Keresés

Részletes keresés

feketefelho Creative Commons License 1,5 órája 0 0 582

Ettől a kis közjátéktól eltekintve valóban jól alakult az a pár nap, amit Isztambulban töltöttünk. 

Kezdetben én is nagyon tartottam a városi forgalomtól (mert ez nem Budapest, hanem annál sokkal rosszabb - gondoltam).

Ma már ott tartok, hogy kimondottan élvezem az isztambuli vezetést (na a dugóban, hegynek felfelé álló autóban töltött félórák azért most sem tetszenek).

A magyaroknál sokkal intelligensebben vezetnek (kivétel persze itt is akad), mert ők már rájöttek, hogy csak együttműködve lehet túlélni azt a forgalmat. 

Persze itt is folyik a harc a milliméterekért (ki tud bemenni a másik elé), de közben figyelnek a másikra és nincs karlengetés, mutogatás, anyázás, ....

Előzmény: szelíd teremtés (580)
hunaqua Creative Commons License 3 órája 0 0 581

"kiszállok a kocsiból és inkább elszaladok"   :-)))

Előzmény: szelíd teremtés (580)
szelíd teremtés Creative Commons License 3 órája 0 0 580

Jó kis izgalmakkal is megspékelt kiruccanás volt akkor ez nektek! Elég gyorsan visszaszereztétek az autótokat, de jó nagy lehetett a megdöbbenés, amikor lementél, a kocsi meg sehol ... Szerencse, hogy nem került sokba a büntetés, és a parkolás is nagyon baráti áron volt!

De összességében a nehézségeket leszámítva, jól sikerült azért a 4 nap, ugye?

A hotel is nagyon jó helyen van, ahol megszálltatok, tetszik!

Nekünk szerencsénk volt a parkolással, pont a szállás előtt volt egy hely, de sehol máshol. A mi szállásunk a Kék mecset közvetlen közelében volt egy kis utcában (Ahmet Efendi Evi a neve, jó szívvel ajánlom), a parkolásért nem kellett fizetni. Örültem, hogy élve kikeveredtünk ezekből a kis egyirányú utcákból, mert olyan helyzeteket láttam, hogyha én vagyok benne, biztos kiszállok a kocsiból és inkább elszaladok :-)

Előzmény: feketefelho (577)
szelíd teremtés Creative Commons License 4 órája 0 0 579

Szia. Jó lehetett ! :-) Egyéni szervezésben mentél? Mi tetszett legjobban?

 

Előzmény: Feyyaz TR (573)
feketefelho Creative Commons License 19 órája 0 0 578

A "+ óra lett az átkelés" természetesen 3 óra (bocs, de nyomtam a Shiftet).

Előzmény: feketefelho (577)
feketefelho Creative Commons License 19 órája 0 0 577

Isztambul 2018. augusztus 12-15.

4.nap - Szerda

 

Reggeli után kicuccoltunk a szállodából, egy utolsót fürödtünk és így pont 11:55-kor adtuk le a kulcsokat (12-ig kellett kijelentkezni).

A parkolójegyből maradt még három óránk, ezt szerettük volna kihasználni. Természetesen 12.15-re értünk a Kék mecsethez, ahova 12 és 14 óra között csak a hívők mehetnek be....

Séta, kis vásárlás, némi harapnivaló begyűjtése az utazáshoz, majd búcsú Isztambultól és indultunk haza. 

 

A GPS természetesen az autópályán hozott ki a városból, lehajtáskor élénken csipogott a kapu, de ez már megszokott dallam volt füleimnek (korábbi utazásaink során is előfordult, hogy szándékunk ellenére az autópályára tévedtünk - következmények nélkül le tudtunk hajtani). Utközben még beszereztünk néhány virágot, kert díszt, majd Ipsalánál teletankoltuk az autót és elindultunk a határra, ahol:

Tömeg a határon

... ez a kép fogadott.

+ óra lett az átkelés a török-görög határon. A hazatérő török vendégmunkások tömege jelezte, hogy velük majd útközben is számolnunk kell, Röszkét, Tompát messzire el kell majd kerülnünk a magyarországi belépésnél.

 

Összefoglalva:

- vasárnap (hétvégén) érdemes autóval Isztambulba menni, mert kicsi a forgalom és a belvárosban is ingyenes a parkolás.

- Hétköznapokon, a belvárosban CSAK parkolókban, parkolóházakban tudjuk hagyni az autót (olcsó)

- A tömegközlekedés olcsó és gyors, nem utolsósorban kényelmes.

feketefelho Creative Commons License 20 órája 0 1 576

Isztambul 2018. augusztus 12-15.

3.nap - Kedd

 

Végre egy nap, amikor már azt csináltuk, amit szerettünk volna.

A kiadós reggeli után gyalogosan elindultunk a Szulejmán-mecset felé. Séta közben (szinte végig hegynek felfelé kellett haladni) átmentünk (vánszorogtunk) egy bazári hangulatú városrészen, persze nem tudtuk megállni, itt is vennünk kellett valamit (férfi póló). Kb. 40-50 perc után megérkeztünk a mecset tövébe, a kertjében pihentünk kicsit, s eközben gyönyörködtünk az isztambuli látképben. A mecset a város egyik legmagasabb pontján helyezkedik el, s ha jól tudom a muzulmán imahelyek közül az egyik legnagyobb.

Szulejmám-mecset

A kívülről méreteivel lenyűgöző épület belülről már némi csalódást okozott, nem arra ez egyszerűségre számítottunk, ami belül fogadott bennünket. A kert azonban kárpótolt mindenért, itt láttam életem első muzulmán temetőjét és benne a híres szultán és legkedvesebb felesége, Hürrem türbéjét (több családtagjukkal együtt vannak itt eltemetve).

Szulejmán türbéje

A mecsetbe és a sírokba is természetesen csak cipő nélkül, a megfelelő öltözékben léphetünk be (a látogatásuk ingyenes).

A legnagyobb meglepetést a toalett okozta, 1 Líráért lehet bemenni az illemhelyre, ami elsőre disznóólak sorozatának tűnik, az ajtón belépve (angol WC jellel ellátva) azonban egy európai kultúrához szokott ember is könnyen feltalálja magát. Kézmosó feltöltve szappannal, és természetesen papírtörölköző is van. (Oh, magyar kórházak, rendelők, ha .....)

 

Visszafelé, a Nagy Bazár felé haladva elmentünk az egyetem mellet, ahol meg szerettük volna nézni a Beyazit-tornyot. Az egyetem bejáratánál elkérik az útlevelet, adnak egy belépőkártyát, majd útbaigazítanak, merre is menjünk. Hangulatos, szépen gondozott parkon keresztül érhetjük el az épületet (ami sajnos nem látogatható, de kívülről is impozáns megjelenésű). Isztambul egykori tűztornya, ma már a mobilszolgáltatók átjátszó tornyává alakult (nagyon sok rajta az antenna).

