Keresés

Részletes keresés

roszner Creative Commons License 2017.01.11 0 0 66

Milyen (elő) "ember" lehet ez az alak, aki a szocialista/kommunistákat megszégyenítő módon acsarkodik, hazudozik a magyar irodalom egyik legszebb szavú írójáról?!! Magyarnak biztosan nem magyar, max. magyarul (is) vartyogó. Remélem... de inkább nem írom le mit remélek az ilyennek, mert azt nem viselné el a nyomdafesték.

 

"A politikai rendőrség, az ÁVO is bántalmazta emiatt. Szemét kiverték, szétverték a veséjét, és hajnalban egy katonai kocsiból kidobták a János Kórház mellett, ahol két járókelő találta meg."
/Wikipédia/

 

"...életrajzában nincs nyoma, s az írót utóbb jóval túlélő özvegy soha nem igazolta ezt a verziót, melynek igazát viszont az 1956-ban külföldre távozó, s az ezredfordulón a Vukot tovább mesélő ifjabb Fekete István hittel vallja."

 

Igen, legkevésbé sem tisztelt László Ferenc, Fekete Istvánnal bizony megtörténtek a leírtak. Sajnos, jelenleg nem érhető el archívumban az Új Ember újság 2004. III. 28.-án megjelent száma, de így is tudok idézni belőle - mert van akinek megvan a lap! 

 

"Fekete István "klerikális írónak" számított. Fia elmondta: az ávósok 1946-ban kiverték a szemét, szétverték a veséjét, és hajnalban egy katonai kocsiból kidobták a János Kórház mellett. Két járókelő találta meg, úgy került műtőasztalra, különben meghalt volna."

"Civil ruhás ávósok keresték föl férjét ápoló anyámat, és arra kényszerítették: ha nem akarja, hogy az egész családdal elbánjanak, akkor hazudja azt: apám rablótámadás áldozata lett. Ezt a hírt kürtölte szét a rádió is. Anyámat annyira megfélemlítették, hogy még apám halála, 1970 után is ragaszkodott ehhez a meséhez. Nekem mindvégig bántotta az önérzetemet, hogy nem volt annyi bátorsága, hogy az igaz történetet mondja el a nyilvánosság előtt."

 

EZ AZ IGAZSÁG, NEM AMIT LÁSZLÓ FERENC ÖSSZEHORD!!!

 

Aki még Fekete István szülőfalujának a nevét sem tudja, de bőszen írogat róla. Sokkal jobban tenné ha inkább fejősszéket faragna - a saját kezeiből.

 

Utoljára ennek a ........  ajánlom figyelmébe Fekete István  tisztelője, Nagy Domokos Imre sorait:


"...a mi feladatunk az, hogy mindig megőrizzük őt szívünkben. Tudjuk, volt valaki, akit úgy hívtak, Fekete István, s akinél szebben senki sem tudott írni a magyar természetről. Akkor őrizzük legjobban emlékét, ha tovább éltetjük azt a szeretetet, amelyet írásai sugároznak a természet és az emberek iránt."

 

 

 

 

Előzmény: Pályaőr (65)
Pályaőr Creative Commons License 2016.06.08 0 0 65

 

Hát remeknek pont nem nevezném, sőt, azt kell mondanom, ilyen írást még én nem olvastam Fekete Istvánról, remélem, nem is fogok. Szerencsére a mellékletben jelent meg, online nem is elérhető, csak, ha az ember megveszi az újságot, így nem túl sokan olvashatták.

 

Aszongya:

 

"...az ellenforradalmas időket Fekete katonaként töltötte, s amikor sokan inkább szabadultak a fegyverektől, ő inkább csatlakozott Horthy Nemzeti Hadseregéhez, amelynek a húszas évek közepéig a tagja is maradt, s utóbb több írásában is méltatta e kétes emlékű testületet."

 

Nagy divat lett mostanában a horthyzás, ezt most nem lehetett kihagyni. Hát igen, engedelmeskedhetett volna Linder Béla, a kilenc napos hadügyminiszter felszólításának, aki nem akart többé katonát látni, és ő is elmehetett volna haza.

A hadügyminiszterről annyit, hogy a békekötés után átköltözött Szerbiába, megélte a királyságot, Titot, pedig ott hullott néha annyi fej, hogy nem győzték összeszedni, maga Aleksandar Ranković, az Elnök bizalmasa is alig úszta meg, Linder Béla azonban békésen túlélt mindenkit, Belgrádban halt meg 1962. április 15-én, és ott van ma is díszsírhelyen eltemetve. Több történész a mai napig őrzi a gyanút, hogy nem véletlenül - feladatot teljesített.

 

".... az ideológiája melletti kiállást igazolta az a forgatókönyv is, melyből 1941 őszén a Dr. Kovács István című film Is készült, a '45 után népbíróság elé állított Bánky Viktor rendezésében, Páger Antallal a főszerepben. "A faluról jött ember hintse itt szét a falu tisztaságát, hitét, erejét! "- hirdeti az igét az egyetemi tanár."

 

Evvel nem tudom, mi a baj, a magyar faluval eddig nem volt probléma.

 

Ja, igen. Bánky Viktor a népbírósági ítélet következtében (nem ezért a filmjéért, hanem egész munkásságáért) lenyomott három évet, ami aránylag enyhének nevezhető, ismerve a népbíróságokat. Ezután emigrált Münchenbe, Páger Antallal pedig még sok jó filmet láttunk.

