Írtam naplót, igen. De nem kell előszednem, hogy vissza tudjak emlékezni. Az első alaposabb elbeszélgetésre Édesapámmal 12 éves koromban került sor. (Nem sokkal azt megelőzően lettem nagylány, akkor Édesanyám beszélgetett el velem.) Jött a nyár, a strand jó 2,5 óra séta volt. Édesapámmal mentem mindig. Sokat beszélgettünk, rajtam tesztelte le a könyveit. De rólam is szó esett. Elmondta, hogy mit és hogyan. S főképpen ráébresztett, hogy a párválasztás most kezdődik. El kell dönteni, milyen párt akarok. Fel kell mérnem, hogy az, akit én szeretnék, az vajon milyet szeretne magának, és azzá kell válnom. 12 évesen az ember még nagyon képlékeny, és bármerre elindulhat. Édesapám élsportoló volt fiatal korában. Tudta, hogy ha olyan férfihez akarok majd menni, aki e téren jó, akkor egyrészt nekem is kell sportolnom, csak nem túlzottan, hogy ne vegyem el a férfi önbizalmát, ne legyek nála jobb abban, ami őneki fontos. De akkor a sportra több hangsúlyt kell tenni, a tanulásban meg csak arra, ami igazán kell. Aztán végiggondoltatta velem az életstratégiámat pénzügyi és szakmai szempontból is. Szakma mielőbb, hogy hamar kereset legyen, aztán majd vagy tanulok tovább, vagy nem? De ha nem, akkor valószínűleg csak közepes keresetem lesz egész életemben... Vagy inkább gimnázium, ahonnét viszont muszáj egyetemre menni? Mert érettségi után semmihez se fogok érteni, csak a tanuláshoz. Ilyenek. Nem szájbarágott, hanem elgondolkodtatott.
A művész számára alapanyag az élet minden olyan szelete, amelyet megismer. Ettől még lehet vele barátkozni, de tudni kell, hogy ami benne megragad, az valahol a műveiben vissza fog köszönni egy történet vagy annak egy részlete, egy jellem, egy szokás, egy sajátságos mozdulat vagy kifejezés formájában.
Szerintem az lett volna a nagy baj, ha nem csinálja meg.
Mert ez sokakat el fog gondolkodtatni.
Nincs messze az az idő, amikor a mai gyereknevelési szokások megváltoznak az elit köreiben. Ha teljesen bezárkózni nem is fognak, nagyon meg fogják nézni, kik kerülhetnek a gyerekeik közelébe. Az biztos, hogy e történet után a következő PT-jellegű pofának esélye nem lesz egy jólszituált család leányának a közelébe kerülni. Remélem, nem, vagy nem egyhamar jutunk el a Dél-Amerikanizálódásban odáig, hogy a jobb környékeken fegyveres testőr vigye reggel iskolába a gyerekeket, és magánnyomozókkal kádereztessék le a bébiszittert meg a fitness edzőt, de errefelé haladunk.
Borzimorzi, biztos vagyok benne, hogy nincs kamasz gyereked. Talán gyereked sincs. Én most elég jól rálátok a mostani 17-18 évesekre (akik már nem is 16 évesek, ugye), és sok mindent mondhatok róluk, de hogy érettek, felelősségteljesek, azt nem. És ez nem az észbeli képességeik hiányosságai miatt van, vagy a családi hátterük miatt. Régen arra szocializálták a lányokat, hogy tizenévesen menjenek férjhez, mert aki nem kell el, az huszonévesen már öreglány, szégyellnivaló. Nem voltak talán ők sem érettebbek - bár még ez is lehet - csak sokkal inkább meg kellett felelni az akkori elvárásoknak, sokkal kevesebb választási lehetőségük volt, és ma úgy tűnhet, a felelősségteljes családi életet választották, vagy kis kerülővel ugyanezt, ha nem tetszett a más által kiválasztott.
"Szerintem igenis tudnia kell azt egy nőnek 16 évesen, hogy mit, és főképpen kit akar az élettől." - na igen, tudják is, csak sűrűn változik a mit és a kit is még ekkor.
Ha esetleg írtál naplót 16 évesen, olvasd vissza. A legjobb olvasnivaló tud lenni, tele meglepetéssel. Másképp emlékszik az ember vissza önmagára, mint amilyen valójában volt, az emlékekbe sok beszűrődik a jelen tapasztalataiból.
Nekem mondjuk nem jut eszembe hálával tartozni R.Juditnak, bár megrendített és megérintett, ami történt velük, és nagyon tisztelem, hogy volt ennyi ereje ehhez évekig. Ő se azért írta, gondolom, hogy minket szórakoztasson és neveljen, hanem a lányáért, unokáiért küzd(ött). Nem hiszem sajnos, hogy egy ilyen eset ismerete meg tud menteni hasonló helyzetbe került fiatal lányokat, vagy a szülők többet tudnak tenni ezáltal. De lehet, pesszimista vagyok.
