Sziasztok! Mi egy éve élünk együtt az anyósomékkal, de már külön szeretnénk költözni. Van két gyerekünk, mióta elkezdték az ovit betegesebbek is lettek persze mert mindig van valami járvány. Most a kisfiam bárányhimlős amit anyósomék szerint azért kapott el mert vitaminhiánya van, a lányom meg meg a hányást hasmenést kapta el az oviból szerintük azt meg a hörcsögünktől kapta el, egyszóval ha agyerek beteg akkor mi vagyunk a hibásak hiába a fél ovoda beteg az őket nem érdekli, apósom (aki nem a párom apja) rendszeresen részegen jön haza és ordit mint egy állat, anyósom meg persze csak azt mondja hogy türjünk neki mert ha ö nem lenne nem lenne semmink, nem értem mért mondja ezt folyton mikor a párom többet keres nála, álom világban élnek.Ha valami nem ugy van ahogy anyósom akarja akkor sir meg duzzog, és a hátam mögött a páromat akarja rám úszitani, meg azt mondja neki hogy nem kell mindent elmondani az asszonyodnak, de persze nem hallgat rá.Most karácsonyra hazaszeretnénk menni édesanyámhoz, nem is merem megemliteni mert megint cirkusz lesz hogy mi szarban hagyjuk őket mint húsvétkor
sziasztok én még csak 9 hónapja lakók anyosómmal,de ki csinál teljesen vannak macskái meg kutyái és tiszta szőrszál az egész ház hiábba kitakaritok ugyis beengedi őket és annyi.Plusz terhes vagyok már a 7 hónapban vagyok próbálok a férjemmel beszélni és magyarázom neki,hogy a baba nem nőlhet ilyen körülmények közt,de erre ő mindig nekem támad,hogy én ezt azért csinálom,mert utálom az anyukáját,de már utálom nagyon.Tiszta trehányos bánom már azt a napot amikor bele mentem,hogy itt éljek
Háááát ha akarsz 1 jótanácsot, sürgősen vedd rá a párodat, h. költözzetek külön, s eszedbe ne jusson akár 1 Ft-ot a közösbe tenni, s főleg így együttlakva gyereket vállalni.
Az én helyzetem még ennyire nem vészes, mint amiket itt olvasok, de attól félek, hogy a párommal való kapcsolatunk elindult a lejtőn lefelé. Mi 8 éve vagyunk együtt, és 9 hónapja költözünk össze, pontosabban én költöztem hozzájuk vidékre (hozzá és anyósomhoz, mivel apósom már nem él). Én szerettem volna a városban élni, de anyósom felajánlotta, hogy majd ő beköltözik a városba, a házat meg otthagyja nekünk.
Az ő életvitelük egész más, mint az enyém: vidéken élnek, mezőgazdasággal is foglalkoznak, én meg jöttem a városból, ahol ha ledolgozza az ember a 8-10 óráját, akkor hazamegy, főz-mos-takarít, és ha végzett vele, akkor pihen. Na, náluk ez nem így van: párom a városban dolgozik napi 9 órában, és ha hazamegyünk, megy kifelé és segít az anyukájának a fóliában, földben, vagy ahol kell, és este 9 - fél 10 körül esik be, és ez minden nap így van, még hétvégén, és ünnepnapokon is. Anyósom heti 20 órát dolgozik a városban, de ha olyan a beosztása, akkor 2-3 nap alatt letudja ezt az óraszámot, és egész nap ráér a gazdasággal foglalkozni. Néha besegítek én is, de őszintén szólva nincs nagy kedvem hozzá, miután esetleg este 6-7 órára megfőztem és kimostam, hogy még kimenjek, és fizikai munkát végezzek. Na, ebből nemrég meg is lett a konfliktus, ami úgy kezdődött, hogy anyósom bepiált (már nem első alkalommal), és elesett az udvaron. Kirohantunk párommal, hogy felsegítsük, ő meg azt mondta, hogy azért se kel fel, mert mi ott vagyunk. Akkor eldurrant az agyam és leordítottam, és üvöltve mondtam páromnak is, hogy egyszer ezt is mi fogjuk megszívni, ha történik az anyjával