Akkor néhány gondolat, bár nagyját biztos elmondták már itt vagy odaát.
A Szomszédokkal ellentétben ezt a Mester-művet nem követtem a maga idejében, leginkább annyit tudtam róla, hogy megy a köztévén, meg beharangozókat láttam, de az is elég volt arra, hogy megragadjon bennem a főcímzene. Amiről persze később tudtam meg (a fórumnak köszönhetően), hogy hozott anyag a "komolyzenei Daft Punk"-tól.
A zene amúgy is a spórolt elemek közé tartozott (azért a jogdíjat csak kifizették már a 21. században, feltételezem). A főcímhez még passzolt is, de a végére, Szakcsi ide, Szakcsi oda, miért pont ilyen életről lehozó zenét találtak (az életről lehozást fokozandó: a főcím első verziójában látható indokolatlan fa Nádas Péter "Saját halál" című könyvéből való.) A jeleneteknél meg elvoltak zene nélkül (nem számítva a Prof és Viola spontán duettjét meg az énekesnői babérokra törő Ildi sajátdalos csengőhangját), zeneszerző máris nélkülözhető.
Amúgy vegyes érzéseket váltott ki: valamiben elviselhetőbb, mint az Opusz, de az is érthető, miért lett jobbára feledésre ítelve. Főleg az elején még inkább nézette magát, ugyanakkor ha hosszabb-rövidebb időre magára hagytam, nem volt különösebb hiányérzetem.
Abban hátrányból indult, hogy ez már nem a monopol köztévén indult, hanem a kertévék árnyékában, és a nadrágszíjat is jobban meghúzták, itt már nem béreltek ki évekre egy egész emeletet egy panelházban, inkább IRL lakások és a tévészékház irodáival próbáltak éezszerűnek hatni (mégis olyan átható stúdiószagúra sikerült az eredmény). De maga a tartalom sem igazán járult hozzá, hogy "kultikus" státuszba kerülhessen.
De legalább nem akarta többnek mutatni magát, mint ami volt: nem próbálták a 2000-es évek Magyarországának "megkerülhetetlen kordokumentumaként" eladni, maradt egyszerűen csakádsorozat. Azt mondjuk utólag tudtam meg, hogy eredetileg a Családi kör feltámasztásának indult, csak abból hakar önálló életre kelt.
És itt legalább megkíméltek minket a bölcsesvégektől (erre úgy is ott voltak a szakemberek - már amíg voltak, azóta meg eltűntek, az ismétlések és a megosztások sem hozták őket vissza), a szereplők szájjártató fejét letudták az elején a főcímzenére. Helyette kaptunk másfajta forradalmi epizódvéget, a Mester új szintre emelte a cliffhangert, persze rendre nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Kár, hogy Hegyi Barbarát nem terjesztették fel Guiness-rekordra a legtöbb sorozatepizód végén kimerevített arccal (Besenyő Pista bácsi sem találhatna ki különbet Boborjánnak). Vagy akár egy kollázst össze lehetne rakni ezekből a fejekből.
De legalább ez a megoldás minimálisan javította a történetszövés folytonosságát az Opuszhoz képest. Persze itt sem bírt teljesen elszakadni a Mester a bűvös kéthetes ugrástól, ami már a Szomszédoknál is sokszor körülményesnek bizonyult, és nem.egyszer az életszerűség rovására ment, hogy rendre ennyi idő kellett az előrelépéshez. Már amennyire volt előrelépés. Néha akast rugalmasabb kivétel ("Ez történt a nyáron").
És ha már az előbb szájjártató fejeket említettem: a szereplők nagyrészt annyit csináltak, hogy beszéltek. Mintha rádiójátéknak írták volna. A vizualitás nem sokszor tett hozzá (talán Karcsi doktornő Etuskótól örökölt ruhatára? Laciprofesszor fazonra nyírott bajsza? Magdi szemmeregetős-szájösszeszorítós mimikája? Vagy a már említett kimerevített Évák?)
