Kevésbé ismert itt Magyarországon, hogy a spanyol örökösödési háború (1701-1714) egyik legfontosabb tétje a katalánok számára Katalónia függetlensége volt.
A katalán felkelők a Habsburg-pártiakat támogatták, míg a spanyolok döntő többsége a Bourbon-dinasztia uralmát.
A katalán felkelés 1714. szeptember 11-én bukott el Barcelona kapitulációjával, ez a nap mai napig is Katalónia nemzeti ünnepe.
A katalánok veresége után V. Fülöp spanyol király (uralkodott 1700 - 1724) elrendelte az összes katalán zászló és címer elégetését.
Most pedig V. Fülöp kései utódja, VI. Fülöp spanyol király (ur. 2014-től) szólt be a katalánoknak, törvénytelennek nyilvánítva az október 1-i függetlenségi referendumot.
A katalán (spanyolul catalán, katalánul catalá) nyelv dialektusait ábrázoló térkép.
A kék árnyalataival a valenciai (spanyolul valencián, katalánul valenciá) dialektusai vannak jelölve.
Egyes nyelvészek szerint a katalán és a valenciai két különböző, bár egymáshoz nagyon közeli ibero-román nyelv, ezek alkotják az ibero-román ág keleti csoportját.
A katalánok eredetéről van valami használható elmélet?
Ti. arra gondolok, hogy a többi spanyolországi újlatin népcsoporttól eltérően élesebben megkülönböztetik magukat a spanyoloktól (akik tkp. maguk is vagy féltucat regionális népcsoportból tevődnek össze).
Miért van az, hogy a katalán nyelv pl. élesebben elkülönül a többi ibero-román nyelvtől?
Példának okáért, a spanyol és a portugál sokkal közelebb áll egymáshoz (legalábbis, ha az írott nyelvváltozatokat nézzük), mint a spanyol és a katalán.
A katalán nyelvészetileg inkább a dél-franciaországi occitán dialektusokhoz áll közel, tkp. mintha a spanyol és a francia között állna valahol félúton.
Miben különbözik a spanyol és a katalán kultúra, gondolkodásmód és életmód? Lehet, hogy innen a Kárpát-medencéből nézve nem sokban, de Katalóniából nézve nagyon...
Érdekes kérdések ezek, most, hogy Katalónia teljes függetlensége ismét a napirendre került...
Egészen érdekes a barcelonai katedrális története, a 4.században Jupiter templomnak épült, azután keresztény templom lett, utána mecset és azután újra keresztény templom.
A római-pun ellenségeskedés idején egyes ibér törzsek a rómaiak, mások a punok szövetségesei voltak.
Egyébként pont az ibér és turdetán törzsek voltak azok, amelyek aránylag gyorsan és nagyobb ellenállás nélkül romanizálódtak.
Szívósabb katonai ellenállást a rómaiak ellen a félsziget nyugati, középső és északi részének népei fejtettek ki, leginkább a keltibérek, a luzitánok és a kantáberek.
Részleteket majd később, most már valószínűleg csak a jövő héten:-)
Az ibérezésed okán elkezdtem nézni a spanyolok egyik sorozatát, a Hispania la Leyenda címűt, ami a Kr. e. 2. század közepén játszódik. 20 részes, de annyira rossz, hogy 4 után abbahagytam. :-)
A szegény kis békés ibéreket egy pszichopata római praetor (Galba) és seregének öncélúan gonosz római csőcseléke zaklatja, mindenféle embertelen kínzásokkal, gyilkolásokkal. Élvezhetetlen a szabadságharcosok küzdelme.
Az ún. nyugati germán S21(U106) mutáció az Ibériai-félszigeten csak Galíciában és Észak-Portugáliában fordul elő, ott is nagyon alacsony a gyakorisága.
Valószínűleg a félszigetre a népvándorlás korában érkezett szvéb (sváb) néptörzssel magyarázható, bár szórványosan már a kései kelta bevándorlással is érkezhettek vegyes kelta-germán népelemek az Ibériai-félsziget északnyugati részére.
Az ún. italo-kelta S28 (U152) mutáció a katalán tengerparton és a Baleárokon magasabb gyakoriságú, a félsziget többi részén meglehetősen alacsony a gyakorisága.
A katalán tengerpartra vélhetően a római korban odaköltözött észak- és közép-itáliai telepesekkel kerülhetett.
Most hirtelen előkaptam egy hajózástörténeti kiadványt.
Az szerint a krétaiak gályái átlagban 24-33 m hosszúak és egyevezősorosak voltak. Emellett felülről teljesen nyitottak, tehát fedélzetük még nem volt. Ismerték a hajógerincet és valószínűleg - de nem biztos - a hajóbordázatot is.
Az evezősoron felül egy darab négyszögvitorla segítette a haladást.
Az én véleményem szerint ilyen bárkákkal kimerészkedni a nyílt tengerre az kurrens életveszélyt jelentett, de hát az én véleményem nem mérvadó, mivel én csak egy szárazföldi patkány vagyok - ahogy a megboldogult Baines kapitány, James Onedin jobbkeze mondaná:-)))
A krétaiak ezekkel a törékeny hajókkal behajózták az egész Keleti-Mediterráneumot, de Itáliától nyugatra nem nagyon van nyomuk.
Egyébként a krétaiak hajóépítési és hajózási ismereteit a mükénéiek (akhájok) vették át, majd továbfejlesztették.
Tkp. az egész ógörög kor hajózása a krétaiak ismeretein alapszik.
A föníciaiak gályái már jóval nagyobbak és erősebbek voltak, mint a krétaiaké, ők már kétevezősoros hajókat is építettek.
