Az. De már gyógyultabb kiadásban. Most már nem ülök a fal mögött, azóta katasztrófa. Azóta van derű is, mozgástér, fellélegzés, de azóta van kétségbeejtően erős érzelmi reakció mindenre, elsősorban emberekre, rettegés, h mi lesz. És egy nagy veszteség: a memória. Az átlaghoz képest így is jó, menzás iq-val nem csoda, de az a fajta mindent megjegyző képesség odavan. És ez nagy lelki kín. H ott állok, és nem jut eszembe vmi. Időnként visszavágyom a falat. Csak azt már nem lehet, mert nem kamuterápiára mentem. A fal mögül immár kikerültem. De most megélem mindazt, ami miatt a fal mögé mentem, és ezek kezelésének megtanulása sokkal tovább tart, ehhez képest a fal lerombolása gyerekjáték , megvolt pillanatok alatt. Persze nyilván egészen más lett volna, ha ez még gyerekkoromban, egy védettebb életben történik meg, mint most, amikor dolgoznom is kell.
Ehhh... meg tudja különböztetni a pszichiátered, h vmi érzelmeid vannak és valódi érzelmeket mutatsz ki, v olyan intelligens aspergeres vagy, aki megtanult érzelmeket gyártani és mutatni, mert abban a helyzetben azt úgy "illik", "szokás".
Tapasztalatból csak egy gyógyult aspergeres ismeri a különbséget, kívülről meg pláne kevesen veszik észre.
Másrészt eyg normális de erősebb érzelmi élettel rendelkező egyénre is rásütik nálunk, h "beteg", miközben a mediterrrán vidéken skinek sem tűnne fel, mert mki olyan. Szal nagyon relatív, h pl mi számít a lelkesedésből mániának :-)))
A Mentális Betegségek Diagnosztikája és Statisztikai Kézikönyve (DSM) című könyv tervezett átdolgozása ismét felvetette a kérdést, hogy mely betegségek kapjanak helyet a pszichiátriai alapműben. A gyermekkori hangulatváltozásoktól kezdve a nemi identitászavarig sok betegség elfogadásáról vitáznak.
/.../
2. Asperger szindróma 1994-ben az Asperger szindróma, ami egyfajta autizmus, helyet kapott a DSM negyedik kiadásában. A szociális kötődések zavarával járó kórban szenvedők esetében a nyelvi készségek épek, és nem jár együtt súlyos értelmi fogyatékossággal sem. A betegséget nagyon nehéz diagnosztizálni, hiszen más autizmus-szerű betegségekhez hasonló. Az új kiadásban a betegség valószínűleg a magas szinten funkcionáló autizmusok kategóriájába kerül majd.
először is elnézést a hosszú hallgatásért igazán kedves és érdekes hozzászólásod kapcsán. Személyiséged és megnyilvánulásod módja több mint figyelemreméltó... Jómagam (illetve hordozóm) az elmúlt hónapokban a kinti világban (IRL) éltem, mert éppen jól éreztem magam ott, most meg nyár van, el is tűnök valahol Európában, de már érzem, hogy ősz táján lassan majd visszatérek eredeti szülőföldemre (URL). Persze, ezt "egy ember" mondja, ez az apró virtuális valóság. Mindenesetre betettem a blogodat a kedvenceim közé és majd teszem 10teletem Nálad ott. Is.
Meg persze itt is, hiszen "egy ember" a Törzsasztal kissé elfajzott, ámbár meglehetősen hülye, de mégiscsak saját gyermeke, s ezért kiverni sem lehet belőle, miként az ember is nehezen vethető ki önmagából. Ugye.
És gratulálok: szerintem télleg remekül kommunikálsz. Nyugodtan lehetnél az autista-aspergeres spektrum szóvivője, hiszen fajsúlyos és karakteres véleménnyel bírsz.
Én nem.