Éva amúgy az időnként túltolt karakterével együtt még mindig szerethetőbb számomra, mint Juli, Jutka vagy Alma. A fiatalok közül Ildikó is elviselhetőbb, mint Julcsibe, Magdi döntetlenközeli. Viola pedig alapvetően jobb karakter lenne az Opusz szerethető öregeinél, csak ne akartak volna folyton a legidétlenenb módon komikus figurát csinálni belőle.
Karcsi doktornő személyében sikerült egy az egyben átemelni Etuskót, ráadásul itt így issza mindebki a szavát (persze itt is többnyire kéretlenül adja a tanácsokat, kérdésre hárít) és úgy szívesen látott vendég mindenkinél vagy éppen hozzá járnak előszeretettel, hogy még csak nem is családtag. És persze megfellebbezhetetlenúl ki is osztja az arra érdemeseket (mármint szerinte) és ki merne ellentmondani neki? És mellé megkaptuk Virágh doktort kétfelé osztva: Laciprofnak jutott a szenilitás, Garai Főőőrendező Úrnak pedig a tüskés természet.
Nagylaki (Főőő?)Szerkesztő Úrnál kevésbé éreztem azt, hogy Magenheim doktort látom, a cinikus beszólogazás ugyan mindkettejüknél megvan, de Nagylaki valahogy a Jóbarátok Chandlerére emlékezetet egy kicsit azzal, ahogy mindent viccelődéssel próbál elütni.
Az meg micsoda casting gag volt Mester részéről, hogy a Magenheim házaspárt szétrobbantani próbáló Hartai és a Szép Úgyvédnő színészei itt egymással lesznek előbb titkos szeretől, majd nyíltan egy pár, aztán szülőpár - a házaspárig 114 rész nem volt elég nekik (sem). Míg az Éva-János párosnak lehetett szurkolni, Judité és Tiboré valahogy kevésbé volt érdekes. Judit (IRL) terhessége és friss anyasága alatt azért jó volt látni, ahogy kivirult, bár a vége felé, ahogy lejtőre került a kapcsolat, már inkább sárkányosodott a karakter.
Rátótit annak kapcsán érdemes megemlíteni, hogy az Opusz után egyedül ő szerepelt mindét "nem hivatalos folytatásnak" kikiáltott műben: a Bujtor-féle Komédiások és az Életképek. Nevezhetjúk ezt a teljesítményt "Tripla Koronának"? Gondolhatnánk, hogy az Opusz kinyírójának kikiáltott műben való szeteplés árulás lehetett volna a Mester szemében, de akkor mégsem? Vagy egyszerűen kialakult egy Bujtor-párti és egy HÁ-párti klikk az Opusz szereplőgárdájában?
A Mester stílusjegyei persze itt is visszaköszönnek: a Kosáry családot leszámítva fantáziátlan névadás. Azoknak a hozzátartozóknak a kinyírása, akikkel nem tud mit kezdeni (a kis Mátónál főleg durva volt, hohy gyerekkel tette, aki kis ideig még szerepelt is - bár lehet, hogy az utolsó, meg nem ismert levél tovább csavarintotta volna?), az Ausztráliába szakadt szülők kivételével, akikhez legalább parkolópályára lehetett küldeni Magdit, és megtudtuk, hogy Éva azért vágyik ennyire szeretetre, mert ők nem tudták elengedni Boromirt. A szóhasználat: lovag, pompás, a fiatalok a 21. században is mamának és papának szólítják a szüleiket, az iskolában leckét adnak fel, a slágerpia pedig még mindig a konyak ("Reggel konyak, este konyak, ettől vagyunk hatékonyak). A lefagyott számítógép meg továbbra is mehet a szerelőhöz. A névtévesztés nagyon vicces dolog. A gasztronómia csúcsa pedig a kiskocsmai zónapörkölt, a piaci lángos - na jó, most már azt is tudjuk, hogy a normafai rétes is.
