Ahonnan jöttél, ott már nem hiányzol.
Lassan több van már mögötted, mint amit még előre látsz.
Egyre több az emlék, a furcsa ismerős ("Honnan is?")
Nem lelkesít már annyira egy új kaland igérete, szívesebben játszol talán az elmúlt évek emlékeivel.
Fellöktek megint, ki tudja hányadszor -nem harcolsz már. leporolod magad és mész tovább, hiszen így szoktuk, "ez az Élet"....Ez?
És vagy már olyan bölcs, hogy ne osztogass bölcs tanácsokat. ("Minek? Kinek?")
A gyerekeid felnőtt emberek. Nem érnek már rád, várod hát a ritka ünnepeket.
A napok a metronóm egyhangúságával sorakoznak.
Tik...tak...tik...tak..tik...tak..tik...tak..
(Valahol vol már egy ilyen topik.)
"Nekem a kapcsolat megcsúfolása, ami neked élvezet. ennyi."
Igen, tényleg ennyi. Másképpen gondolkodunk, másképpen érzünk, amihez mind a kettönknek jogunk van. A problémák ott és akkor kezdödnének, ha bármelyikünk azt hinné, hogy jobb a másiknál, csupán mert más a szexuális preferenciája. Ami remélhetöleg teljes utópia :)
"Soha nem értettem, amikor egy pár bevon egy harmadikat.... az a saját szerelmük, összetartozásuk, titkos kis világuk megcsúfolása, nem?"
Soha nem értettem, ha egy pár évtizedekig csak csukptt ajtók mögött, szigorúan kettesben szexel - ez egy idö után a halál unalom, nem?
Érsd: NINCS sztenderd, NINCS "normális". Az a jó, amit felnött emberek közös megegyezéssel és mindannyiuk elégedettségére csinálnak. Az MIND normáils. Abnormális az, amikor egyesek meg akarják szabni a többinek, hogy mi a "normális".
„Előfordulhat hogy pszichológus is lesz, de az ugysem próbálna mást tenni mint elfogadtatni velem a helyzetem. Nem gondolom hogy ez sikerülne neki, de hátha”
Egy jó pszichológus nem ezt csinálná, hanem megkeresné az okot és segítene abban, hogy megszüntesd, hogy utána normálisan folytathasd az életet.
„Csak nem "megrettentem pszichésen" a fal kaparása és glettelése miatt? :)”
Nem telgesen, de azért igen, megrettentél. :) Te magad írod, hogy lecsökkentetted a munkákat. A szervezeted átállt egy „kímélő” üzemmódra. Ebből próbáltál egy keményebbre váltani. Tudom, egy kis fal glettelés festésre előkészítés nem egy nagy ügy, általában! De ha nem vagy formában akkor igen is nagy ügy. Hiába jó futó valaki aki a Marathoni távot könnyedén lefutja, ha nem készül rá, nem gyakorol naponta, akkor a táv felénél kidől. Veled is ez történt – szerintem. Ez nem pszichológiai, hanem fizikai dolog. Lehet a mostani állapotban kellett volna az orvoshoz forfulni, amikor jelen voltak a mellkasi szorításos tünetek.
„Ahogy alant emlitették, van kevésbé megerőltető póz. Van, volt, de mostmár a gondolat befészkelte magát az agyamba...”
Így van, és szorongsz. Amikor belekezdesz a szexben már akkor előre félsz, hogy mi fog történni, jön a szorítás, a „diszkomfort érzés”. Ennek a szorongásnak lekűzdése a feladat, amiben egy jó pszichológus segíteni tud.
Talán érthetőbb lesz, ha elmondok egy történetet.
