londonban ennék valami jó japánt, thait, valaki? mármint az itthonihoz képest is nagyságrenddel jobb utcai árusoknál jobb helyen, mert azokat már végigettem. :)
Tegnap Bécsben az Unkai japán étteremben vacsoráztunk. Elvben ez egy top-étterem, de sem a kiszolgálók nem álltak a helyzet magaslatán, sem az étel nem volt olyan fergetes, mint amilyenek mesélik/reméltük. A pincérek nehezen birkóztak meg a két kisgyerek miatti kisebb káosszal. S bizony Okuyama mester Budapesten, a Kolosi téren még mindig jobban csinálja a szusit, mint bármelyik bécsi hely, amelyet eddig próbáltunk
Ma a Zum Huth-ban ebédeltünk. Ég és föld. A pincérek kedvesek, profik, ügyesek, odafigyelőek voltak. Az egyik pincér majdnem átesett Sárán, de még ebből se lett probléma. Az étel szokás szerint nagyszerű (hideg paradicsomleves, palacsintaleves, sirloin steak illetve marhamáj, s akkor még a kostolónak szánt házi pástétomot nem is említettem). Gyorsak, precízek, kiválóak voltak.
(Utána meg fényt kaptunk, mert a ringen körbe-körbe kerékpároztak, de végül egy rendpr megkönyörült a soron, s átengedett pár autót.)
Nyilván mindenki külföldön van, no de majd ha hazajönnek! :)
A Triglav NP-ban pünkösdöltünk/túrázgattunk, egy napot töltöttünk Bledben, ahol a krémest feltétlen meg kell kóstolni (van epres változat is), pl a Vila Preeren teraszán.
További 4 napot Bohinjban laktunk a Stare panzióban, ahol is a végén könnyek közt csókoltam kezet a Mamának, mert a zöldségelfújtja, fokhagymás vajas pisztrángtja, és neves bécsi vendéglőket is megszégyenítő winersniclije mély nyomokat hagyott bennem.
szétpörgi magát a topik. na ekkor megint egy élmény.
brüsszel, restaurant vincent.
tradicionális belső, a konyhán át közelíthetőek meg az asztalok (!), nagyon speciális érzés így megérkezni, látni és érezni, ahogyan szorgoskodnak. na ez valódi látványkonyha! mulatságos, hogy a pincérek átlagéletkora 60 év, és fapofával, nyugodtan, de baromi gyorsan, évtizedek profizmusával pörögnek, mint a motolla, ritkán szoktam a pincéreket nyomon követni, de itt kiváló szórakozás volt (egyedül voltam kivételesen).
egy t-bone steaket ettem, valami feregeteges volt, de tényleg, lassan kezdem elhinni, hogy itthon tényleg nem tudnak steaket sütni (megfelelő alapanyagot szerezni). hatalmas, még usa mértékkel is. hozzá isteni belga sörök, felejthetetlen élmény volt. főleg, hogy egy brit színész (vmi híres, de nekem se arc, se névmemóriám, ha lelőlének sem tudnám ki volt, csak az angoljából tudtam kb-ra belőni) ült mellettem, aki szintén egyedül tért be, és nagyon jót beszélgettünk (ez az ilyen "üzleti és konferencia" városokban, ahol nagyon sokan vannak üzleti úton, és egyedül térnek be jobb helyekre, bevett dolog), láthatóan élvezte, hogy nem feszélyezem magam, mert tényleg lövésem sem volt, ki ő, csak azt láttam, hogy állandóan bámulják a szomszéd asztaloktól, főleg a nők. :) ő is egy hatalmas steakkel küzdött, és mondta, hogy brüsszelben csak a vincentbe ül be steaket enni, ebben nagyon egyetértettünk, azt hiszem törzsvendég leszek itt.
egy hátránya van, hogy kicsit zajos a csempefal miatt verődő hangok miatt, na meg a töménytelen turista miatt, de sebaj, tényleg kárpótol a minőség.
utána desszertnek ittam egy sört a la mort subite-ben, hát, egy nagy turistaitató hömbölde, de tényleg a világ egyik legjobb belga csapolt sör választékával. de azért kocsmát tudok sokkal jobbakat.
l'atelier de joel robuchon, london. két michelin csillag.
kiszolgálás kifogástalan, figyelmes, kedves, de egyszerre laza, már amennyire a hely szelleme ezt engedi. a berendezés kicsit sötét, kb ilyen színvilágot képzel az ember egy sztriptízbárban (:). a földszinten bisztrójellegű a vendéglátás, odafent (ott voltunk) látványkonyha, ízléses berendezés. nagyon fiatal staff, de kőprofik.
nem ettünk menüsort, mert vacsoráztunk, és szerintem nem is döntöttünk rosszul, 3 fogástól, és a kenyerektől, meglepetésektől bőven jól laktunk.
