"A MALÉV bejrúti légi katasztrófának rejtélyét feldolgozó sorozatot készít az RTL-es A mi kis falunk és a Drága örökösök, valamint a TV2-s Korhatáros szerelem című tévészériákat is gyártó ContentLab&Factory cég. A sorozat a HA-LCI címet viseli és 6 részből áll majd.
A sorozat a katasztrófát követő nyomozás eseményeit dolgozza fel a magyar titkosszolgálat egyik vezetője és a Malév ügyeletes forgalmi tisztviselője történetét követve. A sorozat nézői előtt mindeközben feltárulnak az 1970-es évek szocialista rendszerének rejtelmei, a magyar és az orosz titkosszolgálatok rejtélyes kapcsolata, valamint a keleti blokk országainak a Palesztin Felszabadítási Szervezettel folytatott katonai együttműködése."
Augusztus 20-án, egy nappal a prágai PFSZ iroda megnyitása után, a csehszlovák légitársaság, a CSA, Iljusin IL62 típusú utasszállítógépe 17 kilométerre Damaszkusz előtt, fedélzetén 126 emberrel lezuhant. Köztük volt Vujicsics Tihamér zeneszerző. Negyven nappal később, a budapesti PFSZ iroda megnyitása után - ugyancsak - egy nappal a Malév vadonatúj (egy éves) Tupoljev TU154A gépe Bejrút-tól 10 kilométerre zuhant a tengerbe. Felvetődik a kérdés: nem lehet valamiféle összefüggés a kettő között?
Minő véletlen, két delegáció, két leesett gép (viszont a cseh gépen volt két túlélő...). Erről, az IL-62-ről, itt is írtak '15-ben:
Az egyik legjobban elterjedt feltételezés szerint a Malév-gépet az ellenérdekeltek közül valamelyik fél lőtte le abban a hiszemben, hogy ezzel megsemmisíti a Fatah vezérkarát. A delegáció azonban nem a Malév 240-es járatával utazott vissza Bejrútba, az utolsó pillanatban - vélhetően biztonsági okokból -, lemondták a foglalást, ahogyan egy hónappal korábban a prágai képviselet augusztus 19-ei megnyitása után is tették.
Utóbbi apropóján rögtön meg kell említeni egy másik roppant gyanús, a Malév gépéhez hasonló balesetet, amely a csehszlovák légitársaság, a CSA 540-es Prága-Teherán járatát érte. Az 540-es járat Iljusin IL-62 típusú gépe augusztus 20-án, a kora hajnali órákban a damaszkuszi reptér megközelítése közben, - a Malév gépéhez hasonlóan - felrobbant a levegőben. (Ennek a katasztrófának szintén volt magyar áldozata, a híres zeneszerző, Vujisics Tihamér.) Az eredeti tervek szerint a palesztin delegáció az 540-es járat gépén utazott volna haza, de szándékukat az utolsó pillanatban megváltoztatva, két nappal később, Bukarestből tértek vissza Bejrútba.
Ezek ismeretében természetesen nem zárható ki egy ilyen opció a Malév-gép esetében sem. (Érdekes módon a budapesti PFSZ-delegáció szintén Bukarestből repült haza.)
1975. szeptember 30-án a Malév Légiközlekedési Vállalat 240. járatszámú Tu-154-es repülőgépe Beirut közelében leszállás közben a tengerbe zuhant. Az eljáró magyar vizsgáló bizottság az ICAO 12. 13. Annex alapján eljárva nem jutott eredményre a baleset okainak tisztázása érdekében. A baleset tényleges oka, elvileg ismeretlen, illetve valoszinüleg titkosított titok a mai napig is. A baleseti jegyzökönyv fabrikált hamis. A bekövetkezett baleset kapcsán Kékesi Tibor MSZP parlamenti képviselő, 2004. február 25-én kelt levelében, amelyet dr. Csillag István Miniszter úrnak írt szerepel, hogy javasolta „a GKM 2005. évi költségvetésében kerüljön beállításra 100,-300, MFt., amely a repülőgép roncsainak felkutatását, a tengerben nyugvó áldozatok kiemelését, azonosítását és a már korábban eltemetett azonosítatlan személyekkel együtti hazaszállítását és temetését magába foglaló összeg mintegy negyedét jelentené.” Kékesi úr 2004. november 22-én módosító javaslatot nyújt be a Parlamentnek az éves költségvetési törvényhez, amelyben javaslatot tesz a Kegyeleti Alap létrehozására. A Javaslat indoklásában a roncs kiemelési feladatok, és az áldozatok repatriálása szerepel célként. A fenti okiratokból is kiderül, hogy a Kegyeleti Alap létrehozásának törvényi célja kizárólagosan a ronccsal összefüggő kiemelési munkálatok támogatása és az áldozatok repatriálása volt. 2004. december 15.-én a Parlament elfogadja a 2005-ös év költségvetési törvényét benne 100 MFt költségvetési előirányzatot (2004. évi CXXXV. tv. V fejezet Közlekedéssel kapcsolatos egyéb fejezeti kezelésű előirányzatok 1. 25. 30. 