Az ókori hajóépítés történetébe azonban ennél részletesebben nem mennék bele, mert ez már erősen OFF lenne itt.
napfény, azúrkék tenger, evezős-vitorlás gályák, hófehér sziklák és házak, bor, olívaolaj, búza, királyok, türannoszok és héroszok, no meg gyönyörű mediterrán szépségek.
No és persze Swords and sandals, azaz kardok és szandálok:-))))
A római kor előtti Hispánia különböző törzseinek földrajzi elhelyezkedéséből akár azt a helytelen következtetést is levonhatnánk - többen már le is vonták - hogy míg a portugálok a kelták és luzitánok, addig a spanyolok az ibérek és keltibérek, a katalánok pedig az ibérek (északi törzseinek) leszármazottai.
A modern népességgenetikai vizsgálatok azonban ilyen földrajzi eloszlást nem támasztanak alá.
Ezek alapján a kutatások alapján nincs szignifikáns különbség a spanyolok, a portugálok, a katalánok és a baszkok népességgenetikai összetétele között.
Vannak a félszigeten belül persze kisebb-nagyobb regionális különbségek, ezek azonban nem túl jelentősek.
Korábban már említettem, hogy az "atlanto-kelta" L21-es mutáció gykorisága a félsziget északnyugati sávjában jelentősebb, de ott is 10% alatti.
Az ún. "Gascon-Iberian" DF27 mutáció viszont két helyen mutat kimagaslóan magas értéket, a Pireneusok övezetében és a Meseta keleti részén, ahol a férfiak 30-40 %-a hordozza ezt a mutációt.
A félsziget keleti részén pedig 20-30% közötti a gyakorisága.
A közhiedelemmel ellentétben nem a föníciaiak, hanem a krétaiak (minosziak) voltak a Mediterráneum első hajós népe.
Ők nemcsak hogy átvették és tökéletesítették az egyiptomiak hajóépítési ismereteit, hanem egy sor, a hajózás történetét döntően befolyásoló innovációval álltak elő.
Ilyen volt pl. a hajógerinc és a döfőorr alkalmazása, ill. az, hogy náluk már kimutatható a katonai és a kereskedelmi célú hajótípusok elkülönülése.
Persze mai szemmel nézve aféle nagyobb méretű evezős bárkák voltak a krétaiak hajói, mégis a kereskedelmi útjaikon behajózták a Mediterráneum egész keleti felét.
A minoszi civilizáció azonban Kr.e. 1.400 körül - valószínűleg természeti csapások következtében - lehanyatlott, a maradékát pedig a "tengeri népek" és az akhájok pusztították el.
Valamivel később a föníciaiak vették át a minosziak szerepét a földközi-tengeri kereskedelemben, ők hozták létre Karthágó városát a Mediterráneum középső részén, a mai Tunézia területén, ezt bázisként használva ők már be tudták hajózni a Mediterráneum nyugati felét is.
Az ibér civilizáció kifejlődését a Mediterráneum történelmi keretei között kell elképzelni, az szorosan összefüggött a mediterrán civilizációk általános fejlődési trendjeivel.
A Mediterráneumban általában keletről nyugat felé történt a technológiai, kulturális és társadalmi innovációk terjedése.
Ezt a folyamatot a barbár "tengeri népek" inváziói Kr.e. 1.300-1.100 körül néhány évszázadra megszakították, de Kr.e. 800 körül véget ért az ún. "sötét kor" és új lendületet vett a keleti Mediterráneumban a civilizációk fejlődése, ill. a civilizációs ismeretek és technológiák nyugat felé való terjesztése.
A görögök és a karthágói punok voltak ennek a nyugati irányú civilizáció-terjesztésnek a fő élharcosai.
Kr.e. VIII. században kezdődött a görög gyarmatosítás, Kr.e. 753-ban alapították a latinok és a szabinok Rómát, Kr.e. 814 körül a föníciaiak Karthagot, amely a később kialakuló nyugati pun birodalom fővárosa lett.
A punok a Kr.e. VIII. században már nagy valószínűséggel elérték Ibéria keleti partvidékét és nem sokkal később a görögök is.
Az ibér kultúra fejlődése a keletről érkezett innovációknak köszönhetően új lendületet vett.
A spanyol régészek az ibér kultúrának a klasszikus virágkorát a Kr.e. VI. - Kr.e. III. századra teszik, a Kr.e. II. század már a római hódítás kora.
Az ibér kultúrának ebben a klasszikus korszakában már kimutatható az urbanizáció, a falakkal körülvett városias települések, a viszonylag fejlett mezőgazdaság, kézműipar és kereskedelem, kapcsolatok a Mediterráneum keletebbi részeivel. Jól megfogható a képzőművészetek megjelenése (szobrászat, festészet), ill. az írás. Kimutatható az ibér társadalmak tagolódása, az arisztokrácia kiemelkedése, ill. a katonáskodó rétegek megjelenése (spanyol guerreros - harcosok).
A krétaiak (minosziak) ibériai jelenlétére van valami bizonyíték?
Én a wikin gyorsan elolvastam a minosziak tengeri kereskedelmi tevékenységéről szóló részt, abban az áll, hogy kereskedelmi érdekeltségeik nyugaton Dél-Itália és Szicília keleti partvidékéig terjedtek.
Az persze nem zárható ki, hogy vállalkozó szellemű mínoszi hajósok vagy kalandorok messze nyugat felé is elvetődtek, egészen az ibér partokig, de úgy tudom, hogy erre nincs konkrét bizonyíték.
