Most 42 évesen kényszergyógykezelésen van, súlyos testi sértés a nővére ellen... A bevonulása előtti videójában arról beszélt, hogy nem tudja elképzelni milyen lesz pia nélkül, mert ha egy óráig nem iszik akkor már remeg a keze. Napi 4-5 liter lement neki úgy, hogy már annyi sem nagyon hatott.
Közben COPD-beteg lett (krónikus tüdőbetegség), de a videóban azt mondja, hogy továbbra is szeretne dohányozni. A felvétel alatt is végig köhög meg köpköd.
És arról is beszél a videóban, hogy nyár óta szerinte 5 idegösszeomlása volt.
Ki-ki amit a világ elé tár magából, annak alapján fogják az emberek megítélni. Kár fensőbbséges modorban kinevetni azokat, akik - személyes ismeretség híján - az illetőt a megnyilvánulásai alapján sorolják általuk ismert kategóriákba.
Arra pedig nem kell büszkének lenni, ha ezek alapján valaki nem megismerhető. Mert akkor simán hazudik, vagy szerepet játszik. A gyáva, ámde mások feletti uralkodásra vágyakozó emberek szokása ez a fajta álarcviselés...
Nyilván a videókból nem lehet igazából megismerni valakit. De egyéb forrás, illetve konkrét ismeretség híján abból jönnek le dolgok azok számára, akik nem ismerik. Egyébként mi van vele mostanában?
Azon nevetek, hogy vannak itt páran, akik tudományosan közelítik mrg Bartost, boncolgatják a viselkedèsést, mit, miért tehet, miért olyan, amilyen. Mindenféle teóriával állnak elő arról, gogy milyen pszichiátria kórkép illik rá a legjobban. Emberek! Soha nem fogjátok őt megismerni a videói, könyvdi által! Ha személyesen ismernétek őt, akkor saját magatokat szégyellnétek a találgatásaitok miatt! Én elég régóta ismerem, de még sokszor magam sem vagyok biztos abban, hogy teljes mértékben ismerem. Ha valakinek van kérdése, írja le, megpróbálok válaszolni rá és akkor nem kell találgatni!
A kommunikáció kétoldalú folyamat. A közlőnek és a befogadónak is van abban szerepe és felelőssége, hogy megértés (nem egyetértés!!!) alakuljon ki. Ha a közlő számára ez nem fontos, csak az önkifejezés, az önérvényesítés, akkor a befogadó is csak a saját nézetrendszerében tudja értelmezni. Ha a befogadó valamiféle (pozitív vagy negatív) prekoncepcióval hallgatja a közlést, akkor mondhat a másik bármit, megintcsak önmagát találja meg a hallottakban, és azt élteti, vagy azzal vitatkozik.
Szerintem Bartos, típusát tekintve Csurkával rokon: jól képes meglátni problémákat, de rendkívül rossz következtetéseket von le, és még rosszabb megoldási utat kínál.
az emberek egy része tényleg megvetendő.
Ez veszélyes lejtő. Mert mi az a magaslat, ahonnan bárki megvetendőnek nevezheti a másik embert?
Ez egy olyan gondolkodást is eredményezhet, amely a valóságos, létező embert egy koronként változó társadalmi standardhez méri, és csak azt látja meg benne, ami ettől eltér. A Bartos-féle önjelölt próféták ettől annyival különböznek, hogy magát a standardet is önmaguk állítják föl, és amit te önironikusnak látsz, miszerint ők maguk a standard, azt halálosan komolyan gondolják.
Jóval legyőzni a rosszat, az hogy lehetséges pusztulás nélkül? Ha a rossz nem pusztul el, hogy győz a jó?