35. pontja. A költségvetési törvény módosítási javaslatának indoklásában tehát az szerepel induló célként, hogy az állam részben finanszírozza a roncsok kiemelését a tragédia feltárását és ez által az „áldozatok”, tekintet nélkül azok állampolgárságára és nemzethez való tartozására, maradványainak felkutatását, repatriálását. A Kegyeleti Alap kezelésével a jogszabály a Gazdasági és Kereskedelmi Minisztériumot (GKM) bízta meg. Dr. Németh László (továbbiakban: NL) valamennyi magyar áldozat hozzátartozójától meghatalmazással rendelkezett a GKM-mel folytatandó tárgyalások során történő képviseletre, mely tárgyalások meg is kezdődtek. 2005. április 14-én kelt levelében Dióssy Gábor a GKM akkori politika állampolgára levélben fordult NL-hez azzal, hogy „az ügyben felszólaló országgyűlési képviselőkkel 2005. márciusában tartott konzultáción az a javaslat született, hogy az alapot a hozzátartozók által létrehozandó civil szerveződés kezelje, és az a hozzátartozók egybehangzó akarata alapján kerüljön felhasználásra”. Ezért személyes találkozót szervezett, amelyen „az alapot kezelő szervezet létrejöttét igazoló okmányt” kívánta megismerni, illetve a „hozzátartozók egyhangú akaratáról” kívánt tudomást szerezni. Ebben az időben még a GKM is azt a határozott álláspontot képviselte, hogy a „civil szerveződés (alapítvány, stb.) létrehozatalára nemcsak a hozzátartozói érdekek egybehangzó kifejezése, hanem az Alap kezelése céljából is szükség van. 2 2005. május 26-án a GKM hivatalos helyiségében a „Kegyeleti Alap felhasználása tárgyában” személyes megbeszélés zajlott, melynek során a GKM ragaszkodott ahhoz, hogy előrelépés történjen a Kegyeleti Alaphoz tartozó szerveződés, testület ügyében. 2005. májusában a GKM még határozottan kijelentette, hogy a Kegyeleti Alapban lévő pénz nem osztható ki hozzátartozói juttatásként, ekkor még akként foglaltak állást, hogy a Kegyeleti Alapot az Országgyűlés döntésében rögzítettek végrehajtására kell felhasználni (azaz: repatriálás, hazahozatal, végtisztesség). 2005. augusztus 22-én Dióssy levelet intézett Dr. Szilvássy György miniszterlenök kabinetfőnöke részrée, kérve, hogy a Kegyeleti Alap átadhatósága, felhasználhatósága tekintetében kerüljön Miniszterelnöki hivatali szinten összefogásra a döntések, állami felelősség esetleges megállapítása miatt. 2005. november 29-én Dióssy Gábor politika államtitkár úr ismételten tájékoztatást intézett NL jogi képviselőjéhez, amelyben felszólította NL-t, hogy „a 2005. május 26-án tartott megbeszélésen elhangzottaknak megfelelően „a Kegyeleti Alaphoz kapcsoló civil szerveződés, testület létrehozása iránt az intézkedéseket közvetlenül tegye meg”. Mivel a 2005-ös költségvetési év elteltével elveszhetett volna a Kegyeleti Alap, a GKM utasításának megfelelően létrehozásra került az Alapítvány akként, hogy 2005. december 21-én kibocsátásra került a HA-LCI alapítvány alapító okirata, és –tekintettel a közelgő költségvetési év végére – benyújtásra került a nyilvántartásba vételre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz. Mivel a GKM számos levelében kifejtette, hogy az Alapítvány a Kegyeleti Alap felhasználására, kezelésére lesz jogosult, az eredeti alapító okirat ezt is céljának tekintette. A Fővárosi Bíróság hiánypótlási felhívására azonban a GKM ilyen tartalmú nyilatkozatot nem volt hajlandó kibocsátani, így az alapító okirat módosítására került sor, mely módosítás szövegének részletes egyeztetésére került sor a GKM-mel, melynek eredményeképpen megszületett az a közösen megállapított szöveg, amely alkalmas volt arra, hogy a közhasznú alapítvány nyilvántartásba vétele megtörténjen. (A GKM ezzel megbízott munkatársával, Skonda Ödönnel folytatott hosszas egyeztetés után.) Skonda Ödön 1975-ben a hamis vizsgálatot levezetö Jánovszki László helyettese volt. Kinevezése NL-ben komoly kérdéseket vetett fel. Skonda magas összegü kifiztést kapott a munkáért. Ezen módosításra tekintettel az új, egységes szerkezetű alapszabály alapján a HA-LCI alapítványt a Fővárosi Bíróság 2006. május 8. napján kézbesített végzésével nyilvántartásba vette. Az alapítvány jogi képviselője 2006. május 9. napján e-mail formájában tájékoztatta dr. Kiss Lászlót a nyilvántartásba vételről, majd kérte, hogy a közös cél iránti együttes cselekedetekre kerüljön sor. Dióssy Gábor 2006. április 11-én kelt levelében Kékesit arról tájékoztatta, hogy „a minisztérium vezetése teljes elkötelezettséggel napirenden tartja az ügyet, minden lehetőt megtéve, az Országgyűlés a Kegyeleti Alapot létrehozó határozatának végrehajtásával az áldozatok fellelhető földi maradványainak mielőbbi hazahozataláért és végső nyugalomra helyezéséért.” 