a kenyerek első osztályúak voltak. olasz ropogós kenyér, fügés-mandulás bagett, fekete-olívás barna kenyér, és még 2-3 féle kenyér, nem is tudtam végigkóstolni őket. hozzá vaj, olíva balzsamecettel, kiváló nyitány.
az üdvözlőfalat egy tenger gyümölcsei "mousse" volt fürjtojással, de nem igazán értettem az összetevőket, mert a hölgy, aki mindig felsorolta azokat, valami olyan rettenetes francia akcentusos cockney-t beszélt, hogy az ausztrál akcentuson edződött nyelvtudásom sem volt oda elég...de mély nyomot hagyott, még most is emlékszem az ízekre.
első fogásom (szó szerint fogom idézni): "Pan fried scallops on fregola sarda with black truffle from Perigord".
a kagyló tökéletesen volt elkészítve (jobban, mint philippenél), a szarvasgomba mellet nehezen rúgott labdába, de összességében kiváló kezdet volt. az üdvözlőfalat mondhatni elnyomta ezt a választásomat.
második fogás: "Milk fed lamb cutlets from Pyrénées with fresh thyme".
lehet, hogy eddig rossz helyeken ettem, de itt a bárányhoz is megkérdezték, hogyan kérem (medium rare). és úgy is volt elkészítve, a legjobb bárány volt eddig. nem tudom, hogy az elkészítés, vagy a minőség miatt, vélhetően inkább mindkettő miatt. hozzá pedig a "famous" krumplipürét kaptuk, amit a hölgy nagyon büszkén jelentett be. nos, én nem vagyok egy gasztrosznob-ellenes, de ahogyan be lett vezetve ez a krumplipüré, önkéntelenül is megjegyeztem félhangosan, hogy csak ezért jöttünk igazából. valójában cinikus voltam, de félreértette, és onnantól nagyon a pixisbe kerültünk. :)) viszont ez a krumplipüré tényleg csodálatos volt, egyszerűen nem tudtam rájönni, mitől volt annyira tökéletesen krémes, de tényleg volt ok a hölgynek a büszkeségre. ettől még picit viccesnek találom, hogy a krumplipüré a cégére egy helynek, na. :)
desszert (az este fénypontja - a bor mellett): "Manjari chocolate, white chocolate ice cream and Oreo cookie crumbs".
igen, ez már leírva is jól hangzik, de hát...atyaúristenezések közepette nyammogtam rajta. hozzá kell tennem, hogy ez egy üzleti vacsorának indult, de mikor ideáig eljutottunk, a gasztronómia iránt picit kevésbé fogékony partnereim is eljutottak valami extra állapotba, vagy azért, mert tekintettel voltak rám, a "hóbortos magyarra", vagy tényleg ízlett nekik. de kb. itt a csokicsodánál jutottam el abba a stádiumba, hogy nem bírtam tovább türtőztetni magam, és részletről részletre meg kellett velük osztanom az összetevőket, elképesztő hümmögések közepette. :)
szóval, úgy kell elképzelni ezt a csodát, hogy volt egy gombóc csokifagyi, amiben voltak ropogós étcsoki-gömbök (buborékok), amik folyós meleg csokival voltak töltve. mindez körül volt egy csodálatos csoki mousse, és az egész le volt fedve egy aranyozott (hehe - tényleg) csoki-lappal. fenomenális, csodálatos, brutálisan csokis, elképesztő. :)
zárásként kaptunk egy vanília-mousse-t, nem vagyok a rajongója, de most kivételt tettem, és nem bántam meg...majd ráadásul több féle apró sütiből lehetett még választani, mindegyik tökéletes volt.
mindehhez ittunk egy palack észak-olasz vöröset, nincsen az étterem honlapján kint (az ára is off-the-list volt...), a legjobb tanninokkal felszerelt vörös volt, amit ittam eddig, tökéletesen passzolt.
összességében kicsit bánom, hogy üzleti vacsora volt, mert sajnos nem tudtam olyan intenzíven figyelni az ízekre, részletekre, de így is életre szóló élmény volt. az árak brutálisak voltak, egy jónak számító magyar havi keresetbe került hármunknak. nem tudom eldönteni, hol az a szint, ahol azt mondja az ember: ennyit megért. igazából nagyon gazdagnak kell lenni ahhoz, hogy jó szívvel elköltsön az ember ennyi pénzt - kajára. vagy jó cégnél kell dolgozzon. akinek ezek egyike fennáll, menjen, és habozás nélkül próbálja ki, akinek nem, az felejtse el, sokkal kevesebbért majdnem (itt a hangsúly!) ilyen élményt kap itthon is. (elnézést a vacak képekért, ennyit tudott a telefon)
Garda tó, Olaszország, Riva del Garda: Ristorante Pizzeria Leon d'Oro. Riva talán legjobb éttermének tartják, az árfekvése is ennek megfelelő, de érdemes kipróbálni. Viszonylag sok asztala van, ennek ellenére főszezonban célszerű foglalni (vagy korán menni), mert estére teljesen megtelik. Sok helybéli is látogatja, szal nem "turistacsapda".