Utunk továbbvezetett a Nagy Bazárba, ahol csak érintőleges látogatást tettünk, majd kiértünk a villamos vonalhoz, ahonnan a már ismerős úton visszasétáltunk szállodánkhoz. 

A nagy sétától úgy elfáradtunk, hogy aznap még vacsorázni is elfelejtettünk....

feketefelho Creative Commons License 20 órája 0 1 575

Isztambul 2018. augusztus 12-15.

2.nap - Hétfő

 

Reggel ébredés után felmentünk a szálló teraszára (5. emelet) és megreggeliztünk. A svédasztalos reggeli (benne volt az árban) választéka bőségesen elegendő volt mindkettőnk számára. Ki lehet ülni a szabadba, ahol a már reggel is erősen tűző nap melegét ellensúlyozza a szinte állandó szél (ami néha erősebb volt a kellemesnél). Délelőtt 7 és 10 között lehet reggelizni.

Boszporuszi reggeli
Reggeli után, ejtőzés közben lementem még az autóhoz, hogy egy-két elfeledett dolgot felhozzak. Aztán mikor másodszor is mentem ért az igen kellemetlen meglepetés, mert hűlt helyét találtam csak az autónknak. Némi "kis" pánikkal mentem a recepcióra, hogy szerintük hova lett a kocsi? A srácok nem estek kétségbe, rövid nyomozás után kiderítették, hogy az isztambuli rendőrség volt oly szíves és elszállította a szabálytalanul parkoló autót. Ők (állítólag) szóltak vasárnap, hogy hétfő reggel be kell parkolni a szomszédos garázsba, de vagy én voltam akkor nagyon fáradt és figyelmetlen, vagy a parkoláshoz kísérő kollégájuk meg az én gyér angoltudásomnak nem volt közös része, ma már nem kideríthető, de az eredmény ugyan az lett: autó volt, autó nincs.

A recepciósok kiderítették hova szállították az autónkat, mehetünk taxi-val vagy villamossal a pazartekke-i megállóig.

Megálló

Villamos lett belőle, nem csak mert olcsóbb, hanem mert amúgy is szerettük volna kipróbálni az isztambuli villamost (persze kicsit más körülmények között). Egy jegy 5 Líra és egy utazásra jogosít (nincs átszállás, le és felszállás, stb. trükk). Vettünk jegyet egy kioszkban (egyfolytában az Isztambul Card-ot ajánlgatták az automatáknál, hogy az olcsóbb, csak fel kell tölteni és már mehetünk is, csak épp nekünk, arra az egy útra pont, hogy drágább lett volna). Kb. fél órás siklás után (légkondicionált, nem zötyög, hely is van rajta, a fiatalabbak átadják a helyüket az idős utasoknak,...) megérkeztünk a megállóhoz, ahol a "Holiday Inn" szálló mögött meg is találtuk (némi keresgélés után) a rendőrségi garázst (akitől csak útbaigazítást kértünk, valamiért mind élénken mosolygott, azt hiszem tudjátok miért...).

Kemény 102 Líra (~5000Ft) bírság megfizetése után már mehettünk is vissza a szállóba. Az isztambuli csúcsforgalomban ez azonban nem volt egyszerű, kb 2 órás tekergés után, némi szabálytalanság árán megérkeztünk a szállodánk elé, majd nem sokkal később már az emeletes garázsban pihent az autó. 

(Induláskor két napra 60 Lírát fizettünk, ami ahhoz képest, hogy a garázs történelmi negyedben található nem mondható soknak.)

Az autós "sétánk" miatt nem maradt sok időnk, így aznap, már ismét csak a környéken ténferegtünk, Egyiptomi Bazár, séta az Eminönü negyed hangulatos utcáiban,..., majd este vacsora életünk egyik legrosszabbul választott éttermében (65 Líra : 2 pide, 2 víz, 1 rizspuding), a kiszolgálás csapnivaló, a pincérek csak ténferegnek kezükben az étellel, mert fogalmuk sincs ki rendelte,... 

feketefelho Creative Commons License 3 napja 0 1 574

Isztambul 2018. augusztus 12-15.

1.nap

Még tavasszal, a nyaralásunk tervezésekor felmerült az ötlet, hogy a 10 napos görögországi, tengerparti nyaralást kiegészíthetnénk egy pár napos, isztambuli kitérővel is. A szállást még tavasszal lefoglaltuk a booking-on, az értékelések mellett nálunk fontos szempont a szállás kiválasztásánál a parkolási lehetőség és a saját fürdőszoba, felvonó és ha van wifi az sem baj.

A választásunk végülis a Hurriyet Hotel-re esett, a kedvező ár és a jónak tűnő feltételek miatt.

(Eredetileg az Istanbul Sirkeci Hotel-be foglaltunk, de a szálló valami hitelkártya problémára hivatkozva törölte a foglalást, aztán kicsivel később 15-20%-al emelt áron újra lehetett foglalni náluk. Nem túl szimpatikus húzás.)

Augusztus 11-én este el is indultunk a görög kempingből, hogy nagyjából másnap délelőtt Isztambulba érjünk.

Az úton nem értek nagy meglepetések, a görög "Egnatia Odos" hozta formáját, vagyis benzinkút egy darab se, pihenő egy pár darab (egymástól jó nagy távolságra), és egyre több a fizetőkapu (még nem számoltam össze, de volt vagy 15€ a pályadíj). Az út minősége Kavaláig jó, onnan pocsék, nagyobb kopások, lyukak is vannak az úton, több terelés, szóval nem nagyon éri el az autópálya minőséget, de fizetni azért kell érte.

A görög határon gyors volt a kiléptetés (senki sem volt előttünk), a törökökön a szokásos macera után vagy fél óra alatt "keltünk át" (itt 4-5 autó már volt a mi sorunkban).

 

Ipsalától a teljesen újjá-, és átépített D110-es úton haladtunk úticélunk felé, de előtte egy közeli benzinkúton feltöltöttük a tankot, mert volt már hely benne (igen olcsó lett a benzin Törökországban). Előző utunk alkalmával, 2015-ben a D110-esnek még sok volt a városokon átvezető része, illetve nem volt tökéletesen sima az útfelület. Azóta viszont teljesen felújították az utat, így a szomszédék "autópályájának" tökéletes ellentétén sikerült haladnunk. Nagyon sok benzinkút van (jól felszerelt illemhelyekkel), szinte bárhol megállhatunk pihenni, ingyenes az út használata (meddig???), és tökéletes az útfelület. Ezért szeretek itt autót vezetni.

