Úgy értettem, hogy ahhoz, hogy tanácsi bérleményre cseréljen, kellett a tanács hozzájárulása, hiszen rengetegen vártak így lakásra, olyanok, akiknek valóban megoldatlan volt a lakhatásuk máshogy, máshol vagy a szülőkkel szorongtak jó sokan egy lakásban. Szvsz az lehetséges, hogy a késő nyolcvanas években már magasról sz@rtak bele a tanácsnál a korábbi szigorba és minden ilyen kérvényt elfogadtak, de korábban nem hiszem, hogy így lehetett. Már csak azért is, mert azért a tanácsi lakásoknak is sok előnye volt, a fix, alacsony lakbértől kezdve addig, hogy ha valamit az ember felújított, akkor (mondjuk, arra nem emlékszem, hogy el kellett-e előbb fogadtatni), kifizették neki. Pl. anyámék cserélték le a konvektorokat, annyi volt, hogy le kellett adjuk a régieket, meg megvenni az újakat, de az újat kifizették. Meg hát (mondjuk erre nem nagyon került sor sok esetben), de az egész ház felújítása is az IKV dolga volt, ami mondjuk annyit jelent, hogy pl. a mi néhai, 1898-ban épült házunkban valamikor a hetvenes években volt egy ilyen: kicserélték a két liftet, a függőfolyosókat újraburkolták, új korlátot kapott, tetőt rendbe tették.) Meg ugye volt házmester meg IKV, akiket lehetett baszogatni, ha valami elromlott, nem kellett lépcsőházat takarítani vagy havat lapátolni, kukát utcára húzni, folyosót festeni és lámpában körtét cserélni, hanem volt, aki ezért felelős volt. (hogy aztán mennyit kellett várni mondjuk, hogy kijöjjön valaki egy elromlott lifthez, mire minden végigment a bürokrácián, az más dolog, de kétségtelen kevesebb melóval járt ilyenben lakni, mint öröklakásban vagy szövetkezetiben.)
Jó, nyilván a lakások állaga meg jó sok helyen nem vetekedett mondjuk egy rózsadombi szövetkezeti lakáséval, meg itt nem is pár család lakott, hanem sok, és azok közt aztán volt mindenféle.
Na, lényeg, a lényeg, hogy ugye a tanácsi bérlakás egyfajta támogatás is volt annak, aki megkapta, tehát jó darabig szociálpolitikai célok is álltak mögötte, és mivel a számuk erősen korlátozott volt, ezért jó hosszú listákon vártak az emberek egy ilyen lehetőségre. Ez a cucializmus végére nyilván lazulhatott (nem volt pénz már semmire, az állam örült, hogy megszabadult a sok kötelezettségtől, amit az IKV-n keresztül állnia kellett), akkoriban jöttek az olyan hibrid megoldások is, ahogy a tesóm 30nm csepeli garzonja lett: a tanács építtetett házat, amiben a Csepel Művek kapott pár megvehető lakást, amit a dolgozói között tett pályázhatóvá. A tanács eleve óccsóér (nem piaci áron) adta a laksát Csepelnek, a cég még ezen felül adott valami támogatást is a szerencsés dolgozónak, így anyáméknak meg pár százezret kellett csengetni a végén a tesóm nevében. És az a lakás már öröklakás volt (ez egyébként nagyjából a Szomszédok indulásának idején volt, tehát működhetett volna mondjuk Mágenék esetében is), annak ellenére, hogy persze nem sok közünk volt ahhoz, hogy hol van, tetszik-e a beosztása, jó-e a tájolása, mekkora meg ilyesmi, hanem a take it or leave it lehetőségek álltak fent, de amilyen a lakáshelyzet volt, senki nem pampogott, hanem örült, hogy egyáltalán vehetett egy lakást.
"A tanácsi bérlakásokat valóban lehetett cserélni, de csak akkor, ha a cserepartner is tanácsiban lakott."
Erre így 30-40 év távlatából már nem emlékszem pontosan, de mintha rémlene olyan, hogy bérleti jogot cseréltek tulajdonra (korabeli nevén öröklakásra). Úgy emlékszem, egy ismerős nyert tárgynyereményként a Baross téri "Lottóházban" egy öröklakást, és azt tervezgette, hogy elcseréli egy nagyobb tanácsi bérleményre.
(*A Lottóház még ma is megvan a Baross tér és a Rottenbiller utca sarkán, csak közben eléépítették a Fiumei utat a Rottenbiller utcával összekötő felüljárót, gondolom ez nem emelte a benne lévő lakások értékét.)