Ez a másik lejtő. :)) Milliók teszik föl ezt a kérdést, pusztán azért, mert a megszokott gondolkodás az, a lényeg, hogy a rossz elpusztuljon. Nem, nem elpusztulnia kell, hanem irányt váltania. És ennek eléréséhez nem az a jó módszer, hogy először lerombolom az emberben a rosszat, hogy helyet csináljak a jónak, mert akkor vad ellenállásba ütközöm. Az ember úgy érzi, hogy az, amit ostorozok, tiltok, büntetek, az az övé, és én el akarom venni tőle. Ezért foggal-körömmel védi, és egyre jobban kötődik, ragaszkodik hozzá. A másik verzió: engedelmeskedik, betartja a tiltásokat, elfogadja a negatív minősítéseket és felhagy az így minősített cselekvésekkel, és lebénul. Nem csinál semmit, nem gondol semmit, mert nem meri vállalni a kockázatot, hogy esetleg megint belefut valami helytelenbe.
A gyereknevelésben is folyton ezt a hibát látjuk. Egy aktív, akár intelligens gyerek az önérvényesítési kísérletei során folyton merev szabályokba, tiltásokba, büntetésekbe ütközik. Ettől könnyen kialakulhat benne az antiszociális agresszió. Ha a nevelője ért a neveléshez, akkor a gyerek agresszióját nem bünteti, hanem úgynevezett proszociális agresszióvá igyekszik alakítani. Olyan lehetőségeket, feladatokat mutat föl neki, amelyekben a gyerek egyrészt levezetheti a feszültségét, másrészt sikerrel jár, tehát pozitív megerősítést nyer az önérvényesítésben. (Ez egyébként felnőttre is igaz, csak jóval nehezebb a változást elérni, több és megcsontosodottabb a rossz beidegződés.) A másik verzió: az agyonfegyelmezett gyerek visszahúzódó, passzív, gyáva lesz, mert a környezete csak ezt várja el tőle, és ekkor legalább békén hagyják. Ezekből lesznek a kóros önbizalomhiányban vergődő felnőttek.
Magyarul: fel kell kínálni a jó utat, és segíteni kell, hogy az azon megtett első lépések örömmel járjanak együtt. Vagyis a határozott tiltás mellé oda kell tenni mindig a határozott követelményt is, azaz nem csak azt, hogy mit ne, hanem azt is, hogy mit igen.
Nagy baj, hogy a keresztény világban is a tiltás és fenyegetés harapódzott el, ezért erőtlen ma. Megelégszik a passzív jó viselkedéssel, és nem a jézusi aktív, bár korántsem hibátlan embert értékeli magasra. Ebben a közegben igen hamar és nagy számban jelenik meg a képmutatás, amikoris a gyerek, vagy felnőtt a látszatra ügyel ugyan, de titokban elköveti a tiltott dolgokat. Vagy: szemtől-szembe nyájas, de magában fortyog benne a másik iránti negatív indulat. Ez az állandó vadhajtás-nyesegetés törvényszerű velejárója.
A helyes út az lenne, ha minden emberben igyekeznénk megtalálni a jót, az értéket, és azon keresztül behatolni, lassan, fokról fokra kiszorítva a rossz késztetéseket. Először elfogadni az embert, úgy, ahogy van, hiszen van benne érték, és ennek az értéknek a talaján állva megmutatni, hogy örömhöz és elismeréshez juthat ezen az úton is, sőt!
Alapjában ezt jelenti Jézus mondata: jóval győzd meg a gonoszt.
Lehet én gondolkodom rosszul, de az emberek egy része tényleg megvetendő. Nem bartosista szemléletből nézve, hanem egyébként is. Na nem mintha ez bárkit feljogosítana az ítélkezésre, de igazság van benne, ahogy nyilván oka is.
Jézus mondását nem tudom egyirányú útmutatásként felfogni. Jóval legyőzni a rosszat, az hogy lehetséges pusztulás nélkül? Ha a rossz nem pusztul el, hogy győz a jó? Nem akarom ezt most kivetíteni a világra, az emberekre, stb.-re (bár igen könnyű lenne), általánosságban: a jó győzhet valaha is? Rossz nélkül a jó létezhet?