3 Ezt követően 2006. júniusáig, a jogi képviselő ismételt e-mail üzenetéig semmilyen, sem érdemi, sem formális lépésre nem került sor a GKM részéről, majd pedig 2006. október 2-án már az új államtitkár, Dr. Garamhegyi Ábel megkeresése történt meg. 2006. év vége és 2007. év folyamán Dr. Garamhegyi Ábellel folytatott személyes konzultációk és levélváltásokat követően a GKM új – a törvényi céloktól eltérő - álláspontot alakított ki, amelynek értelmében az alapítványt a továbbiakban nem fogadta el a hozzátartozók érdekei kifejezésére alkalmas testületként, a magyar áldozatok hozzátartozóit egyesével, levélben kereste meg, s részükre külön-külön ajánlotta fel a Kegyeleti Alap egy-egy részét, gyakorlatilag kártérítésként, miközben az eredeti célra történő felhasználás meg sem kezdődött, a repatriálás teljességgel megfeneklett. A közvetlen megkeresésre a 10 hozzátartozóból 9 akként foglalt állást, hogy a felajánlott „kártérítést” elfogadja, NL azonban kifejtette abbéli határozott véleményét, hogy a Kegyeleti Alap ekként nem osztható fel, azt arra a célra lehet csak felhasználni, amelyre az országgyűlés azt elkülönítette. 2007. június 11-én Garamhegyi levelet intézett NL jogi képviselőjéhez, amely szerint az özvegyek saját egyéni álláspontjukat fejezték ki, és felhívta a figyelmet, hogy a minisztériumnak nem tiszte a hozzátartozók közötti kapcsolatfelvétel ösztönzése, megállapodásuk tartalmának kialakítása. (A konszenzus egyébként korábban megvolt, azonban abban a pillanatban – nyilvánvalóan a pénz iránti kapzsiságból – megszűnt, amikor Garamhegyi még az április 11-i megbeszélésen felvetette, hogy végtisztességi ceremónián történő helyszíni részvétel a címszó a GKM pénzbeli támogatás nyújtana az özvegyeknek, illetve a költségeket fedezné, ha valaki ténylegesen Bejrútba akarna utazni, és ez azokat is megilletné, akik a ceremónián nem tudnak részt venni, de más módon kívánják megadni a végtisztességet.) NL minden levelében kifejtette, hogy a Kegyeleti Alapot az eredeti céljára kell felhasználni, bár ekkor már az alapítvány – a felborított összhang híján - egyhangú döntést nem tudott hozni, következésképp az Alapítvány céljának – a GKM hathatós közreműködésének eredményeképpen történt - lehetetlenné válása miatt az alapítvány az eredeti célját, szerepét már nem tölthette be. NL ekkor az alapítvány felesleges létrehozása miatt utaló magatartással okozott kár megtérítése iránt pert indított az NFGM, illetve annak jogutódja, a Nemzetgazdasági Minisztérium ellen, ezen eljárás során kérdést intézett a miniszterhez arról, hogy ki jár el a Kegyeleti Alappal kapcsolatos feladatok tekintetében. 2010. december 16-án az NGM jogi és kodifikációs Főosztályvezetője, dr. Fömötör Barna a Nemzetgazdasági Minisztériumot jelölte meg olyanként, aki a Kegyeleti Alappal kapcsolatos feladatokat ellátja. Az utaló magatartással okozott kár iránti pert NL teljes terjedelmében megnyerte, 2011. június 1-jei jogerős, másodfokú döntésével a bíróság kötelezte az NGM-et az okozott károk és perköltségek megfizetésére. Az ítélet indokolásában rámutatott a bíróság, hogy „az alperes – jogelődje – olyan módon sarkallta NL-t a civil szerveződés létrehozására, amely biztatási kár megállapítását lehetővé teszi, majd az alapítvány létrehozását követően a Kegyeleti Alap felhasználására vonatkozó álláspontját a GKM és jogutódjai megváltoztatták, az Alap eredeti céljának megfelelő – tehát nem a vagyon hozzátartozók közti szétosztásával kapcsolatos – felhasználást illetően az alapítványt nem kereste meg, amit pedig tett, azt az alapítvány megkerülésével, illetve NL tiltakozása ellenére tette. Az alapítvány létrehozásától eltelt időszakban történtek pedig egyértelművé tették, hogy az alapítvány létrehozása a Kegyeleti Alappal való együttműködés körében teljesen felesleges volt.” 4 2007. szeptember 12-én Dr. Répássy Róbert intézett írásbeli kérdést Dr. Szily Katalinhoz, az Országgyűlés elnökéhez, melyre adott válaszban megerősítette Dr. Szilvássy György, hogy a légikatasztrófával kapcsolatosan léteznek szigorúan titkosított dokumentumok (azóta sem lehetett feltárni és kiváltképp fellelni őket, a GKM és jogutódjai azt állították, hogy nincsenek meg.) Szilvássy György vizsgálatot rendelt el majd az eredményeket titkositatta. NL tiltakozott mint mindig eredménytelenül. Meg nem erösitett források szerint NL-t az NBH megfigyelés alá helyezte. 