Keresés

Amint határaidat elveszted
Úgy árad szét benned a teljesség

Nan-in, a Meiji korban élt (1868 - 1912) japán mester vendégül látott egy egyetemi professzort, aki a Zen után érdeklődött. Nan-in teával kínálta. Már csordultig volt a látogatója csészéje, de Ő csak öntötte tovább. A professzor egy darabig türelemmel figyelte, hogy mi történik, de aztán nem tudta fékezni magát és kifakadt.
- Már csordultig van. Nem fér bele több!
- Csak úgy mint a csésze - mondta Nan-in -, te is csordultig vagy a saját véleményeddel és bölcselkedéseddel. Hogyan mutassam meg neked a Zent, hacsak nem üríted ki előbb a csészéd?

MAGAM INTÉZEM EL
Történt egyszer, hogy egy szerzetes a Zen legfontosabb tanítása felöl érdeklődött
Csao-csounál. Ám Csao-csou e szavakkal mentette ki magát:
- Ne haragudj, pössentenem kell. Látod, még egy ilyen jelentéktelen dolgot is magam intézek el.
(Kiváló szerzetesek életrajzai)

Egy csepp víz

Egy szerzetes azt kérdezte Hogen-től:
- Mi egy csepp víz a Hatodik Patriarcha völgyének forrásából?
- Az egy csepp víz a Hatodik Patriarcha völgyének forrásából. - válaszolt a Mester.

A Zen i.u. 520 körül, az Indiából érkező Bodhidharma révén került Kínába, de Huineng, a Hatodik Patriarcha tette igazán ismertté. A kérdés: Mi a Zen lényege?
A kérdés gyakran a válasz. A víz, víz, akárhol van is, akárki látja is.
Minden Zen, a Zen minden. A szót félretehetjük, a lényeg nem köthető sem Bodhidharmához, sem Huinenghez, sem hozzánk.

légycsapójuk csak a zen mestereknek vannak.

emese szerint vannak könnyű és nehéz koanok. hozom is a légycsapót. :-D

- Mester, milyen érzés szerelmesnek lenni?
- Képzeljétek el, ahogy az eső dobol az ablakon.
- A szerelem ilyen?
- Nem.

Egy nem-buddhista filozófus megkérdezte a Buddhát:
- Nem kérek szavakat, nem kérek nem-szavakat.
A Buddha csak ült ott. A filozófus csodálattal mondta:
- A Világ Tiszteltje nagy együttérzésében elfújta káprázataim fellegeit és lehetővé tette, hogy belépjek az Útra.
Leborulások elvégzése után távozott. Akkor Ánanda megkérdezte a Buddhát:
- Mit ismert fel, hogy ennyire csodált téged?
A Világ Tiszteltje válaszolt:
- Egy kiváló ló az ostor árnyékától is futni kezd.

Ko Bong három kapuja

A nap az égből mindenhová süt.
Miért takarja el egy felhő?

Mindenkit követ az árnyéka.
Hogyan nem lépsz rá az árnyékodra?

Az egész világ lángokban áll.
Miféle elmélyültség szabadít meg a megégéstől?

Találkozás egy Zen mesterrel

- Hogyan üdvözölsz egy Zen mestert, ha találkozol vele az úton? - kérdezte Goso.



A Zen mester megvilágosodott ember. Kívül-belül ismer akár megszólalsz akár nem, hiába a színlelés. Ha ismerősök találkoznak az utcán, gyakran mást mutatnak mint amit gondolnak.
Amikor nincs ez a kettősség, a bensőnk nyugodt s derűs marad. Ez a természet szerint való. Ekkor a külső világ a belső tükörképévé válik.
A megvilágosodott túl van szavakon, csenden.

Olvastad a Kaputlan Kapu Mumon által írt kommentjeit?

"Tízezer dharma az Egybe tér vissza. De hova tér vissza az Egy?"

Ha most megszólalok,
mindenemet elvesztem,
amit erre a pillanatra tartogattam.

