Ja, felfogtam, most az arrogánsból átmentünk személyeskedőbe, mert beleszaladtál több olyan felvetésbe (pl. II. Lajosnak szerinted nem volt zsoldosserege), amiből így próbálsz kihátrálni. Oké, hagyjuk. Nyomjál még egy pár :) :) :) -it, és nagyon cooooooool leszel. A kutya ugat, a karaván halad...
Fekete seregről... "Az egy zsoldossereg volt. Nem a Magyar Királyság hadereje, hanem Hunyadi Mátyás magánhadserege, amit közpénzből tartott fenn."
Szerintem elég sokat nem tudsz a korabeli hadviselésről. A Jagellók kora már nem az Árpád-kor, amikor körbehordták a véres kardot, és csatlakozni kellett. Oké, 1526 nyarán is körbehordták a kardot, és a király (néhány fős kíséretével) el is indult Budáról, de Érdnél visszafordult, mert senki nem követte őt a hívó szóra. A Mohácsnál jelen levő keresztény sereg zöme ugyanis zsoldossereg!!! Ugyanúgy, mint annak idején a fekete sereg, csak azzal a különbséggel, hogy az előbbi egy összeszokott társaság, utóbbi egy alkalomszerűen összerakott had volt. A rác naszádosok talán nem zsoldért harcoltak, hanem a király két szép szeméért? A Mohácsnál alkalmazott Ciprusi Hannibál, az összes tüzér nem zsoldos volt? Tomori Pálnak miért kellett üzletelnie a határmenti török kereskedőkkel azért, hogy zsoldjába tudjon fogadni katonákat a török ellen?
Sikeres hadvezérek..."II. Lajos időszakában is voltak. Sajnálatosan a Mohácsi csatában nem tudtak jelen lenni, egy kivétellel. Tomori jó hadvezér volt, több, sikeres török elleni csatával a háta mögött."
Kik voltak a sikeres hadvezérek II. Lajos korában? Beriszló Péter, Frangepán Kristóf vagy Szapolyai János? Ők sikerrel tudtak vezetni egy mohácsi nagyságú, 25 ezres sereget? Volt ilyen éles helyzetben gyakorlatuk? Szerintem nem lesz hosszú a listád. Tomorinak milyen csatái voltak a török ellen Mohács előtt? Maximum csetepatéi. Pár száz, esetleg ezer fővel megleckéztetett egy-két határ menti béget. Az igen. Beriszló is vezetett vagy 2-2,5 ezer lovast, amikor tőrbe csalták és megölték a törökök. Pedig még nem is találkozott janicsárokkal, vagy az anatóliai hadtest katonáival. Szapolyai, aki egy huszadrangú vár, Zsarnó ostrománál majdnem otthagyta a fogát 1515-ben? És várják őt Mohácsra, mint a messiást, megválasztják helyette másik fővezérnek az öccsét, Györgyöt, hátha megérkezik a bátyó... És mi lett volna más, ha tényleg odaér, még egy "sikeres" hadvezér ott hagyja a fogát Tomori mellett???
"Szerintem Mátyás képes lett volna megállítani őket, jobb hadvezér volt mint a Mohácsnál szerencsétlenkedő társulat. Eleve nem lett volna szabad ilyen délre vonulni, be kellett volna várni minden sereget előbb, azután meg feladni a kiépített pozíciót és támadni."
Érdekes, hogy a törököknek mennyire nem ízlett pl. a szekérvár elleni harc. Több ilyenbe is volt szerencséjük beleszaladni a Dunántúlon, és - bár győztek - súlyos veszteségeket szenvedtek. Ezt Szulejmán szultán naplójából tudjuk. Úgy tudom, hogy a lengyelek sem értették, hogy Mohácsnál miért nem használtuk a szekérvárakat, bár akkor felteszem, hogy birtokolni kellett volna a magaslatokat is, másrészt elég szabdalt terep lehetett. Amikor elkezdődött a csata, egy elég nagy cseh sereg állomásozott Győr körzetében, a cseh kancellár vezetésével. Szerintem is jobb lett volna még Tolnáról visszavonulni (Mohácsról már ez veszélyes lett volna), de tudjuk, hogy a királyt megfenyegették: ha nem bocsátkozik harcba, ellene fordulnak a sajátjai.