2007. december 28. napján Garamhegyi Ábel Önhatalmuan egyszemélyi döntéssel kijelenti, hogy a többségi akarat elfogadásának tekinti a GKM, hogy a hozzátartozók meg akarták kapni a megemlékezésre a költségeket – ekkor még költségnek nevezik -, a fennmaradó rész marad repatriálásra. Többségi akarat nem létezett mert NL nem azonosult. A 2006-os költségvetésben – költségvetési elvonások miatt, illetve az ügyben a GKM által megrendelt, 700ezer (!) forintos jogi szakértői díj miatt - az Alap 89,3 M forintos maradvánnyal rendelkezett, és mivel 2007-ben sem került felhasználásra ezért 2008-ban sem eredeti előirányzattal, sem maradvánnyal nem rendelkezett a költségvetésben a Kegyeleti Alap. Végül a 2009. évi költségvetésről szóló 2008. évi CII tv-be ismét bekerült a Kegyeleti Alap 100.000.000 Ft-os előirányzattal. Két év eredménytelen harc után, 2009. június 30-án a Magyar Közlöny 91. számában közzétételre került a 16/2009 (VI.30.) sz. NFGM (a GKM jogutódja) rendelete (továbbiakban: Rendelet) a Kegyeleti Alap felhasználásának szabályairól. (A Rendelet alkotmányellenességének megállapítása iránt NL 2009. július 24-én indítványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, amely 2011. december 28-án (!) visszautasításra került olyan indokkal, hogy a Rendelet önmagában nem, csak a költségvetési és államháztartási törvénnyel együtt értelmezve kap alkotmányosan felülvizsgálható tartalmat, önmagában nem vizsgálható.) A Rendelet előírta (jogellenesen, mert az Országgyűlés nem erre rendelte az összeget), hogy a Kegyeleti Alap a magyar állampolgárok hozzátartozóinak kegyeleti támogatására- (továbbiakban: Kegyeleti támogatás) és másodsorban repatriálásra használható fel. (2.§ a) és b) pont.) A jogforrási hierarchiában nyilvánvalóan a költségvetési törvénynél alacsonyabb rendű jogszabálynak minősülő Rendelet alapján – és ráadásul mellőzve az Országgyűlési határozat indokolásának azon részét, hogy a Kegyeleti Alap felhasználására a hozzátartozók egyhangú döntésére van szükség -, a GKM megkezdte a megállapodások megkötését az ajánlatát elfogadó hozzátartozókkal (akik időközben a pénz reményében az NL-nek adott meghatalmazásokat visszavonták). Garamhegyi Ábel államtitkár rendelkezése értelmében 2009. július 8-ig kellett nyilatkozni a hozzátartozóknak, egyben tájékoztatta őket, hogy a Rendelet értelmében a kegyeleti támogatás összegét 4 M Ft-ban állapítja meg. A nyilatkozatot a Rendelet mellékletét képező formanyomtatványon kellett megtenni, amelynek egyik pontja arra vonatkozott, hogy az azt kitöltő személyt lemondatták a további követeléseiről (a nyilatkozatnak ezt a részét NL nem írta alá). 5 A Rendelet alapján a Kegyeleti támogatás iránt kérelmet benyújtó hozzátartozók közül NL igényét az NFGM elutasította (NL azt kérte, hogy a rá eső összeget az eredeti célokkal összhangban a repatriálásra fordítsák, és helyezzék bírói letétbe ahelyett, hogy azt részére kifizetnék) és a többieknek – 11 hozzátartozónak, köztük NL elhunyt felesége gyermekének is – 4-4.000.000 Ft-ot kegyeleti támogatásként átutalással feltehetőleg még 2009-ben vagy 2010 elején megfizetett. Garamhegyi NL elhunyt felesége gyermekét megkereste hogy a 11 hozzátartozo számban meglegyen. Mivel NL az elutasítást nem vette tudomásul, 2010. márciusában benyújtott keresetével perben érvényesítette jogos igényét a megalapozatlan elutasító közigazgatási határozat megtámadásával. Az ügyben eljáró Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban 2011. október 3-án hozott ítéletével kötelezte a Nemzetgazdasági Minisztert, hogy új eljárást folytasson le, amelynek eredményeképpen megállapítást nyert, hogy a Rendelet szerint NL támogatásra való jogosultsága megelőzi a gyermekét (akinek viszont fizettek) és NL-t a kegyeleti támogatás megilleti. Ennek nyomán 2012. január 24-én kelt új NGM határozattal megállapították NL kegyeleti támogatásra való jogosultságát az új eljárásban, és az összeget részére – jogi letétbe mely a mai napig ott van- meg is fizették. 