Éjszaka valahol, a határ és Isztambul között félúton, egy benzinkút mellett pihentünk meg hosszabb időre.

 

 

Reggel, ébredés után folytattuk utunkat Isztambulba. Készültem a nagy városi forgalomra, a nagyobb figyelmet igénylő vezetésre, de csak a városba érve esett le, hogy épp vasárnap van és bizony nemhogy dugó, de autó is alig volt az utakon (már isztambuli mércével mérve). Így aztán igen könnyen beértünk a város közepén lévő szálláshelyünkre, elég gyorsan meg is találtuk a szállót (annak ellenére, hogy a GPS nem állt mindig a helyzet magaslatán), ahol a recepciós közölte, hogy korán érkeztünk, mert csak 14 óra után lehet elfoglalni a szállást. Mondtuk semmi probléma, tudtuk mi ezt előre, de leparkolnánk az autót a közelben, ahol lehet.

Semmi akadálya, mutattak egy helyet, ahol nyugodtan ott hagyhattuk a kocsit, de előtte kivettük azokat a dolgokat, amire szükségünk lesz a pár nap alatt, illetve a romlandó élelmiszereket és a recepción hagytuk a csomagokat megőrzésre.

Volt 4 óránk a beköltözésig, gyorsan elindultunk hát egy kis városnézésre, a környék felderítésére. 

Terveink között szerepelt az "Egyiptomi Bazár" meglátogatása (sajtot kellett venni), az ehhez közeli mecsetekbe is szerettünk volna bemenni, látnunk kellene a Galata tornyot, Szulejmán mecsetjét, az egyetemben a Beyazit tornyot is meg kellene nézni, valamint a közelében lévő ókori vízvezetéket. (A központban lévő látnivalókon már túlvagyunk, Topkapi, AyaSofya, .. kipipálva.)

A "Sirkeci" megállótól követtük gyalogosan a villamos útvonalát és elsétáltunk a Hippodrome-ig, majd továbbmentünk a Nagy Bazárig. A nagy forgatagban nézelődtünk, vásároltunk ezt-azt, majd elindultunk vissza a szállóhoz, mert már elég fáradtak voltunk az éjszakai úttól és szerettünk volna lepihenni. A szállodába érve már a szobában vártak csomagjaink, kifizettük a 3 napos díjat (€-ban számolnak a szállodások, így egy pillanatig se higgyétek, hogy olcsóbb lett a török nyaralás a líra rohamos értéktelenedése miatt!!), majd lefeküdtünk aludni. Este még gyorsan leszaladtunk az egyik közeli étterembe két kebabra, majd jött a nagyobb pihenés.

Feyyaz TR Creative Commons License 3 napja 0 1 573

Jó lenne majd visszatérni egyszer. Én mennék még keletebbre is :-)

 

Óóóó, hát a Kelet, az igen, a Kelet.... :)

Én magam 17 éves korom óta vagyok Törökország mániás, és 2011 volt az az év, amikor kimondtam: Jó, hát tényleg csodálatos és lenyűgöző Isztambul, de most már ott annyiszor voltam, hogy ezentúl menni akarok beljebb, Keletre!

Először a Kelet északi részén voltam, a Fekete-tenger melléke, Trabzon városa. Csodás, az onnan 50 km-re fekvő Sumela keresztény kolostor pedig még csodásabb!

És az idén úgy döntöttem, jöhet a Kelet déli része!

Nem is bírtam ki, a nyáron két "kört" mentem! :)

Júniusban volt Urfa, majd július-aug. fordulóján Adana, Tarsus és Mersin!

Tökéletesen sikerültek! :)

És végre kipróbálhattam az igazi forró nyarat! (Ugyanis 35 C fok alatt képtelen vagyok jól érezni magam a bőrömben :) ).

/Bocsánat, hogy bele offoltam a témába, egyik utam sem autóval történt/.

Előzmény: szelíd teremtés (572)
szelíd teremtés Creative Commons License 3 napja 0 1 572

Köszi! :-) Jó lenne majd visszatérni egyszer. Én mennék még keletebbre is :-)

És hát várjuk a beszámolót, igen!

Előzmény: feketefelho (570)
hunaqua Creative Commons License 4 napja 0 0 571

Várjuk! :-)

Előzmény: feketefelho (570)
feketefelho Creative Commons License 4 napja 0 1 570

Gratulálok a szép úthoz! Biztos visszatértek még ide.

(Mi már ötödször voltunk idén Törökországban, ma értünk haza, rövidesen írok egy kis beszámolót a kellemes és kellemetlen, de tanulságos élményeinkről).

Előzmény: szelíd teremtés (569)
szelíd teremtés Creative Commons License 2018.08.10 0 1 569

Köszi! Én is úgy érzem, hogy ebben volt minden: pihenés, kaland és sok látnivaló. Ha csak a tengerparton lettünk volna, tényleg nem sok mindent láttunk és tudtunk volna meg az országról, az ott élőkről. (Persze így sem olyan sokat, de egy kicsit azért mégis. :-)) Ez így volt jó, ahogy volt, az ilyen tartalmas nyaralásokat szeretjük.

Előzmény: hunaqua (567)
szelíd teremtés Creative Commons License 2018.08.10 0 0 568

Én köszönöm az élvezetes leírásokat! Nekem ezek csináltak kedved a török úthoz. Eszembe nem jutott volna autóval menni ilyen messzire :-).

Jövőre valahová másfelé vesszük az irányt, de nem kizárt, hogy egyszer visszamennénk, mivel nagyon jól sikerült az út. Ahogy távolodik egyre jobbnak tűnik :-).

 

Nagyon várom a beszámolód az idei utatokról!

Előzmény: Fata Morgana1 (566)
hunaqua Creative Commons License 2018.08.09 0 1 567

Nagyon sokszor ,nagyon sokat voltam már Törökországban,de így ,ez az igazi Törökország! 

...a többi csak maszatolás! Ti most tényleg láttátok egy darabot az országból !!!  :-)

Előzmény: szelíd teremtés (565)
Fata Morgana1 Creative Commons License 2018.08.09 0 1 566

Szia!

 

Köszönet a nagyon részletes, sok, mindenki számára hasznos információkkal kibővített, színes

beszámolóért.

Rendkívül tartalmas utat sikerült összeállítanod!

Saját tapasztalat alapján szerintem a maximumot kihoztátok abból, amit ennyi idő alatt, ekkora országban, ennyi természeti és kulturális, történelmi látnivaló mellett lehetséges (és persze két gyerekkel együtt, úgy,

hogy számukra is élmény legyen egy ilyen 5.500 km körüli utazás!).