"Az 1520-as évekre ... a magyar állam és hadsereg már csak árnyéka a Mátyás korabelinek."
Ezt az állításodat mire alapozod?"
Elnézést, hogy beleszólok, de Te mire alapozod, hogy a Jagelló-korban a magyar állam és a hadsereg nem volt árnyéka a Mátyás korabelinek? Az oszmánokkal szemben elszenvedett, évről-évre növekvő területi veszteségek valahogy mégis azt igazolják, hogy valamit rosszul csináltak a Jagellók. Bár névleg még egy nagy közép-európai állam konglomerátum része volt a Magyar Királyság, azért szembetűnő, hogy a folyami naszádosok fizetetlensége, valamint a várvédők zsoldjának elmaradása miatt az oszmánok úgy nyomulnak előre, mint kés a vajban.
II. Ulászló igyekezett megtartani a sereget, ám zsoldot nem tudott biztosítani, így egy részük abbahagyta a katonáskodást, más részük Habsburg Miksa német-római király zsoldjába szegődött. A maradékot a török fenyegetés elhárítására a délvidékre küldték, de mivel továbbra sem fizettek zsoldot, a katonák rabolni, fosztogatni kezdtek. A vidéket fosztogató sereg maradékait Kinizsi Pál alsó-magyarországi főkapitány verte szét királyi beleegyezéssel.
A megmaradtak kis része Nándorfehérvárra került, ahol a törökökkel összejátszva Nándorfehérvárt az ellenség kezére szerette volna átjátszani. Velük Kinizsi Pál véresen és kegyetlenül számolt le. A fekete sereg 1494 tavaszára végleg megszűnt létezni.
Ezenkívül ő eleve nem hagyta volna elveszni Nándorfehérvárt, a védelem kulcsát, tehát Mohácsra nem is került volna sor. Egy ritka felelőtlen társulat irányította az országot akkor, de az ellenzékük sem volt jobb.
Szerintem Mátyás képes lett volna megállítani őket, jobb hadvezér volt mint a Mohácsnál szerencsétlenkedő társulat. Eleve nem lett volna szabad ilyen délre vonulni, be kellett volna várni minden sereget előbb, azután meg feladni a kiépített pozíciót és támadni.
Szerintem nagyon jól összefoglaltad, teljesen egyetértek veled. Persze óriási fegyvertény volt 1456-ban Nándorfehérvár visszavívása, de sajnos nem tudott gátat szabni még egy, a szultán által személyesen vezetett hadjáratnak sem. Igaz, talán 1521-ben másképp alakul a helyzet, ha pl. a rác sajkásokat időben kifizetik. De tudjuk, hogy a háborúkhoz szerencse is kell. És a Magyar Királyságnak lényegében már 1396-tól szerencséje volt, egész 1526-ig, hogy mindig megúszta a totális oszmán támadást. Hunyadi János gerilla háborúban kiemelkedő teljesítményt nyújtott, de már nem boldogult Várnánál egy felállt török arcvonallal szemben, Kenyérmezőnél sem egy hatalmas (mondjuk egy mohácsi léptékű, 55-60 ezres) oszmán sereget sikerült legyőzni (nagy áldozatok és nem kis szerencse árán). Végül Jajca, Szabács és Klissza elvesztését is talán felemelhetnénk Nándorfehérvár szintjére, mert ezek az erősségek legalább olyan "kapuszereppel" bírtak, mint Belgrád. Úgyhogy az összeomlás nem egyik napról a másikra, de sajnos tudatosan felépítve, bekövetkezett.