 

"...kurzusmű a bécsi döntés után igen gyorsan, már 1940 novemberében színre bocsátott Hajnalodik is. A főszereplő itt egy magát románnak valló, anyja révén azonban félig magyar váradi orvosdoktor, aki így igazán hiteles ítéletet mondhat a románok uralmáról: -Ti sem uralkodni, sem parancsolni, sem engedelmeskedni, csak pusztítani tudtok, mint a férgek!"

Aki ismerte annak idején a királyi Románia hivatali rendszerét, az nem is igen mondhatott mást. Ceausescunak volt honnan meríteni. Ez volt az az ország, amire azt mondták, hogy az államformája a korrupció.

 

" A nap egyformán süssön mindenkire Erdélyben... aki megérdemli." - hirdette drámájában Fekete, ám a valóság sem Erdélyben, sem másutt nem alakult ilyen gyermekdeden, s ezt a második világháborút már pesti lakosként végigélő író is megtapasztalhatta az ostrom napjaiban."

 

Hát igen, Pelikán elvtárs is nehezen hitte el Virág elvtársnak, hogy az élet nem habostorta, és ezért kell neki tanúnak menni. De remélhetőleg az újságíró nem arra akar minket rávezetni, hogy a történelmi borzalmakat a békére semminél jobban nem vágyó, hétköznapi kisembereknek köszönhetjük...?

 

" Egyes beszámolók szerint derekasan viselkedett, és üldözöttek megmentésében is része volt, s hogy ez igaz lehetett, azt az is jelzi, hogy 1945 után is megtarthatta minisztériumi állását."

 

Na, igen, hát mesélnek ezt-azt, ki tudja, mi igaz, mi nem, mi itt nem azért olvasunk, hogy mentegetőzéseket hallgassunk, itt most a Nép olvas, az erre hivatott újságíró hathatós segítségével.

 

Persze, semmi sem tarthat örökké, népünk türelme sem, úgyhogy Fekete István, lett légyen emilyen vagy amolyan, 1949-ben már repült is a minisztériumból, nincs ám örökké Hawaii. Hogy miért?

 

" A történelmi, s pláne az egykorú valóság árnyaltságát és mély ambivalenciáit ábrázolni, de még tán észlelni sem képes gazdászíró ugyanis következetesen azt a világképet próbálta "komoly" műveiben is érvényesíteni, ami a Csít, s a nyomában sorjázó számos műben fellelhető alapokat jellemzi.... ilyen például ugyancsak pályázatnyertes regénye, az 1939-ben rögvest könyvsikerré váló Zsellérek is, amely a mából leginkább talán a Tüskevár fancsali és rosszízű előképe."

 

Hát a Tüskevárral meg már mi a baj? Nem tetszett már annak idején se...? Nem szeretjük a természetet?

 

"1939-ben a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda magyar nemzeti szellemiségű regénypályázatán, melyre összesen 193 író küldte be pályaművét, a Zsellérek című regénye kapta a 3000 pengős első díjat. A Zsellérek népszerűségét mutatja, hogy 1939 és 1944 között hét kiadást ért meg, majd csak a rendszerváltozás után, 1994-ben jelent meg újra, csonkítatlan formában, mivel a regényben bemutatja a vörösterrort."

 

Ez már a Wikipédia.

 

Bizony, kérem a dolog úgy történt, hogy a Tanácsköztársaság egy kicsit mellényúlt a mezőgazdasággal, rendezett némi begyűjtést, (továbbiakat Rákosi elvtárs címszó alatt is tetszenek találni), és előidézett egy kis parasztlázadást.

 

Természetesen kulákagitációnak, vagy minek minősült, mármost a Monarchia idejében Magyarországnak volt 11 páncélvonata, erre az időre nem tudom, mennyi maradt, és azok mentek szépen rendet csinálni, mint Sztrelnyikov a Dr. Zsivágóban, ha látták a filmet.

 

A Zselléreknek annyi köze van a Tüskevárhoz, hogy két jó barát története ez is, más hasonlóság nincsen. A Tanácsköztársaság mindössze néhány epizód benne, de az egyik arról szól, hogy, mivel igencsak jöttek a gazdasági problémák, pénzt bocsátottak ki, aminek fedezete nem volt, mindenki régi pénzt akart helyette, hanem, aki nem fogadta el, annak halál járt.

Egy öreg paraszt kint a vásárban eladta, azt hiszem, az ökrét, a vevő evvel az új pénzzel akart fizetni, az öreg nem akarta elfogadni, a vevő jó magyar szokás szerint följelentette, most éppen a vöröskatonáknál, azok aztán nem kérdeztek semmit, kivitték az állomásra a páncélvonathoz, ahol az ottaniak se sokat tétováztak, hanem ott helyben az első fára fölakasztották az öreget, widerzé'n.

 

Én még a kilencvenes évek elején olyan kiadást tudtam megvenni, hogy ez a rész benne volt, de még vagy másfél oldal kötőjelekkel végig ki volt húzva, pedig azzal reklámozták, hogy ez már a teljes kiadás, 1945 óta, ugyanis azóta nem lehetett kapni.

 

"A politikai rendőrség, az ÁVO is bántalmazta emiatt. Szemét kiverték, szétverték a veséjét, és hajnalban egy katonai kocsiból kidobták a János Kórház mellett, ahol két járókelő találta meg."
/Wikipédia/

 

"...életrajzában nincs nyoma, s az írót utóbb jóval túlélő özvegy soha nem igazolta ezt a verziót, melynek igazát viszont az 1956-ban külföldre távozó, s az ezredfordulón a Vukot továbbmesélő ifjabb Fekete István hittel vallja."