1974-től dolgoztam egy cégnél 1993-ig. Az ottani főnök remek szakember volt, de nem tudott az emberekkel jól kommunikálni. Ha valami baja volt üvöltözött csapkodott, szinte teljesen kivetkőzött magából. Ez engem különösebben nem érintett, mert nem sűrűn találkoztam vele. Nem is volt semmi gondom. Azután szépén haladtam felfelé a szamárlétrán és miután elvégeztem egy főiskolát 1981-ben közvetlen kapcsolatba kerültem vele. Annyira, hogy én lettem a helyettese is. Attól kezdve minden reggel hozzá kellett mennem a napi reggeli megbeszélésre. Nem mondhatom, hogy rosszban lettünk volna, de az üvöltözéseit, csapkodásait elég nehezen viseltem el. Visszaszólni, nem lehet, mert ugye ő a főnök :) Mi történt? Azt vettem észre magamon, hogy amikor közeledik az az időpont, amikor el kell indulnom hozzá, akkor elfog egy remegés, a gyomrom görcsbe rándul. Pszichés a dolog? Persze, hogy az. Persze ezt ne úgy képzeld el, hogy minden nap üvöltözött. Volt hogy napokig, vagy hetekig nyugalom volt. De bennem minden reggel bennem volt a szorongás. Hogy lehet ezt leküzdeni? Meg kell szüntetni az okot, tehát azt, hogy üvöltözzön. Szinte lehetetlen feladat. Vagy magát a főnököt kellene megszüntetni? :) Ugye ez sem megy? Volt még jó pár éve a nyugdíjig. Maradt az a lehetőség, hogy én megyek máshová dolgozni. Így leírva utólag egyszerűnek tűnik de azért a megvalósításhoz kellett némi idő. 1986-ban azután eljött az is. A cég egy másik telephelyére helyeztek át. Ott is volt főnök, akihez minden reggel mennem kellett, sőt az ottani főnök magasabb beosztású is volt, de a fent említett gondok nélkül. Nem volt üvöltözés, asztalcsapkodás, csak normális hangnemben folyó megbeszélés volt. És az én görcsberánduló gyomrom, megszűnt görcsbe rándulni és a remegés is elmaradt. 1993-ig a telephely megszűnéséig együtt dolgoztunk teljes nyugalomban. Volt ezalatt az idő alatt, hogy továbbképzésen találkoztam, volt főnökömmel. Előtte gondoltam rá, hogy milyen lesz ez a találkozás, lesz a gyomromban az a régi érzés? Nem volt. Kellemesen elbeszélgettünk, ittunk egy sört és semmi nem történt. Megszűnt az ok, amitől a szorongásom volt. Ezzel csak azt akartam elmondani, hogy ha megtalálod az okot és megszünteted, akkor minden helyreáll. :)
Az egész sok évvel ezelött kezdődött a fizikai munkában jelentkező abnormális elfáradással, majd szívproblémákkal
Nyoma sem volt akkor a szexben ilyennek
Munkákat lecsökkentettem, nem is volt baj. Aztán már attol is gondom volt ha csak egész nap könnyű munkát csináltam. Le is álltam teljesen, pár apró munkátol eltekintve.
És ekkortájt jelentkezett a szív probléma a szexben is.
Addig fajult, amíg ez van, szex-szünet
A napokban esett meg, hogy mindennek ellenére elmentem egy jóbarátnak segíteni, egy semmi fal előkészitésben festéshez
Tényleg lazán csináltam, de másnap szinte egész nap feküdtem a kellemetlen "mellkasi érzés" miatt. Mert ha a karom, lábam, derekam nem bírja, azt mindenki elfogadja, hogy kopás, meszesedés, öregség
Miért nem mentem újbol orvoshoz? Annyiszor mentem már sokkal rosszabb helyzetben és semmi
Csak nem "megrettentem pszichésen" a fal kaparása és glettelése miatt? :)
Ahogy alant emlitették, van kevésbé megerőltető póz.
Van, volt, de mostmár a gondolat befészkelte magát az agyamba
Igen, most már a félelem pszichés, de az esetleg jelentkező diszkomfort érzés, vagy rosszúllét valós.
Mindegy nekem ebben az esetben hogy hányszor vizsgáltak ki, a gondom megmaradt
Az életet hogy lehet/ne/ így élni, vagy más hogy éli a szexuális potencia , mindegy mi okbol, csökkenését, ez érdekelt volna.
Néhány más nyavalya közbejötte miatt most szünetel, de azért újból utánajárok hogy mi lehet a gond a szivemmel.