De persze jött pár újítás is: az egyoldalúan mutatott telefonálással (sőt, haladva a korral, bunkof.. mobilozással) elintézett párbeszédek vagy hogy Nagylaki bepötyógött cikkeit Voolának le kellett tisztáznia, hogy majd úgy mehessen tördelésre.
A nagy folyamatosságban persze sikerúlt újraértelmezni bizonyos szereplők családi hátterét (Judit, Karcsi), Viola és Tibor viszonya is mintha annak korrekcióját szolgálta volna, hogy Vári Éva és a már akkor is őszülő, kopaszodó Gáti Oszkár IRL 8 és fél év korkülönbséggel nem igazán hatottak hizeles anya-fia párosnak.
Mindesetre, míg az Opusz a hülyeségei mellett (vagy részben azok által) a köztudatba tudott kerülni és mai napig mémanyag lehet akár rózsaszín nosztalgiával, akár ironikusan nézbe, az Életképek (vagy a Meszer által is páratlan öniróniával elsütve: Életképtelenek) erre nem alkalmas, kis eséllyel lehet beszédtéma.
Ezzel végeztem a Mester tévés univerzumával. Ajánlom magamat!
0:35-től: "Talán emlékeznek még rá a tisztelt nézők, amikor néhány évvel ezelőtt a Sanitka sorozat ment - bár nagyon jó reklámot csinált nekünk - sajnálatos módon a valós, reális mentőéletet nem mutatta be.
Ezért vagyunk nagyon hálásak a Szomszédok sorozat szerkesztőinek, mert valóban úgy érezzük: minket, a mentődolgozókat, a névtelen 1,2,3 mentődolgozót mutatnak be realitásában úgy, ahogy mi valóban dolgozunk: időnként kínlódunk, szenvedünk, megázunk, ázunk-fázunk."
Dr. Szerémy György - a kaposvári mentőállomás vezető főorvosa - 1990.
És van máááásik, bár nem Mesteri eredetű, de Mesterrel, illetve az Opusszal kapcsolatos fontos, ünnepélyes szó, ami időnként más események kapcsán felbukkan: ez a KORDOKUMENTUM: "ez nem csak egy relikvia, de igazi kordokumentum"
A szövetkezet az nem Juli régi munkahelye volt? Amelynek a főnöke aztán a kapitalizmusba átmentve magát próbálta visszacsábítani Julit, később meg újrahasznosították teniszező színészveteránként?
"Ő volt az egyetlen, aki teljesen átdolgozhatta a szövegeit. Mi legfeljebb egy-egy szót cserélhettünk ki, de Janó teljesen "gáborgáborosította" a jeleneteit. Abszolút azonosult a szerepével." - Ezért használta mindenki ugyanazokat a szavakat, szófordulatokat rendkívül spontán módon. A fiatalos nyelvezetet is pompásan hozta Mester: hűtő helyett jégre tenni az ételt, lovagok stb. Legalább olyan fiatalos stílusban, mint a "hahó fiatalok".
"Először szövetkezeti formában, majd vállalkozóként működtették a stúdiót, amely eleinte a Király fürdőhöz kötődött" - őszintén szólva erre nem emlékszem. Volt más sztudijó is?
Amúgy a címben szereplő "titkai"-ról semmi nem derül ki. Hacsak ez a saját szövegírás nem annak számít, de ha igen, akkor is ez csak egy, nem tudom, mire fel a többes szám.
A színházi szerepei mellett rengeteg játékfilmben és TV filmben is szerepelt már a Szomszédok előtt, 1976-ban kapott Jászai díjat, ehhez képest ma reggel a rádióban is az hangzott el, hogy a Szomszédok tette országosan ismertté....
Hiába no, a Mester egy igazi sztárcsináló volt....
Nekrológ témában egyébként nem lehet alulmúlni, amit az egyik kereskedelmi kanális adott elő Sinkovits Imre halálakor, akik azt tartották kiemelndőnek színészi életműve kapcsán, hogy ő volt Törppapa magyar hangja....