Mármint van véleményem, de teljesen sajátomnak érzem, és nem gondolom, hogy akár igazságot, akár értékeket valósan, hitelesen tudnék megjeleníteni. Nekem már elég, ha időnként önmagamat meg tudom... :))
Amit a viccekről írsz, az teljes mértékben megegyezik kisebbik fiam előadásával (mindkét fiam kisebb-nagyobb mértékben csippentett az aspergeres spektrum széliből...). Neki nagyon jó a humora, ezért szeretik is a társaságát. Viszont ugyanúgy reagál a viccek egy részére, mint ahogy Te leírtad. Ami miatt végülis ő az, aki nemigen szereti a nagyobb társaságokat. Sok olyan automatizmus hiányzik belőle, ami az NT-knél szériafelszerelés. Sokáig szeretett volna átlagember lenni. Mindig azzal nyúzott - néha még mostanság is... -, hogy: fater milyen az az átlagember? Mutass nekem valakit a közelben, aki az! Mára már nemcsak tudja, hanem érti is, hogy átlagember nem létezik. Nem létezhet. Az átlag valami absztrakt, mások által létrehozott általánosság, amelynek nagy valószínűséggel egy konkrét egyed sem feleltethető meg. Ugyanakkor viszont minden egyed a maga egyediségében egyszeri és megismételhetetlen. Másrészről minden egyednek - szerencsés esetben - tudnia és értenie kell saját másságát és nem árt örülni is annak, hogy valaki éppen olyan, amilyen. Tán ez a boldog élet egyik kulcsa. (Tán nem...)
És igen, értem a büszkeséged sikeres önfejlesztésed okán. Szerencsére azért ez a gyakoribb - saját megítélésem szerint. Az Aspergeresek jelentős része sikeres ember lesz. Végülis nem egy vaszisztdasz ebben a mai világban sikereket elérni - más kérdés, hogy érdemes-e? Persze, megélni meg kell. Pénzt kell keresni, munkahelyen kell sikeresnek lenni, el kell bírni (legalább) egy párkapcsolatot. Vagy nem kell. Mindenesetre Te is bizonyítod - miként én is -, hogy lehetséges az alapvető szociális és kommunikációs elvárásoknak megfelelés az Aspergereseknek is, és amellett megtarthatják minden olyan attribútumukat, amelyekkel valójában lényegesen különbözőek bárki mástól.
Mostanában - 54 éves vagyok - kezdem érteni gyerekkori önmagam. Az emberi testet alkotó atomok száma olyan mértékű, mint a csillagoké a világegyetemben. Az atommag és a körülötte keringő elektronok távolsága - méretükhöz, tömegükhöz viszonyítva - olyasféle, mint a csillagok és a bolygók egymáshoz közelisége/távolisága. Ebből következhet (hangsúlyozom: "het") az is, hogy minden egyes ember egy világegyetem bonyolultságához hasonlítható. Minden egyes ember egy önálló univerzum. Én gyerekkoromban nagyon nehezen adtam meg magam a jól kivehető kényszernek: számoljam fel univerzum-létemet és vegyek részt egyszerű emberként a társadalom struktúrájában. Mindent feladni: semmiért. Nem is értem miért léptem ki önmagam végtelen mélyéből és vállaltam, hogy két lábbal ezen az igencsak ingatag és kétes értékű talajon álljak. Mostanában újra érzem a belső határtalanságom.
És bátorítanálak: lépj tovább. Alapíts családot, szülj gyermekeket és neveld őket. Nagyon sok örömet szereznek - bár a teher időnként szinte agyonnyomja az embert. Szerintem arrafelé is hasonló sikereid lennének.
Halkan jegyzem meg, hogy az "alábbi linken" a főoldal semmi továbbit nem tartalmaz (alcímet, belső linket) nem tartalmaz az Aspergerről. Ha én csinálom (gondolom, nem ingyen, nade sőt!), én ingyen javaslom, hogy akkor a főoldalon, igen, ott balra lenne egy olyan szó: "Asperger". Oszt akkor tovább nézném. Sorry.
Szeretném megkérdezni, hogy mi annak a módja, hogy valakinél diagnosztizálják ezt a szindrómát? Hová lehet fordulni kivizsgálásra? Mi alapján végeznek el különféle vizsgálatokat? Van valami előszűrő teszt is, amit alkalmaznak? Mennyibe kerülnek a vizsgálatok? Milyen vizsgálatok vannak? Ha gyógyítani akarják, akkor tényleg sokkterápiát, antidepresszánst és nyugtatókat alkalmaznak? Ha csak a diagnózis érdekli az embert, és nem akar ebből "meggyógyulni", akkor mehet Isten hírével, tehát nem rak rá senki kényszerzubbonyt egy gumiszobában?
Segítsen, hogy megérkezhessenek!
