Keresés

Részletes keresés

bajkálifóka Creative Commons License 1 napja 0 0 63943

Erdős Olga - Kopogtatás nélkül

Tudom, a tűzzel játszom,
hisz kopogtatás nélkül jöttem.
De már késő, bent vagyok -
az életedben.

 

Féltve őrzött múltad
kongva
üvöltik utánam
az elhagyott termek.

 

Lépteim visszhangja áruló jel,
a kulcs maga.
De még nem tudom,
mit rejt a hetedik szoba.

 

Ujjam végigfut a porlepte asztalon:
sorokat írok, talán egy verset.
A jelenben hagyott üzenet.
Még egy fahasáb a parázsra,

 

aztán megyek, és újra álmodom,
ami volt, és ami lesz - veled.
Mert nélküled nincs varázsa
se a mának, se semminek.

 

 

 

bajkálifóka Creative Commons License 1 napja 0 0 63942

Kivánok szép napot, minden Versbarátnak:)....ma Olga napja is van...

************************************************************

1986 április 26-án történt, hogy felrobbant a csernobili atomerőmű 4-es blokkja. A baleset után a környéken lakó több tízezer embert, köztük Pripjaty város teljes lakosságát evakuálták, hogy soha többé ne térjenek vissza elhagyott lakóhelyükre .

A csernobili katasztrófa közvetve, vagy közvetlenül több nemzetközileg ismert sportoló életét is megváltoztatta. Köztük van  az egykori szovjet tornász olimpiai bajnok, Olga Korbut.

 

 (anno)

 

Olga Korbut 1986-ban már 14 évvel túl volt a müncheni olimpián, amelyen három aranyérmet szerzett. 1991-ben hazájából, Fehéroroszországból az Egyesült Államokba költözött, részben anyagi megfontolásból, részben viszont azért, mert féltette 12 éves fiát Csernobil utóhatásaitól. Az erőműből kikerült radioaktív anyagnak ugyanis 70 százaléka Fehéroroszország egynegyedére hullott.

Létrehozott egy alapítványt és együttműködésbe kezdett a Hutchinson Rákkutató Központtal. Mint elmondta saját pénzét költötte, és pajzsmirigybetegségek elleni gyógyszereket vitt Fehéroroszországba
Bár neki és a fiának is voltak gondjai az Egyesült Államokban, az amerikaiak befogadták őket, és ez azt jelenti, hogy furcsa módon az életük jobbra fordulását köszönhetik Csernobilnak.

(2000-ben)

 

 

bajkálifóka Creative Commons License 2 napja 0 0 63941

Kosztolányi Dezső:

Ó el ne ítéld!

 

Ó el ne ítéld azt, ki élte végén

sötét szemekkel, búsan áll eléd,

és tétovázó kézzel eltakarja

ledőlt világát, hitvány szégyenét.

 

Az ő szívében is volt fényes oltár,

mely egykoron szent lánggal volt tele:

nézz a szemébe mélyen, résztvevően,

s a hűlt hamun együtt zokogj vele!

 

De hogyha lelsz olyat, ki csak hivalgott,

kinek világa meddő volt s kopár,

ki sose küzdött és sosem bukott el,

kié sosem volt az ürömpohár,

 

ki a szemét nem is gyújtotta lángra,

s nem látta hunyni hűlt zsarátnokát:

nézz jéghideg tekintettel szemébe,

emeld fel a főd – büszkén menj tovább!

 

1904

Teresa7 Creative Commons License 2 napja 0 0 63940

Köszönöm szépen, Kedves Bajkálifóka, szép estét kívánok én is Neked!:-)

 

Hőség volt nálunk is, s még melegebbet ígérnek, hétvégére 37 fokot.:-( Hat hete gyakorlatilag nem esett nálunk...

 

Előzmény: bajkálifóka (63938)
Teresa7 Creative Commons License 2 napja 0 0 63939

Ábrányi Emil


Magyar nyelv 

Ó szép magyar nyelv! Aki egyszer téged
Ajkára vőn, többé nem dobhat el!
Szentség gyanánt hogy befogadja éked,
érző oltárrá válik a kebel.