Csak a magnóhoz egy gondolat: szerintem azért kellett a felvétel, hogy Alma ne kotyogjon el otthon maffia-titkokat. Alma póráza. (Én írnék, ha nem beszélhetek, de ő jó nagykislány, szót fogad :-)
Sok igazságod vagyon, ez kétségtelen. Riskó Juditnak mindenképpen nagy hálával tartozunk, és Goda Krisztinának is, a Kaméleon c. filmért. Ahogy ugyanis a kapitalizmus halad előre, egyre inkább osztálytársadalom leszünk, egyre nagyobb vagyoni különbségekkel. Ehhez az is hozzátartozik, hogy lesznek olyanok, akik ilyen színeváltó patkány módjára behálóznak másokat, lehetőleg éppenséggel tinikorú lányokat, akik még gyanútlanok lehetnek.
Bár én úgy vagyok vele, hogy valakinek vagy van esze, vagy nincs. És akinek van, annak bizony 16 évesen is van.
Azt sem igazán értem, hogy miért nézel le egy 16 évest kapásból, pláne egy lányt, aki hamarabb érik ellenkező nemű társainál. Nagyszüleink idejében a 16 évesek falun már vagy gyűrűs menyasszonyok voltak, vagy asszonyok. A másik nagyanyám, akiről eddig nem meséltem, félsváb volt, és az volt a szokás a falujában, hogy elmentek zarándokútra Mariazellbe. Végig gyalog. Nem akármilyen sportteljesítmény amúgy. Nagyanyám azért ment el 16 évesen erre az útra, mert nem volt kedve hozzámenni ahhoz a kérőjéhez, aki a szülei szerint jó férje lett volna. Úgyhogy elment erre a zarándokútra, hogy Isten világosítsa meg. Akkor már szinte az összes vele egykorú lány vagy menyasszony volt, vagy asszony. Nos, hogy, hogy nem, Nagyboldogasszony napjára máshonnét is érkeztek zarándokok Mariazellbe. Többek közt egy felvidéki molnárlegény is, aki a Nagyapám lett. Szó szerint oltári szerelem volt az övék, ott ismerkedtek meg az oltár előtt. A hazaúton eljegyezték egymást, itthon megházasodtak. Holtuk napjáig együtt maradtak, 13 gyermekük született.
Nem akarlak kiábrándítani rózsaszín álmaidból, de a nemek közt e téren nagy eltérés van. Egy 16 éves fiú még gyerek. De egy 16 éves lány már nő. Júliát Shakespeare darabjában azért csúfolják, mert anyányi leány létére nincs még vőlegénye. Hány éves is? (14)
Szerintem igenis tudnia kell azt egy nőnek 16 évesen, hogy mit, és főképpen kit akar az élettől.
Ha annak a nőnek ez így jó, akkor valamilyen lelki szükséglete van, amit másképpen nem elégíthet ki. Vagy eleve mazochista, és élvezi, ha alázzák, akkor ez a helyzet. Vagy pedig ő maga is gyűlöli valami okból a családját, talán sokat kritizálták az iskolai előmenetele nem elég jó voltáért, nem tudom. Lehet, hogy az állandó jókislányságból lett elege, de gyáva volt odamondogatni a szüleinek, hogy elege van az elvárásaikból. Nincs kizárva, hogy élvezi azt, ahogy a férje őhelyette is "megadja ezeknek". Az is lehet, hogy csak puhaságot és önfeladást tapasztalt otthon, és ezt utálta meg. A férjében pedig olyan embert talált, aki végre erőt mutat, és ehhez vonzódott. Mindenesetre az a tény, hogy képes volt hangfelvételeket készíteni a tulajdon anyjáról, azt mutatja, hogy nincsen benne hűség a családja iránt. Vagy esze nincsen, hiszen ha lenne, akkor simán elbúcsúzik, mintha menne el, aztán lekapcsizza a magnót, de persze nem megy el, hanem megbeszéli az anyjával, hogy ez a helyzet van, és valamit tenni kéne.
Kétségtelenül igazad van abban is, hogy pusztán szóbeli bántásért nem lehet valakiben kárt tenni. Csakis akkor, ha jogos védelmi helyzet van, vagyis emberéletet kell megóvni, vagy végszükség van, amikor szintén. Plusz az erős felindulás, ugye. Hangsúlyozottan nem bíztatok senkit semmiféle jogsértésre! De az nem jogkövetés, hogy védekezés nélkül hagyjuk magunkat vagy szeretteinket legyilkolni is akár. Szvsz azt inkább hülyeségnek hívják.
Csak találgatunk, mert nagyon kevés az információ, és az is csak egy forrásból való, a történetnek csupán egy szeletkéje.
Tény, hogy a jómódúaknak ez után a történet után kicsit át kell gondolniuk a gyermeknevelési szokásaikat... És ezért nem múló hálával tartozunk Riskó Juditnak, aki megosztotta a társadalommal a történetet.
Hát szerintem 16 évesen egy ember még tök hülye. Tök naiv, naiv elképzelése van az emberekről és a világról.
Nehezen tudom elképzelni, hogyan lehet akár egy 16 éves embert mindentől megóvni.
Egy jónevű konditeremben ismerkedtek meg...gondolnád, hogy rossz emberrel találkozol ott?
Nem engeded el oda a lányod? Nem lehet megvéden mindentől egy majdnem felnőtt embert.
Adva van az értelmiségi család, aki nyitottságra neveli a lányát...
Aki elfogadásra és nyitottságra tanítja a gyerekeit. Közelíts szeretettel másokfelé még ha azok nagyon mások is mint mi.
A nyitottságban az is benne, van hogy az ilyen P félékben is meglátja az embert.
