Keresés

Részletes keresés

Teresa7 Creative Commons License 1 napja 0 0 64375

Augusztus 23-án Bence és Minerva napja volt!:-)

 

Ünnepelhettük még  Árven, Aszter, Fajsz, Farkas, Filip, Fülöp, Kurd, Rózabella, Rózamari, Rózsa, Rózsi, Szidi, Szidónia, Teónia, Zágon, Zakeus, Zdenka, Zekő és Zsadány napját is!:-)

 

 

Varga Katalin 

 

Kisbence titka 

Van nekem egy csuda-titkom. Csuda jó! 
Megsúgom! De el ne mondd! Az nem való! 
Ha nagy leszek, nem járok én autón; 
se vonaton, se buszon, se gőzhajón. 
Lesz egy kertem, kertemben egy szerkezet, 
ha utazom, abba titkon felmegyek. 
Megnyomom a titkos gombot, s hoppla hó! 
Mint a nyíl, úgy kiröppen az űrhajó. 
Lehagyja a repülőt, a verebet, 
a holdnál is magasabbra elvezet. 
Befogom az árva Göncölszekeret, 
állt magában eddig éppen eleget 
kocsikázni vigye hát az óvodát, 
minden éjjel a széles Tejúton át. 
A Fiastyúk csibéit betakarom: 
ne fázzanak szegénykék. S ha akarom, 
anyjukat az Esthajnalhoz elviszem - 
hadd legyen egy jószága a kertjében. 
S ha a csibék búsulnának, őket is, 
van ott hely egy egész állatkertnek is. 
Visszafelé a holdra is felszököm, 
s azt a fényes, kis csücskét ott letöröm. 
Itthon anyám zsebébe majd beteszem, 
hadd legyen egy pici holdja idelenn.

 

 

Teresa7 Creative Commons License 1 napja 0 0 64374

Szervusz, kedves Bajkálifóka, szép estét, kellemes hétvégét Neked!:-)

 

 

 

Előzmény: bajkálifóka (64370)
Teresa7 Creative Commons License 1 napja 0 0 64373

Augusztus 22-én múlt 433 éve, hogy elhunyt Jan Kochanowski, a lengyel reneszánsz legnagyobb költője.

 

 

Jan Kochanowski

 

XXIV. Dal 

 

Tollam becses, ritka toll: kell, hogy messze szálljak, 
Valljam magam két iker-természet fiának;
Itt e földön életem nem tart már sokáig – 
A népes városokat, hol gyűlölség ásít,

Megvetem és elhagyom. Szerencse szülötte,
Tán valóban az vagyok, Myszkowskim, ahogy te 
Nevezel, drága barát! Nem halok meg én, nem 
Sodor komor Styx vize alvilág ölén lenn. 

Lábaimat lepi már szarupikkely, védő;
Fejemen - fehér madár koponyáján - búb nő; 
Pihetollak serkednek ujjaimon sorra, 
Vállamat már két erős, öles szárny takarja. 

Most, hogy sebesebb vagyok merész Ikárosznál, 
Járok majd a kietlen-híres Boszporusznál, 
Cyrenaicy zátonyos öblein; a múzsák
Madarait látom, zord sarkvidékek túlját.

Tud majd rólam Moszkva is, tudnak a tatárok, 
Számos országbeliek, angolföldi szászok; 
Német és harcos spanyol örömest ösmer meg, 
Ők is, kik isszák vizét a mély Tiberisnek. 

Test nélkül ha temetnek, zokszó ott ne essen, 
Vádaskodó siralom senkit ne illessen;
Ne zúgjanak harangok, ne égjenek gyertyák, 
Senki ne zengedezzen gyászos hangú zsoltárt. 

 

Tandori Dezső fordítása

 

 

 

Jan Kochanowski

 

 

 

 

 

Teresa7 Creative Commons License 1 napja 0 0 64372

Augusztus 22-én ünnepelte 34. születésnapját Véghelyi Balázs, író, költő. Isten éltesse!

 

 

Véghelyi Balázs

 

Profán kantáta

 

Bartók Béla emlékére

Édesapám, édesapám,
én kiáltok, a te fiad,
szarvassá változott fiú,
puszta földön állok immár,
testvéreimet megölték,
az erdőt is kiirtották
a külföldi befektető
jól fizetett emberei,
övé minden, amit látok,
betonmederben a forrás,
szemét úszik benne, ahogy
szivárványos halak régen,
erdő helyén luxushotel,
bevásárlóközpont épül,
ha valaki meglát engem,
fényképezőgép után kap,
látványosságnak jó vagyok,
élni talán ezért hagytak
szögesdróttal bekerítve,
biztonsági kamerákkal
figyelik, hogy merre járok,
ha meghalok, kitömnek majd,
betesznek a múzeumba,
édesapám, hol a földünk,
édesapám, hol a házunk,
hogyha meghallod a szavam,
gyere értem, kérve kérlek,
fogadj engem újra vissza,
a te tékozló fiadat,
hazavágyom, édesapám!