Bartos önmagasztalása meg szerintem csak önironikus "performansz". Egy adott -komolyabb- helyzetben szerintem levetné ezeket a hülyeségeket. Ezzel kapcsolatban még annyi, hogy az embereken (tekintsük őket most egy individuális valaminek) is múlik mit idéz elő valaki valamivel nem? Ha én kiértem Bartosból azt, amit ő esetleg mondani akar, de ugyanebből egy másvalaki csak a hülyülésein röhög, vagy egy harmadik, aki megutálja mert pl. tükörképet vél felfedezni, stbstb... akkor ki a hibás? Tehát nem Bartoson műlik az, hogy egy rosz folyamatos felerősít a tetteivel, hanem azokon akiket ez irányítani tud (nem a legjobb szó de érted mit akarok).
Csak a gondolataim, lehet értelmetlenek, elsőre így vetültek fel bennem ezek. Ha unod csak szólj:)
Sztem pont az az alapvető probléma vele, hogy látva a lerohadó világot maga körül, az emberek megvetésében találja meg önmaga számára a kiutat. Hiába lát jól bizonyos dolgokat, az első és legkönnyebb utat, eszközt választotta, ami azonban semmin nem változtat.
Ha elemzed Jézus mondását: ne szállj szembe a gonosszal, hanem jóval győzd le, akkor látható, hogy pontosan a Bartos-féle magatartás célszerűtlenségére utal. A világot a rideg önzés, a becsvágyból és túlméretezett felhalmozási mániából fakadó gátlástalanság, az emberi kapcsolatok kiüresedése teszi tönkre. Bartos ezt látja, és beszáll a ringbe: sietteti a pusztulást, önmagát pedig piedesztálra helyezi. Ezzel pontosan azt a folyamatot erősíti, amit ostorozni vél.
Egész másféle válaszokra számítottam, pl anyagi javak, legyekvalaki stbstb. De bonyolult dolgok ezek. Én úgy hiszem nem volnék képes ilyen direktívákat magamévá tenni, de lehet nem is akarnám, bármennyire nemesnek hangzanak, talán azok is. Bár gondolatok képében alkottam egy véleményt, miszerint nem értek egyet a Bartosról alkotott véleményeddel, de nem vétózom mert a szemszögemből úgy tünik a reáltudásod ugy érzem magasabb mint az enyém, és lehet nem minden értenék meg.
Pár gondolatom azért van. Azt hiszem, Barti -bár szétzüllött- de korántsem low figura, sok nagyon jó gondolat kering a fejében, de kifejezni nem vagy néha tudja, gondolom ebben a sok más is közrejátszik. Ahogy sokan mondják "van valami abban amit mond", talán több is, és mintegy dacból, figyelemfelkeltésből (nem celebes, hanem inkább amolyan idenézzetek, én én igy tiltakozom) csinálja a hülyeségeit, tudatában annak hogy nagyon nem kéne. Csak épp mást mit tegyen? Gondolhatja ő. Elkezdeni egy normálisabb életet, az neki olyan lehet mint egy kiolvasatlan lexikon, belegondolni is frusztráló. Bizonyos dolgokban én is vagyok így, persze nem ennyire alapoktól, de néha vagyok, ebből is indultam ki, mert párhuzamot vélek érezni. Ha meg már esélye sincs feljebb lépni, megteremt egy birodalmat, ahol ő a no.1. Az egy kérdés itt az, hogy -eltekintve a kutyaszarevéstől meg a többiektől- pont ebben nincs-e igaza. Lehet szemszög kérdése minden, talán jól is érzi igy magát (valemennyire biztos) de itt stabilnak érzi magát, ami biztos. Én sosem a hülyeségeit kedveltem benne hanem elsősorban a karakterét (vagyis az ami valójában ő lenne, mert az rendre kitünik), valamint azt hogy, bizonyos dolgokat jobban átlát mint egy sokkal műveltebb/minden téren magasabb szinvonalon élő személy. Zavaros az egész, főleg ha több oldalról nézem, de egy biztos, kár érte. Meg mondjuk mindenkiért, de ez megint más kérdés.