Meglátni a másikban az embert az egy dolog, de az hogy mondjuk beleszeret egy olyan pasiba, mint amilyen P volt, ezt nekem is nehéz elképzelnem.
Csak azt tudom elképzelni, hogy P nagyon is jól játsza a szerepét...vagy akár tényleg maga is szerelmes lett.
Alma meg gondolom azt képzelte, nem egy "ilyen ember" is lehet jó és lehet vele lenni.
Figyelj ez az egész sztori nekem olyan, mintha valaki azt mondta volna, hogy Halász Judit halálosan szerelmes lett a legnagyobb maffia főnökbe.
Teljesen hihetetlen a dolog.
Ami a kinyírást illeti, továbba is úgy gondolom, hogy egy bizonyos helyzetben, ahogy konkrét tét az életed, akkor esetleg ölsz.
De olyan helyzetben, amikor csak szóval tartanak sakkban, nincs testi erőszak, csak lelki, akkor nem állsz neki ölni. Azért nem hiszem, hoyg ez olyan egyszerű.
Nagymamád esetében adva volt, ha nem lép, akkor szinte 98%- hogy meghalnak.
Alma esetében nem hiszem hogy feltétlen volt testi erőszak. Csak lelki leépítés, terror.
Abból, amiket anyukája mondott azt gondolom, hogy Alma feladta a küzdelmet mert halálosan fél, ha vall, akkor baja esik a gyerekeinek, vagy neki és a családjának.
Kedves Wawabagus, igazad van, bárki tévedhet. Én is.
Ugyanakkor azonban nem tagadhatod, hogy a történetben vannak problémás pontok. Ab start ott, hogy 18 éves koráig a szülőnek kell meghatároznia, hogy kikkel lehet a gyereke. Hacsak iskolatársak nem voltak ezzel az intézetis fiatalemberrel - ami nem szerepelt az elbeszélésben, tehát feltehetjük, hogy nem - akkor eleve be sem lett volna szabad jutnia a pofának a lány látókörébe. Anyuci-apuci dolga, hogy megfelelő közegben tudja a gyerekét. Vagy komolyan vesszük, hogy legfőbb kincsünk a gyermek, és akkor megnézzük, hova és kik közé jár, vagy nem. Rendes, polgári gondolkodású szülő elbeszélget tinédzser korú leányával arról, hogy milyenek a férjhez menési esélyei, hogy hogyan lehet jól férjhez menni, hogyan lehet megtalálni azt, akik lelki társa lehet stb. És ha olyannal akar randizni, akiről biztosan tudom, hogy kihasználja és boldogtalanná teszi, akkor anyaként keresztbe fekszem előtte a küszöbön. Igen, van, amit "Csak a testemen keresztül!". Megtörtént a családomban, és az adott fiatalember későbbi pályafutását tekintve nagyon is jó, hogy megtörtént.
Amúgy meg kár azzal jönni, hogy kiket csábított el ez a pszichopata, meg kiket nem. Mert az, hogy pár, ilyen egzotikus marhák iránt érdeklődő, fehérmájú nőci hagyja magát egy-két kósza numera erejéig, az nem elcsábítás, már bocs. Az egy-két kósza numera, slussz. Az ilyen csajoknak jellemzően már egy bantu néger se elég egzotikus, meg adott esetben olyannal is volt már dolga egy tucattal. Most mit csináljunk? Hazánk lányai közt számosan vannak olyanok, akik több péniszt fogtak már, mint kilincset. Nem helyeslem, de az ő dolguk.
Na de beleesni? Az, hogy valaki bedől annak, hogy egy pasi fiatalon viszonylag jóképű, már ne is haragudj, de az debilitás.
Aztán jön az, hogy valaki azonnal teherbe is esik. Hááát, izéééé. 16-18 évesen ugyan, mire? Egy bizonytalan házasságra és nulla önerőre? Na jó, fogadjuk el, hogy a rózsaszín köd. De aztán folytatódik azzal, hogy már rossz a kapcsolat, már bántja a pasi, de még szül gyorsan nem is egyet, de hármat!
Figyelj, még ha gyerekkori barátnőd is ez a nő, akkor is be kell látnod, hogy ép ésszel ilyet nem csinál egy nő se. Pláne nem olyasvalaki, aki felelősen gondolkodik a gyerekei jövőjéről. Mert annak fel kell fognia, hogy elvált asszonyként egy gyerekkel még van esélye újra férjhez menni, akár igen jól is. De ez az esély a gyerekek számának növekedésével fordítottan arányos. Egy néggyerekes nőt senki se akar elvenni, lehet az akár olyan szép, mint a Lollobrigida. Pláne fontos, hogy egy hétpróbás bűnöző után egyetlen normális, magára valamit is adó férfiember se nyúl hozzá. Azért mégis, nemcsak az nem mindegy , hogy hányan voltak előtte, hanem az sem mindegy, hogy miféle alakok voltak előtte. Ezt egy normális nőnek fel kell mérnie már 16 évesen is. Pláne 20 felett!
Nagyanyám anno igen szerette Nagyapámat. Nagyapámnak rendőrtiszt volt, és voltak zsidó barátai, köztük olyan is, akivel együtt szolgált az I. VH-ban. Na, amikor megtudta az Öreg, hgy hová megy a vonat, az ő barátai és ismerősei valahogy "eltűntek". Kit így,kit úgy dugott el, kit ismerősök kiürült lakásába, kit a papok borospincéjébe, kit meg egy szeszraktárba. Elsősorban a saját gyerekeit tüntette el egy kis faluba, távoli rokonokhoz.