Pajzán, derüs vagy, mint nőink szeme,
S erős, szilárd, mint hősök jelleme!
Gyöngéd vagy és lágy, mint mennybolti kék,
S dörögni úgy tudsz, mint villámos ég!

Minden, mi fejben, vagy szívben fakad,
Tőled nyer pompát, színdús szavakat.
Nagy eszme, érzés oly ragyogva hord,
Mint egy király az ünneplő bíbort!

Bír-e más nyelv úgy epedni,
Annyi bájjal, annyi kéjjel?
Olvadóbb, mint lant zenéje

Holdvilágos langyos éjjel,
Mely virágot s dalt terem,
Mikor ébren semmi sincs más,

Csak a fák sötét bogán:
Hangos, boldog csalogány
S boldog, néma szerelem ...

Hát a csapongó
Gyorsszavú tréfák
Játszi szökését
Festi-e más nyelv
Oly remekül?

Pattog a víg élc,
Ám sebe nem fáj,
Mert csak enyelgés,
Tarka bohóság
Volt az egész! ...

Magasztos gyásznak bánat-dúlta hangja
Úgy zendül benne, mint egyház harangja,
Mely messze hinti mély, komor szavát.
Búg, mint a gyászdal, mint sír-fáklya lobban,
S mint súlyos léptek kripta-csarnokokban,
Úgy döng minden szó a kedélyen át! ...

Ciklopsz pörölye, hogyha csatát fest,
Csatakürtök bősz riadása!
Halld! Halld!
Száguldva, vihogva, kapálva
Dölyfös paripák robbannak elő.
Százak keze vág, százak keze lő.

Nem szárnyal a vér-ködös égre más,
Csak ágyudörej, szitok és zuhanás!
Rászkódik a föld, iszonyodva reng,
Amerre a kartács vad tánca kereng! ...
Dúl a szilaj kéz, csattog a kard,
Sebet osztva süvölt: ne bántsd a magyart!

Hatalmas, szép, nyelv,
Magyarnak nyelve!
Maradj örökké
Nagy és virágzó!
Kísérjen áldás,
Amíg világ áll!
S legyen megáldott
Az is, ki téged
Ajkára vesz majd:
Elsőt rebegve,
Végsőt sóhajtva!

 

 

 

bajkálifóka Creative Commons License 2 napja 0 0 63938

Szervusz Kedves Teresa, szép napot Neked is:) huh de nagyon meleg van,áll a levego,csak a szobában tengetem az idot..

**************************************************************************************************

 

Vikidál Gyula: Koppány dala

 

https://youtu.be/iUwla9xqtd0?t=17o

Előzmény: Teresa7 (63930)
Teresa7 Creative Commons License 2 napja 0 0 63937

Dsida Jenő

 

Tündérmenet

A tücsök ciregve fölneszel.
Testem hűs álmokat iszik.
Apró, csillagos éjtündérek
a szívemet hozzád viszik.

Parányi szekérre fektetik,
pihék, mohák közé, puhán,
befödik zsenge nefelejccsel,
s lehelnek rá éjfél után.

Húzzák lassú, nyüzsgő menetben 
-szemükben harmat, áhitat -
csigák s iszonyú nagy füvek közt,
a sárga holdvilág alatt. 

 

Teresa7 Creative Commons License 2 napja 0 0 63936

Pálóczi Horváth Ádám

 

Búsúljon a ló, elég nagy a feje

 

De mit töröm fejemet? hiszen nemcsak engemet érdekelnek

A gond s a sok bajok is, ily szomorún mások is énekelnek.
Alig vagyon, aki oly nagyon örülhessen,  
Hogy néha ne kesergene keservesen.

 

Vígasztalják magokat, ha találnak társakat a szegények,
Mint fáradtan utazó s egymásra találkozó jövevények. 
Könnyebb a jaj, és a sok baj fogyatkozik,
Ha sokára bús társára találkozik.

Hát ezer bajomba is, ha még ezer volna is, vígan élek.
Tudok olyat eleget, akivel még életet nem cserélek. 
Félre gondok! hoppot mondok, ha sántán is, 
Hopp éjfélben! hopp ebéden, s vacsorán is.