Kapcsolatokat építeni, szeretni, úgy, hogy esetleg csalódások érhetnek.
Őszintén megmutatni magam, úgy, hogy esetleg visszaélnek vele (de az is lehet, hogy így találok egy igazi barátot).
Részt venni a társadalom (mikro és makro!) életében, munkamegosztásában úgy, hogy esetleg nem leszek sikeres, sőt, kihasználnak és földönfutóvá válhatok.
Gyereket a világra hozni és felnevelni, úgy, hogy esetleg nem lesz belőle se Einstein, se Rockefeller.
Azaz:
Úgy élni benne a világban, hogy esetleg másnak is lehet érdeke, ízlése, igaza, és ezeket megvizsgálni, horribile dictu: korrigálni a magam rögeszméit.
A deklarált embergyűlöletből semmiféle új világrend nem építhető, az a pusztítás ideológiai alapja. Ez nem is új dolog, a hetvenes években a lecsengő hippimozgalom kiöregedett önjelölt gurujai, holmi urbanizált kocsmafilozófusok hirdették már ezeket a dolgokat. Ezekből az "eszmékből" alakultak aztán az öngyilkos szekták.
Az ilyesmi időnként felüti a fejét, amikor lekvár emberek magukba darálnak egy rakat könyvet, megemészteni nem tudják, de mindenáron valami nagyot, feltűnőt akarnak mondani, hogy kielégüljön a szomjas kis egójuk.
Mert pontosan ugyanaz motiválja őket, mint a futószalagon gyártott celeb-palántákat: kitűnni, de lehetőleg erőfeszítés nélkül. Azt hiszi, illetve akarja elhitetni magával, hogy fönn fénylik és tündököl a zeniten, a fenséges önkéntes magányban, közben pedig ül egy pocsolya közepén és vakaródzik.
Ezek nem beteg emberek, csupán rossz jelleműek. Gyávák, nem merik vállalni az élet igazi kockázatait, és cicomázzák magukban a régi viccbeli nyuszika maga gerjesztette dühét: tudod, mit, süni, b... meg a fűnyírógépedet. Igen régi dolog ez, mondhatnám, egyidős az emberiséggel. Káin története ez: irtsuk ki a konkurrenciát, és akkor minden az enyém, a szeretet, a dicsőség, a siker, az elismerés, minden fittyfene.
Gondold már végig: ha mindezt tényleg így gondolja, akkor minek és kinek hirdeti?
Ugyan... követőket akar, akik szájtátva lesik a baromságait, és azt hiszi, hogy ő most bátor és erős, szembe mer menni a mainstreammel, és a csőcselék nem férhet hozzá, oly magasan áll fölöttük. Szellemi önkielégítés, semmi több...
Csak az a baj, hogy egy újszülöttnek minden vicc új... ezért találnak az ilyen lusta félművelt pasasok mindig közönségre.
Hurráoptimista te tényleg ismered személyesen Bartost? Álítólag abbahagyta a szereplést, mert folyton problémái voltak miatta, meg rájött hogy csak kiröhögik. Ez tényleg így van vagy ez csak kamu? Él még? Remélem visszaírsz nekem, lenne pár kérdésem Bartosról. Érdekes embernek találom őt, és annak ellenére hogy egy őrült, szerintem van pár értelmes gondolata...
Ha a civilizációnk összeomlik, embermilliárdok fognak kihalni, hiszen az urbanizált ember közellátás, szolgáltatások nélkül életképtelen; egyszerűen éhenhal ill maradék javakért való küzdelemben hal ki.
A nagy Bartost viszont ez egyáltalán nem érinti. Garantáltan túlél. Akármi van, ő pontosan ugyanúgy eléldegél, hiszen mindent bír, bármit megeszik, nem szorul rá a eltunyult társadalom ellátására.