 

 

Véghelyi Balázs

 

Előzmény: Teresa7 (59289)
Teresa7 Creative Commons License 1 napja 0 0 64371

Szép estét, kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek Tekla és Líviusz napján!:-)

 

Ma Ila, Ildikó, Ilona, Ilonka, Ilus, Krizosztom, Lina, Linett, Linetta, Őszike és Telma napja is van!:-) 

 

 

 

Babits Mihály és Babits Ildikó

 

 

BABITS MIHÁLY

 

HÁROM VERS NYÁR ÉS ŐSZ KÖZT


ILDIKÓ

 

A messze kertutakon,
lépcsőkön, terraszokon,
a fűvek tengere közt,
s küntebb, a zöld here közt,
sugaras domb oldalán
és fönn a cseresnyefán,
cseresnyefa tetejében,
homokja selyem ölében
vagy hintán, felleg előtt
meg-megpillantom őt
hol erre, hol arra,
minthogyha lepke volna
amilyen egyszerre annyi
virághoz hű tud lenni,
itt is meg ott is ott van,
el is száll, mégis ottvan,
mert mindig visszajő,
és éppenilyen ő:
mindenfele villog a hajából a pántlika
vagy hátán a piros x
amit a köténye ír;
ez a csöpp domb, ez a kert
kacajával teli telt,
mint zöld lugas, hacsak egy
pöttömke méh beleszáll,
zsongással mind tele már,
hogy még az a búsabb hegy,
hogy még az a némább táj
amit magamban hordok
én sohase boldog,
az is tele
lesz ővele,
s ha behúnyom a szemem,
meglátom őt odabenn,
azon a néma hegyen,
a csüggesztő sötétben,
amint gond és gyülölet
sok mérges völgye felett
szálldos pirosan vagy kéken
hol erre, hol arra,
minthogyha lepke volna,
mint azok a tarkaszin
lepkék odalenn a réten,
ahol a kert tövében
egymásra hajlik a szélben
a zöld here s baltacim.

bajkálifóka Creative Commons License 1 napja 0 0 64370

Kiss Judit Ágnes: Talán, valami
szárnyasoltár
1.
A napok egyre rövidebbek,
mégis egyre több fér beléjük,
mert egyre öregebbek vagyunk,
talán bölcsebbek is, reméljük.
Nem sietünk többé, a dolgok
valamiért mégis bevárnak,
vagy észrevétlenül szárnyunk nőtt,
mint egy angyalnak, vagy madárnak.
2.
Kinőtt a szárnyunk észrevétlen,
talán valami kárpótlásul,
nem érezzük a csapkodását,
csak hogy a látóhatár tágul,
és emelkedünk, magasabbra,
s mire végül a testet odalent
hagyjuk, a földi zűrzavarból
kirajzolódik lassacskán a rend.
3.
A rend lassan kirajzolódik
a hangyák és a madarak
vonulásából, a márványba
kövült  hajdani csigaházak
rajzolatából. A sok kis darab
mögül felsejlik valami egész,
és tollainkról, mint a víz, pereg
le apró gyöngyökben a rettegés

Teresa7 Creative Commons License 3 napja 0 0 64369

Augusztus 22-én múlt 41 éve, hogy megszületett Simon Adri, költő, irodalomkritikus, szerkesztő. Isten éltesse!

 

 

Simon Adri

 

EMLÉKECSET MA

 

Ha találkoznék veled újra,                  félnék, vak ujjbegyem eltéveszt.
Ónfestékkel, ólomsúllyal                   egy emlékecset ma mellém fest.
Távol vagy most, s a fagyott szó                    életre izzik a képernyőn,
felnőttem, és ez nagyon jó,                   Ezra Poundon és Szép Ernőn.
De felszúrták a napvilágot                    gennyes ég és felfakadt idő –,
szívemre begyulladt hiányod                    mint torz pattanás, visszanő.
Ráncommá váltál, mély pórusokká,       nem tisztít a messzeségradír.
Bolyongok a feledés dokkján,                       mint őrült, bűnbánó szatír.

 

 

 

Simon Adri

 

 

Teresa7 Creative Commons License 3 napja 0 0 64368

Szép estét kívánok Mindenkinek Máté és Mirella napján!:-)

 

Ma Ifigénia, Oldikó, Ilka, Jónás, Marilla, Maura és Méráb napja is van!:-)

 

 

 

Szent Máté (Jusepe de Ribera festménye, 1632)

 

Máté apostolMáté evangélista vagy Szent Máté, vagy másik nevén Lévi ben Halfai egyike lehetett Jézus első követőinek és apostolainak. Neve a héber Matthai szóból származik, jelentése: Jahve - Isten - ajándéka. Civil foglalkozása vámszedő volt. Máté Kafarnaumban (szülőhelyén) dolgozott, ahol – találkozván Jézussal – felhagyott addigi munkájával és követte Jézust. Jézus halála után ő is elhagyta Palesztinát, és Etiópiában  hirdette az örömhírt. Később hitének megtagadását követelték tőle, de ő ezt nem tette meg, és ezért halálra kínozták. 

 

Máté neve alatt maradt fenn egy evangélium, mely Jézus életét foglalja össze születésétől egészen feltámadásáig 

 

 

Teresa7 Creative Commons License 4 napja 0 0 64367

Szia Magdi!:-) Szép estét Neked!:-)

 

Jaj de édes baba!:) Nagymama szeme fénye!:)

Előzmény: Magdi60 (64365)
Teresa7 Creative Commons License 4 napja 0 0 64366

Augusztus 22-én múlt 97 éve, hogy megszületett Ray Douglas Bradbury, amerikai sci-fi író, költő.

