Van egy érdekes írás, amely a cár belépését a háborúba meglepő okora vezeti vissza:
Csak fegyverrel sikerült tönkretenni a Kossuth-bankót Az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc igazi oka az önálló magyar pénz megteremtése volt (Dr. Drábik János)
Kis részlet az írásból:
A történelem iróniája, hogy Louis Bonaparte (diktátori hatalma birtokában) nem engedelmeskedett többé a Grand Orient utasításainak, hanem III. Napóleon (1852-1871-ig uralkodott) néven császárrá kiáltatta ki magát. Rendeleti úton új alkotmányt és olyan diktatórikus rendszert vezetett be, melyet az időszakosan ismétlődő népszavazásokon erősítenek meg a választópolgárok. III. Napóleon pont annak a Grand Orient-nek lett a gyűlölt ellensége, amely a hatalomra segítette. Ez azonban nem akadályozta meg a Grand Orient-t abban, hogy kísérletet tegyen Európa egységének a saját elképzelése szerinti megvalósítására. Eszerint az előzőleg köztársaságokká átalakult európai államok megalakították volna a Köztársaságok Szövetségét. Mivel a Grand Orient konstitucionalista és szocialista irányzata nem tudott megegyezni, ezért az egységes Európa megvalósítása akkor még nem sikerült.
1848 és Magyarország
A magyar 1848-at egy egész korszak, a reformkor készítette elő. A XIX. század elejére Magyarországon égető feladattá vált az ipar és a kereskedelem fejlesztése, hogy gyorsan növekvő népességének megélhetést tudjon biztosítani. Ennek a törekvésnek azonban útjában állt a rendiség, a nemesség adómentessége, a jobbágyság intézménye, a közteherviselés hiánya. A bécsi udvar igyekezett a jobbágyok sorsán javítani, de egyben a nemesség ellen is fordítani őket. Másrészt Ausztria iparosodása érdekében egyoldalú vámpolitikával akadályozta a magyar ipar fejlődését, hogy piacot biztosítson az osztrák termékeknek. Magyarországot tudatosan Ausztria gyarmatává tették, amit II. József nyíltan ki is mondott.
Legfőbb akadály:
a pénzügy
rendezetlensége
A magyar ipar fejlődését azonban a magyar pénzügy rendezetlensége akadályozta a leginkább. Magyarországnak ebben az időben nem volt saját pénzrendszere. A mohácsi vész után a pénzügyek terén is általánossá vált a zűrzavar egészen 1807-ig, amikor törvény útján hivatalosan is ejtik az önálló magyar pénzrendszert, és a rénusi, vagy konvenciós német forintot teszik meg hivatalos pénzzé. Korábban, a XVIII. század közepén miután nem volt elegendő forgalomban lévő rénusi forint már Mária Terézia megkezdte a bankócédulák, azaz a papírpénz kibocsátását. Ezek egyetlen fedezete az volt, hogy Magyarország és az osztrák örökös tartományok valamennyi adó-, kamarai és bankpénztára készpénz gyanánt elfogadta ezeket a bankócédulákat. Ezt a papírpénzt azonban nem közvetlenül, hanem megbízottak, kereskedők utján bocsátották forgalomba, akik ezért kamatot fizettek és váltót adtak. Magyarországon lakó kereskedő azonban nem kapott váltóhitelt, miután Magyarországnak ekkor még nem volt váltójoga. A magyar állampolgár tehát ki volt szolgáltatva a kiváltságos kereskedőnek, aki csak uzsorás áron adott pénzt, vagy csak bankócédulát. Mária Terézia 1772-ben elrendelte hitelpénztár felállítását Magyarországon, hogy segítsen a magyar tőkepénzeseknek tőkéik gyümölcsöző elhelyezésére. Az hitelpénztárnak az is a feladata volt, hogy a kincstár hiteligényein túlmenően segítse a magánosok kölcsönszükségletének a kielégítését is. Ennek a hitelpénztárnak 1819-ben már 22 millió forintot tett ki a betétállománya. Kölcsönt azonban ettől is csak kereskedő, vagy olyasvalaki kaphatott, akiért a kereskedő jótállt. Ezt persze busásan meg kellett fizetni a kereskedőnek.
Mindebből látható, hogy a magyar ipar és kereskedelem csak a kiváltságos osztrák kereskedők útján méregdrágán juthatott pénzhez. De nemcsak ez akadályozta a fejlődést, hanem az is, hogy Ausztria rendszeresen visszaélt a papírpénzbe vetett bizalommal. A napóleoni háborúk kapcsán, a szükséges összegek előteremtésére annyi papírpénzt nyomattak, hogy 1811-ben és 1816-ban is le kellett értékelni azokat, és a kétszeri leértékelés után 1/25 rész értékre süllyedtek. Magyarországnak jogilag semmi köze sem volt a papírpénzekhez, nem is volt beleszólása a pénz sorsába, ugyanakkor neki kellett viselnie elértéktelenedés következményeit, mivel mezőgazdasági terményeiért a magyar birtokos csak ezt kaphatta fizetségképpen.
Az egyre nagyobb szerepet betöltő nemzetközi pénzkartell 1816-ban elérte bécsi embere, az 1807-ben kancellári székbe segített Metternich útján, hogy létrejöhessen egy, a Rothschild család érdekeltségébe tartozó, és magának az Osztrák Nemzeti Bank elnevezést választó magánbank Bécsben. Metternich engedélyezte, hogy ez a magántulajdonú központi bank, az ONB az alaptőkéjébe felszívja az elértéktelenített papírpénzt, de csak azoktól, akik megfelelő arányban valóságos készpénzt is befizettek. Az ONB ezután bankjegyeket bocsátott ki, amelyek valóságos pénzre történő beváltására ígéretet tett. Az ONB alapszabályában is szerepelt azonban az a kikötés, hogy csak gondosan kiválasztott és kiváltságos kereskedők kaphatnak pénzt. A magyar gazdálkodók tehát ezután sem juthattak pénzhez.
Ez volt a helyzet, amikor az 1825. évi reformországgyűlés megnyílt. A magyar törvényhozók különösen azt kifogásolták, hogy míg ők az országgyűlésen adókról, vámokról vitatkoznak, addig a bécsi kormány hozzájárulásával egy magánbank hatalmas mennyiségű pénzjegyet hoz forgalomba. A vita közjogi természetűvé vált, mert az Osztrák Nemzeti Bank alapítását elrendelő császári pátenst a pozsonyi országgyűlés nem hagyta jóvá. Azaz a magyar pénzügyeket illegálisan bitorolta egy bécsi magánbank, miközben a pénzveréshez szükséges nemesfém jórészt a magyarországi vármegyékből került Bécsbe. Ez a fémpénz viszont nem került vissza a magyar gazdaságba.