Családias fogadtatás, egy ősz hajú nénike fogadja a belépő vendéget, akinek rögvest be is mutatkozik, majd megbeszélik, hogy melyik asztalhoz szeretne ülni (korán mentünk). A pincérek közvetlenek, de a helyi szokásokkal ellentétben nem tolakodóak és nem is bratyizósak. A kiszolgálás rendben van, bár csúcsidőben elég sokat kellett várni az ételre. Többnyire halas ételekkel kísérletezünk és azt kell mondanom, hogy fenomenális volt, a creme bruleé-jükbe pedig beleszerettem :-)
Távozáskor ismét megjelenik a nénike, "reméli, hogy jól éreztük magunkat és jókat ettünk", majd az ajtóig kísér :-)
Közel három évtizede jártam Moszkvában, akkor teszteltük az "Aragvi" nevű grúz éttermet (nagyon bejött). Rákerestem a neten és meglepődtem, hogy még most is megvan ez a hely, és a luxuskategóriába sorolják. Akkor sem volt éppen olcsó (egy átlag orosz számára megfizethetetlen), ráadásul nem is akartak beengedni, csak amikor kiderült, hogy külföldiek vagyunk, mehetünk be. Csekély orosz tudásunk nem volt elég ahhoz, hogy megértsük az étlapot, ezért "sokat és finomat" kértünk :-)
Grúz konyakkal alapoztunk, majd hoztak vagy 15-féle előételt, de egyedül a mogyorókrémes halra emlékszem :-) A főétel saslik volt.
Szóval "sokat és jót" ettünk, a Moszkvában eladott farmerekért kapott pénz nagy részét el is szórtuk :-)
Ha valaki arra jár és teszteli, akkor ne felejtse el megosztani az élményeit :-)
krakkó: smak ukrainski (a wawel mögött): kiváló ukrán konyha, picit túristaetető, de rendben van, mint majdnem minden hely krakkóban. a főtéren a grande grill steakhouseban eléggé jó t-bone-t ettem, de ár-értékben érdemesebb valami helyit találni. egyébként a kis kávézók mindegyike kiváló, ahol egyetemisták ülnek, oda kell menni, ez a szabály.
kijev: le cosmopolite: kellemes francia étterem, relatíve olcsó, viszonyítva az elszállt árakhoz kijevben. nagyon jó bouillon, kiváló borok. voltunk egy nagyon jó helyi étteremben a zolotovirtska-n, nevét elfelejtettem, brutális saslik-tál, minden földi jó az asztalon, vodka-hegyek, nagyon jó áron. a hyattban az étterem nagyon magas színvonalú volt, mind minőségben, ízekben és árban is. érdekes, hogy grill asia, azaz olyan egzotikus ázsiai kajákkal, emit tényleg csak a távol-keleten várnál. először felmerült bennem, hogy mégis miért ázsiai az ukrán fővárosban, miért nem helyi, aztán rájöttem, hogy a hyatt bárját és éttermét az ott megszálló turistákon kívül a helyi üzleti és maffia elit használja, azok meg torkig vannak az ukrán kuzinnal, a hülye külföldinek meg mindegy, mit eszik. egészen elképesztően jól elkészített, és isteni serpenyős csirkét ettem, minden földi jóval, alig bírtam legyűrni, akkora adag volt. ellenben nincsen japán whiskyjük, amit kissé csodálkozva fogadtam. :)
moszkva: alapszabály: nem mész étterembe. vagy eszel az útszéli árusnál, megkockáztatva, hogy az európai gyomor nem bírja (egyébként marhaság, általában usákok paráznak), vagy elmész a hotel éttermébe, és olcsón (lol - moszkvában ismeretlen szó az, hogy "olcsó" - itt értsd: 100 dollár környékén megúszol egy kaját egyedül) eszel megbízható konyhával, köcsög maffiózók nélkül, vagy imserőshöz mész, és élvezed az elképesztően meleg fogadtatást (ebben az oroszok/ukránok felülmúlhatatlanok).
szentpétervár: dolcy italy (fura név): egy tényleg nagyon jó olasz étterem, emlékezetesen jó pastákat ettünk, kb. pomo d'oro színvonal, 1,5x drágábban (ez ott középkategória).
varsó: u szwejka: kiváló hangulat, kiszolgálás, ételek, és még jobb sörök. turisztnak tűnik, de nagy része helyi, korrekt áron (varsó nagyon olcsó, főleg a fentiek után).
londonban valami jó távol-keleti konyha a belvárosban, van vkinek tippje?
most is haromszintes, a földszint egy pizzeria, az emeletről jo a kilatas, meg van meg egy szint, akkor alighanem az lehetett, hogy tönkrement, és két kulön cég lett belőle, sebaj, nem tehetsz rola, mondom, nem volt rossz, csak a várakozásom volt tul nagy.
