Utazások,fotók,élmények-beszámolók,vasútgépészet,vasúttörténet Győrtől-Sopronig,Soprontól-Szombathelyig és majdan Szentgotthárdig,Soprontól-Ebenfurthig,Fertőszentmiklóstól-Neusiedl am See-ig és Celldömölktől-Fertőszentmiklósig (anno).
Fővizsga kell az összesnek, egyik részben megbontva, donornak használták. Mire sikerül minden szükséges alkatrészt beszerezni a fővizsgához, és a munka is elkészül, nem két nap sajnos.
Mióta megérkeztek,stabilan áll a Soproni műhely mellett a vezérlő és egy kocsi belőle,a másik két kocsi Szombathelyen a járműjavítóban is stabilan a romok között áll hátul...Már jöttek közben az új beszerzésű RaaberCity kocsik is a járműjavítóba,amik sokkal előbb készen lesznek.Szeptember közepe volt a terv az üzembe állításukra, ebből már nem lesz semmi jelen állás szerint.
"Mit a véleményed, a többiek mennyire hasonló dolgokat írnának a saját biztosági rutinjaikról?"
Ha a nagyközönségnek szól, akkor tuti mindenki szabályos, minden szabályt betart, mindig kinéz oldalra sávváltáskor és természetesen sosem volt olyan, hogy messze van még az a FLIRT, vagy zajszűrő fülessel sétál át a zebrán, mert az neki zöldet mutat. Én mindössze annyit tudok mondani neked, hogy valóban az előzőben írtak szerint élem az életem, alakítottam a rutinjaim, és szerencsére más hibájából, nem a saját káromból tanulva. Számomra messzemenőkig elképzelhetetlen nagyon sok minden - nem értem, miért nem nézünk körbe, ingyen van, nem értem azokat, akik akár egy papírfecnit vagy csikket elpöccintenek az utcán, akik a megállókban bagóznak, stb. Ahogy segélyvonókészülék is írta, afelé megyünk, hogy vállaljon helyettünk felelősséget más, hogy nekünk ne kelljen. Akármiért. Borzasztóan rossz irány.
A valóságban szerintem többségben vannak azok, akik nem veszik ilyen szögletesre, mint én, de nyilván elismerni senki nem fogja, hogy "tíz másodperce nem volt a tükörben senki, minek oldalra kinézni", ahogy tudjuk, hogy mindenki, mindig beköti magát, aztán a baleseteknél negyedénél meg mégis kiderül, hogy nem volt bekötve.
Akik úgy gondolják velük ilyesmi nem történik... Ebből a körből kiesnek, akik fel sem fogják, hogy esetleg veszélyes helyzetben vannak. Mit a véleményed, a többiek mennyire hasonló dolgokat írnának a saját biztosági rutinjaikról?
Egyébként nem tartom magam szupermannek és nem is hazudok magamnak. Egész egyszerűen arra kondícionáltam magam (tudatosan, akarattal, odafigyeléssel), hogy amikor valamilyen nem elhanyagolható rizikójú veszéllyel bíró tevékenységet végzek, akkor a tevékenységre összpontosítsak. Ilyenek, mint:
-Kijelölt átkelőhelyen átkelés: mindig keresem a szemkontaktust, többsávos úton benézek a már megálló nagyobb autó mögé, hogy a másik sávban nem jön-e valaki.
-Autóban ülve sávváltás - mindig, mindig eltekerem a fejem és kinézek oldalra - tényleg nincs ott egy gyors motoros, egy másik autó, ami mondjuk a belsőből épp sorol át a középsőbe, ahová a külsőből mennék?
-Vasúti átkelő - még a villogó fehérnél, a mögöttem agyérgörcsöt kapó fehérfurgon/németprémium/szakadtsuzukisfutár villogása ellenére is olyan sebességgel és sebességfokozottal megyek be, hogy legyen esélyem megállni, vagy egy gázfröccsel átlendül, ha a villogó fehér ellenére mégis lesz vonat.
-Felismerem, hogy mikor vagyok fáradt vagy ideges - és ilyenkor nem indulok el olyan eszközzel, amit én vezetek, mert mindkét állapot baromira rontja a jó ítélőképességet. Ha emiatt elkések, hát így jártam, még mindig jobb elkésni, mint sosem megérkezni.
Szerintem ez nem szupermanség, csak tudatosság. De azt nem mondom, hogy ezt könnyű elérni, rengeteg energiát igényelt, amíg kialakultak - az általam helyesnek vélt - rutinok. Szerintem sokan nem teszik bele az energiát - és ha tudatosan nem kondícionálod magad, valóban könnyebb besétálni egy vonat elég, vagy elnézni egy jelzőt, hiszen azon mindig zöld van, tehát ma is egy zöld volt rajta.
És pont a fentiek miatt egy alacsony forgalmú és/vagy belátható állomáson nem is érzem rizikósnak a szigetperon szintbeli megközelítését. Hiszen odaérsz az átkelőhöz, amit felismersz, hogy itt sínek vannak (esetleg van karám, ami terel és azt már nehéz ignorálni), elnézel balra, elnézel jobbra, ha jön vonat, megvárod, amíg áthalad vagy megáll, ha nem jön, akkor meg átkelsz. Ha ez valakinek nem megy önállóan, az nagyon, nagyon nagy baj, akkor járjon gyámmal, felügyelettel.
---
2024. december 5-én vettem át a cégünk budaörsi telephelyén az új céges telefonomat.
Innen vonattal kívántam visszajutni Budapestre, ami sajna a félórás követés mellett is épp 70 percnyire volt tőlem.
A másik irányba, Győr felé járt a vonat, épp jött egy S10 két FLIRT-tel. Gondoltam, kipróbálom az új telefonon a kamerát, és nekikezdtem, hogy lövök róla egy fotót.