 

Teresa7 Creative Commons License 2 napja 0 0 63935

Kányádi Sándor

Rajz rigóval


Ákombákom
levelek a fákon.
Limb-lomb susogó,
alatta ül nagyapó.
Mellette élete párja,
néznek együtt föl a fára.
Fejük fölött a rigó

azt fütyüli: élni jó.


Teresa7 Creative Commons License 2 napja 0 0 63934

Batsányi János

 

A magyar író

 

"Mint égő fáklya, mely setétben lángol,
S magát megemésztve másoknak világol." -
Míg az értetlenek nagy-bátran itélik,
S a gyáva rablelkek gúnyolhatni vélik;
Míg a Bölcs örömmel szemléli, csudálja,
Mint oszlik az elmék éjjeli homályja:
Ő, (noha van máris, ki szívből dicséri,
S hogy jót akart és tett, nyilván megisméri),
Saját érdemében lelvén fő jutalmát,
Népe jobb részében veti bizodalmát;
S reményli, hogy Árpád igaz maradéki
Hív fáradozásit megköszönik néki.

 

(1820-as évek.)

 

Teresa7 Creative Commons License 2 napja 0 0 63933

József Attila

 

Kertész leszek

 

Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

 

Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.

 

Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.

 

Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton -
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.

 

1925. április

 

 

Koncz Zsuzsa énekel

 

 

 

Teresa7 Creative Commons License 2 napja 0 0 63932

Berzsenyi Dániel

 

A PESTI MAGYAR TÁRSASÁGHOZ

 

Ki kétli s kérdi, hogy csak a dicső ész
Emel ki minket a barmok sorából?
Ki kétli azt, hogy minden érdemünk,
Minden szerencsénk ezzel nő s hanyatlik?

 

     Az ész az isten, mely minket vezet,
Az ő szavára minden meghajul,
Hegyek lehullnak s olvadnak vizekké,
S örök helyéből a tenger kikél;
Ez alkot minden szépet és dicsőt,
Az egyes embert, mint a milliókat,
Ez áldja s égi boldogságra inti.

 

     Miért utálja hát szövétnekét
Az ember, és mért nem terjeszti fényét
A vak halandók néma éjjelén?
Aegyptus áldott földje kérkedik
Az ész legelső nyílt virágival;
De ott fakadtak egyszersmind azokkal
A hit vakító szentelt maszlagi,
Melyek korunkig hintik mérgöket,
S örök zavarba dönték e világot.
Az ég ürébe felható tudós
Az égi zsákmányt barlangokba zárta,
S az embereknek bábot s vázt vetett,
Melyek vakabbá tették a vakot,
És a lenyügzött józan értelem
A szarvas isten áldozatja lett.

 

     Így a görög nép s Róma bölcsesége,
Melyet csudálva tisztelünk ma is,
Csak a tudósok székiben lakott:
A nép szemébe nem hatott sugára,
Előtte el volt rejtve mindenütt,
Míg végre a vad barbarok dühétől
A föld szinéről eltörültetett.
Éj födte a föld pusztaságait,
Éj, melybe számos századok merültek.
S ha most azolta kezd is fényleni,
Mely szűk határba önthet áldva éltet,
S az éj csudái mint süvöltnek arra!
S hány népek élnek még ma is körültünk
- Tekintsük által a föld részeit -,
Kik a baromság aklában hevernek,
És semmi isten nem tekint ügyökre!

 

     Ez istenének a barmot hiszi,
Imádja a föld ocsmány férgeit,
S azoknak embervérrel áldozik;
Emez vakító papjának ganéját
Mint szent ereklyét tisztelvén, eszi;
Amott az odvas fákban éhezik
Az embereknek görhes istene,
S a legnagyobb bűnt batkákért lemossa;
Imitt hamúban kotlik a herélt szent,
S bámészkodása istenné teszi;
Itt a mosódás módja szent titok,
S a fél világot embervérbe mártja,
Mert azt az egyik párt az ujjain,
Másik könyöknél szokta kezdeni,
Melyért is egymást öldözik halomra;
Ott a falukban s városok piarcin
Jár kóborolva a sok meztelen szent,
Szabad kezekkel élelmet rabol,
S az asszonyokba önti szent dühét,
S a férj, az égnek hálát adva, nézi,
Ha hitvesével szent bujálkodik.