Adományvonallal az autista gyermekekért
2007 júliusában és augusztusában a Szív és Kéz Sajátos Nevelési Igényű Gyermekekért Alapítványt támogatják a Telekom Adományvonalat hívók. Az alapítvány a befolyt összeget a Kaposváron létrehozott és fenntartott Autista Központ működtetésének biztosítására fordítja. A Központ célja, hogy az autista gyermekek egészen kicsi koruktól kezdve megkapjanak minden segítséget ahhoz, hogy felnőtt korukban mások segítségére nem szoruló, független és kompetens emberként tapasztalhassák meg magukat és a világot.
Hívásonként 100 Ft Önnek nem túl nagy összeg, gyermekeinknek viszont a teljesebb élet lehetőségét nyújtja.
A Telekom Adományvonal (1788) hívásának ára 100 forint, T-Com és T-Mobile hálózatból hívható. Domino előfizetésről kezdeményezett hívás kivételével az összeg áfamentes.
A két hónap alatt beérkező hívások ára a hívók adományaként teljes egészében a Szív és Kéz Sajátos Nevelési Igényű Gyermekekért Alapítványé.
„…mert minden belső világhoz vezet egy út, s ugyanez az út elvezet közös világunkba”
Kedves lépiláp, köszönöm megtisztelő leveled. Az én személyes kis Aspergerem legkülönösebb vonása a humor és annak az érzéke. Az Aspergeresek általában nem vevők a humorra és magukat sem érzik különösebben viccesnek a vicceket. (Holott külső szemlélőnek gyakran nevetséges az Aspergeres jellegű megközelítése a dolgoknak. Például mindkét fiamra is jellemző az enyhe fokú Asperger, s a kisebbik bemondásain általában nagyon jókat nevettünk, ami őt nagyon bántotta és nem is értette, miért nevetünk.) Sajnos, az én humorom mostanában kezd bizarrá válni, ami időnként okoz problémát a kommunikációmban. Ezt azért jelzem előre, mert gyakran viccelődök oktalanul és értelmetlenül dolgokkal, ez valszeg csak belső feszültségeim egyfajta levezetését szolgálja. (Kisebbik fiam ezt korábban akként dokumentálta, hogy: "Papa, veled nem lehet komolyan beszélni." És tényleg.) Ezt előre kell bocsátanom, ha véletlenül valami Téged bántó hülyeséget is leírnék. (Másrészről ez az állandó és sorozatos express kapcsolás miatt is van, így késő este már nehezen koncentrálok.)
No, akkor, továbbá: én csak a saját véleményem, gondolataim írom, se szakértő, sem hozzáértő nem vagyok, nem osztok igazságot, de másokkal szemben is szkeptikus vagyok - miként magammal szemben is.
Az lehet, hogy az autizmus minden 116. embert érint, de az Asperger - nyilván inkább kisebb mértékben - valszeg jóval többet. Bár nem tudom pontosan meghúzni a határvonalat és talán nem is helyes Aspergeresről beszélni, hiszen az végülis mégiscsak egy viszonylag jól körülírt tünetcsoport. Inkább arról lehet szó, hogy az Asperger tünetcsoport egyes konkrét tünetei - kisebb nagyobb mértékben - viszonylag sok embernél fellelhetők. Végülis minden ember más és kevesen tökéletesek. (Vagy mindenki a saját egyediségében)
Visszatérve a tárgyra: a kinevelésre. Amikor én alakítgattam saját személyiségem, akkor 14 és 24 év között voltam. Fogalmam sem volt arról, hogy mivel állok szemben. Meglehet, ha tudom, nem is sikerült volna. Mióta tudom, mivel álltam szemben gyerekkoromban - ez kb. hét éve történt - viszonylag sokat fejlődtem - meglepő módon - vissza. Több tekintetben visszatértem a gyerekkori önmagamhoz és azóta sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb az életem. Más kérdés, hogy a gyerekkori 10 éves változási ciklus nélkül nem tudtam volna "eredményeket" elérni, kívülrekedtem volna a nagy emberi társadalmon. Most is kívül érzem magam, de ez egyáltalán nem zavar. A rutin már megvan bennem a hétköznapokhoz, és sokkal inkább, hm. hogy úgy mondjam, megtaláltam önmagam. Visszataláltam önmagamhoz. Lehet, hogy a kitérési technikában tudnék néhány tanácsot adni, dehát annyira különbözőek vagyunk.