Na persze akkoriban Budapesten a maihoz képest elenyésző volt az öröklakások, magántulajdonú házak száma, és meg persze kellett, hozzá a tanács jóváhagyása, illetve, hogy "kiutalja" a bérleti jogot a cserepartnernek (ez persze bérleti jogok cseréje esetén is kellett).
szerintem amúgy nem unalmas, de attól még az emberek nagy része albérletnek hívja a hivatalosan nem albérletet is, mint Mazsola kollégájának példájából is láthatjuk.
Főbérlő: a tulajdonostól bérel, az albérlő a főbérlőtől, meghatározott ingatlanrészt, pl. kisszoba. A főbérlőé a fürdő és a konyha is, amit időnként esetleg használhat az albérlő is.
A főbérlő azért járt jól az albérlővel, mert az ő bérleti díja az albérlet díjával csökkent.
Na, szerintem ilyen nem volt az IKV-s időkben, a főbérlő nem volt jogosult bárkit bejelenteni a bérleményébe, így értelemszerűen max. feketén adhatott ki szobát, ami esetleg csökkenthette (az egyébként nevetséges) bérleti díját, viszont ha kitudódott, akár a saját bérleti jogát veszélyeztette vele (hiszen a tanács elég szigorúan ellenőrizte, ki lehet egy bérleményébe bejelenteni állandóra, azaz bérlőtársként)
A tanácsi bérlakásokat valóban lehetett cserélni, de csak akkor, ha a cserepartner is tanácsiban lakott.
Ilyenkor pénz is gazdát cserélt, "ráfizetéssel" cserélték a kisebbet nagyobbra vagy a nagyobbat kettőre, de ettől a tanács engedélyezte az egészet, és csak akkor, ha a cserepartnernek is volt tanácsi bérleménye. Ha nem, akkor kvázi ugyanúgy csak várólistára ment, ahogy bárki más, aki lakást igényelt a tanácstól.
Meg igen, örökbérlet volt, azaz a tulaj haláláig megvolt minden, de a bérletet csak a gyerekek örökölhették automatikusan (ha voltak), az unoka és egyéb rokonsági fokok pl. már csak akkor, ha a "nagyi" bejelentette mint életében bérlőtársként.
Csak azt írtad (vagy én úgy értettem), volt olyan, hogy egy bérlő, aki a tanácstól bérelte, kapott maga mellé a tanácstól kijelölve egy másik bérlőt, és kvázi fájdalomdíjként megkapta az első bérlő a második által fizetett bérleti díj egy részét.
Erre írtam anynit, hogy én ilyet nem hallottam, csak olyat, hogy simán beköltöztettek valakit, de ez a tanácsnak fizette a díjat, és ezt hívták társbérletnek.
De ugorjunk, szerintem kurvára unalmas, lehet, hogy én nem fogalmazok jól, lehet, hogy Te nem olvasod jól, de mindenki másnak uncsi lehet :-D
jó, de attól még volt olyan is, hogy a főbérlő ott lakott, ahol az albérlő, és most eszembe jutott ez a valami-nem írok jogviszonyt, mert akkor még egy fél oldalt teleírtok :) csak a nyelvtanos akartam reagálni alapvetően.
Nem attól főbérlő valaki, hogy ott lakik vagy sem, hanem attól, hogy a tulajtól bérel valamit, aminek egy részét vagy egészét bérbe adja. És ez nem csak lakás lehet, hanem raktár, bolt, de ingó dolog is lehet, nem csak ingatlan.
Pl. kibérlek egy lakást 100000 forintért, és ha a tulaj nem tíltja meg a bérleti szerződésben, akkor tovább adom 150000 forintért.
ezt tényleg szinte mindenki így használja már, szóval én biztos nem küzdenék ellene. ma meg már szerintem nincs is olyan, hogy a főbérlő ott lakik, ahol az albérlő.
Ma is van olyan, hogy társtulajdonos, ami nem azonos a tulajdonostárssal, anno a társbérlő nem volt azonos az albérlővel, ahogy a főbérlővel sem.
Társbérlő: együtt bérelnek a tulajdonostól, elvi hányadot, amit a gyakorlatban úgy osztanak meg, hogy ha pl. van két szoba, akkor azokat külön-külön használják, de a fürdőt és a konyhát már megosztva.
Főbérlő: a tulajdonostól bérel, az albérlő a főbérlőtől, meghatározott ingatlanrészt, pl. kisszoba. A főbérlőé a fürdő és a konyha is, amit időnként esetleg használhat az albérlő is.
A főbérlő azért járt jól az albérlővel, mert az ő bérleti díja az albérlet díjával csökkent.