A pozsonyi képviselők azt is kifogásolták, hogy Magyarországon nincsen bankhitel, csak a birodalom nyugati felén. Az egyensúlyhiány nyilvánvaló volt. A pénz folyamatosan áramlott ki az országból: elsősorban a nemesfém a magyar ércbányákból, de kiáramlott a pénz adók, regálék, kölcsönök kamatai, vámok, kincstári jegyek és a katonaság elszállásolási költségei formájában is. Ez a helyzet késztette fellépésre gróf Széchenyi Istvánt, aki gazdasági úton akart nemzetén segíteni. A szabadelvű angol példát követve olyan magánjogi rendszert akart, amelyet ma kapitalistának nevezünk. Gazdasági elgondolásainak középpontjában a hitel állt, amely minden korláttól mentes tulajdonjog nélkül nem képzelhető el. Helyeselte a közteherviselést és erkölcstelennek tartotta az adómentességet. Széchenyi a monarchia két felének gazdasági egyenjogúsítását akarta, az ország termelésének a növekedését nem a kiviteltől, hanem a belföldi fogyasztás növekedésétől, az általános nemzeti jólét emelkedésétől várta. Az osztrák gazdasági és pénzügyi körök éppen ezt tartották veszélyesnek. Igyekeztek tehát terveit akadályozni. Egész pénzügyi titkos szervezet működött körülötte, hogy a maga számára biztosítsa Széchenyi tevékenységének a gazdasági eredményeit. Ez a szervezet legfőképp a Rothschild-érdekeltségből került ki. Még kisebb vállalkozásaiban is ott találjuk a Rothschildokat vagy megbízottaikat, mint pl. a Lánchídnál. Széchenyi önálló hitelszervezetért folytatott küzdelme is meghiúsult, mert az is Rothschild kézbe került. Csupán két olyan vállalkozása volt, amelyből hiányoztak a Rothschildok: az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és a Nemzeti Kaszinó. Kiderült, hogy Széchenyi tervei kivihetetlenek, mert egy rejtelmes akadály gátolja eszméi megvalósítását.
Ezt az akadályt a reformkor másik nagy alakja, Kossuth Lajos találja meg. Úgy vélte, hogy közjogi helyzetünk akadályozza boldogulásunkat, éppen ezért nem a gazdasági, hanem a közjogi célkitűzések az elsődlegesek. Vagyis a király személyének közösségén kívül Magyarországnak teljesen el kell szakadni Ausztriától. Számtalan javaslat született, de egyik sem vezetett eredményre.
Amit nem sikerült politikai eszközökkel elérni, azt Kossuth társadalmi úton igyekezett megvalósítani. Így pl. miután a bécsi udvar elutasította a védővámrendszerre vonatkozó javaslatát, Országos Védegyletet alapított az osztrák termékek bojkottálására. Az egyletnek 1845-ben már 138 fiókja és 100 ezer tagja volt. A magyar országgyűlés tagjai azt hitték, hogy a bécsi udvar, az osztrák császár és egyben magyar király a fő ellenfelük, őt kell jobb belátásra bírniuk. A dunai birodalom politikai színpadán azonban a nem látható rendezői feladatot már ekkor is azok a bankárcsaládok végezték, amelyek az Osztrák Nemzeti Bank tulajdonosaiként kézben tartották a pénzügyeket. A legfontosabb kérdésekben már ekkor is ők döntöttek a legteljesebb titoktartás mellett.
Az önálló magyar pénzrendszer
megszületése
A pozsonyi országgyűlésen 1848. március 3-án előbb a győri követ, Balogh Kornél kért szót. Kossuth maga kezdeményezte, hogy az örökváltság ügyét tegyék félre, mert a Győrött kialakult pénzügyi feszültség felszámolása mindennél fontosabb. (A győriek attól tartottak, hogy az államkincstár nem váltja pénzre az 1809-ben kölcsön fejében adott elismervényeit.) A győri követ beszámolt, hogy vármegyéjében milyen aggodalom támadt a forgalomban lévő bankjegyekre nézve. Ezután sürgette, hogy az Osztrák Nemzeti Bank nyilvánosan számoljon el, mekkora a fedezete, hogy mindenki megnyugodhasson. Miután tudta, hogy ez a magánbank erre úgysem lesz hajlandó, ezért indítványozta:
,,Kéressék meg ő Felsége arra, hogy a banknak egész állása, s különösen a forgalomban lévő bankjegyeknek a mikénti fedezése iránt az országot felvilágosítani, s megnyugtatni a legkegyelmesebben méltóztassék.
Már-már határozottá vált ez az indítvány, amikor Kossuth Lajos, aki akkor Pest-megye követe volt, emelkedett szólásra, hogy elmondja a magyar történelem egyik legmélyebb értelmű beszédét, amely a bécsi és a magyar forradalom közvetlen elindítója lett. Kossuth nem tartotta elegendőnek a bankkimutatás közlését. Azt hangoztatta, hogy meg kell változtatni a fennálló viszonyokat és Magyarországot fel kell szabadítani a gyámság alól. Majd a pénzkibocsátásról szólva ma is aktuális üzenetet küldött a jegybanki függetlenségről a mindenkori kormányoknak:
,,Nem fejtegetem azon tévesztett politikát, miszerint ezen banknak újnemű papirospénz kibocsátására intézett institútiója már eredetében oly lépés volt, mely roppant financiális áldozatokkal vásárolná azt meg, mit a kormány ezen áldozatok nélkül biztosabb sikerrel eszközölhetett volna. Már eredetében annak magvát viseli, hogy a birodalmi közállomány nemcsak adósságaiból kibonyolódni nem fog hanem újabb meg újabb terhek áldozatába fog bonyolódni.
Az állampolgárok sorsát súlyosan érintő banktitokról, és a nyomában járó mély bizalmatlanságról pedig ezeket mondotta:
,,Eloszlatni pedig sem letagadások, sem bármiként ürügyelt titkolózások által nem lehet, hanem csak azáltal, ha a dolgok állása nyíltan, tartózkodás nélkül és sikeresen a közönség elébe terjesztetik.
,,Akarom hinni, hogy a kormány érezni fogja annak szükségét, hogy miszerint ezen megnyugtató kimutatást hiteles alakban a közönséggel hivatalosan is tudatni saját érdekében mulaszthatatlan kötelessége, mit igen nagy hiba volna azon ürügy alatt akarni elmellőzni, hogy a bécsi bank privát vállalat, melyről a kormány felelősséggel nem tartozik, mert a közönség igen jól ismeri azt a solidaritást, melyen a bank a kormánnyal áll. Miszerint a bankjegyek kibocsátására nézve ezen intézet nem egyéb, mint a birodalom financiális kormány-rendszerének egyik hibás alapú, de kielégítő institútiója.
