"When someone is seeking, it happens quite easily that he only sees the thing that he is seeking; that he is unable to find anything, unable to absorb anything, because he is only thinking of the thing he is seeking, because he has a goal, because he is obsessed with his goal. Seeking means: to have a goal; but finding means: to be free, to be receptive, to have no goal. You, O worthy one, are perhaps indeed a seeker, for in striving towards your goal, you do not see many things that are under your nose."
"I have no right to call myself one who knows. I was one who seeks, and I still am, but I no longer seek in the stars or in books; I'm beginning to hear the teachings of my blood pulsing within me. My story isn't pleasant, it's not sweet and harmonious like the invented stories; it tastes of folly and bewilderment, of madness and dream, like the life of all people who no longer want to lie to themselves."
Akkor sajnos komolyan venni sincs mit a mondandódból... Nem bántás, csak tiszteletteljes hódolatom ajánlanám Buddha lelki tanítómestereinek, és közölném, hogy mélyen együtt érzek velük csalódottságukban, ha a legkisebb mértékben is létrejött elméjükben a tanítványuk képzése és végkövetkeztetései kapcsán...
a félelmen, a bánkódáson, a mogorvaságon és az illúzión,
a tudatlanság kötőerejébe tartozik.
Bg. 18.35
Ebből nem szabad arra következtetnünk, hogy a jóság kötőerejében nem álmodik az ember. Az ebben a versben említett „álom” a túl sok alvásra utal. Az álom természetes, és mindig jelen van, a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötőerejében egyaránt. Aki képtelen elkerülni a felesleges alvást, az anyagi dolgok élvezetéből származó büszkeséget, aki mindig az anyagi világ fölötti uralomról ábrándozik, s akinek egész élete, elméje és érzékei e körül forognak, annak eltökéltsége a tudatlanság kötőerejébe tartozik.