Előfordulhat hogy pszichológus is lesz, de az ugysem próbálna mást tenni mint elfogadtatni velem a helyzetem. Nem gondolom hogy ez sikerülne neki, de hátha
"Ahonnan jöttél, ott már nem hiányzol. Lassan több van már mögötted, mint amit még előre látsz. Egyre több az emlék, a furcsa ismerős ("Honnan is?") Nem lelkesít már annyira egy új kaland ígérete, szívesebben játszol talán az elmúlt évek emlékeivel. Fellöktek megint, ki tudja hányadszor -nem harcolsz már. leporolod magad és mész tovább, hiszen így szoktuk, "ez az Élet"..."
Ha több van mögötted, az egy jó hír, semmi okod a búslakodásra, mert te legalább megérted az idős kort, vagy közeledsz hozzá.
Hány ember szeretne szépen megöregedni és hány embernek nem adatik meg, hogy lássa felcseperedni a gyermekeit?
Ehhez képest az öregség egy vállalható opció.. lehet rajta dolgozni, hogy minél jobb állapotban jussanak el ehhez az életszakaszhoz.
Számadást mindenki készít magában, magának ahogy az idő halad előre.
Ennél többet nem érdemes vele foglalkozni, talán még a függőben lévő dolgokat kéne megnyugtatóan elrendezni.
Igazából az élet nagy rendező, végül oda jut az ember, hogy minden úgy volt jó , ahogy történt.
Amikor az ember megbékél önmagával és sorsával, akkor békével megy el lelke.
Na azért még nem temetünk, szó sincs róla, előbb kiélvezzük a korszak adta lehetőségeket. :)
Hidd el, hogy értem a problémádat és pont ezért mondom, hogy pszichés alapú a dolog.
Vegyük a szexet. Ha jól emlékszem azt írtad, hogy szex közben jelentkezett a rosszullét amikor úgy érezted, hogy szívprobléma van a háttérben. Utána kivizsgálás és a kardiológus azt mondta, hogy semmi baj a szíveddel. Hogy abban a pillanatban az első alkalommal mi történt a szervezetedben azt nem tudhatod és azt az orvos sem tudja, hiszen nem volt ott. Amikor később vizsgált akkor meg nem jelentkezett ez a probléma. De a dolog megtörtént, azt nem lehet semmissé tenni és veled történt meg. Az agyadban rögzült ez a dolog. Elég erősen beleégett, ami érthető. Elfelejteni nem lehet. Mi történik a szervezetben? Az agyad visszaemlékszik arra az esetre és amikor szeretkezel előjön az emlék, hogy volt egy rosszulléted. És megint megtörténik. Nem tudatosan idézed fel az emléket, hanem tudat alatt. És minél jobban kűzdesz ellene, hogy nem akarod felidézni, annál inkább előjön. Észre sem veszed, de egyszer csak ott van. Előidézheti egy mozdulat, egy érintés, bár mi. Ha azt meg tudod találni, hogy mi lehet, akkor meg is tudod szüntetni az okot és ugyan olyan jó lehet a szex, mint előtte volt. Csak azt a „valamit” ki kell szűrni. Ebben tud segíteni egy pszichológus, vagy pszichiáter, mert ő a tudatalattidba is belelát. És ez még csak nem is pénz kérdése, mert a szakorvosi rendelőkben is vannak remek, felkészült orvosok, akik segítenek.
Próbálj meg visszaemlékezni arra, hogy mi volt a rosszullét előtt? Volt-e a kedvesednek egy érintése, egy mozdulata, ami esetleg más volt, vagy jobban felizgatott? Nem arra kérlek, hogy itt írd le nekünk, csak magadban gondold végig, esetleg a kedveseddel beszéljétek meg. Lehet ez közelebb visz a megoldáshoz.
Kapuzárási pánik? Lehet annak is nevezni, de mégsem értek egyet mindennel
OK kevesebbet bírok fizikálisan, hamarabb elfáradok
De a fáradtság mellett fellép a rosszúllét szív vonatkozásában. Ez nem fáradtság, azt ki lehet pihenni egy nap alatt
Emlékszem én anyámra, amikor nálam öregebb korban, befejezte a mindennapi munkát, mert mint mondta "nagyon elfáradok már" Nem rosszúllétre panaszkodott
Térjünk vissza mégegyszer az inditó témámra.