Érdekes, hogy ez az albérlő szó mennyire beívódott a magyar néplélekbe. 1990 óta eltelt közel 30 év, felnőtt két generáció, de sokan a mai napig is így használják.
Kollégám (90 után született) vett ki a közelmúltban egy lakást, és folyamatosan úgy mondta, hogy az "albérlete". Mondom neki, hogy de ugye a tulajdonos tud róla, hogy ott lakik, nehogy gubanc legyen.
Nem is értette, mondta, hogy persze, hogy tud, hiszen a tulajdonossal kötött szerződést. Mondom neki, hogy dehát akkor az nem albérlet, hanem bérlet. Kb. öt percig tartott, amíg megértette, miről beszélek.
Megjegyzem, 90 előtt a tanácsi lakások "fő"bérlői kvázi tulajdonosnak számította, egy ilyen lakás lényegében "örökbérlet" volt, lehetett cserélni a bérleti jogot, ha a bérlő nem csinált valami egetrengető nagy disznóságot, sose tették ki, sokszor még akkor sem, ha nem fizette mindig a bérleti díjat.
Nagyszüleim 1942-től 1998-ig laktak ugyanabban a bérleményben, amikor 1990 után megvették a lakást az önkormányzattól, nem is értették, hogy mi a különbség a bérleti díj és a közös költség között, meg ha beázik a lakás, miért nem lehet már az IKV-t baszogatni, meg hogy mi az, hogy közös képviselő.
Manapság azért már egy magánszemélytől bérelt lakás nem ilyen, már csak azért sem, mert nem 42 Ft a bérleti díj, hanem több tíz- vagy százezer is lehet.
Nem is ezt írtam (vagy legalább is igyekeztem nem ezt írni), hanem, hogy tényleg volt-e olyan, hogy egyik kapott a másik pénzéből, és szerintem nem, hanem ha beköltöztetett a tanács valaki mellé egy másik bérlőt, az társbérlet volt, és a bérleti díj (mindkét bérlőé) a tanácsnak ment.
Viszont olyanról nem tudok, hogy a főbérlő kapott volna pénzt, hanem egyszerűen társbérletnek hívták a közös bérleményt (már, amennyiben tanácsi tulajdonú volt a lakás).
Anyámék is így kezdtek, velük együtt három család lakott a lakásban, mire én megszülettem, már csak kettő, és a hetvenes évek legelején kaptak saját lakást a társbérlőink, onnantól a miénk volt az egész kecó. Már, mint tanácsi bérleményként, mert megvenni ugye majd csak valamikor 91-92-ben tudtuk.
Azt sokszor leírtam, hogy a sorozat (amit azért kell szeretni, mert élethű és teljesen leképezi a valóságot), abszolút szarul kezeli a korabeli lakásviszonyokat.
Kezdjük ott, hogy baromira nem egyértelmű, hogy KAPTAK lakást a beköltöző későbbi fő és mellékszereplők, vagy vettek? Leginkább kaptak, ami persze valami csekély beugró megfizetésével járt, azaz az még áll, hogy Feriék a karvaly Janka néni kölcsönére szorultak, de akkor Mágenék hogy tudtak félretenni a drága albérletben, miért nem laktak inkább Etusnál?
Aztán ugye Takiék saját tulajdonú házát elrekvirálták az autópálya miatt, ami HELYETT már a késői cucializmusban sem dívott bérleményt adni, már pedig Taki jóval később szteppel, hogy hogyan fizesse vissza a kedvezményes lakáskölcsönt (ami tényleg létezett a nyolcvanas években, és nevetséges, akkoriban is nevetséges összeg volt a törlesztője*) Egyébként miért volt Takinak lakáskölcsöne, mikor nem kapott nagyobb lakást, mint amekkora családi házat elvettek tőle (már itt sem ért egy lakást a családiház, mint később Szőllőssyéknél???), ellenben Mágenéknek, akik valóban NAGY laksát kaptak, sosem volt ilyen gondjuk.
Ha tanácsi lakások voltak, azaz kiutalták őket, mit keresett ott Böhm és Kutya, két agglegény, mikor egészen biztosan ezrek vártak egy lakásra?
De ha nem utalták ki, akkor ki nevezte ki és miért Böhmöt kulcsosztónak és házmesternek?