valami ilyen állapotban. Ja, és tudni kell, hogy anyósom 5-6 féle gyógyszert szed (szív, vérnyomás, nyugtató, stb.) és arra iszik... Na szóval, előtte is kérdezgette már párom szépen tőle, hogy miért iszik, mi a baj, de anyós azt mondta, hogy nincs semmi problémája. Nemsokkal az elesése után összevesztem párommal, ugyanis este fél hétre sikerült megfőznöm a vacsorát, aztán pedig tévéztem és újságot olvastam, ahelyett, hogy mentem volna kifelé nekik segíteni. A veszekedés közben megkérdeztem, hogy kiderült-e már, hogy miért iszik az anyja? Azt mondta, hogy azért, mert bántja, hogy én nem segítek kint nekik. Mint akit leöntöttek egy vödör sz...rral úgy éreztem magam, és az jutott eszembe, hogy ez így egy elég durva érzelmi zsarolás anyósom részéről párom felé is, hogy emiatt iszik, és sajnáltatja magát. De egyébként anyósom már évek óta iszik, és mindig volt mire ráfogni (pl. meghalt a férje, egyedül van, meghalt az akit ápolt, stb.). Az a baj, hogy anyósom sem fogja fel, hogy szeretnénk saját életet, és páromra is erőlteti a mezőgazdaságot, párom meg sajnálja az anyját, ezért segít neki, de hosszú távon ezt nemigazán lehet bírni. Egyébként egészen jól megélnénk a kettőnk fizetéséből is, nem lennénk rászorulva arra a kiegészítésre, ami a fóliázásból jön. Anyósomnak is lenne lehetősége elmenni 8 órában dolgozni, de ő inkább a mezőgazdaságot választja, amivel nem lenne baj, ha nem akarná ránk is erőltetni.
Úgy érzem, hogy nincs saját életem/életünk. Kiköltöztem hozzájuk, és azt várják el, hogy akkor szépen tessék átvenni ezt az életformát. Nem tudok úgy nyugodtan délután, vagy hétvégn pihenni egyet, hogy ne jutna eszembe, hogy na most ők mit gondolnak rólam, hogy én nem segítek, és lusta vagyok. Elég felelősségteljes irodai munkát végzek, ahol ha esetleg félreütök egy számot, abból nagy baj lehet. Márpedig hulla fáradtan ez könnyel előfordulhatna.
Mindemellett anyósom sajnos elég igénytelen is: igaz, hogy lent főz a melléképületben (tehát a konyhánk nem közös), de azt az egy szobát, ami a házban van, nem takarítja ki, csak kb. fél évente, és úgy néz ki, mint egy felrobbantott raktár. Én meg azért nem takarítom az ő szobáját, mert megőrülnék, hogy rendbe vágom, ő meg egy nap alatt bekoszolja, és felfordulást csinál. Ráadásul átmászkál a házon koszos, homokos, sáros lábbal, zsíros kézzel összefogdossa a kilincseket, a mikrót, és van olyan, hogy leül a konyhában a székre abban a ruhában, amiben előtte a disznók alól ganézott ki
Egyébként egy jó szándékú nőnek ismertem meg, de ugyebár van az a mondás, hogy "a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve", és ezt egyre inkább érzem, amikor "én csak jót akarok", és megsértődik, ha nem fogadom el a tanácsát, akkor jön az "úgy csinálod, ahogy akarod" kezdetű mondat.
Ja, had nem mondjam, hogy a beígért költözésből annyi valósult meg, hogy néha bent alszik a városi lakásban, de ha több napig nem kell mennie dolgozni, akkor egész nap otthon van.
Nem vagyok benne biztos, hogy én ezt hosszú távon bírni fogom, főleg, ha még esetleg gyereket is vállalunk, és egész nap ontja majd az okosságokat.
Tavaly volt arról is szó, hogy a spórolt pénzemből megveszek tőle bizonyos tulajdonrészt a házból, de igazság szerint nem ér meg nekem az több millió forintot, hogy még csak boldog se legyek ezért a pénzért, és nem érezzem magam jól abban a házban, amiért fizettem.