 

     Így a világnak legkiesb vidékit
Ádáz bolondság tölti, ostorozza,
S undok zsiványi barlanggá teszi;
Erynnis üszkét hányja városinkra,
Az öldöklő kést egyiránt fereszti
A reszkető ősz tűztelen szivébe
S az anyja keblén ácsorgó szopóba,
És csontjainkból trónust rak magának,
Melyet dög, inség, sárga félelem
S kínokkal élő bánat fog körül.

 

     Hol van tehát a józan értelem,
Hol a tudósok annyi izzadása?
Remélhetünk-e vajjon jobb világot?
Gyaníthatunk-e olly időt, mikor
Az ész világa minden népeket
Megjózanít és öszveegyesít,
S kiirt közűlünk minden bűnt s gonoszt?

 

     Reménylek. Amit század nem tehet,
Az ezredek majd megteendik azt.
De hinnem is kell; mert midőn, barátim!
Buzogni látom lelketek hevét,
Mely e nagy ügyre felken títeket,
S e szent szövetség láncába csatol,
Előre látom: mint terjesztitek
Hazánkban Delphi égi kincseit
S az értelemnek nagy törvényeit;
Előre látom: mint leheltek éltet
A sziklamellbe és a holt agyagba,
S mint jámborodnak a vadállatok
Előttetek, s mint omladoz rakásra
Az ész s igazság mennydörgő szavára
A zordon inség óriási tornya,
S mint hullanak le durva láncai.

 

     Fogadjatok hát engem is, barátim!
Szent frígyetekbe; íme, esküszöm,
Hogy áldozatlan kézzel nem jövök:
S ha gerlicéim és virágaim
Kedvelni hajlandók az istenek,
Tömjényitekhez szívesen teszem.

 

[1815]

 

 

Berzsenyi Dániel

 

Teresa7 Creative Commons License 2 napja 0 0 63931

Ma ünnepli 33. születésnapját Szöllősi Mátyás, költő, író. Isten éltesse!

 

 

Szöllősi Mátyás

 

ÁLLAPOTOK

 

INDIGNATIO

 

Az rossz volna, ha csendben kéne ülni.
Ha minden terv vagy indulat
csupán beszűkült hunyorgás maradna.

 

Az egyedüllét nem kívánt, de megszokott
vedlése, korrodálódott malasztja
azonban összeszorít legbelül.
S baráti társaságban is szavak
kényszere, mi árnyékként rád vetül.
Merthogy csak magyarázkodni ne kelljen.
A kényszer szimplán indulatra ébreszt,
ahogy az emléktöredékek újra,
már szinte terrort indítva érnek
utól.
Szemed okádja vissza minden éved,
szavakká rogyva, pár érthető érvre
omlasz, s a felnagyítás nem segít
a nagyon is baráti figyelemnek.
Az újra felidézett múlt pedig
káprázat nélkül illik be jelennek.
Az asztal kínos társasága rémiszt.
Vagy te magad vagy kínos? – nem tudod.
Ülsz. Gomolyogsz, tévelyegsz. Mégis
magabiztos arc csak neked jutott.
És tiszta sor: a megnyugvás nem ünnep.
Csak minden visszaáll a régi rendbe.
Egy hajnalban téblábolsz egyedül, mert
nincsen, aki helyetted hazamenne.

 

Függellék:


Indignatio = felháborodás, harag

 

 

 

Szöllősi Mátyás

Előzmény: Teresa7 (57846)
Teresa7 Creative Commons License 2 napja 0 0 63930

Jó reggelt, szép napot kívánok Mindenkinek Rafael és Özséb napján!:-)

 

Ma Diana, Baltazár, Benigna, Dea, Deodát, Deodáta, Dina, Fabiána, Feliciána, Floransz, Florencia, Florentina, Gemma, Koppány, Margit, Rafaella, Ráfis, Szilamér, Szörénke, Szörényke és Polett napja is van!:-)

 

 

Rafael, a négy arkangyal egyike

 

Rafael arkangyal (héberül רפאל, kb: „Isten meggyógyított”, „Isten meggyógyít”, arabul: اسرافيل) a vándorok és utazók védője, mert Tóbiás könyvében Tóbiás utazótársa volt.