És ez csak maga a lakótelep, mert amikor Jánosék építkeznek, na az is egy baromság: DNS telkén (aki mihez is kezd egy telekkel, amire MÁS épített egy házat?) odáig, hogy mikor János eladja a félkész házat, egy szó nélkül visszafizeti a vételárat Vampetics úrnak, ahelyett, hogy azt mondaná, hogy a megtekintett állapotban adta el, ő is annyit tudott a házról, amit Vampi, és ha gáz van, akkor szeretettel perelje Farkas urat....
No, meg ott is van kavar, amikor Taki kettőre akarja cserélni a lakást, akkor a cserelakás, ha jól emlékszem, tanácsi lakás volt. Ellenben én úgy emlékszem, hogy csak akkor lehetett ilyet, ha a cserepartnernek is tanácsi lakása volt, ha nem (mert mondjuk saját tulajdonúból cserélt volna), akkor nem lehetett neki odaadni (ahogy egy eltartási szerződésnél is csak úgy működött a dolog, ha az eltartók bejelentkeztek korábban a lakásba bérlőnek, és akkor az eltartott öreg halála után már megkaphatták az ő bérlemény részét is. Meg mintha pl. unoka nem is örökölhette volna a bérleti jogot, ő is csak akkor, ha korábban bejelentett lakó volt**)
*erre azért emlékszem, mert ugyan korábban nem ismertem senkit, akinek ilyenje volt, de akkoriban kerültem be a férjem családjába, akik tanakodtak, hogy mi legyen, mert hogy kijötta rendelet, hogy vagy belemennek, hogy piacosítsák a hitelt vagy egy összegben kell visszafizetni. Kérdeztem, mennyit fizetnek, és tényleg nevetséges összeg volt, pár SZÁZ forint havonta (ami akkor is kevés volt), ráadásul fix összegként. Amire egyébként megemelték, sem volt egy nagy összeg, bár kétségtelen jobban megterhelte volna a családi költségvetést, de abszolút be tudták volna vállalni azt is. Végül mégis visszafizették, mert após akkoriban bankban dolgozott és kapott kamatmentesen kölcsönt rá, a másiknál meg féltek, hogy egyszer tényleg piaci lesz a kamat és nehogy majd akkor ne tudják fizetni)
**ez talán benne van a Pesti barokkban is, ha jól emlékszem
Régen a tanács kiutalta a lakást egy bérlőnek, aki ha kiadta az egyik szobáját, akkor főbérlővé vált, a szoba bérlője pedig albérlővé, hiszen ő nem a tulajdonostól, hanem az albérlőtől bérelte ki.
De olyan is volt, nem is ritka, hogy nem a főbérlő adta ki a szobát, hanem a tanács utalta ki, a főbérlőnek max. annyi élvezet volt ebben, hogy a bérleti díjat ő kapta.
Ezért is hibás ma albérlőnek hívni azt, aki egy egész lakást kibérel a tulajdonostól, mert az "csak" bérlő.
onnantól teljesen természetes, hogy Vágásiéknak két Matyi fiúk van
TE ugyan viccnek írtad, de valahogy határozottan az az érzésem, hogy a Mester kézremegés nélkül meglépte volna :-D
de Alma a szavazás titkosságára hivatkozva még neki sem árulja el.
Na, konkrétan ez majdnem megtörtént: kérdeztem az én uramtól, hogy kire szavazott, erre mondott egy olyat, amire tudom, hogy nem, és hiába kérdeztem és kérdeztem, csak röhögött és közölte, hogy nem mondja meg. :-D (aztán persze mikor megjöttek az eredmények, akkor kiderült az eredményekhez fűzött kommentjéből, de egyenesen azóta sem mondta meg) Mondtam is neki, hogy tiszta Lenke néni! :-D
Csak kérdezem, de régen az albérlet nem inkább az volt, hogy vadidegentől béreltek egy szobát?*
Nekem így rémlik, ami persze nem jelent semmit, de ha hozzáveszi az ember, mennyire kevés volt a saját tulajdonú lakás, akkor az akár alá is támaszthatja az emlékezetem... Mert ha kevés a lakás, akkor logikus módon baromi ritka lehetett az olyasmi, hogy egy egész lakást adtak ki, ha meg volt, akkor drága is volt. Plusz ugye a legtöbb lakás tanácsi bérlakás volt, amit persze nehéz volt kapni -Mágenék vajon miért nem kértek lakást a tanácstól? Ha mint orvosnak elsőbbsége volt a telefonra, talán a lakásra is lett volna....-, de ha nem lakott ott az illető, hanem kiadta és ez a tanács tudomására jutott, szvsz el is veszíthette a bérleti jogát.