Na, a nyilasok rájöttek és odaküldtek két géppisztolyos ürgét. Nagyanyámnak leesett egyből, úgyhogy kiment a kertkapuhoz ő, és mondta, hogy a gyerekek alszanak, csak egy jöjjön be. OK. A hülye siheder azt hitte, a géppisztollyal ő a jani. Aztán az éppen felébredt Nagyapám előtt elkezdett hőzöngeni, meg rázta neki a fegyvert, hogy így koncolja fel, meg úgy. Nagyanyámnak közben hátat fordított, mert azt képzelte, az asszony félelmében reszket. Hát ráfizetett. Nagyanyám dühében remegett, hogy az ő férjével így beszél egy taknyos. És amikor felmerült, hogy tényleg a fegyverrel rátámad Nagyapámra, akkor Nagyanyám akkorát sózott az ürge koponyájára a sodrófával, hogy kettőbe nyílt a feje. Összeesett a konyhakövön. Aztán kiszöktek a hátsó ajtón, és bujkáltak még hónapokig.
Próbáld meg megérteni: nem propagálok semmi törvényelleneset. De amikor azt látod, hogy emberélet van veszélyben, akkor igenis, hogy cselekedned kell, pláne, ha nincsen más, aki nálad jobban meg tudná oldani, vagy egyáltalán senki más nincsen, csak te. Ha egy anya azt látja, hoyg fizikailag kínozzák a gyerekét vagy az unokáját a szeme láttára, akkor nem "letérdel". Nem mártírkodni kell, hanem cselekedni!
Betettem a jogszabályokat, fel kell keresni egy profi, büntetőügyekkel foglalkozó ügyvédet és megbeszélni, mit lehet tenni, hogy ne mérjék meg nagyon, bizonyítható legyen a védelmi helyzet és/vagy a végszükség. Ennyi. És erre már évekkel ezelőtt sort kellett volna keríteni! Nem ám leveleket írogatni a sóhivatalba...
Vagy tisztázni, hogy a lány ezt akarja, ez így neki jó. Dolgoznia nem kell, gyerekeit eltartani nem kell, a bűn jól jövedelmez, őneki "csak" ennyit kell elviselnie. Lelke rajta, ha eladta...
Azt azért leszögezhetjük, hogy TE nem ismered személyesen Almát...ÉN viszont igen.
Tudom milyen ember volt 10 éven keresztül és nehezen tudom elképzelni, hogy 180 fokban megváltozott volna.
KI A HIBÁS?
Persze semmi sem fekete meg fehér.
Alma is nyilván hibás a helyzet kialakulásában.
A naivsága miatt a legelején.
Leginkább szerintem azzal, hogy 18 évesen beleesett valakibe, aki őt kitartóan ostromolta.
Valljuk be, 18 évesen nem túl érett az ember...főleg ha nulla tapasztalata van a férfiakkal.
Melyik 18 éves tapasztalatlan lány nem érzékenyülne el, ha folyamatosan ostromolnák.
10-ből 8-an szerintem feladják az ellenállást. Most csak mondtam egy számot.
Elcsábult, az elején még gondolom normálisan viselkedett a pasi - ez így szokott lenni.
Aztán terhes lett nagyon korán a másik gyerek azt hiszem már egy éven belül megfogant. 2 gyerek egymás után.
Aztán feltételezem idővel kibúlt a szög a zsákból és kiderül mekkora idióta az ember és ki is ő valójában.
MIÉRT NEM LÉPETT KI?
Szerinted olyan egyszerűen ki tudnál lépni egy olyan ember mellől, aki téged fegyeget és esetleg azt is tudod róla, hogy ölt már embert?
Aki fenyegeti a családodat?
Akinek a keze mindenhova elér?
Akihez korábban eljut a rendőri feljelentés, mint az illetékesekhez?
Honnan tudhatod, hogy te és a gyerekeid a családod biztonságban lesztek, ha elhagyod?
Ki véd meg, ha bosszut áll amiért elment? Ki biztosíthat róla hogy minden rendben lesz?
A rendőrség? Ahonnan eltűnt az összes bizonyíték és feljelentés ellene?
Melyik intézményre gondoltál, kitől kérhetett volna védelmet? Hova nem ért el a keze szerinted?
Kb a szülei védték volna meg a testükkel...ennyire számíthatott volna....és a jóistenre.
Elköltözik és ennyi az egész? Viszi a 4 gyereket a pasi meg majd integet az ablakból, mintha mi sem történt volna?
Gondolod simán végignézi, hogy elviszi a gyerekeit?
Vagy hagyta volna ott a gyerekeket vele?
Te mit tettél volna? Olyan egyszerű ezt az egész? Fogja magát és elmegy?
Elméletben mindig minden baromi egyszerű, meg egészen addig a pontig míg nem a te életedet érinti.
Simán megölhette volna?
Persze, mert az olyan sima ügy. Nincs más megoldás, megölöd a gyerekeid apját. Hiszen ez egyértelmű, ha más nincs, ölünk.
Könnyű ezzel dobálózni, de nem mindenkinek jelent ez megoldást. Egy normális ember nem gondolkodik ebben.