"Ez nem az én arcom. Én csak viselem" - figyelmeztette magát a mester a tükör előtt állva.

"Ez nem az én arcom. Bennem csak tükröződik" - figyelmeztette magát a tükör a mester előtt állva.

Egy ízben a mester belenézett a tükörbe, de nem látott benne semmit. Már majdnem megörült a nirvánának. Ekkor egy tanítvány fölkapcsolta a lámpát.

Nanszen köznapi tudata



Dzsósú megkérdezte Nanszent:
- Mi az Út?

Nanszen válaszolt:
- A köznapi tudat az Út.

Dzsósú kérdezte:
- Próbáljam keresni?

Nanszen válaszolt:
- Ha megpróbálod, eltávolodsz tőle.

Dzsósú mondta:
- Hogyan ismerhetem az Utat keresés nélkül?

Nanszen mondta:
- Az Út nem tudás, vagy nem-tudás kérdése. A tudás káprázat, a nem-tudás zavarodottság. Mikor valóban elérted az igaz Utat kétségen kívül, olyan tágasnak és határtalannak fogod találni, mint az űr. Hogyan lehetne róla a helyes és helytelen szintjén beszélni?

Ezekkel a szavakkal Dzsósú hirtelen megvilágosodott.

"Nobushige, a katona azt kérdezte Hakuintól, a híres Zen Mestertől:
- Valóban van Paradicsom és Pokol?
- Te ki vagy? - érdeklődött Hakuin.
- Szamuráj vagyok. - válaszolt Nobushige.
- Te! Szamuráj! Miféle uraságnál szolgálsz te? Úgy nézel ki mint egy koldus!
Nobushige felbőszülten rántotta elő kardját.
- Úgy! Szóval kardod is van! Talán untatlak, hogy le akarod vágni a fejem?
Nobushige felemelte a kardját.
- Csak tessék. Nyitva a Pokol kapuja. - jegyezte meg Hakuin.
Ekkor a szamuráj leengedte a kardot és mélyen meghajolt.
- Csak tessék. Nyitva a Paradicsom kapuja. - mondta a Mester.

Mennyország és Pokol; a mindennapjainkban vannak"

- Mit kell elérnem, mester?
- A vágyról való lemondás állapotát, anélkül, hogy vágynál erre az állapotra.
- Az tehát a cél, hogy semmire se vágyjam?
- Nem. Az a cél, hogy a semmi vágyjon rád.

Egyszer a mester levelet írt. A tanítványok úgy tudták, valami kétes hírű nőnek. A mester úgy tudta, elöljárójának az elkorhadt tetőgerendák ügyében. (A postás úgy tudta, egy levelet kézbesít a címzettnek.)

tekintsd dícséretnek

alapfokú....

dehogy. mikor először elkezdtem kóanokat olvasgatni, nem nagyon értettem belőlük egy mukkot sem. (mondjuk igazából nem is "érteni" kell őket.) de csak olvastam őket sorban, és akkor volt egy-kettő, amelyiknél homályosan "beugrott" valami. valószínűleg azok is könnyebbek voltak :)

Ez most jól megkaptam :)))

mert ez a kóan sokkal "könnyebb", mint a többi. :-)

Ez nagyon tetszik, tulajdonképpen ez az első koan, ami tetszik, és ez talitalálat! Bár mintha kilógna a többi közül.

- Mester, hogyan találok rá a helyes útra?
- Ezt Li-Suantól kérdezd.
- Ő tudni fogja a választ?
- Nem. De már régóta egyedül él, és biztosan örül majd a látogatásodnak.

nem volt sajnos céllövölde, pedig lőttem volna.

nem mindegyikben, de elég sokban.
gondolom, néhol tényleg általános is.
de valószínűleg benne van az is, hogy a kóan mindig meg akarja bolygatni az elménket. hatásvadászat...

olyan búcsuban, ahol lehet mézecskalácsszívet lőni?

értem

csak mivel majd' minden zenes, tanítványos történetben van verés, azt gondoltam, ez általános volt feléjük