 

Rafaelt utazóként ábrázolják, szandálban, karján utazó köntösével és egyéb utazási felszereléssel, néha vízi tökkel, és mint minden angyalnak, neki is szárnyai vannak.

 

A Rafael név jelentése a héber rapha: „gyógyítani” és az el: „Isten” szavakból alakult ki. Jelentése tehát „Isten gyógyít”, vagy más értelmezésben az „Isteni gyógyító”.

 

Rafael vagyok, egy a hét angyal közül, aki mindig készen áll arra, hogy az Úr fölséges színe elé lépjen.” (Tób. 12, 15)

 

 

bajkálifóka Creative Commons License 3 napja 0 0 63929

Kivánok nyugodalmas jó éjszakát minden Versberítnak!

 

Baranyi Ferenc: Őrangyal

Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra,
Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra,
Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem,
Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet.

Ha az életedet veszed újra fontolóra
És a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg leteszel róla,
Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet,
Ott leszek és megmentem összetört lelkedet.

Bizz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,
Feltárom előtted az utat, amelyet hiába kutatsz,
Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda,
Egyes ahol minden pillanat egy valóságos csoda,
Mert én vagyok az Őrangyalod.

Ha eleged lett már a magányos éjszakákból
És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól,
Összeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz még a sorstól,
Ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptól.

Ha elveszted a hited és nem tudod, merre szaladj,
Jussak eszedbe újra és ismét felém haladj.
Mondj csak Szeretem, hogy társaságra vágysz
És én ott leszek mindig, hogy szívemmel újra játssz.

Higgy nekem, nem hagyom, hogy leess!
Boldogságot adok, hogy mindig csak nevess,
A végső pillanatban fogom meg a kezed
És az egész világot odaajándékozom neked,
Mert több, mint a barátod vagyok ...

Bizz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,
Feltárom előtted az utat, amelyet már régóta kutatsz,
Széttárom karjaim és szorosan beléjük zárlak,
Hozzám mindig futhatsz, tudod, hogy szívesen várlak.

És ha a két szemed fénye már újra boldogan ragyog,
Akkor biztosan tudni fogod, hogy én vagyok az Őrangyalod.

bajkálifóka Creative Commons License 3 napja 0 0 63928

Radnóti Miklós

Levél a hitveshez 

A mélyben néma, hallgató világok, 
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, 
de nem felelhet senki rá a távol, 
a háborúba ájult Szerbiából 
s te messze vagy. Hangod befonja álmom, 
s szívemben nappal újra megtalálom, 
hát hallgatok, míg zsong körém felállván 
sok hűvös érintésű büszke páfrány. 

Mikor láthatlak újra, nem tudom már, 
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár, 
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék, 
s kihez vakon, némán is eltalálnék, 
most bujdokolsz a tájban és szememre 
belülről lebbensz, így vetít az elme; 
valóság voltál, álom lettél újra, 
kamaszkorom kútjába visszahullva 

féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e? 
s hogy ifjúságom csúcsán, majdan, egyszer, 
a hitvesem leszel, - remélem újra 
s az éber lét útjára visszahullva 
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, - 
csak messze vagy! Túl három vad határon. 
S már őszül is. Az ősz is itt felejt még? 
A csókjainkról élesebb az emlék; 

csodákban hittem s napjuk elfeledtem, 
bombázórajok húznak el felettem; 
szemed kékjét csodáltam épp az égen, 
de elborult s a bombák fönt a gépben 
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, - 
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek 
fölmértem s mégis eltalálok hozzád; 
megjártam érted én a lélek hosszát, 

s országok útjait; bíbor parázson, 
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom 
majd át magam, de mégis visszatérek; 
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg, 
s a folytonos veszélyben, bajban élő 
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő 
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám: 
a 2 x 2 józansága hull rám.