Ezen a kérdésen sokat lehetne agyalni, de nem biztos, hogy egyértelmű válasz adható rá.
Az 1402-es ankarai csata, amikor Timur Lenk szétverte az oszmán hadsereget és a szultánt is elfogta, csak kb. 30-40 évre vetette vissza az oszmán birodalmat, én legalábbis ezt olvastam.
Az 1430-as, 1440-es években már ismét keményen expanzióban voltak a Balkánon, ekkor jöttek Hunyadi katonai sikerei, amelyek átmenetileg megállították az előrenyomulásukat, főleg az 1456. évi nándorfehérvári győzelem.
Az azonban nem igaz, hogy Nándorfehérvár 70 évre megállította volna a törököket: 1459-től folytatták a Balkán meghódítását, meghódították Bosznia-Hercegovinát és Albániát, ill. a görög szárazföld azon részeit, amit korábban még nem hódítottak meg.
Sőt 1481-ben már Itáliába is átcsaptak egy expedíciós hadtesttel az Otrantoi-félszigeten.
Magyarországra is többször betörtek, igaz, hogy aránylag kisebb seregekkel, ezek közül az 1479-es hadjáratuk volt a legnagyobb, amit a magyar seregek végül Kenyérmezőnél szarrá vertek Kinizsi vezényletével.
Összességében azonban nem úgy látszik, hogy Nándorfehérvár annyira megfogta volna az oszmán birodalmat.
1481-ben viszont egy aránylag békekedvelő szultán került az oszmán birodalom élére, 1512-ig nem is volt igazán nagyobb hadjáratuk.
1512-ben meg I. Szelim, aki rendkívül harcias volt, de az uralkodását a Közel-Kelet és Egyiptom meghódításának szentelte, észak felé nem indított hadjáratot.
Ez változott meg gyökeresen, amikor I. Szulejmán került a trónra 1520-ban, aki viszont kifejezetten a keresztény világ ellen vezetett hadjáratokat, erre fáztunk rá aztán mi magyarok is.
Szóval szerintem igazából nagy szerencsénk is volt, hogy 1456 és 1521 között olyan igazán nagy hadjáratot az oszmánok nem vezettek ellenünk, mert máshol, a Balkánon, a Közel-Keleten és Egyiptomban voltak elfoglalva.
Nem vagyok biztos benne, hogy Mátyás hadserege képes lett-e volna felvenni a küzdelmet az oszmán főerőkkel, de talán.
Az 1520-as évekre azonban már egyértelműen az oszmánok felé billentek el az erőviszonyok: a magyar állam és hadsereg már csak árnyéka a Mátyás korabelinek, az oszmán államgépezet és hadsereg meg erősebb, mint valaha.
A mohácsi tragédiát csak széles körű nemzetközi összefogással lehetett volna talán elkerülni, a német birodalmi, a spanyol és a lengyel hadsereg aktív közreműködésével, de még akkor sem biztos :-(
És Buda is aug.29-én esett el 1541-ben... Nem véletlenül. 1529-ben a szultán - szintén "véletlenül" - aug. 29-én csókoltatja meg a kezét Szapolyaival a mohácsi táborában... A végső megalázás.
Ha már Zsigmond és Mátyás a topik címe, azért azon érdemes elgondolkodni Nándorfehérvár kapcsán, hogy a két, nagyhatalmi terveket szövögető (és részben meg is valósító) király mennyiben tudott volna ellenállni egy olyan jellegű támadásnak, mint amit 1521-ben elszenvedett "Magyarország kapuja". Zsigmond vagy Mátyás meggátolhatott volna egy szultán által személyesen, hadra fogható katonaságának 2/3 részével támadó oszmán sereget? Vagy csak mázlink volt, hogy olyan külső okok, mint pl. Timur Lenk, vagy később a perzsák miatt az oszmánok nem tudtak teljes erejükkel felvonulni a Magyar Királyság felé, és elodázták azt a katasztrófát, ami 1526-ban bekövetkezett?