Szerinted olyan baromi egyszerű dolog embert ölni? Csak úgy hopp megteszi? Mert a filmekben is ezt látod?
Azt még el tudom képzelni, hogy hirtelen felindulásból egy nagyon durva helyzetben igen...de van a csendes szisztematikus terror, ami nem vált ki hirtelen felindulást.
Baromi egyszerű valakire rámondani, hogy "mert szereti a pénzt és nincs kedve dolgozni maga marad a gyilkos mellett".
Almának azelőtt sem volt hiánya pénzben mielőtt a pasival összejött. Nem hiszem ez nagyon hiányzott neki a boldogságához.
Neked viszont könnyű ezzel dobálózni, hiszen nem is ismered a főszereplőt.
Egyértelmű, csak a pénz miatt van vele. Szerintem annyira mégsem olvastál utána.
Hogyan képzelted, hogy a szülei felkészítik majd arra, hogy mit kell tenni, ha egy trükkös pszichopata ostromolja?
Egy olyan pszichopata, aki mint más is írta évekkel később tapasztalt, intelligens nőket is elcsábított seperc alatt.
Vannak dolgok amikről azt gondolod sosem történhetnek meg veled, mert te tudsz védekezni...aztán kiderül, hogy hopp...tévedsz.
"Amennyiben azonban a támadó, és a védekező egyaránt jogtalanul jár el, jogos védelemre egyikük sem hivatkozhat. Ide tartozik a kölcsönös tettlegesség, és a kiprovokált támadás is, azzal a fenntartással, hogy a provokációnak tettlegesnek kell lennie. Verbális provokáció nem zárja ki a jogos védelmi helyzetet."
29.§(1) Nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. (2) Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból túllépi. (3) A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől. 29/A.§Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszközt alkalmaz, ha az az élet kioltására nem alkalmas, és annak folytán a jogtalan támadó szenved sérelmet, továbbá ha a védekező a sérelem elkerülése érdekében mindent megtett, ami tőle az adott helyzetben elvárható volt.
Magyarul, ha te - mint törékeny, öreg nagymama - csúnyákat mondasz egy erős férfinak, de hozzá nem nyúlsz, az csak verbális provokáció, amely nem zárja ki a te jogos védelmi helyzetedet, amikor az illető a szavakból kifogyván neked esik. Sőt, mivel a fizikai erőkülönbség az ő javára szól és olyan nagy, simán használhatod azt a konyhakést, kötőtűt, bármit, ami csak a kezed ügyébe kerül. Sőt, ha a szintén jelen levő lányodnak egy csepp esze van, és úgy tanúskodik, ahogy kell, akkor még az is megállhat, hogy végveszélyben voltál.
30.§ (1) Nem büntethető, aki saját, illetőleg a mások személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti vagy a közérdek védelmében így jár el, feltéve, hogy a veszély előidézése nem róható a terhére és a cselekménye kisebb sérelmet okoz, mint amelynek elhárítására törekedett. (2) Nem büntethető az sem, aki azért okoz akkora vagy nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett, mert ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen felismerni a sérelem nagyságát. (3) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az ijedtség vagy a menthető felindulás az elkövetőt korlátozza a sérelem nagyságának felismerésében. (4) Nem állapítható meg végszükség annak javára, akinek a veszély vállalása a hivatásánál fogva kötelessége.
Persze, jó ügyvéd az kell, és nagyon észnél kell lenni!
Ne aggódj, te nem paranoiás vagy, hanem egyszerűen egy dühös ember, akinek érvei nincsenek. Ezért alattomos módon személyeskedni kezdesz, és megpróbálod összemosni a minden irányba kiterjedő érdeklődést, az olvasottságot a személyes érintettséggel, és megpróbálod elhitetni az olvtársakkal, hogy ha neked egyetlen értelmes érved sincsen az enyéimmel szemben, akkor én biztos mindenféle betegségben szenvedek, az agyhúgykőtől a bubópestisig bezárólag. :-)
Még szerencse, hogy az itteni olvtársak zöme sokkal intelligensebb nálad, ergo nem sokat nyersz ezzel az alattomos vitriolozással, csak magadat mutatod be. A stílus maga az ember...
ON
A mai napig senki, semmilyen valóban működő önvédelmi mechanizmust nem mutatott be itt, amely tényleg megszabadulást jelenthetne az áldozatoknak. A terrorizáló pofa a gyerekeit mint alapanyagot gyakorlatilag arra használja, hogy a saját pszichés hasonmásait állítsa elő belőlük. Olyan embereket, akik a sok gyerekkori szenvedés hatására gyűlölni fogák mindazokat, akiknek nem jutott ki e földi pokolból, és igyekeznek majd pokollá tenni a mások életét is, akiknek csak a bizalmába tudnak férkőzni. Ugyan, mi más célból lenne szükség az osztálytársak lekáderezésére, hogy melyiknek mije van, és mennyire tehetősek a szülei, ha nem azért, hogy áldozatokká tegyék őket? Ami nevelést az Olvtárs leírt, hogy az unokái az apjuktól abban részesülnek, az gyakorlatlag egy szisztematikus bűnözőképzés, átitatva zsigeri gyűlölettel az egész világ, az összes áldozatként becserkészhető ember iránt.