Sziasztok, én eddig az ANYÓSOM, anyósom.... nevű topicba íogattam a mi kis szappanoperánkat, még évekkel ezelőtt kezdtem, és idén folytattam. Aki esetleg kíváncsi az előzményekre, az benézhet oda, és olvasgathat :) Most ide az utolsó legnagyobb "szappanozást" másolom be, amit a másik topicban írtam (had jegyezzem meg, hogy minden okunk megvolt kihayni a mamát a meghívóból, sőt, az életünkből, ezek a dolgok az előzményekben olvashatóak):
Év elején eljött az idő, kaptam munkát, eldöntöttük hogy összeházasodunk. Fél éven át rakosgattuk a fizetésemet, pedig pici esküvő volt. Augusztusban volt a szertartás, kiküldtük mindenkinek a meghívókat kb. egy hónappal előtte, kivéve persze a párom anyjának. Teljes vihar előtti csend honolt. Illetve a páromat felhívta az öccse (nem is a kedves mama), hogy várják anyucika meghívóját, és majd elmegyünk személyesen mindenkihez, mert ez így semmi. Hát nem is ecsetelném, hogy ez a dolog mennyire ért váratlanul minket, és azt sem hogy mennyire érdekelt :D Szóval ezek után következett néhány zaklató telefon a keresztszülőktől, mindenféle összefüggéstelen hülyeséget ordibálva. Lebeszéltünk mindent, a pap már a 2. vagy a 3. alkalommal jött jegyesoktatásra. Na a probléma ott kezdődött, hogy a pap régi osztálytársa volt a kedves mamának, és üdvözletét küldte. Én hiába figyelmeztettem a páromat, hogy ne adja át, eszébe se jusson, mégis megtette. Szóval mikor ismét jött a pap, megemlítette, hogy a drága jó édes mama felkereste telefonon, és személyes találkozót kért (sejtitek már?). Amint elment, kitört belőlem a sírás, és követeltem a páromtól, hogy azonnal hívja fel. Felhívta, hogy erre miért van szükség. Persze válaszként először hülyeségek jöttek, hogy ő utánanézett, és tudja, hogy ha valaki tud olyan okról, ami miatt a házasság nem jöhet létre, akkor arról neki szólni KELL!!!! Aztán következett az összefüggéstelen szitkozódás: -Te egy anyagyilkos vagy!!! -egy gyilkosnak meg lehet bocsájtani, de amit te tettél, azt nem lehet!!!
És akkor ott volt még az is, hogy a mindig is betegeskedő nagypapa 2-3 hónappal előtte halt meg, tiszteletlenek vagyunk. És itt megkapta az én családom is, miért nem volt annyi eszük, hogy kocsiba ülnek, és odamennek a temetésre? Senki nem is tudott róla, nem is mondtuk, különben sem értem, hogy ezt hogy gondolta (nyilván sehogy, csak egy hely volt, ahová rúghatott), és hogy én miért nem mentem?! Na, végülis mehettem volna, a kutya nemhívott, megmondta hogy utál (ez kölcsönös), be ne tegyem oda a lábam, lekurvázott, lekurvaanyázott, és én neki nem létezek. Végülis igaz, miért nem mentem? Na mindegy.
Jajj azt kifelejtettem, hogy mindezek előtt jött egy hívás a nagyitól, teljesen gyanútlanul annyit kérdezett, hogy a párom mikor dolgozik, majd letette.
Na az anyucika a telefonban (még mindig az előző beszélgetésről van szó) ordibálta, hogy ő be fog menni a párom munkahelyére, és ott fogja aláíratni vele a papírokat, hogy lemond az örökségéről, és az autót (amivel ő furikázza zsíros hátsóját) átíratja (értitrk az összefüggést?). Mikor ezt mi kértük nem lehetett, hát az 60e Ft, és különben se mondjuk már meg hogy ő mit csináljon. Na mindegy, szóval a párom meg közölte vele, hogy úgy menjen oda cirkuszolni, hogy páros lábbal fogja kirúgatni onnan, mert őt bizony nem fogja leégetni a munkatársai előtt. Anyuka hozzátette még, hogy "te ezzel most nem vagy kitagadva, de a kedvesed nem kap semmit!" Tudjátok, mert én csak kihasználom őt. Az nem lényeg, hogy az én házamban élünk. És ezután mégtöbb összefüggéstelen ordibálás következett.