Jó volt újra átélni a számunkra is ismerős helyeket, előjöttek újra a mi ott átélt kalandjaink...

A Long Beach Resort szálloda tényleg fantasztikusan jó hely egy családi nyaraláshoz, tavaly értekeztünk

is itt róla, hogy nehéz lesz überelni... :-)

(Nekünk azt hiszem, sikerült, ha esetleg megtetszett az ország, és az ilyen típusú autós nyaralás, és

jövőre is mennétek, a Side/Evrensekiben található Royal Taj Mahal szállodát tudom ajánlani, majd írok

én is részletes beszámolót is, ha lesz időm...)

 

Amikor a D400-ról Evrenseki felé lekanyarodtunk, eszembe jutott, hogy tovább, egyenesen haladva

Alanya felé, ott a Long Beach Resort, és hogy vajon sikerült-e megszervezned az utat, illetve írsz-e

majd beszámolót... nagyon jó, hogy megtetted :-)

 

További kellemes nyarat!

 

ÜDV

FM1

Előzmény: szelíd teremtés (565)
szelíd teremtés Creative Commons License 2018.08.07 0 2 565

Aug.1-jén jöttünk vissza 14 napos török utunkról. Tavaly itt kértem tanácsot a fórumon, és nagyon sok ötletet is vettem innen.

A fórum átolvasásával lényegében már meg is lehetett tervezni az utat. Sőt! 1-2 hozzászólást ki is nyomtattam, és nagyon jól jött útközben.

 

Négyen utaztunk: két felnőtt - két gyerek (13 és 11 évesek). Az utat autóval tettük meg. Szeretünk így utazni. Főleg a kényelem miatt, mert ott állunk meg útközben, ahol kedvünk tartja, azt nézzük meg, amit mi szeretnénk, és annyi ideig maradunk egy helyen, ahogy az nekünk jó. És akkor nem írtam még arról, hogy összehasonlíthatatlanul olcsóbb így, mint egy szervezett repülős vagy buszos utazás.

A szállásokat a booking.com-on, illetve a hotel honlapján foglaltam még a tél folyamán.

A szállások ingyen lemondhatóak voltak, kivéve a hotelt(ezt előre fizetni kellett), és még két olcsóbb szállást, de ezt most megkockáztattuk.

A hotelt 330E Ft-ért sikerült lefoglalni 5 éjszkára, de jobb lett volna, ha még decemberben foglalom, akkor kedvezőbb áron volt. Az összes többi szállás 100E Ft-ba belefért, és szinte mindenhol volt benne reggeli, sőt egy helyen vacsora is. Ezeket is megérte időben lefoglalni, mert nyárra ugyanezek a szállások eléggé felvitték az árakat.

 

A következőképpen alakult ez a két hét:

 

1. nap: Indulás hajnali 4-kor Bp környékéről.

Első nap Edirnében volt a szállásunk. Este 9-re értünk oda, annak köszönhetően, hogy mindhárom határon másfél órát kellett várni!

Edirnében este még annyi időnk volt, hogy megnéztük a Szelim dzsámit, ami Törökország második legnagyobb dzsámija, és sétáltunk egy kicsit a városban.

2. nap: Reggel  fél 7-kor indultunk. A cél Trója és Pergamon megtekintése volt. Eceabatnál keltünk át a Dardanellákon. Szerencsére pont akkor indult a komp, amikor odaértünk. Canakkaléban megálltunk egy kicsit, és megnéztük a sétányon felállított falovat, ami a Trója c. filmben szerepelt. Előtte itthon megnéztük a filmet is a gyerekekkel. Bár tanultak már róla az iskolában, de így jobban maguk elé tudták képzelni a történetet. A kocsit addig egy parkolóban hagytuk az utcán. Elég furcsa volt elsőre: a slusszkulcsot elkérte a parkolóőr, mert a szoros helykihasználás miatt ide-oda álltak az autókkal.

Trójába időben odaértünk, még nem volt tömeg, nem úgy, mint amikor kifelé tartottunk.

Engem nagyon megfogott, bár tényleg nem sok látványos dolog van ott, de nagyon érdekes, ahogy látni a feltárásoknál Trója VII rétegét.

Innen Pergamon felé indultunk tovább. Itt volt utunk során az egyik nagyobb dugó, de azért még kora délután Pergamonba értünk. Teljesen máshogy képzeltem el. Lényegében egy nagyon magas hegy tetején fekszik, körben 360 fokos panoráma. Nagyon szép, és bár sok minden épségben fennmaradt, de a legszebb dolgok (pl. Zeusz oltár) a berlini Pergamon Múzeumba kerültek. Felvonóval mentünk fel, mert kocsival elég  bizonytalan útvonalnak tűntek a felvezető szerpentines földutak, gyalog meg már nem volt erőnk felmászni.

Estére Selcukban foglaltam szállást. Igyekeztünk, hogy odaérjünk, illetve igyekeztünk volna, de az Izmirt elkerülő ingyenes autópálya szakaszon akkora dugó volt, hogy vagy másfél óra kellett mire kiverekedtük magunkat onnan. Egy rémálom volt, ennél még Isztambulban is jobban lehetett haladni. Nagyon nagy, 5 millós város.

Szerettem volna még este megnézni Epheszoszt, de ez így másnapra csúszott.  21órára értünk Selcukba. Itt még megvacsoráztunk egy étteremben, majd eltettük magunkat másnapra.

3. nap: Nyitáskor már Epheszoszban voltunk, amit nagyon jól tettünk, mert egy óra múlva már hömpölygött a tömeg, így még egy másik turistával együtt, lényegében magunkban sétálhattunk a városban. A többség később nagyrészt lovaskocsikkal felvitette magát a felső bejárathoz, így nekik csak lefelé kellett már sétálni, míg nekünk felfelé, és vissza lefelé is, de nem volt megterhelő, és legalább kétszer láthattunk mindent. A város központja szinte épségben fennmaradt.  Jó volt koptatni az évezredeket látott köveket, és elképzelni milyen lehetett itt a mindennapi élet 2000 évvel ezelőtt. Mellesleg még vagy 150-200 macskát biztos láttunk pluszban a romok mellé:-). Hol egy antik oszlop mögül lestek ki, hol a könyvárból jöttek ki bandában, vagy csak lustán feküdtek a köveken. Egész Törökországban rengeteg a macska,  az ország szerves részei, nagyon szeretik őket, így nem csoda, hogy tavalyelőtt egy jó film is készült róluk: Kedi - Isztambul macskái címmel.

