teresa7 (62403)
Teresa7 Creative Commons License 3 napja 0 0 64691

Jó reggelt, szép vasárnapot kívánok Mindenkinek!:-)

 

 

Juhász Gyula

 

Este az alföldön 


 Az alkony kéken hamvazó ködében 
Most térnek nyugovóra mind a házak, 
A csöndbe bámulnak komoly fehéren 
S tetőiket lehúzza az alázat. 


 
Az ablakok kis, vaksi fénnyel égnek, 
Öreg parasztok néznek így az éjbe 
És lecsukódnak jó korán e fények 
S virraszt tovább az udvar jegenyéje. 


 
Mint régi csősz, dúdolgat egymagában 
S a csillagokba nyújtózik didergőn, 
Alatta boldogabb a tyúkok álma 
S ha elszundít, hát ő is egy az erdőn. 


 
Az országút elindul bandukolva 
Az éjszakában, tornyokat keresve, 
Fáradt utast és aranypénzt a porba 
S egyszer csak eltűnik a végtelenbe.

 

 

Teresa7 Creative Commons License 3 napja 0 0 64690

Január 3-án múlt 96 éve, hogy megszületett Nemes Nagy Ágnes, Kossuth-, József Attila- és Baumgarten-díjas költő, író, műfordító.

 

 

Nemes Nagy Ágnes

 

Tavasz felé


A Bak-térítő homloka világol,
faragva hitből és politikából:
észak felé közeledik a nyár.
Emeld fejed, emeld a fénybe érett,
búvó erőd, világos gyöngeséged,
betűzd ki létem, a nap merre jár?


Mozdonyok zúgnak, csörtetnek az estben,
termékenyül a földbe-ásott fegyver,
a hal mind síkosabb ikrát terem,
csúszós a test. Fajtámat nem csodálom,
sejtjeimen nem csörgedez családom, –
hálóját mégis hogy bontja a rend?


Nemcsak a lét, nem vérem száz alakban
emelkedik agyamban láthatatlan:
a rend élteti éltető szemem,
s egymásba-fonva, ágbogas virágként
isteneit megtermi majd a szándék,
és önmagát nyíló értelem!

 

Előzmény: Teresa7 (62402)
Teresa7 Creative Commons License 4 napja 0 0 64689

Január 3-án múlt 179 éve, hogy megszületett Thaly Kálmán, költő, író, tiszteletbeli bölcsészdoktor, az MTA tiszteleti tagja.

 

 

Ady Endre

 

Thaly Kálmán regénye

 

Riedl és azok, kik Thaly Kálmánban találták meg sok híres kuruckor-belinek vélt ének apját, nevezetes külföldi példákkal védik a Rákóczi-kor e késői Mikes Kelemenjének fehér karakterét. Bár ez hitem szerint fölösleges, úgy gondolom, hogy én is ezt cselekszem egy sejtésnél jóval több adalékkal, e pársoros valamivel, mely emberi dokumentum. Az ifjú Thaly költő akart lenni, s mert költő, természetesen a legelső, s mert szent naivságú teremtése volt a Jóistennek, bele akarta írni magát az úgynevezett örökkévalóságba. Ám akkor az abszolút császárság korát élte a magyar vers: Arany János volt a kalifa, s még gondolatnak is bűn volt azt hinni, hogy volt és lehet más poéta még. Szegény Thaly, sokan emlékeznek még, s még többen tudják, mikor verseskönyvére barátjai, "patri"-ai választói tán majdnem ötezer előfizetőt gyűjtöttek, holott Arany akkori új könyvéből ezerhétszáz exemplar fogyott csak, bizalmas körben így biztatta magát erőszakos dicsekvéssel:

 

- Most már lármázhatnak az atyafi és pajtás kritikusok, a közönség ítélt, hogy ki a nagyobb költő.