Nem a fizikai fáradtság a gondom, hanem a szex közbeni rosszúllét. Mert a munkát lehet mellőzni, de a szex hiánya, miközben a fizikális indíttatás meglenne, megöli az élet más területén is az aktivitást.
Nem, nem mindennap akárhány alkalomra gondolok :). Kiegyeznék akármilyen hosszú intervallumban is, ha "lazán" csinálhatnám, nem rettegve az infarktustol
Te elfogadtad az öregedést, ha nincs ilyen gondod. A barátnőm is elfogadta hogy ez van, de érzem a feszültséget benne nagyon. Egy nő addig nő ameddig él, nem mint egy férfi.
Megoldás nincs, kezdünk "távolodni" egymástol. Nem szakitásrol beszélek, mert ahhoz már vének vagyunk, de ott vibrál a "helyzet" a levegőben mindig.
Mivel a topik címe megöregedni, gondoltam az alapkérdésemre akár nők, de főleg férfiak reagálnak, van-e ilyen probléma és hogy élik meg. De látom ilyenröl még név nélkül is "illetlenség" beszélni
Szerintem az is okozhat pszichés alaoon fizikai rosszullétet. Sokan szétválasztják a testet és a lelket. Szerintem nem lehet. Egy emberhez mindkettő hozzá tartozik. Ami lejátszódik a testben az kihat a lélekre és ez fordítva is igaz. Mondanám, hogy kapuzárási pánik. Ami akár igaz is lehet. Eldönteni nem tudom, mert nem ismerlek, de egy pszichológusnak több a lehetősége, hogy megállapítsa. Ezt a kapuzárási pánik dolgot ne csak a szexre értsd, hanem általában. Ahogy az idő halad az ember öregszik. Tetszik, nem tetszik ez akkor is így van. 40 év körül is megállapítja az ember, hogy 20 évesen többet bírt. És ez igaz akkor is amikor valaki 50, 60 vagy esetleg 70 éves lesz. Van aki ezt elfogadja és van aki nem törődik bele, hogy kevesebbet bír. Az ilyen kapuzárási pánikra gondolok. És így kapcsolódik a test és a lélek. A tested már nem bír annyit, mint valamikor és ez zavarja a lelked. A lelked pedig próbál hatni a testedre, hogy de bizony bírod te azt. És akkor jöhet a fizikai fájdalom, mert nem bírod.
Nem tudom hány éves vagy, de biztos, hogy 20 évvel ezelőtt több zsákot tudtál felvinni az emeletre mint ma. És ez zavar! Elhiszem, de ezt tudomásul kell venni. Én nem estem át ezen a kapuzárási pánik dolgon, mert nem zavart, hogy öregszem, tudomásul vettem.
Nem biztos, hogy jól le tudtam írni a gondolataimat, de remélem azért érthető. Beszélhetünk még róla, és ha csak annyit elérünk, hogy megpróbálod magadban tisztázni ezt a dolgot és - talán - a fizikai tünetek csökkennek, talán meg is szűnnek, akkor már valamit elértünk.
Legyinthetsz rá, kinevethetsz én akkor is azt mondom, hogy pszichés. A kardiológus nem talált semmit, de ennek ellenére előkerül a probléma ez arra utal. A pszichés problémák is kihatással lehetnek a szervekre. Nem vagyok pszichológus, de tanultam pszichológiát. Azon kívül az embernek ebben a korban már van bizonyos élettapasztalata. Nem fogom azt ajánlani, hogy stex helyett kertészkedj, mert tudom, hogy az nem pótolja. De egy pszichológussal talán többre mennél.
Teljesen változó hogy a szív gond mikor jelentkezik, persze jellemzően jelentkezik, ezért már csak a "végső esetben" megyek bele. Úgy tapasztaltam, hogy alkohollal könyebben megy, persze nem hótrészeg állapotban
Az alkohol oldja a kezdeti streszt, hogy aztán a mi a vége, olyankor nem érdekel
Nincs gyertya, nincs tele gyomor, nincs meleg szoba, ez utóbbit sose kedveltem. Ha esetleg nem jelentkezik a zűr, azt nem tudom mihez kötni. Körülmények jellemzően ugyanazok.