 

Így a Magyar Narancs újságírója. Csak mondanám, hogy az ÁVH dolgairól, ugyanúgy, mint a Securitate, az NKVD, vagy a jugoszláv partizánok tetteiről a túlélők jó része semmilyen rendszerváltozás dacára, holtáig egy szót nem volt hajlandó mesélni, csak ők tudták, hogy miért.

 

De természetesen a fia, aki itthagyta a dolgozó népet, és nem átallott a Vuk továbbmesélésével próbálkozni, hát attól várhatjuk, hogy ilyeneket is előbb kitalál, aztán kitálal.

 

Azonban a cikk végül pozitívra hozza ki Fekete Istvánt, már az öregebbiket:

"...a gyermekkorára visszatekintő, s szerencsés módon 1914-gyel bevégzett Ballagó Idővel bizonyította be, hogy igenis író: légkörteremtő erővel rendelkező, a gyermeki dolgokban tisztán látó, de a szülőfalu, a völgyek és berkek meg az ábrándos kamaszkor táján túl elbizonytalanodó szerző. S miközben halála óta a kiadott életműve szinte a duplájára nőtt, pár egymás nyomába lépő nemzedék számára Fekete István megmaradt annak, ami már apáink-nagyapáink számára is volt: erős olvasmányemlékekkel szolgáló, jóféle ifjúsági szerző."

 

Az... mint az öreg hülye nagypapa: az utcára nem lehet kiengedni, mert nem találna vissza, de a kertben még elmetszeget-kötözget, nem ér sokat, amit csinál, de legalább elfoglalja magát, aztán majd úgyis elkapálják, utána meg elfelejtik.

Író még ilyen megemlékezést nem kapott-se azt nem értem, miért, se azt nem, milyen alkalomból. László Ferencnek hívják egyébként az újságírót, ha valaki hallotta a nevét.

 

Még egy: Gyallán született, azt írja Fekete Istvánról. Ógyalla létezik, Komárom megyének azon a részén, ami ma Szlovákiába esik. Valószínűleg született ott is néhány Fekete István, de az nem ő volt.

 

Gyalán, az már közelebb lenne, mert Somogy megyében van, ráadásul a környékükön, hanem az író Göllében látta meg a napvilágot, oda is vitték haza évek után Budapestről, ahol addig el volt temetve.

 

Ha már valaki tollat vesz a kezébe, legalább ennyit tudjon róla.

Egyébként mindenkinek ajánlom a Wikipédiát, az legalább ér valamit, és abból legalább azt is megtudjuk, mekkora író volt valójában:

https://hu.wikipedia.org/…/Fekete_Istv%C3%A1n_(%C3%ADr%C3%B…

 

Mindent én se tudtam:

"Évente kétszer-háromszor baráti társaságával napokra – vagy néha egy-két hétre – eljárt Erdélybe, a Börzsönybe, a Bükkbe, vagy egyéb vadregényes helyekre vadászni.

 

A barátok és vadásztársak többek közt a következők voltak: Kittenberger Kálmán, a világhírű Afrika-vadász, író és a Nimród című vadászújság tulajdonos-főszerkesztője; Csathó Kálmán, neves író, a Nemzeti Színház főrendezője; gróf Széchenyi Zsigmond, világhírű Afrika-vadász és író; dr. Vertse Albert, a Madártani Intézet igazgatója; Tőrey Zoltán, a Magyar Filmiroda igazgatója; gróf Wass Albert földbirtokos, író. "

 

Azt kell mondanom, a társaság író tagjainak meglepően hasonlít a stílusuk: annyira, amennyire egy srófra járt az eszük.

Stingatóresz Creative Commons License 2015.01.31 0 0 64

Köszönöm, már meg is találtam! 

Előzmény: Thibi (63)
Thibi Creative Commons License 2015.01.30 0 0 63

Az Erdei utakon című könyvben benne van.

Előzmény: Stingatóresz (62)
Stingatóresz Creative Commons License 2015.01.30 0 0 62

Meg tudja valaki mondani, megjelent-e, és ha igen, melyik gyüjteményben Fekete István Egy csillag van csak az égen... c.novellája? Az ismeretlen Fekete István c.taulmánykötetben Sánta Gábor említi Tüske vár címü írásában, mint a Tüskevár regény egyik 'elötanumányát'. Megköszönöm, ha valaki segít megtalálni. Spányi Miklós

siposmester Creative Commons License 2015.01.03 0 0 61

Matematika tanár (ez egy logikai rejtvény)

Kengyel tanár úr

Előzmény: Susu70 (22)
darpa Creative Commons License 2013.09.15 0 0 60

Kirándulás Bakócán:

„Az útszéli keresztnél este sokat imádkoztam"

Orvoslakás:

Utcakép a templommal:

A romos állapotban is gyönyörű Majláth-kastély:

A templom:

Króóóó Creative Commons License 2012.11.20 0 0 59

Tisztelt Charley37!