 

Mit érti azt egy mai magyar poéta-titán, micsoda önérzetet, hír-szomjúságot s micsoda halálos vakmerőséget jelentett ez a mondás annak idején? Arany már akkor minden tanárok és diákok költője, főhercegek észrevettje, szobrászok lesbe vett áldozata és minden semmi volt, ami csak költő lehet. De Thaly Kálmánnak az fájt tán legjobban, hogy Arany miatt ő nem lehet már második osztályú "klasszikus" sem, s nem bukhat vizsgázó diák soha a verseiből. És most már hamarosan érthető, ami történt evvel a ha nem is nagy, de igaz poétával, evvel a féktelen ambícióval, evvel a peches Arany-kortárssal. Egyszerre akarta önmagában megölni a fantaszta hitet, hogy csak a kiválasztott költőé lehet a halhatatlanság, s ugyanakkor ezt a kicsúfolt halhatatlanságot Aranyt-ütően akarta önmagának megszerezni, ha szent dolussal s ha egyelőre titokban is. A kuruc-kor, ez a mindent bearanyozó, talán azért volt neki haláláig a legszentebb, mert elfogadtatta, igazolta őt olyannak, amilyennek hitte magát, nagy költőnek. Thaly Kálmánról regényt kellene írni, jókaiast, flaubertit s móriczzsigmondosat együtt, valami nagyon szépet.

 

 

Thaly Kálmán - Grimm Vince litográfiája

Előzmény: Teresa7 (62401)
Teresa7 Creative Commons License 4 napja 0 0 64688

Előzmény: Teresa7 (64687)
Teresa7 Creative Commons License 4 napja 0 0 64687

Jó reggelt, szép napot, kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek!:-)

 

 

Kormos István

 

Téli rege

 

A kútkávádra nagyorrú király
havat legelni három csóka száll,
dérgyöngyös moha retteg a hidegben,
jégen kősárkány lila körme reccsen.

 

Beatrix csizmás csöpp ükunokája
zsebben korcsolyakulcsát keresi,
szamár megy arra és körülcsudálja,
szólna, de a szája szénával teli.

 

Kezére cinkét, mert maga is cinke,
lábához ültet Szent Ferenc nyulat,
holdverte falon hal császkál keringve,
zöld kutya nyávog, kék macska ugat.


Holnapra hó jön, frissen zuzogó,
ötforintos pelyhekkel jön a hó,
kisujj rajzolja hóba a nevem,
de ördögöké lesz a szerelem.

 

Teresa7 Creative Commons License 4 napja 0 0 64686

Január 3-án múlt 320 éve, hogy megszületett Pietro Metastasio, olasz költő.

 

 

Pietro Metastasio

 

Arietta („Siroe"-ból) 

 

A hullám, mi mormol

két part ölében,

a szellő, mi susmol

lomb s lomb közében,

nem oly állhatatlan,

miként szived.

 

Mégis az imádók

bolondos lelke

csak miattad árad

sóhajba, könnybe,

szerelmi hűségért

hozzád eped.

 

Weöres Sándor fordítása

 

 

 

 

Előzmény: Teresa7 (62400)
Teresa7 Creative Commons License 4 napja 0 0 64685

Köszönöm, szép estét Neked, Bajkálifóka!:-)

 

 

Dsida Jenő

 

Tündéri éjben érkezel!

 

Várlak reggel. 
Várlak délután. 
Este 
fehér zivatar rázza az ősfenyőket.

 

Csillogó buckák 
zizegve rohannak. 
A szél 
hörögve lengeti hosszú hósörényét.

 

Zúzmarás utakon át 
tündéri éjben 
érkezel 
kunyhóm elé, északi fény leánya.

 

Prémek vattáznak 
bolyhosan, fehéren, 
szájad 
piros melegén pihék halódnak,

 

zöldfényű csillag 
reszket hajadban 
s szánad előtt 
felhőt zihálnak a rénszarvasok.

 

 

Előzmény: bajkálifóka (64681)
Teresa7 Creative Commons License 4 napja 0 0 64684

Január 2-án Ábel, Acsád, Ákos, Aszpázia, Bazil, Bazsó, Bertold, Béla, Bodó, Ditmár, Fáni, Fanni, Gergely, Gergő, Gerő, Makár, Odiló, Odisszeusz, Stefámia, Stefi, Odüsszeusz és Vászoly napja volt! :-) Isten éltesse a név viselőit!:-)

 

 

Dési Ábel

 

Ciróka képei

 

1.

A zöld macska
piros rózsát eszik
a világ szépsége
álmokból érkezik


Ciróka képein
az álmok játszanak
simogat a zene
a madárdal altat

 

2.
A szoba közepén
kinőtt az almafa
macska és papagáj
sétálnak 
alatta


a piros almát a
zöld cica eheti
a tarka papagáj
ha játszik - nyerheti.

 

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!