 

Teresa7 Creative Commons License 3 napja 0 0 63927

Radnóti Miklós

 

Majális

A hangraforgó zeng a fű között,
s hördül, liheg, akár egy üldözött,
de üldözők helyet a lányok
kerítik, mint tüzes virágok.

Egy lányka térdrehull, lemezt cserél,
a háta barna, lába meg fehér,
a rossz zenén kis lelke fellebeg,
s oly szürke, mint ott fönt a fellegek.

Fiúk guggolnak és parázslanak,
az ajkukon ügyetlen szép szavak,
duzzasztja testük sok kicsiny siker
s nyugodtan ölnek, majd ha ölni kell.

Lehetnének talán még emberek,
hisz megvan bennük is, csak szendereg
az emberséghez méltó értelem.
Mondjátok hát, hogy nem reménytelen.

 

 

 

Szinyei Merse Pál: Majális

 

 

Teresa7 Creative Commons License 3 napja 0 0 63926

24 éve, ezen a napon hunyt el  William Golding, Nobel-díjas angol angol író, költő.

 

 

 

"A legnagyobb gondolatok mindig egyszerűek."

 

William Golding

 

 

 

 

 

 

Előzmény: Teresa7 (54849)
Teresa7 Creative Commons License 3 napja 0 0 63925

Szia Magdi!:-) Szép estét Neked!:-)

 

Jók ezek a Garfield mini-képregények. Régebben több újságban is volt ilyen.

 

Előzmény: Magdi60 (63923)
Teresa7 Creative Commons License 3 napja 0 0 63924

28 éve, ezen a napon hunyt Betti Alver, észt költő, író, a 20. századi észt irodalom egyik leghitelesebb és legkarizmatikusabb női alakja.

 

 

Betti Alver

 

Az adakozó


Téglát vetett, falat rakott
másoknak,
falazott katlanba üstöt
másoknak,
mindig felrakta a nyüstöt
másoknak,
szőtte a kabátnak valót
másoknak,
szeme fényét szétosztotta
másoknak,
kedvét szertesugározta
másoknak,
fázott. odaadta mégis
lelke utolsó melegét is
másoknak.

Soha sehol nem nyílt virág
őneki,
nem zendültek a citerák
őneki,
termett elég ének, mégsem
őneki.
Csak a fájdalom volt készen,
mindig készen
őneki.

(Rab Zsuzsa fordítása)

 

 

 

Betti Alver

 

 

Előzmény: Teresa7 (57844)
Magdi60 Creative Commons License 3 napja 0 0 63923

 

Előzmény: Teresa7 (63922)
Teresa7 Creative Commons License 3 napja 0 0 63922
  • 45 éve, ezen a napon a Jim Davis képregényrajzoló által kitalált Garfield, a macska elnyeri a United Media Feature  ügynökség tetszését, és az alkotóval kötött szerződés értelmében a macska-főhősű képregény 41 amerikai lapban jelenik meg.

 

Ubul a pácban

 

 

Teresa7 Creative Commons License 3 napja 0 0 63921

Tegnap ünnepelte 67. születésnapját Szilágyi Ákos, József Attila-díjas költő, műfordító, irodalomtörténész, műkritikus. Isten éltesse!

 

Szilágyi Ákos

 

CET ECETBEN


Ha utcátokba befut egy cet,
S van odahaza pici ecet,
Eceteljétek be egy picit,
S cicegjétek neki: te cet! te cet!


S a cet biccent majd: "Nos, mi tetszik?"
S ha van kéznél kelepce, ketrec,
A cet becaplat, mert jólnevelt cet,
Cettint s elmond egy jó cet-viccet:


" Utazik a vonaton két cet ... "
- Tessék mondani, felhallatszik? -
És telnek-múlnak majd a percek,
Míg poént nem tüsszent a cet: hap-ci!


Görögdinnye-torkába láthatsz,
Ha kitátja, mint vörös kalickát,
S bár meglehet, hogy ez csak látszat:
Ott benn parányi szív pilinckál.