A pofa egy bűnözői klánt alapított, amelyik formára családnak tűnik. Ennek a része az Alma nevű nő mint anya, pontosabban utódkeltető inkubátor, a pofa szavával élve "k...csög k...". A maga primitív szókincsével bár, de elég pontosan megmondja, minek tekinti a nőt, nincs ezen mit eufemizálni. Tiszta Alien 4, mondanám, ha nem szerencsétlen emberekről, lélekben megnyomorított gyerekekről lenne szó. Ha a nő valóban nem akarna ennek a része lenni, már fellázadt volna. Ha egy csepp ép esze és gerince is lenne, elvált volna legkésőbb akkor, amikor már volt egy gyereke, és ez az ürge kezdett így bánni vele. De a képek tanúsága szerint Monte Carlo és a bűnözésből szerzett pénz herdálása jobban imponált neki, mint elválni és elmenni dolgozni havonta sokkal kevesebbért, mint amennyit ott a kaszinóban egy este el szokott herdálni, ugyebár...
Akkor, amikor valakit terrorizálnak és fizikailag is bántalmaznak, vagy előtte a gyerekeit kínozzák, akkor az bizony a jogos védelem helyzetében van. És ijedtségből és/vagy menthető felindulásból simán túllépheti az arányos védekezés határát. Klasszikusan ilyen eset az anyáé, aki a gyermeke kínzójába belevágja a nagykést, ahogy kell és ahányszor csak kell. Aztán majd kap a bíróságon némi ejnyebejnyét, de azt is felfüggesztve, mert négy kiskorúról kell gondoskodnia. Ennyi. Ő maga navigálta bele magát ebbe a szituba, ő maga nehezítette tovább azzal, hogy az első mellé még három gyereket szült egy pszochopatának. Most már vagy kivágja magát ebből, vagy úgy marad. Az ő élete, az ő döntése.
A magát felelős és szerető anyának és nagyanyának feltüntetni igyekvő posztoló ezeknek a jelzőknek csak akkor felelhetne meg, ha egy tökéletes világban élnék, ahol az ember gyerekét semmi sem veszélyezteti, mindenki barátságos és csakis szeretetet éreznek az emberek egymás iránt. A való világ nem ilyen. Ezt az Alma nevű lányt nem készítették fel otthon arra, hogy őt egy gonosz ember pusztán azért is gyűlölheti, ami jó benne: szépség, szívjóság, szeretet. Egy igazán gonosz emberből ugyanis mindezen tulajdonságok csakis irigységet és gyűlöletet váltanak ki, amiért neki ezekből nem jutott. Pláne, ha még egy jómódú, polgári család is van az áldozat mögött!
"A gonosz emberek mindig a jó emberek szánalmán élősködnek.", tartja egy mondás. Hozzátenném, hogy csak az olyan jó emberek szánalmán, akik egyben túl ostobák is ahhoz, hogy felismerjék: a jóindulatukkal a pokolba vezető utat kövezik ki, sokszor épp saját maguk számára.
No, mindegy, a dolgot túlragoztuk. A pofát végre lesittelték, a posztoló lányának és unokáinak most lehetősége nyílik egy új, jobb életre. Remélem, élnek a lehetőséggel!
Köszönöm a sorokat, a cikket, teljes mértékben hiteles a leírás, én már csak tudom! Tudom milyen érzés, amikor köcsök kurvának szólítanak valakit, akiért Te aggódsz és tehetetlen vagy. Tudom, milyen érzés az, amikor szipákolva, késsel hadonásznak az orrod előtt egy asztalnál, ahol csak egy pohár vizet fogadsz el, de csak azért, hogy ne sértsd meg a meghívót! Tudom milyen érzés az, amikor szemtől-szemben magyarázatot kérsz a kegyetlenkedésekre és válasz helyett feléd köpnek. Tudom milyen érzés az, amikor valaki odalöki szeretteddel kapcsolatban, hogy "engem jobban érdekel a pénz, mint a pina". Tudom milyen érzés az, amikor a telefonba suttogják, hogy "megtanítalak repülni".Tudom milyen érzés az, amikor azt mondja valaki, hogy a gyerekei az ő tulajdonai , azt tehet velük, amit akar, és felsorol egy pár válogatott kegyetlenséget. Tudom milyen érzés az, amikor rajtam kérik számon mások nyomorult sorsukat, és hibámul róják fel, hogy én boldogan éltem gyerekként, felnőttként, anyaként stb.
Abban azért biztos vagyok, hogy nem véletlenül történik meg az emberrel az élete. Én hibáztam akkor, amikor azt gondoltam, hogy gyermekkori megaláztatásokat, szeretetlenséget, a "börtönéveket" ki lehet heverni. Nem lehet, és ha ez még személyiség-zavarral is párosul, jaj nekünk! A segítség, az elfogadás csak gyűlöletet gerjeszt abban, aki képtelen a szeretetre, a hála érzésére, a kötődésre, annyiszor megtévesztették gyermekként, megalázták fiatal felnőttként. Mi hálát soha nem vártunk semmiért, csak élni szeretnénk nyugalomban, békében!