 

Ray Bradbury

Csak egy óra a nyár



- Kész? 

- Kész. 
- Most?
- Hamarosan.

- A tudósok igazán tudják? Ma fog történni, máma? 
- Figyelj, figyelj; majd meglátod.

 

A gyerekek egymáshoz préselődtek, mint megannyi rózsa, mint megannyi bogáncs összekeveredtek; kifelé bámultak a rejtőzködő Napra.

Esett.

Hét éve esett egyfolytában; ezer meg ezer nap halmozódott fel, egyik végétől a másikig megtöltve esővel, az ömlő és doboló vízzel, záporok édes kristályával, viharok haragjával, melyek úgy felkorbácsolták a tengert, hogy a hullámok elöntötték a szigeteket a bolygón. Ezer meg ezer erdő porladt szét az eső alatt, és ezerszer kinőtt, hogy újra szétporladjon. 
Az élet örökre ez volt a Venuson - ez pedig a gyerekek osztályterme volt, az űrhajós férfiak és nők gyerekeié, azoké, akik idejöttek ebbe az esős világba, hogy megteremtsék a civilizációt, és leéljék életüket. 

- Csitul, csitul!

- Igen, igen.

Margot külön állt tőlük, a gyerekektől, akik nem emlékezhettek olyan időre, amikor nincs eső, eső és eső. Mindannyian kilencévesek voltak, és ha hét évvel ezelőtt előfordult is olyan nap, amikor felbukkant a sugárzó csillag, hogy egy órára megmutassa az arcát a kábult világnak - nem tudták felidézni. 
Néha éjszaka hallotta őket forgolódni, és tudta, hogy aranyló vagy sárga töltőtollakról álmodnak, azokra emlékeznek, vagy egy hatalmas érméről, mellyel meg lehet vásárolni a világot. Tudta, azt hiszik, hogy valami melegségre emlékeznek, mint pír az arcon, melegre a testben, a
 karokban, a lábakban és a reszkető kezekben. De aztán mindig felébredtek a kitartó dobolásra, a végeérhetetlen rózsafüzérpergésre a tetőn, a sétányokon, a kertekben, az erdőkben; és az álmaik szertefoszlottak.

 

Tegnap, egész tanítási idő alatt a Napról olvastak az iskolában. Hogy mennyire hasonlít a citromra, és hogy milyen forró. És kis történetet, esszét vágy verset kellett írni róla.

 

 

Úgy érzem, a Nap egy virág, 
Mely egy órát mosolyog miránk.

 

 

Ez volt Margot verse, amelyet halkan olvasott fel a csendes osztályteremben, míg odakint esett az eső.

 

 

- Á, ezt nem te írtad - tiltakozik az egyik fiú. 
- De én írtam - mondta Margot. - Én írtam. 
- William! - szólt rá á tanárnő a fiúra.

 

(folyt. köv.)

 

 

 

M. Nagy Péter fordítása

Vass Mihály rajza

 

 

 

Előzmény: Teresa7 (63847)
Magdi60 Creative Commons License 4 napja 0 0 64365

Orgoványi Anikó

 

Az én nagymamám

 

Tündérek küldötte,

hajnali nap fénye,

szelíd szellő szava,

az én nagymamám.

 

Angyalok követe,

kalács édessége,

szívem melegsége,

az én nagymamám.

 

Együtt kacag velem,

felszárítja könnyem,

mindig megért engem,

az én nagymamám.

 

Legszebb ajándékom

is tőle kaptam ám,

a legdrágább kincsem,

az édesanyám.

Teresa7 Creative Commons License 4 napja 0 0 64364

Szép estét kívánok Mindenkinek Friderika és Frida napján!:-)

 

Ma Eponin, Euszták, Federika, Filip, Filippa, Fülöp, Zsuzsa, Zsuzsanna, Zsuzsánna és Zsuzska napja is van!:-)

 

 

"Azért festem magamat, mert oly gyakran vagyok egyedül, s magamat ismerem a legjobban."

 

Frida Khalo

 

 

Teresa7 Creative Commons License 5 napja 0 0 64363

Augusztus 20-án István és Vajk napja is volt!:-)

 

Ünnepelhettük még Bernárd, Bernát, Éliás, Éliél, Elioot, Elton, Filibert, Ozmin, Samu, Sámiel, Samuella, Stefánia és Stefi napja is volt!:-)

 

 

Szent István szobra a Budai várban

 

 

Szent István király intelmei Imre herceghez

 

IV. A FŐEMBEREK ÉS VITÉZEK TISZTELETÉRŐL

 

Az uralom negyedik dísze a főemberek, ispánok, vitézek hűsége, erőssége, serénysége, szívessége és bizalma. Mert ők országod védő falai, a gyengék oltalmazói, az ellenség pusztítói, a határok gyarapítói. Legyenek ők, fiam, atyáid és testvéreid, közülük bizony senkit se hajts szolgaságba, senkit se nevezz szolgának. Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség. Ha békeszerető leszel, királynak és király fiának mondanak, és minden vitéz szeretni fog; ha haraggal, gőgösen, gyűlölködve, békétlenül kevélykedsz az ispánok és főemberek fölött, a vitézek ereje bizonnyal homályba borítja a királyi méltóságot, és másokra száll királyságod. Ettől óvakodva az erényed szabta mértékkel irányítsd az ispánok életét, hogy vonzalmaddal felövezve a királyi méltósághoz mindig háborítatlanul ragaszkodjanak, hogy uralkodásod minden tekintetben békés legyen.