A kameraképen láttam meg, hogy belesétál valaki a képembe, nekem balról, a vonatnak jobbról, enyhén hátulról - egy késésben lévő néni igyekezett a vonathoz, de nem a kiépített átjárón, hanem a vonat menetiránya szerint hátulról, úgy, hogy közvetlen a vonat orra előtt akart átmenni. Mire elérte a fülke vonalát, már záródtak az ajtók és lehetett hallani a vontatómotorokat, ekkor kapcsoltam, és elkezdtem futni a vonat felé (jobbról, előlről) és integetni. A mozdonyvezető észrevett (engem) és nem indult el, mert azt hitte, fel akarok szállni. Aztán meglátta, hogy a vonata előtt fellép valaki a peronra (a néni), és megértette, én minek integettem.
A néni nem volt tisztában azzal, hogy takarásból érkezik és a vonat orra előtt átkelve nem fogja látni a mozdonyvezető.
Nem volt tisztában azzal, hogy a vonat, ami előtt átmegy, amihez siet, bármikor elindulhat.
Ha a kijelölt átkelőhelyen megy át, akkor már látta volna a mozdonyvezető.
Az a felüljáró felejtős, mivel le lett zárva, kezdetben csak a lépcsők végén egy lánccal, de egy ideje már le van rácsozva a feljárólépcsők tetejénél. Nem tudom kinek fájna a használata és nincs rossz állapotban.
Te még sosem bambultál, merültél el a gondolataiban, ugye? Sosem voltál figyelmetlen, sosem terelte el valami a figyelmed. Akkor te egy szuperman lehetsz...vagy magadnak is hazudsz.
"Mindenesetre zavar ez a hardcore darwinista megközelítés (ha csak megjátszod, azért, ha meg nem, pláne), az én világképem ennél valamivel árnyaltabb."
Egész egyszerűen azoknak az emberi egyedeknek, akiknek nincs valamilyen kifejezett akadályoztatásuk a szituációk felismerésében és nem szorulnak állandó felügyeletre ahhoz, hogy életben maradjanak, azoknak fel kell ismerniük egy vasúti átjárót és a vasúti átjáróval járó kockázatokat. Nem olyanok halnak meg az átjárókban, akik még sosem láttak ilyet, és most jöttek a dzsungelből, hanem olyanok, akik pontosan tudják, mi történik, ha akkor vagy az átjáróban, amikor a vonat is, ha másból nem, hát onnan tudja, hogy átlag hetente kétszer hír, hogy épp melyik vonal borult össze gázolás és helyszínelés miatt, csak éppen elhitetik magukkal, hogy velük ez nem történhet meg.
A legkomolyabb eseményem az volt, amit leírtam, és hát végül a kár, amit hajtáspajtás csinált az autóban a nettó szabálytalan közlekedésével, az én nyakamban maradt. Mit empatizáljak a sporttárssal, de komolyan?
Ahogy szabadidőmben tekerem a short videókat, majdnem minden napra jut egy (a korábbiaktól különböző) rendőrségi vidi arról, hogy miért kösd be magad, mit csinálj az átjáróban, miért ne vezess ittasan, stb. Három hete rakták fel a motoros rendőr kameraképét és hangsávját, aki kiment az M1-esen a balesethez, ahol az egyterűben sikerült hetes személynek úgy utazni, hogy egy sem volt bekötve, köztük négy gyerek. Három felnőtt ott meghalt, aztán a pályán életmentés közben az egyik gyerek is.
Figyi, nem fogok többet írni antémában, másfél órát tudok érvelni utasítással, folyamatábrákkal, infrával, konkrét példákkal megtámogatva, hogy miből alakult ki ez a véleményem.
Ki is fejtem nagyon szívesen, és nyitott vagyok hasonló mélységű ellenérvekre is, de nem ezek között a keretek között.
Aztán tényleg hagyjuk abba, nem vezet itt es sehová.
A Camponánál a nyíltvonalat keresztezi nem biztosított szintbeli gyalogátkelő. És hát ott nem egy régi infráról van szó, ami úgymaradt.
De legsen igazad, nincs különbség, itthon is vémax tíz, meg rendőrség, ha valaki a sínek mentén mászkál, ugye? Persze. (Inkább megvárjuk, míg valaki elüti, aztán majd akkor jön a yard.)
Példék voltak. Te valami Keletiséget próbálsz ráhúzni egy állomásra, ahol egyetlen 40 Km/órával járt váégányt kell szintben keresztezni, miközben máshol "Nyugaton" van két, tmagasabb sebességgel járható vágány is szintbeli keresztezéssel egy nagyobb forgalmú vonal nagyobb forgalmú állomásán.
Illetve az is le lett írva, hogy itt bizonyos szempontból itt még szigorúbbak is a szabályok, mert 160-nál húzunk egy vonalat, hogy a fölött nem lehet szintbli átjáró, máshol meg lehet nagyobb sebesség mellett is.
Akkor várhatjuk el az emberektől, hogy tudjanak felelősen közlekedni, ha erre neveltük őket, ennek meg nyoma sincs. Nem csak nálunk, szinte sehol sem a világon.
A világ pedig olyan, amilyen, ebben az elbutított közegben meg két út van, vigyázol a népre, vagy sz.rsz a fejére.
A stílusod meg számomra azt árulja el, hogy vagy nem voltál érintett komoly eseményben, vagy ha igen, akkor ezt az empátia teljes mellőzésével kezeled, de ez a téma már nem az én szakterületem.
Mindenesetre zavar ez a hardcore darwinista megközelítés (ha csak megjátszod, azért, ha meg nem, pláne), az én világképem ennél valamivel árnyaltabb.
