A Szigligeti Színház 2024/2025-ös évadnyitó társulati ülésén Barabás Botond köszöntötte és bemutatta az új tagokat és a visszatérőket.
Deme Gábort, mint “operatív vezetőt” mutatta be. Barta Ágnes és férje, Mészáros Martin a Nemzeti Színházból igazolt át a Szigligeti kedvéért.
Vladimir Anton, Dicső Dániel és Pányik Tamás rendezőként erősítik majd a társulatot. Utóbbi Vidnyánszki Attila osztályában végzett az SZFE rendezői szakán.
Sebestyén Aba színész, rendező, Zöldi Gergely dramaturg, Hojsza Henrietta koreográfus és Cserényi Nóra jelmeztervező szintén hozzájárulhatnak a következő évad sikereihez.
"Lezárult a Szarvasi Vízi Színház tizennegyedik évada, melynek záróeseményén díjakkal ismerték el a XIV. Magyar Teátrum Nyári Fesztivál kiemelkedő művészi teljesítményeit. A Szolnoki Szigligeti Színház színészét, Dósa Mátyást is díjazták."
Itt van ez a csaj elvégez mindent, világkapcsolatokra tesz szert majd ha "lehetne külügyminiszter" akkor valami fideszes/dks/tiszas/akarmilyenes balfasz lesz helyette akkir csak majd bekéretni tud meg kiabálni hogy több tiszteletet.
Én tisztelem becsülöm mint embert Barabás Botondot de tudjuk hogy nem a tehetsége és a világszínvonalú pályázata repitette ebbe a székbe hanem az apósának es Szalaynak a kapcsolata.
Most nem feccölök bele több időt de nézd meg kik az igazgatók az országban es gondolkozz el azon hogy ha egy ismertagy pályakezdőre felfigyelnek az igazgatók akkor ugyan hogy fog dönteni a a kiszemelt személy?
Ennek a srácnak csak politikai kapcsolatai lehetnek max. de szakma az biztosnem. A politkai kulrturharc jegyében elég sok szabaduszó "nagy név van az utcán" ami nem azt jelenti hogy munkanélküliek hanem nem fix társulati tagok és projektekre lehetne szerzodtetni őket. Nyilván szolnokon is tul kellene jutni hogy nem jobboldali pártszinészeket futtatunk hanem egyszer el kellene kezdeni értékelni a szakmai kvalitást is.
Már többször leirtam, hogy valaki bárki bármiféle szakmában politikai felé fordul szakmai képességeinek edzése helyett és még döntéshozói pozicióba kerül az jót nem hoz nem hozhat annak a környezetnek. Nyilván sokkal könnyebb azt mondani hirdetni, hogy azert vagyok mellőzött bármi mert en jobbolnali vagy baloldali vagy akármilyen gondolkodású vagyok pedig a valós ok az hogy szar vagyok abban.
“Azt szoktuk mondani, hogy ami 25-nél kevesebbszer kerül műsorra, mert nincsenek rá nézők, az bukásnak számít. Az elmúlt években a Nemzetiben 11 olyan előadás volt, amely nem érte el ezt a minimumot. Ezeket 8–10 alkalommal játszotta a színház, de volt olyan, amit csak 5-ször. A Nagyszínpadon. Miközben ezeknek az előadásoknak a rendezői több ezer eurós gázsit kaptak. Ez pazarlás, de ami még fájóbb számomra, az a mérhetetlen sok energia és tehetség, ami kárba vész mindössze néhány előadás után”.
A magyarországi politikai kultúrában azt látom, hogy arcátlan gőggel dózerolnak le mindent és mindenkit, hitvány szavakat használnak komoly emberekre és alkotásokra. Elképesztő volt például, hogy Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó balesete kapcsán Vidnyánszky Attila képes volt szentté avatni önmagát, és nem vállalta a felelősséget sem rendezőként, sem igazgatóként, sem emberként. Két színésze majdnem meghalt, ő mégis a helyén maradt.”
Benkő Péter 1992 őszéig – amíg Törőcsik Mari és Schwajda György át nem vette ott az irányítást – a Thália, majd Arizona Színház színésze volt.
Benkőt a Bors kereste meg az után, hogy Zsurzs Kati a Bóta Caféban elmesélte, Törőcsik Mari hogyan rúgta ki személyesen a művészeket, negyedóránként magához rendelve az egész társulatot.
„Eszem ágában sincs szegény Törőcsik Marit eláztatni, valószínűleg ő is egy áldozata volt az eseményeknek.
Schwajda kitalálta, hogy egy művészszínházat akar csinálni a magyar színészet színe-javával, és a Pesti Broadwayn találták meg ehhez a megfelelő épületet – magyarázta a lapnak Benkő, miért lett kollégáival együtt ő is munkanélküli.
Az ötletet valószínűleg szegény Marit maguk előtt tolva tudták elfogadtatni.”
Benkő Péter elmesélte, a társulatból mindenkit utcára tettek, három-négy ember maradhatott statisztálni, akik nyugdíj előtt voltak: Bitskey Tibor, Kautzky József, Szabó Gyula.
Benkő hozzátette, Törőcsik Mari valóban mindenkit egyenként behívatott magához.
„Engem is, de nem mentem.
Úgy jöttem el, hogy nem is beszéltünk egymással. Soha többet nem találkoztunk.”
"Szedett-vedett társulat a Szigligetiben: bukásra ítélt darab kacagtat a szolnoki teátrumban A Függöny fel! az évad utolsóként bemutatott és műsorra tűzött produkciója a Szolnoki Szigligeti Színházban.
A teátrum ezzel teljesítette a véleménynyilvánításra felkért közönsége műfaji kívánságát, és ezzel a Frayn-bohózattal ereszti le függönyét a szezon végén.
Egy bizonyos! A Tisza parti teátrumban e darab sikeréért mindenki keményen megdolgozik.
Bizonyára nincsen egyforma előadás, noha ez esetben másodperc-töredékeken és millimétereken múlik, hogy a kulisszák mögötti, fordított játékban pontos időzítéssel érkezzenek, távozzanak, szóljanak, vagy hallgassanak el a játékosok, csak úgy, mint a második felvonás „helyreigazított”, záró részében.2
