Hasonló érzéseket táplálok, mint te így 9 hónappal később. :D Bár az első mondat kontextusát tekintve elég fura, én is keresnék INTJ barátokat. :) Úgy hallottam az INTJ-INTJ barátságra is csak 50% esély van, mert vagy szimpátiát vagy rosszallást váltunk ki egymásból. Nektek mi a véleményetek?
Üdv! Jó kihalt fórum. =( Viszont azt látom, hogy nem csak az én fejemben fordult meg, hogy ilyen személyiségjegyekkel nem túl egyszerű boldognak lenni. Sajnos a facebook-os fórum is kihaltnak tűnik.
Hát, én is inkább a csendet részesítem előnyben :). Zenét néha teszek háttérbe, például, amikor valami monoton dolgot csinálok, akkor jól esik, de tanulás, olvasás vagy koncentrációt igénylő tevékenység során, csak zavar. Amúgy igazad van, én is inkább hajlok afelé, hogy az adott szám tetszik-e vagy sem, és jogosan gondolod sznobizmusnak, ha csak úgy leszólunk egy műfajt, holott valószínűleg nem is ismerjük igazán, csak véleményt alkotunk róla, mert miért ne.
Haha :D Engem egyedül a balett nem untat a táncok közül.
Én is hangulattól függően hallgatok zenét. Nagyon fontos a számomra, mert segített jobban megérteni és kifejezni az érzéseimet. :) A legtöbb műfajt kedvelem, de inkább a zeneszámoktól függ, hogy éppen tetszik-e vagy sem. Szóval nem korlátozódok csak egy műfajra. Micsoda veszteség lenne nem ismerni egy rakás nagyszerű dalt, ha sznob módon elzárkóznék előlük! :/ (ismerek ilyen embert... )
Nem szeretem háttérzajként használni a zenét. Kifejezetten zavar, mikor valaki csak háttérzaj miatt kapcsolja be a rádiót vagy tévét aztán nem is figyel rá. Ha a csend és a zaj között kell választani, akkor inkább legyen csend.
Nem vagy véletlenül a testvérem? xD. Mert magát a táncot szeretem nézni, ezalatt inkább a néptáncra, keringőkre, esetleg a latin táncokra gondolok, viszont én se tudok táncolni :DD. A zene terén mindenevő vagyok, igazából a hangulatomtól függően hallgatom az adott műfajt :). Na és te hogy vagy ezzel? :D
Van egy olyan érzésem, hogy mi jókat tudnánk beszélgetni :). Mostanság olvasgattam filozófiai könyveket, meg a művészetet én is nagyon szeretem, habár inkább a zene felé hajlok, mint a festőművészet felé :))
Ha fel szeretnés kelteni a figyelmét, mutatkozz értelmesnek. Ne csinálj felesleges dolgokat, aminek logikailag az értelmes egyenlő a nullával. Emellett, ha beszél hozzád, hallgass figyelmesen, főleg a terveire vonatkozóan! Egy INTJ-hez az út a tervein és a gondolatain keresztül vezet, ha ismered a terveit, szinte a részesévé is válhatsz ezeknek kis szerencsével. Nagy érzelmekre ne számíts ettől függetlenül, nem kifejezetten vagyunk érzelmes "lények".
Jó időtöltést a továbbiakban és sok sikert, ritka szerencsés vagy, ha összejössz a lánnyal!
Amit Altamira írt rám is nagyon igaz: "Az emberek legelőször is félénknek és bájosnak tartanak, de ahogy egyre inkább megismernek és egyre többször nyitom ki a számat, rájönnek hogy bunkó vagyok és nyers"
A jelenlegi munkahelyemen kb. az első évben úgy kezeltek, mint egy kis cuki nebáncsvirágot, mert nem voltam hajlandó szocializálódni velük. (Teljesen mások vagyunk. Mindegy.) Szóval csak vigyorogtam mint a tejbetök, meg viszonylag csöndben szemléltem őket. Kiismertem a szokásaikat.
Az utóbbi időben olyan feladataim voltak, ami miatt magamhoz kellett ragadnom az irányítást. Meglepte őket, hogy milyen határozottan és ellentmondást nem tűrően tudok irányítani.
Azt hiszem egy kicsit félnek tőlem.... Amelyik kutya nem ugat, annak valószínűleg tele a szája a bokáddal, ugyebár :)
Van néhány ismerősöm, akik közelebbről ismernek, de nem tudnám őket a barátaimnak nevezni, mivel alig találkozunk. Van, hogy hónapok telnek el, mire újra felvesszük egymással a kapcsolatot. De olyankor olyan, mintha csak tegnap beszéltünk volna utoljára.