 

 

 

 

 

 

 

Előzmény: Teresa7 (55420)
Teresa7 Creative Commons License 5 napja 0 0 64362

Augusztus 19-én múlt 3 éve, hogy elhunyt Szimin Behbaháni, iráni költőnő. 

 

 

Szimin Behbaháni

 

A szenvedő ige
 
Szálem, jó reggelt tinéktek,
  leány-osztály, baccse-há!
Ma a szenvedő igéket
  vesszük, ezeket tehát ­–
 
... nos, ki tudja, mit is értünk
  úgymond szenvedő igén?
 
Számban úgy függött a nyelvem
számból úgy beszélt a nyelvem
  mint a harang nyelve zeng.
Hangom mégis mily hamis volt!
  hamis hang volt, annyi szent.
Úgy csikorgott
  éppen úgy szólt,
    olyan fals volt
mint az üvegen a kő.
Óra hosszat kelepeltem,
én voltam a nagymenő.
 
Magyaráztam, beleadtam
  apait és anyait
megvilágítva a nyelvnek
  alanyait
    s tárgyait.
 
S hogy önnön csodámat újraéljem,
felszólítottam Zsálét, hogy meséljen,
 
Zsále! halljuk, mit értettél?!
Figyeltük mind a lány szavát.
 
De Zsále hallgatott.
  Nahát.
Megnőtt a csönd legott.
 
Hol voltál, Zsále,
hová merült el két szemed világa?
 
A lányok nevettek rajta, én magam mennydörögtem
s e záporban ott állt Zsále
  hajótörötten
zavarban, árván,
megbénulva és megnémulva.
 
Nem túl sok idő múlva
ki is fakadtam, gúnyosan:
Gyerekek, hall-e
  vajon még minket Zsále?
Mire egy kislány: Nem, tanárnő,
Zsále most a Bálám szamárnő
  vagy hogyishívják...
 
Nevettek, zsivajogtak,
szememből tűz villámlott
Zsále hidegen, némán állt ott.
 
Tekintetének két szöge
behatolt ámuló szemembe
sötét sorsának titkait
állítva haragommal szembe,
 
beírva sötét önmagát
hullámzó-megnyíló eszembe.
 
És nézett és nézett s csak nézett a lányka
s beszélni kezdett végül
  ő, vagy a szomorúsága.
 
Sóhajtott s aztán így szólt a kislány,
remegő hangon, könnyektől pislán:
 
"Az ige szenvedő alakja
kisleányok durva apja
aki miatt a szívemet
  fájdalom s vér itatja
aki húgomat ököllel ütötte tegnap este
s anyánkat házunkból kiverte.
 
Kishúgom, ki még csecsemő
de nagyon kedves nekem ő
az éhségtől egész éjszaka
úgy sírt, szívem majd
  megszakadt
s bátyánk lázasan szenvedett
napfelkeltéig jajgatott.
Kettejük miatt két szemem
  vérbe és könnybe lábadott.
 
Már nem is látok nagyon,
  nem is bánom,
Mádar-am-ra degar
  nemi-dánam,
Hol lehet anyám, nem tudom."
 
Így szólt és sóhajtva, sírástól csukladozva
nem volt már szava több panaszra.
Arca, mint tulipán levele.
Ömlött a könnye lefele.
Néztem, hogy bőrét hogy mossa le.
 
S kettőnk panasza egybefolyt.
"Az, amit mondtam, hiba volt,
A leckét ma te adtad föl nekünk,
beszélj, hogy bölcsebbek legyünk,
leckénk: bánatod története.
 
To begu! Man cserá szokhan goftam!
Te beszélj! Én miért is magyaráztam?"
 
A szenvedő ige:
az annak az apának
  a tette,
a szenvedő ige: az a tűz
amely a védtelen anyát
  megsemmisítette,
az: az a tűz, melyben ott hamvad el
az anya lelke, sorsa, léte, teste.
 
(Szőcs Géza fordítása)

 

 

 

 

 

 

Teresa7 Creative Commons License 5 napja 0 0 64361

Szervusz kedves Bajkálifóka, szép estét Neked!:-)

 

 

Őszi reggel a szőlőhegyen

 

 

Előzmény: bajkálifóka (64358)
Teresa7 Creative Commons License 5 napja 0 0 64360

Szép napot kívánok Mindenkinek Vilhelmina és Dorián napján!:-)

 

Ma Emili, Emília, Január, Jónás, Konstancia, Konstantina, Mária, Sebő, Szabolcs, Szolárda, Tivadar, Tódor, Vilhelma és Vilma napja is van!:-) 

 

 