Sümeghyt egysikú, karikatúraszerű figurából sikerült reálisabbá, árnyaltabbá alakítani (leginkább Bőhm btegségétől kezdve). Ez a ritkább eset, az ellenkezője, a "flanderizáció" inkább elő szokott fordulni (a névadója Ned Flanders a Simpsonsból, akinek a sorozat előrehaladtával egyre inkább a vallásosságát domborították ki).
Azokat nevezném főszereplőknek, akik rendszeresen bölcsesvéget mondtak. Tudom, egy ideig ez is képlékeny volt (eleinte meg csak szöveg nélkül mutatták a képüket a végefőcímben), például köztük volt a Szöllősi házaspár is, de úgy a 80-as évek végére kialakult, néhány kivételes alkalommal bővült a kör.
Kérdés, kit tekintünk főőőőszereplőnek. Az Első Emelet tagjai első emelet lakói egyértelműen, értelemszerűen a társalgó (közös helyiség) irányítói, urai és parancsolói is. Hogy nézne már ki, ha Bummapó vagy Kutyaúr másodvonalbéli lenne? De hová sorolhatók a hozzájuk és a házhoz szorosan kapcsolt szereplők? Például Bajusz főőőmérnök úr, vagy Sümeghy Dalnokom? Persze nem soroljuk ide Madaras(i) Bandikámat vagy Gábor Gábort, hiszen ők nem lakói, irányítói a Lantos utca 8-nak. És Janka néni? Őt sem főőőszereplőnek írta be Mester az Opuszba, hanem a rosszhiszemű, csúnya, gonosz, rossz, karvaly rokon megtestesítőjének. Más kérdés, hogy a legkedveltebb figura lett belőle, mert karaktert adott Pásztor Erzsi Janka néninek. De ő (P.E.) szerencsére még él, és karaktere, Janka néni bőven túl fogja élni.
Egyébként számomra mindig igazinak, valós személyiségnek számított Gábor Gábor is (Janka néni és Sümi* mellett), életet tudott vinni a Mester által papírízűen megírt haszonleső (pfuj) nyimnyám vállalkozó szerepébe.
*Sümegi karakterében szerintem Palócz László jól visszaadta a néha ripacskodásba hajló, morcoskodó, de azért érző szívű embert, az ő figuráját is életszerűnek találtam. A többiekét nem. Még Taki bácsit sem, aki maga ugyan hiteles volt a megírt szerepében, amennyire lehetett, de nehezen hihető, hogy egy Lenke néni féle szipirtyó feleség mellett hosszú évtizedeket leélt volna mindenféle veszekedés nélkül, inkább menekült volna a kapcsolatból. No meg ez a végtelen becsületessége, ami ugyebár a taxisokra azért annyira nem jellemző, mégsem túrták ki a kollégái maguk közül.
Ó, hát tényleg nagyon sajnálom, RIP! Mester őt is a nevetséges/negatív mező határára tette. Hát micsoda dolog az, hogy valaki a haszon reményében vállalkozik? Szerencsére próbálkozásai balul sültek el, amin évedhettek a sztudijó alkalmazottai és üzlettársa, Juli.
Persze ő is legendás volt, Blikk ezt nem hagyhatta ki. A gyászhír viszont méltó és nem sablonos, amit egy ismerőse írt:
"Végtelen fájdalommal a szívünkben tájékoztatjuk mindazokat, Akik szerették, ismerték, becsülték, hogy KOLTAI JÁNOS színművész, festőművész, rendező, díszlettervező életének 91. évében álmában csendes nyugalommal a " nem ismert tartományba" átköltözött. Szellemisége, hite, igényessége, ereje, humora, ölelése, fénye mindörökké velünk marad. Úgy fogunk élni , úgy fogunk dolgozni ezt követően is, ahogyan azt Te elvárnád tőlünk. El nem múló örök szeretettel búcsúzunk mindazok nevében, Akik számára János a valódi fényt jelentette."
