A táncterem mindig itt ragyog,
de nem lesz mindig itt a táncmester,
Érezz és döntsd, de ne gondolkodj,
Ugorj, ha hív a végtelen.
Ha végre eltáncolod önmagad,
Ő csak mosolyog - és meghajol.
Az emberi szervezet az emlékezet, a képzelet és az intuíció segítségével megértheti és befogadhatja a rá vonatkozó természeti törvényeket, és kedvező célokra, és fejlődésre használhatja fel ezeket, az erőket. Ha elménk a legkisebb ellenállás útját követi, akkor szabadon evezhet a jelenségek világának óceánján anélkül, hogy elsüllyedne. De ez csak akkor válik valósággá ha az ellentéteket a félreértéseket képes vagy kitakaritani az egyéni éntudatodból. Ennek egyik fontos állomása a szótár segitségével tisztázni és egyértelmüsiteni az egyéni tudatodban rögzült félreértéseket zavaros összekapcsolodásokat. Erre kinál egy egyszerü modszert hizi és ez ennek a forum célja is ezeket kitárgyalni és felfedni. A tudat a végső, teljes valóság a létezésben, amelyen kívül, és amelynek ereje által működik az elme és az anyag. A megnyilvánult létezés, mint elme és anyag csupán az egész létezésnek egy kis része. Az elme korlátozza a tudatot, mert az elmének a tapasztalatai behatároltak. De az ásványoktól az emberig terjedő széles spektrumban különböző szintek vannak, amelyek mindegyikében korlátozott behatárolt tudatok léteznek. A nevek és a formák világában semmi sem abszolút tudatos vagy abszolút tudattalan. Tudat és tudattalanság harmonikusan összeolvad a jelenségek világában. Az emberben a tudat öntudatként vagy egyéni én tudatként jelentkezik.
Az elmeműködés feletti uralom állapota.
Ez az állapot mentes az eszmefuttatástól és a töprengéstől. Ekkor az egyén képes igazán megérteni a nevek és a formák világát, mint az elme termékét. A megszokottá váló éber állapot az egyéni rögzült kapcsolodások és az ezekböl keletkező gondolatok kifigyelésének majd megszüntetésének a gyümölcse. Amikor a kereső eléri ezt az állapotot, túljut az ösztönök birodalmán és megtapasztalja a teljesség állapotát, itt megszűnnek az elme hullámzásai és váltakozásai.
A legtisztább a teljes Öntudat állapota. Ez a nyugodt és éber tiszta állapot a teljes tudás az egység mozdulatlanságában."
Hsu Hin leült alvó gyermekei ágya mellett a gyerekszoba szőnyegén. Lazított. Figyelmét visszaengedhette önmagába. Csak lenni. Milyen öröm "senkinek" lenni. Nincs más csak Az. Abban van a világ, s a világ is
csak Az. Egyek. Nincs semmi és senki rajta kívül.
Nincs egyszerűbb, mint igaz önmagadnak lenni, s mégis milyen hosszú az út hazáig! Az egész világ az otthonod, melyben a hazatalálás is "álom" csupán. Valójában mindig önmagad voltál.
Hsu Hin feláll.
Összeteszi mellkasa előtt kezeit.
Imában kéri, hogy minden létező találja meg a végtelen szeretetet, mint önmagát.
A tudatból árad a figyelem. Sem a tudat, sem a figyelem nem igényel erőfeszítést, az önmagában csak van. Erőfeszítés nélkül.
Azonban a tudat képes azonosulni. Először még tudatos rá, később már nem annyira. Ebből az azonusulás-halmazból jön létre az egó.
A legtöbb ember figyelme berögzült a védeni való egójába, az azonosulás-csomagjába (Ilyen-olyan-amolyan vagyok. Igazam van. Én keresztény vagyok, én buddhista vagyok, ez a történetem, ezek a szokásaim.. Ez a véleményem. Ez az igazság... Stb stb.). Ennek az egónak a fenntartása tényleg rengeteg erőfeszítést igényel. Így a legtöbb embernek kevés figyelme van, de ez nem természetszerű.
Ha elég figyelmed van, a "túlélés" gyerekjáték, és több öröm van az életedben, mint szenvedés.
Ha még több szabad figyelmed van, akkor a létezés maga a szépség és öröm.
Ha pedig a Kegyelem által ráébredsz arra, hogy valójában Az vagy ami vagy, akkor rádöbbensz, hogy maga vagy az Élet, a Szeretet, a Jelen, és hogy nincsenek mások, csak magad vagy az örökkévalóság, és a világ benned van.