3-7. nap: A város megtekintése után Türkler felé vettük az irányt, ahol a Long Beach Resort Hotelben foglaltam szállást 5 éjszakára. Ezt a szuper ötletet is a fórumról vettem J.

 Útközben még tettünk egy kitérőt, és felmásztunk megnézni Chimera lángjait, amelyek már kb. 2500 éve égnek folyamatosan. Itt megebédeltünk, egy sóletkonzervet felraktunk a tűzre. Szednek belépőt is, egy bácsi ül egy kis asztal mellett a feljárólépcsősor elején, és fejenként a kb. 2 TL-t kér.

Mivel kora délután érkezünk, iszonyatos hőség volt, elég fárasztó volt így felmenni.  Érkezéskor a parkolóban láttunk egy skorpiót is, ahogy a férjem odébb tett egy követ, az alól lesett.

A szállodába sajnos csak este 9 előtt érkeztünk a csúszások miatt. Megvacsoráztunk és felmértük a terepet.

Két testvérhotel van egymás mellett, a Long Beach Resort és a Long Beach Harmony. A Resortba foglaltam szállást, mégis a Harmonyba kaptunk szobát, fogalmam sincs miért. Lehet, hogy a telt ház miatt így tudták jól megoldani.  Ezen előbb kicsit bánkódtam, de aztán rájöttem, hogy sokkal jobban jártunk. Ez egy újabb hotel,  nagyon szép új szobáik vannak, valamint mivel kisebb, sokkal barátságosabb is, az étteremben sincs akkora tömeg, mint a másik szállodában. Nagyon jó medencéik vannak, és esténként jó programok. Ahogy itt is írtátok a két hotel teljesen átjárható, így abszolút nem volt zavaró, hogy a másikban volt a szállás, mert ugyanúgy átmentünk a másikba is, ha ott volt olyan program, ami minket érdekelt.

Napközben főleg a tengerparton voltunk, itt is ebédeltünk az egyik Snack-bárban.

A tenger nagyon kellemes volt, pont jó meleg. A partja nagyobb köves, kavicsos, benn gyorsan mélyülő. Vigyázni kell sokszor, hogy a lábad ne üsd meg a nagy kövekben. Délután picit pihentünk, majd folytattuk a strandolást. A gyerekeket alig lehetett kirángatni a tengerből. A tengerparton sosem voltak sokan, a többség a medencéket részesítette előnyben, pedig nagyon megérte lemenni a partra! Sajnos teknősöket mi nem láttunk, pedig reméltük. Este a  vacsora után sétáltunk, mentünk a vidámparkba, vagy csak hallgattuk a bárzongoristát a hotelben. A vidámpark szuper volt, és a dodzsemből nem lehetett kirángatni a gyerekeket.

A szabadtéri színházban is naponta más program volt. Mi a Gatsby c. táncelőadást néztük meg, ami könyvben, filmben nagyon jó,  de ebben a formában nekem nem tetszett.

Fenn a szállodában egyik este egy karaoke partyn is részt vettünk.

 

A vendégek összetétele (szerintem): 75% orosz, 15% török, arab, 10% egyéb (német, belga, svéd, holland, néhány magyar család stb.)

Nagyon jó ötlet volt ezt a szállodát választani.  Tényleg egy igazi gyerekparadicsom, nem tudom, hogy ennyi lehetőség van-e még más hotelben gyerekeknek. Annyifelé program és egyéb lehetőség volt, hogy lehetetlen mindent kipróbálni vagy több idő kell hozzá. Nekünk ez a 4-5 nap tökéletesen elég volt a henyélésből, a végére szinte már untuk kicsit.

A kisfiunk az utolsó napra belázasodott, egész nap feküdt. Először ezt hittük napszúrás, de sajnos nem az volt,és nem múlt el egy nap alatt.

 

Ételek: Mindkét hotelben hatalmas a választék, tényleg szinte elképzelhetetlen. Volt pár török étel is, de a konyha főleg nemzetközi. A reggelik nagyon jók voltak, az ebéd, vacsora pedig hibába volt ezerféle, a végére már kicsit egyformának tűnt. Süteményből is hatalmas választék volt, de ez főként két vonalon futott: a tömény mézes török csemegék, és a sokféle krémes, de mégis kb. egyforma ízű süteménycsodák. Egyébként mi teljesen meg voltunk elégedve a felhozatallal.

A strandon,  két helyen török nénik sütöttek igazi gözlemét, talán ez volt a legjobb a kaják közül :-)

 

8. nap: A szállásunk Konyában volt, de a szállodából elindulva először Catalhüyük felé indultunk, ami a világ talán  2. legrégebbi városa, 9000 éves település. Rajtunk kívül még egy török család volt csak ott és senki más. Ezt a világszenzációt szerintem jobban kihasználhatnák a törökök. Ráadásul sehol egy őr. A feltárás abszolút nincs védve. Az egyik feltárás fölött csak egy sima fóliasátor van elhelyezve.  

Kora délutánra értünk Konyába. Estefelé megnéztük a Mevlana Múzeumot, majd érdeklődtünk, hogy láthatunk-e valahol dervistáncot (sema a neve törökül). Szerencsénk volt: csütörtökön értünk ide, és minden csütörtök este ingyenes dervistánc van a Mevlana Múzeum kertjében, este 8-tól vagy 9-től, már nem emlékszem pontosan. Aztán mégsem jött össze: sajnos este, kizárólag ebben az egy órában elkezdett esni az eső. Nem tudom mikor eshetett itt utoljára, de akkor igen. Ráadásul csak a vihar széle érte a várost, de dörgött, villámlott, úgyhogy hiába jöttek a zenészek és készültek a színpadra, de így elmaradt a tánc. A zenészek nagyon rendesek voltak, behúzódva az egyik büféhez zenéltek és énekeltek  a kb. 40 fős közönségnek. Nagyon sajnáltam, hogy ez kimaradt.

Konya a törökök szent, hagyománytisztelő városa, itt éreztem először, hogy ez már egy igazi török település. Nők itt kendő nélkül nem mutatkoznak az utcán.

Még volt egy érdekes dolog. Catalhüyükből egy kisebb mellékúton értünk be Konyába, ahol az egyik ház előtt egy teve volt kikötve, ott legelészett, mint egy rendes háziállat:-) Nagyon tetszett!

 9-10. nap: Este Göremében volt a szállásunk, de előtte elmentünk megnézni a Meke Gölüt, amiről szintén innen szereztem tudomást, hogy van egy ilyen krátertó. Eléggé elbénáztuk, kavarogtuk, pedig csak tovább kellett volna menni a főúton, ki is van táblázva rendesen, hogy hol kell lekanyarodni. Azt gondoltam, hogy majd jó magasra fel kell mászni a hőségben, de szinte alig emelkedett ki a tájból a kráter. Mondjuk eleve 1000 méter magasban voltunk. Víz most nem volt benne, csak só.