Egyébként kétféle ember van, attól függően, hogy hogy reagál a "csöndességemre": 1) vagy borzasztó kényelmetlenül érzi magát, és a falat kaparja csak hogy végre eltűnhessen a közelemből. 2) vagy automatikusan jó hallgatóságnak talál és rám zúdítja az élete összes problémáját.
Pedig csak arról van szó, hogy feszélyezetten érzem magam a társaságában. Ellenkező esetben, ha olyan emberrel találkozom, akivel passzolunk, olyan mintha LSD-t adtak volna be, le se lehet lőni. (Ritkák az ilyen találkozások.)
Egyébként filozófiát és kommunikációtudományt tanultam a főiskolán. Nagyon szerettem, de be kellett látnom, hogy nem érdemes ezzel tovább foglalkozni, ha pénzt is akarok keresni. Most már csak hobbi szinten foglalkozom velük.
Mindig is nagy rajongója voltam a művészeteknek, az utóbbi időben pedig elkezdtem foglalkozni a zenével, ami nagyon hatásosnak bizonyul a szorongás és depresszió kezelésében. Megnyugtat, ha játszom.
Mit értesz azalatt, hogy kitoltál magaddal? INTJ lány vagyok, Erdélyből és Debrecenben szeretnék egyetemet végezni, de kíváncsi vagyok, hogy mire gondoltál kitolás alatt :O
Sziasztok! Én egy INFJ férfi vagyok. Megismerkedtem egy INTJ hölgyel, aki iránt erős vonzalmat, és komoly érzelmeket érzek. Azzal a szándékkal regisztráltam erre az oldalra, mert segítséget szeretnék kérni, hogy hogyan tudnám felkelteni az érdeklődését, mivel tudnék a kedvében járni, hogyan segíthetnék neki érzelmileg megnyílni? Tanácsokat előre is köszönöm!
Sziasztok! Én a jelenlegi eredmény szerint INTJ vagyok. 25 éves lány vagyok és az INTJ vagy az INFP között szoktam ingadozni, hát nem fura? Egy dolog van, ami mindig, minden helyzetben igaz rám, ez pedig a maximális idealizmusom, szinte már túlságosan is idealista vagyok, ebből adódóan nagyok az elvárásaim az életem, az emberek felé, és imádok álmodozni, terveket szövögetni. Van egy füzetem amit kizárólag tervek és vázlatok készítésére használok, imádok stratégiával foglalkozni. Mindent folyamatosan kielemzek: saját magamat, mások viselkedését, egy reakciót, helyzetet, állatfajokat, bármit... Állandó tudásszomjam van, folyamatosan újabb és újabb témák keltik fel az érdeklődésem és mindennek alaposan utánajárok, de szinte soha nem jutok a végére, szóval például ha az internetezést vesszük alapul, átlagosan mindig legalább 8 olvasásra és értelmezésre váró weblap áll nyitva. :) Engem az ÉLET foglalkoztat, mint rendszer. Pszichológia, etológiai, biológia, orvostudomány, állatok, emberek. Gyönyörű mindez. Legféltettebb vágyálmom, hogy egyszer olyan életet élhessek, amelynek minden egyes napján a legkülönfélébb élőlények vesznek körül. De egyelőre "be kell érnem" kutyák és macskák közvetlen közeli tanulmányozásával. :)
Egyáltalán nem vagyok társasági arc, nem igazán tudom hogyan kell "a hétköznapi emberekkel" társalogni, vagy kezdődő barátságokat fenntartani, de ez nekem nem is hiányzik. Az emberek legelőször is félénknek és bájosnak tartanak, de ahogy egyre inkább megismernek és egyre többször nyitom ki a számat, rájönnek hogy bunkó vagyok és nyers, csak mert én nem szeretem a társalgási fortélyokat, a jópofizást, meg a színjátszást. Persze kedves is tudok lenni. Nem utálnak meg az emberek, bizonyos helyzetekben még be is vonnak alami beszélgetésbe, de mindig tartják tőlem a pár lépés távolságot, vagy csak nem vagyok elég érdekes számukra. Az ntrovertáltságom ellenére egyébként embercentrikusnak vallom magam. És hogy miért? Mert alapból szeretem az emberek társaságát, szeretem magamat körülvenni velük, szeretem tanulmányozni őket, hogy mennyire különbözőek, hogy mit miért tesznek, szóval legtöbbüket úgy szemlélem mint a rovarokat az avarban. lehet, hogy ez egyesek számára sértő hozzáállás, szerintem csak ez az igazság. :) Ha valakihez mégis sikerül közel kerülnöm azt elhalmozom a szeretetemmel ami nálam sok-sok érintésben, ölelésben és közös programban nyilvánul meg. De empatikus még a legkedvesebb szeretteimmel se nagyon tudok lenni. :(
Nem tudok hosszú távon olyan helyen, helyzetben lehorgonyozni, aminek a rendszerét nem tartom igazságosnak, élet-igenlőnek, és nem nyújt számomra folyamatosan új információkat. Az előző munkahelyemről is ezért mentem el, mert nem bírtam elviselni, hogy egy fizikailag és pszichológiailag egészségtelen és fásító életmódba kényszerít. Tudom, hogy sokan hosszú hosszú évekig képesek beérni ezzel, a legtöbb ember ilyen, de én más vagyok.