Már írtam a múltkor, hogy baromi kíváncsi lennék, mi volt az eredeti koncepció Juli anyját illetően, még az előtt, hogy a Mester kitalálta volna, hogy az anyja karakterét a felesége fogja eljátszani Juli anyjaként, mert ugye sem az, hogy ezek nem Etustől költöznek be, hanem ilyen kalandokból, meg az "anyád" féle telefon átadás sem a későbbi Etusra utal... :-D
*most nem arra gondolok, hogy a szó eleve az, azért ALbérlő, mert egy lakást bérlőtől veszek ki egy v. több szobát.
Nagyon elült mostanában a fórum. Pedig annyi minden történik, amit a Szomszédok Univerzum fényében lehet igazán megérteni és értékelni. Például a kampány és a választás.
Például pompásan lehetett volna Lenke néni segítségével bemutatni, mi mindenre lehet az Erzsébet utalványt költeni. Nem csak 5 deka parizerre futja ám, hanem lehet akár 20 deka olaszt hazai sopronit is venni, persze Lenke néni óvatosságra inti a dőzsölőket, de hiába, van, akinél falra hányt borsó a szolid figyelmeztetés. Például Pattogi úrnál is, aki így mehet a Szép Patikáriushoz Bilagitért, vagy Kereiékhez egyenesen Mágen doktor szállna ki mentővel, és (nagyon helyesen) azonnal pedagógiai célzatú gyomormosásban részesítené mind Keszeit, mind Janka nénit, melyen Kutya úr és az ő Műűűűűvésze pompásan derülnének.
Etuskó, mint időközben fiatalosan nyugdíjas Műűűűvésznő (nyugdíjba vonulásakor megkapta a Főőőműűűűvésznő kitüntető címet, de a rá jellemző szerénységből nem használja, régi barátainak megmaradt továbbra is Műűűűvésznőnek), természetesen jótékony célra ajánlaná fel az ő utalványait, baráti körét is erre buzdítva.
Julcsi a szavazatszámláló bizottság tagjaként egy új lovagra tenne szert egy szavazó személyében, akivel a kölcsönös szimpátia ellenére sajnos nem tudnának szót érteni, mivel az illető lovag csak ukránul beszél, és még az esti gyűjtőbusszal utazik is vissza.
Kerei és Janka néni nagyot veszekednek Julcsival, mivel nem engedi őket szavazni, mert otthon hagyták az igazolványaikat. Hiába érvelnek, hogy hiszen Julcsi ismeri őket, Julcsi törvénytisztelő törvényességi felelőskét hajthatatlan. Kereiék feldúltan távoznak, kárörvendő klimpírozás közepette.*
*Valami ellenzéki párta akartak volna szavazni természetesen.
Kutya úr visszaemlékezik arra, mikor őt szavazással Főőőőügyelővé választották, az milyen ünnepe volt a színházi demokráciának. Élményeit hosszasan meséli a féltucat 8-10 éves kisfiúnak, akik ámulva hallgatják a pompás történetet, miközben a Kutya bácsitól kapott mézes cukorkákat szopogatják.
Vágásiék skype-on beszélnek Matyi 2.0-val, aki pont csütörtökön indul Torontóba, lakhelyétől 3000 km-re, hogy vasárnapig odaérjen a szavazásra.
Közben bejelentkezik skype-on Matyi 1.0 is, aki pantomimesként dolgozik Párizsban. Ő egyébként az Opusz valamelyik korábbi fejezetében bukkant fel, minden magyarázat nélkül, és onnantól teljesen természetes, hogy Vágásiéknak két Matyi fiúk van.
Alma a presszóból indul szavazni, útközben majdnem elüti egy tengeralattjáró, de épségben megérkezik. Ott találkoznak Jánossal, aki az Újulat Párt lelkes tagja és szavazója. János kérdezi, az ő pártjukra szavazott-e, de Alma a szavazás titkosságára hivatkozva még neki sem árulja el.
Szent Etuskó, a család Tyúkanyója, a mindig segítő szupernagyi, akinek háza van a budai villanegyedben, hogyan engedhette, hogy hőn szeretett családja ilyen körülmények között nyomorogjon, éjszakánként a vadidegen Mecseki néni fingását kelljen hallgatniuk, és ezért kevéske jövedelmükből még pénzt is fizessenek?
Na de azt se feledjük, hogy az első részben még valami Mecseki néninél laktak Juliék 3-an, egy közös szobában, amit egy függöny választott csak el tőle, és onnan költöztek be a lakásba; és nem Etusnál laktak. Mondjuk ez is furcsa, hogy egy orvos nem egy főbérlő nélküli albérletben vagy önkormányzati lakásban lakott, amíg nem volt saját lakása.