Egyébként érdekes, hogy az "egy ember" virtuális személyiség létrehozása, anno, éppen abból indult ki, hogy a nagy emberi társadalommal kapcsolatban már se célom, se illúzióm nincs, de önmagammal még tudhatok valamit kezdeni. És sikerült is.
Itt szeretném megjegyezni, hogy én "egy ember" vagyok, így kis betűvel és két szóban. Még az internettón születtem, így ősi törzsasztalos vagyok és meg kell mondanom, hogy tartósan addikt vagyok ehhez a "más-világhoz", amely az enyém is.
Szóval, meglehet, ha tudod, mi ellen küzdesz, nehezebb a harc, mintha nem is tudnál a feladat komolyságáról. Van erre sok példamese.
A pedagógiában nem hiszek. Istenben már igen.
Szeretettel üdvözöllek és sikert kívánok abban, amit igazán szeretnél: egy ember
Írod, hogy mostanában jöttél rá, hogy gyerekekkorodban enyhe fokú Asperger szindrómád volt, amiből "egyszerűen" kinevelted magad. Én is mostanában jöttem rá, de szerintem teljesen kizárt és lehetetlen az önátnevelés. Mert a személyiséget determináló lelkületet, a született idegrendszeri sajátosságot nem lehet lecserélni.
Az extrovertáltból nem lehet introveltáltat nevelni, az egocentrikusból önzetlent. lásd
http://www.szepi.hu/irodalom/pedagogia/tped_014.html weboldalt.. Az introvertált megfontolt, érzelmileg nehezen kapcsolódó, töprengésre, szorongásra hajlamos, míg az extrovertált vidám, tetterős, gyorsan reagáló, emberi kapcsolatokat szívesen teremtő személyiség.
Biztos vagyok benne, hogy igazi Asperger szindrómás is írhat ide és más topikba.
Az autizmus olyan személyiségi másság, amely különböző mértékben minden 116. embert érinthethet, mint lentebb olvasható.
Kedves Góómmmbba, az Asperger szindrómát névadója egy tünetegyüttesként határozta meg. Nem betegség: állapot. Imho az ügy már régen túllépett névadóján: az Asperger szindróma a maga tiszta valójában egy egzotikus, viszonylag ritka állapot, viszont a szindróma keretében leírt egyes nem szokványos (?) pszichés, mentális működési furcsaságok részben-egészben sok emberben megtalálhatók. Ezért a témával ismerkedők egy-egy megnyilvánulásuk alapján Asperger szindrómásnak is vélhetik magukat. Amikor én úgy 30-40 évvel ezelőtt gyerek voltam, akkor még ilyen egzotikus nyavalyák, mint mint Asperger szindróma, hiperaktívitás és az n+1 fajtájú dis...ia nem létezett, az ilyen gyerekeket kissé hülyének tekintették, de általában nem vették őket betegszámba, ami nem feltétlenül hiba. Én most, utólag jöttem rá, hogy gyerekekkoromban enyhe fokú Asperger szindrómám volt, amiből "egyszerűen" kineveltem magam. Az Asperger szindrómáról bőven van magyar és külföldi szakirodalom, a neten mindent megtalálsz. És főleg ne aggódj: egy igazi Asperger szindrómás biztosan nem írna ebbe a topikba és másikba sem... Mint egy (valszeg) angol mondta: én csak olyan magas színvonalú klubba lépnék be, amely engem biztosan nem venne fel... :-)))) Üdvözöl: egy ember
ui. Azért jó döntés, mert ha tudsz döntést hozni a kérdésben, akkor vagy olyan jól funkcionáló autista vagy, amilyen már nem létezik, mert nem diagnosztizálható egyértelműen, vagy nem vagy autista. Így mások döntése se lesz jobb a tiédnél! :)
nem ertem ezt mire mondod, hogy jo dontes...es megint megkerdem, h nem ismersz valakit, aki ert hozza'?:)amugy meg kosz, h en itt untatlak, es te megis visszairsz:)
sziasztok.a minap kitoltotem egy erzelmi intelligencia es egy rendszerezo intelligencia tesztet...az eredmeny eleg megdobbento volt szamomra...az eredmeny szerint extrem ferfias agyam van(no vagyok), es nagy valoszinuseggel autista , vagy asperger szindromas vagyok...utananeztem, hogy mi is az asperger szindroma, es ugyerzem minden tokeletesen talal ram...de meg nem vagyok tisztaban, hogy tulajdonkeppen mit is jelent ez...szeretnek tobbet tudni rola...
