Sziasztok! Valamit lehet tudni SSM-522-ről? Eddig mindig a 14:20-as Sátoraljaújhely-Tiszakarád viszonylatot járta viszont jó ideje Ikarus c56-al van kiadva (leginkább HIV-471).
Elismerik a munkájukat Timkó Miklós autóbuszvezető, a Volán 3. sz. Vállalat sátoraljaújhelyi üzemegységében dolgozik. Munkakönyvi bejegyzése 1955-ben kelt. — Egy munkahelyem van, amióta dolgozom — kezdi beszélgetésünket. Eljegyezte magát a szakmával. Különben Nagyrozvágyra való, ott lakik a családjával. Élete nagy részét a közlekedésben töltötte. Tudja, milyen felelősség egy autóbuszt vezetni! Hány és hány embernek az élete van a kezében, amíg a volánt fogja. Elvégzi a munkáját, ahogy tudásából telik. Mióta vezet, még nem volt balesete. 1956 óta tagja a szakszervezetnek, s 1959 óta párttag. — Voltam már pártbizalmi, propagandista, részt vettem politikai oktatásban és 1970 óta szocialista brigádvezető vagyok — folytatja. — A mi brigádunk a legrégebbi dolgozókból tevődik össze. Tizenöt-húsz éves törzsgárdatag mind a kilenc munkatársunk. Nem dicsekvésképpen mondom: valamennyiünk megkapta az 500 —750 ezer kilométeres balesetmentes vezetésért járó jelvényt. Egy munkatársunk, Galambos József,a vállalat régi dolgozója, egymillió kilométert vezetett balesetmentesen. Büszkék vagyunk valamennyien elismerésére. Fokozatosan haladt brigádunk az eredményes úton. Ezüst jelvényesek, zászlós kitüntetettek voltunk, úgy érezzük, az idén értékelik munkánkat. 1974- ben közel 54 ezer forint értékű üzemanyagot takarítottunk meg, és jelentős társadalmi munkát végeztünk. S amit a legnagyobb eredménynek tarok: késés, nélküli pontosan közlekedett a brigád minden alja. Pedig van nullára futatott buszunk is. Úgy tartjuk üzemben, hogy jó legyen és normán belül fogyasszon üzemanyagot. Ellenőrizzük egymás kocsiját — ez kölcsönösen segítséget jelent. A Gagarin brigádban van tűzvédelmi, biztonsági felelős, Titkó Mihály. Az is a feladata, hogy mindenkitől megkérdezze, nem hibás-e a tűzoltókészülék? Nagy hozzáértéssel dolgoznak a brigád tagjai. Többen vállalkoztak arra, hogy fődarabcsere nélkül a lehető legnagyobb teljesítményt érik el járművükkel. Törekvésüknek máris van eredménye. — Beszéltünk munkájukról, eredményeikről, gondjaikról. A KSZDSZ XXIX. kongreszszusának anyagaival hogyan ismerkednek? — Ami engem illet, én még sokáig fogom tanulmányozni. Az ember mindig fedez fel benne valami újat. — és ez jó. Csak a mi vállalatunkról szólhatok, de azt elmondom. A beteglátogatást jobban meg kellene szervezni. Gyakori az egy-két napos betegség, tudom ez másutt is gond. Nekünk öntevékenyen kell segítenünk a jobb munka érdekében. — Mit várok és várunk munkatársaimmal az 1976-os esztendőtől? Bízom abban, hogy munkánkat kellően értékelni fogják. Elmondhatom, hogy üzemanyagból 1975-ben hat hónap alatt több mint 9700 litert takarítottunk meg. Az egész évi mennyiség elszámolása még most van folyamatban. Úgy érzem, jól gazdálkodtunk. Természetesen lehet még tovább is fokozni ezeket az eredményeket. Erre törekszünk az új esztendőben, az ötödik ötéves terv induló évében.Tavaly egyik munkatársunk, Csallóközi Sándor gépkocsivezető a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta, két évtizedes jó munkájáért. Mi a vállalatnál a kiváló brigád címet szeretnénk magunkénak tudni, ez közös nagy óhajunk. Rendezi gondolatait és az elmondottakhoz végül még hozzáfűzi: — Becsülettel dolgozunk. Hideg téli éjszakákon járatjuk a motort, hogy idejében, pontosan vihessük a munkásokat munkahelyeikre. A mi életünket, a mi munkánkat nem lehet összehasonlítani a fiatalokéval. Ők már csak a fejlődést látják, hogy munkájuknak egyre több lesz az öröme. Mi személyes tapasztalataink alapján érezzük a fejlődést, a korszerűbb utakat, a jobb buszokat, a kulturáltabb közlekedést. Nekünk is mindig többre, szebbre kell törekednünk. Ez a fejlődés alapja. Bízom a jövőben, a munkánk értelmében. Ezt a bizakodást kívánom az új esztendőben minden kollégámnak. Szentesi Magda
Ugyan az Ikarusok hajkurászásásához képest csökken a lelkesedésem, de a dupla Credoknak nem bírok ellenállni.
Apró adalék még a fotóhoz, hogy a gumicsizmát olyan mértékig benyelte a Bódva-völgyi mocsár, hogy a fotózás után csak én indultam el, a lábaim egy helyben maradtak, így mindenestül bele is huppantam az agyagtengerbe. De mindent a duplacsuklós Credokért!
A JSZ-375 egyéb elfoglaltsága miatt esélytelen volt Tólápa Ikarusos búcsúztatásának, de így is sikerült néhány kollégával közösen megemlékezni az utolsó napról. Mivel papírforma szerint állandó lakója már nincs a településrésznek, így a buszos kiszolgálás is okafogyottá vált, ráadásul a tíz éve felújított út is egyre rosszabb állapotban van. A terület hasznosítási elképzelései és az önkormányzat eljárása biztos megérne egy bővebb elemzést, ezt talán majd meg is teszi valaki máshol, itt ez úgyis OFF téma lenne. Annyit azért érdemes felvillantani, hogy egy 2001-es ajánlattételi hirdetményben leírtakhoz képest csak négyszeresére emelkedett a terület négyzetméterára.
Nagy valószínűséggel igen. "Hivatásforgalom" már jó ideje nem volt, ezért sem feltétlenül jártak már ki a buszok. Ma viszont utoljára még végigzötykölődött minden járat a helyenként már eltűnő aszfaltcsíkon. A megmaradt épületek ugyan nem a legjobb állapotban vannak, de nem úgy néznek ki mintha már teljesen lakatlanok lennének. Emlékül egy kép az utolsó fordulóról a Szilvásváradra induló járattal, előtérben a valaha több száz lelkes településrész megmaradt házaival, háttérben az egykori Bardin és Omány aknák hűlt helyével.