Az ausztriai pénz- és értékviszonyok egésze miatt állította Kossuth, hogy nem elegendő a bankkimutatás, hanem ezen túlmenően az alkotmányos, vagyis a köz, az állam és a társadalom ellenőrzése alatt álló pénzügyi mechanizmust kell megteremteni:
,, nekünk a bank kimutatásának kívánságánál nem lehet megállapodnunk, mert ez csak egy részlet, mely az egésznek következménye, hanem nekünk a magyar státusjövedelmek (állami jövedelmek D. J.) és státusszükségek számbavételét, az ország financiájának alkotmányos kezelés alá tételét, szóval önálló magyar financministeriumot kell kívánnunk, mert különben a rólunk, nélkülünk intézkedő idegen hatalom pénzviszonyainkat végtelen zavarokba bonyolíthatja, ha ellenben felelős financministeriumunk lesz, hazánk szükségeiről okszerű gazdálkodással gondoskodhatunk és polgártársaink pénzviszonyait minden veszélyes fluctuátiók ellen biztonságba helyezhetjük. Ehhez még hozzátette:
,,Hogy a bankjegyek ezüstpénzbeli beváltására az ország minden részében sikeres intézkedések tétessenek, és ha ehhez a kormánypolitika iránya okszerűen megváltozik, remélem, hogy a bizalom helyreáll, melyet helyreállítani saját zsebünk érdeke, de a dynastia érdeke is múlhatatlanul megkívánja. Kossuth ezután indítványozta a következő felirati javaslatot:
,,Hazánk méltán elvárja, hogy földmívelésünk, műiparunk, kereskedésünk felvirágzására sikeres lépések tétessenek, a magyar közállomány jövedelmének és szükségletének számbavételét, és felelős kezelés alá tételét tovább nem halaszthatjuk, mert csak így teljesíthetjük azt az alkotmányos tisztünket, hogy úgy Felséged királyi székének díszéről, mint hazánk közszükségleteinek és minden jogszerű kötelességének fedezéséről sikerrel intézkedhessünk
Kossuth nemcsak független magyar kormány kinevezését kéri, hanem sürgeti az alkotmányos rend bevezetését a monarchia tartományaiban a fennálló abszolutizmus helyébe. Az országgyűlés egyöntetűen elfogadta a feliratot. A bécsi és a pesti polgárok tömören így fogalmazták meg követelésüket: ,,Ott új alkotmányt, itt nemzeti bankot.
Március 13-án, a bécsi rendi gyűlés előtt felolvasták Kossuth beszédét, amelynek nyomán a részvevők új alkotmány elfogadását követelték. Metternich a katonaság kivezénylésével válaszolt, de Ferdinánd császár leállította az akciót. Az egyre idegesebb Habsburg főhercegek ezután megköszönték az 1807 óta hivatalban lévő kancellár szolgálatait, és visszaküldték a szülőföldjére a rajnai születésű arisztokratát. A pénzkartell, amelyet Metternich hűségesen képviselt évtizedeken keresztül Bécsben, ezután Londonban nyújt menedéket kiérdemesült ügynökének, a hatalmi egyensúly politika egyik prominens megvalósítójának.
Az egész Európán végigsöprő forradalmi megmozdulások hatására is, a király végül 1848. április 11-én szentesítette azokat a törvényeket, amelyek lerakták a kapitalista modernizáció alapjait Magyarországon. A királynak ebben a döntésében része volt a március 15-i nagy pesti tüntetésnek is, amely csak lelkes és békés mása volt a példaképül szolgáló európai forradalmi lázadásoknak, és amely azoktól eltérően elsősorban nem szabadkőművesek által dominált megmozdulás volt. Az 1848. évi áprilisi törvényekben nincs sok forradalmiság, inkább csak a már kialakult állapotokat rögzítik. Választójogot adnak minden nemesnek, de azok szerzett jogait nem érintik. A választójogot csak azokra terjesztették ki, akiknek ingatlan vagyonuk volt. A nemesek vagyon nélküli utódai már nem rendelkeztek választójoggal.
1848 tehát fenntartotta azt a szent-istváni elvet, hogy az ingatlan vagyon nemesít. Az a nemes, aki elvesztette ingatlanvagyonát, közjogilag nem volt többé tagja a magyar nemzetnek. Az 1848-s törvények megszüntetik az úrbériséget, a papi tizedet, az ősiséget és megteremtik a szabad ingatlanforgalmat, valamint a közteherviselést. Valamennyi bécsi kívánság volt. A gazdasági függetlenségről azonban nem rendelkeznek az áprilisi törvények. Az önálló magyar pénzügyek tekintetében sincs intézkedés. Az új törvények alapján V. Ferdinánd kinevezte az első felelős magyar kormányt, amelynek gróf Batthyányi Lajos lett az elnöke, pénzügyminisztere pedig Kossuth Lajos, de Széchenyi István és Deák Ferenc is a kormányba került.
Tavaly november 25 óta tényleg nem vitatkozik itt senki, vagy csak én látom rosszul?
Egyébként érdekesek ezek a történelmi kardcsaták, de nem értem, mi közük van a topikhoz? A "zseniális politikus" el is veszthet egy háborút, vagy hátat fordítva a közéletnek visszavonulhat a birtokára, attól függ, mit értünk a kifejezés alatt. Na persze nem akarok én ebben sokat mondani, de a topik például azért is aktuális lenne, mert így az ötven éves évforduló kapcsán felmerül a kérdés, vajon zseniális politikus volt-e Kádár János.
A "zseniális" kifejezés, magában véve, nem erkölcsi kategória.
Mellesleg gyakorlatilag a HARMINCÉVES HÁBORÚ ÓTA MAGYAR SZÁRMAZÁSÚ MAGYAR uralkodó nem nyert háborút... És lényegében ott sem igazán nekünk állt a zászló, mert ez is már igencsak Pyrhosy-i győzelemnek bizonyult, még mindig inkább vesztettünk vele, mint nyertünk...
"És amilyen magasra jutottunk, oly nagyot is BUKTUNK....... nemdebár?"
-- Annál mélyebbre nem, mint ahonnan 48-ban előmásztunk. Ezen nem vesztettünk semmit, csak nyertünk pár jó évtizedet.
"Pont azt irtam, hogy miközben a magyar jelenlét a birodalmon belül valóban megnőtt, - ezt amúgy a külföld, sőt német-Ausztria se vette nagyon észre - mindeközben minden lényegi tisztségben volt cseh, vagy csehországi német, addig magyar bizony NEM!"
-- Ez most melyik korszakra vonatkozik? Mert a dualizmusban adtunk közös külügyminisztert, meg volt felelős magyar kormányunk, míg a csehek kapták a birodalmi tartományi elbánást.
"Ha a következményeket nézük, mi is jobban jMinket meg nem lehetett megtörni, ártunk volna, ha 1595-ben sikeresen integrálják a maradék királyi Mo-t és Erdélyt a Habsburgok. Vagy még előbb, 1526-ban."
-- Mondjuk erről kérdezzük meg a kálvinistákat, unitáriusokat, így gondolják-e. Meg lehet, hogy nem csak Burgenland lenne ma osztrák, hanem Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala is.
Hogy németként több lenne a lóvé a zsebben? Nem vitatom, de ma a csehek is csak csehül állnak, meg mi sem vagyunk Ausztria, szóval olyan sokat nem nyertek hozzánk képest, amit meg nyertek, azt csak a szerencséjüknek köszönhetik.
"Ellenségévé?! ugyan már.... nekünk a balek bűnbak szerepét osztották"
-- A végén igen. De ahhoz előtte le is kellett győzni ezt a 60 milliós nagyhatalmat.
