Ma este a Hír tv Alinda műsorában 23 órakor ha jól hallottam lesz Alföldi Róbert, elfogadta kivételesen a meghívást, mert ez az utolsó ugyanis elbocsátották Weiszer Alindát.
2005-ben Bartók Béla jogutódja, Vásárhelyi Gábor letiltotta A kékszakállú herceg várának Alföldi Róbert-féle rendezését. Az M2 Kultúrház című műsorában mindkét fél megszólal, igaz, külön-külön. A beszélgetés közben háttérinformációkat kaphatunk a szerzői jog értelmezéséről, betartásáról. Gyertyánffy Pétert, az Artisjus főigazgatóját és György Péter esztétát kérdezték a témában. Riporter: Galambos Péter.
Szerintem manapság ritka az olyan ember mint Alföldi Róbert ebben az országban. Ő az a fajta ember akiknek az arcáról mindig lehet olvasni, hogy mi zajlik éppen abban a pillanatban benne annyira őszinte. Igaz még csak egyszer láttam élőbben a Nemzeti színház nyílt napján 2 éve , de minden vágyam hogy egyszer személyesen találkozzak vele. Bevallom őszintén én sem rajongtam sokáig érte de aztán jött az m1-en a Társulat és láttam tanítani és őszintén nyíltan meg mondata a véleményét fel figyeltem, hogy talán tévesen ittlétem. Az meg hogy ha tényleg más az csak rá tartozik senki másra ne azt nézzék az emberek hanem azt hogy mit tesz vagy tett már le az asztalra. És ha olvasná véletlenül ez az írást azt üzenem neki: TÖLTSE FEL A TARTALÉKAIT mert láttam egy nyilatkozatát, hogy fogytán SZÜKSÉGÜNK van Önre és KITARTÁS. És remélem egyszer sikerül találkoznom Önnel. Virág78
Nem. De itt most nem a felvonulásról van szó. Ettől én még elismerem valakinek a tehetségét, és pl. szeretem Márkus Lászlót és Mensáros Lászlót is, manipulálás nélkül.
Ha valami zavar valakiben, az az én dolgom. Látom hatott rád a média! Egyed csak! Hagyd magad manipulálni !Én nem szeretem a természet ellenes dolgokat. Ugye azért nem kötelező " annak" lenni, mert bizony akkor gond lenne az utódlással. Szerinted, felvonulásuk a belvárosban az a bizonyos "négy fal " amit emlegetsz?
Ha valaki hazamegy, és otthon van, azt csinál, amit akar. Te is. Biztos van olyan, amit nem tennél a kirakatba. Hagyjuk tiszteletben minden ember dolgát. Tulajdonképpen már egy orrpiszkálás is lehet undorító. Ne légy prűd és elítélő.
Volt idő amikor nagyon kedveltem, de amióta megtudtam "azt" a dolgot róla nem tudom ugyanazzal a szemmel nézni. Fantasztikusak a képei !! Egy érett ember alkotásai ! Annyira sajnálom.
Jajj, de sajnálom, szegény. De hogy szétcsúszott egy esetleg nem jól rátett karabiner, az érthetőbb, mint amit itt az Indexen írnak, hogy szétszakadt a heveder.
Alföldi Róbert a Blikk cikke szerint két méter magasból zuhant arccal a színpadra. A Nemzeti Színház főigazgatója a Koldusoperában alakítja Bicska Maxit. A baleset az akasztási jelenetben történt. Az a heveder csúszott szét, amellyel Alföldi testét a zsinórpadláson lógó kötélhez rögzítik egy karabinerrel. A színész-rendező egy percig mozdulatlanul feküdt, majd a saját lábán hagyta el a színpadot, de a tapsra már nem tudott visszajönni, mentő vitte kórházba. Törése nincs, zúzódott a mellkasa, bordái és a lába is, de már hazamehetett. mno
Nem irigylem! Magyar jó szokás,hogy a középszerű és magukat zseninek gondoló emberek mindent megtesznek,hogy a valóban kiválókat letapossák , besározzák! Fog még kapni sok gennyes,rosszindulatú kritikát. Szerencsére a sok megkeseredett kicsinyes beszólás eddig sem tántorította el. Szorítok,hogy elég ereje legyen továbbra is. A filmje pedig végre egy valódi film!
Ja!:))Ha elkeseredne,mindig gondoljon arra,ha majd egyszer meghal ..........ezek a kis senkik,hogy fogják verni a mellüket és mesélik majd fűnek fának milyen jó barátai is voltak ennek a zseninek,.............../ amire remélem jó sokat várhatnak:D/
Erre mondják azt, hogy amióta elment az esze, mindig színházat akart teremteni. Jött ez a srác, a karrieristák erőszakos és arrogáns stílusjegyeivel és elhitette az emberekkel: meg tudja csinálni. Mikor rájött, hogy a bulvárban és a reflektorfényben több pénz van mint a művészetben, csepűrágónak állt. Akinek valaha volt tehetsége, annak nem esik nehezére a szerepcsere. Ez a 40 éves férfi, aki mára már csupán árnyéka önmagának: Alföldi Róbert.
És persze lehetne folytatni a szívszorongató történetet a parasztlegényről, aki elindul szerencsétpróbálni nagyvárosba, mivel a hagyományos értelemben vett munkához nem igazán fűlött a foga. Könnyeinkkel küszködünk, mikor az igazgató urat ért rágalmakra gondolunk. Miféle indulatokat korbácsolnak fel ezek a bíráló szavak egy olyan emberben, akinek az érzelmekkel való dobálózás a munkaeszköze? Aki azt gondolja, színház az egész világ, nincs tétje a döntéseinek, olyan ez csak mint egy sakkjátszma, ahol ide-oda tologathatja a parasztokat, elfeledkezve arról, hogy egykor Ő sem ült kényelmes fotőjben. Rég volt, talán igaz sem volt...
Miféle indulatok ébrednek egy olyan emberben, akiben a túlérzékenység a várakozás hosszú évei alatt eltorzult, akiben a kisember megalomán hajlama lassan rögeszmévé kövesedett? Miféle kiváltsága van ennek az embernek? Miféle felszínes, közhelyes sztereotípia alapján kellene szánalmat, megértést éreznünk a könnyei, csalódásai, sikerei, felszabadultsága, ígéretei, árulása, pletykái, jó- és rosszindulata miatt?
És lehetne még idézni Pepin sógor írásából, mely egy túlfűtött kamaszlány rajongásval és naivitásával mutat rokonságot... vég nélkül. Totál feleslegesen. Az egészet valami sekélyes gondolatiság megposhadt kocsonyája lengi át. Igaz, ez háttal ülve a közönségnek nem igazán értelmezhető. Pedig sosem szabad megfeledkezni azokról, akiket nem engednek reflektorfény közelébe, akik nem várják el mindig újra és újra az ő tehetségüket és nagyszerűségüket angyalok kara zengje. Ha van szakadék, ami elválasztja Alföldit a hétköznapi, ÁTLAGOS emberektől, azt úgy hívjuk: egyszerű és tiszta művészi igényesség.