A művészetekhez is értek valamennyire, van amikor rajzolni, festeni, szobrászkodni támad kedvem és még sok sok ötletem is van a művészethez kapcsoldóan, és szinte könnyekig meghatódom egy-egy alkotás vagy a való életben létező vizuális szépség láttán, de a személyiségem magját mégsem ez tölti ki.
Többször kitöltöttem már rövidebb-hosszabb teszteket akár évek múltával is, mégis az INTJ jött ki. Nem annyira örülök minden tulajdonságnak és folyamatosan foglalkoztatnak az ember személyiségét formáló tényezők hatása. Pl. ha egész kicsi gyerekként más példákat látunk, több vagy kevesebb szeretet kapunk könnyedén más ( esetleg jobb ) típushoz tartoznánk. Igen, baromi jól hangzik az INTJ elemzése: mert kevés van, mert kilóg a "sorból", mert különlegesnek hangzik. DE, nem minden vonás járul hozzá a boldog élethez. Nem akarok általánosítani, magamról beszélek. Tapasztalat, hogy az arroganciát nehezen kezelik. Ha valami jó, miért kell elismerni folyton? Működik és kész. Lépjünk tovább. Ami rossz vagy nem működik azzal kell foglalkozni. Ezt nehezen érti meg sok más típus. Néha ezért gyakorlom, hogy elismerjem más tevékenységét. Fantasztikus, hogy mennyit jelent ez. És engem közben nem érdekel :(. Ettől azért szenvedek a párkapcsolatomban. Nem érzem feltétlenül pozitív dolognak a maximalizmust sem. Versenytáncolok és ebben a sportágban tényleg nem lehet azt mondani, hogy már nincs hova fejlődni. Ez viszont folyamatosan erősíti a maximalizmusomat. Véleményem szerint nem vezet a feltétel nélküli boldogsághoz egy INTJ néhány személyiségjegye. Korokat olvasva néhány hozzászólásnál úgy nézem pár 10 évvel tapasztaltabb vagyok néhányotoknál és talán ezért érzem így. És bár az ember személyisége folyamatosan fejlődik, változik de az alap "beállítás" úgy érzem marad. Érdekelne olyan hozzászólás ami párkapcsolatokra vonatkozik. Ha benne vagy mi a jó és mitől nem érzed jól magad? Vagy a párodnak mi baja veled? Mit szeret és mit nem benned? Te ezt hogyan reagálod le?
Mindenesetre tényleg jó egy olyan társasággal megosztani a gondolataimat akik nagy valószínűség szerint értik is mit mondok.
Én 27 INTJ férfi vagyok. Tudós/programozó hibrid :) Nagyon szeretem a munkámat és tökéletesen megtaláltam helyem, úgy érzem :)
Szóval kiegyensúlyozott INTJ, szerintem ritka példány, de jelentkezzetek, ha vagytok még. MBTI szerint hozzám nem illő párom van, de szerintem nagyon jól kiegészítjük egymást. Néha súrlódunk, de nagyon sokat tanulunk egymástól.
Szocializáció, bár nem kényelmes, de nem nehéz, ha energiát fektetek bele. Ilyenkor visszaveszek az arcomból és félreteszem az arroganciát. Ilyenkor marad az általános érdeklődés mások irányában, amit elég jól szoktak fogadni az embertársak. De alapvetően jobban szeretek a komfortzónámon belül maradni.
Néhány barátom van, ők azok, akiknek a véleményét elfogadom megkérdőjelezés nélkül, egyébként nagyon nagyon szkeptikus vagyok.
Nagyon tetszik a racionalizmus, mint filozófiai irányzat, ajánlom mindőtöknek :) A modern ágat: Julia Galef, Bayes tétel, Eliezer Yudkowski, stb. :)
Nagyon érdekesek vagytok, érdekes, amiket leírtatok, lécci írjatok még. Mivel foglalkoztok? Mi érdekel titeket? Nincs kedvetek titkos társaságot alapítani? :)
Mit értesz sok specializáció alatt? A specializációnak nem az a lényege, hogy szűk? Esetleg talán szerteágazó, ugyanakkor mély ismertekre/érdeklődésre gondoltál?
Vannak itt még INTj-k, szerintem mi időnként beírjuk a keresőbe hogy intj, hogy lássuk másoknak milyen információi vannak rólunk, így akadtam én is erre a körre.
Férfi vagyok, egyetemista.
Szocializáció? Lássuk!