Ha elneveztek róla egy utcát,
A cettel verebet fogathatsz.
Mondjuk, a Cet utca ötbe futsz át,
És a Cet utca hatban - lakhatsz.


Ne hecceljétek, hát e cetet,
Ha ódzkodik az óceántól!
Ó, te, szegény, balfácán cet,
Itt úszkálsz most egy ecet-szeánszon!


Ecet, ecet! Te, cet-kelepce!
S te, cet, te cet, ki benn kalimpálsz!
Feladva most az ecet-lecke,
Pácban lehetsz, habár ez halpác.


S ha megunjuk, a cet kacat lesz,
Cet volt, mert nekünk így jónak tetszett,
S lesz belőle - csak még egy percet! -
Fecnikre tépett kis papír-cet.


UTÓIRAT


Cet voltam én is - ától-cetig!
S lett ecet ott, hol óceán volt,
S most visznek vissza e kis cetlik
Cethazámba - ecethazámból.


KIS CET,
JÓ CET,
JÓ,HA
TETSZETT!

 

Előzmény: Teresa7 (61211)
Teresa7 Creative Commons License 3 napja 0 0 63920

Tegnapelőtt múlt 48 éve, hogy elhunyt Sinka István, író, költő.

 

 

Sinka István

 

Ha úgy tetszik: virág

 

Életem - a földem. Megkaptam.
És vele a búm is.
Ez az örömöm s ez a bánatom.
S leng vele sorsom erre-arra.

 

Nékem: szabad út. Másnak: tilalom.
Anyám szűkölte, apám megkereste,
drága, drága föld ez. Dúl érte annyi sarc.
Nemléte: halálom. A léte: vad viszály.

 

Termése: kenyér, élet és falomb.
Sarkaiból soha kivetni nem lehet:
egy a világgal. Megmarad.

 

S ez a lelkem bölcsőringatója;
ha úgy tetszik: virág apám kalapjáról.
Síkján olykor magyar tragédia pereg.

 

Magyar Falu, 1931. november 8., Himnuszok Kelet kapujában, 1933.

 

 

 

 

Előzmény: Teresa7 (57834)
Teresa7 Creative Commons License 3 napja 0 0 63919

Szép estét, kellemes hetet kívánok Mindenkinek Gyárfás, Zóra és Zorka napján!:-)

 

Ma Adeodát, Azurea, Deodát, Estella, Gerváz, Hajnal, Hajnalka, Imodzsen, Imogén, Ince, Járfás, Jávor, Juliána, Julianna, Julinka, Liána, Mihaéla, Mihály, Mikó, Rómeó, Romuald, Romvald, Szkilla, Szorina, Sztella és Zorinka napja is van!:-) 

 

 

 

 

Babits Mihályné Kelemen Auróra

 

****

 

Babits Mihály

 

Anyám nevére

 

Hajnalka volt az édesanyám,
hajnalra születtem én.
S lelkemben már ily fiatalon
nincs hajnal, semmi remény,
nincs hajnal, semmi vidámság,
nincs hajnal, nincsen öröm.
Hajnalka volt az édesanyám
s csak alkony az örököm.

 

Hajnalka volt az édesanyám:
Kedélybeteg, árva nő ma;
Mióta meghalt édesapám,
házunk oly szomoru, néma:
Mióta meghalt édesapám,
házunk oly hallgatag, árva:
Gyermekkoromba' - szegény fiú:
e házba valék bezárva.

 

Novemberben születtem én,
Hajnalka volt az anyám:
Ah, annyi gondja volt, szegény,
hogy gondolt volna reám?
Hogy gondolt volna fiára,
ki titkon búra hajolt?
(Hajnalka volt az anyja, de ő
November gyermeke volt.)

 

Síromra, ha meghalok, ez jön:
»Itt nyugszik az, ki nem élt:
Nem nyúlt az eléberakotthoz,
jöhetleneket remélt.
Világa nem a nap vala,
csak a kölcsönfényü hold:
Hajnalka volt az anyja - de ő
e hajnal alkonya volt.«

 

 

 

 

Teresa7 Creative Commons License 4 napja 0 0 63918

Tegnap ünnepelte 55. születésnapját Paulinyi Tamás, író, költő, lapszerkesztő, rovatvezető, publicista, pszi-kutató.