Másnap csörgött a telefon. Párom öccse volt, hogy itthon van e, mert hogy ők mindjárt itt vannak a ház előtt, írja alá a papírokat. Párom kiment, aláírta, kb fél órát ült a kocsiban, közben ment a duma (utálom a keresztapja hangját, tipikus zsíros disznó hang, mintha izomból beszélne, hadar, és baromi okosnak érzi magát), a nevemet hallottam néha az ablakból, de a többit nem, mert direkt járatták a motort. Komolyan attól féltem, hogy fogják és elhajtanak a párommal.
Aztán mivel tudtuk, hogy melyik nap találkozik a pap anyucikával, mondtam a páromnak, hogy este hívja fel. Fel is hívta. Néztem az arcát. Épp hogy nem csordultak ki a könnyei. "hát az lenne a legjobb ha ezt az esküvőt elhalasztanánk, és együtt megpróbálnánk ezt az egészet helyrehozni". Kész, összetörtünk, mindketten kibőgtük magunkat. Úgy éreztük, hogy ez az asszony teljesen tönkretette az életünket. Miért árt a fiának? Szó szerint tönkreteszi az életét. Nálam 6év után ekkor telt be a pohár, és mondtam azt (amit egyébként kezdetektől fogva rámkiabáltak), hogy kész, mégegyszer nem mész haza, vay kihajigálom a cuccaidat! És nem telefonálsz! És nem veszed fel! Lehet hogy ezt nem kellett volna, lehet hogy továbbra sem kéne, ezzel talán olyan lettem amilyennek beállítottak, csak ez sajnos már nem tud érdekelni. Folyamatosan keserítik az életünket, a szó szoros értelmében. Szóval összetörtünk, megsemmisültünk. Márpedig rajtam nem fog ki a vén sátán, csakazért sem! Nem adjuk meg neki azt az örömöt, hogy tönkretesz minket! Összeszedtük megunkat, megkerestük a másik papot, és felhívtuk. Minden további nélkül elvállalta, és ő maga is azt mondta, hogy ezt végképp nem így kellene csinálnia egy papnak, hogy két nappal az esküvő előtt mondja le a ceremóniát. Szóval viszonylag rendben volt minden, már csak attól volt gyomoridegem, hogy a másik pappal mikor beszél az a szemétláda, hogy őt is lebeszélje, de erre nem került sor. Arra is számítottunk, hogy eljönnek a ceremóniára balhézni, féltünk hogy jól leéget minket, ezért egy kis ismerettség révén egy rendőrautó folyamatoan cirkált a környéken :) de nemjöttek, minden rendben ment, rólunk szólt a nap. Egyébként azt csak mostanában tudtam meg, hogy a drága anyósom a keresztanyámhoz (anyukám nővére) is elment az eskü előtt, aki rólam semmit nem tud, mert nem tartjuk a kapcsolatot, de legalább a családomról kitudja miket tudakolt ki. Láttatok már egy ilyen alattomos gerinctelen férget? És még én vagyok a kígyó...Komolyan mondom lányok, ilyen a leggázabb szappanoperákban sincs. És most szó szerint rettegek, hogy ugyan mi lesz, ha majd gyereket vállalunk? Ha egy esküvő miatt idáig képes elmenni? Az az érdekes, hogy nem fél, pedig nekem elmondta, hogy őt bizony sunyiban százalékolták le. Közöltem is a férjemmel, hogy már csak egy húzása maradt a feljelentésig, ő pedig egyetértett.
Szóval minden vágyunk hogy elmehessünk innen jó messzire, a címünket nem adnánk meg az égvilágon senkinek, még a telefonszámunk is más lenne. Bár megtehetnénk, istenem! Most is nagy a csend, kitudja hogy mit forral a boszorkány....