Ja, az a törekvéseiben súlyosan megosztott, igen vékony "liberális" reformer réteg a szájtépésevel igen nagy fejlődést okozott.
Az 1792-es ogy-i munkálatokban kitűzött célok közül egyedül a magyar nyelv hivatalossá tételét tudták véghezvinni 48 előtt. Semmi mást.
Egyébként mi petey t-vel a 17. sz-ról társalogtunk erről, az eredeti tőkefelhalmozás korszakáról......
"Hol forgatták vissza a tőkét a gazdaságba? SEHOL!"
-- Széchenyi kezdeményezésére, bábáskodásával rengeteg ipari beruházás létesült, malmok, kikötők, gyáriparok, híd, szövödék, még kamarát is létrehoztak. És ez még csak kis szelete volt a modernizációs működésének. A tőke kevés volt, az erőfeszítés pedig hallatlan nagy.
Romantikus (torz)képek a korról.
Széchenyi kezdeményezései vagy örökre papiron maradtak, vagy jóval Széchenyi után, gyakran 1867 után csupán gyakorlati szükségszerűségből valósultak meg.
Ami kevés még Széchenyi idején létrejött, általában - kevés kivétellel - 1-2 év után kimúlt.
De igy járt a Kossuth-féle Védegyleti mozgalom is.
A gazdasági fejlődés paradox módon a szabadságharc után gyorsult fel, amikor az osztrák no és persze a francia, angol stb. tőke szabadon működhetett az osztrák tipusú erőszakolt polgáriasitásl-modernizáció hatására Mo-on.
-- És ugyanakkor németesedett. Mi viszont ellenálltunk és 48/67-tel jóval magasabb státuszba emeltük a magyar nemzetet, mint amiről a magyargyűlölő Kollowrat, meg a többi pöcs álmodozhatott a csehek számára.
És amilyen magasra jutottunk, oly nagyot is BUKTUNK....... nemdebár?
Pont azt irtam, hogy miközben a magyar jelenlét a birodalmon belül valóban megnőtt, - ezt amúgy a külföld, sőt német-Ausztria se vette nagyon észre - mindeközben minden lényegi tisztségben volt cseh, vagy csehországi német, addig magyar bizony NEM! És ennek ellenére mégis mirajtunk verték el a port Trianonan!
-- Csakhogy a csehek nem azért hódoltak be, mert a jövőbe láttak és tudták, hogy csak Trianonig féllábon is kibírják, utána meg Hawaii. Azért hódoltak be, mert összetörték őket.
Ha a következményeket nézük, mi is jobban jMinket meg nem lehetett megtörni, ártunk volna, ha 1595-ben sikeresen integrálják a maradék királyi Mo-t és Erdélyt a Habsburgok. Vagy még előbb, 1526-ban.
pedig több orosz katonát vezényletek Magyarországra, mint anno Napoleon ellen.
Ez a cár magán agyalmánya volt, hogy ideküldje a hadserege egyharmadát. Az osztrákok is megrémültek, amikor meglátták ezt a tömeget.. nem ezt kérték... :)
Mivel a magyarok erősek voltak és kiharcolták az államalkotó státuszt, ezáltal váltak túl erős nagyhatalmak ellenségévé az I. vh.-ban.
Ellenségévé?! ugyan már.... nekünk a balek bűnbak szerepét osztották
A regionalizmusnak semmi köze az országhatárokhoz és a nemzetállami "baromkodáshoz". A regionalizmust azért találta ki az EU, hogy a nemzetállamok szintjét megkerülje és az szupranacionális mellett a szubnacionális szintet is erősítse. Magyarán bármit, csak a nemzetállamot ne, mert az minden erejével fékezi az Unió integrációjának mélyülését.
Namost regionális együttműködés ilyenformán értelmezhető mondjuk Burgenland és a Ny. Dunántúl között, de Ausztria és Mo. együttműködése az nem regionális valami, hanem nemzeti érdekérvényesítésre való szövetkezés az EU keretein belül.
Olaszország elég setét ló az Unióban, nemigen akar mást, mint rákapaszkodni a zakatoló lokomotívra és addig lógni rajta, amíg valahogy meg nem oldja a déli tartományok leszakadtságának problémáját. Magyarán azzal van elfoglalva, hogy az Unió pénzét oda pumpálja, ezen kívül meghatározó szava nem nagyon szokott lenni semmiben.
Ausztria viszont remekül együtt szokott működni Németországgal és Hollandiával a monetáris kérdésekben, a költekezés szigorú fékentartásában és a közös költségvetésbe befizetendő pénzek leszorításában. Általában éppen ők azok, akik hadban állnak a déli országok pénzéhségével.
De minden egyes kérdés alkalmi koalíciókat szül, melyeket nem a szövetségesi hagyományok határoznak meg, hanem az évszázadok alatt kialakult nemzeti hagyományok hasonlósága, vagy eltérése és az ebből fakadó érdekek/értékek érvényesítése.
"Ausztria érdekei mint netto befizető, nem agrárorientált, atonenergiaellenes, fiskális szigorúsághoz ragaszkodó, stb. tagállamnak szvsz elég sokban eltérnek a magyar érdekektől."
Nem is erre akartam utalni, hanem, hogy 2000 után Ausztria jóformán egyedül maradt az Unióban. Kis állam a keleti végeken, akit a két nagy szomszéd (Németország, Olaszország) keresztbe le tudna nyelni, ha velük akarná szorosabbra fűzni a szövetséget. Az Unioban a regionális érdekérvényesítést csak Magyarországgal tandemben tudnák elképzelni, Csehország a Benes-dekrétumok, a temerini atomerőmű és a zavaros XX. századi múlt miatt nem nagyon jöhet szóba.
"Hol forgatták vissza a tőkét a gazdaságba? SEHOL!"
-- Széchenyi kezdeményezésére, bábáskodásával rengeteg ipari beruházás létesült, malmok, kikötők, gyáriparok, híd, szövödék, még kamarát is létrehoztak. És ez még csak kis szelete volt a modernizációs működésének. A tőke kevés volt, az erőfeszítés pedig hallatlan nagy.
"A csehek nemességét a fehérhegyi csatában megsemmisitették. Megszűnt az állandó belső konfliktusokat generáló társadalmi réteg.
Csehország - idegen, osztrák-német nemességgel - DE POLGÁROSULT."
-- És ugyanakkor németesedett. Mi viszont ellenálltunk és 48/67-tel jóval magasabb státuszba emeltük a magyar nemzetet, mint amiről a magyargyűlölő Kollowrat, meg a többi pöcs álmodozhatott a csehek számára.
"A csehek meg szépen kibekkelték a Habsburg fennhatóságot, és 1918-ban mint szegény elnyomottak jelentek meg a világ előtt - holott MI tudjuk, h a Habsburg elnyomó gépezet mennyire éppen belőlük állt.
De ők nem verték a mellüket, hanem fű alatt, amúgy jó polgárhoz illően tették a dolgukat."