Oscar Wilde klasszikus regényének hőse, a gazdag, gyönyörű és naiv fiatalember, Dorian Gray megszállottja annak a gondolatnak, hogy örökké fiatal és szép maradjon, s ezért még akár a lelkét is eladná. Miután az egyik barátja megfesti portréját, a fiú csak azt fájlalja, hogy az ő szépségét az élet és az idő hamar lerombolja majd, míg a képé örök marad, s azt kívánja, hogy bárcsak ez fordítva lenne.
A fiatalember hamarosan cinikus barátja, Lord Henry Wotton befolyása alá kerül, aki ráébreszti az élet ízeire. Dorian átadja magát az önző és rafinált élvezeteknek, férfiakat és nőket taszít a bűn útjára, majd egyre mélyebbre süllyed, s a züllés minden nemét és formáját megtapasztalja. Az események egyre riasztóbb fordulatot vesznek, mivel nemsokára megtudja, hogy kívánsága teljesült. Legnagyobb csodálkozására ugyanis csak a róla készült kép öregszik. Arca és szeme őrzi az ártatlan ifjú szépségét, a festett arcmás viszont, amelyet gondosan elzárva tart háza egy titkos helyiségében, híven mutatja az idő és a bűn rombolását vonásain.
Ekkor úgy érzi, itt az ideje megváltoztatnia az életét. Hogy teljesen tisztára mossa magát, bűnös múltjának tanúját, a szörnyűséges képet meg akarja semmisíteni...

 

"Minden kép, melyet érzéssel festettek, a festő arcképe, nem a modellé."

 

Idézet a műből

 

Teresa7 Creative Commons License 6 napja 0 0 64359

Augusztus 19-én múlt 28 éve, hogy elhunyt Képes Géza, költő, műfordító.

 

 

Képes Géza

 

Önéletrajz

 

Tűzzé csiholtak, lánggal lobogok,

            utamban én mindent felégetek,

            nemcsak odakinn: lomot, szemetet,

de azt is, mit a sors belémdobott.

 

Szelíd szépség és vad gondolat: ég!

            S új borzongások gyökere, a bűn.

Hát akkor mi marad meg, ami még

            érdemes, hogy túl bánaton, derűn

 

rá felfigyelj? Marad a láng maga.

Körül égés és pusztulás szaga,

            de nem csihad le, égig csap a vágy.

 

A láng, a láng! ha nem táplálja semmi

s ideje már hideg hamuvá lenni:

            lobog – táplálja még saját magát.

 

 

Képes Géza

 

 

 

 

Előzmény: Teresa7 (58127)
bajkálifóka Creative Commons License 6 napja 0 0 64358

Federico García Lorca: Gázel a sötét halálról

 

Szeretném aludni az almák álmát,
eltávolodni a nyüzsgő temetőktől.
A kisfiú álmát szeretném aludni,
ki szivét készült kivágni a nyílt tengeren.

Ne gajdoljátok nekem, hogy a holtak nem veszítenek vért,
mert az elrohadt száj tovább kér vizet.
Nem akarom tudni, hogy vértanúvá tesz a fű,
s hallani sem akarom a pirkadat előtt erőlködő
kígyószájú hold sziszegését.

Csak egy keveset aludni szeretnék,
egy keveset, egy percet, századévet,
hadd tudja mindenki, hogy nem haltam meg,
hogy arany istálló nyílik ajkaim közt,
hogy a nyugati szél kis barátja voltam,
hogy saját könnyeimnek roppant árnyéka vagyok.

Teríts rám könnyű fátyolt, mire megvirrad,
mert hangyáit majd szórja rám marokszám,
és áztasd kemény vízben a cipőmet,
hogy skorpiójának ollója lecsússzon rólam.

Mert az almák álmát szeretném aludni,
hogy megtanuljam a földtől megtisztító zokogást,
mert azzal a sötét kisfiúval szeretnék élni,
ki szivét készült kivágni a nyílt tengeren.

 

Fordította: András László

 

Teresa7 Creative Commons License 6 napja 0 0 64357

Augusztus 19-én múlt 81 éve, hogy elhunyt Federico García Lorca, spanyol költő, drámaíró.

 

 

RADNÓTI MIKLÓS

 

FEDERICO GARCÍA LORCA

 

Mert szeretett Hispánia  

s versed mondták a szeretők, –

mikor jöttek, mást mit is tehettek,  

költő voltál, – megöltek ők.  

Harcát a nép most nélküled víjja,  

hej, Federico García!

 

(1937)


 

Federico García Lorca

 

 

Előzmény: Teresa7 (63843)
Teresa7 Creative Commons License 6 napja 0 0 64356

Augusztus 19-én múlt 135 éve, hogy megszületett Kemény Simon, költő, író, újságíró, lapszerkesztő.

 

 

Kemény Simon

 

Brilliáns

 

Szájam királyi biborszőnyegén
Torzarcú szitkok vánszorognak,
Részeg, vad átkok tántorognak,
S ajkam ezt tűrni kénytelen, szegény.

 

Agyam sikátoraiban dühöng
A csőcselék és feltolakszik;
Sárral dobál, mert rád haragszik,
De a szivben: ott halálos a csönd.

 

Hangosak a lelkem lebujai,
És züllött népük sorra lázad.
De hozzád kúszik az alázat
És simogatnak félénk újjai.

 

Képed agyamban mégis tündököl,
Mint briliáns a diadémon,
A melyen nincs se sár, se vérnyom,
S mely oly nagy, mint két összetett ököl.