 

Ha jól gondolom a vaterán ön vette meg tegnap a 30 Fekete István könyvet, melyben benne volt az általam régóta keresett Harangszó is. Mivel pár hónapja szintén megvette előttem ezt a könyvet, ezért érdeklődnék, hogy az egyik példányt esetleg eladná-e, hogy a gyűjteményem teljes legyen. Tisztelettel várom válaszát. üdv.János

Előzmény: Charlie37 (55)
Pannika127 Creative Commons License 2011.09.04 0 0 58

                                      FEKETE ISTVÁN

                                         A KÉT RÓKA

 

A fekete fenyves homályában két pár szem villog. Fenn dudál a

 szél, de abból ott lenn semmit se érezni. Enyhe, puha, biztonságos

zugban fekszik a két róka. Egy öreg kan és jövendő párja, egy idei

kis szuka.

     Néha vakaróznak, majd az öreg kedveskedve odacsúszik a kis

szukához, és segít neki a bolhászásban. Egy nyúlláb fekszik mellettük

és elszórva fácántollak. Bőséges reggeli volt.

     Az öreg egerészés közben meglátta, hogy egy nyulacska tolja a

nagy havat. Lehúzódott a borókabokor mellé, és a nyúl mukkanás

nélkül tért meg kanálfülű őseihez. Aztán még egy szárnyazott fácán-

kakast szabadított meg a tél gondjaitól. Így aztán tele hassal szu-

nyókálva az árnyas zugban, csupa boldogság volt az élet. Az öreg

mesélgetett vitézi dolgairól, tömött tyúkólakról és a patakon úszkáló

kacsákról, melyekből annak idején jól kivette a vámot.

     A kis nőstény szájtátva hallgatta. Egyszerre csak idegesen ugrott

fel.

     - Hallod-e, bátyja – kérdezte remegve.

Valahol messze ropogott a puska. Az öreg nagyot ásított     -

     - Messze vannak nagyon. Majd megszokod. Ide ritkán jönnek,

és könnyen el lehet szelelni.

    Egy ideig csend volt. Mátyásmadár szállt a fenyő csúcsára, és

beszélgetett magában. A két róka csillogó szemmel figyelte. A

mátyás megérezte, hogy nézik. Gyanakodva figyelt le egy nyíláson.

Végre meglátta a két rókát. Éktelen perlekedésbe fogott:

     - Vigyázzatok, gyanútlanul bogarászó rigófélék és vackotokban

az  éjszaka remegéseit pihenő nyúlnépek, mert itt van alattam  két

hóhér… Két keskeny  pofájú útonálló… Vigyázzatok… Én mondom,

a Mátyás! A Mátyás!...

      A nagy kan róka szikrázó szemmel  csattogtatta meg fogait:

      - Befogd a csőrödet, te sivalkodó fészekrabló! Te kiabálsz a

rigóknak? Talán hogy több fiat neveljenek neked?! Te pállott szájú

zenebohóc!

       A mátyás odább lebbent, de még visszakiáltott:

       - Bohóc az öreganyád! Te bolhacsősz! Vigyázzatok…Vigyázzatok…

Itt lapul az öreg libaszomorító, nyúlritkító, én láttam, a Mátyás!...

       Az öreg róka idegesen hallgatózott.

       - Mért haragszik rád ez a buta madár, bátyám? –  kérdezte akis szuka.

       - A múltkor valamelyik atyafiát megfogta a vas, én kiszabadítottam…

Hát ezért… Hálátlan a világ.

       Újból erősen fülelt. Hangokat hozott a szél, emberi beszédet és  ro

pogó hó zaját. Már egészen jól lehetett hallani, hogy többen közelednek.

A szuka remegve kérdezte:

       - Mi lesz most, bátyám? Idejönnek?

       -  Tudja a fene. A legjobb lenne elinalni. De ilyen jó helyet sehol

sem találunk. Még az is lehet, hogy csak a fácánokat abajgatják. Ki-

nézhetnél a nyiladékra.

       A kis róka kelletlenül elindult. Pár perc múlva loholva jött vissza.

       - Baj van, bátyám, egész sereg ember. Három nagy fülű kutya

is van velük.

       - Vizslák –  szól az öreg.  – Ez még a kisebbik baj. Merre mentek?

       - Felfelé a nyiladékon.

       - Püff. Minket hajtanak. De ilyen marhaságot. Ennyi embert  idecső-

díteni. Hiszen nincs  itt  fene se… rajtunk  kívül. Hallga csak!...           

A keresztnyiladékon ropogott a hó, halk beszéd hallatszott.

        - A sarokra tessék állni,  ha róka van benne, szeret oldalt elcsúszni.

        - Szeret a nyavalya –  dohogott a kan róka – szeretek itt békességben

elheveredni, de nem hagyjátok a szegény rókát pihenni még vasárnap sem.

A léptek távolodtak, majd megálltak.

         - Jaj, bátyja – siránkozott a kis szuka – , mi lesz most?

         - Semmi. Jobbra áll valaki a sarkon. Ha egyenesen kimégy, átugorhatsz

a nyiladékon, hogy  észre nem vesznek, de ha meglátnak is messze vagy; ha mozdul: inalj, mintha a szemed vették volna ki, mert a következő pillanatban

már a bőröd alatt van a serét. Én a másik oldalon próbálkozom, de megvárom, míg átérsz.

        Hátul már a hajtók zörgése hallatszott.

         - Előre, előre – morgott az öreg róka - , mert mindjárt késő lesz.

Estére a kövesárokban találkozunk.

         - Jaj, bátya, én nem jót érzek…

         Az öreg róka már toporzékolt.

         - Rohanj, szerencsétlen , mert késő lesz. A kutyák mindjárt a nyakunkon vannak.