-- Csakhogy a csehek nem azért hódoltak be, mert a jövőbe láttak és tudták, hogy csak Trianonig féllábon is kibírják, utána meg Hawaii. Azért hódoltak be, mert összetörték őket. Minket meg nem lehetett megtörni, pedig több orosz katonát vezényletek Magyarországra, mint anno Napoleon ellen.
Mivel a magyarok erősek voltak és kiharcolták az államalkotó státuszt, ezáltal váltak túl erős nagyhatalmak ellenségévé az I. vh.-ban. A csehek nem csinálták jobban, nem láttak a jövőbe és nem voltak erősebbek mint mi, csak szerencséjük volt. Meg kicsit közelebb feküdtek a fejlett nyugathoz, mint mi.
"Én nagyon bízom Törökország EU csatlakozásában, mert akkor ugyan itt "Törökország" lesz, de ők hagyományosan minket szeretnek a legjobban a térségben..."
-- Az EU nem a szeretetről szól. Az EU a kőkemény érdekérvényesítésről szól, az pedig arról, hogy kinek a zsebéből kinek a zsebébe vándoroljon a pénz. Annál jobban meg nem szeretnek minket a törökök, mint saját magukat szeretik.
"Vanna közelebbi megoldások is. Az Unióban egyre inkább magára maradó Ausztria Magyarország potenciális szövetségese lehet a jövőban. Akár egy közép-európai társulásnak, egyfajta 'mini-úniónak' a keretében is, ami a trianoni bajokra is megoldást nyújthatna."
-- Hát ezen azért csodálkoznék. Ausztria érdekei mint netto befizető, nem agrárorientált, atonenergiaellenes, fiskális szigorúsághoz ragaszkodó, stb. tagállamnak szvsz elég sokban eltérnek a magyar érdekektől. A trianoni bajokat pedig (már ami abból nekik érdekes) immáron a közös gazdasági tér orvosolta.
"Azért sok parasztnak pont a kutya TSZ-világban lett autója, emeletes téglaháza.. nem? :)"
De, igen. A bevezetés módszere volt a rossz, de ezt már tizenöt éve ezer helyen elmondta mindenki. Vagyis a földdel és a valamelyes egzisztenciával meg némi munkakedvvel rendelkezőket éppúgy besorozták, mint azokat, akik valóban rászorultak a közös gazdálkodás bevezetésére. Az önkéntesség kizárása pedig egy olyan rendszert szült, amit adminisztratíve felülről kellett irányítani. Nem jelent meg a közös gazdálkodásban az egyén érdekeltsége, ezért sem lehetett normálisan megreformálni a TSz-világot a rendszerváltás után.
"1945 előtt is volt TSZ-nagyüzem, csak akkor úgy hivták, földesúri major"
Az is csak egy bizonyos szinten volt fejlődőképes.
"Akkor se a kisparaszt vitte előre a gazdaságot, mert tőkehiányos és versenyképtelen volt."
Viszont jóval nagyobb volt a mezőgazdaságból élők aránya. Az idő múlásával és az urbanizáció terjedésével pedig az életképes paraszti birtokok megteremtésére egyre inkább megnőtt az esély. Ez volt az útja a mezőgazdaság fejlődésének szinte egész Nyugat-Európában- hogy Amerikáról már ne is beszéljünk...
"a magyar malomipar többségében orosz és román búzát őrölt, mert a magyart még szemesterményként kiviték"
Épp a jó minősége miatt. Volt itt tehát legalább egy olyan érték, amire rá lehetett alapozni a gazdaságot.
Vállalkozó fő-és középnemesség már a 'feudális' rendszer kezdetén is létezett. Ennek ellenére szvsz a jobbágytartás éppúgy nem kedvezett az előrelépésnek, mint jóval később, a XX. században a TSZ- világ. A gazdaság fejlődése során ezért is tűnt el végleg a történelem süllyesztőjében...
Ej, ez az acélos TSZ-ellenesség...... :))
Azért sok parasztnak pont a kutya TSZ-világban lett autója, emeletes téglaháza.. nem? :)
Az életképtelen nadrágszijparcellák ma jobbak? A 21. sz-ban egy lóval vagy motoroskapával művelni? nem-......
1945 előtt is volt TSZ-nagyüzem, csak akkor úgy hivták, földesúri major :)) Akkor se a kisparaszt vitte előre a gazdaságot, mert tőkehiányos és versenyképtelen volt.
A magyar élelmiszeripar legkésőbb a XIX. században világszínvonalon működött, előtte meg nem nagyon foglalkoztak helyben a feldolgozással.
A malomiparra célzol? Az is csak részfeldolgozás volt, mert nem a lisztet eszik meg... ráadásul a magyar malomipar többségében orosz és román búzát őrölt, mert a magyart még szemesterményként kiviték!
A magyar élelmiszeripar gyengeségére jellemző, h pl. azalföldi zöldségtermélny feldolgozására csak a Horthy-korszakban létesitettek konzervgyárat Kecskeméten....
Ehhez a magyar nemesnek az angol genty-vé kellett volna válnia - ami meg is történt, de csak 1867 UTÁN, de felemás eredménnyel -, és engedni a polgárság és a parasztság tőkefelhalmozását."
Van benne valami. Node... Nem vagyok benne biztos, hogy a százötven évig harci zónaként szolgáló terület termelt e egyáltalán ki magából számottevő tőkemennyiséget a XVIII. században. Addig a fejlődést az egyszerű kézimunka meg
az állami adóforintok biztosították. Jellemző, hogy a nyugatról érkezett, az ottani mentalitást meg a jobb szerszámaikat magukkal hozó sváb telepesek pár év adómentes időszak után aránylag zökkenőmentesen be tudtak illeszkedni a magyar rendi társadalomba.
A XIX. században aztán a mezőgazdasági konjunktúra áldásai után beindulhatott az a folyamat, amit 'polgárosodásnak' nevezett el a jól értesült utókor. Ez a időszak volt a "politikai jogok átadásának" és a "parasztság-polgárság tőkefelhalmozásának" a kora.
"Ezzel szemben nálunk a kereskedéssel foglalkozó kisnemesi rétegnek csak egy célja volt - megszedni magát, főnemesi cimet venni, hozzá nagy földbirtokkal."
Vállalkozó fő-és középnemesség már a 'feudális' rendszer kezdetén is létezett. Ennek ellenére szvsz a jobbágytartás éppúgy nem kedvezett az előrelépésnek, mint jóval később, a XX. században a TSZ- világ. A gazdaság fejlődése során ezért is tűnt el végleg a történelem süllyesztőjében...
"Az exportra kijárató mg-i termelés - helyi feldolgozóipar hiján, az ország kirablása. Lásd, Venezuela, Nigéria hatalmas olajkincsét feldolgozóipar hiján kiviszik, alig jut vissza vmi az országokba."