 

Előzmény: Teresa7 (62658)
Teresa7 Creative Commons License 6 napja 0 0 64355

Augusztus 18-án múlt 31 éve, hogy elhunyt Benjámin László, költő, szerkesztő.

 

 

Benjámin László

 

Bolhamadár

 

Egy szoknyában lakott egy bolha,
nem is ment rosszul a dolga,
nem ivott mást, csak vért
és nem fizetett lakbért,
élvezte a bolha-létet,
nem fenyegette csalétek,
nem háborgatták praktikák,
ővé volt a világ
a bokától egészen a derékig,
s csöndben telt volna tán élete végig,
tán sírja lett volna a szoknya korca,
ha nem határoz másképpen a sorsa.

Ám úgy esett egy alkalommal,
a szoknyát sok más tarka lommal
kiteregették, kiporolták,
és leverték róla a bolhát.
Az, szegény, lehuppant a földre,
fejét csóválta megütődve,
és mérgelődött, hogy a szoknyák
táján romlik a közbiztonság.
Aztán ugrott, ahogy csak bírta lába,
hogy visszatérjen nyájas otthonába.

Ugrott egy akkorát,
amekkorát
senki más nem ugorna,
csak egy bolha.
S a szoknyába már bújt is volna vissza,
ha nem sóhajt alatta egy giliszta:
De szépen száll!
Szépen száll a bolhamadár!

Meghallotta
ezt a bolha,
vére a fejébe tódult,
nekilódult,
ugrált jobbra, ugrált balra,
le az útra, fel a falra,
homorítva,
mellső lábát leszorítva,
a gilisztát szomorítva,
mely irígyen
többször sóhajtott imígyen:

De szépen száll!
Szépen száll a bolhamadár!

Addig ugrált, míg elfáradt,
kiválasztott egy fűszálat,
odafent
megpihent
s panaszolta:
mily terhes madár-volta.
Körbeállják,
megcsodálják,
idehívják,
odahívják,
szegény bolha vérét szívják,
maholnap már repülni sem engedik,
pedig
ha nem volna annyi dolga,
felszállna a bolha-holdba!

Ámde ott röppent el épp
a gonosz veréb,
csak megrázta a fejét,
mindez, mondta, nem elég:
Ha a bolha
madár volna,
szárnya volna néki, tolla!

Ugrott a bolha a házba,
be a szobába, be az ágyba,
ahol százhúsz bolha lakott.
Ajtajukon bekopogott,
megvárta mind, amíg fölkel
s így szólt: Toll kell!
És a bolhák, mint a héja,
lecsaptak a párnahéjra,
egy toll kiböködő tokját,
valahányan közrefogták,
nekiment
a nagy bolharegiment.
Addig tépték, addig nyúzták,
a tollat végül kihúzták,
ki az udvar közepére.

Hatvan húzta, hatvan tólta,
elöl az érdekelt bolha
így kiáltott a verébre:
Idenézz
te csibész!
Kétség hozzám nem hatolhat,
itt hozzák a bolhatollat!

A veréb
csak megrázta a fejét,
mindez, mondta, nem elég:
Ha a bolha
madár volna,
madártojásokat tojna!

Ugrott a bolha az ólba,
ott ült Kakasné kotolva,
takargatta húsz tojását,
ne is lássák.
De a bolha
hozzálépett udvarolva:
Kedves tyúk! -bocsánat! jérce,
ha velem helyet cserélne,
elmehetne szórakozni?
nem fogok én kárt okozni,
ha elmegy egy kicsit,
a tojáskák
-Ó mi szépek! ó, mi drágák!-
észre sem veszik!

Bolhaszóval addig győzte,
hogy a tyúk egy kakasszóra
elszaladt a kakasdombra.
Tojások közt legfelsőre
felugrott a bolha,
onnan kiáltotta:
Kot!
Idenézz
te csibész!
Elhiszed-e, hogy madár vagyok?

A veréb
csak megrázta a fejét,
mindez, mondta, nem elég:
Ha a bolha
madár volna,
gyönyörűszépen dalolna!

És a bolha
ahogy csak lábai bírták
fölkereste a pacsirtát,
elmesélte, hogy dalolna,
de a hangját elvesztette,
nincs idő, hogy megkeresse,
mert többfelől sürgetik,
bolhanóta kell nekik,
a pacsirtát arra kéri,
hogy a hangját csak egy napra
adja kölcsön jó kamatra,
visszahozza, megigéri!

Nevettében a pacsirta
még a könnyét is kisírta:
Ó, te bolha, ó, te balga!
belül van a madár hangja!
Senkinek nem adhatok
kölcsön abból. Jónapot!

De a bolha tovább kérte:
A hangversenyt megigérte,
kárbavesszen annyi költség?
A pacsirtát meg ne sértse,
háta mögött bújjon el,
s azt hiszi majd a közönség,
hogy a bolha énekel.

Nevettében a pacsirta
még a könnyét is kisírta,
felkiáltott:
Te kis bolha, te kis senki!
ha én hátad mögé állok,
téged ki fog észrevenni?

Szegény bolha
mód felett elszomorodva
utazott három nap, három
éjszaka egy nadrágszáron,
míg elért egy
boltba,
felugrott a
polcra,
bolhanyelven elmakogta:
Kapható-e bolhakotta?