Sajnos nem tudtuk megakadályozni, hogy ajtónk résébe egy arra érdemtelen ember betegye a lábát, aztán egy "alkalmas" pillanatban nem csak az ajtót törte be, hanem a házat is ránk döntötte! Évekig nem mondhattam el senkinek, mi történik velünk, pár éve elmondom, de nem érek sokat vele, nem gondoltam, hogy ennyire, a velejéig romlott és szennyes itt minden! Szegény Magyarország! Üdv. Judit
Valóban nehéz eligazodni ezen a történeten mindazoknak, akik nem élték át az elmúlt 12 évet P.T. felügyelete alatt! Azon, hogy lányom nem tud változtatni a sorsán, nem csodálkozom, én sem tennék mást, mint Ő, ha a négy gyermekem sorsa függne nyilatkozataimtól. Egy anyának minden körülmények között a gyermeke mellett a helye! Én is anya vagyok Alma édesanyja, akit megkért a lánya, ha Ő már nem lesz képes változtatni a helyzetén, próbáljunk meg mi megtenni mindent értük!
P.T. cselekedeteit, gondolkozását ép ésszel nem lehet felfogni, megérteni. Akik ismernek minket, és az életünket, azok tudják mi az igazság, mi történt és történik velünk. Akik nem hallottak még felőlünk, azoknak a figyelmét szerettük volna felhívni arra, milyen aljas erők mozognak ma Magyarországon megbújva, ártatlan mit sem sejtő embereket behálózva, maguk előtt tolva! Ez nem "családi ügy" itt milliárdokról van szó, ahogy már más is rájött a hozzászólók közül. Mi az arcunkat, nevünket, életünket adtuk ennek a riportnak a kapcsán. Aljas módon a saját lányunkkal állít minket szembe az az árnyékember, aki nem meri előtolni az arcát már hosszú évek óta! Nem mer a szemünkbe nézni!
Bár nem hiszem, hogy P.T. örül annak, hogy világgá kürtölöd már nem először, hogy rokoni kapcsolatok fűzik a Halmos-Riskó családhoz, de legyen, ha Te így gondolod jónak! Mi magunk soha nem tettünk róla névszerint említést, Te biztosan tudod, miért teszed ezt. Mi a lányunkért és az unokáinkért tesszük, amit teszünk.
P. Tamást most megneveztem volna, de megtetted ezt helyettem! Igazad van, a gonoszt nevén kell nevezni, mert úgy érzem, ha fantom marad továbbra is, akkor soha nem tudom vele felvenni a harcot! Én vagyok, Ő nem létezik, én érzek, ő érzéketlen, én szeretek, ő képtelen a szeretetre, énbennem gyűlölet iránta nincs, ő gyűlöl minket, én elfogadom, hogy az unokáim apja, ő nem fogadja el, hogy mi nagyszülők, szülők vagyunk, ő azt mondja:"térdre kényszerítem ezt a moslék családot", mi térdelünk... - de ez sem elég! Csak abban téved az ilyen ember, hogy azt gondolja, az ember ereje a testhelyzetükben van! Téved a mi erőnk abban van, hogy képesek vagyunk szeretni akkor is, amikor nagyon nehéz! Sajnos vannak, akik nem tudják, nem érezhették meg a szeretet erejét! P.T ilyen ember, nem csodálkozom ezen, nem tehet róla, nehéz élete volt, kénytelen az "öklét" használni!
További jó munkát kívánok, és ahogy Te búcsúztál többször tőlünk még nem is olyan régen: "vigyázz magadra, csak óvatosan!"
U.i. remélem nem haragszol, hogy az igazamért kiállok, számomra ez az egyetlen lehetőség, sajnálom, hogy másoknak ez azt jelenti, hogy "egyéni sérelmeik vannak és azt nem átallanak nagy nyilvánosság elé vinni".
Mindig elgondolkodtat, mikor olyan emberek írnak több oldalas postot, akik semmilyen módon nincsenek kapcsolatban a "téma tárgyával".
Meg az ilyen jellegű sorok is elgondolkodtatók:
"Vajon a sok orvossal, pszichológussal és pszichiáterrel teletömött családban akadt egy kompetens személy..."
"És majdcsak lesz egy pszichiáter a tágabb ismeretségi körben, aki kiállítja Önről a "diliflepnit"."
Vagy a pszichoszomatika mély ismerője:
"Azt is megemlítem, hogy az egyes betegségek jellemzően ott jelentkeznek, ahol az illető személy magatartásában és/vagy jellemében is hibák vannak. Így lesz a sokat "nyelő", folyton bántott, de magáért kiállni képtelen embernek gyomorfekélye, a mintent a "szívére vevő" embernek meg szívproblémái és koszorúér-betegségei, a konfliktustól rettegő személynek pedig, aki még "levegőt se mer venni", annyira fél, annak meg asztmája lesz stb. A családja tele van olyan pszichiáterekkel és pszichológusokkal, akik nálam avatottabban el tudják magyarázni a szomatizáció jelenségét és a pszichoszomatikus betegségek lényegét. Az Ön leányának nem véletlenül volt baja ilyen fiatalon pont a gerincével..."
Ezzel most csak annyit akartam mondani, hogy érdemes gondolkodni a történtekől, de nem szerencsés ítélkezni benne. De hát emberek vagyunk, és vannak akik képtelenek ítélkezés nélkül reagálni bármire is.
Itt van ez a "gonosz ember", akit akár le kellett volna szúrni, de minimum felismerni sok-sok éve és keményen eltiltani tőle azt a lányt - ennek az "intézetisnek" még évekkel később, szintén okos, értelmes nők borultak jelképesen a lába elé (pl. Kármán Irén, olajos.nolblog.hu, aki azóta is csak a pozitív oldalát ismeri el Portiknak). Hogy is van ez?..