A magyar élelmiszeripar legkésőbb a XIX. században világszínvonalon működött, előtte meg nem nagyon foglalkoztak helyben a feldolgozással. Az ipar pedig nem volt valami acélos a szatmári béke után. Erről nem a magyar nemesség, még csak nem is a Habsburgok tehettek, hanem az a valami, amit erősen elnagyolva és eltúlozva 'kontinentális munkamegosztásnak' neveznek az okos emberek.
"A Habsburgok szemében, az elavult rendi kiváltságokhoz ragaszkodó, többször felkelést kirobbantó, törökkel még a 18. sz közepém is kokketálló magyar nemesség - nos igen, MEGBIZHATATLAN volt. A nemesség ilyetén viselkedése pedig negativan befolyásolta az egész nemzet megitélését is."
Százötven évente egy-két szabadságharcot még csak el lehetett volna nézni. Egy fityiszt érdemeltek ezek, nem vitam et sanguinem-et...
"Hm.. pl. Szapolyaiék, Bocskai és Bethlen, akik Erdélyt jól kormányozták, de milyen áron - a török szövetségeseiként segédcsapatok voltak a királyi Mo. területén"
Bocskairól eszembe jut, hol lenne ma a történeti emlékezetben, ha hagyja magát kicsináltatni Rudolf császár pénzsóvár, birtokára szemet vető bandájával. A nagyvezír koronáját és a Habsburgok Duna-völgyéből történő kiszorítását mégsem fogadta el. Nagyon is jól tudta, mit tesz... Bethlennel szinte hajszálpontosan ugyanez történt meg, 1620-ban. Még a mereven Habsburg-párti Pázmány is arra intette, hogy ne próbáljon meg szakítani a törökökkel.
"1. nemesi adómentesség megszűntetése
2. jobbágyság eltörlése
3. ősiség eltörlése
4. modern közigazgatás
5. polgári viszonyok
6. egyházak szekularizációja
Ha ezt végigmnézed, ezek mind modernizációs alapelvek, a tőke és a személyes vállalkozások szabadságának alapelvei"
Továbbá éppen ezeket próbálták/sikerült kiharcolni 1848-ban. Nem a császári udvar, hanem a vármegyékben működő fő - és köznemesség értelmesebbik része kezdeményezte őket. Habsburgék végső soron ennek (is) hadat üzentek Jellasics bán hatásos közreműködésével...
"A jobbágyság eltörlése és a polgári viszonyok, közigazgatás azért kellett, hogy egy paraszt elvileg ugyanazon biróság elé állhasson, mint az ura, per esetében, hogy a paraszt ne másodrendű lény legyen a saját hazájában, hogy a vármegyei közigazgatás képviselői, mind nemesek, ne obstrukciózhassák meg a reformokat"
Nagyjából ennek a folyamatnak volt az első állomása az úrbéri rendelet. II. József rendeletei pedig előremutatóak voltak, még ha ő maga ismerte be a bevezetésük kudarcát a halálos ágyán.
Szvsz egy könnyen önfelszámolást is végrehajtható 'nemesi köztársaság' helyett előnyösebb volt a központi helyről érkező kontroll. Viszont érdekvédelem tárgykörben (adó- és újoncmegajánlás, stb.) a rendi országgyűlés meglétéből az ország nem kis hasznot húzhatott. Ezért volt viszonylag ideális az az állapot, ami a szatmári béke után létrejött. Többnyire így gondolták ezt az akkori emberek is...
Ha már egy ország önvédelemi harcáról beszélünk, másra, mint a nemesség önvédelmére, nem nagyon lehetne gondolni. A kora újkorban még nem a parasztság vagy bármilyen más 'elnyomott réteg' érdekei határozták meg a politikát, hanem a helyi fejlődést generáló nemességé. Így aztán, ha valaki az uralkodó réteg kiirtásával és a zsoldosvezérek, hadi szállítók rablott földhöz juttatásval számolt, nem nagyon kellett meglepődnie azon a válaszon, amit kapott.
Hm, és Mo-on hol generált fejlődést a nemesség?
Hol forgatták vissza a tőkét a gazdaságba? SEHOL!
Ehhez a magyar nemesnek az angol genty-vé kellett volna válnia - ami meg is történt, de csak 1867 UTÁN, de felemás eredménnyel -, és engedni a polgárság és a parasztság tőkefelhalmozását.
Mindezek után a megszerzett vagyobn ellenében politikai jogok átadására is kényszerülni kellett volna.
Ezzel szemben nálunk a kereskedéssel foglalkozó kisnemesi rétegnek csak egy célja volt - megszedni magát, főnemesi cimet venni, hozzá nagy földbirtokkal.
A 17. sz-i vállalkozó paraszt meg nemes akart lenni, Ha ez megvolt, felhagyott a kereskedéssel.
Egyedüli cél az adómentes rétegbe kerülés volt.
Eszerint a magyar polgár és paraszt nem dolgozott volna? Nem volt elég 'megbízható', miközben Mária Terézia trónját nem kis részben a magyar hadak mentették meg a bajoroktól és a poroszoktól? Vagy inkább arról van szó, hogy az 'ipartelepítés' irányát a helyi gazdasági viszonyok határozták meg. Nem véletlen, hogy Csehország soha a történelemben nem folytatott komoly, exportra járatott mezőgazdasági termelést (Magyarország pedig igen)...
Az exportra kijárató mg-i termelés - helyi feldolgozóipar hiján, az ország kirablása. Lásd, Venezuela, Nigéria hatalmas olajkincsét feldolgozóipar hiján kiviszik, alig jut vissza vmi az országokba. Ellenpélda az Arab félsziget.
A Habsburgok szemében, az elavult rendi kiváltságokhoz ragaszkodó, többször felkelést kirobbantó, törökkel még a 18. sz közepém is kokketálló magyar nemesség - nos igen, MEGBIZHATATLAN volt. A nemesség ilyetén viselkedése pedig negativan befolyásolta az egész nemzet megitélését is.
Ide jöhetne egy pár kérdőjel: ?? Nekem egészen új, hogy a 'birodalmi szittya tudattól vezérelt nemesség' volt az okozója a tatár, a török, vagy éppen a vallon hadak pusztításainak.
Hm.. pl. Szapolyaiék, Bocskai és Bethlen, akik Erdélyt jól kormányozták, de milyen áron - a török szövetségeseiként segédcsapatok voltak a királyi Mo. területén, a magyar nemesség birodalmi tudata, mint Magyar Birodalom, ami kényszerpályaként kisértett a reformkortól kezdve, ami belefut az első és a 2,. világháborúba.
Nem nagyon értem, mire gondolsz "modernizáció" alatt. Állami autópálya építésekre meg egészségügyi beruházásokra nem nagyon futotta még akkoriban - ahogyan azt már írtam, a gazdasági fejlődést elsősorban helyi érdekek vezérelték. A XVIII.-XIX. században a végrehajtó hatalom a Habsburg-kormányszékek kezében volt, a vármegyék ellenállása elsősorban közjogi témákban volt meghatározó. Rajtuk nem múlott a 'modernizáció' előrehaladása.