ez a magyar állam hozzáállása a magyar történelemhez.
lásd:
2001 őszén indult a nagyszabású terv, hogy Corvin Mátyás egykori könyvtárának megmaradt példányait digitalizálják. Kezdetben az OSZK, az MTA és a Győri EgyházmegyeiKincstár és Könyvtár corvinái, majd egy évvel később, 2003-ban a budapesti Egyetemi Könyvtár és az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár corvináit is digitalizálták. Még idén tervezik a cseh, horvát és lengyel gyűjteményekbenőrzött kódexek további felvitelét a világhálóra. 2004-re tervezik más európai nagy gyűjtemények corvináinak digitalizálását.
2001 őszén az Országos Széchényi Könyvtár, valamint a Magyar Tudományos Akadémia és a Győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár corvinái kerültek digitalizálásra a Xerox Hungary támogatásával.
2003-ban az UNESCO támogatásával a budapesti Egyetemi Könyvtár és az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár corvináit digitalizáltuk. A projekt keretében digitalizálásra kerülnek a cseh és horvát nemzeti könyvtár corvinái valamint a Krakkóban, Wroclawban és Torunban őrzött kódexek.
2) József Antal főherceg tizenhat éves korában járt először Pest-Budán, amikor bátyját, Ferencet Budán magyar királlyá koronázták (1792. június 6-án). Ekkor még másik bátyja, Sándor Lipót főherceg (1772–1795) volt Magyarország nádora.
[wikipedia]
Mért József nádor a Habsburg-ház nádori ágának megalapítója, ha egyszer bátyja megelőzte?
Csináltam ebből egy kivonatot, átkerült.. a topik a polidilbe - így már nem olvasható...
Ma 53 korvina van Magyarországon, a fönnmaradt hiteles kódexeknek körülbelül egynegyed része (vagyis össz.kb.200 )
A kortársak és az utókor arról tudnak, hogy Mátyás király a török birodalomból, Görögország belsejéből szerezte meg nagy görög gyűjteményét. Naldo Naldi könyvtárismertetőjében már megtalálható a Corvinának görög auktorokban való rendkívüli gazdagsága és görög meg latin részre való tagolása. A firenzei kapcsolatok megerősödését elsősorban három név jelöli: Taddeo Ugoleto (egész Európa könyvtárait bejárta ), Francesco Bandini (Budán gyűjtött maga köré a firenzeiek mintájára egy neoplatonista kört), Marsilio Ficino/us ("Nem küldi Platónját Athénba, mert azt szétrombolták, hanem inkább Budára, Mátyás királyhoz, „aki csodálatos hatalmában és egyúttal bölcsességében néhány év leforgása alatt visszaállítja a hatalmas és bölcs Pallas templomát")
Mekkora lehetett ekkor a kódexek és nyomtatott könyvek száma a Corvinában? Ez a kérdés mindig izgatta a fantáziákat. A XVII. században fölbukkant mesés szám az ötvenezer könyvről természetesen nagyon messze áll a valóságtól. De tarthatatlanok a későbbi, túlságosan alacsonyra vett számok is: 4-500 kötet. A becslések szélsőséges különbségének oka az, hogy pozitív adataink a Corvina Könyvtár kötetszámára vonatkozólag nincsenek. Ha gondosan mérlegre teszünk minden számba vehető körülményt: a kortársak megjegyzéseit, az itáliai humanista uralkodói könyvtárak analógiáját, a Corvina helyiségeinek valószínű nagyságát és berendezését, a kötetek elhelyezésének módját, az elődöktől örökölt kódexek föltételezhető mennyiségét, a másoltatás és beszerzés valószínű ütemét a könyvtár fejlesztésének különböző szakaszaiban, akkor nagy valószínűséggel 2000-2500 kötetre tehetjük a kódexek és nyomtatott könyvek együttes számát a királyi könyvtárban, ?4-5000 mű. (Ebből a számból csak egészen kis rész eshetett a nyomtatott könyvekre). Nem látszanak tehát túlzásnak a német humanistának, Brassicanusnak a szavai, aki pedig már elhanyagolt és nagyon megdézsmált állapotban látta a Corvinát 1525-ben:
„Megnéztem valamennyi könyvet. De mit mondjak, könyveket? Ahány könyv, annyi kincset láttam... Akkor igazán úgy látszott, nem könyvtárban, hanem - amint mondják - Jupiter ölében voltam. Annyi volt itt a görög, valamint a héber kötet, amelyeket Mátyás király Konstantinápoly eleste és sok más görög város pusztulása után mérhetetlen pénzen vásárolt össze Görögország belsejéből... Annyi volt itt a régi és újabb latin könyv... mint tudomásom szerint sehol máshol."