2009. július 18-án Kékesi Tibor országgyűlési képviselő – a Rendelet kibocsátásáról történő tudomásszerzést követően – az NFGM – GKM, NGKM jogutódja, NGM jogelődje – miniszteréhez, Varga Istvánhoz megkeresést intézett, melyben - jelezte, hogy 2008-ban elvonták a Kegyeleti Alapot, ám 2009-ben újra létrehozták a költségvetési törvényben, és annak kifejezése mellett, hogy a jövőben minden tervezett érdemi intézkedés előtt őt értesítsék, - kérte arról történő tájékoztatását, hogy – akkor már a Rendelet ismeretében – hogyan tervezi az NFGM az eredeti célok megvalósítását. 2010. február 22-én kel válaszlevelében Varga István miniszter arról tájékoztatta Kékesi Tibort, hogy - a 100.000.000 Ft-ból ugyan 95.000.000 Ft. elvonásra került a válság okozta helyzetben szükséges forrás elvonások miatt, azonban 40.000.000 Ft-ot a nemzeti beruházás ösztönzési célelőirányzat terhére a zárolásból feloldott, - az így meglévő 45.000.000 Ft-ból pedig 11 hozzátartozó család részére egyenként 4 M Ft. támogatás 2010. január 26-ig bezárólag megfizetésre került, - végül azt is rögzítette, hogy a fennmaradó 55 M Ft. szolgálhatna az eredetileg meghatározott célokra, tehát a kifizetett támogatáson túli egyéb jogcímekre, és amennyiben a minisztériumhoz javaslat, kezdeményezés érkezne az 55 M Ft. felhasználására annak pontos megjelölésével, hgoy milyen tevékenységre, milye forráskiegészítés mellett kívánják felhasználni, úgy az NFGM kész megvizsgálni, hogy az milyen forrásból lenne biztosítható. Összefoglalva, a GKM majd NGKM, NFGM később Nemzetgazdasági Minisztérium hathatós közreműködésével tehát eljutott a Kegyeleti Alap sorsa odáig, hogy - abból 44.000.000 Ft. kifizetésre került (az NL részére adott 4.000.000 Ft. már ebből nem lehetett, hiszen addigra az összeg már nem állt rendelkezésre, így a pervesztes NGM azt nyilván más forrásból fedezte), a fennmaradó összegről pedig nem történt 6 rendelkezés sem az Országgyűlés által (akár a költségvetési törvényben, akár a rendeleti úton), továbbá - az Alapítvány ekkortól fogva működésképtelenné vált, a kuratórium tagjai – akik egyben hozzátartozók, így a közöttük létrejött nézeteltérés okán – a szükséges döntések meghozatalára képtelenek lettek, a külföldi áldozatok államaitól, hozzátartozóitól és egyéb szervezetektől korábban felkutatott és megígért támogatások az idő előre haladtával megszűntek, mivel a hozzátartozók jelentős része megnyugodott e megoldásban, - mindezek alapján nyilvánvalóan nem volt már arra mód, hogy bármilyen konszenzus létrejöjjön és az eredeti célok – a roncsok kiemelése, repatriálás, hazahozatal – megvalósulhasson. A Kegyeleti Alapból el nem költött 55 M Ft. soha többé nem került elő, sem a költségvetésben, sem máshol, a hozzátartozók további kérdéseire még olyan tájékoztatás érkezett, hogy emlékművet emelnének belőle. A hozzátartozók azóta előrehaladott életkorukra tekintettel belefáradtak, beletörődtek, hogy a hatóságok legyőzték, legyűrték őket. 2014. decemberében NL bejelentette az alapítványt nyilvántartó bírósághoz, hogy kuratóriumi tagsága megszűnt, legjobb tudomásunk szerint az alapítvány törlésére irányuló (ügyészi?) eljárás folyamatban van. Esetleges kérdéskörök: Orszagyülés Elnöke és Alelnökei, Nemzetbiztonsági Hivatal. Költségvetési bizottság. - Kinél lehet az 55 M? - Ki és mire használhatta fel? - Odaadták egyáltalán az NFGM-nek? - Ha igen, 2010 óta miért nem történt semmiféle intézkedés a továbbiakról, ténylegesn az eredeti célokról? - Ha minden hozzátartozó lemondott egyéb követeléseiről, csak NL nem, akkor miért nem egyedül vele tárgyalnak a repatriálásról? - Mi a helyzet a titkosított dokumentumokkal? - Jogszerü volt a titkositás? - Mi volt az indoka a titkositásnak? - Feleldhato-e gazdasági büncselekmény alapos gyanuja esetén? - Garamhegyi Ábel államtitkár ellen vizsgálat Országgyülési határozatt önhatalmu megváltoztatása, hivatalihatalommal való visszaélés, hütlen kezelés miatt! Eredeti célkitüzések Miért nem vizsgáható ujra a katasztrófa, hisz a jegyzökönyv hamis? Mi lett a biztositó által fizetett pénzzel? Minden titkos anyag hozzáférhetövé tétele Az ádozatok számára dejlarált erkölcsi elététel
és ebből szerintük az következett, hogy a gép fegyvert is szállít.