1. nemesi adómentesség megszűntetése
2. jobbágyság eltörlése
3. ősiség eltörlése
4. modern közigazgatás
5. polgári viszonyok
6. egyházak szekularizációja
Ha ezt végigmnézed, ezek mind modernizációs alapelvek, a tőke és a személyes vállalkozások szabadságának alapelvei.
A tőke szabadságához az ősiség eltörlése kellett (volna) - de ez valójában csak 1945-ben szűnt meg, mert az ősiséget a családi hitbizományok 1945-ig megtartották, ezek a hitbizományi földek sosem juthattak a piacra, miként az egyházi holtkézi javak sem, igy hitelt sem kaphattak - ami ugye a fejlesztéshez kellett - volna.
A jobbágyság eltörlése és a polgári viszonyok, közigazgatás azért kellett, hogy egy paraszt elvileg ugyanazon biróság elé állhasson, mint az ura, per esetében, hogy a paraszt ne másodrendű lény legyen a saját hazájában, hogy a vármegyei közigazgatás képviselői, mind nemesek, ne obstrukciózhassák meg a reformokat - II. József szerinted miért szüntette meg a nemesi vármegyét? És a dualista Mo miért tette meg ezt újra 1869-ben? .
A nemesi vármegye igenis megtorpedózhatott bármilyen reformtörekvést, mert elég volt egy konzervativ követutasitást kiadni a követüknek. Ennyi.-
Amikor az ember Prágában jár, valóban irigyli a cseheket. Nem csak azért, mert ott a "birodalmi kelta tudat" miatt alig volt háború, és gyönyörű középkori emlékek tömkelege maradt sértetlenül, henem mert tudnak örülni. Idén tavasszal voltam ott, pont akkor, amikor a csehek megnyerték a hoki vébét. (Én már el is felejtettem, hogy ilyen sport is van...) Egész prága tele volt szurkolókkal, akik nem a lakásukban nézték a meccseket, hanem valamelyik kocsmában, vagy a főtéren óriási kivetítőn. Láttam, amikor a győztes válogatott nyitott buszon hajtott be a főtérre, az ünneplő sokadalom között. Este pedig tolongtak a Vencel-téren, és énekeltek. Érdekes, nem petárdáztak, nem lőttek kis (életveszélyes) tüzijáték rakétákat, és nem voltak ijesztők.
Budapest most nem ilyen. És ebben az az elgondolkodtató, hogy a mai állapotok már csak kevéssé magyarázhatók a "birodalmi szittya tudattal". (Jó, nem bántom kedves Ftonyo barátunkat tovább.) A csehek alaposan megszenvedték azt, amitől most tudnak örülni. Ha csak a II. Világháborúra gondolunk (nem kéne kisbetűvel írni?) az is elég, pedig nem vált harctérré az ország, mint mi. A szovjet-uralom se volt semmi, bár ott nem is volt 56, mégis milyen hosszú azoknak a névsora, akiket a legújabb önkény vitt el.
De ha megkérdeznénk a cseheket, hogy volt-e zseniális politikusuk, gyanítom, végére se érnének a felsorolásnak. Mi tényleg ennyire szegények vagyunk...
Katona László
("Szegény az ördög, mert annak nincs lelke." - népi mondás)
"A csehek nemességét a fehérhegyi csatában megsemmisitették. Megszűnt az állandó belső konfliktusokat generáló társadalmi réteg.
Csehország - idegen, osztrák-német nemességgel - DE POLGÁROSULT."
Ha már egy ország önvédelemi harcáról beszélünk, másra, mint a nemesség önvédelmére, nem nagyon lehetne gondolni. A kora újkorban még nem a parasztság vagy bármilyen más 'elnyomott réteg' érdekei határozták meg a politikát, hanem a helyi fejlődést generáló nemességé. Így aztán, ha valaki az uralkodó réteg kiirtásával és a zsoldosvezérek, hadi szállítók rablott földhöz juttatásval számolt, nem nagyon kellett meglepődnie azon a válaszon, amit kapott.
"Az ipart oda telepitették, mert a megbizható "cseh" - szláv és német egyaránt - paraszt és polgéár zokszó nélkül dolgozott."
Eszerint a magyar polgár és paraszt nem dolgozott volna? Nem volt elég 'megbízható', miközben Mária Terézia trónját nem kis részben a magyar hadak mentették meg a bajoroktól és a poroszoktól? Vagy inkább arról van szó, hogy az 'ipartelepítés' irányát a helyi gazdasági viszonyok határozták meg. Nem véletlen, hogy Csehország soha a történelemben nem folytatott komoly, exportra járatott mezőgazdasági termelést (Magyarország pedig igen)...
"Hát igen, birodalmi szittya tudattól vezérelt nemességünk mindig gondoskodott arról, hogy hazánk minden fegyveres konfliktusban ott legyen, és jól elpusztitsák az országot."
Ide jöhetne egy pár kérdőjel: ?? Nekem egészen új, hogy a 'birodalmi szittya tudattól vezérelt nemesség' volt az okozója a tatár, a török, vagy éppen a vallon hadak pusztításainak.
"Mo-t a Habsburg önkény rávitte volna a modernizációra, csakúgy, mint a cseheket. Ez a békekötés viszont konzerválta a középkor állapotát 1848-ig."
Nem nagyon értem, mire gondolsz "modernizáció" alatt. Állami autópálya építésekre meg egészségügyi beruházásokra nem nagyon futotta még akkoriban - ahogyan azt már írtam, a gazdasági fejlődést elsősorban helyi érdekek vezérelték. A XVIII.-XIX. században a végrehajtó hatalom a Habsburg-kormányszékek kezében volt, a vármegyék ellenállása elsősorban közjogi témákban volt meghatározó. Rajtuk nem múlott a 'modernizáció' előrehaladása.
XXI. századi pacifista szemlélettel viszont nem nagyon lehetett akkoriban egy országot előrébb vinni...
Kedeves petey t és Rodostó!
Ez nem pacifizmus. Hideg logika.
A csehek nemességét a fehérhegyi csatában megsemmisitették. Megszűnt az állandó belső konfliktusokat generáló társadalmi réteg.
Csehország - idegen, osztrák-német nemességgel - DE POLGÁROSULT.
Az ipart oda telepitették, mert a megbizható "cseh" - szláv és német egyaránt - paraszt és polgéár zokszó nélkül dolgozott.
Sivalkodunk, h Mo-on nincsenek műemlékek a sok háborúskodás miatt. Hát igen, birodalmi szittya tudattól vezérelt nemességünk mindig gondoskodott arról, hogy hazánk minden fegyveres konfliktusban ott legyen, és jól elpusztitsák az országot. És mindig a vesztes oldalon.......
A csehek meg szépen kibekkelték a Habsburg fennhatóságot, és 1918-ban mint szegény elnyomottak jelentek meg a világ előtt - holott MI tudjuk, h a Habsburg elnyomó gépezet mennyire éppen belőlük állt.
De ők nem verték a mellüket, hanem fű alatt, amúgy jó polgárhoz illően tették a dolgukat.
A két történelem különböző fejlődésének mindmáig ható következményei vannak. És sajnos, nem a mi javunkra.