Göremében este szétnéztünk. Kisfiunk továbbra is be-belázasodott, úgyhogy már biztos volt, hogy nem napszúrás, de egyéb tünete nem volt. Már nagyon aggasztott a dolog. Másnap felhívtuk a biztosítót, hogy mit tegyünk. Göremében nem találtak orvos, de mondták, hogy vigyük át a nevsehíri kórházba, és majd kérjünk számlát a vizsgálat végén.

Napközben nem volt lázas, jól volt, ezért el tudunk menni a zelvei szabadtéri múzeumba, aztán megnéztük a Love Valley-t, majd elautóztunk a Derinkuyuba, az egyik legnagyobb földalatti városba. Itt piacnap is volt, ott is szétnézünk. Érdekes volt ez a földalatti város az biztos, de annyira bepánikoltam lent, hogy azt hittem ki sem tudok jönni. Nem volt még ilyen, de ahogy belegondoltam a föld alatt a 8. szinten, hogy hol vagyok, egyből nem kaptam levegőt. Azok a szűk járatok! Volt, ahol tényleg csak derékszögbe hajolva tudtunk közlekedni 10-20 métereket. Valahogy kijutottam, de még egyszer ilyen helyre biztos be nem teszem a lábam!

Este bementünk a kórház sürgősségi osztályára. Felkészültem a magyar állapotokra, hogy ott fogunk ülni órákig, vagy fél éjszaka. Fél óra alatt végeztük, pedig nagyon sokan voltak. Torokgyulladást állapítottak meg, kapott antibiotikumot, másnap már egyáltalán nem jött vissza a láz. (200 TL-t kellett fizetni.)

11-12. nap: Korán reggel Isztambulba indultunk. Útközben még meg akartunk állni a Tuz Gölünél, de itt is bénáztuk. Aki szeretne letérni az útról, és megnézni a tavat, annak egy jó lehetőség van: Sereflikochisar után van egy letérő, ott érdemes lemenni, sehol máshol. Ezen a részen a tóban egyáltalán nem volt víz, csak só.

5 óra felé érkeztünk Isztambulba. Itt is hibáztunk, mert az autópályán kellett volna menni, így 2-3 órát biztos nyertünk volna, de így a sima főúton útközben sokszor lelassított minket a sok település.

Nagyon jó szállást foglaltam az óvárosban a Kék mecset és a Hagia Sophia szomszédságában.

Este még annyi fért bele, hogy elmentünk egy Boszporusz hajótúrára. Ez nagyon megérte. A Turyol hajótársasággal mentünk, 4 főre 60 TL volt  a másfél órás út. A többi hajótársaság sokkal drágább tarifával dolgozott. A Turyol bódéja a Galata híd bal oldalán van az óvárosi részen, velük érdemes menni.

Másnap annyi fért bele, hogy megnéztük a Kék mecsetet (jóerős lábszag van benn:-)), az Elsüllyedt Palotát, kívülről a Hagia Sophiát, és a Topkapi Palotába sem mentünk be. Ez az egy napunk volt, ebbe ennyi fért bele. Szerettünk volna csak ülni néha, nézelődni, és hát nagyon fáradtak voltunk. Ha hajtottuk volna magunkat még valamit meg lehetett volna nézni, de nem érte meg. Még  a bazárban nézelődtünk, gyerekek választhattak maguknak ezt-azt, ill. sétáltunk a Boszporusz - parton. Itt szintén rengeteg macska volt:-). Sokan horgásztak is kinn, vagy csak nézelődtek. Az egyik pecázós férfitársaság tagjai megállítottak minket, és vágtak négy szelet sárgadinnyét nekünk.

A törökök egyébként végig mindenhol nagyon kedvesek és segítőkészek voltak (gyerekeknek pl. többször adtak cukorkát amíg vártunk egyik-másik sorban), csak jó élményünk van velük kapcsolatban, pedig azért az út előtt féltem egy kicsit, hogy mi hogy lesz, meg milyen messze van stb.

Isztambulban egyébként már voltunk kb. 18 éve, és ahhoz képest most nagyon meglepő volt, hogy sokkal több nő hord kendőt, mint abban az időben.

 13. nap.: A borzasztó isztambuli közlekedési helyzetet látva (főleg ami az óvárosi részen volt), úgy döntöttünk, hogy másnap kora reggel, fél 7-kor elhúzunk, akkor még talán van esély nyugodtabban kijutni a városból. Szerencsére így is lett. Annyit hibáztunk, hogy kicsit sokáig maradtunk az autópályán. Hát most majd vagy küldenek valami büntetést, vagy nem.

Még egy szállásunk volt útközben. Bulgáriában megnéztük a Beogradchik erődöt, és itt is aludtunk egy éjszakát. Megérte. Ráadásul ez a város egy időutazás volt, mintha visszamentünk volna 40 évet, kicsit megállt az idő itt.

És hát már többszörös tapasztalat, hogy Bulgáriában ne térjünk le soha!! az autópályáról, mert borzasztó állapotok vannak mindenfelé. Azt a hibát soha többet nem fogjuk elkövetni, mint másnap reggel, hogy a rövidebb úton menjünk a határ felé. Ezt már megszívtuk párszor, többet ilyen nem lesz!

 14.nap. Szerbián át hazautazás. Hazafelé egyébként a török határon három kocsi volt előttünk, a szerb határon egy, Magyarországra pedig Tiszaszigetnél jöttünk át, itt senki nem volt rajtunk kívül éppen. A bolgár határon hazafelé két hátipermetezős fickó 3 euróért lepermetezte a kocsit, ahogy ez náluk szokás…

 

Utak: Nagyon jó állapotban vannak, még a legkisebb települések felé is, bárcsak nálunk lennének ilyen utak. A főutak szinte mindenhol 2x2 sávosak, kátyút sehol sem láttam!  A kisebb városokon belül nem olyan jók az utak, de városon kívül mindenhol minőségi. Autópályát nem használtunk, kivéve amikor kijöttünk Isztambulból, kb. egy 40 km-es szakaszon.

Vezetés: Férjem vezetett végig. Először még illedelmes volt, beengedett maga elé 1-2 autót, de ez azt jelentette, hogy még másik 3 is befurakodott azzal a lendülettel. Így ezt a szokást nagyon gyorsan elhagyta. Nagyon határozottan vezetnek, rést tényleg nem szabad hagyni, mert egyből lecsapnak rá. Iszonyat közel mennek egymáshoz, mégis csak egy koccanást láttunk.