Nem tudom hogy ez a Bartos karakter egy kitalált, művi koncepció (valami médiahekk féleség), amit akár ő maga vagy pedig valakik a háttérben megterveztek, de nem úgy tűnik. A jutjúb filmek alapján ő tényleg ilyen, tényleg így gondolja, tehát hiteles figurának látszik.
Amit eddig megérteni véltem a bartosizmusból, a következő.
Ugyan a kommunizmus bizonyos elveit is integrálja, de valójában semmi szín alatt nem kommunizmus. A kommunizusból lényegében csak a kommuna elv, tehát a teljes egyenlőség egymás és a természet előtt, semmi előjog, semmi megkülönböztetés, semmi osztály és teljesen egyenlő színvonalon való élés, teljesen egyenlő munkamegosztás, mindenki a bartosista társadalomban egyformány veszi ki a részét mindenből; tehát arányosság, igazságosság és esélyegyenlőség. Eddig ez hasonló egy hippi- vagy éppen egy védikus közösséghez.
Azonban ez inkább szerintem anarchia, méghozzá egy ultranaturista, pacifista, hedonista, bohém, liberális öko-anarchia. Ez minden, amit a bartosizmus utópisztikus társadalmi modelljében érzek.
Ha ez komolyan ki lesz dolgozva, lehet hogy egyszer valóban felkerül az ideológiák palettájára, hiszen ott már vanak ilyenek ugyebár, mint a tömeggyilkos terrorista kommunizmus és fasizmus. Azoknál már eleve csak jobb lehet. Tehát jók a sanszok.. ;)
Egy bartosista világrend vagy legalábbis társadalom, meglehet hogy lényegesen boldogabb lenne, mint bármely eddig próbálkozás.
Hiszen eddig mindegyik beteg volt és boldogtalan, a jelenlegi is ugyebár...
Ugyan a bartosizmust egy elmebeteg tébolyának látjuk, mi kvázi civilizált, demokratikus társdalmak képerőnyői elől szemlélődők, akik ha belegondolunk csak egy szintén beteg társadalom elkorcsosult, eltunyult torz hibridjei vagyunk. Egy beteg aspektusból tehát honnan is tudhatnánk biztosan, hogy amit betegnek torznak gondolunk valójában az-e..?
Sajnos a társadalmi ideológiák, filozófiák egyik nagy hátránya, hogy elengedhetetlen a kipróbálás, a puding próbája az evés.
A bartosista társdalamat pedig rövid távon lehetlen kipróbálni, hiszen rövid távon ill egyik pillanatról a másikra, a mai civilizált egészséges ember gyakorlatilag nem tudna átállni erre az életmódra, és felfogásra; hiszen a bartosizmusnak pl gyebár szigorú sajátos, extrém gasztronómiai, életvezetési irányelvei is vannak, amit mi elkényelmesedett, eltunyult agymosott konfomzombik, képtelenek lennénk, talán már egy élet alatt sem, elsajátítani és boldogan alkalmazni, élni.