          A kis szuka halkan elsuhant. Feszült csend következett. A kan aggódva várt, és mereven figyelt a távozó után. Csend. Számolta a pillanatokat:          

        - Most ért a nyiladékra…,  most ugrik…

         Durr!

         - Szerencsére messze volt. Nem árthatott neki. De mi az? Visszajött?... Ostoba liba! Nem mert átfutni.           

        A kis róka meggörbedve csörtetett vissza.

         - Bátya, meglőttek! Elpusztulok. Jaj, elpusztulok…

         - Pusztulsz a csudát, hiszen olyan messziről nem ér a serét.

         - Nem tudom, nem tudom,  bátya…,  megfulladok…Megfull… -

 és az orrán kibuggyant a vér.

         Az öreg róka látta, hogy baj van. Kis társa már mozdulatlanul feküdt a havon, csak a száját tátotta ki néha. A végét járta.        

         - Lehetetlen – monfondírozott  - , ilyen messziről… Jó lesz vigyázni,

Mert én is itt hagyom a bundám.

         Egy búcsúzó pillantást vetett vissza, és oldalt elcsúszott. Arra lemaradtak

a hajtók, a nyiladék szélén megállt. Kikémlelt. Sehol egy lélek.

         - Ilyen szamár, mint én! Ide nem jutott egy puska sem, és én agyonlövettem a környék legszebb szukáját.

         A szélső hajtót engedte még elmenni, aztán kényelmesen átballagott a túlsó vágásba. Még hallotta, hogy az egyik hajtó felkiáltott:

         - Itt van egy róka! -  Mire megszólalt a sarokpuskás: -  Nahát, azt sem hittem volna, hogy meglesz. Volt vagy száz lépésre.

         A többire a róka már nem volt kíváncsi. Nagy kerülőt tett a völgy felé, és egy sűrű iszalagbokor alatt meghúzódott.

        - Remélem, ide nem jönnek. Szegény kis pajtásom. Nem is jó rágondolni.

A szívem megszakad. De hogy megérezte. Micsoda puskája lehetett annak a zsiványnak…,  száz lépésről…, haj, haj. Nem marad még magnak sem belőlünk.

        Újabb zajgás közeledett. Azután hangok hallatszottak.

        - Nem kellene ezt a sűrűt is meghajtani? Talán ebben is lesz róka.

        - Ha már itt vagyunk, hajtsuk meg, hamar megvan.

        - Megállj csak, te lőcslábú  makkcsősz. Majd meghajtom én a te tyúkjaidat,

 csak kerüljek egyszer innét ki – dühöngött a róka. A puskások még beszélgettek, a róka remegve figyelte, hol áll meg egy-egy vadász. A végén már egészen belézavarodott.

        - No, most aztán igazán nem tudom, merre menjek. Legjobb lesz  ebben a sűrűben, de most mindjárt…

         Halkan, egy ág se rezdült, kicsúszott egész  a nyiladék széléig. Látta a puskást. Jó messze volt. És mereven másfelé figyelt. No, most! Szinte repült.

És ekkor vette észre, de már későn, hogy az egyik bokor mellett még egy puskás áll, és emeli a fegyvert.

         Aztán elborult előtte a világ.

 

A szánkó aljában utazik a teríték. Pár nyúl és két róka. Megbékélve, elhomályosult szemekkel. A kis szuka szorosan az öreg mellé húzódva, mintha még az elmúlásban is menedéket keresne…

         Varjak szállnak magasan a völgy felett, és messze hangzó károgással búcsúznak az elmenőktől. Mintha azt mondanák: Megint kevesebben vagyunk;

árva vackok ásítanak a csalitokban, és megint kevesebb a surranó élet az erdőn…

Kár…Kááár…

 

 

 

Króóóó Creative Commons License 2011.07.19 0 0 57

Az Emberpor című kötet már meg van, de ha valaki tud segíteni, a Harangszó című művel, szívesen venném.

Króóóó Creative Commons License 2011.07.19 0 0 56

Valóban. Elnézést kérek mindenkitől, az Emberek Között jelent meg később Derengő hajnal címen.

Előzmény: Charlie37 (55)
Charlie37 Creative Commons License 2011.07.02 0 0 55

Az Emberpor és az Emberek között két teljesen különböző mű.

Előzmény: Króóóó (53)
Króóóó Creative Commons License 2011.05.09 0 0 53

Nekem csak ez a kettő hiányzik a többi megvan, azt hiszem, bár az Emberpor, azt hiszem Emberekközt címen megjelent és az meg van.

Előzmény: darpa (52)
darpa Creative Commons License 2011.04.26 0 0 52

Húsvét hétfő, Gölle:

 

 

 

 

 

 

 

 

BPD-017 Creative Commons License 2011.03.25 0 0 51

Jó hír:

 

http://kapos.hu/hirek/kultura/2011-03-24/felujitjak_a_fekete_istvan_emlekmuzeumot.html

 

Felújítják a Fekete István emlékmúzeumot

 

Az önkormányzat saját erőből renováltatta a tetőt, 4 millió forintot költöttek rá. Korábban kétszer is elutasították pályázatukat forráshiány miatt. De fontosnak tartották a felújítást, mert az épület beázott. Erre hivatkozva pedig a megyei múzeum elvitte a kiállítási anyagot, és bezárták az emlékházat. A polgármester elmondta: további 9 millió forintot költ rá az önkormányzat, saját erőből. Kívül-belül szigetelik az épületet. 