Rendőröket nem sokat láttunk az utak mentén, de azok is inkább egymással beszélgettek. Mindenki úgy ment a főutakon, mintha autópálya lenne.

Útközben 2x igazoltattak minket fegyveres katonák (jandarma). Egyszer Göreme felé, egyszer pedig  a Tuz-tónál. Az útlevelet kérték,  majd érdeklődtek, hogy tetszik az ország, és ennyi volt.

 

Belépők: 12 éves korig ingyenes, afölött teljes ár gyerekeknek is, és sajnos komolyan veszik, mert kérik az útlevelet mindenhol.

 

Trója: 25 TL/fő + 10 TL a parkolás

Eceabat-Canakkale komp: 40 TL (4 fő+ kocsi)

Pergamon: 25 TL/fő ;  felvonó: 25 TL/fő ; parkolás: 5 TL

Epheszosz:  40 TL/fő (parkolást már nem tudom mennyi)

Zelve, szabadtéri múzeum: 10TL/fő (parkolás nem tudom mennyi)

Derinkuyu: 25 TL/fő

Boszporusz hajóút: 15 TL/fő

Elsüllyedt palota: 20 TL/ fő (itt a 12 év alattiaknak is fizetni kellett)

Masszázs a hotelben két főre, másfél óra: 70 euro J

Szerb autópálya oda-vissza: 25 euro

Bolgár havi matrica: 30 leva

 

Mindent összevetve nagyon jó kirándulás volt, leszámítva a betegséget. Két hét mindenképpen kevés erre az útra, csak ámokfutásszerűen lehet végigcsinálni. Az odafelé vezető útra min. egy nappal több kellett volna, és Isztambulra is legalább még egy. Meg még pár közben, hogy ne legyen ekkora rohanás, és akkor a szállodát is még két napot teljesen kihasználhattuk volna pluszban (az érkezés és indulás napján). Nagyon elfáradtunk, sok idegsejtünk is elpusztult az út során:-), de olyan szép történelmi és természeti szépségeket láttunk, hogy mindenképpen megérte. Majd most kipihenjük magunkat. Csak bíztatni tudom a vállalkozó szelleműeket, nyugodtan vágjanak bele!

 

feketefelho Creative Commons License 2018.07.17 0 0 564

Menekültek már nem annyira jönnek onnan, ezért nem láttatok útközben egyet sem (a forrás most inkább Afrika), délebbre (vagy Ny-Európában) azért még lehet találkozni velük.

A WC-ik tényleg kulturáltak (mi két éve döbbentünk le a nálunk szokatlan higiénián), a legjobban az ülőkét bevonó műanyag zacskót cserélő eszköz tetszett.

Villamossal utaztatok? A megállóban lehet venni zsetont, amit be kell dobni a bejáratnál, ha jól emlékszem. (Többször voltunk már Isztambulban, de mivel a városközpontban volt a szállásunk ezért nem nagyon utazgattunk, mert gyalog minden közel volt. Pár hét múlva ismét megyünk és azt találtam ki, hogy végig villamosozunk Isztambulon, hogy olyan részeit is lássuk, amit eddig nem. Mondjuk túl nagy durranásra nem számítok.)

Előzmény: kastani (563)
kastani Creative Commons License 2018.07.05 0 2 563

Most utaztam Isztambulba kocsival. Eszék-Belgrád-Szófia-Edirne-Isztambul. 

Szerbia: Autópálya normális, néhány helyen a külső sáv rosszabb minőségű mint a belső sáv. Autópálya díjak: Sid-Belgrád 2,5 eur, Belgrád - Nis 6,5 Eur, Nis- határ 1,5 Eur. Nis után még nincs teljes egészében kész az autópálya, a táj gyönyörű, de ha elkapsz egy kamiont lehet követni, előzni nagyon kevés helyen lehet. Viszont alig 30 km csak, és a kamionosok sem csigatempóban haladnak.

Bulgária: Többnyire jó az autópálya, de itt is igaz, hogy a külső sáv rosszabb minőségű mint a belső. Beutazáskor a határnál meg lehet venni az autópálya matricát (kötelező). Egy hétre 8 eur, egy hónapra 15 eur.  Üzemanyag ár: 2,21-2,26 BGN, Átszámolva 370 Ft körül mozog a 95-ön benzin. 

Törökország: az autópályák jók, bár kerestünk, de nem találtunk lehetőséget autópálya kártya megvásárlására. A határnál azt mondták, hogy kb 18 km múlva lesz lehetőség megvásárolni a kártyát. Ott meg azt mondták, hogy majd Isztambulban vehetek a postahivatalban. Üzemanyagár valamivel magasabb mint Bulgáriában.

A határokon nem volt semmi extrém, odafelé meg sem néztek sehol sem, visszafelé a török és a bolgár vámos kérdezte meg, hogy van-e nálunk cigaretta illetve alkohol. A nemleges válasz után nem foglalkozott velünk tovább. Ezzel együtt lassú az áthaladás, mi mindenhol 15-45 perc alatt jutottunk át. 

A nagyobb benzinkutaknál a WC teljesen tiszta volt. Rendőrök voltak az utakon, főleg Bulgáriában de nem volt velük sehol sem gondunk. 

Menekülteket sehol sem láttunk, se út mellett se máshol.

Isztambul: A közlekedésük az elmúlt évekhez képest semmit nem változott. Mennek és centiznek, a duda fontos, a jelzőlámpa irányadó, de nem szentírás, főleg a gyalogosoknak, dugó bárhol és bármikor lehet, az elsőbbség pedig az amit megadnak és nem az amit a tábla mutat. Sokkal jobban kell figyelni mint itthon, és ha ezt megfogadod gond nélkül lehet autózni. Nem láttam balesetet, és csak néhány autó viselte magán előző koccanás nyomát. Mindezzel együtt és a szállásnál leraktam az autót és tömegközlekedéssel közlekedtem. Ha érdekel valakit szívesen mondok részletesen többet is.   

feketefelho Creative Commons License 2018.05.29 0 0 562

He-he-...

Nem csicsergett a kapu, amikor áthajtottatok rajta?

(Nekünk három éve pittyegett mikor áthajtottunk rajta, nekünk sem volt matricánk. Azóta semmi bünti. Sőt, öt éve szintén megpittyegett egy kapu, annak sem lett semmi következménye, hisz két évvel később beengedtek az országba.)

Szóval, no para! Menjetek nyugodtan tovább.

Előzmény: tervin65 (561)
tervin65 Creative Commons License 2018.05.29 0 0 561

Sziasztok.

Most utaztunk Isztambulba, a határon teljes kontroll de minden rendben volt. Az autópályánál nem kaptunk ezt a kártyát pedig több helyen is kérdeztük aztán Isztambulba érkeztük fizetés kapu nélkül.