Aki ismerte/ismeri Almát, bizonyára sokkal jobban átlátja a helyzetet, mi meg csak találgatunk az olvasottak alapján, mi lehet a háttérben. Mindenesetre érdekes ember lehet P.T. ha ennyire fontos volt annyi embernek, és idáig vitte. Nem hiszem, hogy csak úgy nekiment volna Alma szüleinek, hogy pofánvágja őket (borzimorzi 71), simán megoldotta volna úgy amit akar ellenük, hogy úgy tűnjön, neki semmi köze hozzá. Egy másik topicban találgattam a személyisége kapcsán (1139-es), de hát ehhez tényleg ismerni kellene, hogy tudjuk milyen.
"Egy dolgot végképpen nem értek. Ön azt az embert annak lakásában meglátogatta, már azt követően, hogy nyilvánvalóvá vált mindenki számára, micsoda ocsmány módon bánik az Önök leányával, nemde? Miért nem vitte magával a férjét, hogy fizikailag erőfölényben legyenek? Mert ha ilyen eset van, akkor bizony el kell vinni a dolgot a kenyértörésig. Akár provokációval is, de tenni róla, hogy valakire rátámadjon az ürge. Onnantól kezdve pedig jogos védelmi helyzet van, amelyben Ön és családtagjai érthető felindulásból és/vagy a pofa fizikai fölényét ellensúlyozandó akár túl is léphetik az arányos védekezés határait. Magyar nyelven az ürge ököllel akarja megütni Önt vagy az Ön lányát, erre Ön és/vagy a férje belemártják a konyhakést. Mert egy dolog biztos: a végtelen szeretet az én értelmezésemben azt (is) jelenti, hogy ha nincs más mód a gyerekem megvédelmezésére, akkor ölök is érte."
Jaj. Nekem nem ez a végtelen szeretet...
A történet persze sok kérdést vet fel, "mi lett volna ha...", ami nem lett, mert ez van. Én mondjuk abban hiszek, hogy ha szeretek valakit, legyen az a gyerekem, párom, akkor a legtöbbet úgy adhatom neki, ha biztosíton számára a választás, döntés szabadságát. Akkor is, ha nem helyeslem a döntését, amit persze elmondok neki. Ha nem jól dönt, tanul belőle. Egy idő után nem lehet egy 18-20 éves ember helyett dönteni, akárkit is választ. "Ne szeresd, édes lányom"- működik? Ha gyerek születik szinte rögtön, az ember próbálja elfogadni a helyzetet, javítani amin lehet, mégse nyírjuk már ki lányunk szerelmét, unokáink apját. Szerintem alapból ezek a gondolatok jönnek inkább. És ha az ürge ököllel jön, és mama/papa leszúrja, az nem jogos védelmi helyzet jogilag, hanem gyilkosság, amiért börtön jár.
Szerintem, ha történelemből sincsenek középiskolai szintű ismereteid se, akkor talán menj vissza az ált. isk. 6. osztályába, az való neked, nem a fórumozás. Csá.
Szerző alatt természetesen a 49-50-51-52-53. számú hozzászólások íróját értem, mivel az ő beírására reagáltam. A topicnyitó valószínűleg nem azonos ővele.
Pontosan olyan mértékben ismerem a történetet, amilyen mértékben a topicnyitó itt és az általa linkelt blogjában megosztotta a külvilággal. Épp ezért is kezdtem azzal, hogy szerintem ez nem a teljes kép, csak annak egy kisebb szelete, amelyet a szerző személyesen látott és tapasztalt. Majd az általa adott inforációkat értelmeztem és levontam bizonyos következtetéseket.
Neked komoly szövegértelmezési gondjaid lehetnek, ha még ennyit sem értettél meg.
Kedves Olvtárs, az "ántivilágban" a szülők gondoskodtak arról, hogy a leányaik ne kerüljenek össze efféle színeváltó patkányokkal. Erre találták ki a házibálokat már a lovagkorban, majd később az udvari bálokat is. Még később a szakmák báljait - jogászbál, nyomdászbál, medikusbál, stb. Manapság jótékonysági szervezetek is rendeznek bálokat. Ott a mindkét nembéli fiatalság is jelen van, de nincsenek kirekesztve a szüleik sem, hanem együtt tudnak mulatni, táncolni stb. Fontos, hogy durván szólva "le van káderezve" mindenki, mert mindenkit meghívott valaki, aki őt viszonylag jól ismeri. Kizártnak tartom, hogy egy jogászokból álló társaságban, egy orvosokból álló társaságban vagy egyáltalán egy bármilyen művelt társaságban kompetens személynek tudná feltüntetni magát egy ilyen kaméleon.
Persze, ettől még az ántivilágban is létezett mésalliance...
A topicnyitó leánya nagyon is jól megfogalmazta a lényeget: nem szabad olyannal összekötni az életünket, aki túl sok dologban különbözik, mert abból nagyon ritkán sül ki jó. Kutatások szerint a boldog és hosszú házasságokban a felek jellemzően hasonló műveltséggel és értékrenddel bírnak már a legelején is. Az anyagi és társadalmi helyzetük is lehet hasonló, mert minél hasonlóbb, annál több a remény a hosszú házasságra, de ez nem elengedhetetlen.