Sziasztok! Életem legrosszabb döntése az volt amikor a "drága" anyósoméktól 2 háznyira költöztünk. Akkor kezdődtek a bajok. A házat az én szüleim vették+ egy nagyobb összeget adtak felújításra+ berendezrék. Ők nem elég, hogy semmit nem adtak, de még nem is segítettek. De soha nem is kértem semmit tőlük. Majd egyszer csak elkezdtem hallani, hogy miket pletykál mert ahhoz ért meg az italhoz, hogy a házat ketten vettük meg ők mennyit segítettek. Na és ezután elkezdtünk veszekedni a párommal. Szinte hetente, míg már ott tartottunk, hogy nem összeköltözünk hanem elválunk. Végül is sikerült rendezni kettőnk között. Anyósomra meg aki azóta is dumál, szitkozódik magasról teszek. Mert én minden vagyok csak jó nem. Egyszer pedig egy józan állapotába úgy is beolvasok neki!
Szia!! Bocsi amit most fogok írni!! De szerintem a te anyósod már"" lehetett ott"" Csak azt mondták neki MAGA ELMEBETEG,,,Ő MEG ÚGY ÉRTETTE ELMEHETEK ÉS ELJÖTT CSAK ELFELEJTETT VISSZA MENNI,!!! pusz.......
SZIA!!! Nem irigyellek,....pffffffffff akkor neked volt elég.. De én is voltam ilyen helyzetben,,, Tudod a volt anyóséknál,,,minálunk az anyagiak voltak ami számított,,mid van???milyen lakásban lakol??? milyenek a körülmények?? Na azt tudni kell a volt párommal,,csak élettársak voltunk,,és született egy kislányunk aki most 3-éves.És nekem van előző kapcsolatból 2-nagy gyermekem.. A lényeg soha nem tudott elfogad miatta,,sőt még éreztették is nem gyengén,,pedig én a legnagyobb tisztelettel lépem át a házuk küszöbét,,//mellesleg a volt párom is elvált de gyerek nem volt a házasságukból amin nem csodálom//Soha nem mondtam egy rossz szót sem,, csak bólogattam mint a bólogatós kutya a hátsó ülésen!!! Még a terhesség alatt 8.-hónapig rám sem nyitotta az ajtót,,pedig vesz.terhes voltam. Ja a verésekről nem is beszélve amiket kaptam terhesen,,ököllel,,,stb.... És a 3.-év alatt csak azt halottam "nézd meg milyen körülmények között éltek meg nézd meg hogy mi....." Csak annyit mondtam lehet hogy anyának nincs könyvelő iskolája,,de nem a kukából etetett bennünket,,,meg nem a ""seggéből"" tartott el bennünket..................... De hál istennek már nem vagyunk együtt,,3.-év pont elég volt.... Most 9-hónapja van párom igaz hasonló a helyzet,, én 35-éves vagyok,,,,a párom meg 25-éves.. De hallod a szülei egy rossz szót annyit nem szóltak,,, boldog vagyok,,,és ő is velem!! Össze sem lehet hasonlítani a két anyóst!!! Na de hozzá kell tenni a anyám soha nem szólt bele....... De nem értem ha ti boldogok vagytok,,,megértitek egymást,,mi picsért pofáznak bele....pfffffffff Remélem én nem ilyen leszek................. puszika és fel a fejjel!!!.... Ketten sikerül minden !!!