Bolhakotta? Elfogyott!
Van szerencsénk, jónapot!

Így a bolha,
látván hogy betölt a sorsa,
örökre elbujdosott.

Otthon pedig a madárkák
várták vissza, egyre várták.
Két hét múlva
Harkály Olga
kidobolta:
Mindenkinek illik tudni,
ha egy barna ugri-bugrit
lát, bármilyen nagyot ugrik
s bárha volna
pávatolla,
strucctojásokon kotolna:
nem madár az, csakis bolha! 

 

 

 

Előzmény: Teresa7 (58122)
Teresa7 Creative Commons License 6 napja 0 0 64354

Augusztus 18-án múlt 40 éve, hogy elhunyt Déry Tibor, Kossuth-díjas író, költő, drámaíró.

 

 

Déry Tibor

 

FÉRFI

 

Szaladt, röptében elkapta a kenyeret, énekelt,
játszott, míg meg nem halt,
de közben lehajolt és széles tenyérrel elválasztotta a földet a víztől
és gondolkodott, miképp itathatná meg teheneit.

Egyszer elsírta magát: könnyeiben megpillantotta homlokát és két véres öklét.
Azóta adakozó üvegszobrokat csiszol és komolyan figyeli társainak lélegzetét.

 

 

Déry Tibor

 

 

 

Előzmény: Teresa7 (58121)
Teresa7 Creative Commons License 6 napja 0 0 64353

Augusztus 18-án múlt 177 éve, hogy megszületett Zsutai János, költő, lantos.

 

 

Zsutai János

 

Nem tudtam én ...


Nem tudtam én, hol vagy? Nem is kerestelek.
Űztek titkos vágyak, ismeretlen földre,
Mint hajót a szelek! . . .
Nem tudtam én, óh jaj, meg sem álmodám , hogy
Téged szeresselek.
Elmenjek-e innen? merre vegyem utam?
Elkerül az öröm, ahová én lépek,
Csak örökös bú van.
És ha maradok is, leszen gyászolásom
Fekete borúban!
Fekete borúdat sohsem oszlik széjjel, .
Óh miért is kellett találkoznom véled.

 

 

 

Előzmény: Teresa7 (63421)
Teresa7 Creative Commons License 6 napja 0 0 64352

Szép napot, kellemes hetet kívánok Mindenkinek Diána és Metód napján!:-)

 

Ma Főbe, József, Richárd, Rikarda és Timur napja is van!:-) 

 

 

 

Emil Nikolaus von Reznicek: Donna Diana

 

Reviczky Gyula

 

Donna Diana

 

Szemedben ígézet sugára,
Ajkad körül csodás mosoly;
De a kedély szelid varázsát
Nem látom arczodon sehol.
Mint kirakatban drága bábut
Néz gyermek, épugy nézlek én.
Ha megvehetnélek, ki tudja
Hogy össze nem törnélek-é?

 

Szeretsz?... Hisz' a szerelmi hűség
Nem élted üdve, létjogod,
Hanem hiúság, gőg, divat s te
Ha már meguntad, eldobod.
Üres szivű, divatos úrfik
Hadd kurizáljanak neked.
Én azt tudom csupán szeretni,
Ki engemet viszonszeret.

 

Növeljem-é még büszkeséged'?
Boruljak lábaidho' tán?
Sohajtsak lealázva hozzád,
Mint istenéhez a pogány?
Te sóhajimra nem felelnél,
Arczomba nézve hidegen;
Mig titkon, szíved rejtekében
Ujjonganál győzelmeden.

 

Hol vetted ezt a bűvös arczot?
Mért csábitsz, hogy ha nincs szived?...
Szép vagy, szeretlek nézni hosszan,
S mégsem ohajtlak, elhihetd.
A szerelem, e régi ének
Hatalmát én is érezem:
De sirjak-é, ha mozdulatlan
Szobor nem érez énvelem?...

 

bajkálifóka Creative Commons License 2017.09.17 0 0 64351

Csorba Győző
Öregedőknek

Saját számlánkra öregedni
senkit se rántani be
a göröngyösödő ösvény
pocsolyáiba gödreibe
csak hátra- csak átkiáltani
a tapasztalatokat
meghagyni mindenkinek
a maga-választotta utat
cipelni az egyre súlyosodó
ős-terheket
azt is amit az rak ránk
aki szeret
s elbírni hogy akit meg
mi szeretünk
viszonzásul szánakozó türelemmel
bánjék velünk
s bár szigorú irányban
löknek a napok
csak rögtönözni mikor
ránk nyílnak a pillanatok
látni hogy egyre inkább
a reggel célja az est
az esté meg a reggel
a többi más fölösleges
hogy szakállunk is ha növesztjük
csak arra való
mint a feltétlen megadást
jelző fehér lobogó

Teresa7 Creative Commons License 2017.09.16 0 0 64350

Augusztus 17-én múlt 2 éve, hogy elhunyt Ébert Tibor, szlovákiai magyar író, költő, kritikus, esztéta, zeneművész.

 

 

ÉBERT TIBOR

 

Ablakmozdulat


         (Szülőházam: Széplak u. 50.)