A gépen lévő Cargo rakománynyal kapcsolatos mindenféle hivatalos és diplomáciai ügyintézést és papírmunkát a Technika Külkereskedelmi Vállalat végezte (ez ismert tény !!!). Mindennemű fegyverexportot, ami abban az időben (70-es, 80-as, 90-es években) Magyarországról kindult, az rajtuk keresztül ment.
A Technika Külkereskedelni Vállalat fegyverexporttal foglalkozott. A Honvédelmi Minisztérium cége volt.
A Salgótarjáni út 20 alatt volt az irodaházuk (baromi nagy irodaház). Ha rákeresel pl "guglimepsz-szel", akkor láthatod, hogy az épületben ma is a Honvédelmi Minisztérium hivatalai vannak.
(Jééé, nem ugyanez a Technika Külkereskedelmi Vállalat keveredett bele a Kalasnyikov-botrányba, amikor kitört a délszláv háború ?? Dehogynem....)
Ezen tények ismeretében (amit az első mondatban írtam) én úgy gondolom, hogy gyakorlatilag biztosra vehető, hogy a gépen "katonai rendeltetésű áru" volt.
Nem feltétlen "halált okozó eszközök" lehettek. Lehetett például katonai elektronikai eszköz is (katonai rádiók, mobil radarok, zavaró berendezések), amiket meg bőven gyártott a Videoton. Apropó Videoton... Videoton feliratú ládák voltak a gépen, ugye ?
Nem fogja senki magától beismerni azt, hogy ö lötte le a gépet. Az viszont biztos, hogy nem müszaki vagy emberi hiba okozta a tragédiát. Mindegy, hogy mennyi idö múlt el, ennek a dolognak az embertelensége a mai napig is aktuális. Az a roncs még ma is ott van a tenger fenekén és még ma is lehetne olyan dolgokat ott találni, amik választ adhatnának néhány nyílt kérdésre, vagy legalábbis a hozzátartozóknak segíthetnének abban, hogy meg tudják emészteni a történt dologot. A szomorú az, hogy ma is érvényben lévö politikai meg gazdasági érdekek megakadályozzák azt, hogy meg legyen téve ez a lépés.
A vita szerintem ma is és a jövöben is helyes és fontos - a találgatás nem.
Nagyon jó, hogy 10+ évnyi vita, találgatás, mindenféle elképzelhető és kevésbé elképzelhető verziók többezer kommenten keresztüli latolgatása után végre jön valaki, aki megmondja a tutit! :D
mert a fedélzeten elég magas rangú PFSZ tisztségviselők is utaztak
Utaztak - volna... De végül mégsem utaztak. Persze az adott kor távközlési és zárkózottsági adottságait nézve nem biztos, hogy bárki "illetékes" értesülhetett a "de nem"-ről - mármint időben.
és ebből szerintük az következett, hogy a gép fegyvert is szállít.
Ami viszont - a fentitől teljesen függetlenül - akár igaz is lehet a korabeli beszámolók szerint.
Üdv mindenkinek! A Malév 240-es bejrúti járatát az izraeli légierő lőtte le, mert a fedélzeten elég magas rangú PFSZ tisztségviselők is utaztak és ebből szerintük az következett, hogy a gép fegyvert is szállít. A lelövés után valahogy máig sem derülhetett ki a teljes igazság és aki az igazságot feszegetni merészelte, azt egyből antiszemitának bélyegezték.
Őszintén sajnálom, hogy a mai napig falakba ütközik, aki szeretné tudni mi történt valójában.......Lassan fel kellene oldani a titkosításokat, mert a téma iránt érdeklődőknek és pláne az érintett családtagoknak jogukban áll tudni ,hogy mi történt...........
A filmet 2007.12.06-án mutatták be az Uránia moziban. Majd egy filmes fesztivál keretében ismét bemutatták a BEM moziban 2008. februárjában. Nekem volt szerencsém ott megnézni.
Mint volt maléves kommentálhatnám ezt a cikket, de nem teszem, mert ahogy itt visszaolvastam, mindenki mindent és ugyanannak az ellenkezőjét is leírta már erről a szomorú és sötét történetről itt a fórumon.
Bemásolom a szöveget, mert a képeken nyilván nem olvasható. Tanulságos olvasmány.
Egy megjegyzésem azért lenne: sok név szerepel a cikkben, csak éppen az egykori GKM államtitkáré maradt ki valamiért. Szerintem ha minden így igaz ahogy megjelent, akkor nem kellett volna szégyenlősködnie a szerzőnek. Ezt a személyt úgy hívták, hogy Garamhegyi Ábel. Államtitkár létére egy viszonylag fiatal ember volt, ahhoz képest viszont kétségtelenül kreatív...