beleolvasgattam a topicba,hat az anyosokkal tenyleg nem konnyu:)))
nalunk az a helyzet,hogy a parom 19eves en meg 35.2eve vagyunk egyutt.a sajat anyam mindent megtett hogy szetmarjon minket,illetve az anyosom(38 eves csitri:)))) szinten kezzellabbal kalimpalt hogy szetmenjunk.otthon Magyarorszagon egy darabig tavkapcsi volt koztunk,mert egymastol kb 60km-re eltunk. a sajat anyammal vilageletemben merges volt a viszony,mert o a kapitany,a penzugyminiszter.ugy szoktam mondani hogy palyat tevesztett.200 forint felvaltasa 2db szazasra nala 20perc,addig szamol es konyvel... aztan jott a helyzet,tavaly augusztusban talaltam egy munkat Hollandiaban.a parom nem orult neki,de muszaj volt kijonnom amiatt a rohadt penz miatt.oktoberben es decemberben mentem haza szabira.az anyosom termeszetesen be akart szabalyozni,hogy a parom csak 1-2napot lehet velem.hat en meg szepen telon elmagyaraztam neki,hogy a nagymari f.szat,nem azert utaztam haza szabira fel Europan keresztul hogy...bla bla. a paromat minden nap hivtam innen,napi felorat minimum beszeltunk,igy kepben voltam hogy mi van otthon.ja azt elfelejtettem irni,hogy mikor kijottem,anyam dolgai miatt ugymond a diplomaciai kapcsolatokat felfuggesztettem.erre a cassus bellit az adta meg,hogy a meheszet a hobbim,es nagyon regota jaratom a meheszeti folyoiratot.megkertem ra,hogy negyedevente tovabbra is fizesse elo,majd ha hazamegyek rendezzuk.irdatlan osszeg,360ft egy szam,es kaptam egy olyan smst,hogy vegyek magamnak Hollandiaban holland meheszujsagot.na,telszamcsere,kapcsolat felfuggesztve.megmondom oszinten nem is hianyzott hogy beszeljek vele. nos,eljott a januar.a parom sirva panaszolta hogy az anyja kikeszitette,es hozzam ki.jol atgondoltad? igen.akkor meg cegeshazban laktam,szemben volt egy internetkavezo.megrendeltem a sajat es az o repulojegyet,es szo szerint hazamentem erte es kiszoktettem. az anyja tudta a holland szamomat,es 2 nap mulva hivott hogy hol a lanya.mondom messze toled biztonsagban.:D rendorsegi ugy lett,feljelentes,korozes,amit a holland rendorseg egy legyintessel elrendezett.a parom bement itt a rendorsegre,tett egy nyilatkozatot hogy onszantabol jott ki,es az anyja a hajara kenhette a magyar rendorseggel egyutt a dolgot. elerkezett marcius,anyam neve napja.hat,gondoltam felhivom.kozben privat alberletbe koltoztunk,felepitettuk a magunk kis eletet,dolgozunk,es lass csodat mindket anyos epekedve varja a karacsonyt hogy hazamenjunk egy vagy ket hetre. hulyesegbol mindig hozzateszem hogy meg nem tudjuk melyik ev karacsonyara megyunk...
szoval a tavolsag mindent megoldott,sot,az otthoni helyzet miatt azt mondja mindket anyos,hogy milyen szerencsesek vagyunk hogy Hollandiaban elhetunk,lakasunk van,munkank van,stb.
Szerintem ne csinálj semmit, csak vidd be a férjednek írt leveleket a bíróságra, amelyben zabinak nevezte a saját unokáit, mint a nagymamai szeretet ékes példáit. Ha bíróságra van energiája menni, akkor olyan nagyon beteg nem lehet.
Azt hittem, hogy ilyen dolgok amikről írtál csak velem történhetnek meg. Azzal a különbséggel, hogy én már a drága kisfia felesége voltam s volt már három gyermekünk. De a "kedves mama" addig feszítette a húrt amíg nekem lett elegem és mentem gyerekestől mindenestől. És amikor évek múlva újra felépítettem az életem egy másik ember oldalán aki elfogadta a három (most már nem kicsi) gyerekem is, a mama újra színre lépett!!! Leveleket irogatott a mostani férjemnek, hogy én egy rohadt kurva vagyok, a gyerekeim zabi gyerekek és már fel sem tudom sorolni miket. A legnagyobb egy lakásfelújítás során kb. 4 éve rátalált a levelekre, na azóta se mama se apa nem létezik nekik. A gyerekek 18, 15 és 11 évesek. Most a mama nagyon beteg és szeretné látni őket és engem is. Azt mondta feljtsük el ami a múltban történt? l lehet???