Ezért hát szerintem a bartosizmus csakis egy új generációval, annak erre szoktatásával, arra neveléssel lehetne a gyakorlatban megalkotni. A bartosista elvek szerint nevelkedett gyermekek ugyebár hasonlóan mint bartos, eleve tajgetosz elven - és azért ez lássuk be kissé fasiszta elv, de könnyen lehet hogy populációs szempontból nagy előnyt adna, hiszen nemesedne az emberi faj - a már csecsemő korukban a természetben magura lennének hagyva, vagy legalábbis lényegesen - számunkra - extrémebb naturális környezetbe lennének helyezve. Így a bartosista civilizálódás során ők is hozászoknának, a szinte bármi elfogyasztásához; minden nyersen, dögök, ürülék, fű, fa, bármi szinte amit talál a természetben. Mi a gond ezzel? Az álltok is ezt teszik. Ez elsőre döbbenetesnek, gusztustalannak, borzalmasnak és betegesnek tűnik, legalábbis nekünk, de mint már írtam a mi, szintén beteg aspektusunk nem mérvadó ebben. Ugyanis gondoljuk csak végig! Egy bartosista civlizációban nem lenne éhínség! A természet mindent megad. És mellesleg ez egy keresztény elv; hiszen mit is tanított Krisztus? "nézd a madarakat, az állatokat, az Atya mindent megad nekik, semmiben sem szenvednek hiányt"... Meglehet hogy már ő is bartosista votl?? ;)
Egy bartosista civilizációban megszűnnének az ilyen problémák, hogy nyersanyag hiány, vagy drágulás, válság, tőzsde stb, hiszen nem lenne szükség ilyesmire, sem pénzre, mivel a bartosista társdalom nem használ gépeket, nincs energiafelhasználás, nincs kereskedelem, nincs ipar. Mindenki őskori jellegű, önálletó nagycsaládos tanyavilágokban él, teljes szimbiózisban a természettel. A dohány és szesz ipar csak amit üzemeltetni kell, azonban ezt is inkább mindenki házilag; de akárcsak az ókorban, lehet ezt is gépesítés nélkül is végezni, hiszen a római birodalom is ellátta százmilliós lakosságát borral, sörrel, pálinkával, áram és olaj nélkül ugyebár. És nyilvánvaló hogy a bartosizmusban lényegében ez a két fő iparág kell legyen. Élelmiszeripar sem lehet, szükségtelen. Aki igényesebb persze kis öko gazdaságokban tarthat - miért ne tartana, a bartosizmus pacifista és pluralista, tehát nem tilt semmit amihez kedved van (csak a kapitalista és modernista dolgokat zárja ki) eme államformában is csirkét marhát kedvére, de leginkább saját használatra. Nagyüzem teljesen kizárt, ipari tömegtermelés és nyerészkedés kizárt, hiszen a bartosista társdalom polgárai a természetben, barlangokban, erdei kunyhókban legfeljebb tanyavilágokban élnek, a metropolisz, sőt a város fogalma is eltörlendő...
Ha mélyebben és alaposabban belemennénk a kidolgozásba - amit a mester éppen csinál is, tehét fölösleges is lenne - könyvnyi anyagok íródhatnának egy reális bartosista civilizáció alapelveiről, modelljéről. Két fontos nagy kritérium van tehát szerintem, az egyik a már említett generációs váltás, a másik pedig az, hogy hatékonyan meg lehessen valósítani a szerintem üdvözlendő, és abszolút alternatívát jelentő bartosizmust, feltétlen szükséges lenne hozzá egy eme új rendszert megelőző világháború ill világkatasztrófa is...
Erre a válasz mintha Lovasi Andrásnál lenne (a kispál és a borz énekese). A búcsuzó nap című számában:
"nincs ki irtva belőlünk az érzés, nincsen megírva, nem érdekes, azér' nincsen, mer' ami érdekes megvan írva minden. Szóval a búcsuzó nap fényébe fekszünk..."
Á, én inkább a másik oldalán voltam a barrikádnak :) Amíg bírtam a tömény hülyeségfolyamot.
Persze, hogy akad jó is, és néha nem is kell, hogy olyan nagy szakember legyen, mert csak néhány bátorító szó hiányzik. Nem akarok senkit lelombozni, de Mérei Ferenc azt mondta: Régen az ment pszichológusnak, aki gyógyítani akart, ma az, aki beteg. És ezt harminc évvel ezelőtt mondta, azóta csak rosszabb lett a helyzet.
Akkor mi ketten egész másfajta pszichiáterhez járhattunk - ha ilyen benyomásod alakult ki róluk:-) A pszichiáter is választhat beszélgetős terápiát - ezt nem tiltja az orvosi etika ... sőt! De "manapság" tényleg nincs a köztudatban az olyan terapeuta, aki többtucat órát beszélget a pacienssel (klienssel), partnernek tekinti és netán a lakásán is meglátogatja ... pedig vannak ilyenek.