BPD-017 Creative Commons License 2011.03.25 0 0 50

Nekem is jól jönnének, de több is van, ami hiányzik. :(

Előzmény: Króóóó (49)
Króóóó Creative Commons License 2011.02.24 0 0 49

Senki nem tud nekem segíteni? Még hiányoznak ezek a könyvek, meg a Három Karácsonyt is keresem, de nem sok sikerrel.

BPD-017 Creative Commons License 2011.01.26 0 0 48

Romokban a szülőháza

 

111 éve január 25-én született Fekete István Göllében. A VUK és a Tüskevár írója a kis somogyi faluban töltötte gyerekkorát. Szülőháza múzeum, de most csupán két szobában van ott kiállítás. Az épület ugyanis nagyon rossz állapotú, ezért bezárták.

 

Fekete István puskáját, a fényképezőgépét és a szemüvegét is láthatja, aki ellátogat az író göllei szülőházába. Most két szobában van itt kiállítás. A hagyaték egy részét elvitte a megyei múzeum restaurálni. Azt mondták: annyira rossz állapotban van a ház, hogy tönkrement volna minden. Ezért tavaly télen bezárták a Fekete István múzeumot.

 

Deres Károlyné szerint ez nagyon szomorú volt, mert nagyon sok látogatót sajnos elvesztettek a nyáron. Aztán úgy döntöttek, hogy mivel a két szoba kiállítása is elég foghíjas, önerőből próbálják összeszedni a kiállítási anyagot. Az egész falut bejárták, hogy összeszedjenek egy kiállításra valót. Azóta újra vannak látogatók.

 

A ház felett eljárt az idő, a folyóson is látszanak a beázások. Az épület tetőhéján látszik, hogy több cseréptípusból van már pótolva a cserép... A kéményt is le kellett bontani, mert olyan rozoga volt. Az önkormányzat kétszer is pályázott felújításra, de forráshiány miatt elutasították. Ezért önerőből állnak neki. 4 milliót költenek rá.

 

Kovács Ernő polgármester elmondta: a 2011-ben első lépésként a tetőhéjazatnak és a csapadékvíz-elvezető csatornázatnak a felújítását minden valószínűség szerint el tudják végeztetni.

 

Fekete István sokkal több ifjúsági írónál - mondta hétfő esti kaposvári előadásán Sánta Gábor irodalomtörténész. Regényei nagy részét nem is gyerekeknek, hanem felnőtteknek szánta. A Kele például egy szimbolikus történet, politikai utalásokkal. Fekete Istvánnak számtalan regénye, elbeszélése, novellája jelent meg, 2002-ig 8.700.000 példányban adták ki műveit magyar nyelven.