Bízz benne,hogy összejön a külön lakás,lehetőleg jó messze tőle! :) Én laktam az anyósomnál vagy 4 évig,tudom miről beszélsz! :( Kontroll a konyhában,mi mindenből kizárjuk,sokáig alszom(14 órát dolgoztam), stb...(Mondjuk közel sem volt annyira durva,mint a tiéd!)Amikor elköltöztünk bevallotta,hogy féltékeny volt rám,nem tudta feldolgozni, hogy elvettem a fiát tőle!Most,hogy nem lakunk együtt már jobb a viszonyunk,sőt még engem véd a fiával szemben!Azért,még vannak dolgai,de hát én sem vagyok egy szent!
Szerencsére a lakásunk messze van Tőle, de nem beköltözhető, pedig teljesen új építésű! Remélhetőleg odáig nem működne a távirányító! Most megyünk esküvőre és kijelentette, hogy ha én megyek akkor nagy botrány lesz! Már hívta a rokonokat is, hogy Ő sajnos nem megy, ha én is megyek. Természetesen mi megyünk! Majd meglátjuk mit alkot....! :-)
Én még itt új vagyok, de gondoltam megosztom veletek, hogy az én anyósom "mit tud"! :-) Ha gondoljátok írjátok le a véleményeteket a dologról, mert érdekel, hogy esetlegesen más hogyan látja ezt az egészet. Szóval a párommal közel 4 éve ismerkedtünk meg. Ő a szüleinél lakott és már legalább fél év eltelt, mire bemutatott a szüleinek. /bár sose tette volna/ Tudni kell, hogy az anyuka szabályozza a családot! A nővérének a férjét már sikerült elüldöznie, aki a mai napig egyedül neveli a gyerekét, természetesen a mellettük lévő lakásban, az apuka pedig azt teszi, amit a feleség diktál. Aztán jöttem én! Eleinte nagyon kedves volt velem a "drága" mama. Mindaddig, amíg kiderült, hogy hová is tűnik a pénztárcámból a pénzem, mikor nagyritkán odalátogattam hozzájuk. Számára is világossá vált, hogy rájöttem a dologra, így felbujtatta az apóst, hogy zavarjon el engem és mondja azt, hogy többet ne menjek hozzájuk, mert utálnak engem. Azóta eltelt másfél év és gyakorlatilag nem is köszönnek nekem, ha találkozunk. A párom pedig vett egy lakást, ahová nem tudunk beköltözni a kivitelező hibájából 9 hónapja, így Ő még mindig otthon lakik. Közben a mama, nem tudja megemészteni, hogy én még mindig az útjában állok, így különféle cselszövéseket gyakorol ellenem. Pl.: -Felhívja a főiskolát, hogy vegyék vissza a diplomám, mert nem én írtam. -Rámállít embereket, hogy infókat szerezhessen. -Felhívat valakivel, aki állítólagosan a párom másik barátnője és mindig tisztázni szeretné velem, hogy én miért állok kettőjük közé. -A párom lakásának meglátogatása alkalmával /ahol én nem voltam akkor ott/ mikor egyedül maradt, kivágta a biciklim kerekét késsel. -Gyanúsítgat, hogy a nyaralójukból elloptam a fakanalát. :-) Ez a legjobb! Sorolhatnám még!
Most ott tartunk, hogy a párom sem beszél velük, mert már Ő is rájött, hogy milyen szemetek és idő közben kiderült, hogy az előző barátnőjével is mennyi gusztustalan dolgot tett, ami akkor még nem volt világos számára sem. Most épp fenyegetőzik, hogy nem sokáig élek! Hát röviden ennyi! Szerintem súlyos a dolog, pszichiátriai eset!
Nem tudom, hogy hogyan álljak ezekhez a dolgokhoz, mert nem ehhez vagyok szokva! De ha csak meglátom gyomorgörcsöt kapok tőle.
Apósom azóta félig megbénult, anyósom szellemileg és lelkileg összeroppant. Főzök nekik, és segítjük őket, és a mama már el is felejtette, hogy valaha azt kívánta, tűnjek el a házból. Gyakran eszembe jut, hogy az élet mennyire ki tud babrálni az emberrel (gondolok itt arra konkrétan, hogy anyósomnak nem egyszerű megbírkózni azzal, hogy rajtam kívül senkire nem számíthat. A gyerekei ugyanis nagy ívben tesznek rá- rájuk).