Érintése ez a kövek közt csordogáló szappanos vizeknek
hol fűrészporos egem mosakodott reggelente
a gyomoké füveké meg a serdülő lapuleveleké
az érintésben a „knosszoszi” palota ládalabirintusa
málladozó falrajzolat nyúlik ki felém
repedéseivel lecsupaszodó téglatestekkel
pörögnek a mindig rozsdabarna szemcsék
az udvar homokórájaként… három gangé az érintés
emeleti magasukban versenyez kacérkodik egymással
korlát nyikorgás frissen sikált sárgaságuk
kerítés lándzsás árnyékuk ablakmozdulat
az ajtók elé mind kijöttek
ott állnak mozdulatlanul érintésük az övék
a szemölcsöké mosolyoké mozdulatoké
veszekedéseké gyűlöleté apámé anyámé
s az imádkozó kéményeké is az egekben
kotnyeleskedő pletykálkodó cserepeké
az idő visszanyúl az időtlenségbe
így lesz reggel hét álmos dél
kocsis est hetven év érintésében
nyár tél tavasz felhők eső hó napfény
elsüllyed egy hosszú őszben
folyosók lépcsők padlás pincegádorok
szögletek hasadó eszméletében
a vallató érintések vádja
a megvallott érintések felelete
érintése ez születő búcsúzó
érintésnélküliségnek

 

 

Ébert Tibor

 

 

Teresa7 Creative Commons License 2017.09.16 0 0 64349

Augusztus 16-án múlt  89. éve, hogy megszületett Juhász Ferenc, kétszeres Kossuth-díjas költő.

 

 

Juhász Ferenc

 

Gyászhímzés-kendő Radnóti Miklós koponyáján


23 szonett

 

2


„Borban az igazság, hej borban a vigasz!”:
recseg a hangtölcsér vad operett-tavaszt.
Hazug oszlop-szó! Mert Borban a halál van,
gyűlölet-méreg, mint Shakespeare poharában.


Mit énekeltetek koszosak, tetvesek,
rongyosak, éhesek, jövőre-kényesek?,
hüvelykujj-kagylók közt fehér tetűt törve,
s repedt a fénypajzs, mint gyerek hosszú körme.


Ha csillaggal telt meg a bánya, mint az űr
s fönt is űr, lent is űr gigász rézkehelyben:
két űr közt tutajként lengtetek az éjben:


mint zürjén tűzözön láng-itéletében
mítosz-tutajlakók, várva, a gyász kihűl.
S a vágyban több erő, mint az anyatejben

 

 

Juhász Ferenc

 

 

Előzmény: Teresa7 (58120)
Teresa7 Creative Commons License 2017.09.16 0 0 64348

Augusztus 16-án múlt 115 éve, hogy megszületett Orosz Iván, lapszerkesztő, költő, novellista.

 

 

Orosz Iván

 

Öncsitítgatás

 

részlet

 

A Körösre már nem is gondolok,
csak a kakukk hangja jár vissza még,
lelkemben őrzött szép vasárnapok,
vesztett barátok, sok avult emlék.

 

 

Szarvasi Körös

 

 

Előzmény: Teresa7 (58119)
Teresa7 Creative Commons License 2017.09.16 0 0 64347

Augusztus 16-án Ábrahám és Rókus napja volt!:-)

 

Ünnepelhettük még Ábrán, Áhim, Amelita, Csépán, Dioméd, Ibrahim, István, Joacim, Joáhim, Joakim, Rokkó, Stefán, Szeréna, Szerénke, Szerénusz, Szira, Szirka, Szirom, Szironka, Teodor és Ugor napjját is!:-)

 

 

Ábrahám elindul

 

MENJ, ÁBRAHÁM

 

Menj, Ábrahám, menj, Ábrahám,
indulj el ma még, indulj el ma még!
Menj, Ábrahám, menj,
és vezet majd az ég!

 

És Ábrahám így elindult,
mert bízott az Úrban.
Nem értette, de elhitte,
hogy Isten vele van.

 

Ó, testvér most ne várj tovább,
az Isten szólít rég!
Csak figyelj mindig Őreá
és vezet majd az ég!

 

Az első lépted oly nehéz,
tán meg sem érkezel?!
De dicsőítsd az Ő nevét
és így boldog leszel!

 

Ha nem mozdulsz, bár hív az Úr,
de riaszt a messzeség,
Ma próbáld meg még Ővele,
és vezet majd az ég!

 

Ábrahám próféta volt, akit a judaizmus mellett a keresztény, az iszlám és a Bahá'í vallás is ősatyaként tisztel.

Ábrahám nem volt zsidó, hiszen akkoriban még nem léteztek zsidók. Viszont Sém leszármazottjaként Ábrahám sémita volt. Történetét a Teremtés könyve írja le.

A Teremtés könyvében legelőször Ábrám névvel jelenik meg, amely feltehetőleg "magasztalt atyát" jelent. Az Úr és Ábrám között kötött szövetség emlékére változik át neve Ábrahámra:

 

    "És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged." (Ter. 17:5)

 

Teresa7 Creative Commons License 2017.09.16 0 0 64346

Szervusz, Kedves Bajkálifóka, szép estét, kellemes hétvégét Neked!:-)

 

Ez így van, szerintem a verskötet cime: A madárijesztő panaszai.

 

 

 

Előzmény: bajkálifóka (64344)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!