...A Corvina Könyvtárról tehát nyugodtan elmondhatjuk, hogy maga is közelebb hozta az elsüllyedt görög világot a humanista Európához. Az Alpoktól északra fekvő Európa főleg innen merítette a görög szerzők munkáit. Csakhogy a középeurópai humanizmus súlypontja Mátyás király halála után Buda helyett Bécsbe helyeződik át, s az eddig ismeretlen művek publikálásának dicsősége a német, főleg bécsi humanistáknak jut. Korvina-példányból adták ki Héliodóros Aithiopikáját, Polybios öt könyvét görögül is, latin fordításban is, Bessarion két munkáját, Diodorus Siculust, Niképhoros Kallistost, Salvianust, Basilius és Nazianzenus levelezését. A bécsi császári könyvtár kapuja fölött pedig a XVII. században ott volt a felirat, hogy alapjai közt fontos helye van Mátyás király könyveinek
A Corvina tartalmi értéke és gazdagsága szempontjából különösen feltűnő a görög szerzők eredeti nyelvű és latinra fordított műveinek nagy száma. A Corvinából ismert 650 műnek mintegy harmadrésze származik görög szerzőktől, akik - néhány későbbi bizáncitól eltekintve - ókoriak. A görög művek száma tehát majdnem annyi, mint az ókori latin szerzők műveinek száma és több, mint a középkori és humanista iratok együttes mennyisége. Persze nem szabad elfelejtenünk, hogy a könyvtárt meglátogató külföldi humanisták elsősorban az értékesnek tartott anyagot igyekeztek megszerezni Budáról, illetve azokról jegyeztek föl adatokat. A számarány mégse puszta véletlen. Hogy csak a fontosabb görög szerzőket említsük: Aischylos, Aristotelés, Athenaios, Basilius, Dionysios Halikarnasseus, Diodóros hó Sikeliotés, Eusebios, Gregorios Nyssénos, Gregorios Nazianzénos, Hésiodos, Homéros, Hyperidés, Isokratés, Konstantinos Porphyrogennétos, Origenés, Philostratos, Platón, Plótinos, Polybios, Plutarkhos, Ptolemaios, Sapphó, Sophoklés, Strabón, Theophrastos, Thukydidés, Xe-nophón, Zónaras. Naldus Naldius azt mondja könyvtárismertetőjében, hogy az ott meglevő görög szerzők neveit alig lehetne fölsorolni....egyes szövegek több példányban is fönnmaradtak a Corvinából Ami a görög kódexeket illeti, fontos megjegyezni, hogy alig van köztük címeres, tehát olyan, ami a korvinák biztos hitelesítő jegyével rendelkezik. Ami görög korvinát ma ismerünk, azoknak hitelességéről -kettő kivételével (ezekben is csak a kötéstáblán van címer) - nem címer, hanem csak történeti adatok tájékoztatnak. Ezért a Budáról elhozott görög kódexek legnagyobb részéről sohase fogjuk tudni megállapítani, hogy egykor Mátyás király könyvtárába tartoztakBudán komoly fordítótevékenység folyt. Bonfini Mátyás király számára fordította görögből latinra Aphthonios Sophistát, Hermogenést, Hérodianost, a két Philostratosnak több művét. A Philostratos-fordításokat tartalmazó kódex egyike a legszebb korvináknak. A föltehetően dísztelen görög eredeti elveszett; a fordítás megszerzéséért Mátyás halála után egész szervezett akció folyt .