De nem is kell hozzá a fizikai erőkifejtés, előfordúlt szexfilm esetén is
Ha nem jelentkezik akkor , nem öndicséretböl, de kellemes "tornázás" kerekedik a helyzetböl :)
Olvtárs/olvtársnő azt mondja hogy pszichés dolog
Volt egy jóbarátom, ő semmiségeken fel tudta idegesiteni magát, hogy vörös lett a feje és levegőt alig kapott.
És egy idő után infarktust kapott, szerencsére túlélte.
Előfordúlt nálam is, hogy semmiségen felidegesitettem magam és szintén szivileg ócskán lettem
Akkor ez pszichés?
Nem gondolom.
"rosszulléteid milyen tünetekkel jelentkeznek?"
Mellkasi rossz közérzet, szoritás, infarktus érzés/már amennyit olvastam erröl/ abnormális kifáradás. Aztán hosszú idő után lassan enyhül
Az hogy mindig ezzel foglalkozzam, elvette a kedvem az egésztöl, de a barátnőmnek , érthetően, megvan rá az igénye. Nem, nincs szemrehányás, cikizés részéröl, csak saját magamat "értéktelenitem" el.
Tudom, lehet helyette kertészkedni és operába menni, bármi mást csinálni.
Ez olyan mint amikor egy jó ételböl, hiányzik valami alapvető összetevő.
„Hallod, ök ezt "nem tárgyalják ki" = számukra tabutéma a szex, vagyis prüdek, csak ezt nem szeretik hallani”
Mondhatod, hogy prűd vagyok, nem zavar, de ettől még az a véleményem, hogy a szex két ember magánügye. :)
Elkezdtem visszaolvasni, mert kíváncsi voltam, hogy hány éves vagy. Most már tudom. 47 éves hölgy. Az írásod alapján gondoltam, hogy a fiatalabb korosztályhoz tartozol. Nos én pedig a 67-et taposom és férfi volnék.
Amin jót nevettem kora reggel az az, hogy te sem válaszoltál az alapkérdésre, hogy ki hogy éli meg...
Tanácsokat adtál, de ezek nem válaszok.
Én leírtam, hogy élem meg. Mi kellene még? Pontos statisztikai adatok arról. hogy 17 évesen hányszor szexeltem? Vagy hogy 50 év felett mennyi volt a teljesített penzum? :) Netán még a 60 éves kort elérve hetente hányszor szeretkeztem?
Nem tudok ilyen statisztikát produkálni, mert mint már írtam, soha nem a mennyiség érdekelt. Szerintem aki ezt jegyzi, strigulázza az nem normális.
Az, hogy csökken a teljesítmény az meg természetes. 67 évesen ne akarj 20 éves lenni. Nem lehet!
Aki tudomásul veszi az évek múlását és nem kesereg ezen, annak nem probléma ez a kérdés.
És ha azt gondolod, hogy a szex ellen vagyok, akkor óriásit tévedsz. A szex csodálatos dolog! Én ma is ezt mondom, és művelem is. Persze nem annyiszor mint fiatal koromban, de ettől még szeretem. :D
"Bizony nem gondoltam volna , hogy anonim sem nyilatkoznak"
Hallod, ök ezt "nem tárgyalják ki" = számukra tabutéma a szex, vagyis prüdek, csak ezt nem szeretik hallani.
Egész kímélöen már próbáltátok? Hogy te vagy alul, vagy kanálpozícióban? Kizártátok az olyan fizikai okokat, mint a túlfütött, és/vagy elhasznált levegöjü helyiség, a kialvatlanság, a folyadékhiány (már én is tapasztaltam idösebb rokonoknál, hogy nem müködik a szomjúságérzetük, és így nem isznak eleget, folyton dehidráltak), esetleg nem ettél túl sokat szex elött és attól lettél rosszul? Alkoholfogyasztás? Erös gyomorégést kiváltó élelmiszer fogyasztása?