Rossz villamos
Nyom nélkül eltüntették a Gyurcsány-kormány végnapjaiban azt a pénzt, amelyet korábban különítettek el a bejrúti Malév-katasztrófa okainak feltárására, az áldozatok maradványainak hazahozatalára. Ügyészségi feljelentéstől várjuk a történtek tisztázását. Nagyon régi küzdelem ez, s a legtöbben már belefáradtak. Vesztettek, többszörösen is, de már nem akarnak felállni a szőnyegről, elegük van az egész mocskos játszmából. Megöregedtünk, nagyon jól jön az a kis pénz, amelyet megkapunk több mint három évtized múltán - mondta az 1975-ben lezuhant Malév-gép egyik áldozatának özvegye pár éve, amikor először merült fel a kártérítés lehetősége. Négymillió forint, ennyit ért 2009-ben fejenként a tizenegy magyar állampolgár élete, akiket a szinte biztos halálba küldött - félszáz külföldi utassal együtt – az akkori államgépezet. A történtekkel sokszor foglalkoztunk már lapunk hasábjain. Bár az igazság teljes feltárására - annak kiderítésére, hogy ki és miért lőtte 1975. szeptember 30. éjjelén a repülőgépet - nincs lehetőségünk, legalább megpróbálunk hozzájárulni az ügy körül az utóbbi években lezajlott disznóságok feltárásához. A négymillió forint egyben a hallgatás ára is, a tizenegy hozzátartozó közül tíz vállalta, hogy a pénzért cserébe nem kérdez többet, lezártnak tekinti a tragédiát. Történt tehát mindez 2009-ben, húsz évvel a rendszerváltozást követően. A Nagy-Britanniában élő Németh László - akinek felesége légiutas-kísérő volt a titkok járatán - az egyetlen, aki nem vette fel a pénzt, hanem letétbe helyezte, abban bízva, hogy egyszer talán még az Országgyűlés 2004-es határozatának megfelelően használják fel. A parlament akkor Kékesi Tibor szocialista képviselő módosító indítványára foglalta bele a 2005-ös költségvetési törvénybe a százmilliós kegyeleti alapot, aminek célja az volt, hogy a kormány így vállaljon szerepet „a hullámsírban fekvő repülőgép roncsainak feltárásában, valamint az elhunytak földi maradványainak felkutatásában, hazaszállításában és az őket megillető végtisztesség megadásában”. Ez azóta sem történt meg. Összesen tizenkétszer négymillió forintot fizetett ki az állam, ennek ismeretében fordultunk a pénzt eredetileg kezelő Gazdasági és Közlekedési (GKM), majd Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium (NFGM) jogutódjához, a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz (NGM). A tárcától november 21-én azt a megdöbbentő választ kaptuk, hogy 2009. március 17-én kormányrendelettel elvontak a százmillió forintból kilencvenötöt, ezzel is segítve a költségvetési egyensúly megteremtését „a válság okozta helyzetben”. Erről azonban az érintetteket Németh László elmondása szerint nem tájékoztatták, sőt még egyeztettek is vele a későbbiekben a felhasználás lehetőségeiről. Lapunknak adott korábbi interjújában arról is beszélt, hogy a tárca akkori államtitkára felkereste Londonban, s azt mondta, „a maradék pénzből majd csinálunk valamit. Visszakérdeztem [mármint Németh László], hogy mégis mit. Azt felelte, majd létrehozunk valamit, s abból közösen kivesszük a pénzt. Nem tudtam mást reagálni erre, mint hogy rossz villamosra szállt” (Felhajtóerő. Magyar Nemzet Magazin, 2012. szeptember 1.). Az NGM válaszából az derült ki, hogy a nemzeti beruházásösztönzési célelőirányzat terhére ezt követően feloldottak 40 millió forintot, hozzáadták az alapban lévő ötmilliót, s ebből fizettek a hozzátartozóknak. A bent ragadt egymilliót pedig megint elvonták. Arra a kérdésünkre, hogy kinek milyen alapon és miből fizették ki a tizenkettedik négymilliót, nem kaptunk választ. A különbözet, ötvenkétmillió forint eltűnt, legalábbis hiába kértük többször, hogy számoljanak el vele, mire költötték pontosan, nem kaptunk választ. Az biztos, hogy nem arra a célra, amit az Országgyűlés annak idején megszavazott. A kérdés továbbra is az, hogy a GKM akkori államtitkára milyen alapon bírálta felül ezt a határozatot. Mivel más esélyt nem láttam rá, hogy előbbre lépjünk, a hét közepén ismeretlen tettes ellen feljelentést tettem a Fővárosi Főügyészségen hűtlen kezelés gyanúja és közérdekű adat visszatartása miatt. Németh László hosszasan levelezett az összes parlamenti párt politikusával, de legutóbbi felvetéseire már választ sem kapott, a magyarországi lakóhelye szerint illetékes képviselő sem reagált levelére. Egyedül a jobbikos Volner Jánostól hozott borítékot a posta. A frakcióvezető-helyettes december 4-i keltezésű levelében azt írta, hogy mivel az Országgyűlésben jelenleg nincs napirenden a kérdés, nem áll módjában, hogy felszólaljon a témával kapcsolatban. De