(pld: Cortesius Mátyás haditetteit dicsőítő korvina , ferrarai származású Sigismundus de Sigismundis : Didymus - Hieronymus korvinák, aki mellesleg egy 1510-ből kelt levélben Mátyás király scriptorának vallja magát stb.)
Mátyás számára Budán és Firenzében készült díszes korvinákon sohase látható a címer két oldalán az M és A betű (legföljebb M és R=Mathias Rex)....Gyakori még ezzel a címertípussal kapcsolatban az, hogy a pajzs két oldalán az M és A betű látható. Ezeket a betűket „Mathias Augustus "-ként, Mátyás császári címzéseként oldották föl régebben, és ezen az alapon készítésük idejét 1485 (Bécs elfoglalása) utánra tették.
"A falak mentén körös-körül aranyozott polcok, három sorban. Ezeken feküdtek első táblájukra fektetve, a szakok szerint csoportosított kódexek, csillogó-ragyogó, aranyozott, címeres, meggypiros színű bőrkötésben vagy piros, zöld, kék, lila selyem-, bársonykötésben, aranyozott ezüst, zománcdíszes véretekkel, csatokkal. A por ellen színes-aranyos szövésű leplek védték az értékes könyveket. A polcok alatt pedig művészi faragványokkal díszített, zárt szekrényekben volt a többi könyv, ami nem fért a polcokra. Az olvasók számára háromlábú, ókori mintájú székek voltak a teremben, amelynek boltozatát hatalmas pillér tartotta, rajta a fölirattal: „Mathias princeps invictus ingenii voluptati opus hoc condidit generosum" [A győzhetetlen Mátyás király a szellem gyönyörűségére alapította ezt a nemes művet]."
Morat-nal mintegy 10-15 000 svájci és nagyjából ugyanannyi burgundi vett részt - a svájci oldalon ott volt még mintegy 8- 9000 lotaringiai,a burgundi oldalon pedig a savoyai herceg fiának zsoldosserege itáliai katonnákkal. Ezért írta, hogy önmagában a két fél itt nagyjából ugyanakkor létszámmal lehetett jelen.
utolsó két vesztes csatájában a svájciak masszív túlerőben voltak
Morat-nál még nagyjából kiegyenlített volt a dolog, a sváciak önmagukban talán annyian voltak, mint a burgund sereg. Nancy az már nagy baklövés, René katonáival együtt a svájci szövetség mintegy négyszeres túlerőben volt.
Azért Mátyás jó stratéga mivolta a diplomáciai fronton nem nagyon mutatkozott meg, uralkodásának végén az összes szomszéddal (a két Jagelló királysággal, és a Habsburgokkal is) "feszült" volt a viszonya. Nem is véletlenül ajánlotta fel élete végén a Magyar Királyságot Miksának, cserébe Corvin János boszniai királyságáért.
Ha Mátyás korából nem is, a Jagelló-korból maradt ránk három, (illetve inkább két és fél) költségvetés az 1494, 1525, 1526-os évekből. Azok jó kiindulópontok lehetnek akár Mátyás korára is.
Köci, h áthelyeztétek a hsz-omat, ebbe a relevánsabb topikba.
A fő gondunk itt, h a korabeli magyar gazdaságról nem rendelkezünk autentikus hazai adatokkal (főleg a velencei követekre kell hagyatkoznunk), míg ellenben a burgundi udvar kvt-éről százszámra vannak kimutatásaink.
Mindamellett örömmel állok egy ilyen diszkurzus elé, nem véletlenül vetettem fel.