Továbbá: nem égettetek illatosított gyertyát? Mert én attól már lettem rosszul, elöször émelyegtem, aztán kis híján elájultam, amikor pedig magamhoz tértem, brutál migrén tört rám, pedig top minöségü cucc volt, valódi, nem szintetikus illóolajjal.
A te rosszulléteid milyen tünetekkel jelentkeznek?
Vérforraló, ahogy lekicsinyled azt, ami másoknak fontos. Csak mert valszeg világéletedben frigid voltál és prüd és csöndben irigyled azokat, akiknek ez boldogság forrása. Még tovább is dühöngenék rajta, de tudod mit? Nem fogok, mert téged már megbüntetett az élet azzal, hogy úgy öregedtél meg, hogy gözöd sem lett a szex nyújtotta élvezetröl. Ez van, lejárt. Ha mázlid van, hiszel a lélekvándorlásban ;)
„Ha van itt férfi, hogy éli meg az öregséggel járó szexuális hanyatlást?”
Ez volt az alapkérdés, ahogy látom és erre szeretnél választ kapni.
Általános választ ne várj, mert olyan nincs. Mindenki másképp éli meg ezt is, hiszen nem vagyunk egyformák.
Én személy szerint nem hanyatlásnak élem meg. Miért lenne az? Inkább egy természetes folyamat, az élet hozza magával. Tudomásul vettem, hogy a testem öregszik. Amikor 17-18 éves voltam, akkor szombat délutánonként az volt a „program” apámmal, hogy ő a pincében megrakta szénnel az ócska hátizsákot, a hátamra segítette, és pluszban a két kezembe szenesvödörrel felballagtam a harmadik emeletre, mert a következő hétre a tüzelőről gondoskodni kellett. Egy-egy alkalommal 4 fordulót tettem meg. Akkor meg sem kottyant. Ma már nem biztos, hogy meg tudnám csinálni. Mondjuk a távfűtéses lakásban erre nincs is szükség.
Többet bírtam akkor, mint ma. Cipelésben is és szexben is. De ezt nem élem meg tragédiának.
Valamikor az 1970-es évek közepén a főnökömmel volt egy kis beszélgetésünk. A főnököm kb. 20 évvel volt idősebb nálam. Egymás fizetési céduláját nézegettük. Az én korpótlékom jóval kevesebb volt mint az övé. Mondtam neki, hogy cseréljünk. A válasza az volt: Rendbem de akkor a „fütyinket” is cseréljük! Egyiket sem cseréltük.
Nem fogok tanácsot adni, hogy kéne megélni ezt a szexuális hanyatlás dolgot, mert erre nincs recept. Amit leírtam azok csak az én személyes tapasztalataim. Én így élem meg.
Az én értékitéletem szerint, nagyon szegényes lelkivilágra utal, ha valakinek az egész életét a szex vezérli vagy befolyásolja. Nem tagadom, hogy a sex minden korosztálynak jó, mert az, de ha nem megy, akkor se dől össze a világ. A fölös energiákat, akkor más értelmes dolgokra lehet fordítani.
Ezzel együtt én is találkoztam oylannal, aki egy műtét következtében impotens lett, azt a világfájdalmat! nem igaz amit össze nyafogott az illető. Először sajnáltam, aztán csak röhögtem rajta.
Bizony nem gondoltam volna , hogy anonim sem nyilatkoznak, se pro se kontra
Basszus, a huszas-40-es korosztálytol nem kérdezhetem meg, ott nagyjábol jól mennek a dolgok :)
Viszont valahol, valamikor egy viagrás fórumban felvetettem, ki hogy éli meg ha nem megy a szex. Bizony páran elmondták, amíg nem állitották be a gyógyszert vagy nem jutottak el a szedésig, megölte az életük minden területét a helyzet
Nem irigylésre méltó ha kedvelem a szexet, mert az nem akarat kérdése. Ha csak elméletben kivánnám , arrol sem tehetnék. Vagy jön vagy nem az inger, valahonnan az agybol és van hozzá "szervezet" is