Sajnos csak mára találtam meg a választ:-) A karma fogalma (szerintem) arra való, hogy el tudjuk viselni azt amit nem lehet-, vagy nem tudunk megváltoztatni ... ezeket csak "elviselni" lehet. Gyakorlatias szempontból a kettő azonos. És mik az ilyen változtathatatlan adottságok és körülmények? ..... ez a Nagy Kérdés ... hol a választóvonal?.
Igen, ez elég valószínű... Mégis: vagy így van, vagy nem. Ha az utóbbiról van szó, akkor tehát valóban, zsigerileg utálja a nőket és mizantróp, szó sincs semminek a kompenzálásáról. Pszichológus, pszichiáter legyen a talpán, aki ezt határozottan el tudná dönteni... Igencsak szkeptikus lennék...
Mit tudom én ma minek hívják. Felőlem akár a Csernus dokihoz is mehet...:))) Nőt neki? Minek? Ha sikerülne is felkelteni az érdeklődését, még akkor se tudom, hogy egy ilyen alak mit tenne egy _élő_ nővel, ehhez már kevés az én fantáziám, ide egy Ellis kellene...:D. Mindegy. Mivel magától nem ismeri be hogy beteg, nem is fog orvoshoz menni, és élete végéig gyönyörködtet majd minket a köteteivel. Korábban mások írtak a normalitásról meg a betegségről, nos az átlagtól eltérni nem baj, a probléma a devianciák kialakulásánál van. Az meg hogy valaki deviáns, nem jelenti azt, hogy olyan dolgokat fog csinálni, mint más, elismert deviáns művészek...
A pszichiátria manapság futószalagon történő gyógykezelésből áll, és a betegségtudatot erősíti. Csabának erre nincs szüksége. Talán pszichológusra gondolsz, az szokott beszélgetni a klienssel (ma már így nevezik, nem betegnek, persze ez nem azt jelenti, hogy a szóhasználatnak megfelelően a hozzáállás is megváltozott volna), de a jó pszichológus ritka, mert elsősorban nem képzettség, hanem emberi kvalitások kellenek hozzá.
Szerintem továbbra is: asszony, méghozzá Cs.-nél idősebb. Az helyre tudná tenni.
Szia Titanilla! Erre én is gondoltam, de B.Cs. saját maga mondja, hogy nem igazán kedveli a nőket, meg hogy nem szabad őket sokra tartani, meg a többi hülyeség... Bartosból üvölt a gyűlölet mindenki iránt, aki nem ő, szeretni meg csak azt lehet, aki hagyja. Nem hinném, hogy egy-két mazochistán kívül nála bárki labdába rúghatna, legalábbis jelenlegi állapotában (nőben ugyanez Bácsfi Diána...:D). A pszichiáter meg azért kéne, hogy megvilágosítsa az agyát, hogy jó dolog hogy lejött a drogról, de nem akkor, ha az egyik mánia helyébe beül a másik. Na most viszont egy igazi monomániás nem nagyon fog önként elmenni az elmeorvoshoz, annál jobban sz*ik őkelme attól, hogy nem lesz szellemi mankó, amire támaszkodjon. Nehéz az ilyet meggyőzni arról, hogy az élet nem csak ebből áll... Amúgy meg olvashat valaki Nietzschét meg marxot meg bármit, ha mindezt a hülyeség szemüvegén keresztül teszi...nameg azok az önmagához intézett kérdések elég egyértelműek...nézd, különben lehet valaki nagy ember úgy, hogy önmegtartóztató/szűzi életet él, és kreatív, de nem hiszem, hogy ez az írásdüh ennek egy pozitív lefolyását mutatná, sokkal inkább a beteges elfojtásét...