Mint INTJ a végletek embere vagyok, a racionalitásé és mégis a megérzésé, a logikáé és mégis az érzelmek, de inkább értékek által mélyről fakadó világképé. A körülöttem élő embereket megfigyelem, tesztelem, kipróbálom több körön át és végül ha méltó megtisztelem bizalmammal. Így vannak nagyon jó nagyon bennsőséges viszonyban levő barátaim, akik általában idősebbek nálam, olykor legalább 40-50 évvel is. :) Az idős emberekben megvan az az életbölcsesség és tapasztalat, amelyet megfelelő lekérdezésekkel ki lehet nyerni, és így fel lehet építeni a modellünket ami megmondja, hogyan lehet értelmes, nekünk megfelelő és boldog életet élni. Így mások megismerése és saját magunk folyamatos megismerése, és a visszacsapódás a határokról és a falakról folyamatosan edz minket, olykor természetesen csalódásokon, fájdalmon, depresszión keresztül.
Ami érdekesség lehet nektek, hogy azt tapasztalom, hogy az F skála folyamatosan tud fejlődni bennünk. Az elmúlt pár évben így húszas éveim elején megtapasztaltam, hogy tudok az általam csodált és nagyra tartott INFJ típus szemével látni dolgokat. Ha választhatnék INFJ szeretnék lenni, mert tisztában vagyok INTJ személyiségem minden áldásával de sajnos minden átkával is. Az INFJ ugyanakkor képes boldog lenni, mert hisz benne, hogy boldog lehet. Mi tudjuk, hogy boldogok lehetünk, és tudjuk, hogy erre reálisan nagyon kevés az esélyünk. És ez sokszor elbizonytalanít. Sokszor nem tudunk keményen és ENTJként érzelmek nélkül előrehaladni, mert mi tervezünk és elbizonytalanodunk olykor azon, hogy lehetetlennek érezzük, hogy legyen valaki akivel önmagunkat megoszthatjuk. Mert úgy hiszem ez a fő mozgatórugónk. Azért éljük így az életünket, nagy érdeklődéssel, sok specializációval, hogy jobbá tehessük mások, különösen annak az egy embernek az életét akivel el akarunk majd köteleződni. A nagy kérdés pedig az, hogy van-e olyan ember, aki ugyanolyan lelkesedéssel fog tudni viseltetni a kedvenc témáink iránt, mint mi?
Egyetemista vagyok (nem vagyok kiemelkedően jó abban amit tanulok és nem is csinálom szenvedéllyel). Szűk baráti köröm volt mindig is és ha naponta tartom velük a kapcsolatot akkor igazán jó barátoknak tartom őket. Mivel nem vagyok túl társasági lény és a szeretetemet is másképp fejezem ki, mint ők ha távol kerülök tőlük, hajlamosak megfeledkezni rólam és én is róluk. Eddig igazi kapcsolatom 3 volt. Ebből 1 boldog, békés és 2 kb. 1 évig tartott. Ezen kívül neten ismerkedtem 1-2 okos pasival, de a távolság megöli az ilyen beszélgetéseket. (nem lehetett azokat a beszélgetéseket romantikusnak nevezni, viszont nagyon jó vitapartnerek voltak :) ) És igen nekem elég fejlett F-m van. Tulajdonképpen az én másod típusaim az INFJ, INTP és ENTJ. Nem vagyok hisztis. Nagyon nyugodt, türelmes, békeszerető vagyok. Egész életemben szorongó és szomorkodó voltam és nem rég depressziós is lettem. Vegetáltam és minden nap szigorúan utasítottam magam, hogy tegyem rendbe az életemet, de kajáért sem voltam képes elmenni. Ezt a szorongást az idegenek is észreveszik és álltalában udvariasan kicsit lekezelik a mosolygós de fura lányt. Igyekszem kinézetemmel korrigálni ezt és álltalában kényelmesen elegánsan öltözöm).
Én is nőnemű ember vagyok. Kiváncsi vagyok más INTJ-k, hogyan, mennyire szocializálódnak. És mi a helyzet az érzésekkel. Szóval, hogy kis baráti kör vagy nagy? Milyen a kapcsolat erőssége. Pasik száma és hogyan jösztök ki velük? Esetleg nekik a típusuk. Milyen az érzelemvilágotok? Esetleg ennek köze van-e ahhoz, hogy fejlett F-etek van? Hajlamosak vagytok a depresszióra, vagy érzelmi kicsapongásra (értsd: hisztis vagy-e)? (a depressziót felfedeztem rajtam kívül egy másik INTJ-ben is, részben ezért kerestem egy fórumot) Mennyire vagytok sikeresek az idegenek szemében? Mennyire vagytok sikeresek a munkátokban? Szóval ennyi kérdésem lenne, de meséljetek bátran magatokról, mert nagyon kíváncsi vagyok rátok!^^