azért szebb jövőt kíván. A Lánchíd Rádió Indigó című műsorában (2012. november 11.) a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkárát is szembesítettem a kérdéssel. Ennek apropója a libanoni miniszterelnök novemberi magyarországi látogatása volt, akinek végül magyar kollégája sokak várakozása ellenére nem vetette fel a bejrúti tömegsír feltárásának ügyét. Nem mellékes, hogy a miniszterelnöki találkozó összehozásában kulcsszerepet játszó, jelenleg az Egyesült Arab Kamara elnöki tisztét betöltő libanoni üzletember, Adnan Kasszar a tragédia idején a Malév közel-keleti vezérképviselője volt. Birtokunkban van egy 1975. október 15-én kelt külügyminisztériumi titkos távirat szövege, amelyet szó szerint idézünk: „Kasar [helytelenül írva] azt is felveti, hogy saját költségén kész pert indítani a libanoni polgári repülési hatóság ellen. Elsősorban a magnetofonfelvétel körüli hanyagság címén, annak kiderítésére, hogy a felvétel nem-e [sic!] szándékosan került megsemmisítésre.” (A hanganyag a Malév-pilóták és a ciprusi légi irányítás közötti párbeszédet tartalmazta.) Rétvári Bence államtitkár azt mondta a rádióműsorban, hogy ha a kormány bármilyen reményt lát az áldozatok maradványainak a hazahozatalára, lépni fog. - Közös felelősségünk - folytatta -, hogy utánajárjunk a pénz sorsának. Ha valaki olyan közpénzzel élt vissza, amely kegyeleti célokat szolgált, duplán tisztességtelenül járt el. A politikus kifejtette azt is, mennyivel jobb demokráciában élni, hiszen a kommunista diktatúra nem volt képes megvédeni állampolgárait, s nem is lehetett számon kérni rajta. Negyven év múltán nagyon nehéz bizonyítani valamit, hiszen rengeteg titokzatos motívummal van tele a történet. Mindehhez hozzátehetjük, a maradványokat rejtő tömegsír helye ismert, s mivel a libanoni állam nem érintett a tragédiában, aligha gördítene akadályt a feltárás elé. S ha meglenne a politikai szándék, lezárható lenne végre legalább a történetnek ez a fejezete.
Valahol a kulcsnak a mában kell lenni. Egyrészt a pénz akkor és ma, másrészt miért kell ma titkositani Szilvásgombócnak egy most a saját utasitására végrehajtott vizsgálatot, amiben embereket a mai demokratikus világban helyeztetett megfigyelés alá. Milyen alapon? A kultur demokráciában ehhez független birói vagy valamilyen hatósági engedély kell, de minimum testületi döntés. A titkositás visszafordithatatlan? Ezek szerint ha Szilvásgomboc mondjuk köztörvényes – ami sok politikusunkra valós- akkor azt egyszemélyben titkosithatja? Honan a csudából szedték elő Skonda Döncit aki a mult exponált alakja és már 1975-ben a fazéknál állt ebben az ügyben is? Valami kökemény takargatni való van itt!! A mostani kormány is hallgat. Pintér Peti közülünk való és ök is felnyalták a 4 milla vérpénzt cserébe az örök hallgatásért. Ez az egész 100 millió hogy lett mégis mikor azt hangoztatta a kormány hogy nyista baleset és késsz. A Tupoljev rossz anyagot használt müszaki hiba, vagy Peti édesapja elnézte a magasságot. Egyébként a nemzetközi sajtó is elfogadja hogy a dolog nincs rendben. Olvassátok a linket és az érdekes hozzászólást.
A mostani titkosításnak még lehet egy olyan prózai oka is, hogy ha kiderül, hogy eddig sem volt miért (mit) titkosan kezelni, akkor előveszik azokat az embereket, akik egyszerű megszokásából folyamatosan titkosítva tartották az egészet.
Vagy lehet egy olyan mellékszál, aminek máig ható következménye van (pl. személyek, kapcsolatok a közel-keleten), ezért nem akarják nyilvánosságra hozni.
Vagy persze lehet, hogy tényleg ott van az a load sheet a meggymagköpőkkel (de miért Bejrút, miért nem Damauszkusz?), de nem csak az lehet az egyetlen oka annak, hogy most is titkosítva van.
"Addig lehettek biztosak a biztosítási pénz beszedésében a gép tulajdonosai, amíg semmilyen részlet nyilvánosságra kerülése nem zavarja meg az egyéb magyarázat híján balesetként besorolt eseményt"
Amikor az asszony ótóját ellopták a ház elől, akkor minden szükséges rendőrségi papír becsatolása után még egy magánnyomozót is kiküldött a biztosító, hogy ugyan elmesélné-e neki is még egyszer, hogy is volt ez. (Hátha 3 hónap után valami részletet másképpen mond, és akkor lehet kekeckedni.) Mindezt egy 3 éves, alsó kategóriás autóért, kb. 2 millió ft volt a tét.
Szóval számomra ehhez képest az is furcsa, hogy a biztosító (Lloyd?) nem csinált nagyobb felhajtást és ilyen könnyen belenyugodott, hogy egy ennyire nyilvánvalóan gyanús körülmények között odaveszett gépre csak úgy simán fizet. (Lehet, hogy volt kekeckedés, csak nem kapott nyilvánosságot, nem tudunk róla.)