darpa Creative Commons License 2010.12.25 0 0 47

Fekete István: A két szánkó

Hogy miért kellett nekem az a második szánkó, most már pontosan nem is tudom, de valószínűleg a nagyravágyás, az elsőség kívánása volt a fő ok; és - talán - az is, hogy az árjegyzékben megláttam azt a furcsa alakú, magas lábú szánkót, amelyen egy fiú lovagolt bojtos sapkában. A mérhetetlen sebességet pedig a fiú nyakában lógó sál repülése mutatta.
Nagyon tetszett!
Persze, nem a sál, ami falunkban ismeretlen jószág volt, hanem a szánkó repülésének valósága, ami mellett elbújhatott Puska Ödön saját gyártmányú, alacsony szánkója is, ezzel pedig sokat mondtam.
Néztem a képet, gondterhelt fejem tenyerembe hajtva és - mint már annyiszor - oda lyukadtam ki, hogy ebben a sorsdöntő kérdésben nem segíthet más senki a világon, egyes-egyedül Görbic Pista bácsi.
Odakünt szakadt a hó, hordta a szél és Pista bácsit meg is találtam az istállóban, amelynél kellemesebb helyet ilyen sorsdöntő kérdések elintézésére el sem tudtam képzelni. A lovak halk őrléssel rágták a zabot, a tehenek gondosan kérődztek és a pipafüst úgy szállt a szénaillat felett, mint a vágy és a fantázia megfoghatatlan madara.
- Idenézzen, Pista bácsi! - és mutattam a száguldó gyereket.
- Jól megüli... - nézte az öreg a képet - nem is tudom, hogy tud az a gyerek rajta megmaradni.
- De a szán! Pista bácsi...Látja, mint a szél...
- Látom hát, de én igaziban szeretném látni, hogy eszi le a fene róla.
Ezen a kritikán nagyon elkeseredtem - zörögve reszketett kezemben az árjegyzék - és Pista bácsi már értette arcom ilyen elborulását. Kiment a szerszámos kamrába, én pedig felrohantam a házba, hogy a szükséges engedélyt a szánkógyártáshoz megszerezzem.
Esett a hó akkor két napig és két nap alatt elkészült a gólyalábú új szánkó. Olyan lett volna, mintha egy fejőszék alá talpakat vertek volna. De ott, az istállóban, nagyon kényelmes ülés esett rajta.
- Remek! - mondtam.
- Az - helyeselt az öreg -, ha ezen ki nem töri a nyakát, akkor már az életben nem töri ki.
Apámnak azonban nem voltak ilyen aggályai. Kissé mintha elmosolyodott volna, aztán megjegyezte, hogy ők most elmennek az erdőre fáért és ha netán mégis kitörném a nyakam, hát haza ne merjek jönni...
Én tehát két szánkóval vonultam ki ebéd után ispánék kertje mögé, ahol már kellően ki volt síkosítva a domboldal, és messziről hallatszott a serdületlen ifjúság visongása.
Megérkezésem először csendes közbámulatot és - később, be kell vallanom - közderültséget keltett.
- Ki csinálta ezt a rondaságot? - kérdezte Ödön, mire Berta Jancsi azonnal mellém állt, mert Jancsi mindig és mindenütt az ellenzéket képviselte.
- Az igaz, hogy nem szánkó - mondta -, hanem fakutya, de majd meglátjátok, röpül, mint a szél. Na, eredj, Pista! Ezekután nyeregbe ültem és noszogatva kissé a fakutyát, valóban röpültünk. A keskeny, rövid talpak azonnal direktbe lendültek és már a diadal sustorgott fülem mellett a szédítő rohanásban, amikor a szánkó egyszerűen kiment alólam, de külön is elég gyorsan leértünk.
- Meg kell szokni - mondtam és megkerestem a kabátgombjaimat, amelyek lemardtak a "röpülésben"...
De hát nem lehetett azt a furfangos szerszámot megszokni, és amikor már tizedszer is hason érkeztem a célba, szégyen ide, szégyen oda, átültem a régi szánkóra, amely megtűrt magán, a "fakutyát" pedig félrelöktem.
- Megpróbálhatom, Pista?
Ezt Péter kérdezte, aki jó barátom volt, talán legszegényebb gyerek a faluban. Azonban napokkal előbb valamin összevesztünk, s most ez a kérés a teljes kibékülést jelentette.
Azonnal tele lett a szívem melegséggel, de egy kis aggódással is, mert szerettem Pétert, aki nem mindig volt egészséges.
- Szívesen, Péter, de úgy jársz, mint én.
- Megpróbálom.
Az első lemenettel neki sem sikerült, de a másodiknál már nyeregben maradt és azután egyre jobban, egyre gyorsabban és biztosabban repült a szánkó, át a völgyön, és még a túloldali dombra is messze felfutott.
- Csoda - mondta Berta Jancsi -, persze érteni kell hozzá...Láttad Pétert? Nem úgy ül rajta, mint macska a köcsögszárítón...
Ettől egy kis irigység kezdett felhőzni bennem.
- Add ide, Péter azt a szánkót, majd én megmutatom...
- Lemehetek addig a másikkal?
- Nem. Várj...
Az irigység már komiszságba csapott át bennem, s az a szánkó szinte megbokrosodott alattam. Ment az erre, ment az arra, néha megbillent, mintha le is akarna vetni, végül rászaladt valami vakondtúrásra, amin nem volt hó, lefékezett s én, mint a hullócsillag...
Csúnyán megütöttem magam, s a keserű, irigy harag úgy elöntött, hogy szinte fuldokoltam.
Pórázra vettem a két szánkót.
- Hazamegyek...
- Nem hagynád itt az egyiket? - kérdezte Péter szerényen.
- Nem!
Elindultam hazafelé, fuldokova a méregtől, megalázottságtól, nem tudom én, még mitől, s a két szán úgy kalimpált utánam, mint a rossz lelkiismeret.
Késő délután volt már. Fázni kezdtem, egyre lassabban mentem. Gondolataim fáradtan tisztultak, a szívem hidegen vergődött, aztán nem éreztem semmi mást, csak nagy szomorúságot és szégyenkezést, hogy ostobán és gonosz eszeveszettséggel megbántottam szegény beteg barátom. - Megálltam.
A kertek alatt hideg füst szállongott, a kenderkóró, kukoricaszár és akácgallyak ősi tűzhelyszaga s a garádok alatt már az alkony bujkált, mintha félne a nappaltól, de félne az éjszakától is.
És ekkor letértem az útról, ami hazafelé vezetett. Letértem, pedig semmi akarat nem volt bennem, hogy máshova menjek, mint haza, csak akkor, amikor Péterék kertjében húztam már a két szánkót, amelyek most már úgy jöttek utánam, mint két jól nevelt kutya.
A pitvarban senki, a konyhában sötétség.
- Rozi néni?
- Te vagy az, Pista? Gyújtom a lámpát.
A lámpa fellobbant, s a fény a fehér falakról lassan lecsúszott a földre. Ott álltam, kezemben az egyik póráz s mögöttem a megszelídült fakutya.
- A szánkót is behoztad?
- Be, Rozi néni, be...mert ezt a szánkót én Péternek adom...karácsonyra.

*

Sötét volt már, amikor hazaértem, csak a hó világított. Apámék akkor rakták le a fát.
- Hát a másik szánkó?
- Péteréknél hagytam. Péternek nincs szánkója...
Apám, kezében egy nagy hasábfával, megállt egy pillanatra, aztán - mintha eldöntött volna magában valamit - feldobta a fát és eligazította.
- Mire vársz? Eredj be és húzd le a csizmát. Gondolom, hogy nézel ki...
Nem, azt még én sem tudtam, hogy nézek ki, de nagyanyám, amikor felém fordította a lámpát, azt mondta:
- Jézusmária!...apád agyonver...
Gyorsan levetkőztetett, s én már csak az ágyból sóhajtottam ki:
- Nagymama, a kabátgombok a nadrágzsebben vannak...
- Hát, tudod fiam, megérdemelnéd...és az orrod, Atyaisten, mi van az orroddal?
Másnap is ágyban maradtam, és akkor éreztem, hogy én még így összeütve, nyúzva, törve nem voltam soha életemben.
De ilyen boldog se!