Az lenne a kérdésem hogy több nap mulva indulunk csak tovább 

Nem lesz ezek után büntetésünk ?

 

feketefelho Creative Commons License 2018.05.18 0 0 560

Hát, szerintem a legrosszabb esetben majd csenget a kapu (amikor matrica nélkül áthajtottam rajta megszólalt egy csengő).

A legkevesebb problémát akkor okozol magadnak, ha nem használod az autópályákat. A városokon áthaladó, vagy azt elkerülő részek ingyenesek, másutt meg nagyon jók a Dxxx utak.

Előzmény: izbeki (559)
izbeki Creative Commons License 2018.05.18 0 0 559

Igen, ezeket olvastam én is, csak azt nem értem, hogy honnan tudom, hogy melyik részre mennyi pénz kell,

mikor fogy el az egyenleg?

Előzmény: feketefelho (556)
izbeki Creative Commons License 2018.05.18 0 0 558

Nagyon köszöntem az infókat.

Előzmény: feketefelho (555)
K. R. Creative Commons License 2018.05.09 0 1 557

Szia!

 

Megkésve de válaszolok, és az előttem leírtakat szeretném alátámasztani. Mi 2017 nyarán utaztunk autóval Törökországba. Sehol nem találkoztunk menekültekkel! A tengerpartokat meg nagyon szigorúan őrzik. A lakóépületek közé épített szállodákhoz, csak a biztonsági szolgálattal ellátott kapun keresztül történhetett a bejutás. Legalábbis ahol mi voltunk (Selimpaşa Merkez Mahallesi, Silivri). Fantasztikus élmény olyan helyekre eljutni ahol a helyiek nyaralnak. Minden olyan kellemetlenségtől (az üzletekben nincsenek kellemetlenül tolakodó eladók, nincsenek magukról megfeledkező nyaralók...) mentesültünk amit egyébként a nagy turista helyeken el kell viselni. Egy teljesen más szemszögből lehet megismerni a helyi szokásokat, embereket. Ha sikerül akkor az idén is elindulunk Gallipoliba (Gelibolu). Szerbiában a nagyobb benzinkutakon teljes biztonsággal lehet pihenni, nagyon sok a turista, rendszeresen láttunk rendőrautót is ezeken a helyeken az utazásaink során. Bulgáriával kapcsolatban nincs sok tapasztalatunk, de segítőkész emberekkel találkoztunk nem volt problémánk. Hazafelé Szófiában szálltunk meg egy olcsóbb panzióban, nem tudok rosszat mondani.

Előzmény: Zsoka Kicsi (548)
feketefelho Creative Commons License 2018.05.05 0 0 556

Ezt találtam még a Konzuli Szolgálat honlapján:

"Fontos tudni, hogy a Törökországba gépkocsival érkező külföldi útlevelében regisztrálják a gépjármű beléptetését. A regisztrálás a tulajdonos, vagy a jármű vezetőjének útlevelébe történik. Annak az útlevélnek a tulajdonosa, akinek az úti okmányába a gépjárművet bejegyezték, csak a gépkocsival, vagy más esetben a vámhatóságok külön engedélyével hagyhatja el az ország területét.

A Törökországba autóval érkezőknek kötelező, Törökországra is érvényes biztosítással kell rendelkezniük.

Amennyiben a forgalmi engedélyben szereplő személy nem utazik az autóban, ajánlott legalább egy angol nyelvű közjegyző által hitelesített meghatalmazással alátámasztani, hogy az autó vezetője jogosult azt használni.

Törökországban az általános sebességhatárok: 50 km/h város, 90 km/h főút, 120 km/h autópálya.

A Törökországban található több mint 2000 km-es autópálya hálózat, valamint Isztambulban az Európát és Ázsiát összekötő hidak használatáért fizetni kell, s a török kormány 2012 szeptemberében új technológiai rendszert vezetett be. Az un. HGS matricákat a postahivatalokban (PTT), bankokban és benzinkutakon is meg lehet vásárolni. A HGS kártya minimum 35 TRY (5 TRY kártyadíj + 30 TRY felhasználható autópálya vagy hídhasználat díj), a kártya feltölthető a postahivatalokon vagy benzinkutakon. "

 

 

Előzmény: izbeki (553)
feketefelho Creative Commons License 2018.05.05 0 0 555

Nem kötelező autópályán menni.

Burgaszból Isztambulba több útvonalon  is mehetsz. A legrövidebb a legromantikusabb (tele szerpentinnel) a D020-as úton visz be Isztambulba, de ha Edirne fel mentek, ott sem kötelező felmenni a pályára, kicsit tovább mentek és rá tudtok hajtani a D100-asra. Emlékeim szerint közel autópálya minőségű út az is (egy csomó benzinkúttal, ami a pályán többnyire csak ritkásan van).

Mellesleg 2015-ben (szeptember közepén) hazafelé jövet, kevéssel Isztambul után belekerültünk egy dugóba épp az autópályán (arra vitt a GPS :-( ), de gyorsan le is hajtottam róla és a szinte üres D100-ason jöttünk a bulgár határ felé szép tempóban. Edirnében vettünk még 2 kebabot, némi gyümölcsöt és így el is fogyott a maradék líránk szinte az utolsó kurusig. 

A pálya használatához venned kell egy matricát, amit fel kell tölteni, majd ezzel tudsz áthajtani a fizető kapukon.

Nekem 2015-ben ez nem sikerült. Egyszer zárva volt a posta, máskor meg nem működött a rendszer. A törökök is magasról lesz@rták, mentek a pályán, mintha lenne matricájuk, had csipogjon a kapu, no problem.

Egyébként, ha csak isztambulba mentek oda nem is éri meg matricát venni, mert valószínűleg nem tudod leautózni a rajta lévő összeget.

A Dxxx útak pedig nagyon jó minőségűek, többnyire 2*2 sávosak és a városokon áthaladva sem kell lényegesen lassítani, alig van keresztező forgalom. 

Előzmény: izbeki (553)
feketefelho Creative Commons License 2018.04.29 0 0 554

Kidobatták a 2L-es üdítőket????

Miért?

Ezek szerint sokat szigorodott, mert 3 éve mi a fél Magyarországot bevittük hozájuk és egy szót sem szóltak.

Előzmény: Petro67 (552)
izbeki Creative Commons License 2018.04.29 0 0 553

Szia!

Tudnál segíteni, hogy az autópálya rendszer hogy működik Törökben? Júliusban megyünk Burgaszból Istambulba.

Előre is köszi. Üdv: Tibi

Előzmény: Petro67 (552)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!