 

 

Paulinyi Tamás

 

Inkább

 

Költő lennék inkább,
ha bármihez is
hűtlen kell legyek.
Van egy másik
verses gyűjteményem,
amit nem szoktam leírni.
Ezekről a versekről szólnak
a leírtak,
és az álmokról,
amikre nem emlékezek.
– Rólad,
aki meztelen kézzel
áttöri értem
üvegketrecünk,
– a kimondhatatlanról,
ami a torkunkat szorítja,
– a köves utakról
és az évszakokról,
amiken keresztül mi, emberek
Istenhez érhetünk.

 

 

Paulinyi Tamás

 

Teresa7 Creative Commons License 4 napja 0 0 63917

Szervusz Kedves Bajkálifóka, szép estét Neked is!:-)

 

Kellemes, kora nyári alkonyat van, a szél is elült.:-)

 

 

 

 

 

Előzmény: bajkálifóka (63915)
bajkálifóka Creative Commons License 4 napja 0 0 63916

  Szent Márk tér-Velence

Előzmény: Teresa7 (63904)
bajkálifóka Creative Commons License 4 napja 0 0 63915

Szervusz Kedves Tereska,szép vasárnap estét kivánok Neked és minden ide látogató Versbarátnak is.

 

(Ma kivételesen nem a névnaposokat említem meg.....)

 

 

 

Wiliam Buttler Yeats: Innisfree

/The lake of innisfree/

Indulok én s megyek most, Innisfreebe megyek,
S  kunyhót rakok, fala sár lesz, s nád és sás a tető:
Lesz méhkasom, s kilenc sor babot is ültetek,
S csak nekem zümmög a mező.

Ott majd megbékül a szívem, mert békét hoz fehér
Fátylával a reggel, amelyhez a tücsök citeráz;
Az éjfél csupa derengés, csupa izzás a dél,
S az est csupa szárnycsattogás.

Indulok és megyek most, mert éj-nap a parti fövény
S a víz játéka ringat, a tavi muzsika;
Ha megállok a járdán, vagy az utca közepén:
Szivemben csobog a dala.

 

/Szabó Lőrinc fordítása/

 

 

Innisfree (angolul The Lake Isle of Innisfree) apró erdős sziget Írországban, a Gill-tavon, mintegy három kilométerre délkeletre Sligo megye székhelyétől, Sligo várostól.

 

A szigetecskét William Butler Yeats egyik legismertebb (fenti) korai verse (1888) tette híressé, amely címként a sziget nevét viseli. A költő még gyermekként sokat járt itt. A szigetet a vers a természeti idill, a csend, az elvonultság, a boldog magány szimbólumává tette.

 

Várkastély a Gill tó partján

 

 

Sligo (írül: Sligeach) város Írország Connacht tartományában, Sligo megye közigazgatási központja.

 

 

Megjegyzéss:

 

(Az 1952-es Oscar-díj nyertes, John Wayne és Maureen O’Hara főszereplésével készült The Quiet Man („A csendes ember”) című film egy ír városban, Innisfreeben játszódik. Valójában nincs ilyen város és a szigeten sincs település. A filmet az ír Mayo és Galway megyékben forgatták.)

 

William Butler Yeats (Sadymount, Dublin mellett, 1865. június 13. – Roquebrune-Cap-Martin, 1939. január 28.) ír költő, drámaíró, elbeszélő, irodalmi Nobel-díjas (1923), a 20. századi irodalom egyik kiemelkedő alakja.Yeats a szigettől néhány kilométernyire északkeletre fekvő Drumcliffe faluban nyugszik.Versén keresztül Innisfree Írország jelképévé is vált.

 

 

W.B.Yeats szobraSligo-ban-

az ír költő bronzszobrának kabátját saját költeményeivel írták tele

 

Előzmény: Teresa7 (63905)
Teresa7 Creative Commons License 4 napja 0 0 63914

Helyesen: Bodnár István

                    Képeslap

 

Elnézést.

Előzmény: Teresa7 (63913)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!