Az elég érdekes jelenet volt. Eleve érthetetlen miért kellett kidobni a vendéget, de csendben itta a sörét, nem hangoskodott, nem balhézott, igazából semmit se csinált, csak be volt csiccsentve és csak akkor emelte fel a hangját mikor ki akarták dobni és a sörét se engedte, hogy megigya. Imperium Galactica Dougles ezredese.
Láttam a címet pár napja, hogy meghalt Orosz István színész, de akkor nem sejtettem, hogy egy Opusz-béli szíííínműűűűvészről van szó. Csak miután bekukkantottam ide a fórumba, döbbentem rá. Persze meg kellett néznem, ki ő. Arca egyből ismerős volt, de nem a Mester Mesterművéből, hanem egyéb filmek epizódszínészeként emlékeztem rá. Viszont wikiben meg kellett néznem, milyen szerepeket osztott rá Mester.
Rossz ember (részeg, betörő, csempész, gázoló) - Orosz István (1988-1996)
Valóban pompás gyűjtőnév a rossz ember, és mint látható, egy újabb újrahasznosított szereplőről van szó, csak nem kiemelt, fontos szerepkörben (mint mondjuk Mimike exigazgató póóóóóstáskiszasszony, vagy szintén az exigazgató röntgenorvos, akinek az A/5 méretű fotója egészen véletlenül a bírónő retiküljében volt a sztudijóban, vagy a taxishiénából (rossz ember) Etuskó csicskájáig (jó ember) avanzsált Ernőbenőubulbácsi.
Meghalt Orosz István színművész, a Szomszédok egykori szereplője. A szinkronszínész 76 éves volt. Pályafutása alatt számos színházban és a Mafilmnél is megfordult. A videójátékok szerelmeseinek a League of Legendsből lehet ismerős a hangja.
76 éves korában meghalt Orosz István színművész, a magyar szinkron egyik meghatározó alakja. Haláláról Gardi Tamás színművész számolt be, amit a Szinkronjunkle blog is megerősített.
A Megyaszón született Orosz István az Állami Déryné Színháznál kezdte a színészi pályafutását, majd több budapesti társulatnál is megfordult, emellett a Mafilmnél is dolgozott.
A színművész szerepelt a Szomszédokban, az Angyalbőrben és Az öt zsaru című produkciókban, szinkronszínészként pedig számos ismert külföldi színész magyar hangjaként volt hallható. A videójátékok szerelmeseinek a League of Legendsből lehet ismerős. Az utolsó dokumentált munkája a 2020-ban bemutatott Sodródás című film volt.)
Sok rosszat el lehet mondani a Mesterről (és magáról a szériáról is), de az aligha róható fel neki, hogy ne vitte volna kamera elé a kortárs színésztársadalom derékhadát. Ennek köszönhetően a sorozat a beszántása után 26 évvel, máig hivatkozási pont lehet.
Elhunyt Orosz István, aki az Opuszban több mellékszerepet is alakított, leginkább bűnözőket.
Szétnézve a hírek közt, eddig csak az origo hozta "a Szomszédok színésze" (de legalább nem "sztárja") titulussal a címben, máshol inkább a szinkronszínészi pályafutását emelik ki.
Mondjuk nyugodt lélekkel írhatták volna, hogy A tanú sztárja, legalább annyira ismert Bástya elvtársként. De nem, az Örök Hivatkozási Alap mindig az Opusz.
Érdekelne azért, ki lehet ez a kortárs "műűűűűvésznő", aki a 115 éve született Both Béláról nem akart beszélni. "Amikor felhívtam az egyik legismertebb, közkedvelt színésznőt, aki kortársként jól ismerhette Both Bélát, csak annyit mondott: róla nem hajlandó beszélni." Olyan nagyon sok kortárs színésznő nem lehet már, mégsem ugrik be egyetlen 115 éves műűűvésznő neve sem.
A cikk címe persze köszönő viszonyban sincs a tartalommal, egyetlen ellenségről nem esik szó benne.