Amikor én konszolidálódó állapotról beszélek, az 1695-1703 közötti időszakra értendő. Ekkor már nem voltak olyan katonai atrocitások, amit Te irsz, Rodostó.
A hegyaljai felkelést, akárcsak a Rákóczi-félét a Mo visszafoglalása után munka nélkül maradt szegénylegény-végvári harcos réteg generálta, amelyik nem tudott visszaintegrálódni a társadalomba.
A Rákóczi-szabadságharc nyomán keletkezett szatmári béke nem volt más, mint a z idejétmúlt magyar rendiség jogainak vaskos körülbástyázása. Mo-t a Habsburg önkény rávitte volna a modernizációra, csakúgy, mint a cseheket. Ez a békekötés viszont konzerválta a középkor állapotát 1848-ig.
Ne vedd zaklatásnak, vagy kritikának, de úgy sejtem, nem olvastad (és ezt sem az én nagyképűségem miatt írom, hidd el) Rákóczi visszaemlékezéseit (Vallomások, Emlékiratok). Hogy lerátntsam a leplet tudatlanságáomról, valószínűnek tartom, hogy más, korabeli források sem "kezdődő konszolidációról" adnak képet, hanem a Habsburg önkény tobzódásáról (természetbeni adóbehajtás a feleség, vagy a lányok megerőszakolása révén, önkényes rekvirálások tömkelege, a magyar panaszok megfélelmlítéssel való "elintézése"), nem utolsó sorban a szegény sorban élő nemesek jogi státuszának megszüntetésére tett kísérletről.
Elismerem, egy független, a "pénzpiacért folytatott versenyben" erős Magyarországban jogos lett volna a nemesség státuszának megreformálása. De ez történelmileg nem jött szóba. A Habsburgok sem modernizálásra gondoltak, hanem hogy nálunk is megszüntessék a nemesi ellenállást, ahogy tették korábban Csehországban. Szó sem volt a saját nemeseikkel kapcsolatban "reformokról".
Félre ne érts, én nem vagyok "kuruc". A kuruckodás szomorú következményeit és általában a jelenség hülyeségét éppen Rákóczi írásai taglalják a legalaposabban. Maga a "kurucok Fejedelme" soha nem volt kuruc. Az ő "tévedése" (vagyis álma) az volt, hogy a magyar nemzet egyenrangú minden európai nemzettel, és elég értelmes ahhoz, hogy ennek érvényt is szerezzen. Érdekes és megható, hogy nemcsak meghívta minden fontos tanácskozásra az Ausztriai Ház hivatalos diplomatáit, hanem mindig fentartotta a helyet azoknak a magyar főuraknak is, akik nem álltak a zászlója alá.
"A magyarság asszimilációs nyeresége a XIX. század második felében nagyrészt művelt, városi emberekből került ki: zsidóság, városi németség."
Lehet benne valami, ezen még nem gondolkoztam, ezért nem is néztem utána az esetleg fellehető adatoknak. Mindkét asszimiláció tény, ezt nem vitatom. De egyrészt ott van Petőfi esete, ami nem támasztja alá az én felvetésemet, hiszen éppen a Mária Terézia idők következménye lehet, másrészt viszont az Általad említett asszimilációban is az jelenik meg, hogy "húzóágazat" volt magyarnak lenni, és ennek sok oka lehet. A vicces a dologban az, hogy a "történelem végére" maguk a Habsuburgok is kezdtek szívből magyarosodni. (Szegény Rákóczi, ha ezt látná...!)
Egyébként izgalmasan érdekesek ezek a hozzászólások (persze ezt itt kivéve): fura helyeken vannak egyezések és ellenkezések. Nekem az a legfurább, hogy amikor jobbágy-nemes viszonyról van szó, mindig felüti fejét Marx. Pedig az ellentét nélküle is megvolt, és milyen izgalamsan! Ha jól tudom, nem csak a Dózsa háborút vezette kisnemes, hanem ugyanez volt a németeknél is a helyzet, és a huszitáknál is. (Az angolokra nem emlékszem.)
Mármost amiért én igazat adok Rákóczinak abban, hogy a magyar társadalom végzetes megosztottsága a Dózsa féle lázadás megtorlásából ered az az, hogy míg tőlünk nyugatra ezt az ellentétet elsöpörte a "talált kincs" fölötti izgalom, vagyis a pénzgaldálkodás kialakulása, (így lehettek "vállalkozók" a nemesek, haszonlesésből - jó, csak részben abból) nálunk betokosodott az ellentét, ami aztán egészen nevetséges "kapilláriákkon" keresztül üti fel a fejét mind a mai napig. Amire csak az Alice Csodaországban egyik ismétlődő mondatával tudok reagálni: "Üssétek le a fejét!" Mármint ennek az ellentétnek.
Beszéljünk inkább a görögökről. (Csak sajnos az nem ez a topic.)
Ennek az oka az európai munkamegosztás volt, a nemesi birtokok nem a belső piacra, hanem kivitelre termeltek, és az ott kialakuló földbérleti rendszerrel szemben gazdaságosabb volt a jobbágyi terhek (főként a robot és egyéb munka) maximalizálása...ennek még az is besegített, hogy az élelmiszerárak növekedése gyorsabb volt, mint az ipari termékeké...abban az időben logikus volt, hogy a bizonytalan ipar helyett a kiszámíthatóbb mezőgazdaságba fektessenek a nemeseink...
A nyugati nemesség népességen belüli arányát (2-3%) a magyar messze meghaladta a maga 10%-val...az volt a baj, hogy a telkén tengődő, paraszt módjára élő hétszilvafás nemesnek ugyanolyan jogai voltak, mint a Batthányi, Esterházy, Széchenyi, etc. familiának...ilyen környezetben nem lehetett számottevő jogi reformokat kivitelezni...
A jobbágyság nyelvmegőrző ereje akkor - azt hiszem - kisebb volt, mint azoknál az embereknél, akik már a 48-as múlt, vagy a Millinium, illetve a közoktatás fejlesztése után több évtizeddel szakadtak idegen országba.
Nem biztos. A magyarság asszimilációs nyeresége a XIX. század második felében nagyrészt művelt, városi emberekből került ki: zsidóság, városi németség. Egy párhuzamos példa a mindkettőnk által kedvelt ókorból: a kereszténység terjedése. A kereszténység kozmopolita, városi vallás volt, a vidék ragaszkodott a hagyományaihoz. Ekkor ment át a paganus szó jelentése pogányra (nem keresztény óhitű).
nem csak a nemesség, vagy az egyházak kapzsisága miatt alakult ki
Isten ments, hogy a nemességet vagy az egyházat mint olyant bélyegezzem meg, kizárólag a kor nemességét bántom :-) Jonathan Dewald írt egy jó könyvet az európai nemesség 1400-1800 közötti történetéről. Nyugaton a nemesség vállalkozásokba fogott, manufaktúrákat alapított stb. A mi nemességünk a jobbágyterhek szinte elviselhetetlen mértékűvé fokozásával növelte a jövedelmeit.