(1960)

Charlie37 Creative Commons License 2010.12.01 0 0 46

Szívesen! :)

Én sem emlékeztem rá, amikor először olvastam a kérdésedet. A minap vettem elő a Számadás-t és amikor olvastam a novellát, akkor ugrott be, hogy valaki ezt kereste az indexen. A megjelenési adatokat én is a bibliográfiából vettem. Horváth Jóskánál jártam a nyáron Gyenesdiáson, jót beszélgettünk. Rengeteget tud, de az ő agya sem káptalan.

Szép napot. :)

Előzmény: kovacslt (45)
kovacslt Creative Commons License 2010.11.30 0 0 45

Köszönöm szépen a segítségedet! Időközben sikerült kinyomoznom, és már meg is vettem a Tűz mellett kötetet. A nyomozás nem volt könnyű, első körben még a Fekete-irodalom bibliográfiáját összeállító Horváth József is váltik állította, hogy ilyen novella nem létezik. Fél óra múlva küldte a második üzenetet, hogy mégis eszébe jutott a megoldás.

 

Még egyszer kösz a segítséget!

Előzmény: Charlie37 (44)
Charlie37 Creative Commons License 2010.11.29 0 0 44

Az általad keresett novella címe: Pálfordulás

Megtalálható a Vasárnap délután (1991), Számadás (1997) és a Tűz mellett (2006) kötetekben.

A hölgy, akinek olyan furcsa neve van: Dr. Szepetkey Béláné Melanie.

Jó olvasást! :)

Előzmény: kovacslt (35)
roszner Creative Commons License 2010.10.16 0 0 43

Csak óvatosan azzal a Valló-könyvvel!

 

Nem bocsátom meg neki, hogy a szocialista/kommunista verziót írta meg Fekete István háború utáni majdnem meggyilkolásáról és fél szemére történő megvakításáról. Egyedüli mentség, ha Edit asszonytól hallotta a hamis történetet.

 

A valóság pedig ez: http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2004.03.28/0902.html


 

De hogy ne vádoljanak klerikális elfogultsággal, íme ez is:

 

Fekete István "1946 tavaszán tiltó indexre került a proletárdiktatúráról és a bolsevizmusról írottak miatt és a politikai rendőrség, az ÁVO is bántalmazta emiatt. Szemét kiverték, szétverték a veséjét és hajnalban egy katonai kocsiból kidobták a János Kórház mellett, ahol két járókelő találta meg." (Wikipédia)

 

 

Ha igazán becsüljük ezt a nagyszerű, ízig-vérig magyar írót, akkor a teljes igazságot kell tudni róla!

 

 

Fekete István rajongóknak igazi csemege:

 

http://www.youtube.com/watch?v=p-HIb6I3yxs&feature=related

 

http://www.youtube.com/watch?v=Gy_U_1hIkaY&feature=related

Előzmény: garganell (18)
Króóóó Creative Commons License 2010.10.03 0 0 42
Megvételre keresem a Harangszó, és az emberpor című műveket, aki tud segíteni, kérm írjona a surimjani@freemail.hu címre.

előre is köszönöm.

bolytib Creative Commons License 2010.07.17 0 0 41

A Hajnal Badányban egyik legjobb regénye Fekete Istvánnak,persze bármelyik könyvéről legyen is szó,mi rajongói mindegyikről ezt mondjuk.Hasonló hangulatú mű például a Zsellérek.A paraszti munka,a tájak,a falusi nép élete,ahogy a valóságban talán nem is létezett,csak Fekete István  és olvasói lelkében. 

Előzmény: Jesper Olsen (40)
Jesper Olsen Creative Commons License 2010.07.17 0 0 40
Csak annyit szeretnék megemlíteni, hogy most júliusban olvastam el a Hajnal Badányban és A koppányi aga testamentuma c. regényeit, mindkettő nagyon tetszett. A badányihoz hasonló hangulatú regényt szívesen olvasnék még...
bolytib Creative Commons License 2010.07.16 0 0 39

Én is jártam itt,jó pár évvel ezelőtt.

Csodálatos élmény volt abban a házban körűlnézni ahol Ő született,azt a kilincset megérinteni,melyett valamikor Ő is megfogott,azokat a falakat látni,amelyekre oly torokszorító szeretettel emlékezik írásaiban.A házat a szomszéd Deres néni mutatta meg nekünk,ami azért volt nagy élmény,mert Deresékről a Ballagó Idő-ben is szó esett.

Öszintén szólva,engem zavart Rácz Vali "jelenléte".Jó,persze ő is itt született,de mégis akkora különbség van a sanzonénekes-színésznő világa és Fekete István életműve között,hogy a művésznő emlékszobája nagyon idegenűl,nem idevalóként hatott rám.

Előzmény: BPD-017 (38)
BPD-017 Creative Commons License 2010.07.11 0 0 38

Június 23-án volt az Író halálának 40. évfordulója. A képek néhány nappal az évforduló előtt készültek Göllében. (De csak most "hívtam elő" őket.)

 

 

BPD-017 Creative Commons License 2010.05.10 0 0 37

Egy újabb link ide, a méltatlanul kihalt topikba...

 

Aki szeretné, kiélheti művészi hajlamait. :)

http://www.balatonfoldvarterseg.hu/hir1.html?id=726

BPD-017 Creative Commons License 2010.04.23 0 0 36

"Fekete István nyomában"

 

http://www.somogytv.hu/cikkek/69283/

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!